Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
198«. JANüAR 16.. CSÜTÖRTÖK 5 Toldi Miklós japánul Nyelvünk zsongását hallgattam J Éppen, hogy csak elférnek a járókelők a budapesti í Károlyi Mihály utca keskeny járdáin lépegető gyerekek /. mellett. Megszokott kép ez errefelé. A diákok a Petőfi ^ Irodalmi Múzeumba igyekeznek, ahol a nap szinte min- ^ den szakában egymást váltogatják a csoportok — fel- ^ nőttek és gyerekek egyaránt. Természetesen az utóbbiak 2 a gyakoribb vendégek. Költők arcképe alatt Most éppen az Albertfalva úti általános iskola ötödik cé- sei hallgatják nagy figyelemmel Sárdy Jánosné múzeum- pedagógus magyarázatát a termekben látható Petőfi-re- likviákról, a költő életéről, munkásságáról Megcsodálják utazóládáját, pipáját, fennmaradt kéziratait, felesége portréját. Aztán a gyönyörűen rendbe hozott Lotz-teremben — ahol már minden elő van készítve a múzeumi foglalkozásra — a XIX. század nagy magyar költőinek és íróinak arcképei alatt foglalnak helyet. Kézenfekvő az első kérdés: ki ismeri fel a portrékat? A gyerekeknek vissza kell emlékezniük mindarra, amit a múzeumban láttak, amit a hamar megszeretett Judit néni magyarázott, s amit az iskolában tanultak Petőfi Sándorról, a korról, amelyben élt, és természetesen a János vitézről. Egymást követik a kis rejtvények, amelyeknek megfejtéséért pontokat lehet kapni: milyen verseket írt a költő a szülői házzal kapcsolatban? Mit láttatok a kiállításon, ami Petőfi családjára utalt? Melyik városban hagyott föl a színész- mesterséggel? Aztán olyan budapesti színtereket kell felsorolni, amelyek fontos szerepet játszottak Petőfi életében. Ezt követően a költő nyelvtudása a feladvány, majd az, hogy kik festettek róla képet még életében és vajon készülhetett-e róla fotó. Meg kell nevezni híres barátait és el kell dönteni : a szabadság, a szerelem és az élet fogalma közül vajon melyik volt számára a leg- fontosabh. Petőfi napja volt Jókai Mór szerint március 15. Petőfi Sándor napja volt. Természetes tehát, hogy kíváncsi volt arra is a múzeum- pedagógus, emlékeznek-e a kisdiákok arra, milyen tárgyak idézték az 1848-as forradalmat a kiállításon. Felismerik-e nemzeti operánk szerzőjét és a mű címét, valamint azt is meg kellett mondani, hogy ki zenésítette meg a János vitézt. A rendhagyó irodalomóra csúcspontja a János vitéz spontán dramatizá- lása. A négyes csoportok egy- egy általuk kiválasztott képet elevenítenek meg. — Nagyon sok iskola keres fel bennünket, hogy igénybe vegye a gyerekek számára összeállított programjainkat. Természetesen a legtöbben március 15 környékén jönnek el hozzánk. Emlékszem, milyen megható volt a legutóbbi alkalom, amikor a váci Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói nálunk tartották megemlékező ünnepségüket és koszorút helyeztek el a Petőfi- emléktáblán — kezdte a beszélgetést Sárdy Jánosné. — De rendszeres és igen jó kapcsolatunk van a gödöllői, a szentendrei, a nagykátai, az érdi, a zebegényi és a fóti iskolákkal is. Mind többen igénylik, hogy a Petőfivel kapcsolatos anyagok lezárása után az iskolai órákhoz egyáltalán nem hasonlító ösz- szefoglalást tartsunk számukra. Most újdonság, hogy Arany János munkásságáról is Dicső hire-neve fennmaradt örökre címmel tartunk hatodikosok számára összefoglalást. — Ennek mi a menete? — Először fogadjuk a gyerekeket a díszteremben, majd a Petőfi és kora című kiállításon megmutatjuk nekik az Arany Jánossal kapcsolatos tárgyakat, dokumentumokat. Megismerkedhetnek a Toldi elődeivel, azaz beszélek nekik a népies hős megjelenéséről a magyar irodalomban. Szóba kerül a népiköltészeti gyűjtés, a Petőfi—Arany barátság és ennek írásos emlékei. Csak ez után következik a foglalkozás a Lotz-terem- ben, amelyet művészettörténeti szempontból ismertetek. Erre az alkalomra kirakjuk Dómján József linómetszeteit, amelyek az 1981-es Toldi-ki- adás illusztrálására készültek. Kötelező olvasmány Ilyenkor ejtek szót az irodalom és a képzőművészet kapcsolatáról, valamint arról, milyen egyéb tárai vannak a múzeumnak. Tehát ismertetem a művészeti tár, a könyvtár, a kézirattár, a hangtár és a relikviatár, valamint a köz- művelődési osztály munkáját, szerepét a múzeum életében. A Toldival kapcsolatban nem olyan dolgokról beszélek, amelyeket az iskolában tanultak, hanem olyasmit mondok el, ami újdonság, érdekesség. Például azt, hogy a Toldit német, francia, olasz, japán, szerb és angol nyelvre is lefordították. Aztán szó esik a Toldi különféle feldolgozásairól: a daljátékról, a bábszínházi darabról és Szigligeti Ede színművéről, amelynek Újdonságok. az i986-os esztendőben televíziós újdonságokkal lepte meg az előfizetőket több Szabadság téri szerkesztőség. Már az is más, ahogyan az elkövetkező hét műsorait kegyeinkbe ajánlják! Eddig ugyebár valamelyik bemondó mondta el, hogy ekkor erre, amakkor meg amarra érdemes figyelni. Újabban viszont külsősök — nevezetesen a sajtó kulturális ágazataiban működő hírlapírók — ' léptek elő programvezetővé, s ők tudatják: milyen lesz a trakta, azaz hogy ők mire figyelnek majd oda fokozottabban. Nos, ha már gasztronómiai kifejezéssel éltünk, hasonlat gyanánt használjuk a továbbiakban is a vendéglátás kifejezéseit, s így említsük meg, hogy egy korcsmáros leánya, fia általában mindig jobban tudja, mi sül, fő a konyhán, mint valamelyik törzsvendég. Egy ilyen bennfentesnek — még ha az átlagosnál kevésbé tájékozott is — föltétlenül nagyobb a hírhozói hitele, mint egy még oly hűséges bejárónak, naponta üdvözölt fogyasztónak. így aztán hiába vázoiódik föl előttünk egy úgynevezett koncepció, s hiába kapunk ráadásként egy- egy stúdióbeszélgetést, eligazításunk a hajdan valónál hézagosabb marad. Ez pedig baj, mert egy ilyen előzetes voltaképpen szolgáltatás, s ha I Rózsa volt a címe. Az általános Iskolákban 1978 óta kötelező olvasmány a Toldi. Kezdetben a gimnáziumokban és a reáliskolákban volt az. Izgalmas dolog a Toldi értékelése is. Itt egy XIX. és egy XX. századi írót idézek: Gyulai Pált és Sütő Andrást. Gyulai Pál párhuzamot vont a költő személye és az általa megformált figura között, s -megállapította, hogy igen sok a hasonlóság köztük; Toldi Miklós Arany János maga. Aztán beleéljük magunkat a történet idejébe, a XIV. századba, s máris lehetőség van megismerkedni a kor ruházatával, fegyvereivel, királyaival, zenéjével. A tanulók feladatokat is kapnak. Sorba kell rakniuk a linómetszeteket, lerajzolhatják azt a jelenetet, amely számukra a legkedvesebb volt a Toldiból, és itt is eljátszunk egy-egy részletet az elbeszélő költeményből. A legjobban szereplőket Arany Já- nos-kéziratmásolatokkal jutalmazzuk. Nagyon fontosnak tartom, hogy megszerettessük az iskolásokkal Aranyt, hiszen, mint Sütő András írta az Anyám könnyű álmot ígér című művében ... újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne ... beszélni tanított. S erre — úgy tűnik — napjainkban egyre égetőbb szükségük van a diákoknak. Körmendi Zsuzsa ebből valami csekélységet is lecsipegetnek, okkal-joggal felszisszenünk. Ügy, mint itt és most. Szintén a fazonigazítás jegyében sorolták be mindegyik péntekre a már korábban is népszerű Ablakot. Ha valami, hát ez a riportokkal tűzdelt információs adás igazán megérdemelte a minden heti jelentkezést. Szorgosan nyitja rá szárnyait a közérdekű tudnivalókra; igen tág körben és alaposan informál. Gondunk csak egy lehet ezzel az elevenen élő adással. Az, hogy az éppen lepergett anyagokat olykor-olykor fölösleges és tudálékos kommentárok kísérik. Mintha amit elibénk tártak, az nem lenne elég az eligazodáshoz. Ráadásul ezek a szóbeli utánlövések nemegyszer bosszantók is. Mondjuk — mert így történt —, a biztosító kárrendezéseiről esik szó és az intézmény egyik felelős vezetője közli, hogy azért a tönkrement házért, amit az imént mutattak, ennyi és ennyi forintot tudnak fizetni. Erre a műsorvezető rákontráz: hogyhogy csak ennyit, hiszen a lefilmezett épület ilyen szép volt, olyan nagy volt. A meghívott szakértő vendégnek pedig vagy háromszor el kell ismételnie, hogy semmiképpen sem utalhatnak többet, mert egyszerűen nem engedik a hiteVégső búcsú Márkus Lászlótól Az a feladatom, hogy a humanizmust, a kedélyt és az optimizmust átsugározzam az emberekre. Ha csak azokban a szerepekben sikerült, amiket a nézők szerettek, már érdemes volt élnem... — Márkus László írta ezeket a sorokat, mintegy örökségül hagyva kollégáira, a fiatal pályatársakra, az utókorra. Ezt a hitvallást felidézve búcsúzott Lengyel György, a Madách Színház rendezője is — a társulat és a színház dolgozóinak nevében — attól a művésztől, akinek neve, egyénisége egyet jelentett a színházzal Márkus László azok közé a kiemelkdő színészegyéniségek közé tartozott — mondotta —, akiik meghatározták és képviselték a Madách Színház stílusát, sokszínűségét. Hallatlan sokszínűség jellemezte pályáját Debrecentől, az első kirobbanó sikert hozó évektől a Madách Színházban leélt csaknem három évtized főszerepein, karakterábrázolásain, Rendkívüli muzikalitása, mozgásképessége, virtuóz beszédtechnikája minden idők egyik legfelkészültebb, ne szégyelljük kimondani: egyik legprofesszionistább színészévé tették. Eszközgazdagságával sohasem élt vissza, ízlése, stílusérzéke páratlan volt. Mindent tudott a színházról, ő maga volt a színház, nem tudott betelni vele — búcsúzott tőle Vámos László, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára, a Művelődési Minisztérium, a kollégák, a barátok nevében. Márkus László sírján a kegyelet koszorúinak és virágainak hatalmas csokra jelezte: ismét egy nagy színész lett a halhatatlan társulat, a színháztörténet kiemelkedő egyéniségei feledhetetlen társulatának tagja. Az oktatási törvényhez Útmutató A következő tanévtől az új oktatási törvény a hozzá kapcsolódó rendelkezésekkel együtt már lényegesen befolyásolja a tanintézetek működését, segít nyitottabbá, de- mokratikusabbá tenni azokat. A dokumentumban foglaltak alkalmazásához módszertani útmutató összeállításával nyújt segítséget a KISZ KB középiskolai és szakmunkás- tanuló tanácsa. les, hatályos, törvényes kötvényfeltételek. Az utolsó szó jogán azonban még egy kontra: egy ilyen szép, olyan nagy házért csak ennyit? Iparvilág. A valósággal megbolydított és jobbnál jobb műsorokkal előálló belpolitikai föszerkesztőség az eddigi Agrárvilág mellé, aff éle váltótársként, életre hívta az Iparvilágot. Ez utóbbit még nem láthattuk, az előbbi új szerkezete azonban kevésbé tetszett. Két tudós interjút bejátszani és kommentálgatni húsz hosszú percen át — ez a mondandó súlyától függetlenül is kevés. Bezzeg, amikor arról szólt a fáma, hogy miképpen fóliáznak Pátyon, vagy hogyan vált be az a víz- függönyös palántaóvás! Bizony az elméleti okfejtések helyett a leggyakorlatibb beszámolók érdeklik a nézőket — pláne most, hogy lassan nyakunkon a tavasz. Ezek után csak azon izgulhatunk, nehogy az Iparvilág is az elvi jellegű kiselőadások fórumává váljon. Volt egyszer Balogh Máriának egy szintén üzemi témákat feszegető sorozata, ha nem csal az emlékezet, úgy mondták, hogy Ebédszünet. Hát valami ilyen, már-már ölremenően szókimondó riportműsorrá kellene formálódnia az Iparvilágnak is. Akácz László Te már tudod a helyes választ? Veress Jenő felvétele Üi^TfTFiGYELŐ'^^ hHeti filmtegyzbtb Orpheusz és Eurüdiké Téri Sándor az Orpheusz és Eurüdikében Új magyar film, Gaál István rendezte — de mielőtt részletesebben szólnánk róla, elkerülhetetlen egy kis mitológiai emlékeztető. Orpheusz a görög monda szerint Apollón isten és Kal- liopé múzsa fia volt. Apja csodás erejű lanttal ajándékozta meg, s ettől kezdvg Orpheusz dalára megszelídültek a vadak, megmozdultak a kövek, boldogság és a béke öntötte el az egész természetet, s az emberek szívét. Orpheusz később Thrákia királya lett. Feleségül vette a szépséges Eurüdikét, boldogan éltek, de egy napon, amikor Orpheusz éppen távol tartózkodott, Eurüdikét megmarta egy mérges kígyó. Szerelmese már csak a halott Eurüdikét látta viszont. Szerelme és fájdalma azonban oly nagy volt, hogy még az isteneket is megindította. Ezért megengedték neki, hogy Eurüdiké után leszálljon az alvilágba, Hadész istennő birodalmába, s onnan felhozza a- szépséges asszonyt, újra a napvilágra. Az istenek azonban kikötötték:, az alvilágból az életbe visszavezető úton Orpheusz nem tekinthet rá Eurüdikére, mert különben újra és végleg elveszti. Orpheusz azonban nem volt elég erős, hogy megtartsa az istenek parancsát. Visszapillantott Eurüdikére, aki azonnal holtan rogyott össze. Orpheusz fájdalma oly szörnyű volt, hogy a dalára megindultak még a kősziklák is. Soha másra nem tudott gondolni, csak Eurüdikére. A thrák asszonyok azonban azt szerették volna, ha a híres dalnok velük is foglalkozik. Mivel azonban Orpheuszt más nők bájai nem érdekelték, a feldühödött asszonyok széttépték a dalnokot, aki így meghalván, végre egyesülhetett a lelkek birodalmában szerelmesévé!. Ezt az Orpheusz-mondát a különböző művészeti műfajok számtalanszor s számtalan variációban feldolgozták. Az egyik legkedveltebb témája lett az opera műfajának is. Több híres mű született a történet alapján, de a leghíresebbet az' opera műfajának nagy reformátora, a német Christoph Willibald Gluck írta 1762-ben, negyvennyolc éves korában. Két változatát is ismerjük. Ezek csak zenéjükben térnek el némiképp egymástól Glucknái a történetet mindössze három énekes adja elő: Orpheusz (ez. eredetileg .alt szólam volt, de van tenor, s bariton változata is — Gaál ezt használja fel a filmben), Eurüdiké (szoprán) és Ámor (szoprán). A cselekmény igen egyszerű és tömör. A fájdalomtól megtört Orpheusz Eurüdikét temeti, mikor Ámor az Orpheusz fájdalmától meghatódott • istenek döntését hozza: a dalnok leszállhat kedveséért az alvilágba, s újra életre hozhatja, de út közben nem pillanthat rá. Orpheusz le is száll, elindul kedvesével, de rápillant. Ettől Eurüdiké visszahanyatlik a halál birodalmába. De Orpheusz oly szívettépően siratja újra, hogy az istenek megengedik Ámornak: támassza életre Eurüdikét. .A szerelmesek Ámor templomában adnak hálát. Gluck zenéjét elemezni nincs helyünk itt, de annyit el kell mondanunk róla, hogy éppen ebben az operájában éri el csúcspontját az új stílus, mely szerint Gluck a zenét valódi drámai érzelmek kifejzésére, életteli, hiteles emberi karakterek megformálására használja. Gaál István érinek a zenének a keretein belül teremti újjá az Orpheusz-mondát, de megváltoztatja a boldog befejezést. Nála Orpheusz nem kapja másodszorra is vissza Eurüdikét. Megtörtén, örök szomorúságra kárhoztatva, megöregedve bolyong, siratva az elvesztett szerelmest, akitől azért kellett végleg megválnia, mert nem tartotta be az istenekkel kötött szerződést. Gaál úgy érezte, ez a keserűbb befejezés illik egy mai változathoz. Talán igaza is van. Mindenesetre, a zenei megvalósítás igen szép (Miller Lajos, Maddalena Bonifacci és Kincses Veronika énekli a szerepeket, a Liszt Ferenc Kamarazenekar játszik Vásáry Tamás vezényletével.) Dekoratív a táncosokkal megoldott kórustételek koreográfiája (Kricskovics Antal munkája), a díszletek és a látványtervezés (Zankó Tamás) hatásos képi világot tárnak fel, Sára Sándor operatőri munkája pedig most is kifogástalan. Megfelel a két prózai színész. Téri Sándor és Eszenyi Enikő is, Orpheusz és Eurüdiké megtestesítődként. De az egész produkció mégsem hat eléggé meggyőzően. Ennek csak részben oka, hogy az olasz szöveg miatt a cselekményt csak nagyon kevesen fogják majd pontosan követni. Az sem igazán akadály, hogy az Orpheusz-mondát, vagy Gluck operáját sem ismerik nagyon sokan. Inkább az a baj ezzel a filmmel, hogy a nagyon szép megvalósítással sem közöl semmit velünk. Családi titok Érdekes társadalmi képet fest a tadzsikisztáni körülményekről ez az új szovjet-tad- zsik film. Valerij Adahov rendező egy — fogalmazzunk így — kettős kötöttségű, mai tadzsik család életét veszi bonckés alá. E családot egyik oldalon köti a megszerzett jólét és társadalmi rang — a másikon viszont, s legalább olyan erősen, kötik az egyre merevebbé váló, egyre nehezebben követhető tradíciók, melyeknek sorában még erősen él például a szülők döntési joga a fiatalok párválasztásánál. A film éppen egy ilyen eset körül forog. Mi talán már meg is mosolyogjuk ezeket a problémákat. Pedig emlékezhetünk még a magyar mondásra és elvre: föld a földdel házasodik, vagyonnak vagyon a mátkája. S nem vagyok benne biztos, hogy ez az elv, ha más formában is, nem él-e még mindig nálunk is egynémely helyen.. Takács István
