Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

Az áramellátás biztonságáért Gallyazni kell minden fát A közterületek, a parkok, iák védelme, illetve mind­ezek állapotának gyakori íölemlítése lapunk szívesen, vállalt egyik feladata. Így a rendszeres olvasó bizonyára emlékszik arra is, hogy egy tanács-végrehajtóbizottsági ülés tudósításához kapcsolód­va, az út menti fák gallya­zásáról írtunk. Rövidzárlatot okoz Ez a művelet nemcsak — sőt. nem is elsősorban! — esz­tétikai okok miatt fontos. Az áramszolgáltató vállalat veze­tékeit nem tudhatja bizton­ságban — tehát az adott te­lepülésrész sem villanyát —, ha ezek a gallyak magasab­bak a kelleténél. Zavarhatják az energiát áramoltató dróto­kat, kiég a biztosíték,, vagy kiold az automata a rövidzár­lat miatt, s akár hosszabb szakaszok is villany nélkül maradhatnak. Mindezekből azonnal látha­tó, hogy valamit tenni kell. Az igazi a rendszeresség meg a karbantartó fakezelés len­ne, de valamikor azt is el kell kezdeni. Mivel ennek ép­pen most jött el az ideje, föl­kerestük a tanács illetékesét, Andrási Györgyöt, a városgaz­dálkodási osztály út-csapa- dékvíz-előadóját, s beszélgeté­sünkre meghívást kapott Pal- lai József né is, a Városgaz­dálkodási Vállalat zöldterület- fenntartási vezetője. A Dél-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat- felmérte a várost ebből a szempont­ból, s átküldött egy listát a tanácsnak a teendőkről. Ezek­nek a fáknak a többsége ugyanis utakon, tereken áll, így közterületeken, vagyis ta­nácsi kezelésben vannak. Kö­vetkezésképpen a tanács fel­adata gondozásuk is. — Nos, a fista — mondja az előadó — három és fél sűrűn gépelt oldalból áll. Látható, hogy nem lesz köny- nyű a munka. — Mennyi fát kell tehát megmetszeni, gallyazni? — Ezek hozzávetőleges adatait tudjuk csak. Legkeve­sebb ezerötszáz díszfa és úgy ezer körüli gyümölcsfa az, ami veszélyezteti a város vil­lanyvezetékeit. — S éppen a gyümölcsfák okozzák a nagyobbik gongot — mondja Pallai Józsefné. Alul is, felül is — Miért? — Ezeket a fákat inkább mellékutcákban, családi há­zak előtt találjuk, a háztu­lajdonos ültette őket oda. Az viszont belátható, hogy a mi embereink nem biztos, hogy olyan szépre vágnák, mint gazdáik. — Igen. A lényeg ugyanis nem az, hogy a metszést mi végeztessük el — magyaráz­za Andrási György —, ha­nem az, hogy a fák meg le­gyenek metszve. Aki erre vállalkozik ugyanis, az az összes nyesedéket elviheti, s olyan szépre metszi a fát, amilyenre csak akarja vagy tudja. Ha azonban ez nem történik meg, a VGV emberei mindenképpen elvégzik maid az alakítást. S van a dolognak egy má­sik, pénzügyi oldala is. Neve­zetesen az, hogy a metszé­sek bizony nem két fillérbe, ellenkezőleg, igen magas ősz- szegbe kerülnek. Az előzetes költségbecslés csak a díszfák­ra kétszázezer forintot mutat, de ebben még nincs benne a fuvarköltség. Ügy gondoljuk, nem kell hozzá kommentár, ezeket a pénzeket másra — például utakra — is lehetem költeni. — Sok utcában annyira le­nőttek a fák, hogy még a gyerekek se nagyon férnek el alattuk.., — Ha már metszünk, ter­mészetesen - ezeket is meg­szüntetjük. A gallyazás tehát egyrészt alulról biztosítja a járómagasságot — két méter körül —, másrészt felülről a vezetékek védőtávolságát ál­lítja be. Ez utóbbiról a 11/1984. (VIII. 22.) Ip. M. sz. rendelet ad felvilágosítást, illetve utasítást. Eszerint a vezetékek alá négy méternél magasabbra növő fát nem szabad ültetni, s a gallyakat úgy kell eltávolítani, hogy azok az áramvezetőktől leg­alább hat méterre legyenek. — Az áramszolgáltató vál­lalat ölőzetes bejelentésre ki­kapcsolja a villanyt az adott területen, így nincs akadálya a házilagos metszésnek sem. — Milyen határidőt adnak a munkákra? — Ez bizony szoros. Január 31-ig kellene elvégezni leg­alább a gyümölcsfák metszé­sét. Ezt követően a VGV em­bereié a terep, s nekik mint­egy másfél hónap marad a munkálatok elvégzésére. Elő­zetes elképzeléseink szerint a metszőbrigádok a központból kiindulva, sugárirányban ha­ladva végzik majd a munkát. Bírságolják S ide kapcsolható az is. hogy azoknak a fáknak a metszése, amelyek a telkeken, tehát személyi ' tulajdonban találhatók, egyértelműen a tulajdonosok feladata. Azt meg bijZonyára igen kevesen tudják, ’ hogy akár ötezer fo­rintos bírsággal is büntethető az, aki nem tesz eleget köte­lezettségének. A gallyazási munkálatok állására még visszatérünk. B. O. Nők akadémiája A téli szünet után szerdán, január 8-án újabb előadással folytatódik a nők akadémiája. Este hatkor, a művelődési köz­pontban Radnóti Miklós költé­szete és kora címmel Tatai István előadását hallgathatják az érdeklődők. A PEST MEGYEI HlRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1988. JANUÁR 7., KEDD Munkásság, parasztság, értelmiség I. A földről az iparba és vissza Sok nőnek biztosít megélhetést Nagykőrös város iparosodása, s ezzel együtt az ipari munkásság első generációjának kialakulása másfél év­tizedet késett az ország más mezővárosaihoz viszonyít­va. Ezzel együtt késett az a nagy társadalmi átrendező­dés, átrétegeződés, amely aztán a hatvanas évek elején- közepén indult meg, egyrészt a termelőszövetkezetek megalakulásával, másrészt a Nagykőrösi Konzervgyár óriási méretű fejlődésével. Akkoriban azok, akik el­hagyták a mezőgazdaságot, munkát találtak a konzerv­gyárban, mégpedig két lép­csőben: először a férfiak, majd az addig csak idénymunkás­ként foglalkoztatott nők nagy tömegei, akik a hatvanas évek végére az állandó munkásság zömét alkották a gyárban. Te­hát ők voltak a nagykőrösi ipari munkásság első generá­ciója, akik közül a nők döntő többsége meg is maradt a kon­zervgyárban. Törzsgárdák A mezőgazdaságból az ipar­ba áramlás a város dinamikus ipartelepítésével arányban nőtt, de az új és új munkahe­lyek már egyre több kvalifi­káltabb munkást igényeltek, így csökkent a férfi munkaerő konzervgyárba való áramlása. Az időközben végrehajtott nagy konzervgyári rekonstruk­ció pedig azzal, hogy kimon­dottan a szakképzetlen mun­kaerőre épült, döntő többség­ben a mezőgazdaságból elván­dorolt nőknek biztosított meg­élhetést. Igaz, a gyár évről évre növeli a szakmunkás- arányt, ez azonban korántsem éri el a kívánt mértéket, mert a városban kialakult a mo­dern ipar, s az erősen vonzza — elsősorban — a férfi szak­munkásokat. A termelőszövetkezetek köz­ben megerősödték, kialakultak a törzsgárdák, a létszámuk ál­talában stagnál, vagy nem csökken annyira, hogy haté­konyan segítsen a városi ipar egyre növekvő munkaerőigé­nyét kielégíteni. Ugyanis nap­jainkra elfogyott az a bizo­nyos első generációs munka­erő. Ezért kerülhetett olyan helyzetbe például a kefegyár, hogy a felfuttatott termelés­hez kifejlesztett gépi kapád­» özv. G., Nagy Sándorné % nagykőrösi nőiszabó-mes- '/ temek ünnepélyes keretek í között adták át, a KIOSZ % kitüntető oklevelét, ame- ^ lyet negyvenéves munkál- í kodásával érdemelt ki. A napokban meglátogattam.. Szobájában ott van az öt év­vel ezelőtt elhalt férje arc­képe, és ott van leánya képe is, aki az Arany János Gim­náziumban érettségizett és Bozóky Istvánhoz ment férj­hez, és a két unoka — mind­ez a mesterasszony boldogsá­gát jelenti. A másik szobá­ban ott van a jól felszerelt műhely, ahol G. Nagy Sán­dorné még mindennap dol­gozik. Mert, mint mondja: a munka az élet sója. • Terménnyel fizettek Beszélgetésünk során felele­venedett a múlt. A mesterasz- szony, Pintér Rozika a felsza­badulás előtti esztendőkben el-ellátogatott egy ismerős varrónőhöz: Godány Ferenc- néhez, kedvet kapott a sza­bás-varráshoz. s leszerződött tanulónak. Már két éve járt hozzá, s egyre jobban meg­szerette a mesterségét, de mes­ternője beteg lett és másikat jáépítési kiállításon ruháival első díjat és kitüntető elisme­rést, majd a nagykőrösi kiál­lításon második díjat és di­cséretet kapott. 1951-ben férjhez ment G. Nagy Sándor kőművesmester­hez és haladt tovább a sike­rek útján. 1973-ban és 76-ban a kiállításokon okleveleket, 1978-ban bronzérmet kapott, amit most a 40 éves jubileu­mi kitüntetés követett. Formák és színek G. Nagy Sándorné igazi kö­rösi asszony, nem lett hűtlen a földhöz sem. Zártkertje van. ahova a nyáron is kijárt a kisebb munkákat elvégezni, csak a nehezebb munkához hívott segítséget. Elmondta, hogy negyven­éves tapasztalata szerint a di­vat épp úgy ismétlődik, mint az évszakok. Például a mosta­ni formák és színek sokban hasonlítanak a 35—40 év előt­ti divathoz. Kopa László Nagy vonzerő Megváltozott a parasztság helyzete, összetétele is az új, szakképzett generáció terme­lésbe való belépésével. Mert például a 46 év fölöttiek kö­zött még sok a mezőgazdasági gyalogmunkás, ám a ’45 év alattiak közt már alig akad ilyen. Közben a szövetkezetek gépesítettségi kényszerhelyzet­be kerültek a nagy munkaerő- elvándorlás miatt, a visszama- radottak pedig mind nagyobb arányban szereztek szakképe­sítést. Ugyanakkor a konzervgyár óriási igénnyel jelentkezett a kétkezi munkával előállított mezőgazdasági nyersanyagok iránt, mert arra van kereslet a nemzetközi piacokon. Ebben a helyzetben egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy a környező városok, főleg Kecs­kemét, nagy vonzerőt gyako­rolnak Nagykőrös ipari és me­zőgazdasági munkásságára, például a konzervgyárával és baromfi -feldolgozó j ával. Az átlagjövedelmek alakulá­sa is meggyorsította a társa­dalmi átrétegeződés folyama­tát, mert aki többet akart ke­resni, annak mind magasabb szaktudással kellett rendelkez­nie. Ugyanakkor az egyszerű — és kevésbé jól fizetett — betanított jellegű munka iránt nőtt meg az igény mind a me­zőgazdaságban, mind a város iparában, s mindezek a terü­letek nem voltak alkalmasak a lakosság jövedelmének szá­mottevő emelésére. A városi pártbizottság fel­mérése szerint a dolgozók át­lagjövedelme 4 ezer 500 fo­rint körül volt havonta, tehát elmaradt a megyei átlagtól, amely megközelítette az öt­ezer forintot. Itt figyelembe kell venni, hogy Nagykőrösön döntően a könnyűipar telepe­dett meg, s rosszabbul fizet a nehéziparnál. Ezek a változá­sok vezettek oda, hogy amíg például a Nyírségben élő pa­rasztember nagy távolságokat utazik, hogy az iparban ke­ressen megélhetést, addig Nagykőrösön a már kialakult munkásság visszafordult a mezőgazdasághoz jövedelmét kiegészítendő. S mert mint említettük, hogy az országos iparosításhoz képest Nagykőrösön és térsé­gében később indult meg a földtől való eltávolodás, a visszatérés a hetvenes évek­ben látványos gyorsasággal ment végbe, amikor a háztá­ji és kiskert-gazdálkodás lehe­tőségei megteremtődtek. Háztáji Ma már a háztáji kiskert- gazdálkodás komoly nyers­anyagforrás a Nagykőrösi Konzervgyár számára. Nem ritka az, amikor a gyárban szalagon dolgozó munkás a saját termelvényét látja vi­szont, amelyet munkahelye felvásárol tőle. Éppen ezért a városban számottevő hangula­ti tényező például az, hogy jó-e a termés, milyen a fel­vásárlás üteme és az árak, van-e műtrágya és vetőmag stb. Tehát sajátos módon egy­féle „visszafejlődés” révén jött létre a nagykőrösi városi munkásság kétlakisága ... Itt hadd szakítsuk meg írá­sunkat azzal, hogy a követke­ző részben a mezőgazdasági, az ipari réteg után a harma­dikkal, az értelmiségi réteg­gel foglalkozunk, annak _ ki­alakulásával, mai sajátosságai­val. Aszódi László Antal (Folytatjuk) Mozi A nagyteremben E. T. (A földönkívüli). Szí­nes, szinkronizált amerikai sci-fi. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben A megkínzott ember moso­lya. Színes kínai film, fél 6­kor. A számok is alátámasztják Mesekönyv egy se maradt Ha valaki megkérdezi tő­lem, mi volt az ünnepek leg­népszerűbb ajándéka, habozás nélkül rá vágom: a könyv. Hogy mire alapozóim ezt az ál­lítást? Nos, a könyvesbolt ka­rácsony előtti meglehetősen élénk forgalmára, ami még az ablaküvegen keresztül is fel­tűnt a járókelőnek. . Szóval, fogyott a könyv tisz­tességgel, talán nem is volt a városban olyan családi fenyő­fa, amely alá ne került volna eme egyszerű, de szép aján­dékból. Ebből, mindjárt levon­hatunk egy másik fontos kö­vetkeztetést is, nevezetesen, hogy a könyvellátók betartot­ták korábbi ígéretüket, meny- nyiségileg és tartalmilag is ki­elégítően látták el a város könyvkeresked elmét. Ügy általában, de nem min­denben. Mert például a kri­mik polca már napokkal az ünnepeik előtt messziről ásíto- zott. Nem tudom hány ember maradt hoppon, lehet, hogy ki sem tudnánk deríteni. Az ol­vasóik többsége úgysem ismer­né el, hogy kedvenc olvasmá­nyait halászták el előle. De komolyra fordítva a szót, örvendetes, hogy az új kiad­ványok mellett olyan népsze­rű kötetek is felsorakoztak, mint az Álmoskönyv, vagy az Oroszlánkölykök. A gyerekek körében szenzációszámba ment, hogy Szergej a képernyő után könyvalakiban is megje­lent. Persze a Bambi mesés­könyv meg a többiek is nagy sikert arattak, olyannyira, hogy . néhány, felnőtteknek való ki­advánnyal egyetemben az amúgy is tekintélyes mesés- könyvkészlet az utolsó kötetig elfogyott. — Bár korántsem olyan mér­tékben, miint az olvasnivalóké, a zeneműkiadványok keresle­te is nagyobb volt, mint egy évvel ezelőtt. A lehetőségek­hez mérten ezekből is felké­szültünk és zömmel ki tudtuk elégíteni az igényeket. Kabos László, Zorán, és Kern András lemezei voltak a legkereset­tebbek — mondta Pethe Mik- lósné üzletvezető. — A számok alátámasztják-e a fentebb telt megállapításun­kat? — Az ümn,ep:i könyvvásáron 1,1 millió -íorint árú talált gazdára, ez 70 ezer forinttal több, mint 1984-ben volt. Egyébként az éves forgalmun­kat, a 6,6 millió forinttal, ugyancsak kiemelkedőnek ítél­jük meg. —ay Sporthírek Kispályás teremfoci A Petőfi iskolai tornacsar­nokban ünnepi hangulatban rendezték a kispályás öreg­fiúk terem-labdarúgótorna harmadik fordulóját. Az Épí­tők csapata visszalépett, s ed­digi eredményét törölték. E napon a következők történtek: Az I. csoportban Törtei—Kőröstetéílen 3-2 (3-1). Küzdelmes mérkőzés volt. Góllövők: Sebők (2) és Tercsi (öngól), illetve Hamar (2). Konzervgyár—21-es Volán 12-2 (8-0). A konzervesek sokkal jobbak voltak. Gólok: Tóth S. (3), Patay (3). Balogh (2), Tóth L. (2), Tóth F. és Jeszenszki (öngól), ill. Szilá­gyi és Kasza. A II. csoportban Vízmű—Iparcikk-kereskedők 2-2 (2-1). Az utolsó percben tudott nagyon jó, küzdelmes találkozón egyenlíteni az utóbbi csapat. Góllövők: Menyhárt és Horváth Gy., ill. Abonyi és Varga. Tangazdaság—Információ­technika 4-2 (3-1). A nagyon jól játszó gárda győzött. Gó­lok: Pécsi A. (2), Mikonya és Kalmár K.. ill. Pécsi Gy. (21 Toldi—Kőcser 5-4 (3-3). A meglepő eredményre lelkese­désükkel rászolgáltak az élel­miszeripariak; Gólszerzők: Járvás P. (2), Waitner (2). és Gyigor (öngól), ill. Juhász (3). A góllövőlista élcsoportja a következő: 8 gólos: Szabó T. (Pedagógusok); 6: Major (Kő- röstetétlen) és Sebők (Törtei); 5: Hamar (Körösiététlen). Su­ba (Pedagógus), Varga (Ipar- cikk-ker.) és Waitner (Toldi). TERMÉSZETJÁRÓK Az országjáró díákkörösök Budai-hegységben tartott me­gyei túráján mindhárom kö­zépiskolánk tanulói ott vol­tak. Az Nk. Kgy. Kinizsi ter­mészetjárói a Börzsöny hegy­ségbe utaztak először, ahol Törökmezö—Nagyhideghegy között,, gyalogtúráztak, majd a Vöröskő-sziki át keresték fel, ahol az országos felszabadu­lási emléktúrán adóztak a vi­lágháború hősei emlékének. Kétnapos volt Kecskeméten a társadalmi erdei szolgálatot ellátó természetjárók 20. or­szágos találkozója. Ezen. va­lamint a Tanácsköztársaság mártírjainak tiszteletére meg­rendezett tőserdei emléktúrán városunkból az Nk. Konzerv­gyár Kinizsi SE és az Nk. Elektromos SK turistái is részt vettek. Az országjáró diákok Baján megrendezett 18. országos találkozóján a nagykőrösi középiskolák is képviseltették magukat, és diákjaink részt vettek a vál­tozatos programokon. KARATETAXFOLYAM Az Nk. Arany Tsz SE Kyo­kushinkai Karate Klub tanfo­lyamot indít tíz év feletti lá­nyok és fiúk, valamint nők és férfiak részére. Az érdeklő­dők 1986. január 8-án 16 óra 30 perckor és 9-én 17 órakor a Petőfi iskolai sportcsarnok­ban jelentkezhetnek. S. Z. ISSN ntk-mtt IMUjylrflrBsi Hírlap) tást nem tudja teljes mérték- , ben kihasználni. Ugyanakkor a városban élő és* dolgozó ötezer-va-lahányszáz munkásból mintegy háromez- . rét lekötő konzervgyárból pe­dig nem vándorolnak el olyan ; mértékben a fizikai létszám ' döntő többségét kitevő nők, hogy a kefegyár gondján se­gíthetnének. A helyzetet nehezíti, hogy ■ időközben kialakult az ipari munkásság második generá­ciója, az utánpótlás, akik szin­tén a mezőgazdaságból szár­maztak el, de már jobbára szakképzett munkásként, s ők nem vállalnak, érthetően, be­tanított szalagmunkát A mesterasszony szép ruhái Érmek, oklevelek, hírnév kellett keresni. Ekkor gondol­ták a szülei, hogy egy tanul­tabb pesti mestert keresnek, hogy a, kislány jól kitanulja a szakmát, így került Rozika Pestre, Marticsek Ilona női- szabó-mesterhez, aki az ügyes kislányt egy év múlva levizs­gáztatta. A kislány Losonczy utcai lakásukon önálló műhelyt nyitott 1945-ben. Szép mun­kájának híre ment, szaporod­tak a varratók. A második évben már tanulót is vett fel. Az anyaghiányos, nehéz idők­ben az asszonyok és leányok feketén, cserébe, de kerítet­tek ruhának való anyagot. Egyre több és szebb ruha ké­szült a műhelyben. A menyasszonyi ruhától' kezdve mindent varrt, s a pénz helyett sokszor termény- nyel fizettek. Volt olyan menyasszonyi ruha, amelynek megvarrásáért egy mázsa bú­zát adtak. Szaporodott a mun­ka, s a mester a tanulólányok m'ellé segédet is fogadott. 1947- ben Budapesten a megyei Új-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom