Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

Mesedélután a klubban Mihók és Kelekótyika A minap az Arany János Gimnázium klubja igen érdekes és furcsa progra- inot szervezett: mesehall- gatásra invitálta a diáko­kat. Őszintén szólva, nem számítottak túl nagy tolon­gásra. ugyanis továbbkép­zés miatt tanítási szünet volt, és ilyenkor mindenki igyekszik elkerülni még az iskola környékét is. Egy kicsit előbb érkeztem. Akkor még alig voltak, a szé­keket pakolgatták. Leültem és vártam. Nem sokáig kellett. Kis idő alatt a terem zsúfolá­sig megtelt, jóformán csak lányokkal. Többségük óvónő­képzős volt, mivel a mese és versmondás közvetlenül kap­csolódik leendő szakmájuk­hoz. Várakozásteli percek után végre megérkezett a me­semondó, Szolnoki Péter. Bar­na hajú, nagy szemű, kedves arcú, fiatal fiú. Ismerősen mozgott. Tehette, hiszen nem először volt iskolaklub vendége. Már tavaly is járt itt előadást tar­tani. Először azt tudhattuk meg tőle, hogyan vetnek a bo­londfalviak sót, s hogyan le­het megmenteni egy falut az ördögtől. Majd Bolond Jankó, Kelekótyika és Mi'hók törté­netei következtek. Befejezésül egy műmesét műmeséit el, amelynek címe: Esetem Zsu­zsikával. A szűnni nem akaró taps­ra adott egy ráadást és ezzel a hivatalos program véget ért. Valahogy senki nem akart hazamenni. Mindenki az asz­tal köré húzódott, amelyhez a klub vezetője, dr. Szabó Atti- láné és nem mindennapi me­semondónk leült egy kis cse­vegésre. Szó esett a színházi életről, a színművészet erede­ti háttereiről, kubsszák mö­götti titkokról. Péter elmondta, hogy nem­rég a Garaboncziás Stúdióban játszott, s kapott meghívást egy fiatal pesti művész, Bu­dai László alapította színház­ba is. ★ ‘ .Miután a többség elvonult, érpmég néhány percig beszél­gettem vele. — Hogyan is kezdődött? — öt-hat évvel ezelőtt, ál­talános iskolás koromban tag­ja lettem a Kincskereső iro­dalmi klubnak, amely a kecskeméti nagykönyvtárban alakult meg. Vezetője Rom hádi Mária volt, aki később is nagyon sokat segített. Mese- dramatizálást tanultam. Te hetségesnek tartottak. így jött az ötlet és elindultam egy vá­rosi versenyen. Első lettem. Ez felbuzdított, s több más versenyen is indultam. szép eredményekkel. Nagypn tetszik a Duna—Ti sza közi ő-ző tájszólás. Ez az ízes kiejtés nem volt idegen, hisz nagyszüleim és még talán a szüleim is így beszéltek. Megtanultam és szorgalmasan műveltem. Lehet, hogy fur­csán hangzik, de meg kellett tanulnom. Azután jött a ta vaíy előtti Ki mit tud?, ahol a nem várt második helyezést értem el. Nagyon örültem ne­ki. — A színészeket általában — szerepeik szerint — a kö­zönség besorolja egy-egy mű­fajhoz. Téged már beskatu­lyáztak? — Nem tudom. Igyekszem nem csak egy karakterűként bemutatkozni, holott a leg­jobban mégis ehhez vonzó­dom. Az iigazi stílusom — gon­dolom — majd még ezután alakul ki. — Zenei gimnáziumba jársz és kilenc éve játszol trombi­tán. A jövőben hogy képze­led el? — Azt hiszem, azt fogom tenni, amit sokan várnak is tőlem. Színész szeretnék len­ni, de a zenéhez való jó vi­szonyomat szeretném megőriz­ni. Ha sikerül a felvételim,-a színművészeti főiskoláik fo­gok továbbtanulni. De nem akarom elkiabálni. Ez még a jövő titka. Addig is még bő­ven van időm mesélni. 1 ★ Igaza van. Élethű, közvet­len előadásmódjával, megne­vettető gesztikulációjával, mo­solygó arcával, hirtelen fordu­latokkal és őszinte lelkesedé­sével visszavitt minket pár órácskára az álmok, a fantá­zia birodalmába, a gondta­lan gyermekkor örömteli pil­lanataiba, amikor oly gyak­ran kértük: anya mesélj! És mi hallgattuk a végét nem érő meséket, beleélve magunkat a történetbe, megfeledkezhet­tünk a nem mindig olyan mesés külső világról. Péter visszaadja nekünk ezt az él­ményt. Köszönjük néki! Hargitai Bernadett A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1985. DECEMBER 9., HÉTFŐ Gyors iramban haladtak az építők Ki-ki a teljesítménye szerint Amikor év közepén áttekintettük az Építőipari Kis­szövetkezet idei vállalásait, a vezetőség eléggé bizako­dó hangulatban mérte fel a munkálatok várható idő­beni kimenetelét. Hónapok múltán, az új év közeled­tével, úgy hiszem, időszerű újra visszatérni a témára, de már a tényekről készítve számvetést. Kapacitásfelesleg Az építők szinte mindenütt tervezett ütemben haladtak, munkáik a befejezés szaka­szában vannak, így azokat de­cember hónapban átadhatják. Egyik fontos vidéki megbízá­sukkal, a lajosmizsei MÁV-ál- lomás épületének felújításával már 3 hónappal a tervezett határidő előtt elkészülnek. Mintegy 22 millió forint érté­kű munkát végeztek az idén Cegléden. Mivel év közben némi ka­pacitásfelesleg is adódott, né­hány kisebb jelentőségű mun­kálatot Kecskeméten is vál­laltak. A MÁV Touristnál, a vízműnél és a gimnáziumnál kaptak megbízást a körösi mesteremberék. Itthoni épít­kezéseiken ugyancsak az utol­só simítások vannak már hát­ra, még az idén átadják a Démász raktárát, ahol 1 mil­lió forint értékű munkát vég­zett a kisszövetkezet, s rövi­desen végeznek a tejüzem fű­tési rendszerének olajtüzelés­ről gázüzeművé történő átala­kításával. Csupán a teljesség kedvéért említjük meg a művelődési központ homlokzatának felújí­tását, a buszpályaudvar gépé­szeti berendezéseinek üzem­be helyezését, ugyanis a fen­Jó szervezés, élénk teniszélet A sokak által ismert B. Tóth Ferenc a minap a konzerv­gyári vállalati ünnepségen az OTSH elnökének sportérdem­érmét vehette át. Vele beszél­gettünk hobbijáról, tevékeny­ségéről. — Hogyan ismerkedett a sportolással? — A sporttal való kapcso­latom az akkori NMSE labda­rúgó kölyökcsapatában kezdő­dött, 1946-ban a régi tüzér- laktanyai pályán, balösszekö­tőként. Az edzőm Török Já­nos volt, aki postásként is közismert volt városunkban. Később a Kinizsi ifiben sze­repeltem. Asztaliteniszezni Nagy Imre tanított — 1949­ben megyei általános iskolás versenyt is nyertem —, s ké­sőbb ő vitt ki a teniszpályára. — A teniszsportban Nagy­kőrösön milyen szerepe volt az ötvenes években? :— Labdaszedő voltam, 1957- ben részt vettem a pályabő­vítésben. 1957-től 1965-ig ját­szottam. A Ruttner házaspár, Jászberényi Tibor, Kirchknopf László, Kucher József és én a pályakarbantartásra sokáig úgy adtuk össze a pénzt. Az említett időpontban a Kinizsi- teniszpályát megszüntették, arra hivatkozva, hogy főleg orvosok járnak oda. — Mi történt ezután? — A tanács segítségével a szülőotthon udvarán építet­tünk teniszpályát. Kevesen játszottunk ott, de saját erő­ből karbantartottuk, 1968-tól 1982-ig. — Mi változás történt há­rom évvel ezelőtt? — A konzervgyár a Kinizsi­sporttelepen a régi helyén há­rom vörös salakos pályát épí­tett. Akkor jött városunkba a TF-ről Palai Lajos teniszedző. Tenisziskolát nyitottunk, amelynek most mintegy 80 a létszáma, önköltségesként mű. ködött, a bevételt a pálya- használati díj adta. Két éve megszerveztem a szakosztályt. Itt a legidősebb én vagyok (50),' a legfiatalabb pedig 7 éves. — Milyen eredményeket ér­tek el? — Felnőtt csapatunk a me­gyei II. osztályban hamar baj­nokságot nyert, az I-ben idén az alföldi csoport első helyén végeztünk. A II. és III. osz­tályban harmadik, az ifjúsági és serdülő gárda egyaránt má­sodik lett a megyében. Az or­szágos ranglistán 646. Kalocsa Tamás még csak 16 éves. Sok egyéni versenyen értünk el értékes helyezést. — Mik a céljaik? — Mivel nagyon tehetsége­sek fiataljaink, szeretnénk Nagykőrös sportsikereit növel­ni az OB III-ba való feljutás­sal. Sok leány is van szakosz­tályunkban és a nőket is el szeretnénk indítani a csapat­bajnokságban. — Van-e problémájuk az edzésekkel? — Jó órarend szerinti idő­beosztással nincs. Hét hónapig szabadtéri létesítményünk ko­ra reggeltől erős sötétedésig foglalt, a téli foglalkozásokat a Petőfi- és Toldi-tornacsar. nokban tartjuk, így a folya­matosság biztosított. Népszerű a teniszsport Kőrösön. — Van-e bővítési szándékuk mégis? — A sok fiatalnak helyet kell adni. Köszönjük, hogy a városi tanácstól ezerötszáz mázsa vörös salakot kapunk és ebből újabb két pályát kí­vánunk létrehozni a tavasz folyamán. — ön foglalkozása szerint a konzervgyár építési osztályve­zetője. Hogyan segítették a Kinizsi és az iskolák sportját, testnevelését? — A Kossuth-iskolában bi­tumenes kispálya, a Rákóczi­ban sportudvar kialakításá­ban, mindkettőt teniszezésre is- lehet használni. Segítünk a Petőfiben és a gimnáziumban is. A Kinizsi-sporttelepi tri­bün mögött kialakítandó lab- darúgó-edzőpályákhoz fel kell tölteni a mélyebb területet. Ide eddig kétezer vagonnyi földet szállítottunk. Mint a bázisvállalat konzervgyár részlege, a sportotthoni és a sporttelepi létesítmények kar­bantartását Rendszeresen vé­gezzük. — Milyen elképzelései van­nak, amiket az újságolvasók­nak el szeretne még mondani? — Egyéni ütővel játszunk, egy minőségi ütő négyezer fo­rintba kerül, ami anyagi ál­dozatot követel a teniszezők­től. A versenyzőknek tornaci­pőt és edzőruhát ad a Kinizsi. Az egészséges életmód, a hasz­nos időtöltés, rendszeresség­re, küzdésre, sportszerű maga­tartásra nevelés érdekében sóik szeretette] várjuk a teni­szezés iránt érdeklődő nagy­kőrösi és környékbeli leányo­kat és fiúkat. Sulyok Zoltán tiék is a kisszövetkezet fonto­sabb vállalásai közé tartoz­tak. Mindent összevetve elmond­hatjuk, az építők teljesítették célkitűzéseiket, bár egy szép­ségfolt azért akad, sajnos a csecsemőotthonban a konyha és kazánház átépítését anya­giak híján nem sikerült még befejezniük, így azt csak jö­vőre tudják átadni rendelte­tésének­Az évi néhány lakásfelújí­tást kivéve a lakosság részé­ről nem kap a szövetkezet megrendelést. A gázvezeték­építés intenzitásának köszön­hetően azonban itt is történt változás, mintegy 2,5 millió forint értékben végeztek ilyen jellegő munkát, dupláját an­nak, amit eredetileg terveztek. Minden igényt még így sem tudtak kielégíteni, úgy tűnik, az építők körmére égett a munka, ezért arra törekednek, hogy ahol a legsürgősebb, a kemény fagyok beálltáig elvé­gezzék a gázszereléseket. Minimális állásidő Ennyit a dolog látványosabb részéről, nézzük azt is, mind­ez hogyan fejeződik ki az anyagiakban? — Éves árbevételünk vár­ható alakulását tekintve elé­gedettek lehetünk. Eredetileg 35 millió forintot terveztünk be, ezzel szemben úgy tűnik, a 44—45 millió forint reali­zálódik majd — egészíti ki az elmondottakat Utassy Gábor, a kisszövetkezet elnöke, majd rögtön magyarázatot ad az eredményekre: — A téli hónapokban, ami tudvalévőén az építők holt idő­szaka, a téliesítések jóvoltából minimálisra sikerült csökken­teni az állásidőt, összességé­ben még a 200 órát sem lép­tük túl. Az eredményességet nagymértékben befolyásolták még a januárban hozott intéz­kedések. Ezek szellemében el­értük. hogy a vidéken dolgo­zó embereink a 8 órát tényle­gesen a munkában töltsék el, vagyis például az oda-vissza utazásra fordított időt csak ezen felül vesszük figyelembe. Érthetően senki nem örült e megszigorításoknak, ám azt hi­szem, nem voltunk igazságta­lanok, mert a több és minő­ségileg jobb munkát anyagi­lag elismertük. Az év egészében átlagosan 7—10 százalék bérfejlesztést valósítottunk meg, de hangsú­lyozom, mindenki kizárólag a teljesítményétől függően ré­szesedett abból. Korábban cse­kély mértékű munkaköri át­rendezést is csináltunk a ter­melő szféra javára. Örömmel mondhatjuk, hogy a munka­morál sokat javult az elmúlt időszakban, elenyésző mérték­ben fordulnak elő fegyelem- sértések. — A munkakörülmények javítására tettek-e intézkedé­seket? — Habár új technológiákat nem vezettünk be, de fontos feladatnak tartjuk a gépesí­tést. Ahol lehetséges, korsze­rűsítjük a munkát; az ácsokat, kőműveseket fúró-, véső-, a szállítóikat rakodógépekkel lát­tuk el. Ezzel párhuzamban a szakmai színvonalra is ügye­lünk, gépkezelő tanfolyamok­ra iskolázzuk be dolgozóinkat, s nébány fiatal munkatársun­kat középiskolába küldtük. — A szakcsoportok mennyi­ben segítik a kisszövetkezet működését? — Furcsa kimondani, de az a valóság, hogy a szakcsopor­tok működtetésére az alvál­lalkozók megbízhatatlansága miatt van szükségünk. > Ezért inkább csak alkalomszerűen, évente 3—4 hónapra vesszük igénybe munkájukat, és csak a helyi megbízásokhoz. Vidéki munkák — Pillantsunk egy kicsit előbbre. A jövő évet hogyan tervezik? — A célunk az, hogy lehe­tőleg Pest megyében kössük le magunkat, ám a beruházá­sok megcsappanása miatt nem lesz sok lehetőségünk válogat­ni. Itthon első teendőink kö­zött van a művelődési köz­pontban a büfé, öltöző átala­kítása, az udvar kerítésének megépítése, és szó esett a Vá- gi István Ipari Szakmunkás- képző épületének födémcseré­jéről is. — Azt hiszem, a kapacitá­sunk 60 százalékát ezután is a vidéki munkák — elsősor­ban Kecskeméten, Cegléden — kötik le. Az utóbbi helyen folytatjuk a honvédségi épü­letek felújítását, jövőre 15 millió forint értékű munkát vállaltunk abból — fejezte be tájékoztatóját a kisszövetke­zet elnöke. • My. J. Ünnepek előtt A közelgő karácsony a sze­retet, a béke és a család ün­nepe, s mindenkinek hő vá­gya, hogy az maga és szeret­tei számára minél boldogabb legyen. Ez csak akkor lehet maradéktalan, ha arra törek­szünk, hogy az ünnep napjain semmiben se legyen hiányunk. Éppen ezért ezen a téren nagy feladat vár elsősorban az élel­miszeriparra és kereskedelem­re. Az ünnepvárás során ellá­togattunk a város egyik leg­nagyobb élelmiszerboltjába, a Kecskeméti utcai Áfész-áru- házba, amelyet Mocsai Sán­dor és Marticsek László vezet. Az előbbi a boltvezetést 37 évvel ezelőtt Pesten kezdte, majd hazajött és^30 éve itt­hon, az áfésznél dolgozik, a másik pedig előzőleg 5 évig Kocséron, az ottani Afész-bolt vezetője volt. Mellettük 22 el­adó, és 10 tanuló dolgozik. Éves forgalmuk 40 millió fo­rint körül jár. Kérdéseinkre elmondták, hogy most sokkal nehezebb a boltvezetés, mint régen volt. Akkor be-bejött a nagykeres­kedő megbízottja, felírta, mit küldjenek — és rendben volt minden. De most, ha azt akar­juk, hogy ne legyen hiány­cikk, sok mindennek utána kell járni. Most például, hogy az ünnepekre és a disznóto­rokra paprikával és borssal tudjanak szolgálni, utazgatni kellett. A jó kereskedőnek minden­re kell gondolni. A kenyeret és a süteményeket megrendel­tük a Toldi iskola üzeménél és a Sütőipari Vállalatnál. — Húsipari cikkekkel, tőke­hússal, töltelékáruval, füstölt­és egyéb húsfélékkel az Áfész és a Mészáros Tsz húsüzeme, a ceglédi PENOMAH-vállalat, a Helvéciái Állami Gazdaság lát el bennünket, de Szolnok­ról is kapunk húsárut. A he­lyi húsüzem mostanában szál­lít juh-tőkehúst is. Újévre pe­dig elegendő bőrös virslit ké­szít. Állandóan sütjük a grill­csirkét. Nagy • választékunk van vágott baromfihúsból és mindenféle konzervekből is — mondják. Üdítők és egyéb italok,, bo­rok, pezsgők nagy választéka sorakozik a polcokon. Aján­dékkosarakat, sütemény, cu­korka- és csokoládéárukat kí­vánságra díszcsomagban ké­szítenek. Mindent megtesznek, hogy minél kellemesebb legyen a vásárlók ünnepe. November végén nyugdíjas tagjaiknak és vásárlóiknak kedveskedtek, nagyobb vásár­lásnál 15 százalék árenged­ményt adtak. A vásár napjain a napi bevételük 200—250 ezer forintra emelkedett. A nyug­díjasok ezzel negyvenezer fo­rintot takarítottak meg. Kopa László Piaci jelentés" Rendkívüli felhozatal A hét végén, a szinte tava- szias, jó időben, rendkívül nagy piac volt, főleg sok ba­romfit árultak. Már megjeleni a piacon a fenyőfa is, méteréi 30 forintért árusították. A háztáji szemestermény- piacon a búza literjét 5—5,50, az árpát 6, a morzsolt kuko­ricát 12 forintért árusították. A gyümölcs- és zöldségpia­con az alma 10—12, a körte 16—25, a héjas dió 40—45, a dióbél 180, a gesztenye 56, a naspolya 30, a burgonya 5, a karfiol 25, a fehér káposzta 10, a kelkáposzta 12, a kara­lábé 14, a vöröshagyma 12, a . lilahagyma 14, a savanyú ká­poszta 20, a köleskása 36, az üvegházi paradicsom 50—60, a gyökér 20, a sárgarépa 12, a fekete retek 12, a hónaposre­tek csomója 6, a vegyészöld- ség 8, a zöldpaprika darabja 1—6, kilója 16—20 forintért kelt. A baromfipiacon a tyúk párja 200—260, a vágócsirke 140—260, két kakas 300, a lúd párja 5—600, a pulyka 700, a gyöngytyúk 160; a hízott lúd és kacsa 60—65, a lúdtojás 6, a tyúktojás 3,50 forint volt. K. L. Anyakönyvi hírek Fájó szívvel mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik a szeretett jó feleség, édesanyánk, nagyma­mánk, B. Balogh Istvánná szül. Adám Erzsébet temetésén részt vettek, sírjára koszorút. virágot helyeztek. A gyászoló család. Született: Fehér Géza és Tamás Ibolya: Andrea nevű gyermeke. Névadót tartott: Ivanics Fe­renc és Papp Zsuzsanna: Nor­bert; Szendi Zoltán és Öcsai Ágnes: Zoltán; Szépe András és Mondi Gabriella: András nevű gyermekének. Meghalt: Magyar Sándorné Benczúr Klára (Taksony u. 10.); Dobos István (Gát u* 4.); Fodor Ferencné Bodor Erzsébet (Ceglédi u. 6.); Be- kő József (Lázár Vilmos u. 16.); Lázár Albertné Módra Erzsébet (Jókai u. 25.); Sáfár Sándor (Tázerdő dűlő 99.); Bíró Ferencné Katona Rozá­lia (Magyar u, 9.); Horváth Györgyné Kallik Erzsébet (Berzsenyi u. 4.). Mozi A nagyteremben Vörös grófnő I—II. Színes, magyar film. Előadás 5 óra­kor. A stúdióteremben Flashdance. Színes amerikai zenés film, fél 6-kor. issN tua-sm eHsayMrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom