Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-09 / 288. szám

«rvr . jinm 1985. DECEMBER 9., HÉTFŐ Összefognak a bankok Élénkülő kötvénypiac Az Állami Fejlesztési Bank kötvénypiacán az idén nem­csak a lakossági kötvények, hanem a vállalati értékpapí­rok iránt is jelentősen meg­nőtt az érdeklődés. Korábban elsősorban a lakosság által vá­sárolható értékpapírok keres­lete haladta meg a kínálatot. A vállalati értékpapírok nö­vekvő forgalma azzal is magyarázható, hogy ezeket újabban a bank nem bizo­mányba, hanem készpénzért vásárolja meg. Ez megnövel­te az ilyen kötvények iránt a bizalmat, ami most már piaci forgalmukban is jelentkezik. Ugyancsak élénkíti a forgal­mat, hogy az utóbbi néhány esztendőben alakult új pénz­intézetek nemcsak az érték­papírok kibocsátásába, hanem a kötvények vásárlásába is bekapcsolódtak. Többségük főként azért jelentkezik mind­inkább vásárlóként is a pia­cokon, mert tartalékainak egyre nagyobb hányadát igyekszik könnyen értékesít­hető kötvényekben elhelyez­ni. összességében megállapít­ható: a kötvénypiac jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság körében és a vállalatoknál egyaránt nőjön a megtakarítási kedv, s gyor­suljon a tőkeátcsoportosítás. A kötvényvásárlók 20—40 szá­zaléka általában nem az OTP-ből veszd ki pénzét, ha­nem egyéb megtakarításait fekteti be az értékpapírokba. Az ÁFB-nél új értékpapír­formák kidolgozásával szeret­nék tovább növelni a megta­karítási kedvet, s egyúttal újabb rétegeket is be kíván­nak vonni a kötvényvásárlá­sokba. Pillantás — előre-létfőn ülést tart az Ország- gyűlés településfejlesztési és ipari bizottsága a Parlament­ben. Kedden Budapesten sajtótá­jékoztatón mutatják be A magyar állam szervei 1944— 1950 című átfogó alkotást. Az esemény színhelye: V. kerü­let, Szent István tér 4. Szerdán a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásáról tanácskozik a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsának elnöksége. Csütörtökön a Pénzjegy- nyomda a Magyar Újságírók Szövetségének székházában tart sajtótájékoztatót a pénz­jegynyomtatás történetéről. Pénteken az Építők Szék- házában megkezdődik a Ha­zafias Népfront VIII. kong­resszusa. Szombaton Vörösmarty Mi­hály Csongor és Tünde cí­mű színművét mutatják be az egri Gárdonyi Géza Szín­házban. Vasárnap ezüstvasárnapon nyitva tartanak az áruházak. Szuper Kupa idén harmadszor Lapunk főszerkesztő-helyettese megnyitja az idei küzdelmeket, mellette jobbra dr. Budai János, a PMIÍ.BT elnökének megbízottja, balra Jokán Petemé, a Buda-Flax budakalászi gyárának igazgatója és Katona László alezredes (Folytatás az I. oldalról.) leghamarabb visszaérkezni a rajt melletti célba. Közben tároltak a kocsik, kipörögtek a kerekek, volt elég dolga a versenyzőknek, hogy újra egyenesbe állítsák a járőrko­csit. S bár kint ugyancsak friss volt a levegő, a kor­mánynál ülők megizzadtak. A legszebb produkciót Oláh Im­re, a fegyveres erők és testü­letek csapatának versenyzője mutatta be, látszott, igazi vérbeli pilóta, aki érzi autója legkisebb jelzését is, és ruti­nosan, ügyesen reagál a kitör­ni készülő járműre. S az is látszott, hogy élvezte a csúsz­kálást, akárcsak a többiek, de csak egyikük lehetett első, s ez Oláh Imrének sikerült. A versenyzők után kipróbál­hatták magukat a nézők is, s bizonyára nemcsak élveze­tes, hanem hasznos is volt ez. Közben zajlottak a többi próbák is, egészségügyi gya­korlati vetélkedőn vettek részt, akik ezt vállalták. Imi­tált sebeket és sérüléseket gyógyítottak meg, láttak el szakszerűen a szigorú zsűri előtt. Mások egy gépkocsi hibáit fedezték fel több-kevesebb si­kerrel, míg a csapatok ötödik tagjai munkavédelmi gyakor­lati vizsgán igyekeztek a le­hető legjobban megállni he­lyüket. Ezután ' a zsűri és a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanácsnak Commodore 64-es számítógépe vette át a fősze­repet, s amíg ők dolgoztak, a résztvevők a Rothmans ciga­rettakonszern autó- és motor- versenyekről összeállított vi- deofilmjeit csodálhatták meg. Bizony, olykor még izgalma­sabb volt, mint a vetélkedő... Végül megszületett az ered­mény, a Szuper Kupát a ta­valyi védők vihették megint haza, miután átvették la­punk főszerkesztő-helyettesé­től, Mészáros Jánostól. S mint Katona László alezredestől megtudtuk, öt nap jutalomsza­badság a díja az első helyezés­nek. b mi lehet ennél becse­sebb egy katonának? Talán hat nap szabi. A csapat tagjai örültek a sikernek és a juta­lomnak. Az ünnepélyes díjkiosztón gazdára talált lapunk má­sik serlege is, az, amelyet az ügyességi pályán legjobban szereplő versenyzőnek aján­lottunk fal, ezt Ságodi Pál, a KISZÖV csapatársak tagja nyerte. A csapatverseny eredménye: Első és a Szuper Kupa 1985. évi védője: a Kossutn Lajos Katonai Főiskola (Szentendre) 7S3 ponttal (Katona László al­ezredes, Kiszél Imre főhad­nagy, Grabicza János szakasz­vezető, Konrád Bertalan őr­vezető, Sebesi Kálmán oktató, Kassai György oktató és fel­készítőjük: Varga Mátyás rendőr őrnagy, a Szentendrei Közlekedésbiztonsági Tanács titkára), 2. Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság (745), 3. a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok csapata (725), 4. a fegyveres erők és testü­letek csapata (696), 5. MÉ­SZÖV (691), 6. Csepel Autó II. csapata (667). Egyéni versenyekben: KRESZ- és egészségügyi teszt: 1. Sebesi Kálmán (KLKF). Ügyességi pálya: Ságodi Pál (KISZÖV). Csúszós pálya: 1. Oláh Im­re (fegyveres erők és testüle­tek csapata). Egészségügyi gyakorlat: Solymosi András (Pest Me­gyei Rendőrfőkapitányság). Munkavédelmi gyakorlat: Czakó Illés (termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok). Műszaki gyakorlat: Jámbor László (Pest Megyei Rendőr- főkapitányság). A legjobb hölgyversenyző: Neuhauser Béláné. S hogy jól sikerült az idei Szuper Kupa döntője, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a résztvevők így búcsúz­tak: viszontlátásra jövőre, ugyanitt! Roóz Péter Szénnel megrakott kocsik vesztegelnek Nehéz helyzetben van a vasút Bár minden esztendőben újra és újra napirendre kerül az őszi szállítási csúcs kérdése, a helyzet alig-alig javul. A szakemberek a megmondhatói, mekkora erőfeszítést köve­tel például a vasúttól, hogy az árut időben eljuttassa a cím- zetthez, s minden igénylőnek időben a rendelkezésére állja­nak az üres kocsik. Megszervezni a vaspályákon a szerel­vények mozgását, összehangolni a különböző érdekeket rop­pant nehéz, hát még meggyőzni a vállalatokat, szövetkeze­teket, hogy hét végén is rakodjanak! A rábeszélés gyakran nem ér célt, s a küzdelem a szállítás folyamatosságáért oly­kor szélmalomharcnak tűnik. ni rakományától, akkor nem is oly kedvező a kép. A vasútigazgatóságon fo­lyamatos a nyilvántartás. Vasárnap a kora délutáni órákban Friedrich Tamás áruirányító már értékelhető adatokkal szolgált: Tetőpont előtt Bár a mostani hét vége — állítják a MÁV Budapesti Igazgatóságán — ezúttal ki­vételt jelentett. Harmatos János osztályvezető-helyettes azt mondja, ez amolyan vi­har előtti csend. — Nézze csak meg majd az elkövetkező napokat, mekko­ra lesz a kapkodás — mond­ja bőséges tapasztalatok bir­tokában. — Sok helyen egy­szerre nagyon sürgős lesz, ami eddig nem volt az. De­cember 20-ig a tetőpontjára ér a szállítási csúcs, ami azt jelenti, hogy még nagyobb szükség lenne üres vagonok­ra. Lenne — mondtam, s azért használtam feltételes módot, mert tudom: a sok késetten kirakott kocsi miatt nem minden igényt tudunk időben teljesíteni. A vasút mostani feladatai valóban hatalmasak. Az év utolsó harmadában például több mint 40 millió tonna áru célhoz jutásáról kell gon­doskodniuk, ennek nagy ré­sze decemberben indul út­nak. A megrendelők nem csu­pán idehaza várják a szállít­mányokat, hanem külföldön is. A Szovjetunióba például — pótolva az első félévi el­maradásokat — december 31-ig mintegy 3 millió 699 ezer tonnányi rakomány ér­kezik. Csak péntek délig — Mi viszont csak akkor tudunk zavartalanul dolgoz­ni. ha a vagonok ki- és be­rakása folyamatos — folytat­ja az osztályvezető-helyettes. — Az ötnapos munkahétre való áttérés óta azonban so­kasodnak gondjaink. Tapasz­talataink szerint — a folya­matos üzemben dolgozó gaz­dálkodók kivételével — pén­tek délben szinte mindenhol megáll az élet. Megesik, hogy a kocsikat ugyan beengedik a telepre, azonban hozzá sem nyúlnak. Szombaton és va­sárnap ilyenkor, december­ben a vagonok 60—80 száza­lékát vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy késéssel rak­ják ki. Megyénkben és Budapesten ezen a hét végén a helyzet jobb volt a vártnál. Szomba­ton például összesen 1950 ko­csit raktak ki a különböző állomásokon, mintegy tíz szá­zalékkal többet a vasút ter­vében szereplő mennyiségnél. A kényszerkirakást azonban most is alkalmazni kellett. Az abonyi Tüzép-nek 56 tonna szenet kellett volna átvennie, helyettük a MÁV brigádja végezte el a munkát — a há­romszoros tarifa 66 százalé­káért. S ha még azt is hoz­zátesszük, hogy az elmúlt hé­ten további 39 kocsit ily módon kellett megszabadíta­■ : s:; • -«1®* , . - . :l : - ­— Cegléden 21 kocsi üres, és ugyanennyi vár kirakásra. Vácott a Ganz-Danubius Ha­jó- és Darugyár ottani gyár­egységének címére öt vagon érkezett, ők nem nagyon vál­lalkoznak hét végi munkára. Az állomás nyilvántartása szerint 10 kocsi kipakolása késik. Ezek azonban még el­fogadható adatok, ha figye­lembe vesszük, hogy Buda­pesten nagyon sok a kirakat- lan vagon. Rákospalota-Üj- pesten például a DÉLKER- hez érkezett nagyobb tétel áru, ebből 22 kocsi a telepü­kön, 41 pedig az állomáson várja a rakodókat. Néha az is megtörténik, hogy egy-egy megrendelő napokig, sőt he­tekig nem nyúl a szállít­mányhoz, sőt az a gyanúm — bár ezt nagyon nehéz bizo­nyítani —, hogy egyes vál­latok raktározásra használják a kocsikat. Ötnapos cukor Ha már az abonyi Tüzép« telepet említettük rossz pél­daként, szóljunk a pilisiek­ről, akik ötvagonnyi szenet gyorsan, pontosan, a meg­adott időre kiraktak. De ugyanígy a lehető legrövi­debb idő alatt a vásárlókhoz kerülhet a keresett tüzelő­anyag Cegléden és Albertir- sán is. Budaörsön viszont gyakori a késetten kirakott kocsi: a depónál a legtöbb­ször nem dolgoznak szomba­ton és vasárnap. A mostani hét vége rekordját a biator- bágyi állomáson veszteglő, két, cukorral megrakott va­gon állította fel a megyében, ezeket a Hungarovin meg­rendelésére küldték, s már öt napja nem jutott eszébe a címzettnek, hogy nekik köte­lességük is van. A vállalat pedig — a töb­bihez hasonlóan — a késésért kifizeti az ilyenkor szokásos összeget. Tehetik, hiszen nem a mulasztásért felelős vezetők zsebéből veszi ki a vasút a pénzt, hanem a gyár, az üzem, a szövetkezet kö­zössége lesz szegényebb né­hány ezer, néhány tízezer fo­rinttal. A pazarlásnak ez a módja pedig — a gyakorlat ezt bizonyítja —, úgy látszik, elfogadott a legtöbb helyen. De meddig? F. Z. Ágazati kongresszusok (Folytatás az 1■ oldalról.) kenységét, s meghatározta a további tennivalókat, A ta­nácskozáson 'részt vett Hor­váth István, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára és Ba­ranyai Tibor, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának fő­titkára is. A szakszervezet központi vezetőségének nevében Szabó Endre főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést az írásos beszá­molóhoz. Elmondta, hogy a szakszervezet aktívan bekap­csolódott a közalkalmazottak úgyszólván valamennyi anya­gi foglalkozási rétegét érintő korszerűsítési intézkedések előkészítésébe és megvalósí­tásába. Érvényesítette érdek- képviseleti és érdekvédelmi szerepét. A szakszervezet fon­tos célnak tartja, hogy az el­következő öt évijén a közal­kalmazottak életszínvonala érzékelhetően emelkedjen, életkörülményei pedig több tekintetben javuljanak. A vitában szót kért Hor­váth István is. A Központi Közlekedésiek: Bizottság titkára legfonto­sabb feladataink között emlí­tette, hogy a politikai intéz­ményrendszerünkben , végre­hajtott mindenféle változta­tásnak a szocialista demokrá­cia szélesedését és teljesebb kiépítését kell szolgálnia. An­nak a véleményének is han­got adott, hogy a közalkal­mazottak munkakörülményei nem rosszabbak — igaz, nem is jobbak — az átlagosnál, s ha ezen a területen sikerül előbbre lépni, akkor nem egyszerűen a közalkalmazot­tak munkafeltételei javulnak, hanem az állampolgárok mil­liói is jobb érzéssel fordul­nak meg a közhivatalokban. A kongresszus küldöttei határozatot fogadtak el az el­következő fél évtized legfon­tosabb feladatairól, majd megválasztották a szakszer­vezet vezető testületéit és tisztségviselőit. A Közalkal­mazottak Szakszervezetének elnöke Prieszol Olga, főtitká­ra Szabó Endre lett. Titkárai: Baloghné dr. Szőcs Klára, Kőrössy Jenő és Márkus Ist­ván . Esélyegyenlőség a fuvarozásban Pörögnek a kerekek, dől a kocsi, Oláh Imre útban a győzelem felé A hét végén a Fővárosi Tanács dísztermében tartotta XXXI. kongresszusát a Köz­lekedési és Szállítási Dolgo­zók Szakszervezete. A tanács­kozáson részt vett Czinege Lajos miniszterelnök-helyet­tes, Urbán Lajos közlekedési miniszter, és Szlovatsik Ká­roly, a SZOT titkára is. A megnyitót követően Mol- dován Gyula főtitkár számolt be a 160 ezer tagot képviselő, mintegy 350 küldöttnek az el­múlt öt esztendő tevékenysé­géről, s vázolta a soron kö­vetkező feladatokat is. Ki­emelte: a népgazdaság általá­nos helyzetéből adódóan csökkentek a szállítási igé­nyek, s így kevesebb lehető­ség volt a teljesítmények nö­velésére. Ezzel párhuzamosan fokozatosan romlott a jármű­ipar műszaki állapota, lelas­sult a keresetnövekedés üte­me és nőtt a tényleges mun­kaidő. A VII. ötéves tervben a szakszervezet véleménye szerint javítani kell Buda­pest és az öt vidéki nagyvá­ros . tömegközlekedési helyze­tét, s meg kell teremteni a magánfuvarozók és nagyvál­lalatok közötti versenyben az esélyegyenlőséget. A főtitkár beszámolóját kö­vető vitában felszólalt Czine­ge Lajos is. Értékelve az iparág eredményeit és gond­jait, felhívta a figyelmet ar­ra, hogy alapvető egyenlőtlen­ségek alakultak ki az inf­rastruktúra és a termelés kö­zött. Feladataink is adottak, s már most el kell kezdeni a felkészülést az ezredfor­dulón várható műszaki és technikai • fejlődésre. Szót kért a vitában Urbán Lajos is, aki a fuvarpiacon egyre jobban megélénkülő verseny­ről beszélt. A vitát követően a kong­resszus határozatot fogadott el, majd megválasztották a szakszervezet vezető testüle­téit és tisztségviselőit. A KSZDSZ elnökévé F. Szabó Istvánt, alelnökeivé Mátyási Árpádot és Mónus Gábort választották. A főtitkár Mol­dovan Gyula lett, a szakszer­vezet titkárai pedig Hegyi Kálmán, Jenecsek István és Papp Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom