Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

2 ^fírií«p 1985. DECEMBER 7., SZOMBAT HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Tovább mérlegelik Genf hatását Előremutató és visszahúzó jelenségek a nyugati politikában A NATO brüsszeli tanácskozásának döntései a fegyverkezésről Altalanos nemzet­közi PILLANATKÉP Mennyire érződik Genf ha­tása a nemzetközi kapcsola­tokban? Immár több mint két hét telt el azóta, hogy a két világhatalom vezetője ha­zautazott tanácskozása végén a svájci konferenciavárosból, de még mindig kommentárok özöne jelenik meg a rendkí­vüli eseményről a nemzetközi sajtóban. A visszhangok e valóságos áradatában a héten fordulat következett be a megközelítés módját illetően. Eddig inkább magát a ta­nácskozást tették mérlegre, s az akkor helyszínen lévő tu­dósítók tették közzé benyo­másaikat. Most viszont meg­szólaltak azok is, akik nem a csúcstalálkozóról magáról szerzett személyes élményeik nyomán, hanem az azóta be­következett események fontol­gatása alapján próbálnak kö­vetkeztetéseket levonni a jö­vőre nézve. A kép persze meglehetősen bonyolult, sőt nemegyszer el­lentmondásos. Pozitív és ne­gatív előjelű hírek egyaránt érkeznek a telexgépeken a világpolitika menetét megha­tározó több fővárosból. Így feltétlenül üdvözlendő és be­leillik „Genf szellemének ér­vényesítésébe”, hogy 300 ame­rikai üzletember utazik a Szovjetunióba, s a delegációt Baldrige kereskedelmi minisz­ter vezeti. Az eseményre az ad okot, hogy ülésezik a két ország gazdasági és kereske­delmi tanácsa, s a téma ép­pen az ebbeli kapcsolatok fejlesztése lesz. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a genfi közös közleményben ott a kulcsmondat arról, hogy a két fél mindent megtesz a vi­lágűr militarizálásának meg­akadályozására, Washington, mintha mi sem történt volna, folytatja. sőt feloyorsítja „csillagháborús’’ előkészüle­teit. E negatív tényezők kö­zött sorolja fel több hírma­gyarázó az amerikai nemzet- biztonsági tanács élén lezaj­lott változást, amelynek kere­tében a Szovjetunióval nem­egyszer békülékenyebb ma­gatartásra sugalmazó McFar- lane-t az a Poindexter alten- gernagy váltotta fel. aki vi­szont a „héia” magatartásá­ról ismert Weinberger had­ügyminiszter csoportjához tar­tozik a washingtoni hatalmi körökben. A RAKÉTATELEPlTÉS FOLYTATÓDIK A genfi csúcstalálkozó egyik fő eredményéhez sorolták ko­rábban azt a kölcsönös egyet­értést. hogy lehetséges átme­neti egyezményt kidolgozni a közepes hatótávolságú rakéta- rendszerek ügyében. Közis­mert ugyanis, hogy a hadá­szati támadó fegyverzet ügyé­ben jelenleg nagyok a nézet- eltérések. hogy mi is tartozik voltaképpen az arzenálból eb­be a kategóriába, s mi legyen az összehasonlítás alapja, amely nélkülözhetetlen a ter­vezett ötvenszázalékos csök­kentésben. Ami a közepes ha­tótávolságú rakéta-nukleáris fegyvereket illeti, itt világo­sabb a kép, s tisztázottabb a kiindulópont. Ezért átme­neti egyezmény, amely később beleilleszkedne a végleges, át­fogó, mind a földrészek kö­zötti rakéta-nukleáris rend­szerekre, mindpedig a ki­sebb hatótávolságú fegyver­zetarzenálra, nyilván köny- nyebb volna kidolgozni. Eh­hez azonban arra van szük­ség. hogy a jelenlegi szinten befagyasszák ezeknek a fegy­vereknek mennyiségét. Ami a Szovjetuniót illeti, ezt már korábban nemcsak megtette, hanem éppen a csúcstalálkozó előtt hozzálá­tott meglevő közép-hatótávol­ságú fegyverrendszerei egy részének leszereléséhez. Azt lehetett volna várni, hogy a NATO-hadügyminiszterek e héten lezajlott brüsszeli ta­nácskozásán — ahol egyéb­ként éppen a genfi tanulságok összegzése volt a többi között a napirenden — azzal vála­szolnak, hogy addig is, amíg a szovjet—amerikai tárgyalá­sok még nem kezdődnek a kölcsönös csökkentés mérté­kéről, szüneteltetik a további rakétatelepítéseket. Mint em­lékezetes. a NATO 1979. ket­tős határozata nyomán 572 amerikai Pershing—2 rakéta és manőverező robotrepülőgép telepítéséhez kezdtek el Nyu- gat-Európában. A NATO-had­ügyminiszterek most arra ad­tak utasítást, hogy a telepí­tést az eredeti terveknek megfelelően folytatni kell. Sőt megrótták Hollandiát, Görögországot és Dániát, amelyek mindegyike nukleá­ris fegyverkezési terheinek csökkentését vetette fel. De nemcsak az atomfegyverke­zésben, hanem a hagyomá­nyos arzenál bővítésében és korszerűsítésében is döntések egész sorát hozták Brüsszel­ben. Nem véletlenül állapítot­ta meg ennek nyomán a TASZSZ kommentátora: a zá­róközlemény tartalmából vilá­gosan kitűnik, hogy a NATO — a Genfben kialakult új tendenciával ellentétben — nem változtat az erő pozíció­ján alapuló militarista politi­káján. AZ ŰJ NYUGATI JAVASLAT BÉCSBEN A héten tartották a 12 esz­tendő óta Bécsben zajló kö­zép-európai haderő- és fegy­verzetcsökkentési tárgyalások 37. fordulójának utolsó ülé­sét. Eddig a tavaszi, nyári, őszi és téli megszakításokkal tartott tárgyalássorozatnak ez volt a 413. teljes ülése. A legközelebbi — a 38. forduló — jövő év január 30-án kez­dődik. A NATO-delegátusok meglepetéssel rukkoltak ki az idei utolsó találkozón. Feb­ruár óta nem voltak hajlan­dóak érdemben válaszolni a Varsói Szerződés küldöttsé­geinek utolsó javaslataira Most viszont éppen az idei zárás előtt, ellenjavaslatot nyújtottak be. Mi volt a Varsói Szerződés indítványa, amelyre a válasz ekkora késéssel érkezett? Az, hogy a delegációk szüntessék meg a meddő vitát arról, hogy melyik Szerződésnek mekkora létszámú csapatai állomásoznak a térségben. Ehelyett lássanak hozzá a konkrét csökkentéshez azzal, hogy a Szovjetunió 20 ezer, az Egyesült Államok pedig 13 000 főnyi csapatát vonja ki az érintett övezetből, termé­szetesen a teljes fegyverzettel együtt. Ezután fagyasszák be a haderőket, s tárgyaljanak a további csökkentésről. A NATO-államok ellen javaslata — amelyet most előterjesztet­tek — 11500 szovjet és 5000 amerikai katona kivonását irányozza elő — de ami na­gyon lényeges — fegyverzetük nélkül. Vagvis a fegyverek arzenálja változatlan marad­na... A Varsói Szerződés orszá­gai nevében nyilatkozó szov­jet küldött kijelentette: ta­nulmányozzák majd a nyugati javaslatot. Kommentátorok véleménye megoszlik abban, hogy mennyiben érvényesül Genf hatása a javaslat puszta benyújtásában. Hiszen február óta nyugati részről még erre sem került sor. Sok kommen­tátor lát pusztán propaganda­elemeket a történtekben, hi­szen a NATO fegyverzetét a helyszínen kívánja hagyni, s akkor miféle fegyverzetcsök­kentésről lehet egyáltalán szó? Mindenesetre január 30-ig bőséges idő áll a NATO-or- szágok rendelkezésére, hogy magyarázatot adjanak, s fő­leg bizonyságot szolgáltassa­nak: immár tettekkel is igye­keznek. hogy a bécsi tárgya­lások kijussanak a zsákutcá­ból. Árkus István Végső búcsú Heim Hoiimunntól Pénteken Berlinben végső búcsút vettek Heinz Hoffmann hadseregtábornoktól, aki hét­főn, 75 éves korában bekövet­kezett haláláig negyedszáza­don át az NDK nemzetvédel­mi minisztere volt. A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának székházában rendezett gyász- szertartáson a családtagok és hozzátartozók mellett Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Állam­tanácsának elnökével az élen részt vettek az NDK párt- és állami vezetői, valamint a Varsói Szerződés tagállamai­nak honvédelmi miniszterei, köztük Oláh István hadsereg­tábornok, magyar honvédel­mi miniszter. Jelen volt Vik­tor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka. A gyászszertartás után Ber- lin-Friedrichsfeldében, a szo­cialisták temetőjében — ahol a német munkásmozgalom számos nagy alakja nyugszik — katonai tiszteletadással he­lyezték el a Heinz Hoffmann hamvait tartalmazó urnát. Tájékoztató időszerű kérdésekről Magyar képviselők Londonban Malcolm Rifkind angol kül­ügyminisztérium! állammi­niszter hivatalában fogadta a Nagy-Britanniában tartózkodó magyar parlamenti küldöttsé­get, amelyet Cservenka Fe- rencné, az Országgyűlés alel- nöke vezet. Rifkind később ebédet adott a delegáció tisz­teletére. Domokos Mátyás, a Magyar Népköztársaság lon­doni nagykövete fogadást adott a magyar küldöttség angliai tartózkodása alkalmá­ból. Ezen megjelent a brit parlament számos tagja és ve­zetője. A magyar küldöttség szívé­lyes légkörű kerekasztal-be- szélgetésen vett részt az an­gol parlament két házának több képviselőjével. A kon­zervatív és munkáspárti cso­portok mellett más pártok is képviseltették magukat. A magyar képviselők — kérdé­sekre válaszolva — tájékozta­tást adtak az Országgyűlés működéséről, választási rend­szerünkről, a legutóbbi or­szággyűlési választások ta­pasztalatairól. A vendéglátók a brit parlamenti élet néhány időszerű kérdésével kapcso­latban fejtették ki véleményü­ket. Az MPLA-Munkapárt második kongresszusa Hámori Csaba felszólalása Az MPLA-Munkapárt má­sodik kongresszusa pénteken Luandában folytatta munká­ját: a küldöttek szerda óta munkabizottságokban dolgoz­nak a fórum dokumentumain. Szót kapott a tanácskozáson több külföldi vendég — köz­tük Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára. Hámori Csaba egyebek mel­lett kijelentette: A népeink közötti baráti szálak nem mai keletűek. Még abban az időben szövőd­tek, amikor az angolai nép hősies harcát vívta független­né válásáért, a portugál gyar­mati rendszer felszámolásáért. Kiszélesedett az elmúlt évti­zed folyamán. Ebben fontos szerepet játszik az MSZMP és az MPLA-Munkapárt kö­zötti együttműködés és a rendszeres magas szintű párt­ós államközi találkozók, mint Jósé Eduardo dos Santos elv­társ 1981-es magyarországi és Losonczi Pál elvtárs ez év szeptemberi angolai látogatása. A nemzetközi életben a utóbbi években megszaporod­tak a feszültség elemei. Az imperializmus szélsőséges kö­rei a fegyverkezési verseny fokozására, a katonai fölény megteremtésére törekszenek. Meggyőződésünk, hogy közös erőfeszítéssel, összefogással meg tudjuk őrizni a világ békéjét. Bízunk abban, hogy a közelmúltban Genfben le­zajlott szovjet—amerikai csúcstalálkozó tovább erősí­tette az alapot a béke meg­óvását, a nemzetközi feszült­ség csökkentését célzó küzde­lemhez. Nicaragua a BT összehívását kérte Súlyos ellenforradalmi akció Nicaragua csütörtökön az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívását kérte, mert a managuai kormány­zat az Egyesült Államokat fe­lelősnek tartja a nicaraguai légierő egyik helikopterének hétfői lelövése miatt. A he­likopteren 14 nicaraguai kato­na tartózkodott, valamennyien életüket vesztették. Victor Hugo. Tinoco nicaraguai kül­ügyminiszter-helyettes közölte, hogy kormánya konzultációra hazarendelte az ország wa­shingtoni nagykövetét. Nicaragua csütörtökön til­takozott a hondurasi kor­mánynál is, mert az Washing­tonnal együttműködve SAM— 7 típusú föld-levegő rakéták­kal látja el a törvényes ma­naguai kormány ellen har­coló FDN ellenforradalmi szervezetet. A Pentagon csütörtökön be­jelentette, hogy a következő hónapban nagyszabású, hat hónapig tartó hondurasi— amerikai közös hadgyakorlatot kezdenek a Nicaraguával szomszédos közép-amerikai or­szág területén. A manőverek­ben mintegy 4600 amerikai, és egyelőre ismeretlen számú Csak röviden... HAZÁNK állandó ENSZ- képviselője, Rácz Pál felszólalt az ENSZ egyes számú bizottsá­gában a nemzetközi biztonsá­got érintő kérdésekről folyó vitában. Kijelentette, hogy az ENSZ-ben 1970-ben elfogadott nyilatkozat a nemzetközi biz­tonság erősítéséről kiállta az idők próbáját, s az abban meg­fogalmazott elvek ma is érvé­nyesek. MOSZKVÁBAN a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége felmentette tisztsé­ge alól Talgat Huramsint, a kőolajipari termékek forgal­mazását felügyelő állami bi­zottság elnökét, aki önző mó­don visszaélt hivatali beosztá­sával — jelentette a TASZSZ hírügynökség. Az SZKP KB melletti pártellenőrzési bizott­ság megvizsgálta az ügyet, és Talgat Huramsint kizárta az SZKP soraiból. hondurasi katona vesz részt. Az utóbbi években több alka­lommal rendeztek ilyen közös hadgyakorlatokat, többnyire a nicaraguai határ tőszomszéd­ságában. Sajténapi ünnepségek A Vörös Újság megjelenésé-' nek 67. évfordulójára emlé­kezve ünnepi ülést tartott pénteken a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vá­lasztmánya a MUOSZ székha­zában. Pálfy József elnök kö­szöntötte az ülés résztvevőit, majd Fodor László, a szövet­ség alelnöke, a Népszava fő- szerkesztője mondott ünnepi beszédet. Majd Kékesdi Gyula, az Aranytoll odaítélésére javas­latot tevő bizottság elnöke emlékeztetett arra: a szövet­ség immár nemes hagyomá­nya, hogy aranyfólia,] tiszte­li meg azokat a kollégákat, akik több évtizeden keresztül tisztességgel, becsülettel dol­goztak a demokratikus sajtó, a szocializmus szolgálatában. Ezután átnyújtotta a MUOSZ 1985. évi aranytollát tizennégy újságírónak: Gajdár Pálnak, Gedeon Pálnak, Hantos Évá­nak, Kelen Bélának, Kovács Imrének, Köves Rózsának, Lé­vai Bélának, Molnár Aurél­nak, Rajna Bélának, Ráthonyi Jánosnak, Reményi-Gyenes Istvánnak, Teszkó Sándornak, Tolnai Erzsébetnek és Víg Istvánnak. Ezután az újságíró-szövetség székházának Rózsa Ferenc ter­mében megkoszorúzták az el­ső magyar legális kommunis­ta lap, a Vörös Újság már­vány emléktábláját. A forra­dalmár elődök emléke előtt tisztelegve az MSZMP KB agitációs és propagandaosz- tálya nevében koszorút helye­zett el Lakatos Ernő osztály- vezető és Karvalics László osztályvezető-helvettes, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatala képviseletében Bányász Rezső államtitkár, a TH elnö­ke és Gelléri Miklós főosztály- vezető; a Népszabadság szer­kesztősége nevében Borbély Gábor főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyettes; a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszerve­zete, valamint a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége ré­széről Hárai Tibor és Simon László, a két szervezet titkára. A MUOSZ koszorúját Pálfy József és Megyeri Károly fő­titkár helyezte el. s koszorúz­tak az újságíró-dsikola hallga­tói is. A sajtónapi ünnepség baráti találkozóval ért véget. A magyar sajtó napja al­kalmából az országos és me­gyei lapoknál, kiadóhivatalok­nál, s a sajtó más területein is megemlékező ünnepséget tartottak. Koszorúzási ünnepséget ren­deztek a Népszabadság szék­hazában. A Vörös Újság meg­jelenését megörökítő emlék­táblára a megemlékezés koszo­rúit a Népszabadság szerkesz­tőségének képviseletében Bor­bély Gábor és Cserhalmi Im­re, a pártalapszervezet titkára; a Hírlapkiadó Vállalat nevében Till Imre vezérigazgató, Kapi­tány Gyula alapszervezeti párttitkár és Koncz István szakszervezeti titkár helyezte el. ★ Az üzemi lapok munkatársai ezúttal a Csepel Autógyár mű­velődési központjában ünne­pelték a sajtónapot, amelyen ott voltak a párt- és tömeg­szervezetek, a Hírlapkiadó Vállalat és a Csepel Autógyár képviselői. Dr. Turbék János, a Fényszóró szerkesztője üd­vözölte a jelenlevőket a házi­gazdák nevében. Az ünnepség szónoka Kapalyag Imre, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének főtitkár-helyettese volt. A nívód íj-bizottság hét kollektív és tizennyolc egyéni díjat adott át. ismerés fejeződik ki. A* írott és elektronikus sajtó kelendő­ségéből, abból, hogy a felnőtt lakosság 90 százaléka onnan meríti információinak java részét, az újságolvasók, a rá­dióhallgatók és a televízióné­zők megbecsülését olvashatjuk ki. A magyar tömegkommuni­kációra vonatkozó adatok, persze, saját felelősségünkre is intenek. Az, hogy a hazánk­ban nyilvántartott több mint hárommillió családnak van rádiója, és csaknem mind­egyikének televíziója; és a több mint ezerhétszázféle saj­tótermék összpéldányszáma megjelenésenként meghaladja a 10 milliót, figyelmeztet: kor­ra, nemre és foglalkozásra va­ló tekintet nélkül a magyar társadalom egésze figyel sza­vunkra, sőt, határainkon túl is visszhangja van közléseink­nek. A magas elvi és szakmai szintet is megkövetelő, hiteles, pontos, gyors és egyben nyílt tájékoztatásunk a kezdemé­nyezés lehetőségét is biztosít­ja számunkra, olykor politikai céljainkat segítő nyilvános vi­ták formájában, amelyek — D ecember 7-e, a magyar sajtó napja, valameny- nyiünknek családi ünne­pünk, akik a tömegtájékozta­tás munkájában bármilyen poszton és bármilyen szinten részt veszünk. Az első legális kommunista lap, a Vörös Új­ság megjelenésének évfordu­lóját választottuk ünnepünkül, azt is kifejezve ezzel, hogy a szocialista Magyarország tö­megtájékoztatása a Vörös Új­ság — és általában a haladó magyar sajtó — örökösének vallja magát. Ez az örökség a kötelezett­ségek egész sorát rója ránk. Mindenekelőtt hazánk és né­pünk boldogulásának, pártunk politikájának szolgálatát, az általános emberi és a sajáto­san magyar értékek őrzését, illetve gyarapítását, s nem utolsósorban a szakmánk iránti alázatot és felelősséget. Az utóbbi negyedszázadban — pártunk iránymutatása alapján — kikristályosodtak azok a tájékoztatáspolitikai elvek, amelyek meg kell hogy határozzák tevékenységünket. Közülük legalapvetőbb annak a politikának az elfogadtatása, népszerűsítése és támogatása, Teljes lélekkel és felelősséggel írta: Dr. Bányász Rezső, a Tájékoztatási Hivatal elnöke amelyet a szocializmus ma­gyarországi megvalósítása mo­tivál a leg érzékletesebben. Ez­zel szorosan összefügg — és nem kevésbé jelentékeny —, hogy a társadalom politikai és erkölcsi értékrendszere össze- kapcsolódási folyamatát segí­tendő, értékőrző, értékteremtő feladataink is vannak. Azt pe­dig a legtermészetesebb köve­telménynek fogjuk fel, hogy mind párt- és állami-kor­mányzati vezetésünk, mind pedig a hazai közvélemény el­várja a hiteles, gyors és pon­tos tájékoztatást, honfitársa­ink határozott eligazítását a hazai és nemzetközi esemé­nyek nemritkán igen bonyo­lult szövevényében. Jólesik leírni ebből az ün­nepi alkalomból is: a magyar tömegkommunikáció egésze általában megfelelt és megfe­lel az elvárásoknak. Ennek bizonyítékát látjuk abban, hogy a sajtó, a rádió és a te­levízió változatlanul élvezi ha­zánk polgárainak bizalmát. A különböző jelentős párt- és kormányzati fórumokon gya­korta ejtenek elismerő szava­kat a sajtómunkáról, s a ka­pott új feladatokban is az el-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom