Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

Már nem küldenek el senkit A bevált céltáblára lövünk? A megrendelőt azóta is várják Amikor az idős asszony bekopogott a szerkesztőség­be, és azzal kezdte, hogy a monori tüzelőanyag-telepre van panasza, azt hittem, rosszul értem. Jó néhány he­te nem kísértenek már az üres fuvaroskocsik, a két­ségbeesett levelek és a felháborodott telefonok, remél­tem., a témára nem kell már visszatérni. Ám ebben a friss panaszban arról volt szó, hogy az előjegyzettek névsorát semmibe veszik, az kap szenet, aki naponta bejár a telepre és veri az asztalt, s úgy látszik, az idő­sebb emberek, akik türelmesen várnak és arra számí­tanak. hogy automatikusan újra sorra kerülnek, csak a rövidebbet húzhatják. Olvasónk például — ahogy elmondta — még augusztus­ban iratkozott fel a névsorba, novemberben kapott tíz má­zsa brikettet, s a tíz mázsá­ból már csupán kilók van­nak. Remélte, hogy 1391-es sorszámával most januárban ismét sorra kerül, de azt kel­lett látnia, viszik a húsz és negyven mázsa tüzelőket a községbe szanaszét, csak ép­pen hozzájuk nem. Ekkor in­dult. el a Tüzép-telepre, ahol kazánszenet kaphatott volna. de az az 6 kályhájukba nem jó, s amíg a fuvaroskocsik egymás után sorjáztak ki a kapun jól megrakva tíznél láthatóan több mázsa briket­tel, őt még csak nem is biz­tatták. Termetes dombok Ha ez így van, megint csak nem lehet szó nélkül hagyni — még aznap délelőtt a Tü­zép-telepre indultunk. Leg­utóbbi látogatásunk óta szem­mel láthatóak a változások: új a telepvezető, új a mázsa­mester — a régi a Monori Rendőrkapitányság és a Népi Ellenőrzési ■ Bizottság közös ellenőrzési akciója során fel­derített visszaélései nyomán fegyelmi büntetésben része­sült, s most fuvarosként dol­gozik. S ami a legfeltűnőbb: nem üres a telep, van tüzelő, igaz, nem hegyvonulatokban, de terjedelmes dombokban magasodik a kazánszén es a koksz: nyolcezer, illetve nyolc­száz mázsa vár értékesítésre, s tűzifa is akad elegendő. Igaz, az NDK- és a magyar brikett változatlanul lábon elkel. Szüle János telepvezetővel beszélgetünk. Az iroda sarká­ban román kályha ontja a meleget, mellette a szenes­kannában az NSZK-ból szár­mazó szén, amitől a vevők azért idegenkednek, mert ha­talmas a kalóriája, „megeszi” a hagyományos kályhákat. — ... mi pedig próbáljuk magyarázni, hogy ha keverik, ha nem vödörrel zúdítják be a tüzelőtérbe, hanem lapáttal adagolják, a kályhának sem­mi baja nem lesz. Kevesen hiszik el, és ragaszkodnak a már jól bevált NDK-brikett- hez, vagy a magyarhoz, ami­re viszont valóban várni kell olykor. A magyar brikettet igénylők előjegyzési névsorán már végigértünk, túl vagyunk a 3220-as sorszámon. Az NDK-brikettet kérők közül a 2355-ös sorszámnál tartunk. De hogy illusztráljam a hely­zetet. hadd mondjam el: akadnak, akik másfél hónapja várnak az NDK-tüzelőre — és nem kérnek helyette mást. Maga szerint létezik, hogy azóta nem fűtenek otthon, mert nincs a kamrában szén? Szén a táskában Nem létezik. És az is tény, hogy a fuvarosok most már nemegyszer vissza is jönnek a megrakott kocsival, mert másodjára a szállítmányt nem veszi át a megrendelő, mondván, hogy az neki már csak ősszel kell. Vagy átve­szi, de nem tudja kifizetni. Az elhangzó példákból úgy tűnik, mintha túlságosan hoz­zászoktunk volna a panaszko­dáshoz, mintha az egyéb gondjaink közepette felgyűlt ingerültségünket is a már be­vált céltáblára irányítanánk. Jött például egy sürgős te­lefon a tanácstól a Tüzép-re: rokkant monori lakos szeret­ne soron kívül tüzelőhöz jut­ni. Jöjjön! — mondták a te­lepen. Azóta is várják. Akadt, akit egy táska szénnel állítot­tak meg a kapuban kifelé menet, panaszolta, hogy fáz­nak, s ő más mentőakciót már nem tudott kitalálni. Az irodában felajánlották neki: fizessen be bármely szénfaj­tára, azonnal szállítják. Kö­szönte — de nem tartott rá igényt. — Azon töprengünk — mondja Szüle János —, hogy okos dolog lenne-e újra elöl­ről kezdeni az előjegyzési névsort, s indítani a második szállítmányokat. Egyelőre nem kaptunk ugyan utasítást az előjegyzés megsemmisítésé­re, én mégis úgy gondolom, hogy most, miután már van tüzelőanyag, ismét vissza kel­lene állnunk a szokásos mód­szerre. Vagyis: jöjjön, akinek valóban kell a tüzelő. Magun­kat is megkímélnénk a feles­leges kószálástól, a visszakül­dött szállítmányoktól, s a la­kosságot is a bizonytalanság­tól. Hiszen most már nem kell elküldenünk senkit, s ha nem ragaszkodik kimondottan egy fajta, esetleg éppen nem lévő tüzelőhöz, azonnal szállít­hatunk, illetve megmondjuk, mikor, mire számíthat. Nincs zűrzavar — Eszerint a panasz nem. volt megalapozott? — Én ugyanezt minden ér­deklődőnek elmondom. Ma­gunknak csinálnánk rosszat, ha egymásnak homlokkal üt­köző tájékoztatást adnánk. Ügy hiszem, a panaszra fél­reértés adott talán okot. Nincs zűrzavar a telepen. Koblencz Zsuzsa Több áru exportra Derűlátóan terveznek Az 1985-ös esztendő min­den gazdálkodó egység számá­ra kettős próbatételt jelentett, hiszen egyrészt még lehetőség nyílt a VI. ötéves terv telje­sítése érdekében az utolsó erőfeszítésekre, ugyanakkor meg kellett alapozni az új tervciklus elképzeléseit is. A' monori Mezőgép Vállalat épp ebben a fontos esztendő­ben számos gonddal, előre nem látott nehézséggel került szembe. Részben ennek is tu­lajdonítható, hogy középtávú árbevételi tervüket — még nem végleges számok szerint — csak 95 százalékra tudták teljesíteni. Ám ez az összeg is 5,7 milliárd forint. Keve­sebb — 420 millió helyett va­lószínűleg 320 millió körül — lesz az összes nyereség töme­ge is. A kiesés egyik legfőbb oka a rubel elszámolású ex­port elmaradása a tervezettől, ugyanakkor tőkés piacra is, a hazai ellátásra is több árut küldtek a reméltnél. Most elsősorban a budapesti Forgács utcai üzemük leválá­si szándéka miatt fő a fejük, hiszen ott körülbelül 197 mil­liós beruházást valósítottak meg. amiből 80 milliót tett ki a Világbank hitele. A ráfor­dításnak az idei évtől kellene Divatos új szolgáltatás megtérülnie, a 100 millió fo­rintos termelésnövekedés ré­vén. Ha azonban a tárca ve­zetői hozzájárulnak a külön­váláshoz, akkor veszélybe kerül a cég export- és im­portjoga, fővállalkozói tevé­kenysége. A Mezőgépnél ennek ellené­re a VII. ötéves terv céljait optimistán — de reálisan — fogalmazták meg. Számításaik szerint árbevételüket 6,7, a nyereségüket 30, a rubel el­számolású exportjukat 26, a tőkés exportjukat 15 száza­lékkal növelik majd évente. ö IFI ! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1986. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Csökkentették az adminisztratív létszámot Senki sem idegenkedik a géptől Bár már negyedik hete tapossuk az új évet, a mező- gazdasági üzemekben azért még többet foglalkoznak a múlt évvel, hiszen készülőben az 1985-ös mérlegek. Nem ritkaság ezekben a napokban a túlóra a tsz-ek irodáiban, többször szombat—vasárnap is dolgoznak a számviteli szakemberek. Azért is jó a hét végi munka, mert ilyenkor nem zavarja őket senkii a pontos számo­lás pedig náluk igazán alapvető követelmény. Fillérre <í egyezni kell mindennek ... — De vajon mit csinál ilyenkor Udvardi Erzsébet, a Rákosmezeje Tsz főkönyvelő­je? — kérdeztük tőle reggel hét órakor. — A könyvelésben reggel 7-től délután négy óráig tart a munkaidő, de ezekben a na­pokban én mindin bejövök fél hétre pestlőrinci otthonomból. Ez alatt a fél óra alatt van egy kis nyugtom, össze tu­dom szedni a gondolataimat, nem zavar senki... Okos masina — Hogyan állnak a mér­legkészítéssel? — A hét elején lezártuk a decemberi főkönyvi kivonatot. Ezután következik az igazi hajrá, a mérlegzárási munka. Nyersen már összeállt a múlt év mérlege. — Elárulna erről valamit? — Annyi bizonyosnak lát­szik, hogy a tavalyelőttinél is jobb eredményt produkált a szövetkezet kollektívája, nye­reségünk 92 millió forint kö­rül alakul... — Hányán foglalkoznak a könyvelésben közvetlenül a mérlegkészítéssel? — Minden ügyviteli folya­matot gépesítettünk az elmúlt években, de így is húsztagú csapat napi feladata a mér­legkészítés. Február 10-én a felügyeleti szerveknek átadjuk a főkönyvi kivonatot, ennél előbb csak elnökünk, Tóth Jó­zsef kap majd betekintést, ő már február 7-én tudomást szerezhet az eredményekről... Már azt is tudjuk, hogy a zár- számadási közgyűlésünk feb­ruár 21-én, pénteken lesz a rákoskeresztúri Dózsa György Művelődési Házban. — Milyen gépek segítenek a könyvelésben? — Tavaly nyáron szereztük be az IBM—XT számítógépet, amely igazán sok mindent tud. Így a termelési folyama­tokat, az állatállomány törzs­könyvi adatait, az optimális műtrágya-felhasználást is sza­bályozza. Még nincs teljesen kihasználva a sokat tudó — drága — masina, a teljes ki­építettség a jövő év közepére várható. Azt követően az egyes főágazatokat is „rákap­csoljuk” a számítógépre, s még több naprakész informá­ciót tudunk meg tőle. jó szóval — A modern számítógépek­hez nyilván jól felkészült ke­zelők is kellenek. Vannak? — A SZÁMALK szervezé­sében tavaly fejeződött be az egyéves mikrogép-alkalmazó tanfolyam. A felsőfokú vég­zettséget adó kétéves folya­matszervező és -programozó tanfolyam jelenleg is tart, de már az utolsó szakasznál tar­tunk. A kihelyezett iskolaként működő tanfolyam összes költségeit termelőszövetkeze­tünk vállalta magára, de igen szigorú feltételekkel. Ha vala­melyik hallgató nem tud le­vizsgázni, akkor az összes reá fordított költséget — vissza kell térítenie. Egyébként ér­Pillanatkepek A pénz egyre csak forog, forog BBIllIliliii Nemrégiben egy fodrászüzlet nyílt Monoton, a vasúton túli úgynevezett telepi részen. Ezzel, úgy tűnt, megtört a jég, leg­alábbis ami a szolgáltatások hiányát jelenti. Egyelőre azonban csak a magánvállalkozók mérték fel e terület ellátatlanságát, mert a napokban megnyitott solariumot is iparengedéllyel üzemelteti Farkas Zoltánné, az Attila út 34. szám alatt. Az egészséget, a barna bőrt kedvelő embereknek tehát már e szeszélyes télben sem kell a nyárra várniuk Mutnéíalvy Zoltán felvétele Megy az ember az utcán, és csak kapkodja a fejét: itt egy új virágbolt, amott a bezárt élelmiszerüzlet helyén kárpi­tos, a nemrég még romos, most felújított házban állító­lag kisgépkölcsönző nyílik, a volt cipészműhelyben barkács- bolt lesz, az üres sarokházban konyhafelszerelést árulnak majd... A lakosság befektet és pénzével együtt üzleti szi­porkáit is megpróbálja kama­toztatni. Már akinek van mit kamatoztatnia. A lélegzetelál­lító csak az, hogy milyen sok­nak van. m w A villámgyorsan felsorakozó újak ellenében a régieknek némi konkurenciaharcot kell vívniuk. A monori piactéren az egymás sarkát taposó „tex­tilesek” között találtam egy példát erre, ami megállított. Mert régen úgy volt, hogy ki­teregették a vevő elé az árut, aki észrevett egyet, megkér­dezte, mibe kerül és vagy vit­te, vagy nem. Most viszont új szelek fujdogálnak — valaki bedobta az újat. Árusítóhelyen reklámcédu­lák: innen vigyük, itt az ol­csóbb, itt önköltségi az ár! És minden vízlepergető dzsekin és nadrágon nagy számokkal ott virít az ára, végül pedig a mindent megmagyarázó fel­irat, pirossal és kékkel: GÜ- ZÜ-GMK. Hát ha ettől se állunk kötél­nek, akkor már semmitől... 4J& W Állunk a sorban a Forrás Áruház élelmiszerosztályán. Szegény pénztárosok között zajlik a megszokott kvíz­játék. Egyikük magasba emel egy csomagolt mirelit karalá­bélevest, s hangosan kérdezi a legközelebbi kolléganőt: — Mennyi? A kérdezett előkap egy táb­lázatot, majd válaszol: — Ezen nincs! — és továb­bítja a kérdést a harmadik­hoz, aki tudja a választ, de a legszélén újra felharsan a kér­dés egy csomagolt morzsolt kukorica okán: . — És ez mennyi? Közben a karalábéleves ára beütődik a pénztárgépbe, el­lenben kiderül, hogy per pil­lanat mégsem ez az érvényes, de a vásárló addigra kívül ke­rül az ajtón. S amíg én a játék izgalmaiban gyönyörködöm, a szemfülesebbek észreveszik, hogy egy hölgy kávéval és egyebekkel felpakolva — ki­használva a morzsolt kukori­cás mozzanat feszültségét — fizetés nélkül igyekszik távoz­ni. Egy kopott kabátos, becsü­letben megőszült sorbanálló izgatottan mutogat az ajtó fe­lé. a hölgy kiperdül. Van sze­rencsém látni, ahogy beszáll egv meggypiros személygépko­csiba. Ö már megkereste a másnapi karalábélevesre valót is. Vendéglátóhely. Nem a leg- illusztrisabb. A sarokban pél­dául diszkréten snóbliznak, kettő játszik, három kibjcel. — Na, megyünk az ezressel? Most még meggondolhatod! — így az irhamellényes férfi, aki beszélni még nagyon tud, de arra már nem mernék meges­küdni, hogy kifelé menet előre megtalálná az ajtókilincset. — Mehetünk! — vágja ki a farmerből az ezrest a cingár férfi, aki munkaruhában van, s azért az ezresért láthatóan megdolgozott. m w — Álljatok meg. fiúk, ezt ne csináljátok. Jóska, hagyd abba! — lép közbe az egyik kibic. Jóska észrevehetően meginog. Tán eszébe jut az asszony, az OTP-részle* vagy a gyerek, aki kinőtte a csiz­máját. Az irhamellényes. vi­gyorog. — Visszaléphetsz, megadom az esélyt, ne játszd nekem a Janit, nem muszáj! A cingár munkaruhás arcán bírókra kel az önérzet és a maradék józanság. Percekbe telik, míg az utóbbi győz. A kibicek sóhajtanak, az irha­mellényes újabb l^ört rendel. Csak egy csata veszett el, de ma még a háborút is meg­nyerheti. K. Zs. dekesség, hogy a hallgatók 80 százaléka nő. Jó példával járnak elöl a főágazat-veze- tők, így Somlói János és Pig- niczky Imre, akik szorgalmas látogatói a foglalkozások­nak ... — A számvitel gépesítése sokba került a közös gazdaság­nak. Hogyan fogadták a szak­emberek a masinák térhódí­tását? — Ahhoz, hogy ilyen fokú legyen a gépesítés, sok pénzt kellett áldoznunk erre a célra, de a fejekben is szükség volt a szemlélet megváltoztatására. Sok-sok türelemmel, jó szóval sikerült elérnünk, hogy ma már senki sem idegenkedik az újtól, megszerettettük az ér­dekeltekkel a számítógépeket, hiszen mégiscsak az ő munká­jukat könnyítik meg a sokat érő berendezések. Ugyanakkor csökkentettük az adminisztra­tív létszámot, az irodákból többen a közvetlen termelésbe kerültek. Csak a legfelkészül­tebbek maradtak a helyükön. Ez nem volt népszerű intézke­dés, de meg kellett tennünk. — A jövőben szélesedik a számítógépek alkalmazási te­rülete? — 1987 közepére minden te­rületen általánossá válik a számítógép alkalmazása. Ak­kor már az anyagmozgás, a munka- és bérügy, a teljes pénzügyi rendszer, az állóesz­köz-nyilvántartás, a leltározás is a számítógép feladata lesz. Arra törekszünk a jövőben, hogy a számítógépek segítsé­gével megfelelő és gyors dön­téseket hozzunk. Mindez sok­ba kerül, de megéri. Megértő kollégák Udvardi Erzsébet csaknem két évtizede főkönyvelő a szö­vetkezetben. Végezetül ezt mondja: — Jól felkészült, megértő kollégákkal vagyok körülvéve, ez ad erőt, lelkesedést a min­dennapi munkához. Közös nyelven tudunk beszélnj, a gazdasági vezetőktől is minden segítséget megkapunk a mun­kánkhoz. Egy kicsit büszke vagyok arra, hogy a kollégák felét én neveltem ki... Vala­mennyien tíz évnél régebben dolgoznak nálunk. Gér József Pilisen Mesejáték A Péter szolga királysága című zenés mesejátékot mu­tatja be a Lencse Színpad ja­nuár 29-én, szerdán délután 4 órai kezdettel Pilisen, a Mó­ricz Z sigmond Művelődési Házban. Jegyek 16 forintért elővétel­ben kaphatók a művelődési ház irodájában, valamint az előadás kezdete előtt a hely­színen. Kulturális program Ecseren csütörtökön 14 órá­tól: a képzőművészek kisbaráti körének foglalkozása. 17-től: a nyugdíjasklub összejövetele, 15.30-tól: logopédia, 18-tól: számítástechnikai tanfolyam. Gyomron 14-től: művészi torna. 16-tól: disznótoros va­csora a nyugdíjasklubban. Monoron a filmszínházban, 18-t.ól és 20-tól: Sárkányölő. Vecsésen 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom