Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

4 1986. JANUAR 22., SZERDA Változékony az idő. Ha olvad, gyorsabban fut a Kemence- patak vize, sodra itt-ott habot fodroz a meder kövei fölött. Felfelé húzunk a partja mentén, be'a hegyek közé. Hófoltos a sziklás hegyoldal, ünnepi csend ül Kemence, az Ipoly és a Börzsöny között fekvő kisközség határában épült úttörö-ván- dortábor felett. Nyáron, az esti tábortűz mellől hallgathatják a gyerekek, mint csobog a patak, s fentebb, az úttörőmotel mintegy 900 négyzetméteres területén, abban a táborban, amit közös összefogással a kemence! és a kiskunfélegyházi tanács építtetett, tavaly már ezerkétszáz kiskunfélegyházi gyerek élvezte a hegyvidéki nyaralás örömeit. Velük együtt mintegy ötezer általános iskolás korú fiatal nyaralt itt. I \ fl I' 'ék* Téli örömök A valóban regényes környe­zet szépségei mellett persze időnként szívesen megmártóz­tak volna egy strand vizében. Hamarosan ezen is segítenek. Úgy tervezik, hogy vezetékes ivóvízzel töltik fel a már el­készült medencéket, majd napelemekkel melegítik fel. Most azonban a téli örömök szezonja van, s erre figyelnek jobban az érdekeltek. Azok is, akik néhány évvel ezelőtt társadalmi munkában irtották az erdőt, rendezték a terepet. Segítettek a helybeli termelő szervezetek dolgozói, a Bör­zsöny Tsz és a Kisipari Szö­vetkezet kollektívái abban, hogy felépüljön a sípálya, fo­gadhassák az ide látogató, ha­vas sportokat kedvelő turis­tákat. Munkájuk örömét a kibon­takozó siker kezdi koronázni. Tavaly volt olyan nap, hogy ezerötszáz ember is megfor­dult a felvonóknál. Az idén kevesebb a síelésre alkalmas idő és terep, de a hét végén mindig benépesül a hegyol­dal. Egyszer talán majd a szabadságukat is itt tölthetik, fedelet tudva a fejük fölött, akik kivárni, kifogni vágynak a legjobb alkalmakat. A ja­nuár 25-i Börzsöny-kupa ren­dezői most is azért szurkol­nak, hogy sikerüljön a szom­bati sí- és szánkólesikló ver­seny, amelyen férfiak, nők és. gyerekek egyaránt részt ve­hetnek. Börzsöny-kupa Tiszteletre méltó erő és akarat mozdítja előre a dol­gokat ebben a festői kisköz­ségben, ahol a múlt ismerete, a hagyományok tisztelete is nagy szerepet játszik. Soha nem mulasztják el fehívni ar­ra a figyelmet, hogy a mai ál­talános iskola főépülete az egykori Hont vármegye szék­háza volt. A helyi sportkört Szokolyi Alajosról nevezték el, arról a földbirtokos sportem­berről, vármegyei levéltáros­ról, aki az első világháború után a mai társközségbe, Bernecebarátiba vonult vissza birtokára, s ott fejezte be az életét 1932-ben. ö volt az a Magyar Atlétikai Klub színei­ben sportoló fiatalember, aki a maga idejében 13 országos rekordot állított fel, 1896-ban az athéni olimpián a 200 mé­teres síkfutás harmadik he­lyét szerezte meg hazánknak. Az egészséges lokálpatriotiz­mus bizonyítéka a területfej­lesztési hozzájárulásról lezaj­lott szavazás is, melynek eredményeként a lakosság 82 százaléka mondott igent az évi háromszáz forintos javas­latra, miközben az évi ezer­ötszáz forint vízműtársulási díj terhét is viselik. A szép láj, a jellegzetes parasztházak látványát a történelmi hangu­latú faluközpont teszi még vonzóbbá. Mesélő tárgyak Útikalauzom, a nyolcadik osztályos Csendes Gábor a palóc nyelvjárás jellegzetes á betűivel juttatja az eszembe, hogy ez már a Palócföld pe reme. s ezt bizonyítják a táj- házban összegyűjtött tárgyak is. Molnár Ignáczné és férje, a két idős ember, akik az udvar alsó felében laknak, puszta szívességből őrzik a ház kulcsát, s fogadják, tájé­koztatják szíves szóval a láto­gatókat. Mesélnek a történel­mi időben még nem is távoli világról, amikor ilyen földes szobában laktak a falusi em­berek, ahogy itt mondták: csapott padlójú hajlékban, s olyan aratási koszorút fontak a kenyérnekvaló betakarítása után, mint amit itt látunk, a lámpa, az asztal, a faragott lóca s a virágvasárnapkor készített kiszebatoa fölött. Helybeliek adománya a böl­cső, a kisgyereket megtartó állóka, a járóka, s általában minden használati eszköz a fával, erdővel közeli kapcso­latra utal. A háromlábú hín- tafa mindennél beszédesebben regél arról, hogy a mezőre kivonuló fiatalasszonyok a rá­kötött kendőbe ültették a kis­gyerekeket, hogy a kígyó, a béka s más mezei állatok ne háborgassák. Nekik még az volt a bölcsődéjük. Menyasz- szonyi és menyecskeruhák, iá­két ök, a legények korabeli öltözéke. Az itt látható szövő­szék a tervek szerint munká­ba is áll majd, szakkörben tanítják a régiek tudományát. Molnár bácsi derűsen mutatja a porciós üveget, amivel a haj­dani öregek féldeciért indul­tak a kocsmába. Persze akkor is volt, aki a melles kötény mögé rejtette, hogy a felesé­ge ne lássa. Kalácska Lászlóné magyar— orosz szakos tanár 1954-ben került a községbe Budapest­ről, s hamarosan megszerette a falut és lakóit. Szervezője volt a Röpülj páva-körnek, gyűjtője, feltárója a tárgyi és szellemi emlékeknek. Mint mondja, sok segítséget kapott a Kemencei Vegyesipari Szö­vetkezettől, s még sok, más­féle segítség is elkelne, hogy hivatalosan is az legyen a tájház, ami. Szeretnék meg­szerezni a ház udvarát is, mert már csak itt lehet be­mutatni a szalagtelkes job­Egy kis szánkózásra azért min­den télen lehet Itt havat találni. Ezen az erdős, hegyes vidéken tartósabb a fehér hótakaró, mint a városokban Veress Jenő felvétele bágytelepülés utolsó emlékét. Saját erőből nem megy, s ez a huszonnegyedik óra. Saját erőből nem. És akik eddig a kemencei lokálpatrió­ták segítségére siettek, meg­értéssel, s maguk is a szülő­föld értékeinek mentése, gya rapítása szándékával, az utóbbi időben kevesebbet nyújthatnak. Megváltoztak a feltételeik. Ezért aztán még jobban koncentrálják az erő­ket Kemencén, ahol úgy tű­nik, feladni semmit sem akar­nak. Ráadásul, amit tesznek, az nem pusztán a saját érde­kük. A táj kultúráját éleszt­getik, gazdagítják, kapcsolato­kat, együttműködő - -partBére- ket keresve és találva a köz- igazgatási határokon túl is Nem véletlen, hogy a Bör­zsöny Baráti Kör rendezvé­nyeinek nagy része is itt zaj­lik, s ide futnak a legtöbb szálak. Kovács T. István OTP kontra díjbeszedők A felelőtlenség lavinái Utána már óvatosabb lesz Országszerte emelkedik az OTP-nél vezetett átutalási be­tétszámlák száma, ahová a fi­zetés vagy egy része átutal­ható, és ahoiyian az esedékes számlákat a takarékpénztár kiegyenlíti. Vácott és a váci OTP-fiók területén levő több mint harmincezer család kö­zül csak 2512-nek van átuta­lási betétszámlája, közülük is csak 394-en utalják át fizeté­sük egy részét A többiek munkaidőben vagy szabadságuk alatt hosz- szú sorban állnak a posta és az OTP pénztárai előtt, hogy fizetési kötelezettségüknek eleget tegyenek. Innen elmen­nek az ÉDÁSZ-hoz, a TIGÁZ- hoz sorba állni számlájuk ki- egyenlítése miatt, vagy laká­sukon várják a díjbeszedőket, a postást, hogy egyéb számlá­jukat, s az újságok előfizetését is rendezzék. — Mi lehet az érdektelen­ség oka? Az OTP propagan­dája nem megfelelő? — tet­tük fel a kérdést Endrödi Im­rének, az OTP váci fiókja ve­zetőjének. — Én másban látom a hibát — felelte Endrödi Imre. — Ko­rábban több átutalási betét­számlával rendelkező ügyfe­lünk volt, de pár hónappal ez­előtt két vállalat téves szám­lázásai miatt zavarok kelet­keztek. Az ügyfelek előbb minket kerestek panaszukkal. Elmagyaráztuk, hogy nálunk nincs lehetőség a vállalatok számlázásainak ellenőrzésére, ott reklamálják, ahol a szám­lát kiállították. Válaszul az ügyfelek meg­szüntették a betétszámlájukat. Indok: ha a téves számlát a lakásukra, ké^besíji.k,. annak kifizetését megtagadhatják, de így csak futhatnak a pénzük után. A hibás számlázások miatt nemcsak ügyfeleink, de dolgozóink idegei is kezdték felmondani a szolgálatot. Tu­domásunk szerint azóta nincs már annyi panasz, a lakosság mégsem veszi igénybe szinte ingyenes szolgáltatásainkat, mondván: Az embert egyszer lehet becsapni, utána már óva­tosabb lesz. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a felelőtlen munka mi­lyen zavarok lavináját, hullá­mát indíthatja el. A rosszul dolgozó hibájának kijavításá­hoz sokkal több idő és ener­gia szükséges, mint amennyit a lelkiismeretesen végzet! munkára fordított volna Ezenkívül vállalatának jó hír­nevén is csorba esett. M. Gy. Külföldi helyett hazai fajták Az elmúlt három évben a gazdaságok növelték a izöld- borsó termőterületét és a kis­termelők is szívesen foglal­koztak ezzel a növénnyel. Megtehették: jelentősen bővült a fajtaválaszték. Az utóbbi öt évben tíz új zöldborsóféle ke­rült köztermesztésbe, r'öllen- dült a hazai nemesítés, így a MÉM szakemberei arra szá­mítanak, hogy a jelenlegi, évenkénti 3000 tonnás zöld- borsóvetőmag-import jelentő­sen csökkenthető lesz. Remény van arra ugyanis, hogy az új magyar fajták rövidesen el­terjednek a gyakorlatban. Legutóbb két új zöldborsó kapott köztermesztési enge­délyt: a Zeusz, amely bőven terem és géppel betakarítható és a Kismacsi 130-as, amelyet házikerti termesztésre is aján­lanak. Parkoló a központban A dömsödiek tesznek is Ha dömsödiekkel beszélget az ember, a legtöbben büszkék arra az óvodára, amelyet a régi iskolából alakítottak ki sok­sok társadalmi munkával. De hát ez már a múlt idő — még ha három hónapja is ad­ták át. Hiszen az esztendővel új ötéves tervet is kezdtünk. — Milyen elképzelésekkel indulnak? — fordulok Sittni- kiewicz László tanácselnök­höz. — Öriási terveink vannak a hetedik ötéves tervben — mondja lendületesen. — Ta­valy nyáron elkészült a nagy­község központjában a par­koló. Ez volt az első lépés a rendezéshez. Szintén Dömsöd központjában szeretnénk fel­építeni a nyolctantermes ál­talános iskolát a művelődési intézménnyel együtt. Szerte- széjjel tanítanak, az alsótago- zatosók oktatási1 feltételei kri­tikán aluliak. Művelődési há­zunk nincs, mióta összedőlt a régi. Tanulmánytervünk már készen van, az építéshez azon­ban céltámogatást is kértünk a megyei tanácstól. — Sokszor hallani panaszt a kereskedelemre. Bécs után, München előtt Aki nem ment el a döntőre... A nagymama a legbüsz­kébb, a szoimszéd bácsi ha­ragszik a legjobban. Az apa ráébredt, hogy felnőtt a lánya, az anya nem is tudja, hogy mit szóljon. Eme érzelmek ki­váltója, Csordás Ilona pedig egyre csak mosolyog. Szép, magas, szőke, 18 éves lány, aki nagyon is tudja, hogy mit akar. Egyike azoknak, akiknek megváltoztatta az éle­tét a tavaly kiirt Magyaror­szág szépe verseny. Nem tar­tozik a győztesek közé, ám nem is vesztes. Ha díjat nem, valamit mégis nyert: önbizal­mat. Belökték az ajtón Egy esztendeje nem gondol­ták volna Csordásék, hogy számukra mekkorát fordul a világ. Éltek, dolgoztak, tették, amit kellett, úgy mint a töb­bi pátyi. Csordás János az Ag- rotek egyik teherautóját kor­mányozta napközben, felesége a helybéli iskola konyhájában forgolódott, Ica pedig a Buda­pest Szálló üzemirodájában gyártotta az iratokat. Estén­ként keveset beszélgettek a zölddel, virágokkal befuttatott hangulatos lakásban. Mosta­nában annál több mondaniva­lójuk van egymásnak. mellette apró csecsebecsékkel telerakott polcok, a szekrény tetején díszüvegek, kiürült sö­rösdobozok. A szőnyegen Lisy, a dús bundájú perzsa cica lustálkodik. — Egy kollégám kapacitált, hogy jelentkezzek a szépség- versenyre — mondja Ica. — Csak azért nem késtem le ró­la, mert tíz nappal meghosz- szabbították a határidőt. Re­gényes körülmények között jutottam el Tatabányára, az első elődöntő színhelyére. Fél kettőkor még Pesten voltam, a közgazdasági szakközépisko­lában vizsgáztam, ezért csak az eredményhirdetésre értem oda. Majdnem visszafordul­tam, de az egyik lány anyu­kája belökött az ajtón. Meg­néztek, beszélgettek velem és átjutottam a rostán. A követ­kező fellépés Győrben volt. Estélyi ruhában, majd két- és egyrészes fürdőruhában járul­tunk a zsűri elé. Az utolsó állomás a budapesti Fórum Szállóban volt. Minden csillo­gott, a lányok szépek voltak, még táncosnők is akadtak kö­zöttük. Elhagyott az önbizal­mam, zavaromban még az eredményhirdetésre sem men­tem ki a közönség elé. Pedig bejutottam a döntőbe. De azt már nélkülem tartották meg... Ica szobája csak abban kü­lönbözik hasonló korú társaié­tól. hogy mint az egész lakás- Kj mit kíván? ban, nála is feltűnően sok a virág. Cserepekben, ládákban, a plafonról lelógó makramé­hálókban pompáznak a növé­nyek. A lányszoba közepén kis dohányzóasztal, két fotel­lal, mögötte egy állványon ak­várium. A sarokban heverők, — Ugye minden szülőnek a saját gyereke a legszebb, de azért mégiscsak olyan köze­pesnek tartottam — mondja Csordás Jánosné. — Kár, hogy nem ment el a döntőre. Ma sem tudja megmondani, hogy miért. Az egyik szomszéd, aki­vel Ica gyerekkora óta jóban van, nagyon megharagudott ezért. A biatorbágyi nagyma­ma viszont igen büszke az unokájára. Főleg azért, mert az újságban is benne volt a híradás a bécsi szerepléséről. A tanulás az első A véletlen ugyanis úgy hoz­ta, hogy Csordás Ilona elju­tott Bécsbe. December köze­pén rendezték meg az osztrák és a magyar szépségválogatot­tak vetélkedőjét, ahová mind­két részről az első tíz helye­zett volt hivatalos. Egy lány lemondta a részvételt, s Ica a tartalékok közül lépett elő fő­szereplővé. Párba állították őket, s a különböző fordulók­ban összesen három pontot vert osztrák vetély társnőj éré. A bécsi közönség akkor zárta a szívébe, amikor ahhoz a feladathoz értek: k> mit kí­vánna, ha egy kérése teljesül­hetne? Boldog karácsonyt kí­vánt mindenkinek. Valószínű, hogy nemcsak a szépség, ha­nem ez a válasz is kellett ah­hoz, hogy teljes jogú tagjává váljon a magyar válogatott­nak. Meghívták az idén nyá­ron, a Balaton mellett rende­zendő visszavágóra, májusban pedig Münchenbe utazik egy hasonló vetélkedőre. — Nem akartam elengedni a szépségversenyre, de most már azt tartom: csinálja, ha kedve van hozzá — mondja Csordás János. — Azt min­denesetre kikötöttük, hogy el­ső a tanulás! Ebben teljes az egyetértés Csordásoknál. Ica nem tagad­Csordás Ilona manökennek készül Barcza Zsolt felvétele ja, hogy megint indulni akar a Magyarország szépe verse­nyen, s hogy manökent pályá­ra készül. Az egyik elődöntő után felvették a manökenkép­zőbe, ami azoknak sem mind sikerült, akik a tavalyi vetél­kedő első tíz helyén végeztek. Divattörténetet, dzsesszba- lettet, mozgáskultúrát, smin­kelést tanul. S azt, hogyan kell a fényképezőgép elé állni. Közben1 szorgalmasan jár a szakközépiskolába, éjszakán­ként pedig németül tanul. Nem szeretné, ha kellemetlen meglepetések érnék. S így, nem is érhetik. Kövess László — Igen, ez azonban a nyá­ri időszakra érvényes. Foglal­kozunk új üzletek nyitásával ott, ahol a legnagyobb hiány mutatkozik. Számítunk a ma­gánvállalkozókra. Van lehe­tőség telek, akár helyiség bér­beadására. Szeretnénk javíta­ni, fejleszteni a villanyháló­zatot. A letelepedni szándéko­zóknak tartós használatra adunk telkeket. Jó lenne több utat portalanítani. Ehhez is­mét a társadalmi munkásokat szeretnénk mozgósítani. A múlt évben a Wesselényi ut­cát, a Hold utat, a Tókert zértkeiUet és a Bem utat tud­tuk ilyen módon jobb minő­ségűvé tenni. — Milyen változások vár­hatók Apajon? — Társközségünkben évekig hetvenszázalékos készültségi fokon állt az orvosi rendelő építése. Tavaly ősszel a Kis­kunsági Állami Gazdaság föl­ajánlotta, befejezi olyan föl­tétellel, hogy az év második felében fizetjük ki. Átadása február elején várható. Ezzel az egészségügyi komplexum­mal Apaj község lakosságának orvosi ellátását megoldjuk. Marad azonban kétszázötven család vízellátásának gondja. A víztorony alapozási mun­káit ősszel elvégezte a döm- södi Dózsa Tsz, összeszerelésé­hez és fölállításához céltámo­gatást kértünk a megyei ta­nácstól. A vízmű elkészülte után társulási alapon szeret­nénk a hálózat kiépítését meg­oldani. Ugyancsak céltámoga­tási igényt nyújtottunk be az apaji általános iskola bővíté­séhez négy tanteremmel. — Mennyit fordítanak a la­kások karbantartására? — Évente átlag egymillió forintot. Harminchárom taná­csi bérlakással, huszonkét szolgálati lakással és nyolc szükséglakással rendelkezünk összesen. Mind lakott, az igé­nyeket nem tudjuk maradék­talanul kielégíteni. Nagy vál­tozás állt be január 1-től: Gazdasági Ellátó Szerveze­tünk Gamesszá alakult. Ez nemcsak rendezi intézmé­nyeink gazdasági ügyeit, ha­nem önálló karbantartó rész­leggel is rendelkezik, saját szerelőgárdánk van. — Milyen összegből próbál­ják mindezt megvalósítani? — Évente összesen négy—öt millió forintot tudunk fejlesz­tésre fordítani. Mint említet­tem azonban, a nagyobb be­ruházásokhoz céltámogatást kértünk. A településfejlesztési hozzájárulást az oktatási és művelődési központ építésére szavazták meg Dömsöd lakói — mondja végezetül a tanács­elnök. V. A. Falu és táj ünnepi fehérben Tiszteletre méltó erő és akarat

Next

/
Oldalképek
Tartalom