Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

1985. DECEMBER 10., KEDD Könyvek karácsonyra Kelendő kötetek lesznek Wem ünnepi könyvhét, hanem ünnep. Hetek óta tart a karácsonyi ajándékok beszerzése és örvende­tes, hogy alig akad olyan család, amelynél a vásárlan- dók listáján a könyv ne szerepelne. Ifjúsági és szépiro­dalom, művészeti kötetek, tudományosak, vagy épp hátborzongató krimik, sci-fik: megannyi olvasnivaló. Sokaknak ad a választáshoz segítséget az Állami Köny- terjesztő Vállalat Téli könyvvásár 1985 című színes ki­adványa. Ám vannak, akik biztatásul emellé szívesen veszik azok véleményét, ajánlását, akik tüzetesebben forgat­ták a kínált irodalom valamelyikét. Nekik szeretnénk . segíteni könyvvásári tájékoztatónkkal. Ártól Z-íg Igen hasznos kötet látott napvilágot a Móra Ferenc If­júsági Könyvkiadó kiadványa­ként Erős Zoltán munkája nyomán. A Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig című, sok képpel illusztrált könyv nemcsak gyermekolvasmány, hanem odaillik — kézikönyv­ként — nyolc esztendőn felül bárki könyvespolcára. Általá­nos és középiskolák tanmene­tét vette támpontul a szerző, elsősorban az irodalomórák­hoz kíván segítséjget adni — bevezetőjéből idézve — ab­ban, hogy „hol találhatók a térképen és a valóságban íróink, költőink életéhez, munkásságához, a tanult olvasmányokhoz kapcsolódó fontosabb, jelentősebb hely­ségek, tájak, milyen iro­dalmi érdekességek fűződnek az irodalomtörténetben gyak­ran szereplő helynevekhez.” A lapok forgatását érdemes az előszó elolvasásával kezde­ni, ugyanis Erős Zoltán né­hány fontosabb tudnivalót el­árul a kézikönyv tartalmi fel­építéséről, rendeltetéséről, használatáról, külön felhívja a figyelmet a kötetben levő név­és helységmutatóra, melyekkel kiegészül. mes tisztaság alaposságát su­gall és ugyanezt megköveteli a befogadótól. A márvány su­gárzása, az anyag engedelmes­sége a szobrászat ritka pilla­natainak egyike. Ugyanígy a ritka szépségek közé tartozik, amikor a vonalak vezérlik az értő kezet. A Borsos Miklós grafikáit összegyűjtő szép album ki­emelkedik az ünnepi könyv- kínálatból. A Szépirodalmi Kiadó gondozásában megje­lent kötet lapozgatásakor mint egy tárlaton, úgy követhetjük nyomon a rajzban fogant gon­dolatokat. Az évek múlásával másként látja az ember a vi­lágot — mondja a művész. Ez a másság meg is fogalmazódik a kronologikus sorba rende­zett alkotások nyomán. A kez­deti ujjgyakorlatszámba menő tanulmányokat követi az itá­liai vándorút emléke, majd a mitológiai témák általánosan emberi mélysége. Nem marad­hat ki a gyűjteményből a tó, a halász, a ló sajátos ábrázo­lása. Szavakban talán ki sem lehet fejezni, miért olyan cso­dálatos a Hajnali ünnep, vagy a Három királyok. Sorolhat­nánk egymás után a rajzokat, ám legjobb, ha átengedjük magunkat a látvány, a nemes művészet szépségének. A Malonyay hagyaték Szép kiállítású, igényes, egyedi kiadványok látnak napvilágot a gödöllői művelő­dési központ gondozásában. Mint nem hivatásos kiadó ver­senyre kelhetne a profikkal, mind a mondanivaló tartal­mas megfogalmazását nézve, mind a kiállítás eleganciáját szemlélve. Ünnepi ajándék a .három esztendővel ezelőtti Malonyay hagyaték kiállítás kiadványá­nak bővített utánnyomása, a Magyar Tudományos Aka­démia és a SOROS alapítvány támogatásával. Szép kiállítá­sú a kötet. Ahogyan belela­pozunk, megérint bennünket az egykori hatalmas gyűjtő­munka szépsége, jelentősége. Malonyay Dezső a századelő látnokaként jósolta meg a népművészeti értékek pusztu­lásának feltartóztathatatlan gyorsulását. Akkor fogalmazta meg mindezt, amikor a millen­niumi kiállítások sorában a magyar falut nézegethették a városligeti sétálók. Ekkor te­szi fel a kérdést; hogyan ke­ressük a népművészetet? S azonnal felel is rá: „először is, ez a szó, művészet, isme­retlen a faluban. Ahol már művészetet emlegetnek. oda be se menjünk, ott már a városi hatás garázdálkodik”. Nem véletlen, hogy gyűjtőút- ját Erdélyben kezdte, jelez­vén, hogy itt van a legnagyobb veszély a pusztulásra. Márpe­dig például a kalotaszegi ér­tékek megmentése, rögzítése az utókor számára, nem kis feladat. Szinte érthetetlen a gyűjtő- utak eredményének kétes fo­gadtatása. a bírálatok soroza­ta. Szerencsére mindez nem akadályozta meg az ötkötetes mű megszületését. Természe­tesen sok minden nem kerül­hetett A magyar nép művésze­te című könyvbe. A szerencse játszott az utókor kezére, ami­kor egy szekrény mélyén meg­találták a hagyatékot. A most napvilágot látó gyűjtemény így egyediségével hívja fel magára a figyelmet. A gazdag fotó- és mintakészletet a szerkesztő Bodor Ferenc tar­talmas bevezetője teszi teljes­sé. Az emberélet szépségei, bű­nök, bűnhődések, pokoljárás, részvét és remény világa ez. Belefér a magunk élete, vé­leményünk a világról, ízlé­sünk, örömünk és elég néhány vonal vagy két-három ecset­nyom, hogy kifejezzük mon­danivalónkat. Rajzolni jó és öröm, ezért szeretem és rajzo­lok „amíg az égi hatalmak engedik”. Borsos Miklós rövid önélet­írásának bevezető soraiban mondja el vallomását a világ­ról, s a művészetről. Itt fejt­hetjük meg a titok nyitját: miért olyan jóleső érzés a Borsos-alkotások látványa? Miért olyan tiszta és felemelő a vonalak játéka? Való igaz, hogy a néhány vonal és ecset­nyom sok mindenről szól, ám a legfontosabb, hogy mindig koncentráltan kifejezi a lé­nyeget. A művész önszűrőjén átcsurgatott üzenet így a ma­ga egyszerűségében tárul az őt megérteni kívánó elé. A ne­Illik tudni Viselkedni kell! — Ez a meg­állapítás számtalanszor el­hangzik, labdaként pattan, mivel ha a címzettet eléri, megesik, hogy visszapattan. A kulturált viselkedés írott és íratlan szabályait napjainkban inkább meghatározott hivatá­sok, foglalkozások gyakorlói­nak, s jövendő gyakorlóinak oktatják hivatalosan, ám az általános műveltség fontos ré­szeként ráfér — hogy csak saját portánkon söpörjünk —- valamennyi magyar állampol­gárra, kicsinyekre, felnőttek­re egyaránt. Hiánypótló ezért Köves J. Julianna Illik tudni című kötete, amely a Közgaz­dasági és Jogi Kiadó jóvoltá­ból. látott most napvilágot. Emlékszel még... KSZEIMÉG... .\m MJt étet mindennapi életének lapjait ábrázolja. A külföldi évek si­kereit, az itthonit a régi fény­képek hozzák közelebb nap­jaink operettkedvelőihez. Írták: Erdősi Katalin Eszes Katalin Átadták a Művészeti Alap díjait Munkásságuk elismerése A családi művészhármas a C so ntváry-teremben bemutatott közös ki­állításáért kapott kiállítási nívódíjat. A képen balról jobbra: Sarkan­tyú Judit iparművész, Sarkantyú Simon festőművész és Sarkantyú Mihály fotóművész. Veress Jenő felvétele Kedves ünnepség színhelye volt tegnap délelőtt a Pesti Vigadó zened váróterme. A Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapja irodalmi, kép­zőművészeti és zenei szakosz­tálya itt adta át az idei esz­tendő nívódíjait a művészeti élet kiemelkedő személyiségei­nek. A Művészeti Alap évről évre három művészt tüntet ki nagydíjával. Azokat az alkotó­kat, akik munkásságukkal el­ismerést váltottak ki a kö­zönség, a kritika és a művész- .társadalom körében, egyben hozzájárultak művészetpoliti­kai céljaink eléréséhez. Az idei irodalmi nagydíjat Mo­csár Gábor József Attila-díjas író nyerte el. A képzőművé­szeti nagydíjat Somogyi Jó­zsef Kossuth- és Munkácsy- díjas szobrászművésznek ítél­ték, hiszen életműve kultú­ránk jeléntős tényezője. A ze­nei nagydíjat Demény János zeneesztéta kapta. Elsősprban neki köszönhető, hogy Bartók életéről, személyiségéről ma több tényanyagot ismer a vi­lág, mint bárki más pályatár­sáról. Dr. Péterfi Istvánnak, a Zenei Alap első igazgatójá­nak emlékét őrzi a róla elne­vezett plakett, amelyet .az idén Pándi Marianne zenekritikus­nak ítéltek. Tizenketten kap­tak még nívódíjakat, köztük Sarkantyú Simon Munikácsy- díjas festőművész, lánya, a Szentendrén élő és alkotó Sar­kantyú Judit keramikus és a fiú, Sarkantyú Mihály fotó­művész, akik közös kiállításon mutatkoztak be a Csontváry- teremben, amelyért most vet­ték át a Művészeti Alap nívó­díját. Ünnepel egy iskola Névadójuk Erdei Ferenc Shaba királynője Ugye, kedves olvasmány volt, s az ma is az Oroszlán­hűség, az Elza és kölykei? A két kötet Joy Adamson tudo­mányos kutató és írónő műve. Színes képekkel, fotókkal 'ele­venedik az amúgy is figyelmet lekötő könyv, tizen- és hu­szonévesek, harmincon túliak érdeklődésére számot tartva. Észak-Kenya Shaba rezer­vátuma, vadvédelmi területe az újabb történet színhelye, Shaba királynője pedig nem történelmi személyiség, hanem egy három hónapos korában árván maradt és Joy Adamson figyelmébe, szeretetébe került ;eopárdkölyök, névé: Penny, vagyis amolyan aprópénzecs­ke. Értelmes és kiismerhetet­len, szép bundájú óriás macs­ka, Kelet-Aírika síkjainak könnyed futója, vadonjainak puha léptű vadásza, sziklás vidékek ügyes megmászója. JOY ADAMSON Shaba KIRÁLYNŐJE ügy afrikai leopárd iönénefr Az írónő leopárdkísérleté­nek első szakaszát írhatta csak meg. Penny szabadon éli Nincsen olyan nap, hogy örökzöld dallamai fel-ne csen­dülnének valahol az éter­ben, a Magyar Rádió hullám­hosszán, vidéki adók műsorán, külföldi adásokban. Hallgat­ják öregek és fiatalok, fülbe­mászó zenéjét magukkal vi­szik haza és dúdolják a szín­házlátogatók, az operettek kedvelői. „Ö, a Csárdáskirály­nő! Ö, az Ördöglovas, a Ma- rica grófnő! Ma önről álmod­tam megint, bocsánat, asszo­nyom!” — Operettirodalmunk királya volt, sokak számára az ma is Kálmán Imre. A zene után most a zene­szerző életével is megismer­kedhetünk, felesége, Vera asz- szony jóvoltából, aki könyvet írt Kálmán életének fontos fejezeteiről, életük történeté­ről. A német nyelven, eszten­dőkkel ezelőtt napvilágot lá­tott kötet Meller V. Ágnes műfordító jóvoltából örven­dezteti a hazai közönséget. Archív fotók teszik szemléle­tessé az olvasnivalót, a képe­ken sorra elevenedik fel egy- egy színházi bemutató, egy- egy primadonna és bonviván lassan szintén emlékké lett arca. Maga a könyv inkább a zeneszerző és családja Névadójára emlékezik szü­letésének 75. évfordulóján a szigetszentmiklósi Erdei Fe­renc Általános Iskola. Ese­ménysort terveztek, figyelem- keltőt, ismereteiket adót, amely a felnövekvő ifjú nemzedék­ben, ezúttal a szigetszentmik­lósi iskolába járó gyerekeké­ben élteti neves agrárpolitiiku- sunik, igaz tollú íróink emlé­két. Most a héten csapatünne- pély nyitotta meg az iskolai rendezvényeket, megkoszo­rúzták a névadó szobrát, ve­télkedőt rendeztek életének kiemelkedő állomásaival, ese­ményeivel kapcsolatban. Hét­főn kartoitták meg a nyolcadd- kosJk pályaválasztási találko­zóját és a pályaválasztási szü­lői értekezletet is. A kedd a sportesemény nap­ja, délután irodalmi összeállí­tással emlékeznek, melynek címe: Így élt Erdei Ferenc Szi- getszentmiklóson. Az iskolai rendezvénysor december 20-ig tart. Sor kerül kisdobos vers- és mesemondó versenyre, lesz vetélkedő Szép hazám, Magyarország cím­mel, az úttörők is Vers- és pró­zamondó versenyre készülőd­nek lázasan. Megtartják a Kazinczy-ver&enyt. melynek célja a szép magyar beszéd, a jó kiejtés megszerettetése. Tar­tanak rajzversenyt, munka­csapatgyűlést, gyermekkönyv­hetet, helyesírási versenyt is, az iskola úttörőcsapatának éle­tét kisfilmen mutatják be. Rádiófigyelő A 168 ÓRA. A rádió szom­bat délutáni, hetet summázó riportműsora kül- és belpoli­tikai mozaikjaival, frappáns interjúival és ténymegállapí­tásaival kedvelt hétvégi' mű- sorszám. Most bizonyára so­kan hümmögtek, bólogattak Kelemen Kata interjúja hal­latán, aki dr. Kékesi László­val, a Minisztertanács tanácsi osztályának vezetőjével be­szélgetett a tanácsi káder- utánpótlásról. A kérdés idő­szerűségét az adta, hogy épp e témával foglalkozott a Zala Megyei Tanács is, vb-ülésén. Honnan toborzódnak a ta­nácsi dolgozók, milyen a fel­készültségük, jövedelmezésük? Ezek voltaik a fő kérdések. Pest megye városi és községi tanácsapparátusainak alkal­mazottai is hasonlókat mond­hattak volna el — a többi közt azt, hogy nőtt az állampolgá­rok érzékenysége a hivatalok magatartásával szemben, ám a tanácsi hivatalok is többet adnak magukra, mint régeb­ben. Mint Kelemen Kata sum­mázta; a tanácsi munka szín­vonala egyenlő az állampolgá­rok közérzetével. Dr. Kékesi László elmond­ta:, jelentős mértékben javult a tanácsapparátusoknál dolgo­zók felkészültsége, kilencven százalékban rendelkeznek az előírt iskolai végzettséggel. A tisztségviselők több mint negyvenöt százaléka egyete­met, főiskolát, tanácsakadé­miát végzett. Sok körülmény hátráltatja viszont az után­pótlás erősödését, ilyen a fluktuáció, az elnőiesedés és az alacsony bérszínvonal. Bér­rendezés a tanácsoknál tizen­egy éve volt. Igaz, több a női vezető, de ezzel a gond is több. A közsé­gi vb-titkárok fele nő, az ap­parátusok irodáiban dolgozók nyolcvan százaléka vidéken szintén a női nemet képviseli. Sokan vannak gyermekgondo­zási szabadságon, és van sok olyan tanácsi feladat, amely nem pont nőknek való, inkább férfi munkaerőt kívánna. Vi­déken is sok az érettségizett, főiskolát vagy egyetemet vég­zett fiatalember, akik bár a tanácsnál helyezkedhetnének el. nem igyekeznek ilyen hi­vatást választani, elsősorban a kereset miatt nem. Har­minchatezer személy dolgoz­hatna az országban a tanácsi igazgatásban, ám ezerkétszáz állás betöltetlen. A feltétele­ken kell folyamatosan javíta­ni, hogy vonzóbb legyen a pá­lya és főként azok ne igye­kezzenek másfelé, akik az ál­lamigazgatási főiskolán sze­reznek képesítést, vagy azok, akik közgazdászok, jogászok, mérnökök. GONDOLAT—JEL. A Kos­suth rádió vasárnap délelőtti kulturális hetilapjának leg­utóbbi műsorát Bölcs István szerkesztette. Érdekes riport hangzott el a ázíhes mozifil­mek megőrzéséről, hosszú idő­re tárolásáról, arról, hogy a filmszakmában okvetlenül fontos az általános technoló­giai és technikai fejlesztés. Itthon jó lenne, ha a hűtőtá­rolás korszerűbb, nagyobb ka­pacitással kialakulna. A fejlett elektronika terüle­tén javában folynak a kutatá­sok. Talán évtized ha kell, és a digitált képrögzítésnek ki­alakulhat az a rendszere, amely az idők végezetéig sé­rülések nélkül tudja rögzíteni a hangosképes információt, a színeset is. Most ott tartunk, hogy az évtizedekkel ezelőtti Ludas Matyi filmünk, mely­nek egyik főszereplője Soós Imre, néhai neves színművé­szünk volt, már színét vesz­tett, élvezhetetlen, a múlté. A filmkonzerválásban kicsit le­maradtunk, summázta a mű­sor. Gondolkodni a hogyan to- vábbon elkezdtünk, időszerű­ségét, fontosságát tudjuk — csak éppen nagyon sok pénz kellene hozzá. E. K. Rajzolni jó, rajzolni Öröm esztendeje, hogy szokásos esti sétájáról nem tért meg ottho­nába. Űtja szerencsétlen bal­esettel végződve, az örökké­valóságba vezetett. felnőtt életét, mint az előző kötetek főszereplői, ám sorsá­ról már nem készülhetett újabb híradás Joy Adamson tollából. Január 3-án lesz öt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom