Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

1986. JANUAR 20., HÉTFŐ vÁ&Ja?) KI látott még ilyet? Hóból mackó! Rövidesen kezdődhet a hajtás Havas, napos hétvége a hegyekben (Folytatás az 1. oldalról.) Fazekas László elnök dr. Var­ga Dénes vadászmesternek megköszönte a vadászatot. Valamikor a kiváltságosok sportja volt a vadászat, bár ina sem könnyű bejutni egy társaságba, hiszen meg van szabva, hogy egy terület hány embert bír el. A pilisi Petőfi Vadásztársaságnak harminchét tagja van, s ötezerötszáz hek­tár tartozik hozzájuk. Sokan már az alakulás óta, 1946-tól vesznek részt a társaság mun­kájában. Bizony, műnkájában, hiszen egyre több munkát igé­nyel ma a" vadászat," vadgaz­dálkodás. Az ipar térhódítása, ar' ntézőgáMsság" fcfettózáiása következtében mind kisebb te­rületre kényszerülnek az apró- és nagyvadak^ mind ki­sebb hely marad nekik, s így ’számuk is egyre fogy. Áhhoz, hogy egyáltalán légyen mit lőni, biztosítani kell a vadat. E területen 1968 óta folyik fácántenyésztés. Az elmúlt év­ben például 3300 fácáncsirkét engedtek szabadonamiből háromszázat a tagok, nagyobb részét pedig külföldi vadá­szok lőttek le. Gyakran jár­nak ide olaszok, NSZK-beli vadászok. Hogy ez mennyit jelent pénzben? Egy fácánért kétszázhatvan forintot fizet­nek, s ezen kívül a hús ellen­értékét, amit a MAVAD érté­kesít. Vigasztalanul felhős volt az ég, szemerkélt az eső, min­den olvadt és latyakos volt, amikor tegnap reggel Buda­pestről elindultunk Visegrád félé. A Silvanus Szállodához vezető úton azonban már lát­ni lehetett, hogy itt már mód nyílik szánkózásra, síelésre. A hotel melletti, meglehető­sen meredek domboldalon valóban találkoztunk néhány lelkes budapesti szánkózóval meg olyan síelőkkel, akik megelégedtek a környék nyúj­totta, szerényebb télies körül­ményekkel. A helyet tulaj­donképpen a Budapestről ki­szabadult gyerekek élvezték igazán, akik lelkesen görget­ték a hőlabdákat és pillana­tok alatt kedves mosolyú hó­mackót varázsoltak a lejtő al­jába. Kedves színfoltja volt a tél örömeit élvező tömeg­nek az a kis társaság, amely­ről kiderült, hogy egy család három generációja. Hétvégen mindig közösen kirándulnak a nagyszülők, a szülők és a gyerekek. A Silvanus Szálloda igazga­tója, Csiszár Gyula elégedett a hétvégi forgalommal. Het­venszázalékos jelenleg a szál­loda kihasználtsága, és ez bi­zony az ünnepek után nem jellemző. -Arról faggattuk, mi­lyen szórakozási lehetőséget ■ Vudrták ■ ;i~ Hyúftan íc;:a zokhaky akik néhány napig igénybe veszik szolgáltatásaikat. — Az idén ünnepli szállo­dánk fennállásának. 15. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból külön kedvezményt ajánlunk egész évben a belföldi turis­táknak. Ha a vendég három napot tartózkodik nálunk, a harmadik éjszakáért nem kell fizetnie, az egy hétig itt la­kókat pedig két éjszakára látjuk térítésmentesen vendé­gül. Emellett nálunk is van ötvenszázalékos nászutas- és esküvői kedvezmény. A Pan­nónia Szervizen keresztül fo­gadjuk a vendégeket. Kül­földiek ebben az időszakban nem nagyon keresnek fel bennünket, legfeljebb csak csoportosan. Vendégeink hasz­nálhatják a tekepályát, van­nak videojátékaink, játék­automatáink, a tv-szobában videoprogramokat vetítünk. Ha valakinek szánkózni van kedve, a szállodától szánkót is kaphat. 1984-ben megkísé­reltünk különféle programo­kat szervezni az itt-tartózko- dóknak, de a karácsonyi telt ház ellenére a turisták mind­össze húsz százaléka vette ezt igénybe. Talán sokat lendít majd a helyzeten, ha a ter­vezett módon, még az idén megkezdődik a szállodai uszo­da építése. A szállóvendégek között sok gyermekes házaspárt lát­tunk. Azok a gyerekek, akik éppen nem sétáltak vagy szánkóztak a szabad levegőn, nemigen találtak maguknak elfoglaltságot. Erre-arra lé­zengtek — ha éppen nem a szüleiket szekálták —, s megkíséreltek egy elegáns szállóhoz méltóan viselkedni, ami bizony egy 10 év körüli gyereknek nem éppen köny- nyű feladat. Visegrádról Dobogókőre me­net, az erdőn keresztül ve­zető, Pilismarótról induló út csöndjét motoros fűrész zaja verte fel. A Pilisi Parkerdő- gazdaság vállalati gmk-jának tagjai dolgoztak itt már reg­gel óta. Mint Leczki József favágó elmondotta, heten vég­zik itt a fakitermelést. Annak ellenére, hogy a heti pihenő- napjuHht szánják rá, megéri délután háromig dolgozniuk, annál is inkább, mert sze­rencsére hideg sincs. Dobogókőre már nem jutot­tunk föl. A hó szerelmeséi ugyanis elöntötték a kirán­dulóhelyet. A parkolóból ki­szorult gépkocsik ott álltak az út mentén, akadályozva a felfelé irányuló forgalmat, olyannyira, hogy jómagunk is alapos dugóba kerültünk. Vé­gül már nem mehettünk sem előre, sem hátra, csak áll­tunk és vártuk a jószerencsét, hogy legalább visszafordul­hassunk. Amíg bámészkod­tunk, megszemlélhettük a lel­kes sportembereket, akik a Dobogókőt jelző tábla tövé­ben vagy a csomagtartó mel­lett öltötték magukra sífelsze­relésüket és vágtak neki tel­jes harci díszben a kaptató­nak. Aztán megérkezett a rendőr, és az álldigáló Ko­csik szélvédőjére csekkek ke­rültek. Talán nem ártana újabb parkolási lehetőséget teremteni Dobogókőn, hogy a kirándulóknak ne legyen ény- nyire drága egy kis hétvégi kiruccanás. Fiedler Annamária— Körmendi Zsuzsa iegárekeltette a zsűrit is... Nincs diák, nincs tanár Fama urbo hej, Nagykőrös — azaz: hej, Nagykőrös, híres vá­ros, tartja ezentúl mindenazon úttörő cszperantista, aki a hét végén megtartott megyei vetélkedőn a város vendégszerete­tét élvezte. A négy iskolát — Dunake­sziről, Nagykőrösről — kép­viselő pajtások már péntek délután elragadtatott tapsot csaltak ki a zsűriből, de ez utóbbi kifejezés, éppen a nyelvbarátok által, elvetett. Hangsúlyozandó: az eszpe­rantóban nincs tanár, nincs gyerek, hanem csak tapasz­taltabb vagy kevésbé tanul­tabb nyelvszerelmes..., de hogyne tapsoltak volna pél­dául a körösi Patay András produkciójának, aki a Virá- géknál ég a világ dallamú, de eszperantóul a kutyasorsról elmélkedő éneket megtanította a résztvevőknek ... A barátkozás után szombat délelőtt már pontokért ültek asztal elé a kis eszperantis- ták. Dr. Makai Katalin, a nagykőrösi tanács művelődé­si osztályvezetője kedves sza­vakkal biztatta megnyitójá­ban a tizenöt pajtást. • • A zöld-fehér asztal elsősor­ban nem a vizsgáztatás, ha­nem a barátság színtere le­gyen — kívánta. Itt az ideje, hogy néhány mondatban, ki­térjünk a nagykőrösi történés előzményeire. Ez a szaktár­gyi versenyek sorába illesz­kedik, s három kategóriában hívta vetélkedni a tanulókat. — Komolyan, szinte hüledez- tünk, amikor olvastuk a dol­gozatokat — mondja Győri Mária, a zsűri elnöke, aki tör­te li katedráját a pesti Köny­ves Kálmán Gimnáziumra cserélte. — Orosz nyelvet is tanítok, így komoly összehasonlítási alapom van. Állíthatom tehát, hogy már most, azaz 2—3 éves eszperantótanulás után van olyan a gyerekek között, aki jobban tudja a nyelvet, mint .az. aki nyolc esztendeig ta­nult oroszul. S hogy tói en­nek az oka? Alapvetőét! az, rhogy az eszperantónak ösz- zehasonlíthatatlanul könnyebb a nyelvtana, egyszerűbbek a szabályai. A gyerekek felké­szültségére egyetlen példa: Papp Kornél a ban eszpe­rantó szótőből nem kevesebb, mint 118 értelmes szót alko­tott. Ez még magyarul is tel­jesítmény! Mayering Béla Gyula, a Magyar Eszperantó Szövetség Pest Megyei Bizottságának munkatársa a beszédkészség­ről bizonyosodik meg. Dr. Sze­műk Balázs — civilben fogor­vos — egyébként a nemzet­közi eszperantista fogász szekció tagja, olvasásból vizs­gáztatja a pajtásokat. Gergely Péter, az örökifjú szakfel­ügyelő, a. Pest Megyei Peda­gógiai Intézet képviseletében fáradhatatlanul szervez, intéz­kedik, végzi az ilyenkor bi­zony elkerülhetetlen admi­nisztrációt, German Istvánná nagykőrösi úttörőelnök elége­detten beszélget a felkészítő eszperantistákkal: Berencsi Katalin a dunakeszi 3. sz. is­kolát, Bánfi Sándorné, Bánfi Zoltán dr., Szabó Károly a nagykőrösi éket képviseli. Né­mi irigységgel mondják; a szomszédos Bács-Kiskunban, Kecskeméten, a középiskolai folytatás is adott, hiszen pél­dául a Bányai Júlia Gimná­ziumban is tanítják a nyel­vet. — De az is nyereség, ha csak a nyelvtanból marad va­lami, ,óriási könnyebbség bár­mely más idegen nyelvhez y- tóágyárázzak, persze hozzáté­ve azt, aki egyszer „beoltó­dott”,..az élete végéig barátja marad a nyélvnek. Hideg Hona, a Pest Megyei Úttörőelnökség képviseletében végül g következő forduló fel­adatait oszthatja ki a nyerte­seknek. Patay András, fernes Gyula, Lap ősi Felicia, Harasz­ti Tibor, Németh Mónika, va­lamint Papp Kornél, Aszódi Ferenc, Szanyó István és Papp Ildikó legközelebb már a csillebérci szaktábori he­lyért versenyezhet. — Mi povas ekkoni aliájn hungarojn espreantistojn — vagyis a legfőbb mégis az, hogy megismerkedhettünk ma­gyar . eszperantistákkal — summázza a lényeget Papp Kornél, s mindannyian bólo­gatnak i.. Ballai Ottó Pillantás előre Számos érdekes országos, illetve megyei jellegű belpo­litikai esemény lesz ezen a héten. Hétfőn délután öt órakor tájékoztatás hangzik el az ELTE Kun Béla téri termé­ben a Nagymaros-Bős víz­lépcsőrendszerről, amelyet gazdasági-földrajzi szempon­tok szerint mutatnak ’■ be. Kedden ülést tart a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, Gödöllőn pedig agrár műsza­ki-tudományos tanácskozás kezdődik. Szerdán sokakat érintő Vizs­gálat;.tapasztalatait- ismertetik délelőtt 10 órakor a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület székhazában. Az előadás címe: Az igényszint, mint személyiségjegy vizsgá­lata az élelmiszeripari veze­tőknél, . .................. Csütö rtökön ülést tart az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A Magyar Élel- mezésipari Tudományos Egye­sület székházában egyik leg­fontosabb gazdasági növé­nyünk, a napraforgó olájtaf- taimát befolyásoló tényező­ket vitatják meg délelőtt 10 órakor a szakemberek. Szombaton, illetve vasárnap végső szakaszába érkezik a SZOT-kongresszus előkészíté­se. Ezen a két napon tartja ágazati tanácskozását Buda­pesten a Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók, illetve a Pedagógusok Szakszervezete. Síléccel hamarabb fel lehetett jutni vasárnap Dobogókőre, autóval? mint Kilencven fácán alkotta a gazdag terítéket. Veress Jenő felvételei Erről olvastam Csontok az újkőkorból Hetekig rágódtam egy ‘ rhdndáton, amit a Valóság múlt évi' tizenegyes számá­ban olvastam: Teljesen el­képesztő, hogy komplex or­ganizmus, amelyet a morfo- . genezis rendkívül bonyo­lult folyamata alakított ki, miért1 nem képes végrehajJ tani egy sokkal egysze­rűbb feladatot: egyszerűen megőrizni azt, ami már megvan. Az organizmus természetesen az ember, önmagában nem okozott volna gondot a kérdés. Megvan rá a válaszom. Miért tébláboljanak ezred­évekig ugyanazok a lények ezen a bolygón? Terünk korlátozott, időnk azonban végtelen. Demokratikusabb úgy beosztani, hogy minél többeknek jusson hely a földtekén. Ugyanakkor lapozgattam a Kőkori falu Aszódon cí­mű kötetet, amely a len- gyeli kultúra egyik legje­lentősebb települési helyé­nek feltárásáról szól. (Len­gyel községben találták az első leletet, innen az elne­vezés.) A település az új- kőkorban létezett, időszá­mításunk előtt körülbelül négyezer és háromezer kö­zött.- A föltárt sírokban öt­ezer-hatezer éve pihennek az emberi csontok. Épen és formatartóan. Nézegettem a róluk készült fényképeket. Minden a helyén, legfel­jebb az hiányzik, amit az eke vasa hosszú évezredek alatt kifordított. Ott a ko­ponya, a végtagok, a bor­dák, a medencecsontok. Ez ám a fogas kérdés 1 Mi­nek kellett a csontot úgy tervezni, hogy hatezer és még annál is sokkal több ezer évet kibírjon, ha az organizmus többi része, a lágy szervek csupán né­hány évtizedig állják a sa­rat? November óta minden este néztem a hatezer éves csontokat, miközben az imént idézett mondatot forgattam a fejemben. Tud­tam, hogy itt valami nagy tévedésnek kell lennie, de nem jöttem rá, hogy mi az. Aztán műszaki tanácsko­zásra hívtak, ahol a kö­vetkezőt mondta válaki: elvtársak, a rossz kooperá­cióval magyarázható az is, hogy olyan termékeket gyártunk, amelyekben az egyik alkatrész ötször- hatszor hosszabb élettarta­mú, mint a másik. Ez pa­zarlás, hiszen tudjuk, a gyártmány addig használ­ható, ameddig valamennyi eleme működőképes. Hiába jó egy-két alkatrésze, ha a többi nem, az egészet ki lehet dobni. Hát persze, csaptam a homlokomra, a kooperáció. Miért lett volná jobb sok ezer éy^^ivtt? JJ,felis-J mérés jegyében könnyű­szerrel válaszoltam kérdé­seimé. Elképzeltem, hogy annak idején a főnök kiad­ta a tervezőcsoportnak a feladatot, alkossanak egy izgő-mozgó lényt, akivel benépesíthető a föld. A tervezők hozzáláttak a munkához. Mivel kezdték volna? A vázzal, a cson­tokkal. Kerestek, kutattak, mígnem találtak olyan alapanyagot, amelyik az idők végezetéig megmarad­hat. Arra nem is gondol­tak, hogy más legyen, hi­szen ők maguk is örök éle­tűek, csak önmagukhoz hasonlót tudtak volna el­képzelni. Kész volt a váz, neki akartak látni a lágy ré­szeknek. Éppen nagy tana­kodásban voltak, amikor megállt mögöttük a főnök. A csoportvezető lelkesen jelentette, találtak a cson­toknak időálló anyagot, s remélik, a többi szervnek is meglelik. Ugyan, uraim, mondta a főnök, ahogy az­óta is mindig ezt mondja, önöktől több önállóságot vártám volna. Mindent rágjak a szájukba? Ne ku­tassanak tovább. Az egé­szet csinálják a meglevő szabványelemekből. Nem kell annak olyan tartósnak lennie. Évezredek! Elég, ha száz é.vet kibír. Még sok is. Azzal sarkon for­dult. A csoport tagjai egy­másra néztek. Aki a leg­gyorsabban kapcsolt, utá­naszólt: főnök, tervezzük át a vázát is? Az anyagot tnár megrendeltük. Az vissza­fordult, pillanatig gondol­kozott, majd mint azóta is, engedékenyen ennyit mon­dott, hagyják a fenébe. Hát így. Most itt állunk évezredekre méretezett vázzal, hozzá rövid életű lágy szervekkel. Csinos elmélet, dicsér­tem magam, nagy hibá­val. Nem illik a világké­pembe. Nem hiszek isteni lényekben, akik ezt az el­lentmondásos organizmust megtervezték és létrehoz­ták. Rágódhatok tovább. Kör Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom