Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

1986. FEBRUÁR 10., HÉTFŐ 5 Gyermekek, akikhez több türelem kell Tevékeny felnőtté válhatnak Búcsú Hincz Gyulától NAGYSZERŰ mester és tanító, ember és kommu­nista fejezte be földi pá­lyafutását. Hincz Gyula Kossuth- és Munkácsy-dí- jas festő,' grafikus, kiváló művész 82 esztendősen halt meg; életének példáját, munkásságát hagyta örökül az utókorra; maradandó értékkel gazdagította azt a közös vagyont, amely min­dennapi szavakkal a ma­gyar nép kultúrája. Rud- nay Gyula és Vaszary Já­nos tanítványát, az Ipar- művészeti Főiskola egykori rektorát, a magyar képző- és iparművészet külföldön is elismert képviselőjét, szá­mos magas kitüntetés tu­lajdonosát, a Mező Imre úti temetőben kísérték utolsó útjára pályatársai, barátai és tisztelői. Életének gazdagságát nem a külsőségek jelentették — mondotta Kiss István Kos- suth-díjas szobrászművész, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetségének elnöke — aki a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Művelődési Minisztérium, az Országos Béketanács, a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetsége, a Ma­gyar Népköztársaság Mflvé- széti Alapja, valamint a barátok nevében búcsúzott a koszorúkkal borított ra­vatalnál a művésztől — ha­nem az a páratlan bőség, amellyel minden évét, he­tét, sőt napját, óráját ki­használva dolgozott. Nem kényszeres megszállottként, hanem azzal a lebírhatatlan kíváncsisággal és közlési vággyal tevékenykedett, ami a legnagyobbak saját­ja. Hincz Gyula mindent megpróbált és mindent ki­próbált, otthon volt minden stílusban, a kezéhez állt minden szerszám, engedel­mesen szolgálta minden technika. Szobrokat kom­ponált, gobelineket terve­zett, mozaikokat formált, grafikákat készített, köny­veket illusztrált, otthonosan mozgott e közegekben — remekműveket, nem egy korszakos alkotást hozott létre. A mű izgatta, s a mű­ben, a művel a cselekvés lehetősége, a társadalmi hatás — ez a szenvedély. A TETT tette őt ember­séges, igaz kommunistává, az eszmét megélő, átélő ki­fejezőjévé és formálójává. Hincz Gyula pályája 1928- ban kezdődött, amikor Ber­linben megrendezték első kiállítását, majd egy évvel később itthon, a Tamás Ga­lériában mutatták be mű­veit. Azóta pályája fel­felé ívelt, kiállításainak so­rát az 1983-ban Vácott megnyílt állandó gyűjtemé­nye koronázta meg. A mintegy hat évtizeden át alkotó művésztől Vác váro­sa nevében Bakonyvári Ág­nes művészettörténész, a Hincz-gyűjtemény vezetője búcsúzott. Hincz Gyulát a Mező Imre úti temető mű­vészparcellájában helyezték örök nyugalomra. Tv-figyelő •j „A következe években foly­ni tatai kell az oktatás elhatáro- 4 zott korszerűsítését, amelynek j középpontjában a tartalmi 4 megújítás, az oktató-nevelő 4 munka minőségének javítása, a 4 szocialista nevelés erősítése V. áll” — hangsúlyozta az J MSZMP XIII. kongresszusának ^határozata, amely megjelölte 4 az oktatásügy további felada­tait is. Az alapfokú képzés jelentős részét képezi a fogyatékos gyerekek ellátása, nevelése és oktatása. Társadalmi rendünk szocialista humanizmusából eredő fontos kötelezettsége a velük való törődés, s a róluk való intézményes gondoskodás pedig részben társadalompoli­tikai feladat, részben gazda­sági tényező. Az értelmi fogyatékosok ne­velésének feltételeiről beszél­gettünk Záhorzik Terézzel, az MSZMP KB közoktatási al­osztályának vezetőjével. — A fogyatékos gyerekek száma országosan nem emel­kedett, arányuk azonban nö­vekedett. A gyermekkorú né­pesség 2,5 százaléka igényel fogyatékossága jellegének megfelelő ellátást, illetve ne­velést, oktatást — mondotta. — Ez az arány Pest megyében 3-4 százalékra tehető. A gon­dozottak töredéke kerül csak vissza az általános iskolába. Véleményem szerint az egész mechanizmust korszerűsíteni kellene, ugyanis a fogyatékos­ság megítélése torz. Gondol­junk csak arra, milyen köny- nyen rámondják a nehezen kezelhető cigánygyerekre, hogy fogyatékos. Hasonlóképpen változtatásra szorul az iskola­érettség megítélése is. Javítani kell a speciális iskolákba való át-, illetve visszahelyezés rendjén. • Ha változtatni kell, milyen módon tehetjük ezt meg? — Köztudott, hogy a VII. ötéves terv során számot­tevően javul az óvodahely­zet, egyrészt azért, mert ke­vesebb gyerek születik, lehető­ség van arra, hogy szükség esetén kötelezővé tegyük az óvodába járást, már 3 éves kortól. Erre a jogszabály meg­született. Azokon a környéke­ken, ahol sok hátrányos hely­zetű vagy veszélyeztetett gye­rek él, bontott csoportokat ho­zunk majd létre. Ezek a kicsi­nyek az óvodai közösségben mind értelmileg, mind érzel­mileg jobban tudnak majd fejlődni. Az elképzelések kö­zött szerepel az is, hogy az iskolaérettséget nem bizottság, hanem az óvodai pedagógusok állapítják meg a jövőben. Ez már az új nevelési program­ban is szerepel. Természetesen az átmeneti szakaszban mind a kettő működik majd. • Bizonyára nemcsak a gye­rekekkel, hanem a családdal Is másként kívánnak foglalkozni a jövőben. — Valóban nagyobb figyel­met kell fordítani a társa­dalomnak erre a legszűkebb egységére. Jelenleg azon foly­nak a viták, hogy ezt milyen struktúrában valósítsuk meg. Valószínűleg egységes hálóza­A Művelődési Minisztérium meghosszabbította két főváro­si középiskolai kollégium fel­vételi pályázatának határide­jét. Eszerint az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Apá­czai Crrre János Gyakorló Gimnázium kollégiumába az 1986—1987-es tanévre február végéig jelentkezhetnek azok a tehetséges vidéki fiú és leány tanulók, akik jelenleg az álta­lános iskola nyolcadik osztá­lyát végzik, és tanulmányai­kat gimnáziumban, majd fel­sőfokú oktatási intézményben kívánják folytatni; szüleik ak­tív fizikai dolgozók, és körül­ményeik szükségessé teszik a jobb tanulási feltételek bizto­sítását. A felvétel során a jó képességűeken kívül előnyben részesülnek a sokgyermekes családok gyermekei, továbbá azok, akiknek helyben vagy közelben nincs továbbtanulási lehetőségük. A pályázók írás­tot képez majd a gyermek-, ’ az ifjúság- és a családvéde­lem. A tény azonban, nem menti fel sem a tanácsot, sem az iskolát, sem az ifjúsági szervezetet az alól, hogy a speciális feladataiknak eleget tegyenek. A Minisztertanács, az Országos Ifjúsági Bizott­ság, a Művelődési Miniszté­rium és természetesen a Köz­ponti Bizottság terveiben is első helyen szerepel az ifjú­sággal, a gyermekvédelemmel és az egészséges életmóddal kapcsolatos felelős foglalkozás. • Az általános iskolák mel­lett működő kisegítő iskolai osztályokban Pest megyében több mint 2 ezer fogyatékos gyermeket tanítanak, meglehe­tősen rossz körülmények kö­zött. Várható-e valamilyen változás? Annál is inkább, mi­vel ezek a diákok talán jobb környezetet, odaadóbb gondos­kodást igényelnének, mint má­sok. — Az általános iskolai spe­ciális osztályoknál a napközi helyett — különösen az alsó tagozatban — egész napos ok­tatást, úgynevezett klubrend­szert szeretnénk megvalósítani. Ez természetesen tanterem­fejlesztéssel, illetve a meg­lévők korszerűsítésével jár együtt. Hozzáteszem, hogy az ilyen iskolafejlesztésekhez a Művelődési Minisztérium köz­ponti pénzösszegekkel járul hozzá. Ám hiába az anyagi áldozat, a VII. ötéves terv so­rán még nem lesz ideális a helyzet, ahhoz még néhány további esztendőnek is el kell majd telnie. • Az iskolás korú értelmi fogyatékosok nevelőotthoni el­helyezési lehetőségei Pest me­gyében igen korlátozottak. Míg országosan több mint 20, ná­lunk csak 11,1 százalékuk ke­rülhet nevelőotthonokba. — Az értelmi fogyatékosság szintje sokuknál olyan, hogy nem a megyében kell őket el­látni. Országos fejlesztés tör­ténik. Hadd utaljak a nem­régiben átadott, szép, modem, jól ellátott új intézményre Budapesten, a Kútvölgyi úton, ahol a többszörösen sérült gyerekekkel foglalkoznak. A bentlakók természetesen -nem­csak a fővárosból kerültek ki. Ez az egész azonban nemcsak helyprobléma, hanem képzési gond is; nincs kellő számú szakemberünk. A megyei ne­velőotthoni hálózat jelenlegi rendszere sok ellentmondást hordoz magában, hiszen népi a mai struktúrára alakult annak idején. Korszerűsítése napirenden van. Gondolunk a a nevelőszülői hálózat széle­sítésére is. Nem arra, hogy fogyatékos gyerekek nagyobb számban kerüljenek családi otthonokba, hanem arra, hogy az egészségeseket adják ki, és az így felszabadult helyek egy részébe kerüljenek intézeti ne­velésre szoruló fogyatékosok. Ehhez az örökbeadási jog­szabályok felülvizsgálatára is szükség van, mert a jelenlegi törvény a szülőt védi és nem a gyereket. A téma összetett­ségéből adódóan, természete­sen igen sok irányban keres­sük a megoldást. beli és szóbeli vizsgát tesznek. A kollégiumba felvett tanulók az elhelyezésért és az étkezé­sért térítést nem fizetnek. Február végéig lehet jelent­kezni az új tanévre a buda­pesti Táncsics Mihály középis­kolai fiúkollégiumba is, amely a fővárosban lakó fizikai dol­gozók tehetséges gyermekei­nek egyetemi tanulmányokra való felkészítését végzi. A kol­légium tanulói a főváros kü­lönböző gimnáziumaiba jár­nak, a gimnáziumot felvétel­kor a kollégium igazgatója határozza meg. Az intézmény a tanítási napokon üzemel, a hétvéget családi körben tölt­hetik a tanulók. A pályázati felhívás egyéb tudnivalói a Művelődési Köz­löny 1985. december 10-i szá­mában olvashatók. A jelent­kezéseket a két intézmény cí­mére kell megküldeni. • A kisegítő iskolát végző fiatalok társadalmi beilleszke­dése részben fogyatékosságuk, részben képzettségük miatt sem megfelelő. Nincs elegendő szakmaszerzési lehetőség — Pest megyében egyedül csak Gödöllőn van ilyen —, s a munkahelyi kollektívák sem könnyítik meg számukra az önálló élet megkezdését. — Mindennapos gondot em­lített. Valahogy az egész tár­sadalmi közérzet ilyen. Általá­ban szép szavakat mondunk, konkrétan azonban megkese­rítik az emberek egymás éle­tét. A fogyatékosok munka­helyi segítése a mozgalmi, po­litikai szervezetek felelőssége is — no meg az egyéneké, akiknek több empátiával kéne viseltetniük az ilyen fiatalok­kal szemben. Ami a munka- lehetőségeket illeti: a Pénz­ügyminisztérium újabb ren­delkezése szerint ösztönzik a vállalatokat arra, hogy több munkaalkalmat teremtsenek a fogyatékosok számára. Erre a jövőben nem fizetnek rá, mert bővítés esetén valamilyen for­mában visszakapják a pénzt és a bérek nem terhelik a he­lyi keretet. Tárgyalások foly­nak a KIOSZ vezetőivel, amelynek értelmében azok a kisiparosok, akik fogyatékos gyermek szakmai tanítását vállalják, adókedvezményt fognak kapni. Jelenleg a Mű­velődési Minisztériummal kö­zösen azt határozzák meg, hogy/ a rendelkezés mely szakmákat érintheti. Bővíteni kívánjuk az intézetben lévő gyerekek bedolgozási lehetősé­geit. Ha összegezni kívánnám mindazt, amiről eddig szól­tunk, a jövőben az egyik leg­fontosabb feladat, hogy növel­jük a gyógypedagógusi képzésben részt vevők számát. Megfelelő ösztönzőket kívá­nunk találni ahhoz, hogy ke­vesebb legyen a pályaelhagyó. Konkrét intézkedéseket szán- dékszunk hozni a két leg­súlyosabb helyzetben lévő te­rületen, Budapesten és Pest megyében. Ennek ellenére ma­rad még tennivalónk a Vili. ötéves tervre is. A fogyatéko­sok problémáival rendkívül sokan foglalkoznak. Mindenki egy-egy jelenséggel, s ígv el­vész a kiváltó ok vizsgálata, illetve keresése. Körmendi Zsuzsa ISMERT, hogy igen kiter­jedtek és élesek a viták a tu­lajdon körül hazánkban, de más szocialista országban is. Hogyan értelmezzük a szocia­lista tulajdont? Merre fejlőd­nek a tulajdonviszonyok? Ezek­ben a kérdésekben foglalt állást, illetve fejtette ki véleményét Kahulits László a Kossuth Ki­adónál most megjelent köny­vében, amelynek címe A szo­cialista tulajdonviszonyok. A szerző tanulmányában kifejti, hogy hazánkban már több mint két évtizede befejeződött a szocializmus alapjainak le­rakása, uralkodóvá váltak a szocialista társadalmi-gazdasá­gi viszonyok. Lezajlott a tő­kés tulajdonviszonyok felszá­molása, a kisárutermelők túl­nyomó többsége társadalmi­termelési viszonyok szerveze­teibe tömörült. Napjainkban a szocialista társadalom továbbfejlődését már nem a tulajdonviszonyok gyökeres megváltozása, hanem állandó tökéletesítése, a meg­felelő formák kialakítása jel­lemzi. Vagyis a szocialista tár­sadalomban is szükségszerű a tulajdonviszonyok állandó fej­lődése, változása. Ez minde­nekelőtt a termelőerők és szükségletek permanens vál­tozásából fakad — állapítja meg könyve bevezető részében a szerző. Ezután az egész kérdés- komplexumot részletesen tár­gyalja, elemzi. Elsősorban a tulajdon fogalmát tisztázza. Idézi Marxot s több más tu­dóst, akik meghatározták a szocialista tulajdonviszonyo­kat A mai tudósokkal pedig vitatkozik a meghatározás módjáról és leszögezi, hogy a Quizland. Telitalálatosan nagy ötlet volt a Magyarország cí- mű hetilap Utazás Quizlandba elnevezésű vetélkedője, ame­lyen a Magyar Televízióval közösen bonyolítottak le! Azon egyszerű oknál fogva bizo­nyult ilyennek, mert a legap­róbb részletéig a képernyőre illett, tehát mozgósítottak benne minden olyan eszközt tulajdon — totalitás, amely megjelenik az újratermelés minden szférájában: a szű- kebb értelemben vett terme­lés, a forgalom, a csere, a munkamegosztás és elosztás viszonyaiban. Vagyis, ahogyan az 1984-ben megjelent A szo­cializmus politikai gazdaság­tana című legújabb tankönyv is megfogalmazza: a tulajdon- viszony a termelési '-iszonyok összességét átfogó, azokat az elsajátítás oldaláról kifejező kategória. A szerző ezután elemzi az állami szektor tulajdonviszo­nyait, az állam és az állami vállalatok közötti viszonyo­kat. Megrajzolja az állam jel­legét és tulajdonosi szerepét, az állami vállalat jellegét és tartalmát, majd az állami gaz­daságirányító szervezetek és a vállalatok viszonyait veszi sor­tja, és az önállóság, a felelős­ség, a kockázat és az érdekelt­ség kategóriáit ismerteti. Vizs­gálja a gazdálkodó állami szervezetek (vállalatok) egy­más közötti viszonyait. Könyve második fejezetében a szövetkezeti szektor tulaj­donviszonyaival foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy a szocia­lista országokban, így hazánk­ban is fontos szerepet töltenek be a szövetkezetek a népgaz­daságban. Egyrészt egyes for­máik jelentős arányban elégí­tik ki az adott területen je­lentkező társadalmi szükség­leteket, másrészt nagy társa­dalmi tömegeket tömörítenék, végül, de nem utolsósorban változatos formáikkal rugal­masan igazodnak a speciális feltételekhez és feladatokhoz. A SZERZŐ kimutatja a szö­vetkezeti tulajdon társadalmi és beleépítettek minden olyan elemet, amely jól fest, ottho­nosan mutat kedves műsor­szóró berendezéseink elülső oldalán. Állókép, mozgó fel­vétel, kísértetiesen visszhang­zó hangkulissza — valóban minden ilyesmi odakerült a pompás felkészültségű ver­senyzők és természetesen az otthon izguló, több milliónyi néző elé. S ráadásul mindez jellegét, ismerteti az állam és szövetkezetek viszonyát, a me­zőgazdasági tsz-ek és a tagság, valamint a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek közös gaz­daságainak és a tagok háztá­ji gazdaságainak viszonyát; a téeszek egymás közötti, illetve az állami vállalatokkal kiala­kult kapcsolatait. A tanulmány harmadik ré­szében a személyi és magán- tulajdon viszonyait elemzi. Meghatározza, hogy mi a sze­mélyi tulajdon a szocializmus­ban. Tanulmányának külö­nösen érdekes az a része, amelyben a tartós fogvasztási cikkek személyi tulajdonát tárgyalja. Végül a szerző a magántu­lajdonosi viszonyokkal is fog­lalkozik, megállapítja: ha­zánkban egyértelmű az a fel­ismerés, hogy a szocialista tár­sadalmi tulajdon uralkodó szerepe mellett a magántulaj­donosi viszonyok az ipari, a mezőgazdasági termelésben, a szolgáltatásokban, valamint a kiskereskedelemben haszno­san szolgálják a társadalmi szükségletek kielégítését. NAGYON HASZNOS ez a könyv, mind a kutatók, mind az olvasók számára. Hiszen egy elmélyült, több mint más­fél évtizedes kutatómunkát összegző mű, amelynek egyes megállapításaival lehet vitat­kozni, de végül is összességé­ben helyesen mutat rá a lé­nyegre: hazánkban a szocia­lista tulajdonviszonyok megfe­lelnek az ország adott gazda­sági fejlettségének, és fejlődé­sük a szocializmus megszilár­dítását szolgálja. Gáli Sándor igen jól dramatizálva, tehát úgy adagolva, hogy a mutat­ványok, illetve a fejtörők egyik formáját sem lehessen megunni. Nem is untuk Pál- ffy Józsefek világtörténelmi és -politikai kvízét egyetlen per­cig sem. Sőt, nagyon kevésnek tűnt ez a háromszori jelentke­zés! Már csak azért is, mert valóban olyan nagy a hazai érdeklődés az efféle témakö­rök iránt, hogy ily kurta idő­tartamban levizsgáztatni a nagyérdeműt, egyszerűen le­hetetlenség. Annyi —, de még mennyi! — egyéb, kevésbé érdekes és izgalmas fejtörő kínál díjakat az előfizetőknek kígyóhosszan és az öszvérek szívósságával, hát akkor ez a quizlandi utazás miért ne is­métlődhetne meg!? Akár úgy is, hogy egyszer­egyszer az ismeretlenek egy más tartományát vennék cél­ba a kérdések. Hasonlóképpen változatos eszközökkel, de mondjuk, a művészetek egyi­ke, másika felé kacsingatva. A modell immár kész, kipró­bálták, bevált; a tennivaló csupán annyi, hogy alkalomról alkalomra átigazítsák, megfe­leltessék az éppen soron lévő feladatnak. Okudzsava. Azt ugyan nem panaszolhatjuk fel, hogy rit­ka vendég a vers a képer­nyőn, ám azt annál inkább, hogy a szép szavalás elvétve közibénk röppenő madár. A Vers mindenkinek című poé­tái sorozat ugyan kikéri ma­gának azt a néhány percet szombat esténként, de igazi örömet alig ad. Mindezeket tudva nyilván sok versbarát várta érdeklő­déssel a Legenda című vers- és dalműsort, benne a szovjet Bulat Okudzsava megzenésí­tett rigmusaival. Sajnos, csalatkoznunk kel­lett. Ez az Iván Pál rendezte összeállítás is inkább művi volt, mint természetes; gitárt pengető résztvevői — nyilván kellően motiváló élmények hí­ján — idegenül mozogtak sze­repeikben. Rájátszottak fel­adataikra, s ezzel még távo­labb kerültek attól a mackós, szemérmes, szilajságát neki- nekiszabadító, majd hirtelen visszafogó előadói magatartás­tól, amely Okudzsava dalköl­teményeihez olyannyira illik. Akácz László Pályázati felhívás Kollégiumi felvétel Politikai könyvek A szocialista tulajdon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom