Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
f»r.vr MM YE. 1986. JANUÁR 8., SZERDA Repülőtéri járművek A Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál többek között repülőtéri vontatókat is gyártanak. A nagy teljesítményű, dízelmotoros AEROTRAK nevű repülőgépvontatók lényegesen megkönnyítik a Ferihegy—2 üzembe állásával megnövekedett reptéri munkát. Élelmiszerkereskedeiem Mostoha vásárlási körülmények Az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának ülésén számolt be a belkereskedelmi miniszter a képviselőknek a fogyasztásicikk-kereskede- lem VII, ötéves tervkoncepciójáról és a kínálat várható alakulásáról. A számos közérdekű témát felölelő beszámolóból ezúttal csupán az élelmiszerkereskedelmet emeljük ki. A miniszter ugyanis megállapította: „Az élelmiszerek forgalmazásában a vásárlási körülmények az elmúlt években fokozatosan romlottak. Ez megmutatkozott a zárva tartott üzletek számának növekedésében, az üzletek személyi és technikai feltételeinek romlásában, a kiszolgálás kulturáltságának csökkenésében, és egyes esetekben az árukínálat nem megfelelő összetételében is.” Pénztelen vállalatok Olyan tendenciáról tárgyaltak a képviselők, amit az ország szinte egész lakossága nap nap után tapasztal: hogy kevés az élelmiszerbolt, a meglévők nagy részében rosz- szak, elavultak a hűtőgépek, a pénztárgépek, és szinte mindenütt létszámhiánnyal küzdenek, A rossz feltételek következtében még a nagyvárosokban is nehéz a bevásárlás; hosszú sorok állnak a pénztárak előtt, erősen hiányos a húsáruk, a tejtermékek, a pékáruk választéka, kevés helyen kapni mélyhűtött termékeket, hidegkonyhai és cukrászati készítményeket, s olykor az alapvető élelmiszereket is csak több üzletet végigjárva tudja beszerezni a háziasszony. Maguk a bolthelyiségek is elhanyagoltak, nem tiszták, és sajnos gyakran u'gyanez mondható el a kiszolgálók külleméről. A jelenségek okai között a közgazdasági szabályozórendszer lényeges szerepet játszik. E szabályozórendszer nem hagy elegendő jövedelmet az élelmiszert forgalmazó vállalatoknál, szövetkezeteknél ahhoz. hogy javíthassák az áru- beszerzés és a kiszolgálás feltételeit. Más szavakkal: nem képződik elég jövedélem ahhoz. hogy további üzleteket nyissanak, de ahhoz sem, hogy a meglevők gépeit felújítsák, korszerűbbre cseréljék, vagy hogy a dolgozók keresetét úgy alakíthassák, hogy annak ellenében magasabb követelményeket állíthassanak eléjük. Nem véletlen, hogy a belkereskedelem megannyi ága közül éppen az élelmiszerek forgalmazása van a legmostohább helyzetben. Míg a vendéglátásban, az idegen- forgalomban, a ruházati vagy az iparcikk-kereskedelemben a vállalatok és a szövetkezetek általában ellensúlyozhatják a költségek növekedését az árak emelésével, addig az élelmiszerkereskedelemben erre alig van mód. Egyfelől itt a termékeknek mintegy fele hatósági vagy maximált áras, másfelől a szabad áras cikkek árát is kevésbé merik emelni a vállalatok, tekintettel arra, hogy a lakosság rendkívül érzékenyen reagál az élelmiszerek áremelkedésére. Az élelmiszer-kiskereskedelem átlagosan 9—10 százalékos árrést alkalmaz, amiből jó esetben az üzlethálózat mai, alacsony színvonalának fenntartására futja; rosszabb esetben még arra sem. Hosszú időn át elvonták a vállalatoktól azt a többletjövedelmet is, amely a hatósági árak emeléséből képződött volna: a fogyasztói árak emelésével együttjárt a haszonkulcsok korrigálása. Mintegy két • éve erre már nem kerül sor, de az élelmiszerek forgalmazása így is csak minimális nyereséget hoz. Ki fizessen? A helyzet ellensúlyozására tavaly az élelmiszerkereske- delém 17 százalékos bérpreferenciát kapott, ám gondjait ez alig mérsékelte. Mert igaz, hogy a preferált bérfejlesztés után a vállalatoknak nem kell adót fizetniük, de a 40 százalékos SZTK-járulék a nyereséget. a képződő alapokat csökkenti. Arról nem is szólva, hogy a preferált béremeléshez sem teremtett mindig kellő alapot a szerény árrés. A belkereskedelmi miniszter a képviselők előtt úgy nyilatkozott, hogy a szakma helyzetét javítandó rendezni szükséges az élelmiszerforgalmazás haszonkulcsait. Ebben a tárca egyetértésre jutott az érdekelt társszervekkel, de a részletek megvitatása még folyik. Kérdéses ugyanis, hogy a költségvetés vagy a vásárló- közönség viselje-e a döntés anyagi konzekvenciáit, avagy a két fél osztozzon-e a terheken. Kérdés továbbá, hogy milyen mértékű legyen az árrés bővítése. A belkereskedelmi tárca jelentősebb árrés- bővítést javasol, mint amire a társszervek pillanatnyilag lehetőséget látnak. Első lépésként 1986-ban 1-1,2 milliárd forintot kitevő haszonkulcs- emeléssel számoltak, ami csak arra elegendő, hogy megállítsák a vásárlási körülmények romlását és a létszámmegtartó képesség csökkenését. Ilyen mértékű árrésbővítés mellett tehát a vásárló még nem érezhet semmiféle javulást az élelmiszer-beszerzés körülményeiben. Jobb szolgáltatást Ahhoz, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban megtermelt áru teljes választékában, jó minőségét megőrizve jusson el a lakossághoz, és ahhoz, hogy az árusítás körülményei javuljanak, ennél nagyobb mértékben kellene fokozni az élelmiszer-kereskedelem jövedelemtermelő képességét. A fogyasztó oldaláról szemlélve úgy is kifejezhetjük a helyzetet: olyan az élelmiszerkereskedelmünk, amilyet megfizetünk. Kérdés: nem lenne-e érdemes többet fizetni, és jobb szolgáltatást kapni? Egy másik lehetőség: ha a költségvetés vonna el kevesebb pénzt — nyereségadót, béradót, vagyonadót — az élelmiszerek forgalmazására hivatott gazdálkodó szervezetektől. Gál Zsuzsa Hét éve megoldatlan 49 család ügye Az aszódiak komfortosan fáznak A történet szépen indult. Továbbépítve a lakótelepet, Aszódon 1978-ban átadtak két új, négyemeletes házat. A Falujárók útja 5'22-es és 5 23- as épületeinek tanácsi lakásaiba örömmel költözködtek be a családok, tudván: a nagyközség legnívósabb otthonait tudhatják magukénak. A hur- colkodás óta hét esztendő telt el, s a közhangulat azóta nagyot változott. Keserűség csendül ki az egyik lakó, Su- rányi Jánosné szavaiból: — Ezek a lakások a hetvenes évek végén készültek el, s mivel akkoriban olcsó volt az olaj — gázvezeték nem lévén a községben — értelemszerűen olajfűtést terveztek. A konyhában egy kisebb, a két szobában egy-egy nagyobb olajkályhát helyeztek el, a fürdőszobában pedig olajbojler biztosította a meleg vizet. Az első esztendőben, 1979-ben nem is volt különösebb gond a fűtéssel, bár már akkor is rebesgették, hogy a kéményseprő vállalat — különböző műszaki problémák miatt — nem volt-hajlandó átvenni az épületek kéményeit. De ezzel akkoriban nemigen törődtünk, örültünk a szép, új lakásnak, hogy végre kényelmesebben, kulturáltabban élhetünk. Átadták — nem adták? — A nyolcvanas évek elejétől azonban — szól közbe a férj, Surányi János rokkant- nyugdíjas — egyre több gondot okozott a téli fűtés. Visz- szaáramlott a korom, a füst, a huzattól néha begyújtani sem lehetett. Ekkor vette kezdetét a két épület lakóinak kálváriája, amely mind a mai napig tart. Megoldást keresve bajukra, értelemszerűen a lakások felett tulajdonosi jogokat gyakorló helyi költségvetési üzem illetékes csoportjához fordultak. S mivel mindenki számára egyértelmű volt, hogy a fűtési gondok oka a kémények körül keresendő, egyre jobban forszírozták: vajon átvette-e az arra illetékes vállalat annak idején a kéményeket? — Természetesen — mondja Bagyin József tanácselnök. — Hogy miért nem került elő ez a dokumentum éveken át? Magam sem értem. Tény azonban, hogy a két épület műszaki átadásakor a kéményseprő vállalat szakemberei is átvették a kéményeket. A tények azonban inkább 0 Amúgyis nehéz szívvel megyünk Kórházi látogatás, akadályokkal Idős olvasónk felesége súlyos betegen fekszik a kere- pestarcsai kórházban. Ez már önmagában is nagy baj, de a baj ez esetben sem jár egyedül. A kórházi látogatások ugyanis — mint olvasónk írja — olyan körülmények között bonyolódnak a közlekedés jóvoltából, hogy egyet-egyet alig lehet kiheverni, pedig ő 74 évesen is ott van minden látogatási napon. Egy alkalmat részletesen is leír. A Monorról induló busz november 22-én már az indulásnál tömve volt, de hát nem hagyhatta az útba eső községekben a megállóban a többi utast. Aki fel bírt nyomakod- ni, az bepréselte magát. Hogy hogyan zajlott az utazás, arról az egyéb tényeken kívül ékesen beszél a húszperces késés is, „Mire felértem a hatodik emeletre, félórás késésben voltam, a látogatási idő pedig korlátozott. Miért nem hozzák előbbre az indulási időt, és miért nem indítanak Gyömrő- ről is buszt, ami felvehetné a maglódi és ecseri utasokat?” — kérdezi olvasónk, majd tovább meséli a történetet, amely szerint visszafelé sem volt jobb a helyzet. A busz vezetője a sötétben félreállított kocsiban aludt, míg a két buszra való utas szorongva várta az indulási időt. „Az utolsó percekben állt be a megállóba a busz, el lehet képzelni, milyen jelenetek játszódtak le, mindenki törte- zúzta a másikat, hogy le ne maradjon!” December 29-én újabb elkeserítő esemény játszódott le: a monori pályaudvaron s a községi megállókban várakozók megtudhatták, hogy ezen a napon nincs járat a kórházba, ugyanis „nem vasárnap van, hanem szombat!” Miért keserítik meg így az életünket? Hiszen mindannyian, akik a kórházba igyekszünk, amúgy is nehéz szívvel megyünk! — írja a panaszos levél végén olvasónk. Aki többször próbálta, tudja, hogy okkal, joggal panaszkodik. Tusák Márton, a Volánbusz monori üzemigazgatója maga is azt mondja: a viteldíjért az utas joggal várja el a kulturált utaztatást, ezen egy percig sem lehet vitázni — azután sorra vesszük a levélben feltett, sokakat érintő kérdéseket. — ... hogy miért nem indítunk újabb járatot, amely csökkentené az eredetileg is induló busz zsúfoltságát? Mert számunkra is van bizonyos kötelező közlekedési koncepció, s új eszközök beállítása csak igen komoly indokkal lehetséges. Nem akarok felelőtlenül ígérgetni, de a kerepes- tarcsai kórházi járatok esetében az indok valóban komolynak tűnik, mi is érezzük, hogy valamit lépni kell. Ezért azt mondhatom: a lehető legrövidebb időn belül felmérjük, megvizsgáljuk a járatok helyzetét, s a változásról a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségét is értesíteni fogjuk. — Ami pedig a másik konkrét esetet illeti: buszvezetőink számára kötelező, hogy az indulási idő előtt negyedórával beálljanak a megállóba. Aki ezt a kötelességét megszegte, s a járműben aludt, amíg az utasok várakoztak, nem kerülheti el a felelősségre vonást. Az ünnepi járatokkal kapcsolatosan pedig annyit: a módosításokat igyekeztünk előre közölni, reméltük, hogy az érintettek el is olvassák. A kórházak viszont velünk nem közölték, nekünk nem jelezték, hogyan alakulnak a látogatási idők, így ezeket az ünnepek közötti rendbe nem illeszthettük be. — Szeretném azonban ismételten elmondani: azon igyekszünk, hogy szolgáltatásunk ne adjon okot jogos panaszokra, ezért a kórházi járatokat illetően rövid időn belül teljes felülvizsgálást rendelek el. Ennek eredményére, s a remélhetőleg megnyugtató megoldásra lapunkban is visszatérünk. K. Zs. a lakók információit erősítik meg. A költségvetési üzem főkönyvelője vaskos paksamétát tesz az asztalra. A dokumentumok sorából azonban hiányzik a sokat emlegetett műszaki átvétel. — Talán a tanácson megtalálható — bizonytalankodik Mészáros Antal főkönyvelő, aki az éppen szabadságon levő illetékes helyett mutatja a dokumentumokat. — Nemigen értek a műszaki dolgokhoz — mondja —, egy azonban biztos. Az épületek átadása óta a költségvetési üzem egy fillért sem fizetett ki a rendszeres tisztításért, karbantartásért a kéményseprő vállalatnak- Igaz, ezeket a munkákat nem is végezték el. Nem csoda. Egy 1981. június 16-án kelt levél arról tudósít, hogy a kéményeket „alkalmatlannak minősítették a rendeltetésszerű használatra”. Pár nappal később, június 24-én datálta a gödöllői illetőségű kéményseprő vállalat azt az iratot, ahol tíz pontban sorolja fel a kéményekkel kapcsolatos hibákat. A javítások határidejét 1981. szeptember 30-ban jelölték meg. Már itt jelzik egyébként, hogy a konyhák fűtését ' villannyal kell megoldani. Egy esztendővel később, 1982. júniusában újabb levélváltásra került sor a költségvetési üzem és a vállalat illetékesei között. „Amíg az épületek kéményeit nem javítják meg . •., nem tisztítjuk megrendelésre sem, mert ezzel az önök felelősségét magunkra vállalnánk”. A válasz egyértelmű. S még egy adat. Ez év november elején a költségvetési üzem megrendelte az Építőipari. Minősítő Intézetnél a kémények felülvizsgálatát. Az erről készült írásos jelentés szerint a Pest Megyei Kéményseprő Vállalat nem vette „regiszterbe” a két épület kéményeit. hivatalosan ugyanis nem adták át azokat. Gardróbon át A félreértések elkerülése végett: nem egy kis füstről, némi koromról és néhány unatkozó lakó szórakozásáról van szó. Bár erről beszéljenek inkább Surányiék és szomszéd- asszonyuk, hászlóné Herr Piroska. — A következőket sikerült kiderítenünk — magyarázza Surányi János, aki hármójuk közül leginkább járatos a műszaki kérdésekben. A megépített termofor kéményekből szeles időben eleve visszaáramlik a füst és a korom. Ráadásul egy-egy kéményre nyolc lakást kapcsoltak, amely lakásonként három-három olajkályhát jelent. Ekkora kapacitást ezek a kémények nem bírnak el- Ugyanakkor a konyhai kályha füstelvezető csöve mielőtt eléri a kéménylyukat, szigete- letlenül keresztülkígyózik a beépített szekrényen ... Az már csak ráadás, hogy az épület átadása óta egyetlen kéményt sem tisztítottak ki. A lakók évek során összeszedett információi egyébként összecsengenek a kéményseprő vállalat fent már említett hibajegyzékével, illetve az ÉMI- vizsgálat eredményeivel. Surányiék leszereltették az olajkályhákat, s helyettük kis villanymelegítőkkel próbálják télen kifűteni a kétszobás lakást. — Nálunk három gyerek van — szól közbe Lászlóné —, ezért nem merünk ilyen akcióba kezdeni. Surányiékon kívül egyébként még kilenc lakótársunk szereltette le az olajkályhákat, s helyettük hőtárolós viilanykályhákat vásároltak. — Csakhogy ezek darabja , tizenegyezer forint — veszi át a szót Surányiné. — Mi ekkora anyagi terhet nem tu-- dunk vállalni, hiszen havi hat és fél ezer forintból élünk négyen- Ügy tudjuk, hogy a kilenc lakó némelyikénél a kályhák árát szó nélkül visz- szatérítefcte a költségvetési üzem, míg mások pereskedni kényszerültek velük. Megoklódik-e ? Bagyin József tanácselnök szerint a hét éve húzódó ügy hamarosan megoldódik. Bővítik a transzformátor kapacitását — községi alapból! —, hogy a szűk keresztmetszet ne akadályozza a villanyfűtésre való átállást. A házak legfelső szintjén levő lakásokba hőtárolós kályhákat helyeznek el. Ezek költségeit a lakásfejlesztési alapból fedezik. A fürdőszobai olajbojlereket minden lakásban villanybojlerre cserélik ki. a konyhákba pedig éjszakai hőtárolós kályhákat tesznek. Hogy miért kellett évekig várni negyvenkilenc aszódi családnak fűtési gondjaik megoldására? A tanácselnök szerint azért, mert még tanulnia kell a demokráciát a költségvetési üzemnek, amelyhez a lakók — türelmetlenségük folytán — nem nyújtottak kellő segítséget. A valódi okot Lászlóné Herr Piroska fogalmazta meg: — Leginkább az ügy intézésének módját sérelmezzük. Egyöntetű és egyértelmű kérdéseinkre miért adtak minden lakónak más és más választ? A hét esztendő alatt miért nem hívott össze a költségvetési üzem egy olyan lakógyűlést, ahol közösen megbeszélhettük volna a fűtési gondot? Miért tételezték fel eleve, hogy nem értjük meg anyagi gondjaikat s az ebből adódó többlépcsős megoldást? Hét év után persze már nehéz a lakók türelmére és toleranciájára hivatkozni- S mivel a tanácselnök által' javasolt fűtésátállás csak a negyedik emeleten lakók gondjait odja meg, az ügy várhatóan nem zárul le .., Horváth Judit Mostoha feltételek Omlik a fal, hull a por Mindössze 36 négyzetméter, nyi — egy nagyobb szobányi — alapterületen működik az úri községi könyvtár. A kölcsönzésre nagyjából elegendő ez a hely, más munkára azonban alig-alig van lehetőség pedig hát jól tudjuk, a könyvtárnak nemcsak ez a feladata, Mégis a könyvtárban a legnagyobb gondot nem a szűkösség, sokkal inkább a helyiség rossz állapota jelenti Az erősen megrongálódott helyiségben a szokásosnál is hamarabb mennek tönkre az irodalmi alkotások, következésképpen állományvédelemről nem lehet beszélni. Omlik a fal, a .téglatörmelék, a por elleni a könyveket... Ugyancsak a gondok kö2é sorolható, hogy a heti kétszeri fűtés nem elegendő. Egészségtelen. nyirkos a levegő, s nem ritkán gyakori vendégek a könyvek között az egerek iá,, • A VI. ötéves tervben évről évre csökkent az úri könyvtár beszerzési kerete — elsősorban a növekvő árak miatt. Kevés a folyóirat, a gyerekeknek például egyáltalán nem rendelhetnek valamilyen újságot. Jelenleg hétezernél valamivel több könyv között válogathatnak a kisközség olvasói. Tavaly négyszáztizennyolcan iratkoztak be a könyvtárba, ez valamivel több az előző évekénél. A könyvtárba látogatók száma — nyilván nem véletlenül — viszont rohamosan csökkent, több mint ezerrel volt kevesebb az előző évinél. Ugyancsak kevesebb könyvet kölcsönöztek az úriak 1985-ben, mint előtte. A Sülysápi Nagyközségi Közös Tanács legutóbbi — tavalyi — ülésén határozatot hozott az úri körwfár működési feltételeinek javítására —ér
