Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-26 / 22. szám

19S6. JANUÄR 27., HÉTFŐ PEST IM6 YE Elhunyt Hincz Gyula Hincz Gyula Kossuth- és Munkácsy-díjas festő, grafi­kus, kiváló művész január 26-án, vasárnap, életének 82. évében elhunyt. Temetéséről később intézkednek.-FIGYELŐ Hincz Gyula 1922—29 között Rudnay Gyula és Vaszary Já­nos növendéke volt a Képző- művészeti Főiskolán. Műveit számos gyűjteményes kiállítá­son mutatták be idehaza és külföldön is. 1953—63 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Munkásságát több magas kitüntetéssel, köz­tük a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével és a Magyar Népköztársaság babérkoszorú­val ékesített Zászlórendjével ismerték el. Alig néhány év, és megfordult a világ — mármint a filmes világ —■ rendje. Tavalyelőtt, még az­előtt szinte kiszorították V stúdiókból az amatőrök a hi­vatásos színjátszókat, most meg ép'p ellenkezőleg: még azokban az úgynevezett doku- mentarista történetekben is diplomás alakoskodók ágál­nak, amelyek hitelét az utcáról behívott járókelők közremű­ködése adná meg. így volt ez abban a példázatban is, amit Szalai Györgyiék csapata for­gatott egy fokozatosan kitessé­kelt és a magánéletben is mind sikamlósabb talajokra tévedő gyári népművelőről és ha­sonlóképpen ezt a pálfordulást jelezte az Egységben az erő című háromtételes esettanul­mány, a csütörtök esti televí­ziós műsor fő-fő attrakciója. A különbség csupán annyi volt e két vállalkozás között, hogy a Nógrádi Gábor írásai és ak­tahegyei nyomán készült egy­letalapító sdib an szinte már nem is jelentek meg holmi la­kótelepi népek, hanem kizá­rólag iskolázott drámázók vég­szavaztak egymásnak. Túlzás ez is, túlzás az is — vonhatta le a tanulságot a sokmindent megélt készülék­tulajdonos, aki mindemellett azért is csóválgathatta a fe­jét. hogy tulajdonképpen mi­lyen közhelyes szituációkat tud teremteni az élet. Abban a próbálkozássorozatban ugyan­is, amelyet Mihály fi Imréik dramatizáltak, meglepően sok volt a túlontúl ismerős elem. Nos, az Egységben az erő vitájában sem érezhettük, hogy éljeneznünk vagy pfujoz- nunk kell. Annál kevésbé, mert Vágó István, az eszme­csere dirigense már eleve úgy indította útjára ezt az agytor­nát. hogy lakótelepen élni va­lami másod-, harmad-, sokad- rendü állampolgári helyzet, te­hát akik ott próbálnak közös­séget kovácsolni, sziszifuszi feladatra vállalkoznak. Kisvasút. Hanem azért olykor be tud lopakodni egyik­másik műsorba az a bizonyos hétköznapi lét, kimaszkírozat- lan élet. Az Üj Reflektor Ma­gazin például sorra-rendre tág kapukat nyit az olyan je­lentések, jelentkezések előtt, amelyek mindennapjainkat a maguk természetességében lát­tatják. Legutóbb például a, gondozásra szoruló öregekről vetítettek le like Csabáék egy megrázó — remélhetőleg a címzetteket tettre sarkalló — riportot. Ilyesmit más magazi­nokban bizony nem látni! No és szóba került ismét a nagy­börzsönyi kisvasút ügye. Még­pedig diadalmas jelzők kísére­tében. hiszen a Pest megyén is áttöfögő kis szerelvény sorsa jobbra fordult. Több tucatnyi intézmény, vállalat összefogá­sának eredményeként május­ban ismét morogni kezd a ko­rábban örökös csendre intett pici mozdony, és a teljes fel­újításhoz szükséges 5 milliónyi forint is szépen gyülekezik. Mindez — hallhattuk — a tele­víziónak és más sajtószervek­nek is köszönhető. Akácz László A Tamási Áron három műve egy kötetben Szólít a szülőföld VARÄZSLAT alatt állok. Tamási Áron három művét olvasom újra. A lenyűgöző költői szavak fogva tartanak, nem tudok hatásuk alól sza­badulni. Népünk keleti bűbá- jú mesevilágában járok, szinte ballada! hang feszül az író minden sorában. Ezért is di­cséret illeti a Szépirodalmi Könyvkiadót, hogy egy kötet­ben, Szólít a szülőföld címmel, megjelentette Tamási Áron három önéletrajzi ihletettségű művét. Nekünk, akik még személye­sen ismertük Tamásit, s olvas­tuk szinte minden írását, új- raolvasása gyönyörűség: újra felfedezzük, hogy milyen nagy író, mennyire izgatta korának sorskérdése. A mai fiatalok pedig ízelítőt kaphatnak írói munkásságából. Illés Endre Egy jégtörő szel­lem című esszéjében így ír Tamási Áronról: ...Bátorító, életet megszerettető író, aki mindig bizakodó mítoszokat varázsol szorongásainkból, jó hírt hozó ifjú hősöket vezet elénk a megtántoríthatatlan reménytelenségből. Az ő va­lósága — a valóságos világ fö­lött — úgy gomolyog, alakul, pillanatonként újraformálódik, mint a szélben a megrebbenő füst vagy felhő. Teremtmé­nyeit láthatatlan szálak kötik a naphoz, holdhoz; folyói, ál­latai soha nem hallott nyel­ven beszélnek; beszakad a test és a lélek elválasztó hár­tyája; a jelkép testvéri kedv­vel és érzelemmel átöleli, amit jelképeznie kell; a szépségnek az a feladata, hogy beleront­son minden rontásba; s ami­kor végül valóság, sejtelem és álom teljesen összeforrt, az író egy fiatal lányra vagy egy tücsökre bízza a legszebb igaz­ságot. Énnél jobban senki sem tud­ja elénk vetíteni Tamási írói világát. ■ Emlékezzünk csak Ábel történetére, meg a többi regényhősre. A kötet elé Z. Szalai Sándor kritikus írt előszót A sors és a történelem üzenete címmel, amelyben felvázolja Tamási Áron életét, munkásságát. írói világát. Z. Szalai hangsúlyoz­za: sokan Tamási Áronban a Székelyföld és a régi, zárt fa­luközösség íróját látták, de több volt annál, már indulá­sakor a teljesség igényével lé­pett fel, bár írói világa körül­határoltabb, mint a nagy klasszikus íróké, megjelenítő készsége, emberismerete vi­szont egyenrangú társukká avatja. Ehhez Z. Szalai még hozzáteszi: művészete. —- ha úgy tetszik — behelyezhető a világirodalom nagy áramlatai­ba. Az előszóból megtudjuk még, hogy Tamási miként robban az írói világba, milyen nehézségeket kellett legyűrnie, mennyi megaláztatást, mellő­zést elszenvednie, hogy meg­tarthassa elveit. Á három ön­életrajzi művéből is kitetszik ez. Mindezt nehezítette a ki­sebbségi sors, az, hogy mindig a szegényekért szólt. ÖNÉLETRAJZI regényciklu­sát a józan önismeret tükré­nek szánta, amelyet a lírai he­vület sem homályosíthat el. A Bölcső és Bagoly, amelyet még 1949-ben írt, nem szépíti, ha­nem — a mese, a képzelet bi­rodalmából a földekre eresz­kedve — elmagyarázza az „emberi út kezdetét”; sejti a folyamatot, ahogy a családi és falusi közösségbe beilleszke­dő, a munkába beletörődő, de annak jó ízeit is érző gyermek megismeri a szegénység hatal­mát. A Hazái Tükör az 1832-től 1853-ig terjedő időszak króni­kája. Egy huszonegy éves, buj­dosó fiatalember idézi fel, s veti papírra életének mozgal­mas, sorsdöntő eseményeit. Ügy, hogy egyben a .kor hű tükre legyen: hátha megma­radna. Láthatná majd belőle minden ivadék, hogy milyenek voltak nálunk az idők, ami­dőn érleltük a szabadság mag­ját. Minek a virágait letörhe­ti ugyan a vihar, de a nap, mely örökké felkél a vihar után, a törzsökből új virágot szólít elő — írja Tamási. Ne feledjük: a Hazai Tükör 1953- ban jelent meg. A Vadrózsa ága Tamási utolsó visszapillantása. Ami­kor gépbe diktálta, már na­gyon beteg volt. Reményke­dett, hogy be tudja fejezni, de a nagy kaszás már nem en­gedte. Így is hű és ragyogó képet rajzol kortársakról, pá­lyatársakról: csipkelődő gesz­tusokban bővelkedő, szellemes portrékat. A halál szomszéd­ságában elkezdett, végső aka­raterőt szabadító számvetés ez. Tamási Áron utolsó írása. A KÖTET közli még Illés Endre Egy jégtörő szellem cí­mű esszéjét, amelyet Tamási halálakor írt. Ebben emléket állít a tündöklő fényességű és tollú írónak, akit amíg ol­vassuk, amíg írásait hallgat­juk, -lassan, észrevételen ül - sű­rűvé válik körülöttünk a leve­gő, megperzselődik a világ — a gondtalan játékban ártatla­nul aritmiásan kezd dobogni a szívünk, és vafmak pillana­tok, amikor a reménykedésben már-már akadozik a , lélegze­tünk. De nincs Tamási-írás, mely végül is ne felcsapó láng és ne felszárnyalás lenne. Ezért is érdemes elolvasni a Szólít a szülőföld című köte­tet. Gáli Sándor Nemcsak a látványért Szellemi kincset kap a betérő Három kiállításban is gyö­nyörködhetett aki most, az esztendő elején betért Ceglé­den a Kossuth Múzeumba. A helytörténeti állandó kiállítá­son kívül a múzeum népraj­zi gyűjteményéből láthatta az évszámos tárgyakat, amelyek — mint Kocsis Gyula igazga­tó említette — legalább olyan értékesek, fontosak, támpon­tot adók, mint amikor az em­ber régi pénzt talál. Díszíté­sük miatt Cegléd és környéke népművészeti dokumentumai is egyben ezek a néhai hasz­nálati eszközök. Most ér vé­get A ceglédi fényképezés 1885-től 1945-ig című bemuta­tó, amelynek anyagát a ház saját gyűjteményéből és a ceglédiek segítőkész adomá­nyaiból,, kölcsönzéseiből Rez- nák Erzsébet és Máié Berta­lan állították össze. Szűkös a raktár A közművelődési intézmény munkájáról, múlt esztendejé­ről az igazgatóval beszélge­tünk. Nemcsak egy ötéves terv, hanem számukra külön egy emlékezetes időszak befe­jezése volt az esztendő, az épület külső és belső megúju­lásának befejezéséé. Elrende­ződtek a bemutatótermekben, a kialakított irodahelyiségek­ben, a restaurátorok nem nagy, de jól felszerelt műhe­lyében, a földszinti könyvtár­ban, amely egyúttal ismeret- terjesztő előadások, vetítések színtere. Raktárgondjuk, nem nagyon változott. Űj anyag el­helyezésére igen csekély a lehetőség, bár mindent meg­tettek azért, hogy a meglévő területen minden talpalatnyi helyet kihasználjanak. Fellel­tározták a múzeum raktárát, rendszerezték, hozzáférhetővé tették a belső kutatómunka segítésére. Tavaly a múzeum régészei ..elvégezték, a. tervezett ásatá­sokat. Hévízgyörkön, Nagyla­kon dolgoztak, a leletanyag az aszódi és a szegedi mú­zeumba került. A Kossuth Múzeum a saját numizmatikai gyűjteményét a tervnek meg­felelően tudta tavaly gyara­pítani, Könyv, díszmagyar A helytörténeti anyag szin­tén gazdagodott. Egy monori veterán, Tinkel horánd tárgyi emlékei kerültek ide. Cegléd Tárogatók tudósa Bujdosók hangszere volt A hajdani szegénylegények, a bújdoső kuruc vitézek bár­sony hangú zeneszerszáma nem tartozik a manapság diva­tos hangszerek közé. Néhány év múlva talán csak múzeu­mokban csodálkozhattunk volna rá, ha Székesfehérvárott egy ügyes kezű géplakatos mester, Borka József el nem határoz­za, hogy tárogatókészítésre adja a fejét. Már több mint 150 tárogatót készített, egyszerű, könnyen kezelhető kis méretűe­ket, s nagyobb igazi művésztárogatókat. A Borka-féle táro­gatókat a Triál is forgalmazta, de a világ számos országába is eljutottak. A 75 éves mester igazi tudósa, s valóságos sze­relmese az ősi hangszernek. (MTI Fotó — Tóth István Csaba.) polgári értelmiségétől az ügy­védekre valló tárgyakkal gázdagodtak: egy ceglédi ügy­véd díszmagyar ünnepi öltö­zékével, ügyvédi iroda hasz­nálati eszközeivel, polgári női ruhakiegészítő díszekkel is. Nőtt a város politikai életé­nek XIX—XX. századi doku­mentumanyaga iratokkal, iga­zolványokkal, családi irat­gyűjteményekkel, nyomtatvá­nyokkal, füzetekkel, archív könyvekkel. Sikerült tavaly a dél-alföldi színjátszásra vo­natkozó számos színháztörté­neti anyagot és visszaemléke­zést gyűjteni, a Cegléden élő idős színművésznő, Patkós Ir­ma áldozat- és segítőkészsége folytán. (E tárgyi anyag egy része a Kossuth Művelődési Központ színházépületének emeletén, állandó bemutatás­ra kapott helyet.) Az abonyi falumúzeum, amely szintén ceglédi irányí­tás alá tartozik, tavaly októ­berben néprajzost kapott, aki megkezdte a néprajzi gyűjte­mény anyagának gyarapítását. Dicséretes a nagyközség segí­tőkészsége, igyekezete a falu­múzeum létezésétől kezdve, s bizonnyal a jövőben is. Meg­értik a bemutatóhely és gyűj­temény fontosságát. Az esztendő során a Kos­suth Múzeum munkatársai a terveiken felül adatgyűjtést folytattak a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum adattára számára. A megyei történész munkacsoport közös feladata volt ez. A gyűjteményben lé­vő mozgalmi vonatkozású egyletek, körök dokumentu­mait. jól fel tudták használni, országos anyagot gazdagítva vele. Előkészületeket folytat­tak az idén megjelenő tudo­mányos cikkekhez, értekezé­sekhez, kötetekhez, így pél­dául a Studia-sorozat újabb kötetéhez. Megjelent tavaly a Ceglédi, füzetek . 22.. „száma, amelyben Szabó Attila, a Rest Megyei Levéltár' nagy­kőrösi levéltárosa írt a ceg­lédi vattásalapítványi urada­lomról és gazdálkodásról, az 1782—1860-as évek időszaká­nak anyagát feldolgozva. Ez a füzet azért is figyelemre méltó, mert a város 1982-ben megjelent monográfiáját egé­szíti ki. A feudalizmus ké­sői időszakával foglalkozik, amely nagy befolyással volt Cegléd lakosságának életére, a város arculatának kialakí­tására, lakóinak habitusára. Ebben az évben jelenik meg majd szintén a Stúdióban egy Mendével, a volt jobbágyfa­luval foglalkozó írás. A tele­pülés birtokviszonyait, tulaj­donviszonyait fejtegeti 1882— 1912 közt. Terven felüli az a tanulmány, amellyel Kocsis Gyula foglalkozik, s szintén az idén lát napvilágot. A magyar falu régészéről, Mérei Istvánról készített tanul­mányt. Mérei abonyi születésű, szakfolyóiratokban sokat pub­likált — 1976-ban halt meg —, írásai főként módszertani fontosságúak, a feltárásokat végzőknek adnak nagy segít­séget, támpontokat. A közművelődést felada­tukhoz híven igyekeztek segí­teni. Cegléden is tapasztalni lehetett, mint számos más, nem turistaközpontként, ide­genforgalmi centrumként szá­mon tartott településen, hogy megcsappant a múzeumi láto­gatók száma, pedig érdekes, időszaki kiállításokat, bemu­tatókat tartottak, jó alkalom nyílt nemegyszer tárlatveze­tésre, múzeumi foglalkozások megtartására. írásban és szóban A látogatók számára min­den bizonnyal igen emlékeze­tes maradt a váci Lehotka László fotókiállítása és a ceg­lédi fotótörténeti kiállítás. Ez utóbbiról a múzeum munka­társainak, vezetőjének egyön­tetű véleménye, hogy orszá­gos érdeklődésre tarthatna számot. Anyagában és mód­szerében úttörő volt, felölelte az amatőr fényképezők és a korai fényképész műhelyek munkásságát. Állandó, visszatérő vendé­gek az iskolások a Kossuth Múzeumban. A Kossuth Gim­názium bemutató foglalkozást is tartott itt. rendszeres láto­gatóknak számítanak a Mé­száros Lőrinc és a Várkonyi István általános iskolák cso­portjai, valamint a kereske­delmi és vendéglátóipari szak­iskolások. Az általános isko­lások nyári napközis táborá­nak szabadidős programját a múzeum is gazdagította. Az esztendő során munkatársai ismeretterjesztő előadásokat tartottak, nem csupán a vá­rosban, hanem vonzáskörzete településein, így Törteién, Tá- piószelén, Tápiógyörgyén, Jászkarajenőn. Néprajzi, ré­gészeti, helytörténeti témakö­rökkel foglalkoztak. A Kos­suth Múzeum helyet adott író—olvasó találkozónak, Frank Tibor történész volt a vendég, Marxról és Kossuth- ról szóló könyvéről beszélt. Mas; városbeli események­ben is segítséget adtak tavaly,' így például a színházterem avatásának ünnepére rende­zett kamarakiállításhoz, a helyőrségi művelődési köz­pont gyermekjáték-bemutató­jához, a ceglédi református egyházközség egyháztörténeti kiállításához. Tevékeny volt az év során a múzeumbaráti kör. Fogyó füzetek A Kossuth Múzeum portá­ján, mint minden más mú­zeumén, nemcsak belépője­gyet árusítanak, hanem kiad­ványokat is, gyűjtő, feltáró, feldolgozó tevékenységükkel kapcsolatos, eredményeiket mutató nyomtatott tájékozta­tókat. Ezek terjesztése szerve­sen kapcsolódik a népművelő­déshez, a közművelődést se­gítve. A kiadványokból ta­valy jócskán fogyott, 1984- hez képest a múzeum bevéte­le majd’ száz százalékkal nőtt. Szükség is volt erre, hi­szen működési költségükből igyekeznek előteremteni, „amibe kerülnek”, és fő bevé­telforrás éppen ez. Eszes Katalin Színházr és Filmművészeti Főiskola Jelentkezés felvételre A Színház- és Filmművé­szeti Főiskola felvételt hirdet az 1986/87-es tanévre: színész szakra nappali tagozaton, négyéves, operett- és musical- színészképzőre esti tagozaton, hároméves tanulmányi idővel, előfelvételt hirdet továbbá az az 1986,88-as tanévre színház­rendező szakra, nappali tago­zaton, ötéves tanulmányi idő­vel. A felvételre érettségizett, vagy az 1985/86-os tanévben érettségiző fiatalok jelentkez­hetnek. A felvételi korhatár színész szakon lányoknál 22, fiúknál 24 év. az operett- és musicalszínész-képzőn lá­nyoknál 24, fiúknál 26 év, a színházrendező szakon 26 év. A felvételt jelentkezési lapon — TÜ 820 számú nyomtatvá­nyon —- kell kérni, amelyhez önéletrajzot, továbbá a nap­pali tagozaton 150. az esti fa-' gozaton 200 forint felvételi el­járási díj befizetését igazoló átutalási postautalvány fel­adóvevényét, valamint az is­kolai végzettséget igazoló bi­zonyítványt és 3 darab, saját címre megcímzett és bélyeg­gel ellátott postai borítékot kell mellékelni. A jelentkezési határidő március 10. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola, tanulmányi osztály, 1088, Budapest, Vas utca 2/c. Jelentkezési lap és a felvételi eljárási díj befizetéséhez szükséges átutalási postautal­vány 3 forint ellenében a fő­iskola tanulmányi osztályán szerezhető be. A művészeti főiskolákra je­lentkezők az érvényes rendel­kezések értelmében egyidejű­leg egy másik felsőoktatási intézménybe is jelentkez­hetnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom