Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM 1985. DECEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Gyermekeink, unokáink érdekében A park, a fa, a virág - mindenkié Ki ne csodálta volna még meg Vácott a liget ha- ^ talmas fáit, rendezett sétaútjait, s a tó partján esőben- f szélben kitartó horgászokat? Hány váci családban em- ^ legetik fel: Emlékszel? Amikor a szigeten a csárdá­id nál, a sportpályán, a Bakiban...? Környezetgazdálkodásunk korlátái és kilátásai Mekkora az a szükséges mérték? Előre tudják, hogy mikor jönnek mérni Ösztönzés Vác legszebb mai — és sajnos olykor már csak egy­kori — zöldterületeiről esik ilyenkor szó. A ligetről, amit a millennium idején a Gombás­patak két ága között elterülő mocsár rendezésével nyertek, s így az akkor ültetett fák már évszázadosak. (Csoda-e, hogy a környezetvédők zak- latottak, ha a károsodásról értesülnek?) S a szigetről, melyen valaha mozgalmas dunai élet folyt, majálisok emlékét idézik, s a nagy fo­lyóbeli fürdőzésekét. Ezzel szemben mi van ma? Elméletileg az lenne az ideális, ha a város minden egyes lakójára 17 négyzetmé­ternyi zöldterület jutna. Ha minden zöldterületet, illetve annak tekinthető parkot, te­ret, közteret ideszámítunk, jelenleg altkor is csak nem sokkal több, mint 11 négy­zetméter jut belőlük egy-egy vácira. Ez a tény ösztönözte a vá­ros. vezetőit, hogy öt évre szóló zöldterület-fejlesztési tervet dolgoztassanak ki. Mi jijhet számba a fejlesztésnél ? A választ Csőri Lajos városi főmérnöktől kaptuk meg. A városban még ma is sok az olyan terület, melynek adottságai lehetővé teszik, hogy ott parkot, zöldsávot, teret építsenek. Ilyen például a Forte, valamint a Beton- es Vasbeton Ipari Művek vá­ci telepe közötti jelenleg gon­dozatlan és gazos térség, a sörpalackozó és a laktanya közötti, pillanatnyilag mező­gazdaságilag művelt íödsáv, a vásártér, a Jázmin tér, a Kálvária-domb, a Béke tér is. Tovább terjeszkedhetnek a Duna mentén is a Buki-szi- gettől dél felé az Ifjúsági park, illetve a liget felé, ami után jelentős ártéri erdőterü­let következik. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, emberre és pénzre lenne szükség. Elmé­letileg ugyanis a ma meglé­vő terület ápolására, karban­tartására is több pénz, és hozzá több munkáskéz kelle­ne. Hiszen a 330 ezer négy­zetmétert kitevő belterü­leti és a 42 ezer négyzet- méteres külterjes park fo­lyamatos és kívánatos szintű gondozása is nehézségek árán valósulhat meg, s bi­zony nem mindig a kívána­tos színvonalon. Az ehhez a munkához szükséges 43 ember helyett 35-öt tudnak csak foglalkoz­tatni, s kellene hozzá 7 mil­lió 680 ezer forint, az idei 6 miiló 240 ezerrel szemben. (S akkor a költségek folyama­tos emelkedését figyelmen kí­vül hagytuk.) Kényszerűség Ám ez az összeg is csak ak­kor igaz, ha feltételezzük, hogy eddig a kívánt szinten újítot­ták fel a fákat, a növényzetet, a köztéri létesítményeket. S hogy ez bizony — szükség szülte kényszerűségből — nem így van, mindannyian tapasztaljuk. Diákok vidám duruzsolása verte fel a napokban a Hincz- múzeum csöndjét. Előzetes is­merkedés, felkészülés után a város középiskoláit képviselő csapatok állnak ki versenyre egymással, számot adva tu­dásukról, arról, mennyire já­ratosak a XX. század modern művészetének útvesztőiben, hogyan ismerik Hincz Gyula munkásságát, a múzeum ki­állításait. w Űj forma ez, mind a vetél­kedőik gyakorlatában, mind a múzeumok hagyományai­ban. A hétköznapi ember egy­re távolabb kerül a kiállító- termeik csöndjétől. Nincs idő megállni, elmélyedni. medi­tálni a nekünk szóló üzene­teken. Egyre kevesebb a ta­lálkozási pontunk a művészet­tel. Mi hát a teendő? A következő tervcik’usban folytatni kell a Duna-part rendezését, a szabadidős te­rületek kiépítését, harmo­nikusan összeillesztve a li­gettel. A lakótelep építésének befejezésével egy időben a parkoknak és közterületeknek is el kell készülniük. -De meg kell szüntetni az elmaradá­sokat is, mint történt az most a Lenin út mentén épült házak között. Ellenőrzés Ösztönözni kell a magán- területen élők, illetve a ki­sebb lakóközösségek ilyen jellegű kezdeményezéseit is. Javíthat a helyzeten az is, hogy a Kommunális Üzem­ben bevezetik a parkgondo­zók teljesítményarányos fize­tési rendszerét. S végül: ki­emelten kell ellenőrizni e közös tulajdonunkat jelentő területeket s következetesen fel kell lépnünk, igen, mind­nyájunknak, a parkok, fák, növények rongálói ellen! Enélkül ugyanis niába lesz több ember és több pénz ... Bányász Hédi Ennek, egyik oka, hogy a XIX. században kialakult mú­zeumi hagyomány nem kor­szerűsödött, nem igazodott a kor szelleméhez. A múzeum nem lett természetes köze­günk, nem tudjuk, hogyan kell használni. A hagyomá­nyos tárlatlátogatások soli esetben nem elég vonzóak. Szerencsére számos szép pél­dája akad már annak, hogy más művészeti ágak is ott­honra leljenek egy-egy na­gyobb múzeumban, kiállítóte­remben. Elsősorban a hang­versenyekre gondolok, de az irodalmi estek, tudományos előadások is életet lehelhet­nek a képzőművészet ottho­naiba. Ebbe a sorba illik Bakony- vári M. Ágnes kezdeménye­zése is. Azzal a kéréssel ke­reste fel a város minden kö­zépiskoláját, ha van kedvük a vetélkedőhöz, állítsanak ki egy-egy csapatot. A létszám nem volt megkötve. így szép számmal jelentek meg a diá­kok a gyűjteményben az első ismerkedésen. Sajnos sok gye­reknek ez volt az első talál­kozása Hincz mester művei­vel, mert szomorú módon nem sikerült eljutniuk még egy­szer sem a három éve műkö­dő múzeumba, sem egyénileg, sem az iskola szervezésében. Most is kiderült, mennyire fogékonyak a fiatalok korunk izgalmas művészeti problémái iránt. Lelkesen tanulmányoz­ták az előzetesen kiadott anyagot, nagyon sokat segített a felkészülésnél Bakonyvári Ágnes tárlatvezetése is. Jó érzés volt látni a vetél­kedőn, hogyan tudták, ha kis­sé még dadogva is, előadni felfedezéseiket a művek kap­csán. Megható volt az az ott­honosság, ahogyan az utolsó feladatnál — a tárlatvezetés­nél — a kópék, szobrok között mozogtak. A sok elméleti kérdés mel­lett gyakorlati feladatot is kaptak, kiállítási katalógus makettjét kellett elkészíte­niük. Itt mutatkozott meg leg­inkább a kreativitás hiánya, a bátortalanság, ami magyaráz­Vitray Tamás méltán nép­szerű csevegő műsorában, a Tóksóban bemutatott egy rendkívül rokonszenves meg­szállottat. Ha az emlékezetem nem csal, valami olyasmiről beszélt, hogy a legfőbb ideje felhagyni a környezet védel­mével — gazdálkodni kell ve­le! Már csak azért is, mert jelenleg környezetvédelmen idehaza és jórészt külföldön is csak a mérsékelt szennye­zés értendő. És ha már szeny- nyeztünk, az esetek nagyob­bik részében utólag már nem áll módunkban a szennye­zést . megszüntetni. A termé­szet vagy fel tudja dolgozni az idegen mocskot. vagy „tor­kán akad”, ilyenkor jönnek létre a nagy ökológiai tragé­diák — haváriák, ' ahogy a szakemberek mondják. Közgazdasági egyszeregy A természet védelmében az emberiség tagjaiként mind­annyian érdekeltek vagyunk. Ugyanakkor a gazdasági ver­senyfutás során egészen más, s nemritkán erősebb ellen­érdekeink keletkezhetnek. A környezetbarát technikák- technológiák bevezetése, ki- fejlesztése ugyanis nem ke­vés pénzbe kerül, s ezeket a költségeket már nem az em­beriség, hanem egy szőkébb csoport, akár egy ország, akár egy vállalat tagjaiként kell megfizetnünk. S innentől kezdve a köz- gazdasági egyszeregy jegyé­ben alakul minden. A gaz­dasági versenyfutás során, a a lemaradók, értsd: gyen­gébben gazdálkodók, ma­ható az egyre csökkenő rajz­órák számával, de talán okta­tásunk egész szemléletével is. A diákok gondolkodása szinte teljesen az elsajátítan­dó anyag pontos, reproduktív visszaadására korlátozódott. Az ismereteket alkalmazni tu­dó, az önálló alkotókészséget igénylő feladatok megoldása sokkal nagyobb nehézséget jelent számukra. Szegénye­sen, fantázia nélkül oldották meg a terveket. Ebben a feladatban, de a vetélkedő egészében kiemel­kedett a Sztáron Sándor Gim­názium teljesítménye, de a szakközépiskolások lelkesedé­se sem volt kisebb. Az Egész­ségügyi Szakközépiskola két csapatot is állított, egyik sem vallott szégyent. A zsűri a város neves fes­tőművészei közül került ki, Nagy B. István, Dániel Kor­nél, Orvos András részvétele emelte a vetélkedő rangját. Az a tény, hogy jó néhány diák, ha csak egy-két órára is, de a múzeumban élt. a képek között mozgott, akarva-aka- ratlanul megfigyelte a műve­ket, már nagyon nagy lépés előre, és lesz folytatás. A váci Vak Bottyán Mú­zeum a Madách Imre Műve­lődési Központtal karöltve gyermekfoglalkozásokat ter­vez a jövő évtől. Nemcsak ve­télkedőket, hanem művészet- történeti órákat, festést, min­tázást. kollázs-, montázské­szítést a képek között. A mű­vek inspiráló hatása bizonyá­ra feléleszti majd a gyerme­kek alkotó fantáziáját. Ezekre a foglalkozásokra főként általános iskolásokat várnak, de a középiskolások is bizonyára szívesen kapcso­lódnak majd be a munkába, hiszen számukra szinte telje­sen megszűnt á rajzolás, a művészettel való ismerkedés lehetősége az iskolában. Ha ezek a kezdeményezések valóra válnak, elmondhatjuk, hogy városunk nemcsak egy szép képzőművészeti gyűjte­mény. hanem egy élő múzeum tulajdonosa. K. R. gasabb költségeiket a ver­senyképesség érdekében ott faragják le, ahol tudják. És sajnos ezek közt a „költség­csökkentő tényezők” között mindjárt a legelső sorban kell említenünk a környezetvédel­met. A világgazdasági centrum­hoz közelebb álló országok e költségeket fejlettségük, ala­csonyabb önköltségük révén könnyebben ki tudják gaz­dálkodni. Az idejében és meg­felelően végrehajtott környe­zetvédelmi beruházások ugyanis elősegíthetik az adott gazdaság térnyerését. Elég, ha a japán személygépkocsik mi­nimálisra szorított légszeny- nyezésére gondolunk. Ilyen gyártmányok birtokában a ja­pán kormány nyugodtan ad­hat meg egészen . alacsony szennyezőanyag kibocsátási normákat a gépkocsik kipu­fogógázaira. hisz saját piacán saját gépkocsijai még így is eladhatók maradnak, de ek­ként alaposan megnehezíti más gyártók bejutását a piac­ra. így válik a környezetvé­delem az adminisztratív pro­tekcionizmus eszközévé. Nem kedvez a szabályozás Csak tetézi hazai gondjain­kat: az érdekeltségi rendszert mind ez idáig nem sikerült úgy beállítani, hogy a vállalatok valóban érdekeltek legyenek környezetbarát tecnológiák be­vezetésében. És nemcsak azért, mert az érdekeltségi rendszer egyik oldalán negatív ösztön­zőként megjelenő környezet- védelmi bírságokat már eleve úgy alakították ki. hogy azok igazodjanak a vállalatok te­herviselő képességéhez, ha­nem azért is, mert az ilyen célú beruházásokra fordítha­tó pénzt a „legdrágább" fo­rintokból, az adózott nyere­ségből. képzett érdekeltségi alapból kell elvenni. Onnan, ahonnan példának okáért a béremelést is. Mindezek tetejébe a köz­vetlenül mérhető hasznot nem hajtó beruházás során épp­úgy kell fizetni felhalmozási adót, mint egyébként, s a megvalósult beruházás a va­gyonadó összegét növeli. Sha mindehhez még azt is hozzá­vesszük. hogy a környezetvé­delem nem tartozik a hitel- rendszer preferált céljai kö­zé. s így semmiféle kedvez­mény e címen nem kapható, akkor teljesen érthetővé vá­lik az a vállalati stratégia, amelyik csak a feltétlen szük­séges mértékben valósít meg környezetvédelmi beruházáso­kat. De hogy mi is ez.a feltét­len szükséges mérték, elég nehéz megmondani. Jelenleg ugyanis a szennyezést mérő Vácott született: Lakatos István és Rácz Erzsébet fia, László; Bácskái András és Nagy Éva lánya, Éva; Bélák Mihály és Králik Zsuzsanna lánya, Zsuzsanna, Ruskó Fe­renc és Papp Erzsébet fia, Krisztián, Svelán Lajos és Gyenes Margit lánya, Zsanett, Zöldi Gábor és Tagaly Mária lánya, Mónika; Zsámberger Mihály és Molnár Katalin lánya, Katalin; Krajcsek Fe­renc és Berta Zsuzsanna fia, Gábor; Molnár István és Alt- soch Katalin lánya, Melinda; Nagy Pál és Orbányi Erzsé­bet fia, Kornél; Serfőző Jó­zsef és Molnár Éva lánya, Renáta, Kerekes László és Madácsi Marianna ikergyer­mekei, Tünde és Viktória; Gieber Gyula és Oláh Ju­lianna lánya, Lilla; Komlósi István és Tamás Erzsébet fia, Tamás; Molnár László * és Sinkó Zsuzsanna fia, Ger­gely; Nagy László és Héricz Katalin lánya, Viktória; Bor­sos János és Disznós Mária lánya, Melinda; Aranyos At­tila és Horváth Ágnes fia, Attila, Jilek Tibor és Sörés Anna lánya, Nikoletta; Lu­kács László és Bánfi Zsu­műszerpark olyan szegényes, hogy a legnagyobb környe­zetkárosítókat leszámítva, a „kisebbeknek” csak 4—5 éven­te kell ellenőrzéssel számol­niuk. Megfelelő érdekeltséget A megbízható mérési ada­tok híján az egész bírsági rendszer a vállalatok beval­lásán alapul. És annyira nai­vak mégsem lehetünk, hogy ne gyanakodjunk, ez a be­vallás egyik-más iik esetben egy kicsit sántít. Ha valame­lyik vállalatot rajta is kap­nák a turpisságon, legfeljebb egy félévi összeggel megnö­velt bírságot kell fizetnie. De mii'.rt kapnák rajta? Azt jó előre lehet tudni, mikor jön­nek mérni, s ilyenkor elég kikapcsolni vagy lelassítani a legfőbb szennyező művet, s újabb néhány évre „rendben van” minden. Természetesen vannak szép számmal elképzelések arról, hogy ezt az áldatlan állapotot miként kellene megváltoztat­ni. Biztató, hogy a jelentő­sebb beruházásoknál oia már az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal el­nökének vétójoga van, ameny- nyiben a kérdéses beruházás nem felel meg az elvárható környezetvédelmi normáknak. De nagyon sok még a ten­nivaló addig, amíg a környe­zetvédelem lehetőségei javul­nak. Addig viszont, míg sem a személyi, sem a tárgyi fel­tételek nem adottak, megfe­lelő érdekeltségi rendszer hí­ján a környezetgazdálkodást megvalósítani nehéz. V. P. Egy téma - több előadó Érdekes kísérletet tervez a Szervezési és Vezetési Tudo­mányi Társaság váci csoport­ja. Jövőre egy témát több előadó ismertet, előadássoro­zatok kapcsán. Először — elő­reláthatólag — a számítógé­pek jelenével és jövőjével is­merkednek meg a hallgatók. Mozi Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): december 19-től 22-ig csak 4 órakor A király, aki­nek nem volt szíve című szí­nes finn mesefilmet vetítik. — Csütörtökön és pénteken nem jeleznek esti előadást. — De­cember 21-én és 22-én fél 6 és fél 8 órakor az Anna és a vámpír című lengyel bűnügyi filmet játsszák, csak 16 éven felülieknek. zsanna, fia, Norbert, Csorba János és Bertyák Mária lá­nya, Zita, Dobra András és Lengyel Erzsébet fia, Mihály, Nyerges János és Steiner Zsuzsanna lánya, Georgina, Szekeres Attila és Ludman Mária lánya, Mária. Házasságot kötött: Oláh Imre és Szűcs Erzsébet, Csep- regi István és Jakab Éva, Fézler Csaba és Szabó Zsu­zsanna. Elhunyt: Kiss Andrásné sz. Lipcsei Ilona (Vác), Bújna Péter (Dabas), Müller Ferenc (Nagymaros), Fogarasi Kál­mán (Göd), Lábai János (Mis­kolc), Jámbor István (Vác), Hegedűs Béla (Vác), Debre- czeni Józsefné sz. Malisai Berta (Dunakeszi), dr. Fuchs Oszkár (Dunakeszi), Bodonyi Ferenc (Vác), Hazai Jánosné sz. Lipcsei Aranka (Vác), Kollár Jánosné sz. Kovács Erzsébet (Vác), Balogh Géza (Vác), Csókás József (Vác), Gyarmati Ignácné sz Szal­ma Ernesztina (Budapest VII.) Bálint István (Váchar- tyán), Forró Gyula (Vác). ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Magyar karácsony Végh Dezső festő-grafikusművész hagyatékából most ke­rült elő ez az eddig még nyomtatásban soha meg nem je­lent grafika, mellyel a Madách Imre Művelődési Központ Madách Köre pénteken este hat órára, a 8-as terembe hí­vogatja a zene és irodalom barátait. A szentendrei Kecs­kés együttes ad műsort Magyar karácsony címmel Játék a múzeumban A művészetek otthona legyen m Anyakönyvi hírekw

Next

/
Oldalképek
Tartalom