Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
A felemelkedés igényével II. Már változik az életformájuk Korábbi azonos témájú írásunkat a monori cigánylakosság foglalkoztatottságát tükröző számok ismertetésével fejeztük be. , — Monoron állandó munka- viszonyban és helyben a ei- gánylakosságból 45 férfi és 55 nő dolgozik, más településen 150 férfi és 73 nő. Közülük segédmunkás 141, betanított munkás 62, szakmunkás 54 és nem fizikai munkakörben tizenheten keresik kenyerüket. Talán nem is kell hangsúlyoznom. milyen jelentősége van e két utóbbi adatnak — folytatta tájékoztatóját Tóth La- josné, a nagyközségi tanács családgondozója, majd lehangoló adatokkal szemléltette, hogy a korábbi generációk mennyire nem törődtek sem jelenükkel, se jövőjükkel. Hiszen saját jogán mindössze 12 nő és néggyel több férfi cigány lakos került nyugdíjba. Saját maguk Beszélgetésünk közben magától értetődőnek tűnt, hogy a foglalkoztatottság arányát kellene elsősorban növelni a cigánylakosság körében ahhoz, hogy idővel fegyelmezett, hasznos, a termelésben rendszeres munkával részt vevő állampolgárokká váljanak, s így minél többük költözhessen a szociális körülményeknek meg nem . felelő telepről a saját maguk vásárolta vagy építette otthonba. Arra voltunk tehát kíváncsiak, hogy helyben van-e elég munkalehetőség számukra, s egyáltalán milyenek az elhelyezkedési lehetőségeik. — Nehéz erre a kérdésre megválaszolni. Ugyanis a legtöbb cigány munkavállaló olyan munkakönyvvel rendel-, kezik, amelynek látásától is megijednek ott, ahol felvételre jelentkeznek. Sokan közülük Monoron szeretnének dolgozni, csakhogy a nagyközség területén elfogytak a szabad állások. Korábban sikerült sok cigány származású dolgozót elhelyezni a sütőiparban és a Finommechanikai Vállalatnál, s ők teljesítik is azt a feladatot, amit elvár tőlük munkáltatójuk. Ám ezzel be is zárult a kör, mert távolabbra nem utazhatnák a nagy létszámú családokban élő sok gyerek miatt. Bár igaz, a családlétszám ala-' kulása is egyféle jelzés arra, hogy változás megy végbe a cigányság , életformájában: csökken a cigánycsaládokban is a gyerekek száma — mondta a családgondozó. y Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy még mindig sok az állami gondozott cigánygyerek. Éppen ezért a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet olyan jobb körülmények között élő cigánycsaládokat keres, akik cigánygyerekeket fogadnának be. Ezzel az új gondolattal pedig egy új témához értünk: a nevelés, oktatás lehetőségeihez. Formálni lehet — A bölcsőde, az óvoda már jó alapot adhatna a gyerekeknek az otthoni körülményeknél sokkgl jobb viszonyok megismertetésével. Ilyen korban még nevelni, formálni lehetne a közösség példamutató erejével a kicsiket, ám bölcsődébe csak négy gyereket írattak be, óvodába is csak harmincnégyet. Jellemző erre az etnikai rétegre, hogy az ilyen jellegű szociális szolgáltatásokat nem veszik igénybe. Szociális otthonban egy cigány lakos sem él. öregek napközi otthonába csak egy jár. Famílián belül gondoskodnak az öregek és gyerekek ellátásáról, már amennyire Több patrónus kellene A monori körzet sportélete évről évre fejlődik. Bár az előrelépés nem túl látványos, mégis jól érzékelhető. Különösen örvendetes, hogy megnőtt a szabadidős sport iránti érdeklődés,, amelynek további szélesítése fontos feladat lesz a jövőben is. Szerény feltételek — Tizenkilenc egyesület működik a körzetben, ebből kettő diáksportkör, kettő tömegsport-egyesület — mondja Kiss József körzeti sportfelügyelő. — A két diáksportkor a monori középiskolában és a szakmunkásképzőben, a tömegsport-egyesület pedig Monoron és Pilisen dolgozik egyre magasabb színvonalon. — Beszéljünk először a körzet sportköreinek legfontosabb feladatairól. — A Minisztertanács tavaly foglalkozott a sportmunkával, s határozatot hozott annak továbbfejlesztéséről. Mások a feladatok a fővárosban, a városokban és megint mások nálunk, ahol szerényebbek a tárgyi feltételek. Nálunk az iskolai sport fejlesztése a legfontosabb, utána következik a szabadidős, az utánpótlás- és a versenysport. Minderről szó volt azon a sportaktíván is, amelyet tavaly decemberben tartottunk Monoron. Ezen a fontos fórumon szó volt a VI. ötéves terv eredményeiről, s ismertetésre került a VII. tervidőszak sportkoncepciója is. (Erről lapunkban is részletesen beszámoltunk annak idején.) A sportköröket általában a tanácsok működtetik, lehetőségeikhez mérten igyekeznek támogatni őket. Mindez azonban nem lenne elég, szükség van a helyi gazdasági egységek segítségére is. Új szakosztályok — A szabadidős sport? — Ezen a téren jelentős az előrelépés. A Monori Tömegsport Egyesületben már öt szakosztály működik. Nemcsak helyben szervezik már a szakosztályokat, hanem más településeken is. Mindez nagyon jó dolog, hiszen annak idején jóformán a nulláról indultak. Ma már kiegyensúlyozott a működésük, nincsenek pénzgondjaik, egyre nagyobb a bevételük. Persze, ezért sokat is tesznek. Sülysápon is alakulóban a Szabadidős Sportegyesület, bár a hivatalos bejegyzés még nem történt meg. — Hányán sportolnak a körzetben? — A szakosztályokba, a szabadidős sportba évente hétnyolcezren kapcsolódnak be, ez jelentős szám. A tömegsportrendezvényeken, foglalkozásokon csak nem igazoltak szerepelnek, de említésre méltó a versenysportot űzők létszáma is, elsősorban a labdarúgóké, az igazolt versenyzők száma csaknem kétezer. Emelkedett a túrázók létszáma, évente másfél ezren ismerkednek hazánk és a külföld szép tájaival. S akkor még nem beszéltünk az iskolák vándortáborairól, amelybe szintén sokan kapcsolódnak be. — Hogyan ítéli meg a sportkörök munkáját? — 1980 óta két szakosztályt szüntettek meg, viszont tizenhárom újat hoztak létre. Ez is sokat mond a fejlődésről. A Monori SE a megkülönböztetett kategóriába tartozott, de elvesztette ezt a rangot. A tervidőszak végére ismét el kell érnie ezt a fokozatot. Ügy is mondhatnám, addig tart a türelmi idő. — A társadalmi aktívák? — Másutt csökken a társadalmi aktívák száma, nálunk éppen íbrdított a helyzet. Szerencsébe, mert nélkülük semmire se mennénk. Áldozatkész munkájuk nélkülözhetetlen, a sportkörök -munkájában, számítunk rájuk ezután is. Kevés a pénz — Milyen a létesítmény- helyzet? — Ez az, ami gondot jelent. A szűkös anyagi lehetőségek miatt nincs remény a kibontakozásra. A pályák, öltözők állapota fokozatosan romlik, legalább a további pusztulást kellene megállítani. Ehhez viszont pénz, pénz, pénz kellene, de egyelőre nincs. Marad minden a régiben, s ez nem jó, de egyelőre semmit sem tudunk tenni ebben az ügyben. G. J. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1986. JANUÁR 21., KEDD Csak egy telefon... A gyerekcipőt már kinőtték körülményeik és szokásaik ezt lehetővé teszik a felnőtt fiatalok számára. Sajnos a helytelen gondozás és nevelés következménye az is, hogy tavaly 81 esetben fordult elő Mono- ron tankötelezettség elmulasztása, ebből hetvenkilencet cigány családok számlájára lehet írni. S itt egy ma is élő problémához kanyarodunk. Nevezetesen arról van szó, hogy a monori általános iskolák első osztályaiban 30—35 cigánygyerek kezd évente, de a tavalyi tanévben csők hét végezte el a nyolc osztályt. (Ök negy- venhatan kezdtek.) Eddig egyébként az ötödik osztályt 41, a hatodikat, hetediket 58, a nyolcadikat száznégy gyerek fejezte be. Szakmunkásbizonyítványt máig negyvenkilencen szereztek a cigányok közül Monoron — ez nagyon szép adat! —, de csak hárman érettségiztek. Törődnek velük — Hogy a továbbtanulók, a szakmaszerzők és a fiatal munkát találók aránya növekedjen, külön is foglalkozunk velük. Többeket sikerült munkába állítani a Kossuth Termelőszövetkezetben és a Volánnál — mondta Tóth Lajos- né. — A szövetkezet örvendetesen sok nőt befogad, s szintén kellemes meglepetés, hogy rendesen dolgoznak is. Érdemes tehát törődni velük. A. L. A. Bérek, jutalom Ez évi első ülését január 21-én, kedden tartja a közalkalmazottak szakszervezetének monori körzeti bizottsága. A megbeszé)és napirendjén szerepel a munkakollektívák idei vállalásainak egyeztetése, tevékenységük áttekintése, az alapszervezet tavalyi költségvetésének végrehajtása. Dr. Erdélyi Lajos szb-titkár az idei bér- és jutalmazáspolitikai irányelvekről .beszél majd, végezetül a segélykérelmek elbírálására kerül sor. Kulturális program Gyomron kedden, 15 órától: a rajzszakkör foglalkozása. • Monoron a filmszínházban. Í8-tóI és 20-tól: Szenvedély végszóra. Vecsésen 17-től: művészi torna. Negyedik éves a Volánbusz monori utazási irodája. Amikor megszületett az ötlet, még csak kevesen hittek benne, hogy lesz jövője, hiszen Pest közel van, Cegléd sincs mesz- sze, aki utazni akar — gondolták — rászánja magát arra az egynapos útra az IBUSZ-nál vagy a Volántou- ristnál. A Volánbusznál szerencsére ennek ellentétéből indultak ki: az emberek amúgy is elfoglaltak, miért ne találják meg helyben azt az irodát, amelyre rábízzák kívánságaikat, s az teljesítheti? A cég reklámja Négy év persze még nem igazi múlt. Már csak azért sem, mert az utazási iroda eleddig nem talált olyan helyet, ahová oda lehetne szokni. A monori autóbusz-pályaudvar átépítése miatt költözni kényszerült kétszer is, s pillanatnyilag sincs éppen ideális helyen: messze van a Gombai úti telephely. Az igazi az lesz, ha a felújított buszpályaudvari irodába majd bárki bármikor bekopoghat. Amjjit Surmann Imrénétől, az utazási iroda vezetőjétől megtudjuk, addig sem tétlenek. Hármasban beszélgetünk, Surmann-né segítőtársa Tönköl Imréné forgalomvezető régebbi munkatárs, több kiegészítő adattal szolgál. A két elegáns vezető, jól tájékozott fiatal- asszony. akár a cég reklámja is lehetne: a velük való beszélgetés alighanem eleve azzal az illúzióval zárul, hogy amit „eladnak", rossz nem lehet. — ... szóval igyekszünk úgy csinálni, hogy kielégítsük az igényeket, és senkinek ne kelljen Pestre utaznia, ha egy-egy utat meg akar szervezni. Én ugyan még új embernek számítok itt, bár van némi IBUSZ-os múltam, de úgy hiszem, megfelelünk annak, amit várnak tőlünk — mondta Surmann Imréné. A tárgyi feltételek tekintetében ez ugyan pillanatnyiiag csak részben igaz: a már említett „stabil" iroda hiánya, s olyan apróság például, hogy az idei programfüzetet a nyomda csak január közepére ígérte, gátló tényezőnek számít. Ezeket csakis jó kínálattal lehet ellensúlyozni. — Nemrég kaptunk öt új panorámát) uszt. Járműparkunk olyan, hogy bátran toborozhatunk rájuk kirándulókat. Személyi feltételeink is jók: mär képzett idegenvezetők állnak rendelkezésre. s gépkocsivezetőinket egy-egy csoport régi ismerősként, név szerint kéri. Kellemes délután Tavaly közel nyolcvan utat szerveztek és bonyolítottak le. Többre képesek, többet is elbírnának. Az iskolák többsége már felfedezte a jó alkalmat, tudják, hogy csak az úticélt kell megjelölniük, s minden egyebet elvégez helyettük az iroda. Sőt. olykor az úticél is lehet bizonytalan, hiszen a kész programból ki lehet választani egy-egy tanulmányi kirándulást, amelyet érdeklődési köröknek megfelelően állítanak össze. Az idén is lesznek néprajzi, történelmi, irodalmi jellegű túrák — ki-ki a neki legkedvezőbbet választhatja. A kisebbek számára, akik az országjárást még nehezebben bírnák, közdli célokat szemelhetnek ki: látogatást az Országházba, egy kellemes délutánt a bábszínházban. Az üzemek, intézmények is ismerik a monori utazási irodát — de nem eléggé. Velük kívánnak most közelebbi kapcsolatba kerülni, őket megismertetni a gazdag kínálattal, tudatosítani, hogy • brigádok, munkakollektívák közös utazásával kapcsolatos bármely kívánságot szívesen és pontosan teljesítenek. Ha például egy intézményi közösség szeretne Egerben tölteni egy napot, megismerkedni annak nevezetességeivel, aztán egy órakor megebédelni, onnan leszaladni a Szépasszony7völgyé- be — csak fel kell emelni a telefont, majd a megbeszélt időben beülni az autóbuszba. A többi az iroda dolga. — De rendelkezésre állunk családoknak is, akik kirándulni szeretnének egy-egy hétvégen, és nem tudják pontosan, hová. Igaz, külföldre nincsenek kész programjaink, nem rendelkezünk valutakerettel sem, e tekintetben inkább információ a szolgáltatásunk. Persze, azért nem csak az: most kaptunk például a Volántouristtól értékesítésre kéthetes földközi-tengeri hajóutat, 30 személyt utaztathatunk e nem mindennapi élményekkel kecsegtető túrára. Egy másik „csemege” is ajánlata az irodának: kü- lönbuszt indít a Forma—1 autóversenyre is. Megszerzi a belépőjegyet, s akit a verseny érdekel, kényelmesen, egyenesen odautazhat. Közelebb kerülnek A programokat, a terveket, s magát a szándékot tekintve is nyilvánvaló: a Volánbusz monori utazási irodája a gyerekcipőt kinőtte, s mert a- lépései, nagy óbbak is, bátrabbak is. igyekszik egyre közelebb kerülni mindazokhoz, akiknek szolgáltatásaival rendelkezésére állhat. K. Zs. Nem mese ez, gyermek Történetek, az életből merítve Hogy mennyire nem mese a nagy viharokat megélt emberi történelemben a „névtelen tömeg” egyedeinek hétköznapi élettörténete, talán éppen Elenden, a legalább százhetveb éves paraszthá'z- ban kezdtem megérteni, amikor — már nem először — Mészáros Jánosné elbeszéléseit hallgattam. Maradékból Ilonka A ma ötvenkilenc éves asz- szony — a pávakör szólóénekese — tulájdonképpen az élete történetét mesélte el szakaszonként, s tette ezt abból a meggyőződésből, hogy a mai fiatalok elgondolkoznak a hallottakon, olvasottakon, s talán egy szikrányival jobban megbecsülik m,ajd világukat, amelyben élnek, a szüleikre, nagyszüleikre nagyobb tisztelettel néznek, amiért ők már végigharcoltak, küzdöttek egy olyan életét, amilyennek többé nem szabad visszatérnie.. . Igaz, voltak azért az ő gyermekkorának is szépségei, például kenyér- és kalácssütéskor, mert ilyenkor az apróságok jól jártak. — Gyerekkoromban általában egy-, kéthetenként sütöttek kenyeret a parasztházaknál, attól függően, hogy mekkora volt a család. Olyankor már az utcáról lehetett érezni a kemencében sült • kenyér csodálatos illatát. Ha a kenyér idő előtt elfogyott, akkor az én édesanyám is kis cipókat szaggatott a kenyértésztából, hátrátolta a lángot a kemencében, a hamut lesöp- rűzte, s a vetőlapátfa tett cipókat vizes kézzel ujjnyi vékonyra nyomta. Az így készült lepényt aztán ügyesen lerántotta a lapátról, s az a forró kemence alján szépen megsült, persze mindkét oldalán, mert meg is forgatta. Amikor elkészült a lepény, kacsazsírral megkente, de voltak házalt, ahol fokhagymával dörzsölték be előtte. De sütött édesanyám Ilonkát is, a dagasztóteknőből erre a célra rendszeresített kanállal kikapaft maradék kenyértésztából. Kanállenyomattal szépen megmintázta a hosszúkásra formált tésztát, megvizezte, megsózta, s betette a kemence szálába a hathét kilós kerek kenyerek után. S mert kicsi volt az „Ilonka”, negyedóra múlva megsültén kivehette, s mi, gyerekek csillapíthattuk a sült kenyér szagától feltámadt éhségünket. Az Ilonka azonban különlegességnek számított, mert nem volt rá mindig idő s lehetőség. hogy süssön édesanyánk — mesélte Mészáros Jánosné. Elmondta azt is, hogy a házat, amiben ma él családjával, még a 86 éves korában meghalt nagynénje vásárolta az öreg Drongéktól, s ők persze idővel leszedték a zsúpot, cseréptetőt húztak a helyébe, téglával cserélték ki a döngölt falakat, s komfortos; tották a lakást. Lett búza is A ház falai közt megélt legnehezebb évekről is kérdeztem Mészárosnét. Nagy megdöbbenésemre olyan dolgokról kezdett ei beszélni, amiket a mai fiatalok biztos, hogy kitalált mesének tartanak. — A legnehezebb éveink rögtön a felszabadulás után szakadtak ránk. A hábbrú után pénzünk, élelmünk nem volt. Férjem a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárba járt dolgozni (le is töltött ott negyvenhárom évet!), húsz dekagramm kenyér volt a fejadagja. Én hiába csomagoltam be neki a húszdekás kenyérdarabot, ő reggelenként korán kelt, kettévágta, csak a felét vitte él magával a gyárba. Azon dolgozott egész nap. Én meg idehaza, gazdáknál, harmados kukoricát kapáltam. Mikor az uram hazajött a gyárból, rögtön kapát ragadott és segített nekem. Amikor parancsolták, hogy harmadszor is meg kell kapálni a kukoricát, lefeküdtem a földre a kimerültségtől, s azt mondtam, nem csinálom tovább, nem bírom. Nem tudtunk rendesen dolgozni, mert nem is tudtunk rendesen enni. Volt olyan időszak közvetlenül a felszabadulás után, hogy a napszámosok négy szem kockacukorért és fél liter kecsketejért kapáltak egész nap. A felszabadulás után a második évben már, valamivel könnyebb volt, édesapámmal arattunk gazdáknál, így már nekem is lett búzám, süthettem kenyeret. Később hízót is vághattunk. Szüleim nem tudtak segíteni, mert nekik . sem volt miből. Aztán kemény munkával, ‘ gyorsan gyarapodtunk: 49-ben bevezettük a villanyt a házba, s mindjárt vettünk egy néprádiót, amire nagyon büszkék voltunk, hiszen Mendén nagvon kevés volt még. Hatvanban lett televíziónk, negyedikként Mendén. Nagy szenzáció volt1 akkoriban, jöttek is nézni a szomszédok, gyerekek, felnőttek, és mi örömmel fogadtuk őket. Károm generáció Ma Mészárosoknál a men- dei Zrínyi utcában hatan élnek egy fedél alatt, a nyug- díias háza-már, fiuk. menyük, négyéves fiú és két és fél éves kislány unokáiuk. A fiatalok tervezik, hogv a közeljövőben saját lakást építenek. Ők már sokkal biztonságosabb feltételek között, hiszen egy emberöltővel korábban a gombai hitelszövetkezetnek a szegénvparasztbk sokszor csak a kölcsönösszeg kamatait tudták befizetni egy életen ít Aszódi László Antal , (ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap)
