Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 24. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1986. JANUÁR 29., SZERDA Évente két alkalommal Öt év alatt! hár omszor annyit 'S Az MSZMP Vác Városi Bi- § zottság gazdaságpolitikai osz- S tájya január 32-én értékelte a üj társadalmi munkaakciók, a ^ kommunista műszakok ötéves í; eredményeit és megvitatta a ' soron következő feladatokat. Megállapították, hogy a kommunista műszakok szerve­zése sokkal átgondoltabb és hatásosabb, mint a megelőző időszakban volt. Az elmúlt öt év során a Vác és vonzáskörze­tébe tartozó vállalati és szö­vetkezeti kollektívák évente két alkalommal, tavasszal és ősszel szerveznek kommunista műszakot. Ezekben a társadal­mi munkaakciókban a dolgo­zók 70—75 százaléka vesz részt és egyénenként 12—16 órát áldoztak fel szabadide­jükből. Ez természetesen át­lag, de ezen belül egyes olyan jól szervezett vállalatoknál, mint a DCM, a HAGY, a Vá­ci Kötöttárugyár, a Forte és a Városgazdálkodás a részvé­tel a 85—95 százalékot is el­éri. Legnagyobb előrelépés a kommunista műszakok haté­konyságában, a többletered­mények létrehozásában van. A vállalatok túlnyomó többsé­ge a kommunista műszakokat termelési feladatok megoldá­sára szervezi. Még azok a nem fizikai állományú és egyéb ki­segítő tevékenységet végző dolgozók is szívesebben vesz­nek részt a termelési folya­matokban, akiknek különben jiem ez lenne a feladatuk. Pél-. déul a DCM-ben az irodaház dolgozói és a karbantartó szakmunkások a nátronpaipír- zsák-igyárban és a kötélpályán- teljesítményben dolgozva vé­geznek munkát. Gyermekintézményeknek De említhetnénk a város textilüzemeit is, vagy a For­te gyárat, ahol aki csak tud, termelési feladatokat lát el a kommunista műszakok alatt. Ennek eredményét mi sem bi-' zonyítja jobban, mint az, hogy 198Í-ben a kommunista mű­szakokban előállított 17,8 mil­lió forint termelési érték 1985- ben háromszorosára. 50,8 mil­lió forintra növekedett a vá­ros üzemeiben. Az egy személyre jutó ter­melés növekedése a váci üze­mekben 4174 forint, a vonzás- körzetben 1238 forint volt. Volumenében is kiemelkedik a DCM 14,1 millió forint, a Forte 6.4 millió forint és a HAGY 5.4 millió forint többletterme­lésével, ami nemcsak az ex­port szempontjából fontos, ha­nem lakossági hiányokat is pótolt. A kommunista műszakokért elszámolt munkabér felhasz- nálásávál is fontos közösségi célokat szolgáltak. A dolgozók, az üzemi kollektívák úgy dön­töttek, hogy a kommunista műszakok munkabérének 70 százalékát Vác Város Tanácsa egyszámlájára utalják át, ami főleg gyermekintézmények fenntartására és fejlesztésére szolgál. Az öt év alatt átutalt 9,3 millió forintból jutott a vá­ci uszoda építésére és új par­kok, játszóterek létesítésére is. A kommunista műszakok munkabérének 30 százaléka általában a vállalatnál marad és szociálpolitikai célok meg­valósítására szolgál. Ezen be­lül sok helyen a lakásépítési kereteket bővítik, vagy a szo­ciális, kulturális és sportlé­tesítmények fenntartására for­dítják. máshol az alacsony­nyugdíjasokat, nagycsaládoso­kat segélyezik. A teljes bevételt Egyes vállalati kollektívák úgy döntöttek, hogy még a náluk maradt 30 százalékos részt is társadalmi célokra fordítják. Például a Váci Kö­töttárugyár a földrengéskáro­sultaknak, a Dunakanyar KTSZ a Váci Sportegyesület­nek adta, a Tejipari Vállalat az SOS Gyermekfalu segélye­zésére, mások a Nemzeti Szín­ház felépítésére fordítják. Hasonló a helyzet a vonzás- körzetben is. Az ott működő üzemek elsősorban a település fejlesztése .érdekében végeznek társadalmi munkát. Itt az a gyakorlat, hogy a képződött munkabér 75—95 százalékát utalják át. Példaként a kisné- medi, a bernecebaráti és a sződi téeszeket említhetnénk, ahol az 1985. évben képződött kommunista műszak teljes munkabérét a helyi tanácsok rendelkezésére bocsátották. Ott is iskolák, óvodák fejlesz­tésére, utak, kulturális és sportlétesítmények építésére fordítják a pénzt. Munkaverseny A gazdaságpolitikai értekez­leten a területfejlesztő társa­dalmi munkák alakulásáról is szó esett. A vállalati kollektí­vák, a városi üzemek szocia­lista brigádjai nagyon sokat segítettek a kórházi rendelő, a városi könyvtár és a városi uszoda építésénél is. a Kom­munális Költségvetési Üzem dolgozói egyénenként átlag 31 órát, a DCM, a Forte és a Víz­mű 28, a Városgazdálkodási Vállalat, a Danubius 25,6 órát dolgoztak le egy-egy évben, ilyen közösségi, városunkat építő, szépítő munkák során. De sorolhatnánk a Váci Kö­töttárugyárat, a Tungsramot és a Taurust is, ahol a szo­cialista brigádmozgalomnak és a munkásversenynek igen komoly hagyományai vannak. A május elsejei felvonulás előtt, amikor az MSZMP vá­rosi végrehajtó bizottsága a vállalatok gazdasági munkáját értékeli és dönt a vándor­zászlók és oklevelek odaítélé­séről, a társadalmi munkate­vékenységet is figyelembe ve­szi. A kommunista műszakok vállalása, a területfejlesztő társadalmi munka a munka­verseny szerves része volt és reméljük, hogy az is marad. A szocialista brigádok fel­ajánlásai között is szerepel a társadalmi munka. A brigá­dok szívesen tesznek ilyen vál­lalásokat, ha látják annak eredményeit és azt maguk is élvezik. Egyelőre a kommunis­ta műszakok teljesítésével, a munkavállalás készségével nincsenek nagyobb gondok. Igaz, hogy az elszámolt mun­kabért társadalmi célokra for­dítják, azonban a többletered­mény az év végén nemcsak népgazdasági szinten, de egyé­nenként is mint többletjöve­delem jelentkezik. Maguk döntenek A kommunista műszakok munkabérének felhasználá­sáról a vállalati kollektívák eddig is, ezután is maguk dön­tenek. A városszeretet, a szo­cialista brigádok tettrekészsé- ge garancia lehet arra, hogy az eddig tapasztalt áldozat- készség ezután sem csökken. A szocialista brigádok társadal­mi munkafelajánlásait is vá­rosunk tisztaságának javításá­ra, a műemlékek védelmére, játszóterek és parkok megóvá­sára, végső soron környezetünk fokozottabb védelmére szeret­nénk ráirányítani. Pálmai László, az MSZMP Váci Váro­si Bizottságának titkára meg­köszönve a vállalati kollektí­vák áldozatos munkáját, ehhez kéri a szocialista brigádok se­gítségét. A vonzáskörzet vál­lalati és szövetkezeti dolgozói az eddigi gyakorlatot követ­ve. helyes, ha a településeken végeznek közhasznú társadal­mi munkát. A gazdaságpolitikai osztály tagjai az elmúlt ötéves terv társadalmi munkaakcióit ered­ményesnek ítélték. Ahhoz, hogy az elkövetkező időszak­ban is így legyen, kérik a vállalatok dolgozóinak, gazda­sági és társadalmi vezetőinek hathatós segítségét. Horváth József városi munkaverseny-felelős A rendőrség felhívása Jelentkezzenek a károsultak! A rendőrség kéri, hogy je­lentkezzenek azok a károsul­tak, akiktől 1984—1985. évek­ben Forberger János, Vác, Kereszt út 3, szám alatti la­kos (leszázalékolt 30 éves sze­mély) kölcsönöket kért, rend­őrségi büntetésre, vagy bal­esetre hivatkozva, és ez idáig nem fizette vissza. A károsultak jelentkezzenek a Vác Városi Rendőrkapitány­ságon személyesen vagy tele­fonon a 10-022-es számon, a 14-es melléken. Javítják a 2-es utat A szeszélyes, változékony, frontátvonulással tarkított tél nemcsak az embereket, az utakat sem kíméli. A gyakori hő­mérsékletingadozás, a csapadék megrepeszti, tönkreteszi az utak burkolatát. Ezért vált szükségessé, hogy már január­ban hozzálássanak a hibák kijavításához. Felvételünk a. vá­ros határában készült, ahol a közúti igazgatóság szakembe­rei: Zelnik Ferenc, Mlinárcsek János, Sinka János és Teréki Mihály kátyúzták a 2-es út kitöredezett aszfaltburkolatát. (Hancsovszki János felvétele) IjTtpori és hazsi Szüret a félállás Nem tétlenkednek A. mezőgazdaság téli holt szezonjában a kertészek nem tétlenkednek: megkezdődött a szüret a fóliasátrak alatt. Január közepére beérett a fűtött sátrak védelmében a paradicsom és egyre nagyobb tételekben küldik a piacra a hegyes paprjkát- is. A sátrakhoz szükséges fó­lia máris igen keresett, so­kan most szerzik be a követ­kező hetekben fölhasználan­dó anyagot, A hazai ipar az elmúlt évben 14 ezer tonná­nyit készített belőle és 700 tonnát szereztek be import­ból. Azért voit szükség az át­lagosnál nagyobb mennyiség­ben fóliára, mivel a tavalyi időjárás sok helyen összedön- tötíe a sátrakat és felújítá­sukhoz kellett az új anyag. Az ipar az idén a tavalyinál 500 tonnával többet ajánlott fel a kereskedelemnek és ja­vít a helyzeten, hogy ugyan­ennyivel nagyobb az év eleji nyitókészlet is. Vidéken is pályát választanak Korábbi, pályaválasz­tással foglalkozó írásunk­ban a váci gyerekek to­vábbtanulási lehetőségeiről és az általános iskolai ta­nárok választást előkészítő módszereiről szóltunk. Kí- § váncsiak voltunk, hogyan ^ csinálják ugyanezt vidéken. ^ Hátrányban vannak-e a Ä városban lakókkal szem- % ben? Őrbottyánba látogattunk megkérdezni mindezt. Az is­kola igazgatónőjével Tóth Lászlónéval és a pályaválasz­tási felelőssel Szabó Károllyal beszélgettünk. — Vidéken a szülőknek két út közül kell választaniuk, vagy bejár a gyerek nap mint nap, vagy engedik, hogy kol­légiumba költözzön. Ezt az utóbbit sokan eleve kihagyják, mert nem akarják szélnek en­gedni gyermekeiket — kezdte az igazgatónő a szerinte leglé­nyegesebb kérdéssel. — Ezért nem is szívesen adják távolra őket — folytatta —. ami azon­nal korlátokat szab a lehető­ségeknek. — Vácra bejárni talán még nem olyan nagy gond, hiszen a busz fél óra alatt megteszi ezt a távolságot, de vajon meg tudják-e alaposan ismer­ni az ottani középiskolákat? — fordultam Szabó Károly­hoz. — Minden tudnivalót szó­bon mondunk el a gyerekek­nek, de kifejezetten ebből a célból egy szülői értekezletet is összehívunk évente. Egy nagyon jól használható kiad­vány is készült összefoglalva a Pest megyei iskolákról mindazt, amit tudni kell a felvételihez. Alkalom adtán személyes élményeket is sze­reztünk, már közvetlenül a leendő iskolából. Mégis in­kább a munkahelyeket igyek­szünk megismertetni, hogy azonnal betekintést kapjanak a választandó szakmába. Ezért tartunk sok gyárlátogatást. A minisztérium ehgedélyéVel égy napot az egész iskola erre szánt a tanulási időből. Kü­lönböző helyekre mentek a rajok. Később közös rajgyűlé­sen számoltak be egymásnak, ki mit látott. A környékbeli üzemeket tanítás utánra idő­zítve az osztályfőnökök szer­vezésében külön is látogatják. — Nem riadnak visza a gyerekek, amikor az addig egy-egy szakmáról dédelgetett esetleg rózsaszínű elképzelé­seiket ütközni látják a való­sággal? — Célunk az, hogy reális képet kapjanak, ne érje csa­lódás őket a védett iskolai 2601 Vác, Pf. 32. Köszönet az akcióért Egy dunakeszi kisiparos leányával Budapesten járt ja­nuár 12-én. Hazafelé jövet Rá­kospalota—Foton rövid időre megállt. Otthonában vette ész­re, hogy a rokonoktól, bará­taitól összegyűjtött pénze — Sütő András: Csillagvitéz Hová lett a Boiha kutya farka? § A Madách Imre Művelő- ^ dési Központ diákszínját- ^ szói február 2-án, va- ^ sárnap délután 3 órakor ^ mutatják be újra, immá- ^ ron ötödik alkalommal i Sütő András: Csillagvitéz § című mesejátékét Németh \ Péter Mikola rendezésé- \ ben. A darab zenéjét Ba- ^ logh Ferenc és Balogh Mi- ^ hály készítették, a jelmez ^ és díszlet Havas Endréné ^ és/ Havas Zsolt munkája. Túivilági és földi lények ko- mázó-játékos élete jelenik meg ismét Sütő András: Csil­lag vitéz című mese játékában a Fügedes a paradicsomban és a Vidám sirató egy bolyon­gó porszemért színdarabjai nyomán. Ezt a darabot először, mint Ion Creanga román szer­ző meséjének, a Tarisznyás Ivánnak bábjátékká írt válto­zatát készítette el. Ördögűző tarisznya címen, és a csak a végleges, színpadra alkalma­zott játéknak adta a Csillag- vitéz címet. De nézzük csak, ki is való­iában ez a kardos, pisztolyos, katonamundéros legényke, Csillagvitéz? Ügy hírlik, a nép fia, mind­annyiunké, aki azért hagyja, el faluját, hogy édesanyjának a legfinomabb lisztet vigye haza a Bojár udvarából, pala­csintasütés végett. És hogy az úti társául szegődött kutyának, Bolhának közös erővel vissza­szerezzék a farkát, amit a Bo­jár, aki egy személyben az ör- dögfiak vezére is, saját kezé­vel vágott le, hogy meg tud­ja különböztetni Bolhát saját kutyáitól. A hosszú bolyongás után a két hős mennyre és pokolba száll. Az ördögökkel és a Ha­lállal vív csatát, miközben megjelenik előttük az Isten, hol koldus, hol meg apa ké­pében, Csillagvitéz apjáéban. És feltűnik az éden aranyfája is. Ám a Halál mindent elkö­vet, hogy az élet fáján bomló lelkek (a levelek); aggok, gyer­mekek, szülők, nagyszülők, szegény emberek jelképei ne­hogy örökéletűvé legyenek. Az örökéletet talán senki sem akarja, mert mi, az író­val egyetértésben, nem az égi boldogságra vágyunk, hanem az evilági élet szépségeire, a jóságra, a rendre. S mindez ha csak úgy önmagától való lenne, nem éreztethetné hiá­nyát senkivel. E hiány bűv­körében fogalmazódhatott meg Sütő András földi álmoktól „terhes” gondolata „a mesei fényesség” kivételes pillana­tában: „Inkább a nyugtalan­ság sodorjon bennünket baj­ba, semmint a szemünk csipá- sodjék a tétlenségtől’’ — állít­ja magabiztosain Csillagvitéz. amit egy most beindítandó na­gyobb vállalkozásához szedett össze — nincsen sehol. Vélte, mintha egyszer — talán Új­pesten? — pénztárcáját az autója tetejére tette volna. De akárhová is tette, most már nincs meg. A rendőrőrsön be­jelentette. Személyi igazolvá­nya is odavolt, pénzével együtt. A rendőrség azonnal akcióba fogott. Szinte azonos időben jött egy másik bejelentés. ... Főt környékén ismét láttak kóbo­rolni néhány gyanús alakot. Ez a bejelentés másik rendőr­őrsnél történt. De mert — saj­nos — éppen e térségben gya­kori a védett vadak pusztítá­sa. közrezárták az itt csavar­gó négy fiatalt. Egy nő és há­rom férfi volt. Ezek a rendőrök nem tud­tak az elveszett pénzről. El­lenben már zsákban szoron­gott egy őzike. Egy sem dol­gozott közülük. Mégis megta­láltak náluk egy szép, tömött pénztárcát, meg egy K. János névre szóló személyi igazol­ványt. A pénz (13 000 forint volt eredetileg), még így is több mint 10 000 forint. A hiányzót elég rövid idő alatt eldorbézolták. K. János pedig 14-én hajnalban arra ébredt, hogy szól a csengő. A kapu­ban a rendőrség állt a jó hír­rel, megvan a pénze. Köszö­net a rendőrség gyors akció­jáért. Oravecz György Vác, Kárász u. 50. évék után. Talán így hozzájá­rulunk ahhoz, -hogy kevesebb csalódott, korán pályát módo­sító fiatal legyen. — A csalódás elkerülését szolgálja az is, ha kellőkép­pen, már az általános iskolá­ban föl tudyak készülni leen­dő foglalkozásukra. Talán rit­ka, de előfordulhat, hogy egy két évvel a nyolcadik előtt van, aki már tudja mi szeret­ne lenni. Milyen lehetőségük van elmélyülni egy-egy ilyen választott tantárgyban, vagy sajátos érdeklődési körben? — kérdeztem ismét az igazgató­nőt. — Tavaly óta jól működő fakultációnk van» ami tíz ága­zatot foglal magában! Ezen­kívül1 hét. iskolai szakkörünk is működik,'’ etrhéíéfi és gya­korlati egyaránt. A gyakorla­tiak a legnépszerűbbek, mind között is a közlekedési, a -me­zőgazdasági és a háztartási is­mereteket nyújtó. Azoknak nagy segítség és sikerélmény is egyben, akiknek az elméleti tárgyak nem mennek olyan jól. — Az alkalmankénti prog­ramok mellett rendszeresen is foglalkoznak a pályaválasz­tással. Osztályfőnöki órákon már harmadiktól kezdve téma. Amellett, hogy az óra egy ré­szét kitölti, még feladatokat is kapnak. Például olyat, hogy gyűjtsenek szakmákat, foglal­kozásokat, megkérdezve szü­leiket, ismerőseiket, ki mit dolgozik és milyen iskolába kellett járni hozzá. Nyolca­dikra már minden gyerek legalább hat-nyolc szakmát .megismer. — Milyen eszközökkel ren­delkeznek a tantárgyak szem­léltetéséhez? Van például a gyerekek igényeinek megfele­lő számítógép? — Pillanatnyilag ott tar­tunk, hogy örültünk a két írásvetítőnek és az egy auto­mata diavetítőnek, amit meg tudtunk venni. Az iskola bő­vítése alaposan kimerítette az erőforrásainkat. Nem tudunk mindjárt mindent megszerez­ni. Be kell tartanunk a sor­rendet. Először az alapvető dolgokat vesszük meg. — Az én személyes vélemé­nyem szerint nem is a tárgyi eszközökkel van a hiba. Sok­kal inkább abban, hogy nem válnak felelősséget ismerő egyénekké, családtagokká a gyerekek. Ehhez persze az kell, hogy otthon önálló fel­adatokat kapjanak, részük le­gyen a háztartás gondjaiban. Akkor is, ha talán kezdetben ügyetlenül, netán kárt is okoz­va végeznek el valamit. Ta­pasztalatom' szerint kevés jó példa van. A- szülők inkább maguk csinálnak meg min­dent, mondván „így gyorsabb és alaposabb és különben is, ne terheljük túl a gyereket, megteszi azt az iskola. Legyen jobb gyerekkora, mint nekünk volt”. Akik így gondolkoznak, nem is képzelik, milyen sok kárt okoznak! Dudás Zoltán ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom