Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

WAT . .iiKuyni 6 1385. DECEMBER 7.. SZOMBAT Színházi levél Egy keserű komédia Toldi Miklós ismét vív a cseh bajnokkal Tűznyelők, mímesek, kuruzslók Ö Hamlet herceg', a dán királyfi, a kor foglalatainak nevezi a színésze­peare mester itt túlontúl is szerény: közelebb járna az igazsághoz, ha nem a színészeket, hanem a szín­darabokat — a maga műveit — nevezné a század lenyoma­tának s a kor foglalatának. Mert azok valóban annak te­kinthetők. Még akkor is, ha írójuk tudatosan aligha ezért írta meg őket. A korról, melyben Shakes­peare élt, gyakorlatilag min­dent tudunk. Arról viszont, hogy ő miként élt ebben a korban, gyakorlatilag alig va­jamit tudunk. Nem ismerjük, mit gondolt Erzsébet, majd I. Jakab Angliájáról. Nem tud­juk, milyen volt a viszonya az uralkodókhoz, hogyan fogadta a hatalom és a hatalmon le­vők mozdulatait, s hogyan reagált a tömegek lépéseire. Azaz: ez így nem egészen pontos. Mert a darabjaiból azért sok minden kiolvasható. össze lehet rakni a vélemé­nyét a korról, a világról, az emberekről, Anglia történel­méről, a szűz királynőnek ne. vezett Erzsébetről, s az általa llefejeztetett Stuart Mária fiá­ból lett I. Jakab királyról. Sosem direkt módon persze. Még csak utalásokkal is alig élve. Szorgalmas tudósok ki­mutatták ugyan, hogy melyik darabjában melyik rész, mon. dat vagy jelenet vonatkozik közvetlen korabeli események­re, vagy melyik figurájáról tudhatták a kortársak, hogy kire. melyik ismert politikus­ra, főrendre, nagy emberre ha­sonlít. Shakespeare ügyesebb volt unnál — vagy jobb művész volt —, semminthogy fejjel r falnak menve támadjon rá a kor visszásságaira, hibáira, bűneire. Nem egy kortárs drámaíró, köztük a legtehet­ségesebb, és Shakespeare leg­jobb barátja, Ben Jonson, többször is a börtönben kö­tött ki egyik-másik darabja túságosan éles, túlságosan kri­tizáló és leleplező hangvétele miatt. A hatalom nem szen­vedhette ezeket a kíméletle­nül gúnyos, tiszteletlen mű­veket. Shakespeare viszont so­sem került ilyen konfliktusba a hatalommal. Sőt, társulata, már Jakab uralkodása alatt, A Király Emberei címet vi­selhette, azaz, udvari színtár­sulat volt. Shakespeare még­sem volt konformista, udva­ronc vagy bértollnok. Az ö válaszai a kor gúnycsapásaira, a zsarnok bosszújára, a gőgös ember dölyfére, a pörhalasz- tásokra, s mind a rúgásokra, melyekkel a tűrő érdemet bántalmazták — a müvei vol­tak. A nagy tragédiák, a nagy vígjátékok — de a királydrá­mák is, amelyekről általában azt tartják, fő szándékuk a Tudor-ház trónjogosultságá­nak, a fennálló hatalom legi­timitásának az igazolása volt. De ha valaki figyelmesen ol­vassa ezeket a krónikás játé­kokat, még ezekben is ész­reveheti, hogy bár kétségtele­nül megtalálható bennük egy­fajta lojalitás, megvan azért a legfőbb kérdésnek, a hata- Jom és az erkölcs viszonyának a boncolgatása is. Elég a bu­dapesti színpadokon jelenleg is látható II. és III. Richárd- ra hivatkozni. Több ezekben a jó és a rossz hatalomról, a jó és a rossz királyról való elmélkedés, mint a történelmi képeskönyv. Vagy azokat a vígjátékokat, mélyeket keserű komédiák címszó alatt foglal össze a shakespeareológia. Legalább három illethető ezzel a jelző­vel : a Troilus és Cressida, a Minden jó, ha jó a vége, s a Szeget szeggel. Valószínű, hogy az 1600-as évek első fél évtizedében keletkeztek .— te­hát abban a periódusban, amelyben, egyebek között, az Essex-összeesküvés zajlott le, Erzsébet halálával megszűnt a Tudor-ház uralma, Stuart Jakabbal megszűnt a parla­ment hatalma, s Anglia-szerte olyan változások zajlottak, amelyek alapjaiban kezdték megrendíteni a korábbi társa­dalmi rendet. .......^___ Mi ndezek nyomot hagytak Shakespeare művein. Nem vé­letlen, hogy ebben a fél évti­zedben a vígjátékai is kese­rűek lesznek, s hogy e kese­rű komédiák a nagy tragédiák árnyékában, azok társaként születnek. Udvarképes, előad­ható, börtönnel sosem fenye­gető művek ezek — de vilá­gosan kiérezhető belőlük egy csalódott, megkeseredett, szkeptikussá vált, az idő kizökkenését észlelő és átélő művész véleménye. Ha az egyébként nem túl gyakran színre kerülő Szeget szeggel ma megjelenik a szín­padon, látszólag, gondtalan, a mesék fordulatait és figuráit idéző cselekménye mögé oda kell képzelnünk ezt a kizök­kent időt. Mert igaz ugyan, hogy ez a játék Viennában, azaz Bécsben játszódik, s hogy hősei és hősnői olaszos neve­ket viselnek, meg hogy itt is a kor ismert novellagyűjtemé­nyeiből vétetik a történet — de ez csak a felszín. Vin- centio, Bécs hercege sokkal inkább hasonlít a hatalommal és az alattvalókkal packázó angol uralkodókra, főembe­rekre, semmint egy képzelet­beli városállam urára. A má­sokra rideg és álszent erköl­csöket kényszerítő, s közben magát ezen erkölcsi törvé­nyek alól feloldó Angelo min­táit is nyugodtan vehette Shakespeare a kortárs angol főurak és dúsgazdag polgárok köréből. A nagyszájú, léhűtő, kerítő, élősdi figurák meg csak úgy nyüzsögtek a kora­beli Londonban, az akkor is­mert világ legnagyobb váro­sában. Amit uraik nagyban csináltak, azt ők a maguk szintjén kicsiben és alpáribb módon vitték végbe. De a büntetést többnyire ők kap­ták. A Szeget szeggelben is Lucio, a nyálas, vádaskodó, kurafi, moral insanity fickó megbűnhődik tetteiért, Ange­lo viszont, aki egy egész vá­rost vitt kis híján a pusztu­lásba, megússza. A herceg egy gyeplőjét vesztett erkölcsű vá­rosból vonul ki, s bízza fon­dorlatosán egy labilis morá­lis tartasd emberre — Ange- lóra — a rendcsinálást, hogy aztán a játék végén minden visszatérjen a kezdeti pont­hoz, de most már a rend és az erkölcs látszatának őrzésé­re sem gondolva. A világ nem lesz jobb ebben a vígjátékban. Még csak nem is marad ugyanolyan. Tovább romlik. Shakespeare-nek nincsenek il­lúziói. A Madách Kamará­ban, ahol most Szirtes Tamás rendezte ezt a darabot, ennek az illúzióvesz­teségnek a nyomait is alig ta­láljuk. Kedves és erkölcsös mesét látunk, amelynek a vé­gén minden jóra fordul. Jó­kat nevetünk a komikus figu­rákon, elandalodunk a lírai részeken, tapsolunk a rokon­szenves hercegnek, megvetjük az álnok Angelót, örülünk, hogy egymásra találnak a szerelmesek. A világ szép, az élet kellemes. Hogy Shakes­peare nem erről beszél, nem ezt irta meg? Az az ő baja. Takács István Bár a tél még csak eztán mutatja ki úgy igazándiból a foga fehérét, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyv­tár már elkészült a jövő tava­szi, nyári tervekkel, összeállt a szentendrei és visegrádi ren­dezvények programja. Az idei kulturális évad zárásáról és az 1986-os műsortervekről beszél­gettünk Tóth Bélával, a mű­velődési központ igazgatójá­val. — Jól sikerült az 1985-ös esztendő. A tervek eredmé­nyeseknek bizonyultak. Gon­dunk azonban, hogy egyedül érezzük magunkat, mert sem szakmai, sem anyagi támoga­tást nem kapunk megfelelőt. A bevételi tervünk kétmillió 800 ezer forint volt, ami a 20 ezer lakoshoz képest megle­hetősen magas. Ennek ellené­re az előírásnak már október­ben megfeleltünk. Mégsem tudom, hogyan leszünk képe­sek anyagilag az évadot végig­vinni. Tíz esztendeje nincs pénz az intézmény felújításá­ra, így kénytelenek vagyunk a bevételből fedezni azt, ami lehetővé teszi, hogy az embe­rek kényelmesen, otthonosan érezzék magukat. Köztudott, hogy a tetőszerkezet nem bír­ja a havat. Olyankor, ha esik, mindig beszakad, s egyébként is beázik. Százezreket fizet­tünk már ki a javításért, még­sem jártunk sikerrel. • A gondok ellenére is érté­kes, vonzó programot tudlak összeállítani a jövő évadra. Milyen műsorok várják a tu­ristákat Visegrádon? — Először talán az anyagi háttérről szóljunk. Rendelke­zünk félmillió forint tőkével, s ehhez a Pilisi Parkerdő-gaz­daság és a megyei idegenfor­galmi hivatal még további fél- fél millióval járult hozzá. A Visegrádi Palotajátékokat pro­fi szintre szeretnénk fejlesz­teni, és így ehhez a költség- vetés rendelkezésünkre áll. Az új téma: Nagy Lajos király megérkezik a királyi székhely­re, és szemlét tart a bandé­riumok megalakulása után. Az udvar természetesen a Dunán érkezik. A főutat középkorivá varázsoljuk a megfelelő dísz­letekkel, és az uralkodót, aki végigvonul a főúton, kellő hó­dolattal fogadják az alattva­lók. A nép természetesen a közönség lesz, de ott produ­kálja majd magát a tűznyelő, a bűvész, a mimes, a kuruzs­ló és a többiek is. A fogadást a király már a palota udvarán tartja, tánccal, zenével, ének­kel, majd megkezdődik a baj­vívás Toldi Miklós és a cseh bajnok között. A szöveghez llosvai Selymes Péter és Arany János eredeti művét használ­juk fel. A rendező ismét Tú­rién György. 9 Tavaly anyagi gonndot jc- lentett a díszletek, a jelmezek elkészítése. Most hogyan old­ják meg? — Amiből nagyon sok kell, az a címer és a pajzs. Mű­anyagból öntetjük ki, és szi­tával nyomjuk rá a kornak megfelelő mintát, ami cserél­hető, tehát mindig változtat­hatjuk. A jelmezeikhez szük­séges anyagot a Budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Válla­lattól kapjuk olcsón, ugyanis megvásároljuk a néhány mé­teres végekből álló mintada­rabjaikat. Ezekből készülnek a reneszánsz öltözetek. 1986-ban már megfelelő székek is lesz­nek a nézőtéren. A középkor emberére jellemző a fegyver­viselés, s különösen sok dárda és kopja kell, hiszen nemcsak Toldi Miklós áll ki vívni a po­rondra. Sohasem hittem volna hogy milyen kitűnően fel­használható erre a partvis­nyél. 9 Lesz elegendő látogatója az eseménynek? — A Pest Megyei Idegen­forgalmi Hivatal rendkívül segítőkész partnernek bizo­nyul. Megkezdték a szerve­zést. Ami tény: Csehszlová­kiából már bizonyosan várha­tunk turistákat. Felvettük a kapcsolatot a MÁV Toursszal is. 9 Kik fognak fellépni? — Neveket még nem tu­dok mondani, de bizonyos, hogy jóval kevesebb lesz az amatőr, és sokkal több a pro­fi színész. Külön szervező­stáb alakul a palotajátékok idejére. A közelmúltban meg­vásároltunk egy épületet a királyi palota közelében, amely alkalmas a szakmai tovább­képzésre. Külföldi vendégeket is elhelyezhetünk itt, s a pa­lotajátékok idején öltözőnek alakítjuk át. A Pilisi Parker­dő-gazdaság Makovecz Imre tervei alapján egy erdei mű­velődési házat épített Mogyo­róhegyen, a jurtatábor mellé. Ide januártól két népművelőt veszünk fel. Ők fogják irányí­tani ezt az előbb említett ter­vezőstábot. Az erdei művelő­dési ház célja egyébként az, hogy hazai és külföldi gyere­kek számára erdei iskolát ala­kítsanak ki, ahová majd ápri­listól mehetnek a diákok, akár hosszabb időre, bentlakással, akár csak egy-egy teljes nap­ra. Komplex órákon, gyönyö­rű környezetben tanulhatnak itt földrajzot, történelmet, bio­lógiát és irodalmat. O Síit szólnak Visegrádon a helybéliek a nagy felfordulás­hoz? — Részt vettem a visegrádi falugyűlésen, ahol elmond­tam, hogy számítok rájuk, mint a palotajátékok aktív, közreműködőire, statisztáira. A gyűlés részvevői egyhangú­lag sajátjuknak fogadták el a nyári programot, s azt is el kell mondanom, hogy jó munka­kapcsolatunk alakult ki mind a tanáccsal, mind a múzeum­mal. 9 Jövőre is lesz a Gyertek játszani Visegrádira című gyer­meknapi program? — Szeretnénk megújítani, mert ügy érezzük, hogy elfá­radt. Fölvisszük a Mogyoró­hegyre, ahol az úttörőmozga­lom megalakulásának 40. év­fordulója tiszteletére szellemi és gyakorlati számháborút rendezünk. A selejtező vetél­kedők februárban kezdődnek el, s minden intézményből a legjobb két korosztály képvi­selőiből alakított, nyolc-nyolc tagú csapat vetélkedik majd Visegrádon. 9 Mi várható jövőre Szent­endrén? — A budapesti tavaszi fesz­tivál részeként rendezzük meg a szentendrei tavaszi napo­kat március 13. és 24. között a Liszt-év jegyében. lkod- és bélyegkiállítás lesz a Művész­telepen, illetve a szentendrei G ráfi Icai Műhelyben. A felada­tunk kettős, részben a Liszt­évforduló ünnepei, részben pedig nálunk zajlanak majd az ország keleti részét bemu­tató tájcentrumos műsorok, ami annyit jelent, hogy Sza­bolcs megyei programokat láthat majd a közönség, mert az ország északi és keleti egy­ségét Szentendrén, a délit Kecskeméten, a nyugatit pe­dig Sopronban mutatják be. Szétküldtük a felhívást a kó­rusokhoz és a zenekarokhoz, hogy készüljenek fel a Liszt- évfordulóra. Felfutásos rend­szerben szerepelnek, és a leg­jobbak gálaesten mutatkoz­nak majd be. 9 Milyen újdonságok vár­hatók a Szentendrei Nyár prog- ramjai között? — Biztos és képlékeny mű­soraink vannak. Ismét meg­rendezzük a városházudvari játékokat. Az idén nagy siker volt a Parasztdekameron be­mutatása, jövőre a Paraszt- bibliát tervezzük. Dzsessz- és föl leestek lesznek a Barcsay- udvarban, és nem marad el a zenés városnéző séta sem. A Templomtéri sokadalomma! kapcsolatban változtatásokon törjük a fejünket. Helyi és külföldi kulturális csoportok felléptetését tervezzük. Erre már az idén volt spontán je­lentkezés. jövőre az idegen- forgalmi szervek segítségével szeretnénk ezt bővíteni. Vá­sárt viszont nem tartunk. Vé­leményünk szerint ipari áru leit a népművészeti cikkekből és amit az árusok hoznak, az már a népművészet nevet is megcsúfolja A volt szakmun­kásképzőben, amely eredetileg a mienk volt — hiszen műve­lődési házként üzemelt —, gyermek- és ifjúsági centru­mot alakítunk ki, ahol majd megféielő könyvtár is lesz. Az intézmény udvarán minden­nap nyári gyerekprogramokat tártunk, reggel tíztől délután ötig, s itt a gyerekek homo­kozástól kezdve a videózásig minden lehetőséget megtalál­nak majd. Az az elképzelés, hogy a szülők otthagyhatják őket, mi vigyázunk rájuk. © Milyen kiállítások lesznek? — Csak a bizonyosakat mon­dom. Júliusban nyílik Csavlek Etelka és Csavlek András tár­lata. Május-júniusban rendez­zük meg Görgey Artúr halá­lának 60. évfordulója alkal­mából a Görgey az irodalom­ban és a levéltári forrásokban című kiállítást, a Mátyás ki­rály múzeumban pedig egy másikat, Visegrád és Görgey címmel. Terveink, elképzelé­seink az elmondottakon túl is bőven lennének, ám az a leg­nagyobb gondunk, hogy nincs kellő anyagi fedezet a háttér­ben. Még mindig nem tisztá­zódott a jogviszony a városi tanács és az intézmény között, hiszen tevékenységünk hatvan százaléka J a" városi művelő­dést szolgálja. Anyagi támo­gatást azonban csak célfel­adatra kapunk tőlük. VILÁGKÖZPONTBAN. Szakújságíró-küldöttség járt Genfben, az Egészségügyi Vi­lágszervezet központjában. Látogatásukról a Kossuth Rádió sugárzott figyelemkeltő riportműsort, immár másod­ízben. Most többek közt Ka­merun egészségügyi miniszte­re kapott szót, aki az afri­kaiak megsegítésével kapcso­latban eléggé sajátos szem­pontból értékelte a világ felé­jük fordulását. Mint fontos tényezőt említette a segítő ak­ciót és megjegyezte: a fejlett országok rendszerint mindig megvárják, amíg a helyzet kritikussá válik és csak akkor kezdenek jótékonykodni — mint most az éhhaláltól me­nekülő afrikaiak esetében. Annyi igaz, hogy sokkal job­ban lehetne segíteni, ha előbb szánnák rá magukat a hu­manitárius cselekedetre. Az időben kapott segítség határo­zottan enyhítene a gondokon. Ám több mint egy év telt el, hogy a világ értesült az afri­kai éhezőkről. A nemzetközi segítség folytán már van, ahol a lakosság önállóan eltartja magát, hiszen jószágot, vető­magot, jó indíttatást kaptak, hosszú távú, értelmes támo­gatásiban van részük. A szakújságíró-küldöttség információkkal gazdagodott a WHO korunk betegségeivel folytatott harcáról, az alkoho­lizmusról, a balesetek megelő­zésiéről, a rákellenes küzde­lemről. A fertőző betegségek felszámolásának és az ezekkel kapcsolatos, előbbre vivő ku­tatásoknak a szorgalmazása folyamatos. Az emberiség át­lagos életkoráról szólva el­hangzott: a kutatók, gyógyí­tók célja több, mint a köze­pes élettartam meghosszabbí­tása. A hangsúlyt az kapja ebben a munkában, hogy az élet milyenségét segítsenek mind jobban javítani annak végső pontjáig. Mint a műsor szerkesztője, Eke Károly el­Kinyílnak a kapuk Ismeretterjesztés Hétvégeken Pest megye te­lepüléseiről iskolás gyerekek kis csoportjai, szocialista bri­gádok és művelődési názbeli Klubok tagjai gyakran láto­gatnak a fővárosba szinnazi előadást nézni, városnéző sé­tán részt venni, látni egy egy múzeum kiállítását. Decem­berben számukra a TIT is Kí­nál több ismeretszerző prog­ramot. A Kék bolygó című könyv­ről — földünkről — könyv- ankétot rendez a földtudo­mányi szakosztály december 10-én, kedden délután 17 óra 30 perces kezdettel a Múzeum utca 7. szám alatti Kossuth Klubban. A könyvet a szer­ző. Juhász Árpád geológus, a TIT Természettudományi Stú­dió igazgatója mutatja be. Most szombaton, december 7-én és a következőn, 14-én az Operaházban tehetnek lá­togatást azok. akik a gyönyö­rű. felújított épülettel, törté­netével és látványával alapo­sabban szeretnének megis­merkedni. Részt vehetnek, ha előre jelentkeznek, egy dél­után 17 órakor kezdődő épü­letbeli körsétán, megtekinthe­tik az Operaház képzőművé­szeti alkotásait, nevezetes ter­meit és az esti előadást. A Budavári Palotában a Budapesti Történeti Múzeum­ban és a Magyar Nemzeti Galériában szintén idegenve­zető kíséri az előre bejelent­kező csoportokat. Érdemes meghallgatni egy-egy múzeu­mi hangversenyt is. A Nép­rajzi Múzeumban például de­cember 22-én délelőtt 11 órai kezdettel a Nagymarosi szö­vetkezeti férfikar lép fel. A tárlatvezetésekre a hely­színen lehet jelentkezni, az operaházi és a könyvtári lá­togatásra jegy a TIT jegyiro­dáiban és budapesti székhá­zában kapható. A jegyiroda a VI, Lenin körút 98. szám alatt található és a 119-467-es telefonszámon hívható. A TIT budapesti székháza a Múzeum utca 7. alatt található, tele­fonszáma 341-360. mondta, egyhetes látogatásuk beszélgetéseit, a közhasznú példákat és ismeretanyagot magnetofonszalagok teker­csei őrzik, nem titokként, ha­nem figyelemre méltó anyag­ként, felhasználásra. LUKÁCS GYÖRGYRŐL. Szerdán este, nem sokkal 20 óra után azok jutottak érde­kes és friss ismeretanyaghoz, akik a Kossuth Rádió hul­lámhosszán a Lukács György száz éve című adást hallgat­ták meg. A Lukács-centená­rium kapcsán Sziklai László­val, a Lukács-archívum veze­tőjével. beszélgetett Zeley László. Születése 100. évfordu­lójának esztendejében szerte a világon megemlékeztek a magyar filozófusról, újságok, folyóiratok szóltak mellette, ellene. A Frankfurter Rund­schau cikkében korunk leg­nagyobb marxista tudósaként említi Lukács Györgyöt. Mű­vei közkézen forognak, itt­hon az Akadémiai Kiadó fi­gyelemre méltóan reagál az érdeklődésre; antológiáját, archívumát megjelentetve. A Magvető folytatja Lukács György összes művének ki­adását. Külföldön spanyol, olasz, osztrák, NSZK-beli, a szocialista országokban szov­jet, valamint NDK-könyvki- adók jelentettek meg Lukács- műveket. A szocialista orszá­gok felkészültek az évfordu­lóra. A hazai emlékünnepségeket a sokszínűség jellemezte, em­léküléseket, -esteket tartottak szinte valamennyi nagyváro­sunkban. Hangot kapott eze­ken: felnőtt egy nemzedék, amely most kezdi olvasni mű­veit, most ismerkedik gondo­latsoraival, megállapításaival. Lukács György nyomdokain, vele polemizálva — mint Sziklai László megfogalmazta — szembe kell nézni napjaink ellentmondásaival és válaszol­ni is kell azokra. E. K. Körmendi Zsuzsa llRXDIOFIGYELÓaa

Next

/
Oldalképek
Tartalom