Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-03 / 283. szám
Könyvtár Galéria Bakos Ildikó kiállítása VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM. 2S3. SZÁM 1985. DECEMBER 3., KEDD Mindkét dy a PENQMAH-é lett Elnyerték az aranybárdef A PENOMAH Vállalat győztes csapata: baloldalt Sallai Dénes, a jobb szélen Tóth-Pál János, mellette pedig Silye István látható, aki az egyéni első helyezést is elnyerte Szabó Sándor telvétele 5» A Katona Lajos Könyv- f tár épülete, benne a kis ka- $ marakiáüítótér múltat őr- % zö jellege Bakos Ildikó % ikonjaival, rituális elren- £ dezésű szoborcsoportjaival ^ szertartásos ünnepélyessé- i get ígérnek. Bakos Ildikó £ műveinek legújabb cső- sportját mutatja be a Könyv- í tár Galériában. Ikonjain e hagyományos műfaj eredeti funkciója által" biztosított hitelességet azoknak a gondolatoknak, amelyeket a művekben fogalmaz meg. A szobrászt eddigi pályáján is állandóan foglalkoztatta az ember alkotta törvények és a természet törvény- szerűségeinek kapcsolata, a személyiség pusztulásának, valamint adott térben és időben való kiteljesedésének ellentéte. Ezeknek az ember nembéli lényegét érintő kérdéseknek a korábbinál hangsúlyosabb felvetéséhez volt szükség egy olyan műfajra, melynek eleve jellemzője az ábrázolt és az ábrázolás közötti megegyezés hitelessége. Bakos Ildikó pályáján megvannak az előzményei a múlt felé fordulásnak, a múlt emlékeivel való plasztikai élményteremtésnek. A Gyűjteményeim, A nagymamám gyűjteménye című műveik tablószerűen rendeznek el olyan apró tárgyakat, melyek személyes emlékek lehetnek. A Gyógyítás eszközei, vagy a városi könyvtár előcsarnokában látható In situ című alkotások már egy-egy közösség számára értéket jelentő tárgyakat, régészeti leletet jelző kis elemeket foglalnak egységbe. Ezek a művek a múlt tárgyi emlékeinek maradványaiban megtestesült szellemi, lelki értékek iránti igényt jeleznek. Valamennyi motívum gyakorlati funkciót is betöltő eszközt jelez. A bizánci ikonok esetében azonban már egyfajta megfeleltetésről volt szó: egy fizikailag érzékelhetetlen jelenséget fizikailag is érzékelhető 'formában jelenített meg — a kettőt azonosnak tekintve. Bakos Ildikó ikonjain az elA napokban ünnepelte fennállásának 10 éves jubileumát a verőcemarosi öregek napközi otthona. 10 év egy közösség életében már határkő. Alkalmat ad a visszatekintésre, az öröm, a szép pillanatok újraélésére, átértékelésére. S eevben számvetés is megtett dolgainkról. — Tessék befáradni! — tárta szélesre csengetésemre az otthona ajtaját egy mosolygós arcú idős néni. Mozdulatai lelassultak, látszott, hogy hetven fölött van már. Végigvezetett egy kézimunkáktól és muskátliktól pompázó folyosón, ahol öt idős ember hallgatagon, munkába merülve éppen borítékok bélyegzésén szorgoskodott. Mint kiderült, a tanács felkérésére vállalták e kis munkát. Arcukon ott bujkált az öröm, a büszkeség, hogy munkájukra még igényt ■tartanak, hogy segíthetnek. A napközi otthon vezetőie, dr: Cseni Istvánná 1977 óta áll a kis közösség élén. Tagja a Magyar Gerontológiai Társaságnak. Tavaly kapott egészségügyi miniszteri dicséretet, s idén a jubileumi ünnepség keretében az egészségügyben végzett 25 éves munkájáért törzs gárda-ki tüntetést. Vele beszélgetünk az otthon életéről, mindennapjairól. Minél színesebbé — 1975 októberében indult be az öregek napközi otthona 25 férőhellyel. Jelenleg 22 idős emberről gondoskodik 4 tagú személyzet. Reggel 9—10 óra körül érkeznek az otthon lakói. De ha 10 óráig nem jön meg valaki, már küldjük a ..mentőbrigádunkat’'. hogy megtudja az okát. Idős, többségében magányos emberekről lévén szó, úgy érzem, nem szükségtelen ez az aggódás. — Az otthoni betegeinkről természetesen gondoskodunk, gondolt és a megvalósult viszonyának sérüléseire utal. Ikonjain a kép egymásra helyezett sík lapokból bontakozik ki. Maga a keret is része az alkotásnak. Ennek körvonalai nem szabályosak, rajta mindenütt a repedés, a szögelés nyomai láthátók. Az alakokat, táji motívumokat vagy eleve széttört elemekből építi fel, vagy a pozitív-negatív, illetve homorú-domború formák váltakozásával töri meg egységüket. Úgy tűnik, mintha az eredeti ikon sérülése után megmaradt darabjait dátnánk, miközben érezzük az egész- szé válásukhoz szükséges elemek hiányát. Ezt a benyomást erősíti az aranyalap töredékes volta is. Alkotásainak másik csoportja szintén a művészet ősi korszakához kapcsolódik. A Jelenetek című szoborsorozat darabjain a figurák a pre- hisztoriikus művészet alkotásaira emlékeztetnek. A megnyújtott, vázszerű alakok szimbolikus jdlentésűek. Testük megformálása magányérzetet, elszánt sorsvállalást sejtet. A figurák által jelzett szituációk rituális hangulatúak: óközösségi cselekvést sejtetnek egy közösség terén és idején túlmutató cél érdekében. A Jelenetek darabjain konkrétabban fogalmazza meg igényét Bakos Ildikó egy olyan emberi magatartásforma iránt, melyet már az ikonokon is felvetett’. Azt a fajta aktivitást kívánja a befogadótól, melyet egy szertartás, egy rituális cselekedet alkalmával tanúsít a közösség tagjaként részt vevő egyén. Bakonyvári M. Ágnes Ma már a mezőgazdasági nagyüzemekben is elengedhetetlen a gyors információcsere. A püspökhatvani Galga- völgye Termelőszövetkezetben több évi utánjárás után a bevásárolunk nekik, elvisszük ebédjüket. A reggeli után kiki maga szabadon választhat a pihenés, a tv-nézés, a lemezhallgatás, az olvasás, a ké- zimunkázás lehetőségei között. Bő választékunk van napilapokban. Időseink legjobban szeretik a Nők Lapját, a Családi Lapo’t, a Rakétát és a Képes Újságot. — Az ebédet az általános iskola napközi otthonából kapjuk. Ez oly bőséges és finom, hogy gyakran tréfálkoznak is a lakók, mondván. „így nem tudunk vigyázni vonalainkra!” Ebéd után csendes pihenő van, majd délutáni felolvasás. Fekete Istvánt úgy megkedvelték, hogy minden könyvét elolvastuk már. Most a „Tíz szál gyertyát” olvassuk. Türelem, szeretet — Szoros a kapcsolatunk a környék öregek napközi otthonaival. Legutóbb a kosdiak- kal voltunk tapasztalatcserelátogatáson Dunaharasztiban. A sződligeti szociális otthonnal érdekes kapcsolatunk alakult ki. Amíg mi kézimunkákkal kedveskedünk nekik, ők gyümölccsel látják el otthonunkat. — Rendszeresen látogatjuk a váci Burgundia utcai Szociális otthont is. Az ottani gondozónő, Szalay Kinga szinte állandó szereplője ünnepeinknek. Szórakoztató táncait nagyon szeretik idős lakóink. A- nagyon szép, bensőséges jubileumi ünnepség nem kis meglepetéssel szolgált az otthon idős lakói számára. Nem győztek egyszerre ámuldozni és örülni. Hogy miért? Jöjjön, majd elmondják ők — invitál a vezetőnő a társalgóba. Közben arra a kérdésemre, hogy honnan az erő és a lelkesedés, ahogy egyenként is foglalkozik az idős emberek41 éve történt Megemlékezés December 8-án, vasárnap lesz 41 éve, hogy Vác felszabadult. Ebből az alkalomból pénteken, december 6-án délután 2 órakor ünnepi megemlékezést tartanak a Bartók Béla Állami Zeneiskola dísztermében. Kirakatok 1. Március 15. tér. — Mi van a kirakat mögött? — Egy üres üzlethelyiség. — Mióta? — Hónapok óta. — Miéit? — Virágüzlet volt eredetileg. A bérlő felmondott. A termelőszövetkezet meghirdette, versenytárgyaláson, úgy látszik, eredménytelenül. — Nem lehetne másra használni ? — Kellene a városban édességbolt, diabetikus élelmiszerek üzlete, hobbisoknak elárusítóhely. — Mikor kerül le a Zárva tábla? — Könnyebbet kérdezzen... 2. Széchenyi utca. — Mit csinálnak a Senior üzletében ? • — Nem látja? Zárva a bejárat, alkalmi rendezvény miatt. — Az a férfi mit foglalatoskodik? — Fényképezi a ruhamodelteket. — Nem fáznak azok a lányok? — Biztosan jó meleg van az üzletben. — És tessék mondani, mit reklámoznak: fürdőruhát, vagy cipőfűzőt? — ap közelmúltban helyeztek üzembe egy telexgépet. így sürgős ügyekben szinte azonnal elérhetővé váltak a távoli vállalatok, szövetkezeikkel, mosolyogva csak annyit válaszolt. — Türelem és szeretet a titka, semmi más. Hétfőre várva Az otthonosan és kényelmesen berendezett szép társalgóban derűsen, vidáman beszélgettek az idős emberek. Egy kis társaság éppen önfeledten nevetgélt, voltaik, akik kézimunkáztak vagy éppen szundikáltak. Amikor a jubileumi ünnepségről kérdeztem őket, egymás szavába vágva — mintha versenyeznének örömük kikiáltásában —, büszkén, ragyogó arccal sorolták az ajándékokat, amellyel a nagyközségi közös tanács lepte meg az otthont, mintegy 55 ezer forint értékben. Kaptak színes tévét, lemezjátszót, automata mosógépet, táskarádiót és porszívót. — Higgye el, nagyon jó itt — mondta a 82 éves Szabó Istvánná, aki alapító tagja volt az otthonnak. — Békés és boldog kis sziget ez a mi öreg, megfáradt napjainkban. Nem is szeretem, nem is várom a délutánt, amikor haza kell menni. Ellenben a hétfőt mindig nagyon várom, amikor már jöhetek. Igaz, az unokáim mondják is. „A nagyi már megy a hivatalba!" Kijelentését felszabadult, hangos, jóízű nevetés kísérte. — Bizony így van — egészíti ki Rózsavölgyi Józsefné, szintén alapító tag. S egyben 69 évével a legfiatalabb. — Ha itt vagyunk, elfelejtjük az idő múlását. ' — Én is az alapítók egyike vagyok — kapcsolódik a beszélgetésbe Klckner Arpádné. — Tíz éve járok át rendíthetetlen kitartással a három kilométerre levő Verőcemarosfelsőről. A vidám társalgás közepette fiatalos lendülettel telepszik le mellém a 85 éves NeuA Pest-Nógrád Megyei Ä1- latforgal.mi és Húsipari Vállalat termelési és kereskedelmi igazgatóhelyettesi szobájában hatalmas aranyozott bárd ékelődik a stilizált fatőke hasítékába. Varró László igazgató- helyettestől tudtuk meg, hogy november közepén nyerte három fiatal dolgozójuk a Gyulai Húskombinátban Rendezett országos húsipari szakmunkásversenyen, sőt egyikőjük egyéni első díjas is lett. Pedig 19 vállalat és intézmény indította fiataljait, tehát nem volt könnyű dolguk. Annál is inkább, mert a helyezéseken túl mesterszalkmunkás címet is kaphattak a győztesek egy kiegészítő szóbéli vizsga sikeres letétele után. Mint megtudtuk, a három fiatalember éppen a mester- vizsgáért küzdött, értük szurkolt, őket várta a vállalat vezetősége. Ragyogó arccal érkeztek, új okleveleiket mutatva. Aztán, amikor már részletesen elmondták, mi minden történt velük a vizsgán, további céljaik felől faggattuk őket. Silye István 29 éves ceglédi fiatalembernek ez már a második eredményes mester- vizsgája, és ez volt a hetedik, egyben utolsó szakmunkásversenye, amelyen részt vett. Egész eddigi pályafutása szakadatlan küzdelemből, tanulásból és b irányításból' A 77 éves Tógyor István itt, az üvegezett, fűtött veranda végében szeret olvasgatni burger Antal, az otthon négy férfilakójának egyike. Büszkén meséli, hogy fiatal korában 3 hónapos gyalogtúrát tett Verőcemarostól az Északi-tengerig. Annak idején még az újságok is hozták a hírt. Franciaországban pedig kerékpárral volt. — Azok voltak ám a szép idők! — sóhajt, s egy pillanatra eltűnődik. Ki tudja, min? Talán az idő múlásán, álilt: 71 óta dolgozik a ceglédi vállalatnál, csontozótói a művezetőig sokféle beosztásban. Most. szeptember 1 óta a szakmunkástanulóik gyakorlati oktatója, és nemrég lett a ceglédi gyár szb-elnöke is. Egyébként két gyermek apja. Ű nyerte el a nyolcezer forintos egyéni első díjat, de energikus fellépése mutatja, hogy a csoportversenynek . is nélkülözhetetlen húzómotorja volt. 'Szakmaszeretete, fiatálvagy egy régi emléktöredéken? Maradjon az ő titka. A másik pillanatban hirtelen feláll és kisiet a folyosóra, hogy tovább segítsen a borítékokat bélyegző társainak. — Tizenkilences vöröskatona volt — mondja a távozó után tekintve Kovács Istvánná. — Lehet, hogy a környéken már csak ő él közülük egyedül. Néztem és hallgattam ezt a felszabadudt, vidáman cseve- rásző kis társaságot. Nem az elfásult, a megkeseredett, a világ dolgai iránt közönyös, érzelmileg becsukódó idős emberek ültek előttem. Nem. Hanem az életük hanyatlójában is önfeledten vidulni tudó, egészséges humorú emberek, akiknek szeme sarkában mindig ott bujkált valami tréfacsinálta, gondűző mosoly. Pedig egész biztosan ők is hordoznak keserű és fájó emlékeket. Odahaza a négy fal között ők is megharcolják magányuk, egyedüllétük nyomasztó csendjét. De mindennap meg tudnak újulni — ha csak a nap meghatározott óráiban ia —, abban az emberi miliőben, amely védelmet.' nyújt magányuk ellen, s a holnapokhoz új erőt ad. De segít észrevenni azt is, hogy az öregkor küszöbén is tartogat még számukra apró örömöket az élet. Szárad Ágnes korát meghazudtoló elméleti felkészültségé — mert lehetetlen nem észrevenni, hogyan ragyog az arca, szeme, ha munkájáról beszél —; mind azt mutatják, a mostani első díj nemcsak az utolsó versenyt koszorúzta meg. hanem elindította további sikerek felé. Tervei szerények: elsősorban jól képzett szakmunkás-fiatalokat akar nevelni a húsiparnak, , de most is továbbtanul, Kéio'éki magát. A marxizmus— leninizmus középiskoláját végzi két társával együtt, de terveikben szerepel a főiskola elvégzése is. Sallai Dénes 26 éves, 73 óta dolgozik a ceglédi gyárban, szintén levelező tagozaton érettségizett, és nemrégen lépett elő csoportvezetővé. Fiatal házas, de lám, a barátság kötelez, ő is továbbképezi magát, együtt járnak Silye Istvánnal iskolába is. Tóth-Pál János 28 éves vágóüzemi csoportvezető, 1972 óta dolgozik a váci gyárban, ő sem elégszik meg a mester- vizsgával. érettségi bizonyítványának megszerzését ő is a tervei közé sorolja. S. T. E. Nysigdsjastalálkozó Idén tizenöten A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat hagyományaihoz híven, idén is november legvégén rendezte meg nyugdíjasainak találkozóját a Fehér Galamb étteremben. A több mint száz nyugdíjast a vendéglátó gazda, a vállalat szakszervezetének nevében, Ferbert Péter szakszervezeti titkár üdvözölte. A találkozón Révay János igazgató beszámolt az idei eredményekről, a vállalat egyik legnagyobb beruházásáról, a novemberben megnyílt 1300 négyzetméter alapterületű dunakeszi élelmiszer-áruház megnyitásáról. Az idén nyugdíjba ment 15 dolgozót Nagy István személyzeti osztály- vezető búcsúztatta. A találkozót tombola színesítette, a hangulatról Máté Ottilia, Fényes György magyarnóta*éne- kesek és Molnár Gyula humorista gondoskodott. A találkozó jó hangulatban a késő esti órákban ért véget. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetét a DCM Váci Gyára igazgatóságának, dolgozóinak. munkatársaknak, rokonoknak. barátoknak, akik Kuti Lajos temetésén részvé'üket nyilvánították vagy egyéb módon osztoztak fájdalmunkban. Gyászoló család. ISSN 0183-2759 (Váci Hírlap) Öregkor apró örömökkel Magányt oszlató közösségben A nappali világosabb felét a kézimunkázok foglalják el, de ez a zenesarok is Dudás Zoltán felvételei Gyors információcsere Segíti a gazdálkodást
