Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

WVI*

MF.VY

1986. JANUÁR 20., HÉTFŐ

Ruszli svéd heringből

A Hortobágyi Állami Gazdaság halgazdaságában Svédországból vásárolt heringből készítenek ruszlit. A nagy mennyiségű ízesített hal belföldön a Pest megyei boltokban is forgalomba

kerül

Fóliasátor alatt

A mezőgazdaság téli holtszezonjában a kertészek nem tétlenkednek: megkezdődött a szüret a fóliasátrak alatt. Január közepére beérett a fűtött sátrak védelmében a paradicsom és egyre nagyobb tételekben küldik a piacra a hegyes paprikát is.

A sátrakhoz szükséges fólia máris igen keresett, sokan most szerzik be a következő hetekben fölhasználandó anyagot. A hazai ipar az elmúlt évben 14 ezer tonnányit készített belőle és 700 tonnát szereztek be importból. Azért volt szükség az átlagosnál nagyobb mennyiségben fóliára, mivel a tavalyi viharos időjárás sok helyen összedöntötte a sátrakat és felújításukhoz kellett az új anyag. Az ipar az idén a tavalyinál 500 tonnával többet ajánlott fel a kereskedelemnek és javít a helyzeten, hogy ugyanennyivel nagyobb az év eleji nyitókészlet is.

A Bucsusék hűsboltja

így szólítja őket mindenki...

A legtöbb vásárló szeret olyan üzletbe betérni, ahol tudja, hogy szívesen fogadják, és az érdeklődés mellé egy mosolyt is kap. Ha kiszolgálás közben néhány szót is váltanak vele, akkor otthon érzi magát. Ezért nem sajnálják sokan a fáradságot, hogy Törteién a Dózsa Tsz húsboltját keressék fel, s ha kell, zokszó nélkül várjanak a sorukra. Azért is, mert ebben a húsboltban nemcsak szép és választékos árut kapni, és a kiszolgálás udvarias, hanem azért is, mert a pult mögött állóknak mindenkihez van pár kedves szavuk.

"Türelem honol

Most, ebben a disznóvágás és ünnep utáni holtszezonban azért kerestük fel Bucsus Mihályt és Bucsus Ferencet, a bolt vezetőjét és helyettesét, hogy mesélnék el, miért és hogyan lettek hentesek. Mi a titka, hogy a pult mindkét oldalán türelem honol' ebben a boltban? ,

— Hű, ezekre a kérdésekre nehezebb válaszolni, mint egy szombati csúcsforgalmat végigcsinálni — mosolyodik el Bucsus Mihály.

— Öcsémmel együtt itt születtünk Törteién, itt nevelkedtünk, itt jártunk iskolába. Emlékszem, még kisgyerekek voltunk, de már ott segédkeztünk a disznóölésnél, akár nálunk, akár nagyapáméknál vágtunk.

— Nagy élmény volt — veszi át a szót Bucsus Ferenc —, ha egy-egy sonkával mi szaladhattunk be a konyhára, mikor pedig nagyobbak lettünk, akkor már a húsdarálásban is segédkeztünk.

— Mikor elvégeztem a nyolc általánost, elmentem a ceglédi húsüzembe tanulónak, mert mi tagadás, még mindig tetszett ez a szakma. Hetvenkettőben szabadultam, de nem sokáig gyakorolhattam a szakmát, behívtak katonának.

— Bátyám, ahogy bekerült a vállalathoz — folytatja Ferenc —, mesélte, mutatta, ezt vagy azt a műveletet hogyan kell csinálni. Egypárszor meglátogattam bent az üzemben, és elámultam a korszerű gépeken, a pontos műveletek sorozatán. így szinte természetes lett számomra is, hogy „húsos” leszek. Beálltam én is tanulónak Ceglédre. Hetvenhatban szabadultam, de utána mindjárt a honvédség következett. Leszerelésem után elvállaltam az Afész törteli húsboltjának a vezetését. Ferenc öcsém hetvenkilenc februárjában csatlakozott hozzám. Ketten csináltuk nyolcvanhárom őszéig, amikor ezt a boltot vállaltuk el a termelőszövetkezettől.

Halkísérlet

— Sajnos az Áfésznál nem volt olyan jó az áruellátás, a munkakörülmény, sem a bérezés, mint szerettük volna, így váltottunk.

— Itt viszont, úgy látom, jól érzik magukat.

—■ Hát persze, itt egészen más a helyzet. A termelőszövetkezetnek saját szarvasmarha- és sertéstelepe van, ahonnan elegendő friss árut kapunk. Ha úgy. alakul, akkor hoznak portékát a cegíéácés a szolnoki húsipartól is. Pár hét óta pedig kísérletképpen bevezettük az élő hal árusítását. A termelőszövetkezet vezetőivel és dolgozóival a kapcsolatunk igen jó, kölcsönösen tiszteljük, becsüljük egymást.

— Forgalmunk eléri a havi félmillió forintot, de nyári hónapokban még ennél is többet. Igaz, nem nyolc őrá*, dolgozunk, nagy a hajtás. Itt kulturáltabb, jobban felszerelt az üzlet, és ez sem mindegy.

— És a család?

Mindketten elmosolyodnak.

— Mihálynak ötödmagáról kell gondoskodni, engem pe- dif> hárman várnak haza esténként. Mindketten nemrég építettünk itt a községben, méghozzá egy utcában — sorolja Ferenc.

— Mit mondjak még? Szeretjük a vevőinket, hiszen az ő forintjaikból élünk. Megtaláljuk számításunkat, jól érezzük magunkat nemcsak itt a munkahelyen, hanem a községben is. Hát ez a titka a mi üzlet- politikánknak, meg az életünknek — fejezi be a beszélgetést Bucsus Mihály.

Átutazók is

Ez a húsbolt nemcsak a törtelieké, járnak ide A hányból, Jászkarajenöről, Kőröste- tétlenről, és még átutazók is megállnak olykor-olykor. Tudják, hogy nemcsak szép árut, de udvarias kiszolgálást, figyelmességet is kap mindenki. Csoda-e, hogy a törtékeknek ez a két fiatal csak Misiké és Ferike. így szólítja őket mindenki.

Fodor Imre

Boldog bérlők, de nincsenek tulajdonosok

Elégedetten irigykedő lakók

Dabas képéhez nem illené- nek ég felé szökő toronyházak, tíz-tizenegy emeletes lakótelepi panelépületek. Nemcsak azért, mert nincs igény a több száz lakást magába foglaló házakra, hanem, mert idegen a falusias, néhol kis- városias Dabastól.

Amiért esztendőkkel ezelőtt a nagyközség vezetői egy kisebb lakótelep építése mellett döntöttek, annak a növekvő lakásigény volt az oka. A körzetközpont centrumában már évekkel előbb épültek többszintes kockaházak, ennek mintegy folytatásaként indult meg a lakótelep-építés Dabason, a kecskeméti DU- TÉP paneléiből.

Nem fáztak

Nem könnyű megközelíteni a házakat, sokat keringünk az építési területen, míg a legjobb készültségi fokot mutató házig jutunk. Az ablakok előtt szép függönyök, a kapu előtt szeméttároló, ezer jele annak, hogy a lakók birtokba vették az épületet. A tervezés szeszélye folytán a centrumbtól legtávolabb levő ház népesült be először. a főbejárat, amely kedves ötlettel klinkertéglából nyeregtetős házat formáz, éppen a szántóföldekre néz.

A-fiatalasszonyt, akivel szóba elegyedünk, mindez cseppet sem zavarja. Felhőtlenül boldog, s kiderül, hogy minden oka megvan rá:

— Karácsonykor költöztünk — magyarázza Lengi Dezsőné —, a pici novemberben született, ő az első babánk — és a gyermekkocsiban alvó csöppségre mutat. — Rendkívül mostoha körülményektől szabadultunk meg.

'A fiatalasszmiy'fS.

kója szolgálatiként, kapott ott« hont a házban.

■— Van a házban másfél, két, és egy plusz két félszobás lakás is — mondja a fiatalasszony, aki a szülés előtt az 1. számú általános iskolában tanított. Mindenki a másikét irigyli. A nagyobb lakásban lakók, mi magunk is, a kisebbek konyháját irigyeljük. hiszen csak ezekben lehet étkezőt kialakítani. De ettől függetlenül itt nagyon boldog emberek laknak. Viszonylag jó minőségűek a lakások és egy pillanatig sem fáztunk, az első naptól/ kitűnően működött a fűtés — és az épülettömb középső részének tetején éktelenkedő alumíniumbódéra mutat.

Kevés jelentkező

A rejtély megoldódott. Ugyanis tippeltünk, mi lehet a lapos házak tetejére épített kis házikó. Hiszen liftgép- kamrára nincs szükség a háromemeletes épületekben, szárítónak sem jó, mert ablaktalan. Gázkazán kapott helyet a tetőn, a fémkorlátnak vélt szerkezet. amely a szélek mentén fut körbe, nem más, mint különféle átmérőjű csövek, hőszigetelő fóliával borítva.

— Gondjaink vannak az épülő lakóteleppel — mondja dr. Lukácsné Gúlái Anna, a dabasi tanács pénzügyi vezetője. — Az első két lépcsőház műszaki átadása decemberben volt és azóta már be is költöztek a lakók, ám az U alakú épület másik négy lépcsőházának átadása késik, mert nehezen megy az OTP- értékesítés.

— Mennyibe kerülnek a lakások?

— Ez változó. A legkisebb 48, a legnagyobb 61 négyzete méteres. Ezt kell szorozni tizennégyezer-ötszáz forinttal. Annyi pénzből, amennyi a belépéshez kell, már családi- ház-építésbe is bele lehet kezdeni.

— A tanácsnál lakásra várók gondjain sem enyhít?

— Az otthonok hetven százalékára a tanács jelöli ki a tulajdonost, ám ez formális, hiszen örülünk, ha valaki jelentkezik.

— Mekkora lesz a telep a befejezés után?

— A tervek szerint három épülettömbben összesen kétszázhúsz otthon készül el. Már áll a második hat lépcsőház is.

Lassabban

— Nem kell attól tartani, hogy ezekre, hasonlóan az első épülethez, nem lesz vevő?

— Éppen ez okból az építkezés ütemét visszafogja a DUTÉP. A következő átadást csak 1987-re tervezik.

Remélhetőleg addig valamelyest javul a helyzet és akad majd vevő az elkészülő lakásokra. A távlati megoldás mégiscsak az olyan otthonok építése lehet, amelyek korszerűbb technológiai megoldásokkal, közelebb állnak a lakásra várók igényeihez és anyagi lehetőségeihez.

Móza Katalin

Megőrzésre érdemes

Utat és kutat építettek

A látogató ebben az iskolában csak kapkodja a fejét. A hét-nyolc éves nebulók hol magyar, hol szerb ;szavakkal ka

kik szemük sem rebbep..Éaz- *-e ■

— Most 15 diákom yan«^

magyarázza RadasinBogo- lyubné, a lórévi elemi iskola tanítónője. — Egytől negyedik osztályig hozzám járnak, a felső tagozatot azonban már Ráckevén végzik.

Lórév ujjhegynyi község egy kőhajításnyira Ráckevétól. A lassan hömpölygő Dunától csupán az ártér választja el a falu határát, amely mögött háromszáznyolcvanan élnek.

— Pedig volt, hogy hatszáGombó Pál:

^d~rontob az irodában

MOSTANSÁG a meleg és hideg frontok egymást követik, mármint az időjárásban és az idegekben. Legalábbis.

A vállalat központjába például reggel 6 órakor megérkezett Seres Júlia a pénzügyi osztályról, mert nem tudott aludni és számlázásra vágyott. Ezzel szemben Rohonczi Katalin 10 órakor érkezett, elaludt és valami jó kifogáson törte a fejét, az epéje fájt, fogja mondani. Mivel a késés miatt az igazgató behívatta, mondotta volna is, de az igazgató ingerlékenységében rögvest ráripakodott, hogy ezt ő nem tűri, ez munkahely, nem presszó, nem is diszkó, nem is villamos, amely ha elmegy, utána jön egy másik ... Ennél a pontnál Katalin hátat fordított és kirohant, az igazgató üvöltésére, hogy hová megy, még annyit tudott válaszolni: epét hányni, és valóban azt tette a mosdóban.

Az igazgató magára maradt és úgy érezte, szétrobban. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon, a felesége volt. aki elkezdett panaszkodni, hogy fáj a feje és hogyha a sofőrrel gyorsan küldene neki Algopirint... Az igazgató közbevágott: a kocsi nem arra való, te pedig borogassad a fejed! Maga is meglepődött: bátor agresszivitásán, és mert feszültsége mit sem engedett, tüstént fel hívatta a neki szállító vállalat igazgatóját és a szokott Jenőkém megszólítást is mellőzve így kiáltott: „Be foglak perelni! Késedelmi kamatot fogsz fizetni!” „Egy frászt!” — hangzott a válasz —, le fogsz állni, mert a szerződést felbontom.”

A leíró irodában, ahol csupa nő dolgozott, nem az írógépek kattogtak, hanem ki-ki panaszkodott. Sári a szívére, amelytől lélegezni sem tud már, Emőke a női bajaira, amelyek hasogatják, Bori a férjére, aki goromba, Flóra arra, hogy pont most leállt a vízszolgáltatás, mosakodni sem tud. De leginkább Csöpi volt oda. Ráborult az íróasztalra és zokogott; hama- rost a panaszkodók szánakozóvá vált gyűrűje vette körül. Végre szóra bírták. Felemelte fejét, szeme könnyben úszott, s ő, aki a vállalat elismert szépe volt, karcsú, omló szőke hajú, így szólt: „Hát nem látjátok szemem alatt a ráncokat! öreg lettem, nemsokára harmincesztendős, soha nem fogok férjhez menni, kinek kell egy ráncos öregasszony?!” Sári le akarta kapni, hogy ilyen metafizikus okokból mert sírni, de Flóra szólalt meg: „Valóban, mindnyájan öregszünk, és az élet egy nagy csapda.” „Dolgozzunk!” — mondotta megvetően Sári, ám egyedül ő ült a géphez, a többiek sírtak.

A diszpécserek szobájában két férfi ült, az egyik álmos, a másik ideges. Az álmos minden telefonbejelentésre ásított, azt mondotta, „majd mindjárt intézkedem”, aztán karjaira hajtotta a fejét és bóbiskolt. Az ideges minden bejelentésre azt mondotta, „hívja fel közvetlenül az osztályt, nem kell minden aprósággal zavarni”, mire a másik fél ordítása hangzott a kagylóból, amit megfelelően viszonzott: „egy frászt... maga, aki mondja ... és zenés szerenád nem kéne?!”

A főmérnök sofőrje nem jelentkezett, mint kiderült, a meleg frontra volt érzékeny és összekoccant egy postakocsival, amelynek pilótája viszont a hideg frontot nem bírta, és most mindkettő a rendőri intézkedésre vár,

amely késett, mert aznap mindenki autóval vagy anélkül összekoccant, és kevés rendőrnek volt idege ■ jegyzőkönyvet felvenni. Az ország fölött sötét démonok keringtek, betegségeket, baleseteket, torlódásokat és lelki válságokat idézve elő

Délután kettő óra körül a frontok megnyugodtak, a nap kisütött. Az igazgató titkárnőjével felhívatta a szállító vállalat igazgatóját, és így szólt: „Kedves Jenőkém, ne haragudj, reggel ideges voltam, tudod, nagyon kéne már az anyag.” Mire az így válaszolt: „Te ne haragudj. Bélám, én nem hívtalak fel, de már el is indítottam a szállítmányt, a legszebben a tények beszélnek.” A főmérnöknél jelentkezett a sofőr, nem várták meg a rendőrt, holnap megy ő is. a másik is a biztosítóhoz. A főmérnök sajnálkozását fejezte ki és azt mondotta: „a fő,- hogy maga nem sérült meg, Kertes bácsi.” A leíró irodában kopogtak a gépek, Csöpikét kivéve, aki a büfében itta feketéjét és éppen a két diszpécser udvarolt neki. „Ügy unom már — szólt álmatagon —, hogy mindenki azt mondja, szép vagyok. A szépség nem minden.” „Ó, maga okos is”, mon-. dotta a diszpécser, aki immár kialudta magát, míg a másik szó nélkül megsimogatta egy diszkrét helyen:

/ „Azért ez se kutya” — jegyezte meg. Nevettek.

Katalin bement az igazgatóhoz bocsánatot kérni, mire az úgy felelt, hogy ő kér elnézést, hem embertelen ember ő, csak nem vette észre, hogy rosszul van. Seres Júlia viszont, mondván, hogy már reggel 6-kor bent volt, most korán lelépett, és indult a fodrászhoz.

OLYAN VOLT a helyzet, hogy megmondjuk az átfogó gondolatot, mint a katonaságnál a lövészárokban, amikor éppen hallgatnak a fegyverek. Nyugodtak az epék, a szívek, a gyomrok, az idegek, várták a következő frontok megindulását.

zan is laktak itt — büszkélkedik a tanítónő. Igaz, ennek már jó néhány évtizede. Amilyen pici azonban Lórév, annál-messzebbre ágazó a múltja: Ezt .piegint, pséik „Radg^in Bogolvubhc -meséli: aki * levéltárakban ' és könyvtárakban kutatott á falú története után. Lórévet már 1268-bán említi egy oklevél. Lakosai — két családot kivéve — szerbek voltak. Átvészelve a török uralmat, 1690-ben újabb szerb családok telepedtek le a községben. Lórév nevezetessége sokak számára ma is nemzetiségi jellegéből adódik.

Szerb nemzetiségű Alexov Zsigmondné, a ráckevei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a lórévi termelőszövetkezet könyvelője is.

— Talán, ha tízen járnak el dolgozni, a többiek itt, a termelőszövetkezetben találnak munkát. Ragaszkodnak a tsz-hez, mint ahogy az is a munkásaihoz. Ez az alapja a gazdálkodó egység és a falu gyümölcsöző együttműködésének.

A lórévi különlegesség egyébként pont ebben rejlik. E csöppnyi faluban például szilárd burkolat fedi az utak 90 százalékát. A helyi tanács pénzét és a megyei hozzájárulást mindig készséggel egészítette ki, nemegyszer százezrekkel a termelőszövetkezet. Természetesen nemcsak útépítéseknél. Mert itt van például a vízvezeték története. A kutat, a víztornyot, a gerincvezetéket a tsz csináltatta, a lakosoknak csupán két és fél ezer forintot kellett befizetniük, hogy az utcáról a házba vezethessék a vizet. S akinek nem tellett rá alacsony jövedelme miatt — megkapta ingyen.

— Nemrégiben gázcseretelepet, üzemanyagkutat csináltatott a tsz — meséli Alexov Zsigmondné —, az építkező családokat cementtel, mésszel segítik. Támogatja a tagság háztáji termelését is. A családok nálunk leginkább sertést és hízómarhát tartanak, s ők ingyen használhatják az ártéri legelőterületet. Jelentősebb beruházásokra a faluban most nemigen futja, nálunk is érződik a gazdálkodási rend szigorúsága. Ezért inkább az utak, létesítmények karbantartása került előtérbe, hiszeh megőrzésre érdemes, ami a tsz és a ta-nácsi szervek összefogásával az elmúlt évtizedekben épült Lóréven.

H. J.