Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

Kereskedelmi őrjárat Ünnepekre készülődve Közelednek az ünnepek, szaporodik az emberek gondja. Mielőtt bevásárolni indulnak, találgatják, merre is menjenek, hol mit tudnak venni, milyen a választék. Olvasóink segítségére kívá­nunk lenni azzal, hogy jó né­hány gödöllői kereskedelmi egység vezetőjével, dolgozói­val beszélgettünk az ünnepi kínálatról. Először a városközpontban lévő Áfész-áruházba tértünk be. Borsi Istvánná igazgató szobája percek alatt valósá­gos termelési tanácskozás színhelye lett. Az igazgatónő és az öt osztály vezetője örömmel ragadta meg az al­kalmat, hogy a karácsonyi felkészülésről nyilatkozzon. Kaszó Pálné, a ruházati osztály vezetője elmondta, hogy bőséges a választék fe­hérneműből, pulóverekből, import és hazai textíliákból. Ágynemű, függöny, takaró is gazdag választékban van. Déri Károlfyhé a kultúrcikk- osztály áruit ismertette. Több­féle importáru érkezett, így kozmetikai cikkek, gyermek­kerékpárok, hanglemezújdon­ságok. Előrecsomagolt ajándé- kek között is válogathatnak nőknek és férfiaknak. Ked­vezményben részesülnek most azok, akik cseh importból származó mély gyermekkocsit vásárolnak. A háromezerszáz­nyolcvan forintos babakocsi mellé egy 500 forintos Skála­vásárlási utalványt is kapnak. A cipőosztályon Szóládi Imre szerint szintén nagy vá­lasztékot találunk, külön em­lítést érdemelnek a női csiz­mák és az ajándékozásra al­kalmas papucsok. Tóth István, a vas-műsziaiki osztály vezetője örömmel új­ságolja, hogy típustól függően 20—30 százalék kedvezmény­nyel kapható náluk lemezját­szó karácsonyig. Az élelmiszerosztály vezető­je, Szívós Lászlómé elmondta, hogy minden igényt ki tud­nak elégíteni, alapvető élel­miszerekben nem lesz hiány. Távozóban a büfé vezetőjé­vel, Kiss Gézánéval beszélget­tünk, aki tájékoztatott ben­nünket arról, hogy az elkövet­kező napokban ők is ugyan­úgy nyitva lesznek, mint az áruház többi osztálya. A Vác és Környéke Élelmi­szer Kereskedelmi Vállalat 20. számú boltjában egész éven át nagy forgalmat bonyolíta­nak le. Kovács Jánosné bolt­vezető-helyettes f elvil ágos ítá - sa szerint tökéletesen felké­szültek az ünnepekre, az élel­miszerek gazdag választéká­val várják a vásárlókat. Lesz pulyka, liba, kacsa és töltött áruk, valamint a különféle ita­lok és üdítőik. A sütőiparral is nagyon jó a kapcsolatuk, egy telefonra küldik az utánpót­lást. A huszonöt tagú kollek­tíva december 24-én 6—14, 31-én 7—13 óráig áll a vevőik rendelkezésére. A 20-as bolttal egy épület­ben van Gyarmati Károly zöldség-gyümölcs kereskedő üzlete. Itt valamennyi áruból gazdag választékot ígérnek. A Petőfi Sándor utca végén álló vas- és edénybolt szegé­nyes készlettel várja a kará­csonyt. Tévé, rádió, magnó és lemezjátszó és sok egyéb a hiánylistájukon szerepel. Csak abban bíznak, hogy az ünne­pekig még történik valami — mármint áruszállítás. A város peremén, a Mátyás király utca 14-ben rózsásabb a hangulat. A három éve üzemelő élelmiszerüzlet gaz­dája, Kovács András elmond­ta, hogy bőven lesz dóligyü- mölcs — mandarin, füge, ba­nán, amerikai mogyoró —, desszertek, pezsgő, valamint füstölt áru és vecsési sava­nyúság. **«*%•• $-0.: Csiba József Mint képünk is tanúsítja, az áruház kultúrcikkosztályán már hétköznap is nagy a forgalom, különösen a játékok iránti kereslet növekedett. Naponta százezer forinttal nagyobb a bevételük a szokásosnál. llancsovszki János (elvétele XII. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1985. DECEMBER 11., SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Galgaparfi termelőszövetkezet Eredményes ipari tevékenység A Galgaparti összefogás Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet a tíz éve történt egyesü­lés óta hat környékbeli falu lakóinak, elsősorban a nők­nek biztosít munkalehetőséget a melléküzemági, divatosabb szóval élve alaptevékenységen kívüli tevékenységben. Ezek­nek az üzemeknek a létjogo­sultságát, a szükségszerűségét bizonyítja az is, hogy 1985- ben csaknem kétszázmillió fo­rint árbevétellel járulnak hoz­zá a szövetkezet eredményei­hez. Szerszámok A téeszhez tartozó hat köz­ség Ipari tevékenységét, a dolgozók munkakörülményét Galbos Gábor ipari főágazat- vezető ismertette, aki már a következő évek szerződési, üzletkötési lehetőségeivel fog­lalkozik. Vácegresen működik egy fa- és lakatosüzem, ahol a népgazdasági igényeinek meg­felelő csomagolóeszközöket gyártanak. Ehhez a részleghez tartozik szervezetileg a domo- nyi lakatosüzem is. az ipari tevékenység legnagyobb, negy­vennégymillió forintos árbe­vételét ők termelik. A Kos­suth exportcsomagolóban a Magyar Szolidaritási Társa­ság megbízásából gyógyszere­ket, kötszereket, ruhákat cso­magolnak, az ő munkájuknak köszönheti egy kambodzsai is­kola a teljes felszerelését, de az Élgép gépegységeit is ők szállítják Kubától Vietnamig. Az egresi forgácsolórészlegben a Kéziszerszámgyár precíziós gyáregysége részére készítenek szerszámokat. Galgamácsán most bővítet­ték a Magyar Selyemipari Vál­lalattal kötött szerződés alap­ján termelő textilminősítő és -csomagoló részlegüket. Ezt a munkahelyet — érthetően — nagyon szeretik az asszonyok. Az évi húszmillió méter hely­ben meózott és a pesti gyár­! ban ellenőrzött bálázott textil kétharmad részben nyugati megrendelésre készül. Két műszakban dolgoznak a má­sik mácsai, a flakonkészítő üzemben is. Itt műanyagból extrudált termékek, elsősor­ban vegyszeres dobozok gyár­tásával foglalkoznak, de a térelválasztó úszókorongok is megtalálhatók a választékban. Ikladon a flakonüzem má­sik részében milliós darab­számban fröccsöntéssel ké­szülnek a csomagolóeszközök díszítő, tömítő kupakjai. Az egyműszakos faüzemben gé­pek és raktári berendezések ládáinak előállításával töltik munkaidejüket. A varrodában a gödöllői Diana Ruhaipari Szövetkezet, a domonyiban a budapesti Főnix szövetkezet megredelésére varrnak, vasal­nak, csomagolnak gyermek- és női ruhákat. Az aszódi kosárfonó részle­get már majdnem megszün­tették, amikor praktikus át­szervezéssel mégis megoldot­ták az ország egyetlen, ve­gyi- és üveggyárakat, Tüzép- telepeket saválló műanyag ko­sárral ellátó üzemének mű­ködését. Itt most a műhely­ben csak a kosarak vázát gyártják, a fonást bedolgozók végzik. Fröccsöntés A legérdekesebb, leggyakor­latiasabb munka a váckisúj- falui téesz-tagoknak jutott. A gombkészítő üzemben mű­anyag és fém ruha- és lábbe­litartozékok kerülnek ki a kezük alól. A termográf rendszerű nyomdában szebb­nél szebb meghívókat, üdvöz­lőkártyákat, névjegyeket, cég­jelzéses borítékokat nyomtat­nak. Megrendelőik között a köz­ponti szervektől a postáig és a követségekig sok magán­ember is megtalálható. Az új ofszetgépek beállításával na­gyobb formátumú reklám- és propagandaanyagok. több­színnyomásos plakátok, tájé­koztatók előállítására is le­hetőség nyílik. Az itteni mű­anyagüzemben fröccsöntéssel cipőkellékek — sarkak, kop­tatok, betétek — készítésével évi 20—22 milliós bevételt ér­nek el. Egy műszak A termelőszövetkezet az alaptevékenységen kívül több mint ötszáz tagjának biztosít­ja helyben a megélhetést. Na­gyon kevés, az erdészetnél dolgozó asszony számára je­lent ez téli munkalehetőséget. Már az egyesülés idején el­határozták, és azóta is en­nek alapján cselekednek, hogy minden tanyán legyen étkező, fekte-fehér ölttöző, hideg-me­leg vizes tisztálkodásra mód. Az ebédet kocsival viszik minden délben a telepekre, mindenütt beszerelték a köz­ponti fűtést. A kisgyerekes anyákra gondoltak akkor, amikor a legtöbb üzemrész­ben egyműszakos foglalkozta­tást vezettek be. B. E, A nap programja Gödöllő', művelődési ház: Kockás-klub: Történet-tö­mörítés. Vezeti: Pálnagy Ba­lázs, 15 órakor. A P. Box együttes koncert­je, 19 órakor. Na És klub: önismereti já­tékok. Tímár Péter fotókiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Címeres fakulacs az 1910-es évekből, megtekinthető az elő­térben. December 15-én: Gödöllő, művelődési ház: Tímár Péter fotókiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Címeres fakulacs az 1910-es évekből, megtekinthető az elő­térben. Fiatalok klubjai A lézengésnél többet NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT történt a hévízgyörki művelő­dési ház ifjúsági klubjában, hogy a fiatalok részére szerve­zett ismeretterjesztő előadás huszadik percében megszólalt az ébresztőóra berregő hangú csengője. Az ifjak ilyen tapin­tatosan jelezték, hogy eleg a dumából. Fekete Lajos már régen leköszönt klubvezetői megbízatásáról és most így be­szél. — A kezdeti hónapok lelke­sedése után siralmas volt a klubélet. Azonkívül, hogy szólt a magnó vagy a lemezjátszó, kártyáztak, nézték a tévét, rág­ták a rágógumit, más nem tör­tént. Még arra sem lehetett rávenni őuet, hogy megnézzék a tévéhíradót. Napi- és hetila­pok sokaságát raktam szét az asztalokra, de legfeljebb a Népsportot olvasták el meg a megyei újság sportoldalát. Ha valamit kezdeményeztem, el­küldték a fenébe, vagy jobb esetben így magyarázkodtak: hagyj engem a szöveggel, azért jövök ide, mert szórakozni akarok. Azt mondják pedagógusok, népművelők, de még a szülők is, hogy a mai fiatalság szaba­dabban él, nyíltabban, mint a húsz, harminc évvel ezelőttiek. A maiak nem hajlandók át­venni a készen kapott sémá­kat, azt akarják, hogy ők ma­guk válasszák ki a világból, ami jó, ami tetszik nekik. Le­het, hogy így van, s akkor az is lehet, hogy ez az oka az if­júsági klubok elszürkülésének és elsorvadásának? KISZ-titkár ismerősöm me­sélte. — Amikor készült a klub, felfokozott volt a várakozás, mindenki tett-vett, lelkesedett, aztán már a megnyitás hónap­jában mutatkoztak a bajok. A legokosabb, legvonzóbb prog­ramra, műsorra még az sem jött el, aki a legtöbb társadal­mi munkát végezte. Valami ál­talános közöny jellemzi a gye­rekeket. Talán az volna a leg­fontosabb, hogy a fiatalok nyelvén beszélni tudó vezető kerüljön a klub élére, aki ügyesen irányítja őket. Dinnyés László művelődési- ház-igazgató több éven át tar­tó sikeres munkát végzett a klubmozgalomban. Szerinte a fiatalok jelentős része szinte fél attól, hogy okos dolgokaj; kell hallgatniuk, esetleg a vé­leményükre is kíváncsiak. Na­gyon apró léptekkel, sokszor kerülő úton juthatunk el a mű­velődésig. Nem könnyű arról meggyőzni a lézengéshez szo­kott fiatalokat, hogy nem egyedül a lötyögés üdvözít. A hét végén benéztem egyik falunk művelődési házába, ahol az döbbentett meg. hogy az ott összegyűlt fiatalok már táncolni sem akarnak. Csak legyen félhomály, bömböljön a zene. Beszélgetni sem kell, mert azt úgysem hallani. Csak legyünk együtt, üljünk, lássuk egymás körvonalait, tegyünk egy-egy megjegyzést a mások társaságában levő csajokra. — A legnagyobb gond — mondta Dinnyés László — a szórakozás és a művelődés el­lentéte, amit tulajdonképpen mesterségesen választanak szét, pedig nagyon is összekap­csolható a keltő. Talán sokat hangsúlyozták ennek a nehéz­ségét, és most már érzékenyek rá a srácok. Figyelik, mikor szórakoztatják őket, s mikor kell (?) művelődni. Nincs a megoldásra külön receptem. Az biztos, nem szabad soha, egyetlen összejövetelen sem el­határolni egymástól a kétféle tartalmat. Egy tartalom meg­jelenhet különböző formákban. Csináljunk valamit, ami von­zó, amire sokan elmennek, a többi már ötlet, ügyesség, szándék dolga. Az élmény, a játékosság a vonzerő. Vitányi Ivántól olvastam: Ha már együtt van egy csomó fiatal, hogy beatet hallgasson, éppen nem arra kell töreked­ni, hogy a beatet azonnal Beethovennel cserélje fel, ha­nem az együttlét, a közösség erejét kell felhasználni, hogy a beat mellett más irányú művelődési szokások, közös te­vékenységi formák is kialakul­janak. Talán hat-hét éve annak, hogy a hévízgyörki és a veres- egyházi ifjúsági klubok között nagyon baráti, jószomszédi vi­szony alakult ki. A hévízgyör- kieket, akkor Gábor Miklós ve­zette. — Programjaink alapját egymás életének megismerése és a közös munka adta — em­lékezik az egykori klubvezető. — Abban az időben építették Veresegyházon a pinceklubot. Több alkalommal is segítet­tünk ott. A veresegyházi fiata­lok hévízgyörki látogatásuk al­kalmával segítették a járdaépí­tést. Az együtt végzett munkát közös ebéd követte. Délután beszélgettünk. Nem különös dolgokról, falvainkról és a ben­ne élők sorsáról. A művelődési házak programjáról. Sétáltunk a falvak utcáin. Megbeszéltük egy-egy házról, miért szép. Es­te megérkeztek az irodalmi színpad tagjai. Volt műsor, amit diszkó követett. Bizony, jóízűek voltak ezek a találko­zások. IGAZA LEHET Gábor Mik­lósnak. Nem a csillagászattal, a rakétatechnikával kell kez­deni. Kicsit közelebb kellene kerülni egymáshoz, a lakóhely­hez, ahol élünk, a munkahely­hez, ahol a kenyeret keressük. És ha összejövetelre gyüleke­zünk, szóljon a zene, s ne kell­jen vasszékeken ülni, hanem fotelokban, kényelmesen. Ak­kor nem berreg majd figyel­meztetően az óra. Fercsik Mihály M Mozim A házibuli folytatódik. Szí­nes, magyarul beszélő francia filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. Játékvezetői tanfolyam Játékvezetői tanfolyamot in­dít január 11-én a Pest Me­gyei Kézilabda Szövetség, a bíráskodáshoz kedvet érző nők és férfiak részére. Az előadá­sok mindig szombati napon lesznek, öt héten keresztül. A tanfolyam ingyenes. Jelent­kezni a szövetség székházá­ban, Budapest, Steindl Imre út 12.. vagy levélben lehet a következő címen: 1361 Buda­pest 501 Pf.: 22. Határidő: ja­nuár 15. Az Aszód Nagyközségi v Közös Tanács V. B. Építőipari Költségvetési üzem felvesz (elsőfokú építőipari végzettséget szerzett műszaki vezetőt Fizetés: az 5/1983. (XI. 12.) ME rendelet alapján, megegyezés szerint, lelentkezni lehet az üzem vezetőjénél, cím: Aszód, Kossuth Lajos u. 59. ss Szombati jegyzet« Választás Hét éven át az osztály legjobb tanulója voltam, ta­lán ezért is lettek meré­szebbek pályaválasztási gondolataim. Szerettem vol­na dísznövénytermesztő lenni, de egy falusi lány az nem mehet kollégiumba! Attól, hogy az elektrotech­nikámba jelentkezzek, egyik tanárom vette el a kedvemet, amikor megkér­dezte, van-e ott ismerősöm. Ac nem volt, csak fiziká­ból ötösöm, és halvány el­képzelésem sem, mi is aka­rok lenni. Tizenhárom évesen nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, pát év múlva mivel töltöm az időm, mivel keresem meg a kenyerem. Szüleim beírat­tak az Ipari Műszergyárban akkor először induló villa- mosgép-szerelő és tekercse_ lő osztályba. Becsülettel le­tettem a szakmunkásvizs­gát, de a mai napig szé­gyellem megmondani, mi a szakmám. Nem én javítom otthon a porszívót, a cent­rifugát! Pár év múlva komolyab­ban érintett a pályaválasz­tás, most már szülői minő­ségben kellett (volna) fele­lősségteljesebben gondol­kodnom. Ekkor ózonban a bő választék ellenére fiam orvosai egy szakmára kor­látozták a lehetőséget. Így mechanikai műszerész lesz a fiam. Lesz! — annak ta­nul. Ebben a tanévben utol­jára választ kis családom hivatást, életutat. A kicsi­nek élénk a fantáziája, ő minden akar lenni, csak ta­nulni ne kelljen. Átrendezi a szobáját, az egy ágy és asztal máshová helyezésé­ből áll, ezért lakberendező­nek készül, de hogy ő gim­náziumba menjen, az már több a soknál. Lehet, hogy mégiscsak vezető (kamion, mozdony, traktor) lesz, van még pár hónapja meggon­dolni. Jelenleg a melegbur- kolónál tartunk, ott csak három évig koptatja az is­kolapadot és tapétázni, fes­teni, padlószőnyeget ragasz­tani maszekban is hívhat­ják. Nem csodálkozom a gye­reken. Fel sem fogja, meg sem érti, esetleg negyven éven éven keresztül az lesz a munkája, amit most ki­választ, amit a pályaválasz­tási íven megjelöl, vagy amire a környékbeli isko­lákban lehetősége van. Azt hiszem, csak a csodagyere­kek látják ilyen idős ko­rukban életük célját. Ta­nácsot adni a szülők is és a pedagógusok is nehezen tudnak, pedig ők ismerik a legjobban tehetségét, teher­bírását. Sosem felejtem el, édesanyám annak idején mindenáron varrónőt akart felőlem nevelni. Ódz­kodtam, nekem erről a szakmáról csak az egész nap a varrógép előtt gör­nyedő ember jutott eszem­be. (Mennyivel jobb ugyan­ez az írógép előtt?) Az általános iskolákban évek óta pályaválasztási napokat tartanak. Az ikla- diak is voltak a helyi gyár­ban, a szövőgyárban, az Ikarusban. Számítógépek segítik az ot tatást, filme­ket vetítenek nekik. Kar­talon az iskolák képviselőit hívták meg egy kis beszél­getésre, így adva ízelítőt a különböző szakmák szépsé­geiből a gyerekeknek. Eddig egyetlen nyolcadi­kostól hallottam a határo­zott kijelentést: számítás- technikai iskolába megyek. A többiek? Talán még azon törik a fejüket, mit jelöl­jenek másodiknak. Bízzunk benne, hogy már az első szakma (hivatás) az igazi lesz, és húsz év múlva is abban látják életük értel­mét. A felvilágosító előadá­soknak legyen meg az a hasznuk, hogy ők a har­mincas létszámú osztályból legalább húszán a tanult szakmájukban maradnak, és nem negyvenévesen le­lik meg azt az igazit. Ak­kor majd megint törölhe­tünk egy szót a szótárból: pályamódosítás. Báskai Erzsébet ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom