Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

1986. JANUÁR 6., HÉTFŐ Alapanyag a furfurol Biobrikettgyár Háztartási fűtésre alkalmas biobrikett előállításához mód­szert dolgoztak ki a Péti Nit­rogénművek hódmezővásárhe­lyi gyárában. A mellékter­mékként nagy tömegben ke­letkező, úgynevezett furfurol- korpát megfelelő kötőanyag hozzáadása után présgéppel formázzák briketté. A siket- nyomán megállapodást kötöt­tek a Hódmezővásárhelyi Tan­gazdasággal, hogy a takar­mánygyártásban használt prés­gépükkel a téli mezőgazdasá­gi holtidényben vegyenek részt a biobrikettgyártásban. A múlt év végéig a két gyár­tótól összesen mintegy ezer tonna brikett került a háztar­tásokba. Ebben az évben az ország számos vidékére is eljut a 4200 katóriás, csupán öt szá­zalék hamutartalmú fűtő­anyag. A íüríurolgyár az évi termelését tízezer tonnára kí­vánja emelni, alapanyag is van bőségesen. Tápiószelére nincs panasz Beléndek és bűrős bürök Ugye emlékeznek még a kedves olvasók a lencsemizé­riára? A mérgező csattanó maszlag feltűnése után alig néhány nappal jártunk a tá- piószelei magtisztító üzemben, ahol Potoczki Sándor, az egység vezetője rögtön meg­nyugtatott: náluk laboratóriu­mi vizsgálatok sora biztosítja a termékek tisztaságát. Fél évszázad A magtisztító üzem egyéb­ként még a húszas években épült. Akkoriban egy angol cég érdekeltsége volt, egyet­len épülettel, amely 180 va­gon áru befogadására volt elegendő. — Ma — mondja nem tit­kolt büszkeséggel Potoczki Sándor — ezervagonnyi ter­Kettős céllal Törteliek találkozója Nagyon kedves és meghitt 110 fős találkozó színhelye volt még az év végén a pénzügyőrség fővárosi klubhe­lyisége. Itt tartották a Törtei községből Budapestre szár- mazottak összejövetelét. Hangulatossá tette az eseményt az is, hogy a klub vezetője Kucsera Tibor pénzügyőr százados is földijük. Hosszú és kitartó szervezés­sel 'kutatta fel az elszármazot­tak lakcímét D'omonyi Frigyes, a törtei! általános iskola 81 éves nyugdíjas tanára, ki 42 évet tanított a községben, másfél évtizedig, mint igazga­tó. A szétküldött meghívók kéz­hezvétele után sorra kapta az örömteli, sokszor elérzékenyült hangú telefonhívásokat ez ügyben. Volt aki a kórházból kapott engedéllyel jött, csak hogy beszélhessen a 30—40 éve nem látott osztálytársaival. A meghívottak között- ott volt több tanár és Törtei köz­ség nyugalmazott tanácselnöke is, aki beszámolót tartott a község dinamikus fejlődéséről. Doimonyi Frigyes ismertette a találkozó kettős célját: fenn­tartani, ápolni a személyes kapcsolatokat, s az intézmé­nyek szerény anyagi helyze­tét figyelembe véve segíteni az oktatást és nevelést elősegítő szemléltető eszközök, az óvo­dásoknak játékok beszerzését. Nem telt bele egy óra és máris hoztak a helyszínen összeadott pénzből a közeli Triál üzletből egy nagy nej­lonzsák színes gumilabdát. Azonnal akadt jelentkező, aki vállalta, hogy ezeket autójá­val a 80 kilométerre levő óvo­dába elviszi. Amikor pedig a nyugdíjas tanár bejelentette: tud arról, hogy szórványosan eddig is segítették az iskolát, tavaly például 4 darab az úttörőkép­zést segítő kartontáblával, 12 földrajzi falitérképpel és 2 fi­zikai szemléltető ábrával, töb­ben vállalták, hogy házilag előállítható eszközökkel támo­gatják az iskolát, ki-ki a ma­ga szakterületéről és anyagá­ból. Végül a megjelentek meg­alakították a Törteliek Buda­pesti Baráti Körét és ennek intézőbizottságát, mely a fel­ajánlott pénz és egyéb anyagi javak felett rendelkezik és azokra felügyel. Elhatározták, hogy évenkint legalább egy­szer összejövetelt tartanak. Érezni lehetett a sokszor fel­hangzott tapsból is, hogy a si­keres találkozó testi-lelki fel­üdülést hozott a megjelentek­nek. Ez a biztosítéka annak, hogy a kitűzött kettős célt el­érhessék. mény elhelyezését is gond nélkül megoldjuk. Régen, meséli az üzemveze­tő, csak fajtaborsót tisztítot­tak, válogattak. Az épület kö­rül, amerre a szem ellátott, borsót termesztettek. Most nagy értéket képviselő virág­magvakat, lencsét, borsót tisz­títanak a hatalmas, dübörgő MMT—2-es gépek. A laboratórium csendes, tiszta munkahely. A tenyér­nyi szobába nem hatol be az emeléteken átkígyózó tisztí­tók féktelen hangja. Nagyüzem lett — Sokféle szempontból vizs­gáljuk az elénk kerülő árut — magyarázza a tápiószelei Dis­kant Gyuláné laborvezető, aki harminc éve dolgozik ugyan­annál az asztalnál. — Alapo­san megnézzük a magvak t iszta ságá t, cs í rá zók ép es ségét. hogy csak a legfontosabbakat említsem. Szarka Györgyné ugyancsak törzsgárdatag, nem csoda, hogy alapos ismerője a belén- deknek, a bűrős büröknek, s az oly nagyhírűvé vált csatta­nó maszlagnak. — Vigyáznunk kell a jó hí­rünkre — kommentálja a lá­tottakat Potoczki Sándor —, hiszen a tisztított áru hetven- hetvenöt százalékát exportál­juk. Szállítunk a világ min­den tájára, még Indiába is. Vásárlóink a kapott áruval, mi pedig az évről évre err.pl- kerő árbevétellel vagyunk elégedettek, ötvenmillió forint értékben forgalmaztunk mag­vakat 1984-ben. A dinamikus növekedés tet­te lehetővé és szükségessé egy új, nagy teljesítményű mag­tisztító gép beszerzését. A dán Damas tisztító óránként száz mázsa borsó tisztítására alkal­mas, szemben az MMT tízmá­zsás teljesítményével. Az új berendezés átadására épp az esztendőfordulón került sor. Ingáznak is A környező községekből. Farmosról, Tápiószeléről és Tápiószentmártonból hatvan­ötén érkeznek reggelente autó­busszal vagy biciklivel az üzembe. Kulturált munkakö­rülmények és a munkahely közelsége teszi vonzóvá évti­zedek óta a szelei magtisztítót a helyiek körében. H. J. Roncsvágó a tűzoltóiskolában Korszerű körül­mények között képzik a legújabb technikára a Bel­ügyminisztérium tűzoltó kiképző központjában az ország különböző területein dolgozó tűzoltókat. Az új — prototípus — műszaki mentősze­ren helyett kapott többek között egy speciális fényár­boc, gépkocsiba szorult személyek mentéséhez bontó­balta, ronesvágó, villanyfűrész, lég­zőkészülék és fe­szítőberendezés. A képen: a roncsvá- gó, gépkocsiba szo­rult személyek mentéséhez. Nagymama és az unokák Ünnepi történet - hétköznapon Nemcsak szakember lesz - emberré válik Az ígéret A z új esztendő az aktok jegyében kezdődött. Láttunk nőket naptáro­kon, ám szemmel láthatóan még egyi­kük sem engedett a kígyó kísértésé­nek, hogy fügefalevelet alkalmazzon; Igaz, nálunk nincsen fügefalevél, füge is alig. Aztán feltűntek a pucér höl­gyek a képernyőn, csábos és kihívó mozdulatokkal. Mivel a naptárakat a Képzőművészeti Alap hozza forgalomba, feltételezném, hogy mindez esztétikum, ám mégsem feltételezem, mert, miként Colombo, előre tudom, hogy itt vala­mi gyanús, szexre gyanús, meg mer­nék' rá esküdni, hogy így van. Azután a szavak komolyan, csaknem komoran hangzottak. Hogy tudniillik lesz itt minden, ha nem is sok, de mégis meglehet a számításunk, ha ki-ki dolgozik, amint kell, sőt, még olyanab- bul. Jó, jó, egyék az is, aki nem dol­gozik, de ki mint veti erejét bele, úgy keresi pénztárcáját tele. Igen, de ho­gyan? Evégett, már sérelem ne essék, mintegy kísérletezünk. Lehet erőt be­vetni gyárban és téeszben, munkakö­zösségben és üzemágban, disznóhizla­lásban és automatikus robotkészítés­ben. Kísérletezünk, lehet szolgáltatni, kibérelni, licitálni a Kálvin téri áruház­ban maszek árusítóhelyekre, lehet ár­emelni, no, nem annyira, ha nagyon odafigyelnek, de mégis annyira, ameny- nyire. Lehet továbbá rádiót, televíziót, vizescsapot és gázcsapot, beázást és csatornatörést javítani, ha és amikor kiszállunk, ha és amikor a kedvcsiná­lást sörrel, borral, Bartókkal, több Kossuthtal, néhány Rákóczival meg­emelik, isten-isten. Csak telefonálni nem lehet, a Kossuth nem esik bele a lyukba, s ha bé is hullana, ki tud kagy­ló nélkül, vagy egyáltalán készülék hí­ján hívni? Ahol pedig nem tárcsáz­nak, ott biztos, hogy nem kapcsol, tár­csázáskor is csak néha-néha. Egyszóval kísérletezünk, van, ami be­válik, tudhatjuk, láthatjuk, de biztosan Gombó Pál: m,/ ezdóclött... csak a kocsmárosság válik be. A kocs- máros már rég nem jó öreg, hanem ügyes és bedolgozó neje van, sőt, egyéb kiszolgáló rokonsága is, akik más ol­dalról nézve egy szilárd kaláka, amely segít az építőmunkásoknak a kocsmá- ros házát építeni. Persze nemcsak ital­mérésekről van szó, mások is boldo­gulhatnak, ott a Nyugat, hozhatják be a státusukat is szimbolizáló kocsikat, megfizethetik a csőszerelőt is, igaz, amely nyugdíjas százötven forinttal többet kap idén, szintúgy, legföljebb azt mondják, hogy köszönöm, coki! A kocsmárosról jut eszembe, hogy az ital, lám mégis fogy, amit így kell mondani, holott szaporodik. Én nem iszom, de te iszol, ő iszik, mi nem mind iszunk, de ti mind vedeltek, ők töme­gesen tütüznek. Mármost az egyszerű logika szerint egy füst alatt lerésze- gedni és jobban dolgozni nem megy. Még rosszabbul sem igen, mert aki tán­torog, avagy hever, az nem dolgozik. Olyan ellentmondás ez, amelytől nem mentes országunk sem, sőt. Azt mond­ta egy tiszteletre méltó ismerősöm, hogy a fegyelem vaskeze még mindig job­ban összefér a demokratizmussal, mint az alkohol vasmarka. Igaz, nem igaz, döntse el a népfront, világnézettől füg­getlenül, emberi vagy isteni ihletésre. Mindettől azonban még lehet jó az újévünk. Például, ha jön a kémény­seprő, és megfogjuk bal kezünkkel za­kónk középső gombját. (Egy százas.) Aztán ügyesen feltaláljuk nem az ex­panziós gáztisztító berendezést, hanem magunkat. Mondjuk, megpályázunk egy igazgatói állást, kellő hangulat után be­Történetet kerestem a segítésről. Ráérzessél, egy Vöröskereszt-szervezetnél, ahol gyakorta hallani elanya- giasodó — így mondjuk — világunkban önzetlen embe­rekről, nyilvánosságot nem igénylő, humánus tettekről, hétköznapokon feljegyezhető ünnepi történetekről. meglesznek valahogy. Élni kell. Ámde 1984 novemberé­ben aztán eltemette a lányát is. Három hónap múltán pe­dig a férjét. Gyengült karjai­val magához húzta a három gyermeket, s 1900 forintos nyugdíja tudatában is elha­tározta, felneveli, emberré te­szi mindhármat. Csupán ön­nön lelkiismerete megnyug­tatására kérdezte még kezelő­orvosát; vállalhatja-e? Segít­ségül egy . gyerekLány ígére­tére számíthatott: a legidő­sebb testvér, a 15 éves kis­lány ígérte, segít felnevelni féltestvéreit, a tőle két, illet­ve hat évvel fiatalabb fiúkat. Mégis inkább a nagyobbik fiúcska bizonyult tényleges támasznak, ,a nehezebb mun­kákban segítőtársnak. Mert az már egy másik történet le­hetne, milyen hamar megfe­ledkezett adott szaváról a kis­lány. Nem éppen megnyugta­tó előzményekkel októberben gyámhatósági engedéllyel férjhez ment, és éppen kará­csony előtt néhány nappal — fiatal testében sarjadó új élettel — hazatért. Megtehe­tem, hogy nem adok neki en­ni? Elzavarjam? Mi lesz ve­le, még munkahelye sincs?! — mondta vértelen ujjait tör­delve a nagymama, akinek minden szava egy-egy halk jajkiáltás. Mint ahogyan az volt akkor is, amikor azért rimánkodott, ne vegyék álla­mi gondozásba a gyerekeket. A hivatalban sem döntenek szívesen ellenkezőképpen, s a maguk módján megtették, amit tehettek. A nagymama gondozására bízták a három kiskorú árvát, és elrendezték az ilyenkor kényszerű, hivata­los ügyeket. Ezután anyagilag kissé eny­hültek a gondjai a megcson­kult kis családnak, de na- gyon-nagyon be kell osztani minden fillért. Mégsem első­sorban ezért keresett segítsé­get a nagymama. A gyötört lélek többet bír, mint a test. A három gyerek szaporodó gondja, a fizikai terhek kész­tették kapaszkodó keresésére. A városi Vöröskereszt-szer­vezetnél lelte meg azt. A Citromfa utcában álló ap­rócska ház minden eresztékét megropogtatták már az évti­zedek. A kerten is meglátszik a munkabíró gazda hiánya. A kapuhoz ősz hajú, törékeny, madárcsontú kis asszony, a nagymama sietett, öregnek néztem volna, ha nem tud­nám, ötvenes évei végén jár. A csöpp, hűlt tűzhelyű kony­hában a heverőn tízéves for­ma, tejbőrű, szőke fiúcska éb­redezett. A Lajoska. Tanul­mányait illetően a korholó szóra szégyenlősen fúrta fejét a párnába. A történet másfél éve kez­dődött: 1984. áprilisában hir­telen meghalt a nagymama veje, Lajoska apja. A testé­ben halálos kórt hordozó édesanya három gyerekkel maradt magára. Támaszul idős apjával meg a nagyma­mával, aki úgy gondolta, le is jutunk, aztán sok remek munka­társat gyűjtünk össze, főként jogászt, árkalkulátort és nyugati cégeknél is­mert közvetítő üzletkötőt. Mikor gyere­künk születik, ha lehet, pont évfordu­lókor, az ötvenezret is hozza, ha nem, boldogan hálapénzt adunk. Sajnos, sokan válnak, ami lelkileg nem egészséges, gazdaságilag nem ol­csó mulatság, de mégis többnyire si­kerül. Minden mozog — mondta a gö­rög bölcselő, és valóban, minden és mindenki: fel-le. Aztán meg ott van­nak azok a bizonyos újévi aktnők, va­lóban mind-mind létezik. Mint valaha az Arizona bárban énekelték, pénzért, csak pénzért, naná, majd ingyért. Tes­sék azt a pénzt boldog újesztendőben kirázni, lehet itthon, lehet Kaliforniá­ban, mutattak nekünk példányokat in­nen is, onnan is. Külenben is, az arany­kapu mindenki előtt nyitva áll, csak be kell menni rajta. Találj fel egy Ru- bik-kockát, de másat, mondjuk Kovács­kockát, vagy Kiss-kockát. Hol a bol­dogság mostanában? Barátságos, meleg szobában. Szerezz ilyent, ha nincs; ha már van, a boldogság kétesebb, mert a lakással sok a kiadás, a fűtéssel plá­ne. Vegyél autót tavaly, olcsóbb, mint idén. Ha már van hat autód, a puszta eladáson is nyerészkedhetsz. V idám, okos, szerény és gazdag fe­leség főnyeremény. A főnyeremény is főnyeremény, lottózz boldogan, pont azt az öt számot találd el, totózz boldo­gan, ha értesz a focihoz, s tudod, mi várható a Lugano—Napoli mérkőzésen. 1—x—2, csak el kell találnod tizenhá­rom, plusz egyszer, ha nem jön közbe lavina, hóomlás, bóra, tribünomlás, sö­röspalack a bíró fejére. Boldog újesztendőt, sok személyes si­kert, jó egészséget és napról napra ügyesebb jelenlétet kívánok, kiváló munkát, jó jövedelmet, fel a fejjel, emelkedj együtt az árral. A segítség Történetesen éppen azokban a napokban tartottak brigád­vezetői tanácskozást az MGM diósdi gyárában. Ott beszélte el Nagy örsné, az említett szervezet titkára a család tragikus történetét, s kérte, segítsenek. A tanácskozás után a brigádvezetők elmond­ták a hallottakat a kollektí­váknak. így mesélte Tímár István, a Komócsin Zoltán szocialista brigád vezetője. Sietve hozzátette, hogy az esz­terga- és sajtolóüzemben há­rom brigád dolgozik; az övék, a Vörös Október és az Á-sori. Valamennyi brigádtag szó nélkül azonnal felajánlotta 10 normaóra tiszta keresetét. S ami számukra is jóleső érzés volt, a brigádon kívüliek, az üzem minden dolgozója csat­lakozott a 'rendkívüli mű­szakhoz. Még a máskor nehe­zen mozgatható munkatársak is. Erre Bartmos Gábor mű­vezető, az üzemi pártvezető- ség tömegszertiezeti felelőse — maga is brigádtag — em­lékezett vissza látható öröm­mel. Nagy örsnével kerestük fel az üzemet, amelynek dolgozói oly gyorsan kinyújtották segí­tő kezüket a család félé. Kalauzunk Zsiray Magdol­na, a gyár munkaverseny- előadója, az üzemi Vöröske­reszt-szervezet titkára volt. Ez a kollektíva nem, elégedett meg az egyszeri .anyagi segít­ségnyújtással. Nem egy újabb bejegyzésnek szánták a bri­gádnapló lapjaira ezt a vál­lalásukat. Küldöttség ment családláto­gatóba. Körül akartak nézni, hogyan élnek, s megérezték, elfér ott másfajta segítség is. Mikulás táján vittek egy kis édességet a gyerekeknek, s aminek a nagymama még jobban örült; elbeszélgettek a nagyobbik fiúcskával, hogyan képzeli az életét, mi akar lenni? Látogatásuk után — karácsony előtt — pedig meg­érkezett a második nagyobb összeg postán. Új érzések Gondolni lehet, hol van már a tízórás vállalás! Az üzem­ben többen már a húsz órá­nál járnak. És csak jöjjön az a gyerek! Ügy értesültek tár­saiktól, hogy Zoli a villany- szerelés iránt mutat hajlandó­ságot. Jó szakembert nevel­nek belőle és embert is — ha csak rajtuk múlik. Azt is megemlítette Tímár István, tudomásuk van arról, a nagy­mama a gyerekekkel hamaro­san átköltözik lánya hálába. Az sem sokkal nagyobb, de masszívabb, új építésű. Külső vakolásra a sors már nem ha­gyott időt a szülőknek. A bri- gádveztő szerint bizonyosan tudnak tenni az ügyben is majd valamit, jól emlékszik, Tóth Vendel üzemvezető már beszélt erről. A szívbeteg nagymama mos­tanában ritkábban van rosz- szul, s a vérnyomása sem ma­gas. Szívéből elmúlt a magá- rahagyatottság kínja. Helyébe új érzések költöztek, amelye­ket a számára jobbára még ismeretlen emberek iránt érez. Kádár Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom