Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

Olünfetettjeiok arcképcsarnoka A túlságos tétlenség ártalmas J! ÜJSÁGHÍR: Több mint ^ egy hónapja november ?. £ alkalmából a Magyar Nép- ^ köztársaság Elnöki Tanácsa a . Munka Érdemrend arany to- •/ kozata kitüntetést adományoz- V. ta Nagy Istvánnak, az MSZMP í Vecsési Nagyközségi Bizottsá- z. ga nyugalmazott titkárának. — Hogy milyen nyugdíjas­nak lenni? Látja, mostanában időmilliomos vagyok. Ez itt az én birodalmaim, a barkács- műhelyem. Most is éppen egy autóvillamossági alkatrészt szerelek össze a feleségem ■kolléganőjének a kocsijához. Amíg a munkahelyemen dol­goztam, a hobbimra nem ju­tott időm. Szóval, kicsit komolyabbra fordítva a szót, eleinte jól esett reggelente lustálkodni, azután egyszer csak arra éb­redtem, hiányzik a minden­napi munka kötöttsége. Igaz viszont, hogy megszűnt egy csomó idegfeszültség, s a ve­le járó bajok. Jó órában •mondjam, úgy háromnegyed, egy éve nem jelentkezett a gyomorfájás, a szívritmusza­varok ... Ha így nézi, akkor nyugdíjasnak lenni főnyere­mény. Nem? Ám-arra is gondolni kell, hogy az ember kiszakad egy megszokott élettempóból, el­esik egy csomó információtól, sok esetben tájékozódási pon­tok nélkül marad, akikor úgy érzi, sötétben botorkál, rá már nincs szükség. Ez ka­tasztrófa. S egy reggel én is erre ébredtem. Eszembe ju­tott az a mondás, amit néha én is ismételgettem: ..nem jó dolgozni, de nem dolgozni sokkal rosszabb”. Ugye, ki­csit komolytalannak tűnik, pe­dig sok benne az igazság. Az ember elfoglalhatja magát az olvasással, de egész nap nem bújhatja a könyveket; barká­csolhat, de a hobbihoz sincs mindig türelme. Nekem ezért jött éppen idejében, s esett nagyon jól, hogy az évközi tanácsi vá­lasztások után felkértek a tár­sadalmi tanácselnök-helyettesi poszt betöltésére. Pártbizott­sági tagságom is megmaradt, tanácstag is régen vagyok, de így most még jobban érzem, hogy mégsem szakadtam ki a közéletből, szükség van rám, £ lámíthatnak a tapasztalataim­ra. — Hogy van-e különbség a kettő között? Persze hogy van. Má.s a pártélet és más a ta­nácsi terület. De én pártbi­zottsági titkár koromban is azt vallottam, a kettőt nem szabad szétválasztani. Jó ta­nácsi munkát nem lehet vé­gezni a pártpolitikai elvek fi­gyelembevétele nélkül és fordítva. Ha a tanácsnál gon­dok vannak a gazdálkodással, a demokráciával, az emberi kapcsolatokkal, az hatással van a politikai tevékenységre. •aö ...imumM 5 má t Ugyanígy, ha a pártmunkás ban nincs meg az egység, az egyetértés, akkor a tanács hiába erőlködik, nem megy. Csak szorosan együttműködve lehet eredményeket elérni. Örülök, hogy ez nálunk most így van, s hogy nekem is ré­szem van benne... Mi a legnagyobb feladatunk most? Mindegyik az. Sikerült meggyőzni a lakosságot a íe- ho szükségességéről, most már azon kell gondolkodnunk, ho­gyan tervezzük, szervezzük meg a jövőnket. Igazságosan, demokratikusan. A tenniva­lókat le kell bontani község- részekre. lakótömbökre, utcák­ra. Ügy, hogy mindenki érez­ze, ha mindenre nincs is ere­je a tanácsnak, de az akara­ta, a jószándéka megvan ar­ra, hogy a lakossággal együtt segítse a település gyarapo­dását. Azután vége felé tartanak Vecsés fennállása 200. évfor­dulójának előkészületei. Ez csaknem egyéves rendezvény- sorozat lesz. Nagyon komoly politikai és kulturális fel­adat. de nagy létszámú segítő- gárda alakult ki, azt hiszem, méltó módon emlékezünk majd a múltunkra. Szóval azt mondja, hogy mégsem lehetek időmilliomos? Tudja, ha az ember olyasmi­vel foglalkozik, amit szívesen csinál, szeret, az nem emész­ti föl az energiáját. A nyu­galom nem árt meg senki­nek, amíg nem kényszerül túlságosan tétlenségre. Én is csupán ezt az egyet nem sze­retném ... Lejegyezte: Vereszki János Kulturális programok Ecseren szombaton 14 órá­tól: a nyugdíjasklub foglal­kozása, 21-től: videodisco, videó-filmvetítés holnap 14­ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj- csy-Zs. u. 3.), Gyomrán: köz­ponti ügyelet (Steinmetz kapi­tány u. 62., telefon: 70), Mo- noron, Monori-erdőn, Vasa­don, Csévharaszton és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono- ron, a rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Kör­mendi Csaba (Maglód), Pili­sen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mondén: dr. Marossy Gyöngyi (Mende), Üllőn: dr. Koncz La­jos, Vecsésen: központi ügye­let (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a János utcai és az üllői. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7 órától 13 óráig Monoron, a szakorvosi ren­delőben. A vecsési és üllői betegeket 8-tól 14 óráig a ve­csési szakrendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig: Budapesten, a VIII. kerületben, a Szent- királyi utcai szakrendelőben. Állatorvosi ügyelet: dr. Kö- vesi Attila Vecsés, Halmy- telep. Beteg állatok bejelentése: reggel 8-tól 13 óráig Mono­ron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyele­tes állatorvos címén. tői: a nyugdíjasklub össze­jövetele. Gombán a Művelődési Film­színházban, 18-tól: Üjra szól a hatlövetű, vasárnap: Lán­dzsák hajnalban. Gyomrán 10-től: balett-tan­folyam, 19-től: disco, holnap, 18-tól: ifjúsági klubfoglalko­zás, filmvetítés, ma és hol-- nap, 16.30-tól és 18.30-tól: Kelly hősei, I-II. Az úttörő­házban, 10-től: a fotószak­kör foglalkozása. Mendén ma 19-től: zenés klubfoglalkozás. Monoron a moziban, ma és holnap 16-tól: Vándorlások meséje, 18-tól és 20-tól: A ten­ger zamata. Sülysápon szombaton 15-től: a sei-fi-; 17-től: a tini-; 14-től: a nyugdíjasklub összejöve­tele. Holnap, 14-től; a nyug­díjasklub foglalkozása, 15-től: ismeretierjesztő előadás az űr­kutatással kapcsolatos kérdé­sekről. Vecsésen ma 17-től: a Szek­ta együttes próbája. A monori rádiós versenyál­lomás belső képe kicsit meg­változott, rendezettebb lett két nap alatt. Hugyák József és Bekker László kezelők révén végleges helyükre kerültek azok a kábelek, amelyeket leg­utóbb adás közben kellett szinte pillanatok alatt átsze­relni. A készülékeket már a délelőtti órákban a megfelelő frekvenciákra hangolták. A HG—7—B hívójelű állomás fölkészült a második éterbeli randevúra. Ma Bekker László az ügye­letes. Asztalán a készülékek előtt, mellett kis napló, papír­lapok, tollak, kávéscsésze és egy doboz cigaretta. Látszólag mindannyian nyugodtak va­gyunk, de akit a kötelesség nem szögez a székbe, mégsem akar leülni. — Kinek a legpontosabb az órája? — kérdezi Bekker La­ci. — Nem szeretném, ha le­késnénk őket. Ők: a két és fél éves föld körüli útra indult magyarok, Fa Nándor hajóépítő és Gál József gépészmérnök. Hajójuk — a Szent Jupát — hétfőn az Atlanti-óceánon már elhagyta a Zöld-foki-szigeteket és az Egyenlítő felé közeledik. Leg­utóbb, igaz, közvetítők segít­ségével, Nándival beszélget­tünk. (A keresztnevek haszná­lata nem bizalmaskodás. A rá­diósok a kapcsolatfelvételkor a hívójel után azonnal közlik a másikkal keresztnevüket, s a tegeződés íratlan szabály.) Pár perccel egy óra előtt az éterben a hazai partnereken kívül ismét találkozunk a PY—2—PA hívójelű brazíliai állomással. Magyar fiú — ál­lapítottuk meg a múltkor. Most kiderül, ez azért valószí­nűleg túlzás. — A HG—7—B, Laci vagyok Magyarországról, egy Buda­pesthez közeli településről, Mo- norról rádiózok. Ezt a helyet aligha ismered — kezdi a be­mutatkozást Bekker László. A válaszon mindnyájan megle­pődünk. — A PY—2—PA vagyok, Alex, magyarul Sándor, Bra­zíliából. Hogyne ismerném Monort. Jól emlékszem még abból az időből, amikor a tőle nem is olyan távoli Abonyban laktam. Már akkor is volt ne­kem magyar hívójelem 1927- től 1933-ig... A Szent Jupát legénységé­hez valóban órát lehetne állí­tani. Pontosan 13 órakor ki­váló minőségben meghalljuk a választ hívásunkra. — HG—7—B, itt a HG—4— SE/MM, Józsi vagyok — ami annyit jelent, hogy a készülé­ket ezúttal Gál József kezeli. Pillanatok alatt megélénkül a megadott sáv, rajtunk kívül még három állomásról akar­nak a hajósokkal beszélni. Ez. úttal mi vagyunk a közvetítők. — Merre jár a Szent Jupát? — A jelenlegi helyzetünk: 4 fok 27 perc észak, 24 fok 40 perc nyugat. Ez azonban csak becslés, mert nem tudunk na­vigációs méréseket végezni, annyira cudar az idő. — Hogyan haladtok? — Sajnos az eddiginél lé­nyegesen lassabban, mert na­pok óta borult az ég, rövi- defc>b megszakításokkal két napja esik. Mindenünk csupa víz, mert a kajüt ajtaján is bever az eső. Épp behajóztunk a változó szelek övezetébe, hol innen, hol onnan fúj. pillana­tok alatt megváltozik a szél­irány. Nincsenek erős lökések, inkább csak lengedez, Éjjel, nappal 27 fok körüli a hőmér­séklet, a relatív páratartalom 96 százalék. Persze mindez nem ért minket váratlanul, az Egyenlítő közelében ilyenek a körülmények. Egy kérdés erejéig a brazil— magyar Alex is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Józsi! Nagyon közel vagy­XXVII. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1985. DECEMBER 14., SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA £ Talán nem véletlenül épült oda a mostani terv- ^ időszak elején az üzletsor ^ Ecseren, a Szerelem patak f, jobb partjára. A tetszetős í faházban működik az ABC- ^ áruház, egy fodrászüzlet, ^ egy cipészműhely s újab- ban egy butik, amely esy- í ben a Pest Megyei Szolgál- tató és Csomagoló Vállalat ^ felvevőhelye. Hogy miért í említettem az első mondat- < ban azt, hogy nem véletle- nül került ide a bolt, azt í könnyű kitalálni... Amikor beléptem az Ifjú­sági ABC-áruházba — ame­lyet az Alsó-tápiómenti Áfész üzemeltet — csupa mosolygós, csinos fiatalasszonyt, leányt pillantottam meg a polcok, pultok között serénykedni. A látottak arra késztettek, hogy még beljebb merészkedjek. A bolt hátsó kijáratánál találha­tó az iroda, a pénztárnál szá­moló üzletvezető készségesen invitált oda, ahol sok mind- den kiderült a főváros szom­szédságában fekvő- település legnagyobb üzletéről. Például az, hogy E cseren igazán nem panaszkodhatnak a kereskedelmi ellátásra, hi­szen a nagy bolt megnyitásá­val egy időben nem szüntet­ték meg a kisebb egységeket sem. Így van ez rendjén, hi­szen itt is vannak távolságok, s az időseknek egyáltalán nem mindegy, mennyit kell naponta gyalogolni a kenyé­rért, tejért vagy másért. — Mi nem is haragszunk azért, hogy a régi kis boltok megmaradtak, hiszen ez a la­kosság érdekével is megegye­zik — mondta Hegyi Miklós- né, az Ifjúsági ABC-áruház vezetője, aki két évtizede dol­gozik a kereskedelemben, és mindent tud a szakmáról. Nagyon ráfért már egy kis üzleti fejlesztés Ecserre a 80- as évek elején, hiszen azelőtt kizárólag csak a kisboltok árusítottak. Azokban pedig nem lehetett túlságosan bőví­teni a választékot, gyakori volt a zsúfoltság bennük. A sülysápi székhelyű szövetkezet nagyon jól tette, hogy ide te­lepítette a boltot, hiszen a község központjában vagyunk. — De mitől ifjúsági ABC ez az élelmiszer-áruház? — Ha végignézett a boltban, s látta a kolléganőimet, akkor hamar rájöhetett, miért. Csu­pa fiatal dolgozik a kezem alatt, tízen vagyunk, s öröm­mel mondhatom, itt mindenki egyformán kiveszi a részét a munkából. Pedig higgye el, cseppet sem könnyű szakma a miénk. Ezek a fiatal lányok, asszonyok cipelik az 50 kilós cukros- meg ljszteszsákot, a szintén nehéz göngyöleget, a sörösládákst és még sorolhat­nám tovább. Szóval megbíz­hatóak, szorgalmasak, s ennek a vevők látják a legnagyobb hasznát. m — Milyen a forgalmuk, elé­gedettek-e az áruellátással? — Meglehetősen kiterjedt a választékunk, hiszen az alap­vető élelmiszereken kívül tartunk hús- és hentesárut, játék- és üvegárut, papírt, író­szert. Havi forgalmunk 1,7 millió forint, amely megfelel a velünk szemben támasztott követelményeknek, de amely szerintem lehetne egy kicsit több is. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy Ecser jó­formán a főváros torkában fekszik, sokan ott vásárolják meg, ami kell. Nekünk konku­rálnunk kell a peremkerületi boltokkal, s úgy hiszem, nem állunk rosszul a versenyben. A tőkehús a PE NŐM AH ceglédi gyárából érkezik ked­den és csütörtökön. Mivel hús­keret most is létezik, bizony sokszor előfordul, hogy szom­bat délelőtt már csak karajt talál a kedves vásárló a bol­tunkban. Tehát lehetne több a hús. Kapunk töltelék- és ba­romfiárut Bajáról és Buda­pestről is, azt kell monda­nom, hogy az utóbbiak minő­ban számíthatnak az olyan bá­zisokra is, mint például a mo­nori. — HG—4—SE/MM, itt a HG—7—B, Laci. Józsi, merre tartotok? — Egyelőre tartjuk a mos­tani irányt, ha viszont az idő­járás rákényszerít, akkor 25 fok irányában nyugatra elté­rünk tőle. — Hogy működnek a nap- kollektorok? — Most sehogy, útközben nem használjuk őket, csak a kikötőikben. Kint a tengeren sérülésveszélynek vannak kité­ve. — Akkor elbúcsúzunk mára Sok szerencsét, jó szelet és már előre is kellemes karácsonyt. — Köszönjük a jókívánsá­gokat, s üdvözlünk mindenkit aki érdeklődve vagy aggódva fegyelemmel kíséri az utun­kat, ismerősöket és ismeretle­neket. A változó szelek birodalmá­ban vitorlázó Szent Jupát és a monori rádiós versenyállo­más között légvonalban is sok sok ezer kilométeres a távol­ság. A technika segítségéve! mégis olyan közel kerültünk egymáshoz, mintha az asztal két oldalán ülnénk. Fölnézek a magam helyéről a falon füg­gő rádiós világtérképekre, s újból szemembe ötlik az emb. léma, amely fölött eddig el- siklottam: két barátságosan egymásba kulcsolódó kéz ... V. J. sége valamivel jobb a ceglé­dinél. Lehet, hogy azért van ez, mert ezekben az üzemek­ben fejlettebb technológiával dolgoznak. A Duna ÉLVEGY monori raktárbázisa a legnagyobb szállítónk, általában pontosan érkeznek meg az áruval teli autók az üzletbe tőlük. A sza­loncukor-ellátás azonban — akárcsak a korábbi években — most is akadozik. Egyszerűen nem értem, hogy miért az utolsó pillanatokban kapjuk meg a különböző ízesítésű ka- rácsonyfáravalókat. Eddig csak a megrendelt mennyiség töredéke érkezett meg, majd megint hozzák az ünnep előtt pár nappal, amikor már sen­kinek sem kell. Szóval nem értem, de mi nem tehetünk semmit ellene ... Az ecseri Ifjúsági ABC-áru­ház vezetője elmondta még, hogy van egy panaszuk a központra is. Az Alsó-tápió- menti Áf észnek — az ecseri - vei együtt — három ABC- áruháza van. Az ecseriek alapbére a legkisebb, pedig semmivel sem dolgoznak rosz- szabbul és kevesebbet a mag- lódiaknál és a sülysápiaknál. — Mi úgy vagyunk elköny­velve, hogy ifjúsági ABC, s van még idő a fiatalok bér­emelésére — mondta Hegyi Miklósné. Pedig ez nem így van, mert ha a fiatalok jól dolgoznak, ők is megérdemel­nék a vastagabb borítékot... Az ecseri áruházban nem­csak helybeliek, hanem más községbeliek is dolgoznak. Például a nagyon csinos Sza­bó Erika, aki Sülysápról in­gázik naponta Ecserre. — Reggel négy órakor ke­lek, felülök a buszra Sápon, aztán a vonatra, fél hat után már megérkezem. Itt voltam tanuló, nagyon sokat köszön­hetek a kolléganőimnek, sze­retek itt dolgozni, nem is vá­gyom máshová. Erikáról kiderül még, hogy nagyon jó tanuló volt, amíg iskolába járt, büszke volt rá az egész kollektíva. ­Úriban lakik Szabó Mária, aki szintén sokat utazik, amíg Ecserre érkezik. Ezt mondta: — Három és fél ezer forint az alapfizetésem, erre jön még a jutalék, szóval nem vagyok elégedetlen. Bár nálunk — Úriban — lenne egy ilyen szép kis bolt, mint ez. (Az óhajt az Áfész vezetőinek a figyelmébe ajánljuk.) Ä pénztárostól, Baloghné Révész Évától azt kérdeztem: naponta hányszor ejti ki a száján azt a szót, hogy kö­szönöm. m — Ha én azt tudnám! A vevőknek jólesik, ha megkö­szönjük, amikor fizetnek, s azt hiszem, ez így természetes. A társadalmi tulajdon védelmét nagyon nehéz megoldani. Az Áfész már régen megígérte, hogy felszerelnek egy forgó­tükröt a boltban, de ez máig nem történt meg. Pedig azért — sajnos — nálunk is akad­nak bolti szarkák ... Kora estébe nyúlt az idő, egyre több vásárló tért be az ecseri Ifjúsági ABC-be. A Szerelem patak felett átívelő hídon mentünk át, a közeli buszmegállóba igyekezve. S közben a bevezetőben emlí­tett sorok iutottak ismét az eszembe. Nem is véletlen, hogy a Szerelem patak mellett található az áruház, amely­ben a fiatal hölgyekből álló kollektíva naponta bizonyítja, hogy rátermettek e nehéz szakmára, jól teszik dolgukat. Gér József (ISSN 0133—2631 (Monori Hírlap) i Serénykedő szolgáltatók A Szerelem patak jobb partján tok a San Paulo-, San Pedro- sziklához. Nem akartok ki­kötni? A választ elmossa egy recse­gő, ropogó, sustorgó hang. A zavar szerencsére csak pár pillanatig tart, azután helyre­áll a kapcsolat. Közben sürge­tően jelentkezik egy másik magyar állomás Gál József szülőhelyéről, Székesfehérvár, ról. A rádiónál Judit, a fele­ség, s később megérkezik az édesapa is. Amíg a családi beszélgetés zajlik, ismét csak eszembe jut az a gondolat, ami azóta foglalkoztat, hogy köze­lebbről kísérhetem figyelem­mel a monori rádióamatőrök tevékenységét. Lám. a korsze­rű technika és a humanitás milyen jól összefér. A rádió adó-vevő nemcsak a családo­kat. barátokat kapcsolja össze hanem idegen földrészek, más­más társadalmak, akár ellen­séges országok fiait is. S az már a barátság kezdete, ha a keresztneveden szólíthattak, s tegezhettek ... A Szent Jupát útját a rádió­amatőr-szövetség kérésére lát­hatatlan szemekként kísérik féltő figyelemmel világszerte a rádiós állomások. Az expedí- ciósok így nem érzik magukat annyira egyedül, tudják, baj­Randevu az éterben A változó szelek birodalmában

Next

/
Oldalképek
Tartalom