Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

NAGYKOROS! Vtíi A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XXX. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1986. JANUÁR 20., HÉTFŐ Az is, aki soha rá se gyújtott Pipagyártók furcsa helyzete Lokálpatrióta érzéseinktől indíttatva gyakran dicsek­szünk önmagunk, de főleg vendégeink előtt az ország egyetlen pipakészítő üzemé­vel, ami történetesen nálunk működik, immár több évtized óta. Persze, ma már inkább csak az egyedülállóság ténye élteti ezt a nosztalgikus büsz­keséget, s korántsem a világ­hírnév, amit méltán kiérde­meltek hajdanán a körösi’pi­pakészítők. Sok éve lekopott róluk, de nem rajtuk múlt, hogy a kö­rösi pipák lassanként megfo­gyatkoztak a külhoni piaco­kon, s végül teljesen lekerültek az exportcikklistáról. Vagy két évtized óta kizárólag csak a hazai üzletek veszik a míves füstölőszerszámokat, azok is egyre kevesebbet. Néhány éves viszonylatban szinte alig észrevehető ez a csökkenés, a legutóbbi két év termelésé­ben sem fedezhetünk fel elté­rést — 1985-ben 31 ezer pi­pa és közel 5 ezer szipka ké­szült a Nefag Kecskeméti úti üzemében —, de amennyiben 10—15 évre visszamenőleg rajzoljuk meg a gyártási-ér­tékesítési görbét, feltűnik, az bizony kitartóan süllyed. Ha össztársadalmi szem­pontok alapján értékeljük e tényt, örülhetünk, hiszen ezzel igazolva látjuk a dohányzás bizonyos mértékű visszaszoru­lását. De sajnálatos, hogy most sem az egészségvédelem az események igazi mozgatója. Persze, nemegyszer tettek már kísérletet a külpiac visz- szaszerzésére, tavaly például Ausztriában mutatták be egyedi készítményeiket, ám úgy tűnik, eredménytelenül. Vajmi fura helyzet, állítólag vennék, Se mégsem kell. Pe­dig a magyar pipák árai a kinti mérce mellett aránylag alacsonynak számítanak. Te­hát a vásárló pénztárcáját is kipipálhatjuk a gazdasági akadályozó tényezők közül. Sokat nem lehe$ találgatni, bizonyára a minőséggel lehet a gond. S valóban! A külföldi vevő ugyanis kimondottan extra minőségi, bruyeregyökérből készült árut óhajt. Ehhez vi­szont nem kap az üzem nyers­anyagot, kénytelen az olcsóbb, s viszonylag gyatrább minő­ségű fával megelégedni. Azaz kapna, de nem is nagyon akar a helyzeten változtatni, mivel a legjobb minőségű gyökér vásárlása Olyan tetemes ki­adásokkal járná, amit még a vásárló sem bírna el, belföl­dön legalábbis semmiképp. Még a jelenlegi árakat is alig- alig, hiszen a legolcsóbb egye­dileg készült csibuk is majd­nem 170 forint, de akad a pi­pák között olyan is, amiért több mint 400 forintot is el­kér a trafikos. Tény, hogy i a dohányzás*' szokások változása, de főleg a belföldi pipaárak jelentős emelkedése volt az ok, amiért visszaesett a kereslet. Tudni keli, hogy nemcsak a dohány­zók vették ám a pipákat, ha­nem az is, aki soha rá nem gyújtott. A vitrin, a polc, az íróasztal díszének is beillik a pipa. Készítik is vagy kilenc mé­retben, tudja ég, hányféle alakzatban, mintázattal. Ha­talmas fantáziával megáldott tervező az, - aki még számot­tevően bővíteni képes a vá­lasztékot. Az igazi nagy felfe­dezés persze az lenne, ha olyan honi növényt találná­nak a pipagyártók, ami fel­venné a versenyt a jó minő­ségű gyökérrel. Ám ezt már elődeik is keresték. Ügy lát­szik, a mediterrán bruyere- cserje ezen tulajdonságain nem tesz túl egyetlen más kontinentális növény sem. Szóval, így áll jelenleg a pi- paíront, de hogy miiyen sor­sot szánnak az elkövetkező évek termékeinek, azt talán még a legtájékozottabb szak­ember sem -merné ma még megjósolni. Az elmúlt esztendő sajnos az itteni bútorgyártóknak sem hozott sikereket. Az első fél­évben árviták miatt szünetel­tették a kocséri Petőfi Ter­melőszövetkezetnek szánt he­verővázak gyártását, ermatt a telep árbevétele 7 millió fo­rinttal lett kevesebb, mint tervezték. Azóta sikerült megegyezésre jutni, de a ki­esést már nem tudták kom­penzálni. Nem vitás, jelentős a veszteség, mégsem ez az eset példázza a Nefag bútor­gyártásának helyzetét. A gond sokkal általánosabb, de er­ről is beszéltünk már eleget. Megcsappant a bútorok ke­reslete, nem kellenek a régi termékek, szeobet, jobbat akar pénzéért a vevő. Mit tettek ennek érdeké­ben? — így szólt utolsó kér­désünk, amit Czintos András üzemvezetőnek látogatásunk alkalmával feltettünk. — Tavaly, év elején egy új kivitelű íróasztalcsaládot és elemes szekrényt terveztet­tünk. Ezek prototípusai elké­szültek, s februárban a keres­kedelem képviselőinek is be­mutatjuk. Sokat várunk ettől az eseménytől, ha sikerünk lesz, az egyben a holtpontról való elmozdulást is jelentheti. Persze, a továbbiakban ennél nagyobb lépések megtételére van szükség, mondhatnám, eddigi gyártmányainkat telje­sen át kell alakítani, módosí­tani annak érdekében, hogy továbbra is a piacon marad­hassunk. Miklay Jenő Finom párát fúj a növényekre Víztározó és fagyásgátló Az anyagiak hiánya A körösi kertészeket gyak­ran éri vád, miszerint nem eléggé rugalmasak. Arról van szó, hogy általában véve ne­hezen barátkoznak meg az új technikai, technológiai eljárá­sokkal, módszerekkel. Állító­lag mindez azért van, mert mindenki előbb más jó vagy rossz tapasztalataiból szeretne meríteni, s esetleg csaik ennek utána szánják rá magukat az új elfogadására. Szó ami szó, megvan ná­lunk ez a túlzott óvatosság, ám nem ez az egyedüli ok, amiért egyes hazai vagy kül­honi újítások csak lassan ter­jednek el. Nem vitás, részint az anyagiak hiánya, az adott körülmények is gátló ténye­zőként szerepeinek, de az in­formáció hiánya is ludas a dologban. Most nem a szak­irodalom olvasatlanságára gon­dolok, sajnos, a seűkebb kör­nyezetünkben dolgozók mun­kájáról is keveset tudunk. Pe­dig olykor elég, ha az ember szétnéz a kiskertekben, sok ötletes megoldással találkoz­hat. Gyakran szó sincs újdon­ságról, de az ujjamon meg tudnám számolni, hány ker­tész alkalmazza például az alábbi két módszert. Pedig nagyon hasznosak. Az egyik zártkertben egy nagyobbacska, fóliával szige­telt víztározót épített a gazda, úgynevezett kisegítő öntözés céljára. Ezt nyáron mindig megtölti kútvízzel, néhány na­pig áUni, melegedni hagyja. Ebben feloldja a műtrágyát vagy a vegyszereket, amiket így nagy tömegben, s egyszer­re ki lehet a szórófejeken át a földre juttatni. Legnagyobb előnye állítólag, hogy a hi­ányzó tápanyagokat azonnal lehet pótolni, s esetenként a. permetezést is el lehet innen végezni. Igaz, a kártevők elle­ni védekezésben nem mindig alkalmazható ez az egyébként rendkívül gyors megoldás. Ha a szükség úgy kívánja, a biztonság éndékében a hagyo­mányos permetezéssel célsze­rű gátat szabni a kór terjedé­sének. A primőrtermelőik egyik leg­nagyobb ellensége a fagy. A fűtetíen fóliaágyáso'k vetemé- nyét több napra, hétre, is visz- szavetheti a fejlődésben egy hirtelen jött hajnali lehűlés. Ennek elkerülésére egyre több helyen alkalmazzák nálunk is a vízporlasztásos fagyásgátlót. Amikor a kritikus pont alá csökken a hőmérséklet, a kér. ti szivattyút bekapcsolja az automatika. Az ágyások fö­lött húzódó perforált csövön át azután finom pára formá­jában kútvíz kerül a növé­nyekre. A kora tavaszi, csak néhány óráig tartó fagyok esetén alkalmazható, de erre az időre tökéletes biztonságot nyújt. Fontos jellemző még, hogy a beszerelés költsége csupán töredéke annak a kár­értéknek, amit egy aránylag gyenge fagy is okozni képes. Védett fáink őshonos fáink védelmében előbb a városi tanács, majd a Pest Megyei Tanács járt el. A pálfáját 'Basafát, a kin­cses makkfát. a régi Basafát, meg Dezső Kázmér makkfáját természeti emlékként védetté nyilvánították. A természeti ritkaságok ke­zelője a Nagyerdei Vadásztár­saság. Kondicionálotorna Októberben kezdődött a női kondicionáló tornatanfolyam. Most időpontváltozásról kap-. tunk hírt. Újabban kedden és csütörtökön 18—19 óra közöl.-., az ifjúsági házban találkoz­hatnak a mozgásra vágyó nők, ahol Wágner Vanda vezetésé­vel gyakorlatozhatnak. El tudjuk-e viselni egymást? Beszélgetés a főorvossal a személyiségzavarokról Ami régen nem fordult elő: \kedden semmit sem hoztak a baromfipiacra. A hét végén is kis piac volt. A kocsis piacon csak vágott tuskó-tűzifát árul­tak, mely 160 forint mázsán­ként áron kelt el. A háztáji szemestermény- piac is. gyenge volt. A búzát 5—5,50, áz árpátr 6, a morzsolt kukoricát 6, a kukoricadarát 7, s a napraforgómagot 12 forintért adták. A gyümölcs- és zöldség­piacon nagyobb volt a fel­hozatal és emelkedtek az árak. Az alma 10—12, a téli körte 28, a héjas dió 40—42, a burgonya 5—6, a kelkáposzta 16—18, a féhér káposzta 12, a karfiol 25, a zeller 30, a céklarépa 10—15, a savanyú káposzta 18, a gyökér 20—22. a sárgarépa 12, a vörös­hagyma 12, a fokhagyma 80— 100, a szárazbab 80—100 fo­rintért kelt, de az Áfész standján 60—70 forintért is adták. A zöldpaprikát az egyik kereskedő darabonként 9 forintért árulta. A baromfipiacon a tyúk párját 280—300 forintért árul­ták, két kakas 300—350, egy pár vágócsirke 160 forintért kelt, egy pár kacsa 200—230 forint volt, s a tyúktojás darabját 3 forintért adták. K. L. Született: Bacsó Ambrus és Akóczi Ilona: Ferenc; Kecs­kés Zoltán és Dobi Teréz: Zol­tán; Tóth József és Kovács Ida: Ida nevű gyermeker Meghalt: Godó Ferenc (Len­csés-Világos dűlő 17.); Farsang János (Ceglédi út 11/c.); Szüle Terézia (Csillag utca 3.); Ná- nai-Szűcs Ferencné Tóth Esz­ter (Háromszék utca 13.); Jó- zsa Dénes (Fogarasi utca 12.); Farkas Gáspárné Burai Julian­na (Arany’János utca 19.). Elnökségi ülésen hallottuk Az iskola és az egyesület A Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi Sportegyesülete sportotthoni elnökségi ülésén a sportkör és a testnevelés tagozatos Kossuth Lajos-<Ál- talános Iskola együttműködé­sének tapasztalatait tárgyal­ták meg. Soós Sándorné is­kolaigazgató beszámolója alapján a következőkről tud­juk tájékoztatni az újságol­vasókat. Az együttműködési szerző­dés megkötésére a két fél kö­zött 1980. december 20-án ke­rült sor. Azóta több alkalom­mal összegezték a sportkör és az iskola tapasztalatait, és megbeszélték a közös tenni­valókat. Mi is jellemezte ezt az idő­szakot általában? A testnevelés tagozatos isko­lában a szerződés elvi alap­jait képező művelődési mi­niszteri utasítás szellemében végezték a sportmunkát.. A sportkör és az iskola a rá háruló feladatokat egyaránt alapvető fontosságú, kiemelt feladatnak tekintette és te­kinti a jövőben is. A két sportkör fúziója előtti szako­sodási gondokat, a tanórán kí­vüli testnevelés díjazását megoldották, a tornaterem- problémák csökkentek. A lehetőségek bővülésének eredményeként javult a szak­osztályi foglalkoztatás színvo­nala: az egyesület messzemer nőén segíti az iskolát és biz­tosítja a tanulók minőségi fej­lődésének lehetőségeit. A Kossuth-iskola díjmentesen használja ciklusonként 29 órá­ban a sportotthon nagytermét, viszonzásul az atléták két, és a kosárlabdások egy csoportja az iskola tornatermében vég­zi edzéseit. A jó tanuló — jó sportoló díj odaítélésére min­den évben körültekintő gon­dossággá] és ünnepélyes kere­tek között kerü] sor. Az iskola saját orvosi ren­delőjében történik a tagoza­tos gyerekek rendszeres orvo­si ellenőrzése, a terheléses és egyéb vizsgálatokat is ott végzik. Az iskola dolgozói kö­zül Rétsági Oszkár, Kollár Éva, Takács Judit, Molnár Zsuzsa és Tóth Tibor nevelők­kel teremtett edzői viszonyt a Kinizsi. A tagozatos beisko­lázást a kossuthosök minden évben az előírások szerint végzik, de szükség lenne a szülők szélesebb körű tájé­koztatására. A testnevelés tagozatos ta­nulók a különböző szintű ve­télkedőkön eredményesen szerepelnek: az egyesületi versenyeken és az úttörő­olimpián számos értékes he­lyezést értek el. Így az atlé­ták közül Pörge Rita területi bajnokságot nyert kislabda- dobásban, korosztálya legjobb eredményével. Az atléta Sze- menyei István, Tóth Szabolcs, Kőműves István, Bakacsi De­zső, Fekete Zoltán és Urbán Tibor, valamint a kisdobos tornász- Kurgyis Ottó és Papp András megyei bajnokságot nyert. Asztaliteniszben Czifra Krisztina megyei harmadik helyezést ért el. Jelenleg az iskola tanulói­nak 43 százaléka tagja a Ki­nizsi SE-nek, ami 346 sze­mélyt jelent. Közülük 228-an aktív sportolók, a többi pár­toló tag. A népszerű torna, atlétika, kosárlabda, tenisz és birkózás sportágak mellett labdarúgásban, asztalitenisz­ben, karatében, cselgáncsban és modellezésben is segíti az intézmény a sportoló-utánpót­lást a városban. További feladat a szakosztá­lyi edzők és az iskola tartal­mas kapcsolatának növelése, folyamatossá és rendszeressé tétele. A szakosított tantervű osztályokba járó tanulók ta­nulmányi, magatartási és ed­zési fegyelmét pedig együtt tesen kell ellenőrizni és érté- kelrfi. Sulyok Zoltán am Mozi »­A nagyteremben Egy zseni, bét haver, egy balek. Színes, olasz—francia westemíilm. Előadás 5 és 7 órakor. A sti'uHóteremben Forgalmi dugó. Színes, szink­ronizált olasz film. fél 6-kor, ISSN 0133—2703 (Nagykőrösi Hírlap) Léteznék olyan emberek, akik örökké elégedetlenek az­zal, amit csinálnak, produkál­nak. Mi a véleménye erről a jelenségről dr. Kardos György­nek, a nagykőrösi városi ren­delőintézet igazgató főorvo­sának, úgyis, mint pszichiá­ternek? — Ez a magatartás olyan, az egyén személyiségére jel­lemző beállítottság, amit úgy szoktunk mondani latin szó­val, hogy perfekcionizmus. Tehát az a fajta személyisé- . gű ember, aki mindig perfekt, befejezett, hibátlan, tökéletes művet akar alkotni, vagy ilyen teljesítményt nyújtani, akár a munkájában, akár magánélete különböző szerepeiben. Ez az ember, aki örökké elégedetlen önmagával, mindig előre tart attól, hogy műve, fellépése ' beszámolója nem sikerül olyan jól, ahogyan előre kiszámítot­ta, vagy nem úgy viszonyul egy váratlan eseményhez, ahogyan „kellene”. Az ilyen ember általában nagyon jól teljesít. Hiszen sarkában van a szorongató érzés, hogy nem úgy sikerült a teljesítménye, ahogyan szerette volna, s a kudarcélményt mindenképpen igyekszik megelőzni, kikerül­ni. Hivatás, hobbi — Ez a fajta szorongás nem betegség? — Ez egyáltalán nem be­tegség! Ez éppen úgy szemé­lyiségvonás, mint ahogy van­nak haragot tartó és békülé- keny emberek; vannak akik tudnak dolgokhoz, személyek­hez kötődni, mások pedig sen­kihez, semmihe? nem ragasz­kodnak ... — Az emberek mennyire jól, vagy rosszul viselik el az úgynevezett társadalmi rang­létrán elért helyükön önma­gukat, s az adott körülménye­ket? — Lehet valaki teljesen elé­gedett egy szövőgyárban, ho­lott 30—40 évet töltött már el ugyanazon a helyen, ugyan­azon a gépen dolgozik, s ugyanazt a mások szerint hal­latlanul egyszerű munkát vég­zi. Ez az ember semmi szín alatt nem hagyná ott a szövő­dét. De ugyanígy a külterü- \leti kis üzemben dolgozó sem­mi kincsért sem menne át a szövőgyárba. Tehát nem biz­tos, hogy akik látszólag job­ban érvényesültek a társadal­mi, hatalmi hierarchiában, at­tól boldogabbak, vagy elége- . dettébbek lennének. Elképzel­hető, hogy őket egészen más motívumok keserítik el. De megjegyezném, hogy alapjá­ban véve nem a foglalkozás­tól, iskolai végzettségtől függ a harmónia, a boldogság, vagy a sikertelennek tűnő élet. Az a tapasztalatom, hogy kevés ember keresd meg a ke­nyerét olyan munkával, ami­ben gyönyörűségét is leli. Per­sze vannak olyanok, akiknek a hivatásuk hobbijuk is egy­ben, mint például az alkotó- művészek, színészek, tudósok, kutatók, újságírók, írók. köl­tők, .műfordítók és mások. Ám az emberek többségére az jel­lemző, hogy valamivel meg­keresik kenyerüket, esetleg kalácsukat, de a passziójukat másban élik ki, a fennmaradó szabadidejükben. Az egyik ze­nét hallgat, a másik muzsi­kál, a harmadik olvas, a ne­gyedik lepkét gyűjt — és so­rolhatnám a végtelenségig ■.. Beilleszkedés Említést kell tenni a szeren­csétlen kisebbségről, akik az előbbi boldogokkal szemben boldogtalanok, akik valami­vel talán megkeresik a ke­nyérre valót, de utálják a munkakört, amelyet betölte­nek, vagy a munkahelyet; nincs lelkierejük változtatni ezen az állapoton, s szabad­idejükkel sem tudnak mit kez­deni. Ezek az emberek óhatat­lanul a, semmittevésbe, iddo- gálásba, kártyázásba, vagy más teljesen igénytelen ostoba időtöltésbe menekülnek. Ám az a bizonyos szerencsétlen kisebbség sem elhanyagolható hányad. — Mindez nem jár kisebb­rendűségi érzéssel? — Nem, mert nincsenek en­nek tudatában. Ezeknek az embereknek az elégedetlensége, lehangoltsága, sokszor vala­milyen betegség formájában mutatkozik meg, ami elka­lauzolja őket az orvoshoz, mert életmódjuk sikertelensé. géből adódó idült haragvó ál­lapotuk miatt mások, vagy ön­maguk ellen fordulnak. Ebből pedig fekélybetegség, magas vérnyomás, idült bélhurut és más egyéb betegségek szár­maznak. Az ilyen életvitelű, egészségi állapotú emberek már nem biztos, hogy köny- nyen elviselhetőek környeze­tük számára. — Általában mennyire tud­ják elviselni az emberek egy­mást? — Elég rosszul. Vannak, akik nem tudnak beilleszked­ni, s ettől szenvednek. Mosta­nában gyakran emlegetjük a társadalmi beilleszkedési za­varokat. De nem biztos ám, hogy minden környezet olyan, hogy abba be kell illeszked­ni!!! ... Pontosabban, lehetsé­ges, hogy ha valaki nem tud beilleszkedni a környezetébe, az. az ő értékesebb voltát bi­zonyítja. Ki ne hallott volna az úgynevezett „nehéz embe­rekről”” Kalap, kabát — Tehát nem gyáva mene­külés az, ha valaki ilyen, szá­mára megoldhatatlan helyze­tekből úgy mászik ki, hogy ve­szi a kalapját és elmegy más­hová? — Nem gyávaság, nem me­nekülés! Ellenkezőleg! Ha az ember valamilyen helyzetet elviselhetetlennek tart, s meg­oldható a változtatás, akkor az a normális dolog, ha va­lóban változtat a körülménye­ken, akár úgy, hogy kalap, kabát, és a soha viszont nem látásra! — mondta végezetü! dr. Kardos György pszichiáter. Aszódi László Antal Kedden semmit nem hoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom