Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 198-3. JANUÁR 25., SZOMBAT Pótolja a családi otthont Jé hírük van nsegyeszerte Aki annak idején interná­tusbán töltötte a diákévek egy részét, sok élményt őriz az emlékezetében. Ártatlan csíny­tevések, takarodó utáni pár­nacsaták, rádióhallgatás, pap­lan alatti olvasás elemlámpá­val, meg sok más mozaik tar­ka kavalkádja rajzolódik ki a múltidéző kaleidoszkópban. Felvillannak a tanárarcok; a szigorú és az elnézőbb neve­lők. A serdülőt felnőtté érlelő évek emberi példái is jórészt általuk és bennük fogalma­zódtak meg, hiszen a szülők helyett ők vállalták át a ne­velés felelősségét éppen a leg­fogékonyabb korban. Aki te­hát visszagondol ifjú éveire, egyúttal az őt irányító neve­lők egyéniségét, emberségét is minősíti. Máig emlegetik A háború utáni népi kollé­giumokat — fészekmelegükkel, erkölcsi erejükkel, messze su­gárzó szellemükkel — máig emlegetik egykori lakóik. Volt ilyen Cegléden is 1946 táján Bz egykori Surányi hadiárva- otthonban, amely akkoriban vette fel Dózsa nevét. A mai középiskolai kollégium azóta idézi a parasztvezér emlékét, E az épületet jelenleg a Török János szakközépiskola hasz­nálja — mindmáig hasonló cé­lokra. 1974 gyökeres változást ho­zott a diákotthoni elhelyezés­ben, hiszen akkor épült fel a főutcán a 168 személyes új lé­tesítmény, amelynek befogadó- képességét 1980-ban — belső átszervezéssel — 224 szemé­lyesre növelték. Akkor kerí­tettek sort a vizesblokkok, mellékhelyiségek átalakításá­ra, a konyha teljesítőképessé­gének bővítésére. Megérte a ráfordítást, mert azóta is ízle­tesen főznek, napi 31 forint­ból gondoskodva a háromszo­ri étkezésről. A gimnázium 190 menzása is náluk ebédel, továbbá 45 felnőtt az okta­tási intézményekből. Közpon­ti fűtés, állandó melegvízszol­gáltatás teszi teljessé a kom­fortot. A lakó- és tanulószobák jól felszereltek. Az orvosi rende­lő hetenként kétszer vehető igénybe, vannak betegszobák, fotószoba, 4500 kötetes könyv­tár, folyóiratolvasó. Televí­ziók, rádiók, magnetofonok — köztük képmagnó is — terem­tenek lehetőséget a kellemes és hasznos időtöltéshez. Ezek alapján nem csoda, hogy a ceglédi Dózsa György Közép­iskolai Kollégiumot a megye egyik legjobban felszerelt in­tézményeként tartják szá­mon. Betölti szerepét Ez a létesítmény is jelentős mértékben hozzájárul, hogy a város egyre inkább képes be­tölteni Dél-Pest megyében kö­zépiskolai központ szerepét. Az intézmény 31 felnőttet fog­lalkoztat, köztük kilenc peda­gógust, hat férfi és három nő felügyel a diákokra. Sajnos, ez a gárda összetételében a kí­vánatosnál sűrűbben cserélő­dött az elmúlt években. Éven­te több mint egyharmada búcsút mondott a tanároknak, és ez semmiképpen sem jó a nevelés szempontjából. Ehhez nyilván hozzájárult a sok sajátos kötöttség, az osz­tott munkarend, a szombati, vasárnapi ügyelet és az éjsza­kai inspekciózás. Bizony na­gyon nehéz egységes nevelő- testületet létrehozni, nemegy­szer a minőségi követelmé­nyekből is engedni kellett, amikor egy-egy megüresedett állás betöltéséről volt szó. Megnyugtatóan hangzik az áz igazgatói jelentés, amely sze­rint a nevelőtestület jelenlegi összetételében alkalmas fel­adata ellátására. Amióta a bővítés végbe­ment, minden indokolt igényt kielégítenek felvételkor. Áz 1985—86-os tanévre 194-en kérték felvételüket. A kihasz­náltság 87,5 százalékos. A kol­légisták négy iskola diákjai; a Török János szakközépiskoláé, az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskoláé, a Kossuth Gimnáziumé és a Bem József Ipari Szakmunkásképző Inté­zeté. A lakók egyharmada lány. A fiatalok 60 százaléka a megye 46 településéről érke­zett, de vannak hazánk tíz másik megyéjéből és a fővá­rosból is. Diáktanacs Már a fentiekből kitűnt, hogy a nyugodt és elmélyült á szolnoki ráiié műsora Január 27-től február 2-ig Hétfő, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Hétfői hul­lámhossz. Grafikon. Gazda­ságpolitikai riportműsor. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Kedd, 17,00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Julio Iglesias slágerfelvételeiből. 17.20: Nap­jaink. Palatínus István jegy­zete. 17 25: Pár perc dzsessz Ceglédről. A Bori—Kármán duó játszik. 17.30: Kategó­riája: egyéb település. 17.50: Könnyűzene népszerű elő­adókkal. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Szerda, 17.00: Műsorismerte­tés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Dzsingisz kán együt­tes énekel. 17.15: Hazai holmi Körmendi Lajos jegyzete. 17.20: Üj felvételeinkből A martfűi női és a tiszaföld- vári férfikar énekel. 17.30: Ze­nés autóstop. Közlekedési ma­gazin. 13.00—18.30: Alföldi krónika. Csütörtök, 17.00: Műsoris­mertetés, Hírek. 17.05: A teg­nap slágereiből, énekel Pep- pino di Capri. 17.15: A holnap hajtóerői. Pálréti Ágoston felkészülés lehetőségei hiány­talanul megvannak. Mint ál­talában, ott is a lányok szor­galmasabbak. Az elmúlt tan­évben az ő tanulmányi átla­guk 3,77 volt, a fiúké 3,45; Ez egyben azt is jelzi, hogy a diákotthoniak eredményei 0,2— 0,3-del jobbak, mint az érin­tett iskolák átlagai. E tekin­tetben is a megyei élcsoport­ban tartják számon a dózsá- sokat. A kollégium legfőbb önkor­mányzati szerve a tizenöt ta­gú diáktanács. Havi akció- program szerint folyik az élet falaik között. Az elmúlt öt évben a kollégiumok közötti versenyben négyszer arany, egyszer ezüst oklevelet és pénzjutalmat érdemeltek. Ta­náraik a világnézeti, politikai, erkölcsi nevelést szívügyük­nek tekintik. Élénk a mozgal­mi élet, sok a vetélkedő, ön­tevékeny műsoros est. Mindaz együtt van, ami beleillik a mai diákok érdeklődési köré­be. T. T. Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke január 29-én, szer­dán délelőtt 8-tól 12 óráig fo­gadóórákat tart a városházán hivatali szobájában. Olcsóbb fuvar A Ceglédi Állami Tangaz­daság nagy kiterjedésű terü­leten gazdálkodik, s emiatt jelentős fuvarköltségek hárul­nak rá. A CÁT vezetői most elhatározták, hogy szállítóesz­közeiket szerződéses formában üzemeltetik ezentúl. Olyan feltételeket dolgoztak ki, ame­lyek kölcsönös előnyöket ígérnek mind a gépkocsiveze­tőknek, mind a tangazdaság­nak. A harminc otthonnak helyet adó épületrész után újabb harminc lakás panelelemeit állítják össze a Teleki utcában Cegléden az építők. Mint annyi más lakóházat, ezt is a DUTEP építi. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Fogáskeresés tai tudnék hűtlen lenni a városomhoz Pásti Zoltán a Mészáros Lő­rinc Általános Iskola 8, osz­tályos tanulója, a birkózó út­törő-olimpia ezüstérmese. Egy túlsúlyos, harsány srácot vár­tam, s helyette jóvágású — olyan karcsú, hogy lehetne akár atléta, vagy focista —, csendes, szerény fickó ül ve­lem szemben. — A birkózás nem mindig látványos. Két ember gyúrja, gyömöszöli egymást. Néha másodpercekig nem történik semmi. Mért éppen ezt a spor­tot választottad? — Négy évvel ezelőtt a Fá­bián Pali bácsi szólt nekem és a szüleimnek, hogy menjek be egy birkózóedzésre, nézzek szét. Persze, csak ha van hoz­zá kedvem. A kíváncsiság vitt el oda. Aztán azon vettem ma­gam észre, hogy mozdul a ke­zem és gondolatban már egy fogást keresek. A következő alkalommal már be is öltöz­tem, s ez mindent eldöntött. Talán az tetszett a legjobban, hogy vert helyzetből lehet for­dítani. Esély — Mit jelent számodra az ezüstérem? jegyzete. 17.20: Kovács Andor dzsesszfelvételeiből. 17.30: In­termezzo. Összefoglaló a hó­nap zenei eseményeiről. 18.00—18.30: Alföldi krónika. Péntek, 17.00: Műsorismer­tetés. Hírek. 17.05: Roppanás­tól koppanásig. Könnyűzenei lemezbemutató. 17.35: Nők ne­gyedórája. 17.50: Stúdiópó­dium. A kecskeméti Kodály iskola művésztanárai játsza­nak. 18.00—18.30: Alföldi kró­nika. Szombat, 7.30: Román nem­zetiségi műsor. 7.30: Kellemes hétvégét! Telefon: 18-111. (A tartalomból: Lapszemle. Sport és programajánlat.) 8.00: Szer­kesztik a hallgatók. Előadók ABC-ben. 8.40: A héten tör­tént. 9.00: A nap hírei, ese­ményei. 9.30—10.00: Román nemzetiségi műsor. Vasárnap, 9.00—11.00: Va­sárnap délelőtt. Zenés aktuális riportműsor. 11.00—11.30: Szlo­vák nemzetiségi műsor. 18.00— 18.30: Hangújság. Az adások mindennap az 1350-cs kilohertzen hangza­nak el. mm ES KOSZORÚK Tj'sténként a korai nap- •*-/ lemente után megele­venedik a lakótelepi „fel­sőbb szintű’’ élet: díszte­len, sötét árnyak zuhannak alá, s tompa puffanással érnek földet, aszfaltot a karácsonyfák, obsitos fe­nyők. Gurulnak még néhá­nyat a szaloncukrok, csil­lagszórók, díszek nélkül oly csontvázszerű fácslcák, majd valamelyik épület tö­vében megpihenve dermed­nek másnap délelőttig. Ak­kor jön értük a szemetes­kocsi. markos emberek do­bálják halomba az eddig oly becsben tartott, kará- csnnyillatú fenyőket. Most így, kopár árvasá­gukban nagyon egyformák ezek a fácskák, pedig más és más otthonok örömét őrizték csillogó estéken, csöndes éjszakákon. Gyer­meknevetés, asszonybol­dogság, férfiöröm tanúi a tűlevelek, amelyek között most már csak drótdara­bok, megperzselt papírfec­nik. éktelenkednek. Utaznak a fenyők, egy­más hegyén-hátán, össze­akaszkodott ágakkal, dö­cögnek a lófogat kocsiján. Néha közéjük markol a vi­haros erejű szél. Vajon mennyi öröm. ne­vetés. boldogság maradt a falak között? •k öreg embert kísérünk utolsó útjára: a temető töp- pedt sírjai között kerülget­jük a bokaficamító, kőke­ményre fagyott sártarajo­kat. Elfojtott zokogás, meg­megmoccanó emlékezés hangjai csöndesítik a fagy­tól vörösre csípett kezű, sírásó férfiak mordulásait, akik nem éppen választé­kos szavakkal emlegetik a hideget, s a kemény időt. Vagy tízen körbeálljuk a sírt. Emlékezünk az egy­szerű emberre# Ki-ki he­lyére teszi a nyolcvanéves múltat. Két kapa mozdul, s hogy megvillan az élük, illendően feltör a zokogás. A szabálytalan gödör fölé szabálytalan földkupac tü- remlik, a fejnél gyalulatlan fakeresztet ékel rögök közé az egyik sírásó. A koszorúk óvatosan fek­szenek egymás mellé. Egyik-másik kicsit fészke­lőnk még, hadd láiszódjék szalagján a betű, a szó: ki küldte. Még egy utolsó simogatás a kérges fakereszten, s az­tán a temetőkapu felé in­dul a kis menet. IJangosabban hullanak már a szavak, s az özvegy is elteszi fekete szegélyű zsebkendőjét. Megcsillan egy odafagyott könnycsepp. B. X. A. — Nagyon sokat. Püspökla­dányt eddig csak térképről is­mertem. Tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni.. Hisz ez az első országos sikerem. Ko­rábban több városban verse­nyeztem már, de sehol nem szerepeltem így. — Milyen esélyt adtál ma­gadnak a viadal előtt? — Nem sokat. Legalábbis azt, hogy dobogóra kerülhe­tek, álmomban sem hittem volna. Nem azért, mert nem bíztam magamban. Tudtam, hogy ott lesz mindenki, aki számít az 53 kilósok mezőnyé­ben. Közöttük olyanok, akik korábban legyőztek engem. Az esélyeimet rontotta az is, hogy egy hónapig térdsérüléssel kín­lódtam. Csak a legszüksége­sebb gyakorlatokat végezhet­tem. — Utólag visszagondolva, milyennek látod magad? — Tizennégyen kerültünk az országos döntőbe, ahol már nem voltak gyenge verseny­zők. Eléggé egyenlő képességű ellenfelek álltak szemben egy­mással. Az első meccsen ret­tenetesen izgultam. Ám ez ad­dig tartott, míg sikerült meg­csinálnom egy akciót. Ja, és az elején kicsit elkedvetlení­tett, hogy a nevem rosszul mondták be. Egyébként az újságokban is elírták. Szóval Partinak szólí­tottak Pásti helyett. Apu csak azért nem kérte a bemondót, hogy javítson, mert babonás. Gondolta, ha az első meccset ezzel a névvel nyertem meg. hátha szerencsét hoz. Amikor egy mérkőzést befejeztem, so­se mentem ki a teremből, fi­gyeltem a többieket, hogy ki­nél mire számíthatok. Meg­érte. Négy tusgyőzelmet arat­tam, így lettem második. Az edző — Hogy fogadtak az isko­lában? Elnézőbbek veled a ta­nárok? — Az egész valahogy rosz- szul jött ki. Éppen másnap kezdődött a téli szünet. Min­den csoda három napig tart. Amikor felmentünk az iskolá­ba, sokan gratuláltak, és örül­tek a sikeremnek, de az ün­neplés hangulata már nem volt olyan forró. Sportban ha­sonló eredményt az elmúlt években nem nagyon ért el tanuló az iskolánkban, s erre azt hiszem, büszkék a taná­raim, de ők ugyanúgy bánnak velem, mint régen. Mért is ki­vételeznének? Ä suliban a fe­leletem osztályozzák. — Ha valaki bántaná az osztálytársad, mondjuk egy lányt, megvédened? — Igen. Bár ez attól is függ. hogy az illető milyen nagy. Mert azért egy felnőttnek csak nem mennék neki. — Hová jelentkezel? Mi sze­retnél lenni? — Elég jól megy a tanulás. A szakmunkásképzőbe adom be a jelentkezést. Épület-vil­lamossági szerelő szeretnék lenni. Érdekesnek találom. Re­mélem, hogy nem fogom mag­bánni. — Ki az edződ? Hogyan bá­nik veled? —■ Bállá István az edzőm. Igazságos, és nem szereti a la­zaságot. Keményen meg szo­kott dolgoztatni. Zokszó nél­kül megcsinálok mindent, mert a sikert nem adják könnyen. Erre az ezüstre is négy évet kellett várnom. Hetente négy­szer van kétórás edzésem. Még soha nem hagytam ki egyet sem. Különben nincs ered­mény. — Fontos számodra a ver­seny? — Persze. Mert amit edzé­sen gyakorolok, azt ott pró­bálom megvalósítani. A ver­senyen, bármit teszek, a sike­rért csinálom. Az edzés meg azért kell, hogy erősödjek, fej­lődjek. ÁEssn — Ha úgy fejlődsz, ahogy elképzelted, felmennél Buda­pestre valamelyik nagy egye­sülethez? — Nem. Aputól sokat hal­lottam a régi híres ceglédi birkózókról, ök is ceglédiként érték el világbajnoki, vagy Európa-bajnoki eredményei­ket. Azt hiszem, nem tudnék hűtlen lenni a városomhoz. — Birkózóként mi az ál­mod? — Hát... kijutni egy Euró­pa-bajnokságra. A helyezés nem olyan fontos, persze, az úttörő-olimpiához hasonló eredmény gyönyörű lenne. S természetesen a CVSE ver- senyzőjeként. Fehér Ferenc Teke fIS I seg i A tavaszi első fordulóban idegenben lépett pályára a Ceglédi KÖZGÉP SE NB I-es férfi tekecsapata. A találko­zót a hazai, veszprémi gárda nyerte. Veszprém SE—KÖZGÉP SE 6-2 A rendkívül nehéz pályán elsősorban a hazaiak előnye érvényesült, hiszen a Veszp­rém csupán 82 fával ütött többet a ceglédieknél. Pontszerzők: Sándor (853), Szakter (840). ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom