Pest Megyei Hírlap, 1986. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
1988. JANUAR 18., KEDD y/ßrtao Itthoni forgalomra is * _ Epiiíetszerelvény gyártásfejlesztés Tő k és impor t - h el y ettesí tő és exportbővítő fejlesztés kezdődött a Fémszerelvénygyárban. Két év alatt 400 millió forintot fordítanak az épület szerelvény-gyártás bővítésére. A beruházási összegnek mindössze 8 »zázalékát költik építkezésre, a többiért korszerű gépeket és berendezéseket vásárolnak. A fejlesztést időben előkészítették, ennek köszönhetően a gépeket megérkezésük után nyomban üzembe tudják helyezni. Mindennek eredményeként 1980-tól évi 375 millió forint1 tál növekszik a gyár termelési értéke. Ebből 300 millió forint értékű árut — elsősorban fürdőszobai és konyhai szerelvényeket — itthon hoznak forgalomba, a többit tőkés országokba exportálják. A beruházáshoz 321 millió forintos, járadékfizetési kötelezettséggel járó alap juttatást nyújtott az állami fejlesztési bank. A hitel összegét tíz év alatt fizeti vissza a Móléin. Megújuló szemétnyelők vey.ssK'r-jqzv •>* Szigetszentmiklóson a tanács költségvetési üzemében szinte elemeire szedik szét a Skoda szemétgyűjtő autót. A teljes felújítás után megújuló gyűjtőkocsik ismét hozzájárulhatnak a korszerű és higiénikus hulladékszállítás teljes körű megvalósításához Veress Jenő felvétele BASF—Remii Import helyett inkább gyártani Minden bizonnyal jól működik a Qualliplastik, a Pest" Megyei Műanyagipari Vállalat résztvételével alapított magyar—amerikai vegyes vállalat. Kedvezőtlen tapasztalatok birtokában ugyanis valószínűleg nem vágtak volna bele másodszor is hasonló vállalkozásba. Ezúttal a világhírű nyugatnémet BASF céggel, illetve annak Elastogran nevű leányvállalatával kezdtek tárgyalásokat. kezdtük beszerezni a különböző engedélyeket. S nemcsak a gyakorlat hiánya lassította az ügymenetet, hanem az is, hogy a vegyes vállalatok alapítását szabályozó-alaptörvény 1930-ban született, s ván“égy sereg doíog, amit még nem, igazítottak a mai viszonyokhoz. Igaz, egyszer már végigjártuk ezt az utat a Qualli- plastikkal, de az annyiban volt más, hogy az amerikaiak sokkal nagyvonalúbban kezelték az ügyet. A BASF szakéin, béréi igazi német alapossággal fogtak a dologhoz. Semmiféle kétértelműséget nem tűrtek, órákon keresztül vitattunk. meg egy-egy részkérdést. Azt mondták, inkább a tárgyalási szakasz tartson tovább, de utána minden menjen gördülékenyen. S még egy: a BASF egy órási konszern, a bürokrácia ott legalább akkora, mint itthon. Mindez közrejátszott abban, hogy a végső szerződésre csak 1984 végén került pecsét. Hasznos beruházás A történet évekkel ezelőtt kezdődött, s ebben a n égy ed- .évhen indulnak meg a próbák Solymáron, áprilistól pedig az‘ üzemszerű termelés. Arról, hogy mit is gyárt majd az új vegyes vállalat, a Kemipur Poliuretan System Kft, s hogy milyen érdekek fűződtek létrehozásához, Mariok Gyulával, még mint a Pemü műszaki igazgatójával beszélgettünk, aki a vállalat beindulásával annak magyar ügyvezető igaz. gatója lesz. Az Elastogran a BASF konszern számára gyárt poliure- tán alapanyagot. A Pemü mintegy tíz esztendeje kapcsolatban áll velük, hiszen évente mintegy kétezer tonna ilyen anyagot használ föl, elsősorban cipő formatalpakhoz, lökhárítókhoz, kerékpárnyergekhez vagy vízóraaknákhoz. — Ez szinte mindent megmagyaráz — mondja Mariok Gyula —, a mi indítékunk elsősorban az importmegtakarítás volt. Az általunk felhasznált mennyiség mellett már gazdaságosnak tűnt ráállni a mixelésre, vagyis az alapanyagokból elkészíteni a különböző paliuretán habrendszereket. S ezzel nemcsak devizát spórolunk meg, hanem csökkenteni lehet a Pemü forgóalapigényét -is, mivel a helyben működő üzem ütemesebb szállítást tesz lehetővé. Kezdetben nem is gondoltunk másra, mint a saját igényeink kielégítésére, később merült föl az ötlet — a Chemolimpexszel közösen —, hogy az egész magyar poliuretán-import ügyéi meg kellene oldani. Ezekből a rendszerekből a hazai vállalatok mintegy hat-hétezer tonnát használnak föl évente. Ez 24—28 millió nyugatnémet miirkának felel meg. S ez a beruházás ebben az esetben sem kerül annyival többe, mint amennyivel nagyobb hasznot hajt majd. Német rlaposság Vegyes vállalatot szervezni Magyarországon még mindig nem egyszerű dolog. Évekkel ezelőtt különösön nem volt az, járatlan utat választott, aki erre adta a fejét. — Meglehetősen hosszú procedúrája van, amit végig kell csinálni. Az élesebb tárgyalások 1900-ban indultak, akkor Előretolt állás Solymáron a Pemü kerítésétől 50—G0 méterre már áll a Kemipur épülete. A 80 millió forintos beruházáshoz a Pemü adta a telket, az épületet és a komplett infrastruktúrát, a BASF szállította a berendezéseket és beszállt még mintegy egymillió márka készpénzzel. — A befektetett tőkéből — és természetesen a haszonból is — a németek része 49, a Pcmüé 41, a Chemolimpexé 10 százalék. Természetesen az üzem az első évben még nc-m hozza a hat-hétezer tonnás termelést, legfeljebb háromnégyezret. A végcél egyébként tízezer tonna. Igaz, ma még nincs ekkora kereslet az országban, de az évi növekedés — a nemzetközi statisztikák szerint — tíz százalék. S van egy olyan megállapodásunk is, hogy a német partner a termelés húsz százalékát átveszi tőlünk és saját eladási hálózatán keresztül értékesíti. Teljesen érthető, hogy a Pemünek miért éri meg a vegyes vállalat megalakítása. Azzal, hogy a poliuretan hab- rendszereket itthon gyártják, a jelenlegi import költségeihez képest 20—25 százalékos lesz a megtakarítás, sőt jó esetben elérheti a 30 százalékot is. Ez minimum ötmillió márka évente. De mi a jó ebben a németeknek? — Ez bennünk is fölmerült a tárgyalások elején. A magyarázatot abban látjuk, hogy ez a vállalat számukra egy előretolt állás lesz a KGST- piacon. Pontosan tudták, hogy mi mindenképpen megcsináltuk volna ezt a vállalkozást, ha nem velük, akkor mással, de ebben az esetben ők végképp . kiszorultak. volna erről a piacról. M. Nagy Péter A tagság és az üzemi érdekek harmóniája A lakossági igényeket szolgálja A VI. ötéves terv időszakában eredményesen gazdálkodtak a termelőszövetkezetek, előirányzataikat összességében teljesítették. Az elmúlt egy-két évben adódott gazdálkodási gondok részben külső tényezőkkel magyarázhatók, ám a termelésben Is föllelhctök olyan hiányosságok, amelyeket helyi erővel, a lehetőségek jobb kihasználásával föl lehetne számolni — ezt állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa hétfői ülésén, amelyen elemezték az elmúlt időszak teljesítményét cs megvitatták az idei feladatokat. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese beszámolójában rámutatott: a közös gazdaságok erőforrásaikat jól hasznosítottak az elmúlt években, a termelést sikerült úgy alakítaniok, hogy az jól szolgálta a lakossági igények kielégítését, és jutott kellő mennyiség exportra is. Esetenként azonban túlzottan igénybe kellett venni a műszaki felszerelést, a gépparkot. Ez figyelmeztető, mivel a gépek egynegyede műszakilag elhasználódott, a traktorparknak pedig immár fele nullára leírt, s nem sokkal jobb a helyzet a kombájnok esetében sem. A termelők helyzetét nehezítette, hogy a fölhasznált anyagok, gépek ára nagyobb mértékben nőtt, mint terményeik értékesítési, félvásárlási ára. A különbség olyan nagy, hogy a gazdaságok jövedelmezősége is veszélybe kerül emiatt, különösen ott, ahol kedvezőtlenek az adottságok. Az elmúlt három évben ezekben az üzemekben 20—40 százalékkal csökkent a nyereség. A csökkenés ellensúlyozására a kiegészítő tevékenység jöhetne számításba, ennek fejlődése azonban megtorpant. Az idén a gazdaságok a tavalyihoz képest annyiban kedvezőbb helyzetben vannak, hogy a közgazdasági szabályo zórendszer több kedvezményt kínál. A sertés- és baromfihús felvásárlási árának emelése kedvezőbb pozíciót teremt az állattartásban, és nőtt a kukoricatermelők érdekeltsége is. Más területen is kibontakozhat a fejlődés, ami már nagyon időszerű, például az állattartó telepéle rekonstrukciójánál. A főtitkárhelyettes figyelmeztetett arra: nem jól cselekednek azok a gazdaságok, amelyek egy-egy ágazatot úgy szüntetnek meg, hogy előzőleg nem elemzik a gazdálkodás javításának lehetőségeit. Ez a magatartás ellenkezik a szövetkezeti dolgozók érdekeivel is, Különösen az állattenyésztésben járhat az ilyen üzemi magatartás veszélyekkel. Rámutatott arra is, hogy az idei szabályozás ösztönzi az alapvető ágázatok fejlesztését és a rekonstrukciót, s ezzel a lehetőséggel élni kell. Hosszabb távon csak így lehet megteremteni ugyanis a tagság és az üzemi érdekek harmóniáját. A beszámolót követő vitában többen felvetették: a gazdálkodás értékelési rendszere, annak előírásai túlságosan gyakran változnak, és ez megbontja a tervezés és a megvalósítás egységét. Néha megkésve születnek döntések a gazdálkodás egészét érintő kérdésekről, a hiányosságokkal, hibákkal kapcsolatban, s az elhúzódó ügyintézés a gyakorlatban is tetemes károkat okoz. Nehezményezték, hogy a felvásárlók gyakran a téeszek kárára minősítik a terményeket; a felektől függetlenül megismételt vizsgálatok az esetek többségében a téesaek- nék adnak igazat. Így van ez például a tejtermelésben, s ez is hozzájárult a termelői keijv megcsappanásához. Felvetették, hogy a gabona—gyep váltógazdálkodás bevezetésénél — túlságosan merevek az előírások szakértelmében; a merev kötöttségek nélkül, a helyi elképzelések megvalósításával a program is eredményesebb lenne. Üdvözölték, hogy élénkülés tapasztalható a beruházásoknál, a korábbinál lényegesen több termelőszövetkezeti létesítmény felújítását, korszerűsítését határozták el. A tanács megvitatta a termelőszövetkezeti munkaerő- foglalkoztatás helyzetét és az élet- és munkakörülmények alakulását is. Befejeződött a KFVBSZ kongresszusa A feladat változatlan A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipart Dolgozók Szakszervezetének XXXIV. kongresszusán hétfőn folytatták a vitát a központi vezetőség írásos beszámolója, a szóbeli kiegészítés és a határozati javaslat fölött. ítészt vett a tanácskozáson Aczél György, az MSZJÍP Politikai Bizottságának tagja, a KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára és több tárca vezetője Is. A vitában többen is foglalkoztak az élelmiszer-kereskedelem helyzetével. Elmondták, hogy például a fővárosban a szükségesnél háromezerrel kisebb a létszám az élelmiszerMegtartani az ellátás színvonalát Kakucson is Miért bosszús a boltvezető? Vajon jogos-e annak a háziasszonynak a panasza, aki Kakucs főutcáján azért 6za- pulta a keres«edelmi ellátásért felelős Dabasi Afészt, mert a község népszerű 59-es c iletmis zerb alt j á ban hónapok óta nem kapott téliszalámit, gyulai kolbászt? Hiszen a fővárosban is csak ritkán akad a nagyobb üzletekben. Igaz, Kakucsról sokan bejárnak dolgozni Budapestre, s amikor bemennek az Áfész- boltba, önkéntelenül a fővároshoz viszonyítanak. Aki figyelemmel kíséri a Pest megyei fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi munkáját, az tudja: a Dabasi Áfész évek óta gazdája körzetének, az állandóan meglevő kisebb- nagyobb gondok ellenére. illetékesek mondták Ennek bizonyságául néhány kiragadott idézet, amely nemrég hangzott el a Dabasi Motelben azon a tanácskozáson, amelyen a kereskedelmi ellátás volt napirenden. Tarjáni József pb-titkár, Tatárszentgyörgy: örülnénk, ha a szövetkezet tartani tudná a kereskedelmi ellátás eddigi színvonalát... Pétiké Jánosné dr. tanácselnök, Dabas: Elismeréssel kell szólni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az Áfész tesz azért, hogy az emberek megtalálják az alapvető árukat a boltokban ... Jeszenszki Sándor tanácselnök, Inárcs: Ami a Legfontosabb, az alapellátás kiegyensúlyozottnak mondható. Igaz, időszakosan vannak hiánycikkek. Zsadányi Lászlóné tanácselnök, Hernád: Az Áfósznak nem lehet fontosabb feladata, mint az ellátás eddigi színvonalának megőrzése. Kaldenekker István tanácselnök, l'ljhartyán: A szövetkezet kielégítően gondoskodik az ellátásról. Az alapvető cikkek rendszeresen kaphatók. A tanács arra törekszik, hogy minél szorosabban együttműködjön az Af ásszal. Ezek a kiragadott idézetek természetesen korántsem jelentik azt, hogy ne lennének visszatérő, megoldásra váró gondok. Olyanok, amelyek rontják a lakosság közérzetét. Hogy miért nincs például Hcrnádon is olyan üvegvisszaváltó, mint Dabason. Nos, a szövetkezet központjában megtudtuk: ennek megvalósítására sokkal kedvezőtlenebbek a feltételek Hernádon. A létszám- hiány miatt nincs lehetőség egy dolgozót beállítani erre a munkára, arról nem is szólva, hogy egy épületet kellene felhúzni erre a célra. Az anyagi lehetőségek pedig szűkösek. Jogos a lakosság észrevétele: kevés figyelmet fordítanak az üzletvezetők a környezet tisztaságára. Változatlanul gyakori a panasz a Dabasi Áfész ellátási körzetében a kenyér minőségére, néhol bővíteni kellene az üzlet profilját, mert jócskán akad olyan áru, amiért egyelőre nagyobb távolságra kell utazni. Szállítási gondok Ma már nem jelentéktelen a magánkereskedők szerepe Dabason és környékén. Megnőtt tehát az ő felelősségük is az ellátásban. Erre pedig kevesen gondolnak, ha az Áíész-boit’oól üres kézzel jönnek ki. Kétségtelen: a boltvezetőnek kell .eldöntenie, hegy milyen legyen az árukészlet összetétele. Az üzletvezető jobban tudja, mit keresnek a helybeliek, melyik áru talál hamar gazdára ... A vásárló, ha betér valamelyik községben a boltba és üres kézzel kénytelen távozni, nyilván nem a szállítókat szidja, hanem a kereskedelemmel foglalkozókat, akik az ellátást szervezik. De vajon az Áfész tehet-e arról, ha a boltvezető a Füszárttől a megrendelt árunak jó, ha a felét megkapja? Kovács Józsefné, aki Kaku- cson vezeti az élelmiszer-vegyesboltot, azt magyarázza: A húsellátással gondja van, mert rendszeresen hiányos a töltelékáru-választék. A ceglédi húsipartól és a hernádi tsz-től kapják a felvágottakat, kolbászt, füstölt készítményeket, de nagyon keveset. — Legalább ebből lenne állandóan kínálat, ha már a drága téliszalámi és gyulai kolbász csak mutatóba érkezik — panaszkodik és érzékelhető, hogy mennyire ki van szolgáltatva a szállítóknak a kereskedelem. — Ha nagy bajban vagyok, beszólok az Áfész-központba. Gyakran kisegítenek, intézkednek. Sokszor azonban ők is tehetetlenek. Eladni csak azt lehet, amit a termelő vállalatok le is szállítanak. Szolgálatot jelent Kővári György, a szövetkezet elnöke jól ismeri azokat a gondokat, amikről beszélünk. — Nőm vagyok borúlátó, de őszintén meg kell mondanom, elégedettek leszünk, ha az elkövetkező ötéves tervidőszakban sikerül megőriznünk az ellátás jelenlegi színvonalát. Mert sajnos a hiánycikkek köre állandóan bővül. Mi nem fogadhatjuk el azokat a kifogásokat, hoigy azért nincs például olcsó áru, mert ezt gyártani nem éri meg a vállalatoknak, termelőüzemeknek. Ilyen alapon mi is bezárhatnánk kisebb forgalmú boltjainkat, mert ezek fenntartása nem gazdaságos. Ám ezt nem tehetjük, mert az a feladatunk, hogy szolgáljuk a lakosság. a tagság érdekit. Így volt ez a múltban is és ennek szellemében akarunk dolgozni a jövőben is. Kovái Iván üzletekben, ebből adódik, hogy sok a félműszakban nyitva tartó nagyobb üzlet és a tartósan bezárt kis bolt is. Megítélésük szerint a szocialista brigádmozgalmat és a munka- versenyt az eddigieknél jobban lehetne hasznosítani [a munka hatékonyságának fokozására, a jövedelmek növelésére, s ezzel a vállalatok munkaerő-megtartó képességének javítására. A kistelepülések bolthálózatáról elmondották: sok helyütt még mindig igen nehéz körülmények között dolgoznak a kereskedők, a kis boltokban gyakran hiányóz- nak az alapvető munkafeltételek is. Ezeknek a göndok- nak a megoldása már csak azért is sürgető feladat, mert a fiatalok — akik tanulóéveiket jobbára városi, korszerű ABC-kben töltik el — nem vállalják a mostoha körülményeket, így nehezen biztosítható a munkaerő-utánpótlás a kistelepüléseken. Több küldött szorgalmazta, hogy a Belkereskedélfni Minisztérium a szakszervezettel közösen kezdeményezzen további intézkedéseket az ágazat jövedelmezőségi és bérproblémáinak megoldására — egyebek közt az árrés bővítésével. A pénzintézetek képviselői azt nehezményezték, hogy technikai ellátottságuk éppen olyan időszakban romlik, amikor a pénzügyi élet élénkül. Egyebek közt ezért növekszik a fluktuáció, s legjobb szakembereik a népgazdaság más ágazataiban keresnek munkát. A vitában felszólalt Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, Juhár Zoltán belkereskedelmi és Veress Péter külkereskedelmi miniszter, valamint Hie Frunze, a Kereskedelmi Dolgozók Szak- szervezeti Nemzetközi Szövetségének főtitkára is. A vitát követően a kongresszus határozatot hozott az elkövetkező öt év tennivalóiról. Ez leszögezi, hogy az alapvető feladat változatlanul a lakosság minél jobb ellátása, valamint a szolgáltatások színvonalának emelése. A vállalati kollektívák, a szakszervezeti tagság alapvető érdeke, hogy az eredményekhez való hozzájárulás arányában alakuljon a dolgozók bére, jövedelme. A kongresszus megválasztotta a KPVDSZ vezető testületéit, tisztségviselőit. A KPVDSZ elnöke Tausz János; főtitkára Vas János; titkárai: Szabó Csabáné, Tern esi Józsefné és Tar Sándor,