Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. DECEMBER 24., KEDD PEST MEGYEI HÍRLAP 5 Nem lehet öncélú a kutatás írta: dr. Bíró Ferenc, a GATE rektora A tudományos kutatásokkal foglalkozó intézményeket — beleértve a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet is — gyakran elmarasztalják azért, mert kutatási eredményeik jelentős részét csak évek múltán alkalmazzák a termelés, a gazdálkodás folyamataiban. Sőt, szép számmal vannak olyan kutatási eredmények is. amelyek sohasem kerülnek gyakorlati alkalmazásra. Nagyon szerény mértékű az a kisugárzás, ami a tudományos műhelyekből a termelőüzemek felé árad, ami növelné a mezőgazdasági vállalatok, termelőszövetkezetek kezdeményező készségét, az ott dolgozó szakemberek kreativitását. Ezzel szemben talán az is természetesnek tűnhet, hogy a tudományos műhelyek, a tudományos kutatók egy része viszont nagyon szerénynek tartja a termelésben dolgozó szakemberek többségének — fizetőképes — érdeklődését a tudományos eredmények iránt. Hosszú távú gondolkodás Azt gondolom, hogy a valóság sokkal összetettebb, bonyolultabb annál, mint hogy egyszerű elismeréssel vagy tagadással lehetne bármelyik felvetésre válaszolni. A megalapozottabb választ a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen összegyűlt tapasztalatok ismeretében talán meg lehetne fogalmazni. A szélesebb közvélemény előtt valószínűleg nem eléggé ismert, hogy az egyetemen a leendő agrárszakemberek képzése, nevelése mellett széles körű tudományos kutatómunka is folyik. A kutatás eredményei beépülnek az oktatás egész rendszerébe. Az egyetemi hallgatók megismerkednek ezekkel a pozitív vagy negatív eredményekkel — hiszen a kutatásban az eredménytelenség, a kudarc is eredménynek számít —, sok esetben ők maguk is részesei ezeknek. Tudományos diákköri dolgozataikban, diplomamunkáikban, későbbi doktori értekezéseikben a gyakorlat által felvetett kérdésekre dolgozzák ki a tudományosan megalapozott válaszaikat. Az egyetemen folyó tudományos kutatómunkát természetszerűen az egyetemi oktatók és a tudományos kutatók végzik. Jellegük szerint négy fő típust különböztetünk meg: tananyagfejlesztő kutatások, alapkutatások, alkalmazott kutatások, fejlesztő kutatások. A tananyagfejlesztő kutatások eredményei direkt módon beépülnek az egyes tantárgyak ismeret- anyagába. Az alapkutatások eredményei voltaképpen az alkalmazott és a fejlesztő kutatások tudományos megalapozását szolgálják. Az alkalmazott kutatások arra irányulnak, hogy a gyakorlat számára hasznosítható eredményeket produkáljanak. A fejlesztő kutatások pedig elősegítik a kutatási eredmények gyakorlati megvalósítását. A tudományos kutatást azonban nemcsak jellegük, hanem irányítási, finanszírozási módjuk szerint is megkülönböztetjük. Vannak: programozott kutatások! diszciplináris kutatások, szerződéses munkák. A programozott kutatás állami megbízásokon alapszik. A tudományos kutatómunka állami irányításával foglalkozó állami szervek — a Magyar Tudományos Akadémia, az OMFB, a Tudománypolitikai Bizottság, a minisztériumok (MÉM) — pályázatokat írnak ki különböző témák kutatására és a kutatás finanszírozására. Ezeket a témákat az egyes kutatóhelyek megpályázhatják. A munkába más intézmények munkatársait, a gyakorlatban dolgozó szakembereket is — teamet alkotva — bevonhatják. Egyetemünk ennek megfelelően kordiná- tor szerepet tölt be: 4 TPB által kiírt kutatási program, 1 ágazati kutatási program, 7 ágazati kutatási alprogram, 3 intézményi kutatási program megszervezésében, irányításában, kidolgozásában. A diszciplináris (tananyagfejlesztő) kutatásokat a jóváhagyott tantervek alapján az egyetem tanszékei szervezik meg. Költségeit a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium állami költségvetésből finanszírozza. Az ilyen jellegű kutatási témák száma jelenleg 44. A szerződéses kutatási megbízásokat termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és kombinátok, iparvállalatok, termelési rendszerek kezdeményezik egy-egy (vagy több), a gyakorlatban — a termelésben és a gazdálkodásban — jelentkező feladat megoldására. A megbízásokon alapuló kutatások költségeit a megbízók finanszírozzák. Évenként mintegy 180—200 ilyen megbízásra kerül sor, aminek költségkihatása sokszínűek. Köztük megtalálhatók az egyszerű rutinvizsgálatokkal kimutatható összefüggések, jelenségek stb. Többségükben azonban módszeres, kitartó, néha évtizedeket igénylő nemesítési munkával elért új fajták, hibridek, tartamkísérletekkel bizonyított eredmények vagy speciális — több tudományterületet érintő — bonyolult vizsgálatokkal elért eredmények, újítások, találmányok, amelyek rövidebb-hosszabb időn belül alkalmazásra kerülhet- ' nek. Néhányat szeretnék ezek közül kiemelni: Például: a tenyészíojások A mezőgazdaság energiafelhasználásának racionalizálására irányuló országos kutatási program keretében például sokirányú kutatómunkára került sor. Az egyetem koordinálásával 9 kutatóintézet, 3 termelési rendszer, 5 iparvállalat, 5 mezőgazdasági kombinát és 13 termelőszövetkezet vett részt benne. A kutatási eredményekre alapozott állami és vállalati intézkedések eredményeként a termelési eredmények növekedése ellenére számottevően csökkent a mezőgazdaság energiafelhasználása. Figyelemre méltó eredmények születtek a biogáztermelésben és -hasznosításban. Az első nagyüzemi berendezések a dömsödi Dózsa és a szécsényi Rákóczi termelőszövetkezetekben üzemi kísérletekben működnek. Kifejlesztés alatt van ezek háztáji változata. A biogáztermelés nemcsak az energiaellátás, hanem a környezetvédelem szempontjából is jelentős eredmény. A biogázkinyerés után visszamaradó szerves anyag újra bekerülhet a biológiai körforgalomba, amivel műtrágyát lehet kiváltani. Így megszüntethető a trágyának környezetszeny- nyező hatása, s mérsékelhető a nagy adagú műtrágyafelhasználás. Jó eredmények születtek a Ziba- nemesítésben. Egyrészt a pecsenye- liba, másrészt a májliba minőségi paramétereinek javításában, ami népgazdasági szinten több tízmillió dollár bevételt jelent az országnak. A gödöllő—babati libák iránti kereslet igen jelentős nemcsak a hazai termelőszövetkezetek és kistermelők, hanem a külföldi partnerek részéről is. Megemlítem csak, hogy például Kuba egész libatartása a babati tenyészainyagon és technológián alapszik. Tenyésztojásokat szállítottunk a Szovjetunióba, Mongóliába és más országokba. Közismert, hogy a mezőgazdaság devizebevételei között jelentős szerepe van a vadgazdálkodás eredményeinek. Az viszont már kevéssé köztudott, hogy a magyar vadgazdálkodás megalapozását hogyan szolgálja az egyetemünk; Vadbiológiai Állomásán folyó kutatómunka. Ezek közül is csak egyet emelek ki. Magyarországon sajnos elég sok a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen termőterület, a szinte megművelhetetlen, erodált, szakadé- kos stb., legelőként nyilvántartott föld. Ezeket a nehezen művelhető területeket néhány vadfaj kiválóan tudja hasznosítani. Jó példa erre, hogy az egyetem a Egyetemi Tangazdasággal és a MAVOSZ-szal Kiskartalon Létrehozott egy vadaskertet, ahol dámvadtenyészetet alakítottak ki. A közel ezer törzsállomány és szaporulata immár több éven keresztül bizonyította, hogy a korábban nem művelt „parlag”-te- rületek hasznosítása kiválóan megvalósítható a dámtartással. Az állatok takarmányhasznosító képessége jobb a háziállatokénál. A szakembereket régen foglalkoztatja az a gondolat, hogy miként lehetne csökkenteni az import fehérjetakarmányok felhasználását. Takarmánynövényeink közül a fehérjetermelés szempontjából a kiemeltek között van a lucerna. Sajnos azonban a lucerna szaponintartal- mánál fogva csak korlátozott arányban használható fel — különösen a nem összetett gyomirú — áltatok takarmányozására. Az egyetem kom- polti kutatóintézetében sikerült olyan lucernatörzseket nemesíteni (szelektálni), amelyeknek szignifikánsan kevesebb a szaponintartal- ma. Megvan a reális lehetősége annak, hogy évek múltán a szaponin- ban szegény lucernával jelentősebb mennyiségű import fehérjét váltsunk ki. Figyelemre méltó eredmények születtek az árpa, a pillangós virágú növények, a kender nemesítésében, a talajvédelmi kutatásokban, a húsmarhatartás feltételrendszerének kimunkálásában, az országos anyag- ásvány-térkép elkészítéséhez szükséges talajvizsgálatokban, a növények ásványi táplálkozása és anyagcsere-folyamatai közötti összefüggések vizsgálatában, a sugárzástechnika mezőgazdasági és élelmiszer- ipari felhasználásában, a biotechnológiai, a mezőgazdasági anyag- mozgatási, építészeti, munkavédelmi kutatásokban stb. A megbízásos munkák közül külön is kiemelhető az a tevékenység, amit a Pest Megyei Tanács megbízásából a megye mezőgazdasági termelésnövelése ökopotenciális lehetőségeinek feltárása érdekében végeztünk. A feltárómunka eredményeként megállapítható, hogy megvannak a természeti feltételei (talaj, éghajlat, csapadék stb.) annak, hogy — ma a termelésnövelés anyagi-műszaki, genetikai feltételei is megvalósulnak — a megye mező- gazdasági termelését belátható időn belül mintegy 60—80 százalékkal növeljük. A Mezőgazdasági Gépjavítási Tanszék kollektívája a győri Mezőgép Vállalat megbízásából bekapcsolódott a robottechnika kifejlesztésébe, a mikroprocesszoros bázisú programozható logikai vezérlőegység tervezésébe és gyártásába. A felsorolást még nagyon sokáig lehetne folytatni, hiszen a mintegy kettőszáz szerződéses megbízás mindegyike valamilyen konkrét feladat megoldására irányul. A tudományos kutatómunka során számtalan újításra s új találmányok bejegyzésére is sor került. A találmányok közül néhányat megemlítek. Többek között: a műanyagfólia-ha- sítékoló gép kifejlesztése, Bentokart 30 takarmányadalék előállítása, tenyésztési folyamatirányító készülék előállítása, hajtóműelem aprító és cséplődobok energiatakarékos meghajtására. mikroprocesszoros bizonylatleolvasó stb. Az egyetemen folyó kutatás nem öncélú tevékenység, hanem olyan munka, aminek eredménye a mező- gazdasági termelés megalapozását, a gazdálkodás színvonalának emelését kell szolgálnia. Ezért az egyetem vezetése fokozott figyelmet fordít arra, hogy a kutatásra, vizsgálatra került témák reménybeli eredményei valóban ezeket a célokat szolgálják. Az egyetemnek és a kutatómunkában részt vevőknek egyaránt ahhoz fűződik érdeke, hogy eredményeik a gyakorlatban hasznosuljanak. Magukénak érezzék az újat Tapasztalataink szerint az új tudományos eredmények gyakorlati megvalósításának időigénye nagyon hosszú, az eredmények jellegétől függően 2—10 év. Természetes, hogy egy-egy tudományos eredmény csak akkor hasznosítható, ha annak megvannak a feltételei. Melyek ezek? Mindenekelőtt, hogy az alkalmazásban érdekeltek megismerjék ezeket az eredményeket, értsenek hozzá, legyen fogadókészségük, forráslehetőségük a szükséges kiadásokhoz, legyen vagy kialakíthatóvá váljon olyan technikai, technológiai berendezés, amelybe az új technika beépíthető. Az sem elhanyagolható, hogy az új eredmények alkalmazásának milyenek a költségigényei, milyen a (pótlólagos) ráfordítás- (többlet) hozam aránya, egyszóval annak hatékonysága, fontos dolog az is, hogy milyen a vállalati és a személyes érdekeltség az új tudományos eredmények alkalmazásában stb. Ezek közül csupán a megismerés és a fogadókészség néhány összefüggését emelem ki. A tudományos eredmények megjelenési formája és a megismerhetőség — tárgyi — lehetősége között szoros összefüggés van. Ebben sokat tesz, s még többet tehet az egyetem, de maguk a tudományos munkát végző oktatók és kutatók. Az sem előnytelen, sőt, szükséges, hogy a kutatómunkába, főleg a nagyüzemi kísérletek lefolytatásába minél több termelőszövetkezeti, vállalati szakember kapcsolódjon be. Így lehetőség nyílik számukra, hogy a születő újjal már menetközben megismerkedjenek, szinte magukénak érezzék azt. Az egyetemi képzésben és továbbképzésben részt vevők a szervezett oktatás keretében ismerkedhetnek meg az új tudományos eredményekkel. A gyakorlatban dolgozó szakemberek és érdeklődők pedig eléri a 36—38 millió Ft-ot. A kutatási eredmények nagyon A gödöllői egyetemen számítógépeken dolgozzák tel a tudományos eredményeket BARCZA ZSOLT felvétele ‘ % elsősorban a különböző tudományos konferenciákon, tapasztalat- cseréken, publikációk . és tudományos dolgozatok tanulmányozásával juthatnak ezeknek az ismereteknek a birtokába. Az egyetemen évenként kidolgozásra kerül: 45—50 tudományos diákköri dolgozat, 390—400 diplomadolgozatot (nappali és szakmérnöki), 130—150 egyetemi doktori értekezés, 15—20 kandidátusi értekezés., Különböző folyóiratokban publikálásra kerüj 70—80 tanulmány és népszerűsítő cikk. Tudományos konferenciákon elhangzó előadások és bemutatásra kerülő poszterek száma meghaladja az évenkénti 350—400-at. Emellett minden kutatási témáról évenként készül beszámoló ismertetés, a kutatás lezárásakor pedig átfogó értékelés. A megbízásos munkák teljesítésének minősítése és elismerése ennek alapján történik. Kisebb a kisugárzás Az egyetem a szakemberképzési és kutatási feladatait csak úgy tudja sikeresen megoldani, ha széles körű kapcsolatokat alakít ki a termelőüzemekkel, termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal és kombinátokkal, termelési rendszerekkel, iparvállalatokkal. Jelenleg mintegy 200 termelőüzemmel van szervezett, jórészt szerződésen vagy megbízáson alapuló kapcsolatunk. Természetesen ezeken kívül a hallgatók és az oktatók még több nagyüzem szakembereivel tartanak fenn személyes kapcsolatokat, amiből kölcsönösen profitálhatnak. Időnként felmerül, hogy az egyetem kisugárzása közvetlen környezetére nem elég látványos, nem elég hatékony. Minden bizonnyal ebben sok az igazság. Valódi okait nehéz feltárni. Jórészt a szubjektív véleményekre lehet hagyatkozni. Tény, hogy például az egyetemen működő 16 megyei diákklub közül a Pest megyei alakult meg legutoljára. Az egyetemmel szervezett kapcsolatban levő termelőüzemek aránya kisebb, mint más megyékben. Ezzel szemben az egyetemen végzett szakemberek közül viszonylag sokan helyezkednek el a megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban. Ebből következik, hogy a szakember-ellátottság, az úgynevezett szakembersűrűség a megyében a legjobb az országban. Az egyetem közelsége lehetővé teszi számukra, hogy szinte rendszeresen részt_ vegyenek a különböző tudományos tanácskozásokon, személyes kapcsolatokat tartsanak fenn az alma materrel, diplomamunkájuk kidolgozását irányító tanszékeikkel. Hamarabb eljutnak a fővárosban szervezett tudományos konferenciákra is, mint a távolabb dolgozó kollégáik. Ismeretanyagukat a tudományos intézmények hatókörében autodidakta módon is viszonylag jól karban tudják tartani. Az is érthető, szubjektív alapon megmagyarázható, hogy ott, ahol a szakemberek foglalkoztatása szempontjából „telítettség” van, talán nem „előnyös” hivatalosan más intézményhez fordulni szaktanácsért. Vannak, akik úgy vélik, hogy ebben az esetben szakmai presztízsükön esne csorba. Noha az élet pontosan ennek az elilenkezőjét bizonyítja. Azok a szakemberek válnak igazán elismertté, akik minden lehetséges információt kihasználnak döntéseik megalapozásához. Tapasztalható az is, hogy az egyetemen született s ott tudományos konferenciákon vagy más módon megismert tudományos eredmények viszonylag rövid időn belül, csekély módosítással, kiegészítéssel valamely termelőszövetkezet vagy állami gazdaság alkotó kollektívájának alkotásaként nyer szélesebb körű publikálást. _ Mindezek jelzik, hogy számtalan útja, módja van a tudományos eredmények elérésének, továbbfejlesztésének és alkalmazásának. A fő cél, hogy állandóan új és új eredmények szülessenek, és azok minél előbb gyakorlati alkalmazásra kerüljenek. Az egyetem a tudományos kutató-, az oktató-nevelő munka megszervezésében továbbra is fontos feladatának tartja a gyakorlattal való kapcsolatának további erősítését és elmélyítését. Tapasztalatból tudjuk, hogy egyrészt mind az oktató-, mind a tudományos kutatómunka hatékonyságát jelentősen növeli, ha abban a gyakorlatban dolgozó szakemberek legjobbjai is részt vállalnak, másrészt a termelésben, a vállalati gazdálkodásban felhasznált tudományos eredmények számottevően növelhetik a termés mennyiségét, javíthatják minőségét, fokozhatják a gazdálkodás hatékonyságát.
