Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

1986. JANUAR 7., KEDD 3 srtfíűfit) Márkaboltok A márka- és mintabolitak száma ma már országosan mintegy hétezer, egy részük a kereskedelem és a termelők közös, más részük a gyártók saját üzlete. Az utóbbi néhány esztendőben a korábbinál gyorsabban gyarapodott a ter­melő vállalatok saját boltháló­zata. Beváltak a közös ér­dekeltségű üzletek is, ame­lyekben a kereskedelem üzlet­helyiségekkel, eszközökkel, s szakképzett előadókkal, a ter­melő pedig árukészletével vesz részt. Társulási formában is van lehetőség közös érdekeltségű bolthálózat létesítésére, akár egy, akár több termelő, illetve kereskedelmi vállalat között. Az ilyen bolthálózatok előnye, hogy mód nyílik alaposabb és hatékonyabb piackutatásra, A vevők is jól járnak, hiszen vonzóbbak az olyan újdonsá­gok, amelyek a szokásosnál gyorsabban jutnak el a terme­lőtől a fogyasztóig. Épül a tornaterem Épülő albertirsai tornaterem. Kállai János ács a speciális pad­lózat párnafáit fűrészeli a kívánt méretre Hancsovszki János felvétele Munkásgyűlés a Ganz Árammérőgyárban Magabiztosan kezdhetik az évet Az ipartörténeti jubileum is kötelez J Tegnap a Ganz Árammérőgyárban munkásgyűlést tar- ^ tottak — miként lapunk első oldalán jelentjük —, s ^ azon Szabó István igazgató elemezte az elmúlt évi ered­ik ményeket és az idei feladatokat. Beszámolójában kiemelte annak a jelentőségét, hogy az egyre nehezebb értékesítési körülmények között is meg tudta őrizni pozícióit a vál­lalat a nemzetközi piacokon. Mpszaki fejlesztéssel és kor­szerű technikai eszközök be­szerzésével megalapozták a gyártmánystruktúra átalakítá­sát. öt év alatt a dolgozók keresete 35 százalékkal nőtt, s a vállalat mérleg szerinti eredménye az előző tervcik­lushoz képest csaknem meg­duplázódott. Nullára leírva A nehezedő pénzügyi felté­telek, beruházások korlátozá­sa ellenére is, főleg az utób­bi két évben, százmillió fo­rintot költhettek a technikai eszközök korszerűsítésére. CNC-vezérlésű huzalszikra­forgácsolót, számítógépes hi- telesítpsort, finomkivágó és préselő gépeket tudtak üzem­be állítani. S bár még így is növekedett a nullára leírt gé­peik és berendezéseik száma, azért ezek az új szerzemények sokat jelentenek a vállalat számára. Megkezdték a robottechni­ka alkalmazását is. Az irá­nyítás feltételeinek javításá­ra számítógépeket állítottak üzembe. Nagy eredménynek minősí­tette az igazgató a vállalati infrastruktúra , rekonstrukció­ját. Akik öt éve nem jártak a vállalatnál, az épületek, épületgépészeti berendezések megújítása után alig ismer­nek rá az árammérőgyárra. A balesetmentes munka kor­szerű feltételeinek kialakítá­sa, a környezeti ártalom csök­kentése, a környezetvédelem javítása híven tükrözi a vál­lalatvezetés törekvéseit. A Ganz Árammérőgyár dol­gozóinak szociális, egészség- ügyi, kulturális ellátottsága a megyében a legjobbak közé tartozik. Az oktatóbázis, az üdülők bővítése ugyancsak a közelmúlt, eredményei közé sorolhatók. Rendszeressé vált az évi két kommunista szombat a vál­lalatnál. Ezeknek a munkaak­cióknak a bevételéből támo­gatták és támogatják ezután is az arra rászoruló nyugdíja­sokat. Nyugdíjasok támogatása Szólt az igazgató a gondok­ról is. A munkában előfor­dult minőségi hibák miatt többször hátrányos helyzetbe kerültek a vevőkkel folytatott tárgyalások során. Van példa arra is, hogy a szervezetlen­ség miatt egy-egy feladat tel­jesítésére időben és költség­ben többet fordítottak, mint amit szabad lett volna. Az idei feladatokról szólva első helyen említette a ter­melési érték 8—10 százalékos emelését úgy, hogy ahhoz sem anyagban, sem importalkat­részekben, sem félkésztermék­ben nem áll a tavalyinál több a rendelkezésükre, a létszá­mot pedig még csökkenteni is akarják öt százalékkal. A vál­lalat nyereségének 30 száza­lékos növelésére is megvan­nak az elképzeléseik. Balogh Károly főibizalmi azt fejtegette, hogy a gyártás ütemtelenságe, s a kooperá­ciós kapcsolatok alacsony mű­szaki színvonala okozta ta­valy a legtöbb veszteséget. Az idei terv teljesítésének bizto­sítékai között a szokatlanul magas rendelésállományt és az új gépek termelésbe állítá­sát említette. Ezzel szemben Ralkó Tibor művezető éppen azt panaszol­ta, hogy az elöregedő gépek karbantartásához szükséges és csak Nyugatról beszerezhető alkatrészekre olykor 2—3 évet is várni kell. (Az igazgató vá­lasza: importkorlátozás volt ennek az oka.) Megbízhatatlan anyag Tóth Istvánná, a tervosz­tály dolgozója szerint a válla­lat 76 szocialista brigádjának 900 tagja olyan hatalmas erőt jelent, amely a vállalati és a társadalmi célok eléréséhez ezután is megbízható bázist jelent. Állandóan változó anyag- minőségre műszert tervezni nem lehet — hangoztatta Bí­ró István konstruktőr —, már­pedig a Csepeli' Vas- és Fém­művekből kapott vasanyag, az eddig folytatott egyeztető tár­gyalások ellenére is, megbíz­hatatlan, s ráadásul akadozik a szállítása. Erre válaszolva dr. Kapolyi László megígérte: intézkedni jog. Szovjet elismerés A világ legtöbb országában felismerték már, hogy a gaz­daságfejlesztésnek nem lehet, akadálya az energiaforrások szűkössége, de azt is, hogy a bővülő források felhasználá­sához korszerű méréskultúrá­ra van szükség — hangsúlyoz­ta a miniszter. — Az önök munkájának a jelentősége azért mutat túl a gyárkeríté­sen, sőt, az országhatárokon is, mert az energia méréséhez, s a fogyasztók egész rendsze­rének a vezérléséhez alkotiák a korszerű mérőeszközöket. A VII. ötéves terv idősza­kában a gazdaság növekedé­séhez képest mindössze 35—40 százalékkal nőhet az energia­felhasználás. E követelmény teljesítéséhez is szükség van megbízható energiagazdálko­dási műszereikre. A KGST- országokban végbemenő elekt- ronizáció növekvő mértékben igényli a vállalat termékeit. Legutóbbi tárgyalásaink so­rán a szovjet partner elis­meréssel szólt a Ganz Áram- mérőgyárról. Világhírű találmányok Elmondta dr. Kapolyi Lász­ló, hogy a háttéripar is felnő a hazai mikroelektronikai, elektronikai programok telje­sítésének szükségleteihez; ja­vítani fogják a vállalatok köz­ti kooperációt; s a vállalati gazdasági munkaközösségek pozitív tapasztalatainak fel­használásával törekedni fog­nak a főmunkaidő rangjának a visszaállítására. Mindebben meghatározott szerepe lesz a megújulásra mindig képes Ganz Árammé­rőgyárnak. Emlékeztetett a miniszter arra, hogy 1939-ben jelentős jubileumhoz érkezik a Ganz Árammérőgyár. Ekkor lesz száz éve annak, hogy Bláthy Ottó Titusz bejelentette világ­hírű szabadalmát, az áram­mérőóra feltalálását. Azt a meggyőződését fejezte ki Ka­polyi László, hogy e jeles ipartörténeti évfordulóra újabb nagyszerű sikerekkel készül a gödöllői vállalat. Cseri Sándor AZ ÉRTÉKEKNEK SORRENDJÜK VAN M i is megrendeztük kis közösségünk­ben a Télapó-ünnepséget. Összejött vagy harminc apróság. A szülőkkel, a nagyszülőkkel együtt várták, hogy vé­get érjen már a műsor, ami ugyan meg­nevettette őket — de az igazi az volt, amikor a fehér szakállas, piros ruhás-sisa­kos Télapó megérkezett rettenetesen nagy batyujával, mögötte pedig a Krampusz bandukolt. fgy megy ez évről évre. A Télapó so­rolja a neveket, megkérdezi: jó voltál-e Zsófi, Jutka, Csaba és Marci? Akkor kapsz ajándékot, ha elmondasz egy verseti A legtöbb gyerek már jól ismeri, ki bújik meg a Télapó gúnyája alatt, súgják is a fülünikbe: ugye ez a Veress Jenő bácsi? Mégis kipirulva, izgatottan járulnak elé átvenni a számukra készített csomagot, ap­rócska játékot, csokoládét. Azután nagy a vigasság, a szülők, nagyszülők hozta süte­mény, üdítő ital mintha ez alkalommal is finomabb lenne, mintha otthon fogyaszt­hatnák. Igazságtalan vagyok. Szülőkről, nagy­szülőkről írtam, akik előkészítették és megrendezték a jól sikerült délelőttöt. Pe­dig ez nem igaz. Ott voltak azok is, akik­nek nincs gyermekük és épp úgy sürög- tek-forogtak, mint akiknek sajátjuk az ünnep. Még hozzátartozók is bekukkan­tottak, otthonosan tették dolgukat. A társadalmi munkák között a Télapó- rendezvények vagy az ehhez hasonlók nem foglalnak el rangos helyet. Akármi­lyen azonban a helyezésük, hatásuk nagy: sokáig emlegeti a munkahelyi közösség, a gyerekek is úgy jönnek apuka-anyuka munkahelyére, mintha hazaérkeznének. Minden társadalmi munkának tehát ntaigy a hatása. Legyen az óvoda- vagy is­kolás zópít-ás, magunk barkácsolta szem­léltetőeszköz. Szülők szervezte kirándu­lás, a domboldalon szalonnasütés, színda­rab közös megtekintése — valamennyi mozzanata közösségi életünknek. Természetesen a lakossági emlékezés leginkább a járdák, utak, parkok, vízve­zeték-hálózat építését örökíti meg. A nagy szervezéssel, tervezéssel, küzdelemmel já­ró társadalmi munkákat. Azokat, amelyek , sok száz ember életét befolyásolják, s egyik napról a másikra megváltoztatják a körül­ményeket. Tegnap még a sártengert ta­posták, de holnap már aszfalton, tiszta cipőben mehetnek az autóbuszmegállóhoz. Vagy messzire kellett üzletbe járni és vál­lalt társadalmi munkájukkal előbbre hoz­ták az új kereskedés megnyitásának nap­ját. Hányszor leírtuk már, hogy milyen ér­lelő ereje van az ilyen közösségi munká­nak?! Annyiszor leírtuk, joggal hihetnők, hogy mindenki átérzi már jelentőségét, társadalmunkban betöltött szerepét. Mert lehet, hogy egy kórház felépítése egész megyére kisugárzó erejű, egy mű­velődési ház vagy sportcsarnok is súlyo­sabb a megítélésben, mint a járda vagy a fásítás — de valójában valamennyi egy tőről fakad: a haza, a szűkebb haza sze- retetéből. Érthető hát, ha e tevékenység­nek naigy mozgósítóereje van. Gödöllőn, Veresegyházon, Kerepestarcsán, Sziget- szentmlklóson, Budaörsön, Érden, Százha­lombattán, Albertirsán vagy Vecsésen ... Hihetnők, hogy így van, de olykor té­vedünk. Van, ahol a hívást elutasítják. Van, ahol ajtót sem nyitnak, mert tudják, azért szól a csengő, hogy másnapra a játszótér homokozóját hozzák rendbe, mit érdekli a csukott fülűeket ez az apróság, sok gondjuk mellett. Van, ahol a járdaépítés miatt a néhány hete kiültetett virágjuk pusztulását féltik, vagy azt a fát, ami épp az ő lakásuknak nyújtott árnyékot. Ilyenkor egy-két ember ' hangos panasza állja útját egy nemesebb ügynek. Fáradozni kell azért, nehogy a jó szándékú tett szenvedjen csorbát, s ugyanakkor vigyázni: ne legyenek sértett emberek sem! Meg kell érteni azt is, aki félti virá­gait, s mert jócskán szolgáltunk már rossz példával fairtás dolgában, időt kell szen­telni annak bizonyítására is: nem okoz­nak a társadalmi munkások oktalan pusz­títást. Nagyon is valóságos dolgokról írok. Immár több mint egy hónapja nem nyug­szanak a kedélyek Cegléden. Érkeznek a levelek a szerkesztőségbe. Névtelenül és aláírással. A névtelen arról panaszkodik, hogy rosszat tettek a ceglédi Jókai utcá­ban a társadalmi munkások. Fenyegető­zik is és haragjában sok igazságtalansá­got hord össze, de hát követve elveinket: a panaszt közöltük. A másik, a harmadik, a sokadik névtelen pedig... És írnak azok — joggal —, akik fáradoztak az új meg­teremtéséért. A vihar nem csitult. Még akkor sem hal­kult, amikor most már hellyel és névvel dicsértük a 350—400 ezer forintot érő tár­sadalmi munkát, ami személyenként 21 ezer forintot jelentett. Megemlítettük, hogy a nyugdíjasok többsége is érzett annyi erőt, kedvet: részt vett a munkában. Ott voltak a szomszédos utca lakói is. Segí­tett a tanács és az Aszfaltútépítő Vállalat kollektívája. Izzítja a parazsat néhány ember sze­mélyes vitája: igazuk keresése most már mindenáron. Kár felülni nekik. Mármint az okvetetlenkedésnek, a csak a saját ér­deküket keresőknek. Azoknak, akik a pe­túniát sajnálják és mérgesen nézik a ké­nyelmes utat. Talán akad majd, aki ve­lük is szót tud érteni, meg tudja magya­rázni az értékek sorrendjét... Mert az értékeknek sorrendjük van. Nem kétséges, hogy a Jókai utca lakóinak döntő többsége a jó ügy mellé állt. En­nek sok köszönet a bizonyítéka. Sárik Já- nosné, az egyik szervező írja éppen: A munka befejezésekor az öreg nénik kö­szöneté volt a legértékesebb, akik elismer­ték az útépítéssel járó sok-sok vesződsé- get. E nnél már csak az újabb hír a na­gyobb elismerés: a Perc utcában a gázvezetésnél segítenek a közeljö­vőben. Járdát építenek, szépítik a környe­zetet. Virágokat és fákat ültetnek. Elis­merése annak, hogy a társadalom szol­gálatától csak az önző, maguknak élő em­berek téríthetők el. Ezért építhetünk e megyében hosszú esztendők óta mindig többet, mint amennyit egyébként a költ­ségvetés megengedne. Volter Kálmánok, Nagy Tiborok, Pát- kai Bélák mindenütt élnek. Nevük száz­ezrek nevével helyettesíthető. Általuk szebb az életünk. Sági Ágnes Parancsnoki dicséret Bátran és a helytállásukért gyorsan cselekedtek A társadalom ellenségeinek, a bűnözőknek, többek között, azzal is számolniuk kell, hogy munkásőrök vetnek véget tör­vényszegő magatartásuknak. Előfordult már olyan eset nem is egyszer, hogy fegyve­res gonosztevőket a munkás­őrök tűzharcban tettek ártal­matlanná, vállalva életük koc­káztatását, sőt feláldozását is. Előfordul — és ez a gyako­ribb eset —, hogy a munkás- őr szabad idejében találkozik a közérdeket sértő ma,gatairtás- sal. jelenséggel, s ilyen eset­ben sem lehet közömbös, hi­szen esküje a dolgozó nép szolgálatára kötelezi minden körülmények között. Ezért hát — miként szakkifejezéssel mondják: — szolgálatba he­lyezi magát és intézkedik. így tett Némedi Pál és Ist­ván nevű fia, a váci Mathejka János egység két munkásőre is az elmúlt év nyarán. A szál­lásukon dolgozgatva arra let­tek figyelmesek, hogy a szom­széd telken egy gyanús alak bujkál. Mikor felszólították, hogy igazolja magát, az illető vonakodásából, viselkedéséből arra a következtetésre jutot­tak, hogy olyan emberrel akadtak össze, akinek van va­lami a füle mögött. Bekísér­ték hát a rendőrségre, s ott derült ki, hogy egy Csehszlo­vákiából átszökött bűnözőt juttattak az igazságszolgáltatás kezére. Országos parancsnoki dicséretet kaptak intézkedésü­kért. Egy kerékpártolvajt leple­zett le a Kutyakaparó Csárdá­nál Pálfi József — a ceglédi Mészáros János egység mun­kásőre. A tolvajt a rendőrség­re kísérte, s ott az illető ha­marosan bevallotta, hogy a Szolnok megyében elkövetett betöréses lopások egész soro­zata terheld a lelkiismeretét. Bátor fellépéséért Pálfi Jó­zsef megyei parancsnoki di­cséretet kapott. A munkásőrökre jellemző céltudatos határozottság hasz­nos a társadalom számára ak­kor Is. amikor elemi kár ve­szélyezteti a közvagyont. Jó példát mutatott erre Padkó- czi Lajos, a dabasi Kossuth Lajos egység munkásőre. Ami­kor észrevette, hogy tűz ütött ki a Vörös Október Termelő- szövetkezet gumijavító üzemé­ben, értesítette a tűzoltóságot és azonnal megkezdte a lán­gok elfojtását. Gyors és célsze­rű beavatkozásával több száz­ezer forintos kártól mentette meg a szövetkezetét. Ö is me­gyei parancsnoki dicséretben részesült. Az e hét végén Pest megyében is elkezdődő ünnepélyes évzá­ró, évnyitó egységgyűléseken a helytállásnak ezek a példái minden bizonnyal szerepelnek majd a parancsnoki beszámo­lókban. Persze amikor teljes elismeréssel szólunk a mun­kásőrök ilyen — akár krimi- szerű izgalmassággal is előad­ható — tetteiről, azért azt is tudnunk keli, hogy a testület tagjaként vállalt szolgálatnak ezek a ritkább momentumai. Szerencsére. Mindazonáltal lói szemlélte­tik. hogy a munkásőrök szá­mára a közösség iránti elkö­telezettség nem üres szólam. Amikor esetleg mások „mi kö­zöm hozzá” gondolattal odébb- áMnának, ők csel éles zenek. Ki­emelkedő szolgálatuk iránt ezért nem lehetünk közömbö­sek. Cs. &

Next

/
Oldalképek
Tartalom