Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

Akikről keveset beszélünk Békesség, boldogság Állami gazdaság Kölcsönök A Monori Állami Gazda­ságban az idén is nagy figyel­met fordítottak a dolgozók la­káshelyzetének javítására, a kislakásépítés és lakásvásár­lások támogatásával. Ez utób­bi célokra 16 dolgozójuknak biztosítottak hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt 1,2 mil­lió forint értékben. A fenti összegből a dán- szentmiklósi kerületből né­gyen. a sörpalackozó üzemből hárman, a szolgáltató kerü­letből szintén hárman, Szent- mártonkátáról egy dolgozó, míg a takarmányfeldolgozó­ból és a központból szintén három-három személy reszült. Közülük a legtöbben csa­ládi ház építésére használták fel a kölcsönöket, néhányan otthonukat bővítették, mások pedig kész lakást vásároltak a megtakarított pénzükből és a gazdaság által nyújtott köl­csönből. Nyugdíjasoknak Taggyűlés A Vasutasok Szakszerveze­tének gyömröi nyugdíjascso­portja december 13-án, dél­előtt fél 11-kor tartja soron következő — s egyben idei utolsó — taggyűlését a Tán­csics Mihály utca 110. szám alatti székházban. A vezetőség kéri a tagokat, hogy — a napirendek fontos­ságára való tekintettel — mi­nél nagyobb számban jelen­jenek meg az összejövetelen. A maglódi 1. számú óvoda tagóvodájánál járva, az épü­leti alőtt haladva, már több­ször felfigyeltem a kiszűrődő vidám, csengő gyermekénekre, szépen hangzó versekre. Bekopogtam az ajtón, s igen fiatal, már az első látás­ra is nagyon rokonszenves óvónő fogadott: Potocska Anna, aki az idén végzett Nagykőrösön, az Arany János Óvónőképző Szakközépiskolá­ban. — Maglódi születésű va­gyok, a Marx Károly utcában lakunk. Négyen vagyunk test­vérek. ' Mondanom sem kell, hogy ennyi gyerekkel mennyi gond van, de édesanyám cso­dálatos asszony. Nem csak tü­relemmel és szeretettel heveit bennünket, hanem minden igyekezetével a szépre és jóra tanított. Fantasztikus munkabírással dolgozik. De még a leg­nagyobb munkája közben is mindig jutott ideje számunk­ra. A testvéri és az emberek iránti szeretetet tanultuk mindig tőle. Neki is — úgy mint nekem — sokkal több a szeretetigénye, mint más embernek. Nem csoda, ha példakép számomra. Mivel én vagyok a leg­idősebb gyerek, természetesen igyekeztem otthon a legtöbbet segíteni, a testvéreimmel való foglalkozásban is. Tehát szin­te magától értetődően adódott, hogy a nyolc általános iskola Válaszolt az illetékes Nem tervszerű késések A lapjuk 1985. október 7-i számában megjelent „Terv­szerű késések?" című cikk­ben foglaltakra az alábbi tá­jékoztatást adjuk: A felvetett panaszra rea­gálva többszöri ellenőrzést tartott a monori üzemigazga­tóság forgalmi osztálya, ame­lyek során a jelzett időpont­ban közlekedő utasokkal is elbeszélgettek forgalmi szak­embereink, akik alátámasztot­ták az ellenőrzés tapasztala­tát. Megállapítást nyert, hogy az ellenőrzött időszakban — Gyömrö és Monor között — a járatainkon utazók átlagos száma 50—70 személy, és je-, lentős késést — 5 percen fe­lül — nem észleltek. Az átla­gos utasszám csak a monori piaci napokon (szerda, szom­bat) emelkedik jelentősen Péteri községtől. Intézked­tünk, hogy e napokon a zsú­foltság csökkentése érdeké­ben Péteri tanácsháza meg­állóhelytől 7.20-kor induljon egy rásegítő járat Monor autóbuszállomásig. A monori MEZŐGÉP dol­gozóit is megkérdezve — akik Gyömrö felől érkeznek — megállapítottuk, hogy néhány esetben valóban nem érték el a Gomba felé induló járatun­kat. A hasonló esetek elke­rülése érdekében felhívtuk a szolgálatot teljesítő forgalmi szolgálattevők és a vonalon közlekedő gépkocsivezetőink figyelmét a csatlakozás bizto­sítására. Az autóbuszállomás átépíté­se alatt, maximálisan az uta­zóközönség érdekeit nézve, a balesetek megelőzése érdeké­ben padokat nem helyeztünk el. A várakozás idejére azon­ban igénybe vehetik — az autóbuszállomás teljes átépí­tése előtt átadott — fűtött, padokkal ellátott várótermet. A levelet Bogáti Zoltán, a forgalomfejlesztési és Sohár István, a forgalomirányítási osztály vezetője írta alá. befejezése után óvónőnek je­lentkeztem. A sikeres felvételi vizsga igazi sikerélményt je­lentett, teljesülhet a vágyam: óvónő lehetek! Igaz, a családtól való el­szakadást eleinte nehezen vi­seltem el. De levelek jöttek- mentek és a gyakorlatvezető óvónő nem csak tanárunk volt, hanem szinte a pót- anyuka szerepét is betöltötte. Átsegítette az évfolyam hall­gatóit a nehézségeken. Abban az iskolában igazán meg­szerettük az óvónői szakmát és a gyerekeket. Ahogy mondja Potocska Anna az élete történetét, újra megkérdezem: — Miért maradt Maglódon dolgozni? — Mint mondtam, igen ne­héz volt a négy év távol a családomtól, falumtól. Ahány­szor csak hazajöttem, végig­sétáltam az utcákon, találkoz­tam az emberekkel, akik mindig nagy érdeklődéssel és szeretettel kérdezgettek, hogy’ megy a sorom, hogy’ haladok a tanulással? Igen jólesett ez a törődés. Nyáron pedig irt voltam az óvodában elmé­leti és gyakorlati foglalkozá­son, ahol az óvónők sokat se­gítettek, nagyon közvetlenek voltak. Akkor érlelődött meg ben­nem a gondolat: ide jövök dolgozni. Pedig máshol több pénzt ígértek, sőt Budapestre is mehettem volna. Mégis így döntöttem. Most már látom, nagyon jól tettem. — Itt mindjárt bizalmat szavaztak nekem. Harminc gyerekből álló vegyes csopor­tot bíztak rám, három és öt év közöttieket. A foglalkozás egy része ütemezett program­terv szerint történik, a többi foglalkozási tárgykört ön­állóan alakíthatom ki. Ami pedig nagyon lényeges: a munkatársaim szeretettel be­fogadtak. Közben bemegyünk a cso­portterembe. Nagyon ízlése­sen, szépen berendezett helyi­ség. A falakon különböző, az óvodások által készített dí­szek, jól sikerült rajzok. Az apróságok azonnal körül­veszik Panni óvó nénit, látszik rajtuk, mennyire megszeret­ték a pár hónap alatt. — Szeretnék igazán jó óvó­nő lenni, a későbbiek során elvégezni a felsőfokú iskolát. Továbbra is szeretni az em­bereket, a gyerekeket. Termé­szetesen majd férjhez menni és jó családi életet élve, gye­rekeket felnevelni békesség­ben, boldogságban. Marczi Ferenc A múlt hiedelme Jobb félni, mint megijedni ILLYÉS GYULA Puszták népe című munkáját lapoz­gattam és a következő sorok­ra akadtam. — Gyomorfáj­dalmak ellen a kocsisok a lovakba éppúgy katángkóró- f őze tét töltöttek, akár saját magukba. Vérhasra, amely elég gyakori volt köztük, az apróbojtorján főzetét használ­ták. Epegörcs ellen kígyó­hagymát, érelmeszesedés ellen fokhagymát pálinkában, meg­felelő ráolvasással. Köhögés ellen én is őrölt kukorica le­vét kaptam mézzel, miután a legegyszerűbb és leggyökere­sebb gyógyszert, a vizelettel való gargalizálást finnyásan elutasítottam. Aranyi L ászióné, falum kovácsmesterének felesége sok hasonló példát ismert, melye­ket jegyzeteim megőriztek úgy, ahogy tőle hallottam. — Beléndekmaggal a fájós fogat füstölik, a bodza virágát kö­högésre teának megfőzik, a cintériát hasfájásra teának készítik el, csalánnal verege­tik a reumás ember lábát. A fekete nadály gyökerét ak­kor használták, ha valaki el­törte a kezét, ilyenkor a gyö­keret megfőzték és ruha kö­zött fasínekkel a kézre kötöt­ték. A kövirózsa húsos levelé­ből kinyomott levet a beteg fülébe csöpögtették. Folytathatnám hosszan a sort annak bizonyságául, mi­lyen kifogyhatatlan a népi tu­dás kincsesbányája. — Babo­na — mondják egyesek, én inkább paraszti orvoslásnak nevezem, hiszen a felsorolt növények hasonló gyógyjavas- lattal a legújabb hivatalos gyógynövénykönyvekben is megtalálhatók, s láttam azo­kat a kőszegi patikamúzeum szárítópadlásán, s látom min­den pesti utam alkalmával a Herbária üzletek kirakataiban is. Igaz, ezt a tudást tegnap még használták, ma már nem használják, de még emlékez­nek rá, holnap pedig az em­lékezetből is kihullik. Koszta János nyugdíjas tsz-tag, aki igazán ért az állatokhoz, s házassága révén az Alföldről került a főváros közelébe, el­mondta, hogy a leghíresebb állatgyógyitók a juhászok kö­zül kerültek ki. A higanyból, terpentinből és faggyúból ke­vert kenőccsel a rühes juhot kenegették. A kerge birkán operációval segítettek. Meg­lékelték a koponyát és ki­emelték azt a kis genny­zacskót. ami a kórt okozta. NAGY BECSBEN JÁRTAK a miskárolók, a herélők, akik az állatok ivartalanítását vé­gezték. Ha a kérődző állat egyszerre sok zöld takarmányt evett és felfúvódott, akkor a szarvasmarha lapockája mel­lett egy vascsövet húztak be és ezzel kiengedték a benn­szorult levegőt. De tudunk az embereket gyógyító csontrakókról, akik ficamodás vagy törés esetén igazították helyre a csontokat. Hallottunk vásári meg falusi foghúzókról, akik egyszerű fogóikkal és fogtörőkkel a fá­jós fogaktól szabadították meg a rászorulókat. Állat és em­ber számára az egyik leg­veszedelmesebb betegség a veszettség volt, melynek gyó­gyításával veszettorvosok fog­lalkoztak. Ez a tudomány a családon belül apáról fiúra hagyományozódott. A tapasztalatokon alapuló gyógyítás mellett alkalmazták az irracionális gyógymódokat is, mint például a ráolvasást. Tóth Erzsébet szerint szinte alig volt olyan betegség, mely­hez valamilyen ráolvasás ne kapcsolódott volna. — Ha valakinek árpa nőtt a sze­mén, azt így ijesztették: — Szaladj, árpa, learatlak, ki­csépellek, megőröllek, meg­eszlek! — A törött vagy íica- modott lábra ezt kellett rá­olvasni: — Csont a csonthoz, vér a vérhez, hús a húshoz forradjon, s mint ez volt, úgy legyen ezután is! Szlávik Ferencné — gyer­mekkorom nagy mesélője — a füstölést tartotta minden gyógyír között a legeredmé­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1985. DECEMBER 3., KEDD * Ev végi kilátások a Tápiévöígyében Megszüntetett gyenge ágazattá >; Az elmúlt két esztendőben a sülys'ápi Tápióvöigye Mgtsz a fejlesztési alapnak csaknem a száz százalékát ^ fordította az alaptevékenység gépesítésének fejlesztésére. ^ Ennélfogva a betakarítási eszközökkel való ellátottság ^ ragyogó — az egész alaptevékenység gépesítettsége 100 ^ százalékos —, s ez meg is mutatkozott a betakarítások ^ idején, mert mindent megfelelő időben begyűjtött a gaz- ' daság. Ez az állítás elsősorban a lucerna, a kukorica és a ^ napraforgó betakarítására vonatkozik. A kukorica ter- £ mésátlaga 63,5 mázsa volt hektáronként, ami a vonzás- ^ körzet termelőszövetkezeteinek sorában a legjobb cred- ^ menynek számít. Az árpa termésátlaga majdnem hatvan, a búzáé 57, a rozsé 35,5, a napraforgóé több mint 20 í mázsa volt hektáronként. Kérdésünkre válaszolva el­mondta Virág István, a Tápió- völgye Tsz elnöke, hogy idén a nagy szárazság főleg a ta­lajelőkészítő munkákat nehe­zítette meg, sokkal több üzem­anyagot fogyasztottak a gépek a kemény talaj miatt a szoká­sosnál. A késő őszi nagyobb esőzések segítették a mély­szántást, ugyanakkor az ösz- szes többi talajmunkát nem akadályozta a sok csapadék. — Hol tart ma a szövetke­zet? — kérdeztük az elnöktől. — Tiszta nyereségünk a tervezettnél kevesebb lesz va­lamivel. Ezt elsősorban a köz­gazdasági szabályozók okoz­ták. Ugyanis a gazdaság árbe­vételének kétharmad része ipari eredetű. Az új adórend­szer, különösen az építőipari ágazatoknál súlyosan érintette a szövetkezetei. Éppen ezért arra az elhatározásra jutot­tunk. hogy. kilenc ipari ágaza­tot felszámolunk, s ez meg is történt idén január 1-jével. Természetesen a kis nyere­ségű, vagy éppen veszteséges ipari ágazatokat számoltuk fel, főleg azokat, amelyek épí­tőipari tevékenységgel foglal­koztak, s a korábbi években a bárszínvonal hígítását szol­gálták, s csak minimális nye­reséggel dolgoztak, ötszáz, fő­leg nem helybeli alkalmazot­tunktól meg is váltunk. Ezek a változások többek között azt is eredményezték, hogy a 450 millió -forintra ter­vezett árbevételünk ötvenmil­lióval lesz kevesebb. A nyere­séget 19 millióra terveztük, nyesebbnek. Kilenc csutká­ból, három szem tarkababból, három gerezd fokhagymából, három krumpli ^gyvégtében levágott héjából, templomból szerzett csipet tömjénből egy szalmacsomó segítségével tü­zet kellett rakni, s ezen kel­lett először északról délre, majd keletről nyugatra át­emelni a szemmel vert gye­reket. Természetesen a bajt meg is lehetett előzni. Az állapo­tos asszony a pókháló aló fe­küdt, s máris elkerülte a rontás. Ha a gazdasszony a sütölapátot és a piszkaiét ke­reszt alakban tette a ház elé, biztos lehetett abban, hogy a villám nem üt a házba. A parasztság társadalmi, gazdasági helyzetének válto­zása nyomán a régi hiedelem- világ eltűnőben van, ám egy- egy töredéke napjainkban is él. Akadnak, akik az újhold­nak megmutatják a pénzüket ezekkel a szavakkal: — Apád, anyád ide jöjjön! — azt re­mélve, hogy pénzük a holddal egyenes arányban növekedni fog. Az első vevőt megbecsü­lik a piacozó asszonyok, mert az hozza a szerencsét. BIZONY, A MŰLT HIE­DELME erősen él azok között is, akik nyilván tudják, hogy nem igazak. De hát ott mun­kál valahol az emberben a dédszülőtől hallott, suttogva elmondott tanítás: jobb félni, mint megijedni! F. M. most 12—15 millió forintra számítunk — sorolta röviden a legfontosabb adatokat Virág István. Majd rögtön hozzátet­te, hogy természetesen töre­kednek az eredmények javí­tására. Ugyanis amíg az árbevétel kétharmadát az ipari ágazat termeli meg, tavaly volt az el­ső év, hogy a nyereségnek csak a felét hozta meg (s idén is így lesz), jövőre szeretnénk az ipari termelés nyereségará­nyát kétharmadra emelni. — Milyen konkrét intézke­déseket tesznek ennek érdeké­ben? — Az ipari tevékenységben arra az öt, helyben telepített ágazatra alapozzuk a követke­ző ötéves tervet, amelyek va­lóban hatékonyan dolgoznak. A fővárosban tevékenykedő építőipari ágazatot felszámol­juk. s erőteljesen fejleszteni kívánjuk a bedolgozói hálóza­tot, amelynek tagj'ai többek közölrt esztergálással, mű­anya ^fröccsöntéssel. kazán- szerelés előkészítésével foglal­koznak. A továbbiakban egy kivételével csak másodállásos szakcsoportok működését tá­mogatja a vezetőség — hang­zót; a válasz. — Milyen eredményt tud felmutatni az alaptevékeny­ségben a gazdaság? — A növénytermesztés tisz­tességes nyereséget, azaz 20 millió forintnál is többet ál­lít elő ágazati eredményként. E területen is vannak egészen jó eredményeink. Mert jellem­ző az alaptevékenységünkre a gabonatermesztés. Elég nagy területen és jó eredménnyel termelünk kukoricát, napra­forgót, lucernamagot. A lucer­na tavalyi, hektáronkénti át­lagtermése 400 kiló volt, az idén is meghaladja a kétszá­zat. Az állattenyésztést azonban visszafogtuk egy kicsit, mert csak hétszáz tehenünk van. Ez nem nagyüzemi méret, foglalkozunk is az állomány jelentős gyarapításának gon­dolatával. A gazdasági sza­bályzók is arra ösztökélnek bennünket, hogy nagyobb odafigyeléssel kell ezt az ága­zatot fejleszteni. Egyébként a tehenészet nyereséges volt az elmúlt évben. Maga a tejter­melés másfél millió forint eredményt hozott, a juhászat azonban veszteséges volt, és nem is kecsegtet sok sikerrel. Halászatunk a korábbi években nem volt nyereséges. A 92 hektáron elterülő hét tó évente mintegy 10—15 vagon halat szolgáltat. Tavaly nye­reséges volt a halászat, az idén is nyereséges lesz. ösz- szességében az állattenyésztés egészen minimális nyereséget eredményez idén. — Lehetséges-e a szövetke­zetben a dolgozók munkájá­nak minőségi bérezése? — Igen, mert bértömeggaz­dálkodást folytatunk. Ma már minden területen a teljesít­mény szerint számoljuk el a dolgozók munkáját. Mozgóbé­rezéssel pedig a minőségre is tudunk hatni, igaz, elsősorban az ipari ágazatokban. De ter­vezzük, hogy jövőre bevezeti a szövetkezet a mezőgazdasá­gi területen is a minőségi bé­rezést, elsősorban a gépjaví­tóknál. A gépjavítók egy-egy feladatra meghatározott bér­összeget kapnak, s rajtuk áll, hogy mennyi idő alatt végez­nek a munkával, ha azt ha­marább fejezik be, egy-egy le­dolgozott óra annyival több forintot ér majd — mondta Virág István elnök. — Dolgozóink megélhetése, munkaellátottsága biztosított. Tavaly az egy dolgozóra jutó átlagkereset 57 ezer 600 forint volt, az idén, év végéig ez az összeg hatvanezer forintra nö­vekszik. Aszódi László Antal Kulturális program Ecseren kedden 17 órától: autóvezetői tanfolyam. Monoron 18-tól és 20-tól: a moziban: Nyomás utána! Pilisen 9-től 17-ig: bútorki- állítás és -vásár. Avasadon a klubkönyvtár­ban: a Nagy István képző- és iparművészeti csoport kiállí­tása a nyitva tartási időben. Nagy a hajrá ezekben a napokban a kisnémedi Aranykalász Tsz Műfémszer Gt gyömrői központi raktárában. Az egyébként évi 6 milliós termelési értéket produkáló ágazat műszőrme játékai nagyobb része most karácsony előtt kerül az üzletekbe. Szere­tni Balintné raktárvezető és Mán Györgyné minőségellenőr is segít a csomagolásban. Képünkön: egy brummogó maci ke­rül a nylonzsákba Hancsovszki János felvétele •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírül p;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom