Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
PEST MEGYEI V1IBCPROLETÁRJAI,í!CYESÜLJETEK! MAt AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM Ára: 1,80 forint 1986. FEBRUÁR 11., KEDD Van is, nincs is, pedig keltene (3. oldal) Nyíl röppent, lobbant a láng (5. oldal) Vácott mindenki bizakodó (7. oldal) Baleset az M3-ason (8. oldal) A biomassza hasznosítása Olcsó energia nyerhető belőle Az emberiség ' létszámának növekedésével emelkedik az élelmiszerek iránti kereslet is. Szerencsére a biológiai és technológiai haladás lehetővé teszi a terméshozamok fokozását. Ugyanakkor a fő termékekkel párhuzamosan a melléktermékek és hulladékok tömege is nő. Ezek pedig többségében bomlékony anyagok, ártalmatlanításuk, elhelyezésük költséges eljárás, amely rontja a gazdaságosságot. Hazánkban mintegy 50—60 millió tonna, úgynevezett elsődleges szerves anyag keletkezik évente a növénytermesztés és az erdészet területén. Ez az ezredfordulóra akár másfél-kétszeresére is növekedhet. Hasznosítása egyre sürgetőbb feladat, és nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi szempontból is. A témával foglalkozó szakemberek több sikeres megoldást dolgoztak ki és valósítottak meg. A biomassza sokoldalú hasznosítására a — Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatóinak közreműködésével — a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet létrehozta nagyVÁLLALNI KELL V K ülönleges kívánságnak tűnne, ha a szabad szombat délelőttjét pingpongozással akarnám eltölteni. Vagy mondjuk, egy sakkpartira lenne kedvem, de mindenképpen társas szórakozóhelyen. Ez a lehetőség ma nem jellemző. Fiatal koromban az ifjúsági szervezet klubja mindig nyitva állt előttünk, s a falusi olvasókörök, no meg a vidéki ipa- roskorök is sokféle formáját .kínálták eleinknek, s könyvet vittek haza a családnak innét vasárnap az ide járó apák. — A tudás hatalom — möffdógatták valaha a téglajagyekből munkásotthont építők is, s közülük nem kevesen vallották, hogy érré a megszerzendő hatalomra ítész ülni kell. A művelődési ház igazgatója mentegetőzik. Nem szokásos ez az elhanyagolt állapot, ami most a délutáni iskolásműsor utóhatása. Szombat lévén, ilyenkor már hazamegy a takarítónő. Túlórát kellene neki fizetni, vagy hót közben szabadnapot adni, ám erről csak a GESZ — azaz a Gazdasági Ellátó, Szolgálat vezetője dönthetne, hiszen a kolléganő az ő alkalmazottjuk, s költségve- tésileg is odatartozik a ház. Az igazgató tehát nem tud gyorsan dönteni. A gyéren világított előtér divatjamúlt, itt-ott , megkopott műbőr székéin fiatalok üldögélnek, s várnak a diszkóműsorra. Az igazgató szerint csak erre van igény, másfajta . áttörés évekig nem várható. Ezt úgy magyarázza, mintha bennem érezne ellenszenvet a műfaj iránt, pedig legfeljebb az egyoldalúságot kifogásolhatnám. Arra gondolok, hogy ha már ez a forma kell a közönségnek, ideje lenne észrevenni, hogy igényesebb tartalom hordozására is alkalmas. Évek óta zajlik a vita. Nyomós, nehezen cáfolható érveket sorakoztat fel a közművelődési szakemberek táborának egyik fele is, akik szerint az átalakult művelődési, szabadidős szokások miatt elvesztették jelentőségüket a szombati programok. Ezekre nincs valódi igény. Másrészt nemegyszer komoly anyagi gondok is korlátozzák a lehetőségeket. Ezek miatt az intézmények nem vállalkozhatnak a bizonytalan érdeklődés mellett költséges rendezvényekre, hiszen ma már a fűtési és világítási kiadások is sokát jelentenek. Van, aki azt a nézetet sem rejti véka al^, hogy a népművelők képzettségével és napi elfoglaltságával különben sincs arányban a jövedelem, s bőven tudnak példát mondani arra, hogy mennyivel keres többet a naponta rendes időben hazatérő szomszéd, a régi osztálytárs. Nem csoda hát, ha a család gyakran tiltakozik a hét végi elfoglaltság miatt. Vélt és valódi okok váltják ki, hogy sok falusi intézmény vezetője zárva tartja ilyenkor a művelődési házat. Igazat ennek ellenére mégis csak a valóságot jobban ismerő kulturális vezetőknek adhatunk, akik azt vallják: a városoktól, központi településektől távol eső helyeken egyetlen intézmény az övéké, amelyik válaszolhat a valódi igényekre. Azt is jól tudják, hogy az igények nem mindig teremnek maguktól. Élesztgetni kell azokat a hivatástudat erejével, a szakmai tudás teljes eszköztárával. Ha pedig már léteznek, újabb impulzusokat kell adni ébrentartásukhoz. Már csak azért is, mert a kulturált időtöltés, a művelődés nem pusztán az egyén érdeke. Társadalmi-gazdasági érdek, amelyet a ma kialakult intézményrendszer érvényesíthet. Mint ahogy annak kell kielégíteni a fiatal emberek és általában a társadalom társas élet iránti igényeit is. Ennek az ügynek a szolgálatába szegődtünk — mondják a szombaton is nyitva tartók, s mint ahogy az orvos, a vasutas, a tűzoltó sem tagadhatja meg a hét végi szolgálatot, ők is tudják, m;t várnak tőlük az emberek. ény, hogy a vendégfogadáshoz vonzó környezet kell, a feltételekhez pedig pénz. Ám nem minden ezen múlik. A takarítónő hét közben is kaphat szabadnapot, a büfé üvegrekeszeit sem kell feltétlenül a társalgóban tartani, a csupasz, sivár falakat lehet képekkel díszíteni, a fűtéstechnikán legalább annyit változtatni, hogy. szórakozás közben lekerüljön a nágykabát,' s hogy a gyéren világított klubterem ne tűnjék elhanyagoltnak. Mert ilyen eiemi dolgokkal találkozik az, aki az esti órákban vidéki körútra indul. Legalább azzal bánjunk okosan, használjuk ki jói, ami van. Az egykor drágán, uphezen. sok helyen széles .körű társadalmi összefor ’ gässal épült s ma is így fenntartott művelődési házainkkal. í • • ’ * • Kovács T. István T üzemi biogáztelepét. Az alapanyagot az ezer férőhelyes bőalmos tartásmódú tehenészet adja, ahol 12 ezer tonna istállótrágya keletkezik évente. Ezenkívül egyéb szilárd és folyékony hulladékot, sertés- trágyát dolgoz fel az üzem nagy beltartalmi értékű, könnyen kezelhető biotrágyává és 440 tonna fűtőolaj egyenértékű biogázzá. Mindez természetesen még nem teljesen kiforrott, egyedül üdvözítő módszer. Ugyanis nehéz összhangba hozni a műszaki berendezések jó hatásfokát, az alacsony veszteségszintet és az egyszerű, ölesé megoldásokat. A gazdaságosság nagy súllyal esik latba, mert sajnos a kidolgozott technológia költsége igen magas. Hogy mégis foglalkoznak a dologgal, ez érthető: a hetvenes években épített, szakosított állattenyésztő telepek legtöbbjénél még ma sem megoldott a szerves anyag kezelése, és ugyanez érvényes a városi szennyvizekre. Ezek is szennyezik a környezetet, fel- használásuk megoldásának elodázása később beláthatatlan következményekkel járna. Ha széles körűvé válhatna a biogáz előállítása, híg, vagy almos trágyává!, esetleg növényi melléktermékkel, dúsítva, elég tetemes és olcsó energiához juthatnánk, és nem szennyezné a környezetet. . ’4- ' B. Z. Takarékos gazdálkodás a PEMÜ-ben A siker a tetteken alapú! Az országos átlag felett A VI. ötéves tervben a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat 8 milliárd forinttal járult hozzá a magyar népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A PEMÜ dinamikus fejlődése, termelékenysége nemcsak a mennyiségben, de a minőségben is megmutatkozott. Az extenzív gazdasági fejlődés mellett mindinkább tapasztalható az intenzív fejlődés jele. hiszen a vállalat hatékonysága jóval meghaladta az országos átlagot. Azon kevesek közé tartoznak, ahol az. elmúlt öt évben .folyamatosan tudták növelni a dolgozók reálbérét. A PEMÜ-ben bizakodó a hangulat: a további fejlesztésekhez szükséges pénz a rendelkezésükre áll, gyakorlatilag nincs tartozásuk. Terveik között az anyagköltségek lényeges csökkentése, a versenyképesség fokozása áll az első helyen. Most igazán nagy szükség lesz az egyéni kezdeményezésekre, a szocialista brigádok versenyszellemére, a szoros együttműködésre és a fegyelmezett munkára. Az idén átlagosan 8 száza lékos bérfejlesztést terveznek, tehát a PEMÜ-ben várhatóan sikerül szinten tartani, illetve némileg növelni a dolgozók reálbérét: Ehhez persze olyan tettekre van szükség, amilyenekre a solymári gépészeti gyár határozta el magát. Tíz százalékkal növelik például á termelést, javítják a cipőipari szerszámaik minőségét, csökkentik az eszközjavításra fordított időt. A kollektíva 9 millió forint értékű tőkés exportra vállalkozott 1986-ban, s további kiviteli lehetőségeket keresnek a hagyományos szerszám- és gépalkatrész- gyártásban. Arra is kötelezettséget vállaltak, hogy 5 millió forint értékű devizát takarítanak meg, méghozzá az importanyagok hazaival való helyettesítésével. A zsámbéki gyárban lő törekvés az energiatakarékossági terv túlteljesítése, a fröccsöntő üzemben pedig a foglaló- talp-bélések gyártása során 900 négyzetméternyi importanyagot akarnak megtakarítani. Az említett vállalások mindegyike reális, s az egyedüli garanciája annak, hogy a PEMÜ-ben a tavalyihoz ha- ■ sonló eredményt érjenek el, illetve valóban megőrizzék a dolgozók bérének reálértékét. Hóviharok, hótorlaszok a Dunántúlon Szint® megbénult a közlekedés A vasárnap este kezdődött havazás és az ezt kísérő erős szél hatására hétfőn reggelre, délre valósággal megbénult a közlekedés a Dunántúlon, sok helyen fennakadások voltak az ellátásban is. Zalában már reggel 35—40 centiméteres volt a hó. délután tovább erősödött a havazás és vele együtt a szél is: a hótakaró vastagsága elérte a 60—70 centimétert. A viharos szél hófúvásokat okozott, iárhatatlanná tette a megye 1400 kilométcnyi útjának jelentős részét. A 7-ss számú főútvonalon is csupán egy nyomsávon tudják a forgalmat fenntartani. A helyi erők megerősítésére gépeket — ösz- szesen 12 hómarót, illetve hóekét — küldtek Zalába Békéscsabáról, Szolnokról és Budapestről. Délután csaknem á teljes megyében leállt az autóbuszközlekedés, csupán a városokban közlekednek a buszok. A megye középfokú oktatási intézményeibe a diákságnak csupán mintegy negyven százaléka érkezett meg. A Győrből érkezett jelentés szerint hétfőn az itteni közúti igazgatóságnak valamennyi, összesen 31 gépe dolgozott a Kisalföld főútvonalain, de az erőfeszítések ellenére sem javult a helyzet: a viharos szél újabb és újabb .hótorlaszokat emelt. A reggeli órákban elakadt a forgalom a -86-os főút Mosonmagyaróvár és Já- nossomorja közötti szakaszán is, ahol a hómaró is a hó fogságába esett. A Kapuvár—Beled vonaltól nyugatra csaknem minden út, a Rábaköz déli felében az alsóbbrendű utak többsége járhatatlanná vált. Jelentős késéssel közlekedtek a vonatok és- a távolsági autóbuszok, sőt egyes, á hóvihar által leginkább érintett falvakból reggel az autóbuszok el sem indultak. Sopron térségében — ahol az utakon elhagyott kamionok is akadályozták a forgalmat — és a Hanság vidékén a délutáni órákban .is tombolt a hóvihar. Ekkorra már Komárom megyéből is érkeztek gépek az utak tisztítására, s a közúti igazgatóság a termelő- szövetkezetektől is kölcsönvett minden nélkülözhető gépet. A gazdaságok más- gépei azokat a belső utakat tisztítják. amelyeken a takarmányt szállítják az állattenyésztő telepekhez. A rendkívüli időjárás komoly gondokat okoz Vas megyében is, a hóesés és az erős szál nehezíti a höeltakarítási munkákat. A megye főútjain folyamatosan . dolgoznak a közúti igazgatóság nagy teljesítményű gépei, ennek ellenére az utak egyes szakaszai csak nehezen, illetve csupán egy nyomszélességben járhatók, Az alsórendű és a bekötőutak jelentős részén nem közlekedhetnek a járművek. Járhatatlanok a Kőszeg, Vasvár, Celldömölk térségében lévő, a nyugati határszéli településeket összekötő alsóbbrendű utak; emiatt számos menet rend szerinti autóbuszjáratot nem tudtak indítani. Rendkívüli erőfeszítéseket igényel a hófúvás a szombathelyi MÁV igazgatóság területén is. A vonatok 30—40 perces késéssel közlekednek. A váltók tisztításán több mint ötszázan dolgoznak. A MÁV a munkákhoz segítséget kapott a honvédségtől is. A hófúvások mintegy harmincöt településen akadályozzák a lakosság ellátását. Az illetékesek intézkedtek, hogy ezekbe a községekbe is eljusson az élelmiszer. Petar Mladenov hazánkba látogat Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására Petar Mladenov, a Bolgár Népköz- társaság külügyminisztere február 11-én * hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik. (Bolgár vendégünk életrajzát a 2. oldalon közöljük.) Nemzetközt tanácskozás Vasútforgalom A feladatokat teljesítették Háromoldalú — magyar, szovjet, jugoszláv — nemzetközi vasúti szállítási tanácskozás kezdődött hétfőn Nyíregyházán. A közlekedési és külkereskedelmi szakemberekből álló, együttesen 44 tagú tárgyaló küldöttségeket Bajusz Rezső, a MÁV vezér- igazgatója, Vlagyimir Kolpa- kov szovjet közlekedési miniszterhelyettes és Zorán Nasztics, a Jugoszláv. Vasutak Egyesülése ügyvezető bizottságának elnöke vezeti. Plenáris ülésen értékelték a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kétirányú vasúti áru- szállítások múlt évi tapasztalatait. Elhangzott, hogy a sok nehézséget okozó kemény tél ellenére a szállítási feladatok túlnyomó részét teljesítették, s ebben nagy része volt a két ország közötti tranzitforgalmat lebonyolító magyar vasutasoknak is. A Magyar Államvasutak tavaly a Szovjetunióból Jugoszláviába egymillió 313 ezer tonna árut szállított el, fordított. irányban pedig 800 ezer tonnát. Ez az árutömeg a magyar tranzitforgalom ösz- szességében is jelentős, a magyar—szovjet határon lebonyolított vasúti összforgalomban pedig 14 százalékos arányt tesz ki. A Szovjetunió és Jugoszlávia közötti külkereskedelmi megállapodások alapján várhatóan az idén az előző évinél nagyobb feladatok hárulnak mindhárom ország vasúti szállítóira. Ezért nagyon fontos, hogy a tavalyi hiányosságokat, az esetenként a nem mindig megfelelő fogadókészség okait feltárják — mondták el a plenáris ülésen. Gombok milliószámra. A fóti Műanyag és Faipari Kisszövetkezet gomb- üzemiében az idén csaknem 187 millió gombot és több mint 3 millió csatot készítenek. A szivárvány szinte Valamennyi színében pompázó gombokból közel 100 fazon készül el. Képünkön: Bárány Zsuzsa meós naponta mintegy 100 ezer gomb minőségét ellenőrzi. (Barcza Zsolt felvétele)
