Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-19 / 297. szám
PWT « .»W.fcl'ÍY 1985. DECEMBER 19., CSÜTÖRTÖK 5 Ä közművelődés sokszínű szálai Minden korosztálynak szólóan Pest megyében már jó évtizede, hogy a közművelődési felügyelők megérezték: együttműködve könnyebb. Szélesebb téren kiteljesedhet hivatásuk, ha tudnak egymásról, ha segítik egymást és a felvetett kérdésekben közösen döntenek, ismeretbővítéseiket eszerint szervezik és megosztják. Friss szellemben Az elhatározásból tett lett. A közművelődési felügyelők a megyei tanács művelődési osztálya kezdeményezésére munkaközösséget alakítottak, amely többéves 'tapasztalattal a háta mögött eredményesen működik. A szálak Cegléden futnak össze, ugyanis Biczak Péter, a ceglédi városi tanács művelődési osztályának munkatársa, városi közművelődési felügyelő a csoport vezetője. A ceglédi művelődésügyi osztályon a lassan hátunk mögött levő esztendőről folytatunk rövid eszmecserét. Mit tervezett a munkaközösség saját és területe hasznára, mi minden vált valóra terveikből? Mint Biczák Péter elmondta, egy-két apróbb dolgon kívül mindent kipipálhatnak a listán. Frissesség és összetartás jellemezte az év során a munkaközösséget, amelynek most, a körzetek kialakulásával tizennégy tagja van. Párbeszédek Művelődési központokat látogattak sorra, tapasztalatcseréken igyekeztek egy-egy terület munkáját megismerni, megvalósítható ötletekkel előbbre vinni a közművelődés ügyét, minden korosztálynak szólóan, ám kiváltképp a tizenéves cseperedők szellemiségét formálva. Garamszegi Zsuzsanna dunakeszi közművelődési felügyelő érdekes témával foglalkozott, felmérést végzett a pályatársak élet- és munkakörülményeivel kapcsolatban. Hallgattak előadásokat, jobban mondva az előadások alkalmával sikerült kialakítani a párbeszédes formát. Az adott téma vezérfonalát országos, központi előadó boncolta. Százhalombattán a könyvtári ellátó rendszerek Pest megyei helyzetéről tárgyaltak az esztendő elején, szó esett frissiben a közigazgatás korszerűsítését követő időszak igazgatási gondjairól is, fórum keretében. Átfogó közművelődési témakörrel foglalkoztak a péceli, bentlakásos tanfolyam alkalmával áprilisban. Megyei szervezésben zajlott, s fő témája volt a számítógépek alkalmazása a közművelődésben. Az év során a művelődési házak helyzetéről, jövőjéről is szó esett a munkaközösség rendezvényein, Beke Pál, a Népművelési Intézet, osztályvezetője volt a szóvivő. Cegléden arról folyt az eszmecsere legutóbb, hogy a színházi programok hogyan jutnak el, s hogyan oszlanak meg Pest megyében. Mit lehetne tenni azért, hogy az előadások látogatottabbak legyenek — bár való igaz, hogy a jegyek nem olcsóak, és a gázsi ismeretében a művelődési házak illetékeseinek gyakran fő a fejük, kit hívjanak, mit kérjenek, mire futja az erre fordítható éves keretösszegből. Leányfalun, szintén megyei szervezésben, a VII. ötéves terv közművelődési tervének elkészítésére, feladatok, módszerek kimunkálásának tárgyalására gyűltek össze az ősszel. Ott voltak köztük a ceglédi munka- közösség tagjai is. Ám ezek csak a közös események. Kinek-kinek a saját területén — a munkát tekintve — volt mit a tejbe aprítania. Sok volt a feladat. Mindegyiküknek körzete van, s művelődési osztályon dolgozva, ott adódó tennivalói, amelyek egy része a fenntartással, irányítással, ellenőrzéssel és a szakma felügyeletével teljesedik ki. Művelődési központok, házak és könyvtárak tárgyi, illetve személyi feltételeinek alakulását figyelik és fejlesztésével kapcsolatban javaslattal élnek. Tartalmat tekintve mindennel van dolguk, ami a munkásművelődéssel összefügg. Új feladatok Kinek-kinek a helyi tanácsnál sok szervezeti feladat is jut, s mióta járási hivatalok nincsenek, ez az elvi irányító munkával is kiegészül a körzeteiében. (Felvetődött már: nem Atlasz a közművelődési felügyelő, nem győzi a terhet. Nem lenne jó a művelődési házaknak átadni néhány, most még rá tartozó feladatot ?) A napi élet rohanásában szót kell ejteni — időszerű szót — az élet útjának másik végéről, az elmúlásról. Gödöllőn a művelődési központban ugyanis most került közszemlére egy fotókiállítás anyaga. A gödöllői művelődési központ, a Népművelési Intézet, valamint a Budapesti Képző- művészeti Igazgatóság az idén meghirdette művészek, hivatásos fotósok és amatőr alkotók számára a Magyarországi környezetkultúra című pályázat második állomását. Mint Kincses Károly fotómúzeoló- gus, a Magyar Színiháztudomá- nyi Intézet munkatársa, a gödöllői bemutató ötletadója — indulástól a bemutatásig — említette, hogy Temetők, sírjelek, személyes emlékművek címet ..viselt a . pályázat és eszerint alakul a teremben a tudományos dokumentációs anyagot képviselő képek, képsorok anyaga. Galga menti temetők A gödöllői fotókiállítást Kerékgyártó István, a Népművelési Intézet vizuális művészeti osztályának vezetője nyitotta meg. A pályázatra az ország 'minden tájáról 1600 fotó érkezett, ezek közül 230-at tudtak kiválasztani a bemutatóra, azokat, amelyek formailag és tarVasámap. Másodszor jelentkezett a Családi kör magazin- műsora, a — kissé ötlettelen című — Családi vasárnap, és miként a múltkor, úgy most is kellemes perceket szerzett. Sőt, ha lehet, ezúttal még rokonszenvesebb volt, mert most néni csupán kivételezett helyzetű famíliákhoz látogattak el munkatársai, hanem bekéredzkedtek egy olyan pátyi otthonba is, ahol többé-kevésbé aszerint a sokat emlegetett nagy átlag szerint él a köny- nyen szóra bírható anyuka, a szűkszavú családfő meg a két kedves kamaszlány. Igen, éppen ez a mindenkihez közel álló típusközösség hiányzott a múltkor, s most, hogy egy ilyen négyesre is rátaláltak Vágó Istvánék, egyszeriben barátságosabb arcot öltött az egész produkció. A néző ugyanis, aki szintén ugyanúgy süt-főz előre, mint a panelházból abba a Pest környéki otthonba kiköltözött fiatalasszony, és aki szintén ragaszkodik ahhoz, hogy karácsony este csak a legszűkebb körű rokonság legyen együtt, nos, akik tűzön-vízen át így őrzik a hagyományt, azok nyilván nagy bólogatások közepette nyugtázhatták: szépen és tartalmason él tovább a nagyanyai, anyai örökség. Mindemellé pedig még sok okos tudnivaló, tudományos magyarázat is társult. Janko- vics Marcell, a jeles rajzfilmrendező — amúgy az ősi hitEzekben a hetekben jegyzetekkel teli a munkaközösség minden tagjának az asztala. Készülnek a jövő esztendei tervek, az adott szempontok szerint. Űj tervidőszak, új feladatok, az eddigiekben gyökerezők, ám a jövőben ki- teljesedők. Jut mindenkinek ebből a nekik szánt bőségkosárból, csak kedv, energia és megfelelő anyagi háttér legyen a megvalósításhoz. S természetesen elmaradhatatlan a jó munkatársi kapcsolat. Nemcsak a közművelődési felügyelőké egymás között, hanem áz is, amely a művelődési központok, a könyvtárak munkatársaihoz fűzi valamennyiüket. talmilag egyaránt megfelelnek a kívánalmaknak. Természetesen a többi fotó sem marad ebek harmincadjára, hanem a bemutatottakkal együtt dokumentációs anyagként kezelik, a kutatók számára elérhetővé téve. Mint Kerékgyártó István jelentőségteljesen említette, a mostani kiállítás sokrétűsége az amatőr fotómozgalom erejét, képességét, sokszínűségét dokumentálja. A jó szemmel témát keresők a sírkertekben járva megtalálták a múlt korok és napjaink mondanivalóját, a művészi értékkel mér- hetőket éppúgy, mint a többit, amelyek létezésükkel igazolják a művészi útkeresés kátyúba fordulását, még a temetőben is. Figyelmet villantottak arra is, hogy őrizni, tisztelni kell és meg kell óvni a sírkultuszt dokumentáló kőbe vésett, fába faragott, fémből formált mementókat. A gödöllői kiállítás megnyitója alkalmából az első helyezettnek ítélt díjat Kresz Albert gödöllői fotóművész vehette át, Galga menti temetők című, igényes, szép képanyagáért. Második lett Szentesi Mirza budapesti amatőr fényképező Kerepesi temetés sora, harmadik Soltész Éva fotóriporter, az Űj Tükör munkatársának képanyaga. A tervek szerint a kiállítás világnak, az ünnepek több évezredes jelképrendszerének is kiváló ismerője — takaros kiselőadást tartott a keresztény ünnepkör régi-régi, pogány eredetű gyökereiről, más vendégek pedig az év végén szokásos köszöntgetések, ajándékozások lélektani hátteréről, tőlünk idegen szokásrendszeréről szóltak. Egy ilyen gazdag kínálatú összeállítás még azokat a be- tétjeleneteket is elviselhetővé tette, amely kabarétréfák bizony sem szövegüket, sem előadásmódjukat tekintve nem mutatkoztak valami remekléseknek. De hát az alaphangot jól intonálták, így hát a fakóbb teljesítmények láttán- hallatán sem ejnye-bejnyéz- tünk annyira. A kellemes benyomások birtokában érdeklődéssel várjuk a folytatást! Mutató. Éppen hogy csak le. pattogzott a képletes értelemben vett tojáshéj a belpolitikai főszerkesztőség újszülött sorozatának, a Mutatónak a kobakjáról, máris olyan magabiztosan tipeg, kárál, kaparászik, mintha már ki tudja mióta a gazdaságpolitika zegzugos szérűjén éldegélne. Noha keresztapái elnevezhették volna akár Indexnek is, hiszen újságban, rádióban és magában a televízióban is az idegen névvel való felruházás a hiába bírált, mégis vaskövetkezetességgel űzött-hajtott divat, ez a Mutató egy nePetőfi-adattár Petőfi-adattár készül a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézeté, ben. Első két kötetét már átadták az Akadémiai Kiadónak, s hamarosan eljuttatják a harmadikat. Az új forrásmű-sorozat első kötete a költőről és műveiről a hazai, valamint a külföldi sajtóban — Petőfi életében — megjelent cikkeket, kritikákat, életrajzi adatokat, verseinek idegen nyelvű műfordításait tartalmazza. Az időrendbe szedett, nyomtatott dokumentumokból az olvasók értékes információkat szerezhetnek Petőfi alkotói, irodalomszervezői, közéleti, politikai tevékenységéről csakúgy, mint verseinek és más írásainak hazai és külföldi fogadtatásáról. Megismerhetik a kor — a forradalom évtizede — politikai, társadalmi ellentmondásokkal, feszültségekkel terhes viszonyait is. anyaga jövőre Budapesten is nagyközönség elé kerül. Gödöllőn január 6-ig lehet megtekinteni. Titkolt külsőségek Gödöllő és a fotó kapcsán szót kell ejteni egy másik, közel hasonló témával foglalkozó fotókiállításról, amely tiszavirágéletűnek terveztetett eleve, mindössze két napot adott az érdeklődőknek, hogy láthassák. Tímár Péter fotóművész a Gyász című képanyagával olyan látvánnyal foglalkozik, amely az élet befejező aktusához tartozik, ám látótávolságon kívül, a halál beállta és a temetés között. Ezt a közbülső utat járta végig, az eleven ember szemével s lépteivel, ám egyben az eleven ember hangtalan demonstráló véleménynyilvánításával: igaz, hogy a test matériává válik s vele kapcsolatban bizonyos dolgokat el kell végezni az örök nyugodalomig. Egy s mást, a halotthoz tartozó külsőséget sürgősen meg kellene reformálni, technikailag és emberségből, tiszteletből egyaránt. A kiállítás közönsége ez utóbbit egyhangúlag vallotta, s megjegyezte, hogy erre is jobban figyelni kellene, ez a 'képanyag fő-fő tanulsága, a demonstrációs látványé. E. K. künk tetsző elnevezéssel tűnt fel a képernyőn, és amit munkatársai végeznek, az is rendkívül rokonszenves. Munka- módszerük lényege abban áll, hogy kihalásszák a legszélesebb közvéleményt érdeklő, érintő — a szó legszorosabb értelmében véve a tömegek zsebére menő — témák egy- egy kicsiny csokrát. Ott volt. ebben a legutóbbi Mutatóban az Ikarus-gyár most futó 200-as családjának a több rétegű dilemmája! Már túlszaladt rajta az idő, de piaca még meglehetősen tágas; nagyjában-egészében gyártásra készen áll a kényelmesebb, kevésbé füstös utód, ám ez még a hazai utakon sem fog csapatostul feltűnni egyhamar; mindemellett sem az alvázakat szállító Csepel Autógyár, sem pedig a győri Rába nem olyan lelkes-pontos partner, mint amilyeneket egy ilyen világelső cég megérdemelne. Másként fest ugyanis a bevételük, ha jobb feltételekkel külföldre is szállítanak, mintha csak a mátyásföldiek igényeit szolgálják ki. A megkérdezettek nem kerteltek, őszintén mondták a magukét; pontosan úgy viselkedtek, ahogyan egy-egy nagy termelési egység felelős vezetőitől el lehet várni, és ahogyan azt a Mutató stílusa, a rádiós munkatársak jóvoltából is szókimondó modora megkívánta. Akácz László Eszes Katalin Magyarországi környezetkultúra Beszédes képek a kegyeletről V-FIGYELŐ' ■ Heti filmtegyzetb Hamupipőke Egy kocka a Hamupipőke című Walt Disney-filmből Jön a karácsony, s vele a gyermekílLmek sora.. Az elmúlt, hetekben már bemutatták az új magyar filmet — Gyermekrablás a Palánk utcában —, játsszák a finn mesefilmet — A király, akinek nem volt szíve —, most pedig itt az örökzöld Hamupipőke felújítása. Nem először újítják fel, de az is biztos, hogy nem is utoljára. Ez már majdnem olyan film, mint az iskolai kötelező olvasmányok: minden új nemzedéknek meg kell ismerkednie vele. Aki meg már látta, talán szívesen megnézi újra. És most is valószínűleg úgy élvezi majd, mint legelőször. Mi ennék a filmnek a titka? Alighanem az, ami a többi Walt Disney-mesefümnek: meg tudja őrizni és újjá tudja varázsolni a mesét. Megőrzi az egyik legősibb élményanyag, a mese varázsos fordulatait, példázatait, irrealitását és fantáziáját — és újjáteremti egy különleges műfajban, melyet éppen az ő munkássága alakított ki. Ezek a mesafiilmek a maguk tökéletes rajztechnikájával sokkal időállóbbak, mint a legtöbb játékfilm. Időállóságuk nem a filmanyagban van persze, s még csak nem is a színékben vagy a technikában. E tekintetben ezek a filmek is kopnak, a színek ezekben is halványodnak, s a technikát illetően is vannak már sokkal fejlettebb eljárások, mint amilyenekkel 1949- ben, a film készítésekor Disney és munkatársai dolgoztak. Az el nem évülést az a látásmód és az a stílus biztosítja. amellyel Disneyék a meséket kezelték. Nem csak előadták őket, hanem értelmezték, finoman átalakították, azt mondhatnánk: modernizálták. Ezekben a filmekben már ott bujkál a modem lélék tan megannyi vívmánya, felfedezése. Jól tudjuk, mekkora jelentőséget tulajdonít a meséknek a mai pszichológia, s azon belül is a gyermeklélektan. Freud. Jung, a magyar Ferenczi kutatásai a századelő óta izgalmasabbnál izgalmasabb területeket tártak fel ebből a világból, követőik meg még tovább mélyítették az ismereteket. Disneynek persze esze ágában sem volt soha, hogy gyermeklélektani oktatófilmként kezelje Hófehérke vagy Hamupipőke történetét. De az általa is tudott lélektani eredmények hatása alól ő sem vonhatta ki maigát. Innen, hogy mesealakjai sokkal érzékenyebbek, zaklatottabb idegze- tűek, mint az a mesefiguráktól elvárható lenne. Innen, hogy — éppen a Hamupipőkéiben is — az elfőj tások, szorongások, ki nem élt vágyak és álmok akkora szerepet kapnak. Innen, hogy a jól ismert mesesztori mögé oda tudjuk érezni, sejteni a XX. század emberének gyakran labilis lelkiállapotait, bizonytalanságait, s hogy át tudjuk élni a személyiségelfojtások keserűségét, kínjait. Ezt a finom pszichológiai hátteret persze inkább csak azok a felnőttek veszik észre, aikik már többször láttáik a filmet. Akiknek új élmény — s a gyermekeknek, s köztük a legfiatailabbaknak feltétlenül új —, azok a meseszövés biztonságát, a kitűnően egyéni- tett figurák szellemes rajzi megvalósítását, s a kissé édeskés amerikai rajstílust veszik észre, azaz a film felszíni rétegét. Szédülés Űj Hitchcock-tilm — mondhatnánk erről a munkáról, de ezzel csak félig mondanánk igazat. Az eredetileg a Vertigo címet viselő film ugyanis csak annyiban új. hogy most vetítik először nálunk. És máshol sem régen, mert hiába készült vagy húsz éve. néhány kalózikópiát kivéve nem játszották, s nyilvános mozikban egyáltalán nem ment. Csak két éve ismerhették meg a mozinézők legálisan is, négy más társával együtt. A Hitch- cock-életmű sajátos rejtélye ugyanis, hogy öt filmjét valósággal eldugta, s így azokat elveszetteknek hitték. Halála után kerülitek csak elő — köztük ez a most nálunk is bemutatott alkotás. A Szédülés 1958-ban készült, a fiatal és nagyon szép Kim Novakkaí és James A tenge Szerencsétlen cím, mert semmit nem árul el a filmről. Ez az olasz alkotás ugyanis a 60-as évek elejét visszaidéző nosztalgiafilm, méghozzá a korabeli olasz slágerekre alapozva. A sztori csacska és jelentéktelen, de megszólal Bobby Solo, Ornella Vanoni, Caterina Caselli, Adriano Celentano, Gigliola Cin- quetti, Gianni Morandi, Rita Pavone, Mina, Edoardo Via- nello s még vagy öten. Olyan Stuarttal. Kim Novak maga úgy tartja számon ezt a szerepét, mint élete talán legjobb filmalakítását. Nem ok nélkül. Ez a kettős, sőt tulajdonképpen hármas szerep annak dacára izgalmas és kitűnő színészi munka, hogy Hitchcock nem sokat törődött színészei mély instruálásával. Eszközként kezelte őket. Itt azonban valódi alakításokat látunk, úgy, mint a pár évvel későbbi Psychóbm is. A meglepő fordulatokban bővelkedő, idegeinket alaposan felborzoló, bár kissé nehezen induló film sztoriját nem illik elmesélni —, any- nyit azonban elmondhatunk róla, hogy az egyik legizgalmasabb és legrafináltabb Hitchcock-film. Aki megnézi, nem érzi feleslegesen eltöltött időnék a majd két és fél órát. • zamata számokat hallunk, mint az Una lacrima sül viso, a Per- dono, a Non son degno di te, az Un anno d’amore_ vagy a Guarda come dondolo. Van egy korosztály, melynek ezek a nevek s ezek a számok éppolyan nosztalgikusak, mint a nagyjából azonos korú Beat- les-nóták. Ha a mai papák és mamák el akarnak andalodrii egy kicsit, ennél a filmnél megtehetik. Takács István
