Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

Új gépek 900 millióért Kitüntetéseket adtak át a munkásőrség országos parancsnokságán Sajtónapi megemlékezés Több mint 260 taggazdaság jövő évi tervét hagyták jóvá a Bábolnai Iparszerű Kuko­ricatermelő Közös Vállalat kedden megrendezett tervtár­gyaló közgyűlésén. Tóth Já­nos, a közös vállalat igazga­tója elmondotta, hogy a nehe­zebb körülmények ellenére sem torpan meg a termelési rendszer fejlődése, sőt inten­zív fejlesztéssel megteremtik a feltételét annak, hogy a he­tedik ötéves tervben az ed­digieknél nagyobb termésho­zamokat érjenek el. A közös vállalat 1,7 milliárd forintot költ beruházásokra és 900 millió forint értékű új gépe­ket ad át gazdaságainak 1986- ban. A magyar sajtó napja alkal­mából kedden ünnepséget ren­deztek a munkásőrség orszá­gos parancsnokságán. Az ese­ményen részt vett és felszólalt Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Megjelent Karvalics László, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese is. Bor­bély Sándor országos parancs­nok beszédében méltatta a szo­cialista riiagyar sajtó érdemeit. Az országos parancsnok dísz­oklevelet és kitüntető plakettet adományozott a Magyar Rá­diónak és a Magyar Televízió­nak. Az elismeréseket Hárs Ist­ván, a rádió elnöke, illetve Kí­gyós Sándor, a televízió párt- bizottságának titkára vette át. A munkásőrség 1985. évi nívó­díjában Tábori András, a Ma­gyar Hírlap főszerkesztő-he­lyettese, Nagy Jenő, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője, Révész László Liszt-díjas kar­nagy, a Magyar Rádió zenei rovatvezetője, Tihanyi János, a Szabad Föld főmunkatársa és Cseri Sándor, a Pest Megyei Hírlap főmunkatársa részesült. Tizennégy újságíró a Haza Szolgálatáért Érdemérem kü­lönböző fokozatait vehette át, többen jutalmat kaptak. Teljesítettük kötelességünkéi Ünnepélyes évzáró-évnyitó egységgyűléseinkre készü­lünk. A december első nap­jaiban megtartott megyei pa­rancsnoki értekezletünkön már meghatároztuk azokat a legfontosabb teendőket, ame­lyek a munkásőrség e fontos, munkaértékelő és feladatmeg­határozó eseményeinek meg­rendezéséhez szükségesek. Erről az évről elmondhat­juk, hogy jelesen bővelkedett közéleti eseményekben. Mun- kásöreink hallatták szavukat a pártértekezleten, az ország- gyűlési és tanácstagi választá­sok jelölőgyűlésein, a szak- szervezeti és népfrontválasz­tásokon, s még többen vet­tek részt a különféle politikai és társadalmi események rendjének a biztosításában. Anélkül, hogy elébevágnók az egységparancsnokok munka- értékelésének, elmondhatom, hogy a munkásőrség országos parancsnokának irányelveire, döntéseire és a megyei párt- végrehajtóbizotfsag“ 1M4 no­vemberében hgzptt,, határoza­tára épülő feíadatiérűünkei sikerült végrehajtanunk. Az ifjúság hazafias-honvé­delmi nevelését ebben az év­ben elsősorban az úttörők kö­rében sikerült tovább javíta­nunk. Egységeink irányításá­val jelenleg már negyvennyolc úttörőgárdának 1234 tagja is­merkedik meg a munkásőri élet alapelemeivel, persze az életkori sajátosságainak meg­felelő formában, A KIS2-ko- rúak körében eddig 16 alap­egységet sikerült alakítani, s azokban összesen 317 ifjúgár­distát tartunk számon. Tud­juk, hogy a KlSZ-szerveze- tekkel kialakítandó jobb kap­csolat e téren is újabb ered-' ményekhez vezethet. Munkásőri állományunkról elmondható, hogy politikai el­kötelezettsége és morális ál­lapota szilárd. Nem mond en­nek ellent az a tény, hogy akik nem tudnak megfelelni a nálunk természetes követel­ményeknek — és egy tucat­nyian voltak ilyenek ebben az évben — azoknak nem lehet helyük sorainkban. Az italozó életmód és más vétségek miatt heten jutottak a kizárás sorsára, s a többiek is szigo­rú büntetéseket kaptak. Ta­nulságképpen azt állapíthat­juk meg, hogy a könnyelmű­ségekre hajlamos emberek tévútra térésének megelőzésé­re bármilyen sokat teszünk is, az soíhasem lehet elég. Külön szeretnék szólni tár­sadalmi parancsnoki állomá­nyunkról, amelynek felkészült­sége tovább javult ebben az évben. Kiválasztásuk és beis­kolázásuk szervezettségét erő­síthetjük azáltal, ha egysé-i geink kádernevelési . terveit egyeztetjük a nagyobb bázis­vállalatok személyzeti osztá­lyainak káderutánpótlási ter­veivel. Meggyőződésem ugyan­is, hogy az az alegységpa­rancsnok, aki a mi központi parancsnoki iskolánk magas színvonalú képzésében része­sül, s több éve egy-egy raj, szakasz, vagy század munká­ját irányítja, tud annyira bán­ni az emberekkel, hogy nála jobb brigád-, csoport- vagy művezetőt keresve sem talál a bázisüzem. Az ilyen egyez­tetett kádernevelés kettős hasznát aligha kell tovább magyarázni. Az állományszervezés szem­pontjából is sikeres esztendőt zárunk. Pedig közhellyé vált már az a megállapítás, hogy szabad idő felértékelődésével párhuzamosan egyre nehezeb­bé válik a társadalmi feladat­ra való mozgósítás. Állomány­szervező munkánk sikerét lát­va azonban az a vélemény is igazolódott, hogy az emberek­ben él egy olyan kollektívá­hoz való tartozás igénye, amelyben meghallgatják gon­dolatait és segítséget kap egyéni gondjai megoldásához. Ilyen közösséget adhat a jó munkásőrszakasz, s ezért nagy vonzerőt gyakorol környeze­tére. Nem véletlen, hölgy már 42 kisiparos szolgál munkás- őregységeink soraiban. Amíg foglalkozáson. szolgálatban, alegységgyűlésen töltik idejü­ket, pénzt kereshetnének, még­sem tudnak lemondani arról a közösségről, amely befogad­ta őket. Testületünk a kommunistá­vá nevelés egyik iskolája. Az előképzősök között' most is alig több, mint .30 százalékot* a párttagok aránya. Az eddi­gi tapasztalatok alapján azon­ban tudjuk, hogy évek múl­tán nagy többségük kérni fog­ja felvételét a párt soraiba. Alegységeink szavakban és tettekben kifejeződő légköre olyan, hogy ez a fejlődés az egyének életében szinte tör­vényszerűen bekövetkezik. Munkánknak csupán néhány vonását említettem. Egység­gyűléseinken a beszámolók minderről részletesebben szól­hatnak. S az egységgyűlések­ről a Pest Megyei Hírlap — hagyományaihoz híven — ez­úttal is beszámol. DR. VARSÁNYI GYÖRGY, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka lent: azzal gazdálkodhatnak, ami a központi keretből jut rájuk és amivel helyi forrá­sokból képesek kiegészíteni. L eírni ezt is egyszerű. De a gyakorlat szolgál napi példákkal: nehéz le­szokni a kérésről, nehéz le­mondani a támogatásról. Ne­héz megérteni, hogy nem „szív” kérdése: kapnak-e pluszpénzt a községi felada­tok megoldásához vagy sem. Lehet-e régi beidegződések­ről máról holnapra leszokni? Lehet-e megváltoztatni egy­könnyen a szemléletet? Kivált akkor, ha pénzről van szó? Akkor, amikor szembe kell állni a lakossággal és azt mondani: most nem tudjuk teljesíteni a kéréseket? Nyug­tatni a kedélyeket: ma nem, de holnap valósítjuk meg a dédelgetett álmokat. Bevallhatjuk; nehéz az újat megszokni. Mert ha elvileg, általában terveztünk, addig felhőtlen az ég, hiszen melyik, pártbizottság vagy tanács ne lenne tisztában ázzál, mi min­dent kellene felújítani, fej­leszteni? Jövőre vagy az új ötéves terv idején. Természe­tes azonban, hogy hiába gyűj-* tik össze a mégoly jogos kí­vánságokat is. csak azt emel­hetik törvényerőre majd, amire biztosítani tudják az anyagi fedezetet. A felelős döntéseket min­den szinten kemény csaták­ban hozzák meg. És senki nem türelmetlenkedhet annak láttán, milyen nehéz a dön­tés. Mily nehéz a döntés meg­hozataláig újból és újból megmagyarázni: csak saját magukra számíthatnak. Ak­kor is, ha elodázhatatlan va­laminek a megépítése, kijaví­tása ... A tervezés demokratizmu­sa — állítják a megyei ta­nács vezetői — soha ilyen fokot nem ért el. mint nap­jainkban. Egyidejűleg készül­tek a megyei és a helyi kon­cepciók. Ahol jó a kontaktus a lakossággal, az intézmé­nyekkel, több feladatra vál­lalkozhatnak a helyi taná­csok. Ahol keresik az új megoldási lehetőségeket, ahol fordítani tudnak a megszo­kott magatartáson, messzebb­re juthatnak. Községek fog­hatnak össze községekkel, községek szomszédos fővárosi peremkerületekkel egy-egy közös célért. A tervezés nem­csak pénzkérdés. Legalább annyira fontos a felelős szer­vezés, az elképzelések valóra váltásának előkészítése. Nem szabad belenyugodni a határ­idők elcsúszásába: büntetlenül senki ne felelőtlenkedjen. Sok a panasz az építőipar­ra? Drága és minőségileg is sok a kifogás? Nem annyi fo­rintért készülnek el a beru­házások, mint amennyiért ter­vek szerint el kellene készül­niük? A helyi tanácsok ellen­őrzésén, a szerződéskötésükön is múlik, hogy a rossz mun­ka következményét, hátrányát az szenvedje, a,ki a bajt okozta. Szűnjön meg az a gyakorlat, hogy látszat nélkül folyjék el a lakosság nehe­zen szerzett forintja. Ne óhaj legyen csupán, hogy minden­ki csak annyi pénzt vehessen fel, amennyit dolgozott érte. Ha nyolc óra helyett öt-hat órát ér a munka — annyi le­gyen a bére. De éppen úgy igaz az is: ami elkészült, annak nagyobb legyen a becsülete. A közös pénzből megépített tanácsi látón ne lehessen évszámra építési anyagot tárolni, kihor­dani a közös útra szemetet, amely mindent elborít, fel­törni az aszfaltot csak azért, mert a megengedettnél na­gyobb jármű hajtott fel rá. A lakásokat — amelyekért csil­lagászati összegeket vesznek fel az építők — ne legyen bocsánatos bűn égbekiáltó mi- (nőségi hibákkal átadni, de a beköltözők is vigyázzanak a nemzeti vagyonra ... Ha a céltámogatáson kívül sok millió forinttal segíti majd az állam a víztársulá­sok által összehozott pénzt, hogy minél több település ag­gasztó vízgondja számolódjék fel — utána közösen kell óv­ni a szennyeződéstől a vizet. Sorolhatnánk vég nélkül: a lényeg azonban az, van mit tennünk közös tulajdonunk védelméért. Nincs olyan település, ahol ma ne főne súlyos gondoktól a vezetők feje: a legjobb szándékkal, a legjobbat akar­ják tető alá hozni. A keves­Két aszályos és egy fagyos év után Benta-földön épült lakások Az érdiek számára a Bentavölgyc Tsz több egysze­rű mezőgazdasági nagyüzemnél, amely történetesen ép­pen a város és Százhalombatta közös határában 2000 hektáron gazdálkodik. Mert nem csupán munkaadó és adózó üzem, hanem tiszteletreméltó szerepet vállal a város és körzete húsellátásában, a háztáji és kisgazda­ságok segítésében. Érd társadalmi és politikai életé­ben. A városban működő gazdasági egységek közül a legnagyobb termelési értéket állítja elő, ezért a legna­gyobb segítséget nyújthatja. Kulturális centrum A napokban volt alkalmam ezekről beszélgetni Mógor Bé­lával, a városi tanács elnöké­vel. Ö azt is említette, hogy a korábbi években több alkalom­mal területéből is engedett át a gazdaság ellenszolgáltatás nélkül, több millió forint ér­tékben, fejlesztési célokra. Ilyen telkeken építettek pél­dául sorházas lakóházakat nagycsaládosoknak, s Benta- földön alakították kd a sport­pályát, amelynek egyik rend- bentartója a tsz, és egyáltalán külön cikkben méltathatnánk szerepét a város minőségi sportjának támogatásában is. Nemcsak birtokával, hanem még nevével is e tájhoz kötött szövetkezeti Pazdaság tagjai, vezetői ott vannak a város po­litikai, állami és társadalmi testületéiben, részt vesznek a döntéseikben, s azok megvaló­sításában. A választókörzeté­ben eredményesen tevékeny­kedő hat Bentás tanácstagnak is a munkahelye a biztos, hát­tér, a támasz. Mógor Béla a tsz településfejlesztésében vál­lalt szerepét úgy summázta: nincs Érden olyan oktatási in­tézmény, amely a Bentavölgye Tsz nélkül épült volna fel, s nagy részük volt a nyári nap­közis tábor létrehozásában. Évente több millió forint érté­kű társadalmi munkával járul­nak hozzá a város gyarapítá­sához. Emellett patronálnak iskolát, „gyermekintézményt, öntevékeny művészeti csopor­tot.:.!.' »„.ói»-: ,,, , „ 1 Klubházuk Érd egyik kultu­rális centruma. Szinte kizáró­lag csak ott rendezik a társa­dalmi és tömegszervezetek a bálokat, amelyeknek a bevé­telét azután közhasznú célok­ra fordítják. De nyitott a klub­ház számos más városi ren­dezvény előtt is, nem ritkán ellenszolgáltatás nélkül. És ez a ház — illetve szép parkja — a színhelye nyaranta a város rangos zenei eseményének, a nyári zenés esteknek. E ha­gyományos hangversenysoro­zat finanszírozója és rendező­je a Benta Tsz. Ráadásul rendkívül jó propagandistája is Érdnek. Rendszeresen fo­gad külföldi delegációkat, s ezek tagjai nem csupán a kö­böl sokat teremteni. Tartalé­kolni kell az intézmények fenntartására, működtetésére, hiszen nem elég az, ha fel­újítanak, fejlesztenek: helyi felelősség a zavartalan mű­ködtetés biztosítása is. S ha nem lesz elegendő pénzük va­lamire, más megoldást kell találniuk. így például a kö­zépiskolások számára műve­lődési intézményben kell he­lyet találniuk, míg elég tan­terem nem lesz befogadásuk­ra... G yarapodjék minden köz­ség — az egész megye érdeke ez.' Ha tárgyila­gosan .mérik fel lehetőségei­ket és demokratikusan vitat­ják meg — a pártszerveze­tek, a tanácstagok, a Haza­fias Népfront-bizottságok, a KISZ-, a szakmaközi bizott­ságok segítségét is igénybe véve — a lakossággal az őket közvetlenül érintő jövőt, nem kell aggódniuk a holnapért. Együttes tervezésük és a ter­vek közös valóra váltása a záloga annak, hogy saját fo­rintjaikra nagyon vigyáznak majd. Valamennyiünk érdeke, hogy állampolgári fegyelem­mel, lelkesedéssel vállaljuk az 1986-os s majd a VII. öt­éves terv belátható, vagy ké­sőbb megfogalmazott prog­ramját. Olyan megajánlással, ahogyan megszoktuk, ahogyan már sokszor vitték szét az országba Pest megye hírét egy-egy tett nyomán. S most tettek sora van készülőben. Sági Ágnes zös gazdaság, hanem a város életébe is bepillantást nyer­nek, megismerkednek az itt élő, dolgozó emberekkel. Jó húsellátás Az is természetes a város és körzet lakóinak, hogy jó a húsellátásuk. Tavaly a tsz vá­góhídja és húsüzeme 40 vagon friss húst és húskészítményt szállított a boltokba, közöttük a saját üzemeltetásűekbe. S ez a mennyiség az idén sem csök­kent. Naponta százszámra dol­gozzák fel a sertéseket — né­hány hónapja marhát is vág­nak —, az összesen évi 170 millió forint árbevételű hús­áruból jut a főváros több nagy élelmiszerüzletébe is. De min- denekelőtti kötelességüknek a város és körzete ellátását tart­ják. Csak azt ne higgye ezután bárki, hogy ebben a most már évente félmilliárd körüli ár­bevételt produkáló gazdaság­ban gombnyomásra, optimális időben esik az eső, és süt a nap, szaporítva, érlelve a nö­vénykultúrát, vagy más gaz­dasági szabályozók érvénye­sek, mint másutt. Emlékszem, a párt XIII. kongresszusát mgelőző februári városi párt- értekezleten Dékány István, a tsz Eötvös-díjas elnöke — e tisztségéből 30 év után, az idén nyáron ment nyugdíjba — ar­ról is beszélt, hogyan kutat­ják, vizsgálják azokat a mó­dokat, amelyekkel hatékonyab­bá tehetik a munkájukat, ki­gazdálkodva át Időjárás' okoz­ta veszteségeiket, meg a sza­bályozók szigorításait. Az alap­tevékenységet, a növényter­mesztést és az állattenyésztést ért kedvezőtlen hatásokat a gazdaság jelentős ipari tevé­kenységgel árbevételben ellen­súlyozta tavaly, de nyereség­ben már csak részben. Nem szóbeszéd tárgya Az elmúlt két aszályos esz­tendő után — ami miatt ta­valy például 700 szarvasmar­hának Vásárolni kellett a ta­karmányt —. az idén a fagy okozott komoly károkat a nö­vény- és gyümölcstermesztés­ben. Az őszibarackosban szü­retelt gyümölcs hatoda volt a tavalyinak, a szőlőskert pedig teljesen odalett, ki kellett vág­niuk. Igaz, a búza rekordter­mést hozott: 65,7 mázsás hek­táronkénti átlagtermés-ered­ményükkel harmadikok lettek a megyében. Jó közepes kuko­ricatermést takarítottak be. Az állatállomány számára már be­tárolhattak 470 vagon siló- és 71 vagon szálastakarmányt, mint arról a tsz párttitkára, Gellert István tájékoztatott. 'Ám a termelés szerkezetét, de akár csak a főágazatat is te­kintve ez önmagában még ke­vés a boldoguláshoz. Nem vé­letlenül mondta nemrég a tsz új elnöke — a korábbi elnök­helyettes —, Hegedűs Géza: gondokkal teli esztendő ez az idei, de szövetkezetünk ilyen körülmények között is teljesí­teni fogja a velünk szemben támasztott követelményeket. A csaknem 700 aktív taggal és alkalmazottal dolgozó nagy­üzem ez évi munkájáról korai lenne még csupán rögtönzött zárszámadást is készíteni. Hi­szen az év utolsó hónapjaiban, heteiben is nagy erőfeszítése­ket tesznek, s a kollektíva minden tagja azért dolgozik, hogy gyarapítsa az eredményt a nyereséges gazdálkodás ér­dekében. Persze a Benta gond­ja nem szóbeszéd tárgya a vá­rosban.- Nem - panaszkodnak nehézségeikről. Dolgoznak. Miht hallottuk, a városért is. Kádár Edit Vállalati tanácstagok képzése Helyzeteket elemeznek Újszerű közoktatási forma szolgálja a MÉM-hez tarto­zó vállalataknál, üzemeikben és gazdaságokban a vállalati tanácsok tagjainak képzését. Nem szerveznek központi tan­folyamot, hanem az üzemben, a helyszínen tartják a tájékoz­tatást, . az előadásokat. Az egy-, két-, illetve háromna­pos rendezvényeket a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbkép- ző Intézetén dk szakemberei irányítják. Ám nem csupán az intézet szakgárdája foglalko­zik a tanácstagokkal, hanem az ÉDOSZ és a MEDOSZ mun­katársai is bakapcsoiddnak a képzésbe. A vállalati tanácsok tagjai a jogi és adminisztratív teen­dőkről fcaipnafc részletes tájé­koztatást. A konzultációkon sajátos feladataikat is megvi­tathatják, és választ kaphat­nak a helybén felmerülő kér­déseikre is. Az előadók koráb­ban tájékozódnak a vállalat helyzetéről és felmérik a vál­lalati tanács működésének ed­digi tapasztalatait, a konzul­tációkon ezek Ismeretében építik fel a tanfolyam munka­rendjét. A MÉM intézetének jól bevált gyakorlatát alkal­mazzák a tanácstagok képzé­sénél is; adott helyzeteket elemeznek közösen a hallga­tókkal. Az üstben ízesítik m A jövő évben 1000 tonna rágógumi gyártását tervezik a Rákos­völgye Termelőszövetkezet mogyoródi üzemében, s ennek a mennyiségnek egyharmada tőkés országokban talál vevőre. A hatféle ízesítéssel készülő rágnivalókat a képünkön is látható forgó üstökben zamatosítják Barcza Zsolt felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom