Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. DECEMBER 14., SZOMBAT PPST , .»te rn] 9 ' EGYÜTT ftZ UTAKON AZ ÚTINFOKM JELENTI Tóth Tibor: — A hétvégén a/z autópályákon várhatóan nem lesz forgalomkorlátozás. Cegléd belterületén, a 441-es számú főúton csatornaépítés miatt útlezárás van érvényben, emiatt rövid terelő útra kényszerülnek, Se­bességkorlátozás és útszűkület lassítja a haladást a 1109-es úton Cso- bánka belterületén. Sárfeihordás miatt csúszós útfelületre számíthat­nak a 4-es úton Ceglédbercelnél. Az utat fokozatosan tisztítják. A balesetveszélyre jelzőtáblák is figyelmeztetik az autósokat. Műszaki okok miatt nem jár a komp Ercsi és Szigetújfalu kö­zött. A többi komp menetrend szerint közlekedik. A kora esti óráktól a hajnali órákig a páralecsapódás miatt ned­ves útburkolatokra és helyenként ködfoltokra lehet számítani, ezért óvatosan vezessenek! KÉT BALESET ANATÓMIÁJA Csak két balesetről szólunk ezúttal, de lehetne sokkal többről is. Közös ezekben az esetekben, hogy gyalogost gázolt vonat. Az első eset Pilisvörösvárott volt. M. J. a tilos jelzés el­lenére megpróbált átmenni a síneken, ám az Esztergom és Budapest között közlekedő személyvonat halálra gázolta. A másik baleset Gödöllő és Isaszeg között történt. Egy kerékpárját toló gyalogost gázolt el a vonat, aki szintén a tilos jelzés ellenére ment a sínekre. Az elmúlt héten két olyan baleset Is volit vasúti keresz­teződésekben — Pest megyén kívül —, amikor autóval ütkö­zött a vasúti szerelvény. Ott is halálos áldozatok, súlyos sérül­tek és roncsok maradtak a helyszíneken. ■ Ezek sincsenek tanulság nélkül. A legfőbb, hogy a vasúti sze­relvényekkel nem jé összeütközni, kicsi az esély a túlélésre. Ami mégis elgondolkoztató, hogy ezek a balesetek bekövetkeznek, bár az előbbieket általában tudják az emberek. Ahogy azt is, hogy a ti­los jelzés egyben veszélyt is jelez. Az a viselkedés, amikor valaki a tiloson megy keresztül — vagy kísérli ezt meg — hasonló kicsit az ittas vezetéshez. Ezt sem lehet véletlenül elkövetni. Nap mint nap értesülünk hasonló tragédiákról, s csodálkozunk, hogy ismét bekövetkeznek ezek. HA KÖD VAN, AKKOB CSÚSZIK Az emberek hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a köd nemcsak a rossz látási viszonyok miatt veszélyes, ilyenkor a kerekek tapadása is rosszabb. A levegőben levő nedvesség egy része lecsapódik az utak felületére, és nyálkássá, síkossá teszi azokat. Gyakran kellemetlenebb ez, mint maga a látás korlátozottsága. A leginkább akkor szeretünk megfeledkezni erről, ami­kor éppen felszállt a köd, már jól látunk, és rohanni sze­retnénk, s gyakran nem sikerül ott megállni, ahol jó lenne. Pár napja a Dunába esett a budapesti rakpartról egy Trabant. Akkor is ilyen volt az idő, kellemetlenül csúszós az útfelület. Annak a balesetnek az ügyében még nem fejező­dött be a vizsgálat, de valószínű, hogy ezek a kedvezőtlen kö­rülmények is közrejátszottak bekövetkeztében. Illetve az, hogy a vezető nem vette ezeket figyelembe. PMKBT-PÁLYÁZAT A Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács és az OKBT közös pályázatának újabb kérdéseit az elmúlt héten ismer­tettük, s bár rendkívül népszerű olvasóink körében, mégsem árt egy kis reklám. Tehát a hat hónapos pályázat fődíja változatlanul egy szí­nes televízió. Megnyerheti mindenki, aki legalább egy helyes megfejtést beküldött. Elegendő a hat kérdéscsoport bármelyi­két megválaszolni, ezzel máris résztvevője lehet bárki a fődíj sorsolásának. Persze, aki minden hónapban beküldte a vála­szokat, annak nagyobb az esélye. Az e havi beküldési határidő december 26., mert a he­lyes válaszokat — szokás szerint — a hónap utolsó szombat­ján tesszük közzé Együtt az utakon című rovatunkban. S hogy hova lehet beküldeni a megfejtéseket? A megye- szerte elhelyezett plakátokon levő tasakba, ahonnan, begyűj­tik a PMKBT aktivistái, vagy a Dunakeszi Közlekedésbizton­sági Tanács címére (Dunakeszi, Pf. 4. — 2121). A fődíj tehát egy színes televízió! ANGYALI TAXIK No, nem magyar földön, Münchenben. Közismert, hogy bármennyit is írjunk a téli indítás problémáiról, mindig lesznek, akik nem tudják elindítani járművüket egy-egy fa­gyosabb reggelen. Ilyenkor az autóklub tagjai felhívják az in­dítószolgálatot és rövidebb-hosszabb várakozás után meg is érkezik a sárga angyal, rátartja kábeleit az ügyfél akkujára, míg annak motorja beindul. Az aktus nem igényel különösebb képzettséget, csak a ne­gatív és pozitív sarkot kell tudni megkülönböztetni. Valószí­nűleg ezt ismerték fel — és az igényt — a müncheni taxisok, akik hordanak maguknál megfelelő kábeleket és segítenek be­indítani azok autóit, akik rászorulnak. No, nem ingyen, öt márkáért. Ez kevesebb, mint száz forint. Valószínűleg érne ennyit hazánkban is egy indítás, ha len­ne taxis vagy taxivállalat, amelyik felismerve az igényt, haj­landó lenne beruházni két hosszabb kábel erejéig és bevezet­né ezt a bizonnyal gyorsan népszerűvé váló szolgáltatást, ami nemcsak bevételnövelő lehetne, de javítaná a taxivállalatok­ról kialakult képet is. FORD AZ ÉV AUTÓJA ötvennégy szakújságíró két tucat országból idén is kiválasztotta a legjobb autót, s ez a Ford Scorpio lett. Az a nagykocsi, amelyik nem is titkolt szándékkal a Mercedes vevőköréből szeretne megsze­rezni tengerentúli gazdáinak jó néhányat. A Scorpióról megjelenésekor már hírt adtunk, ám mégis érdemes felidézni ezt az igazán modem konstrukciót, bemutatva, hogy merre, halad az autóipar. Az új Ford elsősorban nagy családi kocsi, de alkalmas elegáns üzleti autónak is. Rendkívül kényelmes és jó megjelenésű, sok üveg­felülettel és egészen rendkívüli biztonságtechnikai felkészültséggel. S ami ehhez tartozik és nem kis súllyal esett latba; az első széria­kocsi a világon, amelyiket ABS-sel, azaz blokkolásgátlóval szerel­tek fel. Az ma már természetes, hogy többféle motorral, köztük dízellel is kapható a Ford győztes kocsija. Az Év autója 1986. szavazásának végeredménye: 1. Ford Scorpio (337 pont), 2. Lancia Y 10 (291), 3. Mercedes 200/300E (273), 1. Honda Accord (198) és 5. Saab 9000 (101). Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter " ■ *■' ■ Postabontás ... ..u’-' .. ■ v, ■ .. .. ■■■sasani varjuk leveleiket, címünk: Budapest, pf.: 311 -i«46 A károsultak javára Az érdi körzeti állami zene­iskola solymári tagozatának tanárai hangversenyt rendez­tek a solymári művelődési házban. A kamarazenekar a belépődíj teljes összegét a földrengés sújtotta berhidai óvoda támogatására ajánlották fel. Seres István vb-titkár meg­nyitó beszédében ismertette a természeti csapás okozta vesz­teségeket, majd a kamaraze­nekar Noszeda Tibor vezény­letével Vivaldi- és Mozart-mű- veket adott elő. Az együttes már a Nemzeti Színház javára is adott hasonló koncertet ugyancsak Solymáron. Kovács Miklós Solymár Fölösleges fáradság Nagyon örültem, amikor lapjuk november 27-i számá­ban arról értesültem, hogy a mozgáskorlátozották számára december 2—4-ig kedvezmé­nyes vásárt rendeznek a BNV 25-ös pavilonjában. Magam is rokkantnyugdíjas lévén, 4-én felkerekedtem, hogy férjem­mel megvásároljuk a család­nak szánt karácsonyi ajándé­kokat. Az önök írásában fel­sorolt áruk — rádiós magnó, lemezjátszó, televízió, • jáitók, hanglemez — közül azonban már egy darabot sem talál­tunk. Kérdésünkre azt vála­szolták, hogy sajnos már elfo­gyott. Szerettünk volna sző­nyeget is venni, mert 40 szá­zalékkal olcsóbban hirdették, de már azt sem kaptunk. Az eladó tanácsára ezután felke­restük a főváros több Szivár- vány-áruházát, de fáradozá­sunk hiábavaló volt. Az emlí­tett helyeken még csak nejji is hallottak erről az akcióról. Száz kilométeres autókázás után üres kézzel kellett haza­térnünk. Most azon bosszan­kodunk, hogy az illetékesek miért hirdetnek háromnapos vásárt, ha az utolsó napra már nem tudnak megfelelő áru­készletet biztosítani. Zámbó Istvánné Inárcs ★ Mivel a szervező — a Hun- gexpo — a vásár megis­métlését jövő évben tavasszal és ősszel újból tervezi, olvasónk pa­naszos levelét elküldtük az illeté­keseknek. Reméljük, hogy az el­adók és a vevők legnagyobb meg­elégedésére sikeresebbek lesznek az elkövetkezendő akciók. Veresegyház a sajtóban Ezzel a címmel nyílt kiállí­tás a Váci Mihály Művelődési Ház galériáján. A bemutatásra kerülő anya­got Horváth Lajos helytörté­nész-levéltáros válogatta ösz- sze, az elrendezés Takács Jó­zsef grafikus munkáját dicséri. Megnyitó beszédében Hor­váth Lajos ismertette a ma­gyar sajtó történetét és bemu­tatta a kiállítási anyagot. Két nagy tárlóban kapott helyet a veresegyházi származású, illet­ve a községhez valamilyen szállal kötődő művészek sajtó­ja, hogy csak a legismertebbek nevét említsem: Ella István és Ella Péter, a zenei élet kivá­lóságai; Pádly Aladár festő­művész, illetve Párizsba el­származott tanítványa, Hajósi Antal: valamint Kneisz Eszter és Takács József képzőművé­szek. Elhelyezték a vitrinekben a Horváth Lajos vezetésével folytatott, helyi régészeti ku­tatások eredményeit ismertető írások nyomtatott anyagát is. A kiállítás bizonyítja, hogy szép számmal jelentek meg írások — elsősorban a Pest Megyei Hírlapban —, amelyek a község életével, gazdálkodá­sával, épülő létesítményeivel foglalkoznak, de ugyanúgy a helyi sport- és kulturális élet eseményeiről is rendszeresen tájékozódhatnak a község és a tágabb haza olvasói. A hivatásos újságírók cikkei mellett ott vannak a tárlókban Fazekas Mátyás sajtótudósító­nak — a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaival foglalko­zó — immáron három évtize­de rendszeresen megjelenő írásai. A kiállítás még két hétig tekinthető meg. Kovács Miklós Főt Behallatszik a telefonálás A közelmúltban a biatorbágyi telefonokat is bekapcsolták az országos távhívó hálózatba. Ez áldás mindazoknak, akik gyakran telefonálni kénysze­rülnek, mert nem kell órákig várniuk a központ kézi kap­csolására. A község területén nyilvános állomásokat is léte­sített a posta: négy fülkét ál­lítottak fel a falu különböző pontjain. Ezekből három könnyen, gyorsan megközelít­hető helyen áll, a forgalmas üzletek és szolgáltató egysé­gek közelében. A negyedik el­helyezése azonban nem volt éppen telitalálat, mert ismerő­söm így panaszkodik: amikor a házam előtt hozzáláttak a telefonfülke szereléséhez, úgy gondoltam, jól járok, a ka­pumtól két lépésre ingyen te­lefonhoz jutok. Most azonban már más a véleményem, mert a fülke közvetlenül az abla­kom alatt áll és minden be­szélgetés behallatszik a szo­bába. Így akaratlanul is isme­rem már a fél falu munkahe­lyi ügyeit és az emberek ma­gánéletének gondját, baját. Nappal még csak hagyján, de az éjszakai vagy hajnali órák­ban bonyolított telefonok kü­lönösen kellemetlenül érinte­nek. Nincs egy hónapja annak (november 23-án), hogy Posta­bontás rovatunkban név és cím nélkül megjelent egy pa­naszos levél A jó szándék ke­vés címmel. Olvasónk kérte, hogy nevét ne tüntessük fel, mert nem szeretné, ha további kellemetlensége származna a dologból. Mi természetesen az Ilyenfajta kéréseket tisztelet­ben tartjuk. Ügy gondoltuk azonban — s erről, személyes ottjártunkkor meg is győződ­tünk —, hogy nemcsak egyet­len lakó panaszáról van szó, s ezért az őket ért méltányta­lanságnak kötelesek vagyunk helyt adni. A cikk megjelenése után az érintettek a helységnév meg­jelölése nélkül is magukra is­mertek. Először az írásban szereplő, a tanács emberének titulált illetékes — aki egyéb­ként abban az időben tanács­elnök-helyettes, illetve tanács­tag is volt egy személyben, ez utóbbi tisztségét ma is viseli — fogott tollat. Majd röviddel ezután a helyi tanács műszaki osztályáról is fejemelte a kagylót egy illetékes. A tanácstag leveléből idé­zünk: „ .. .az igazságot visszá­jára fordító levél tartalmát szeretném visszafordítani a valóság felé. ... május végén vittük a körlevelet a H. utca lakóinak, melyben részletesen leírtuk a városban már gya­korlattá vált útépítés módját, és kértük egyetértő támogatá­sukat. A szervezők meglepeté­sére június 5-től 10-ig a 27-ből 19 lakó egy összegben kifizet­te a kért négyezer forintot, né- hányan részletben adták, a legutolsó lakó pedig novem­berben fizette be a hozzájáru­lást.” A későbbiekben a levél így folytatódik: nem igaz a vád, miszerint az útépítők kivágat­ták a lakókkal az értékes nö­vényeket. (Valóban, az utcára kiültetett növényeknek, petú­niáknak nincs túl nagy érté­Pedig csak mindössze né­hány méterrel kellett volna odébb helyezni a fülkét, ha már nem hangszigetelt, s ak­kor a szomszédos pékség előtt senkit sem zavarnának a — technikának köszönhetően — gyakran kiabálósra sikeredett beszélgetések. Szabó Attila ■ Biatorbágy Izgalmas tombolajáték A Nógrádi Sándor nyugdíjas­klub a helyőrségi művelődési központban évadzáró közös műsoros délutánt rendezett, melyre meghívták a kókai és a veresegyházi nyugdíjasokat is. A részt vevő kétszáz klubtag megtekintette a haditechnikai parkot, majd ezt követően a színpadon bemutatták az erre az alkalomra összeállított kul­túrműsoraikat. A nyugdíjastalálkoző a szé­pen berendezett klubszobában folytatódott, ahol a vendégek láthatták a házigazdák szov­jetunióbeli látogatásuk alkal­mával készített fényképeit. Este fővárosi művészek szó­rakoztatták őket, majd hangu­latos vacsora és izgalmas tom­bolajáték következett. A jól sikerült baráti találkozó éjfé­lig tartó táncmulatsággal feje­ződött be. Erdős Pál t klub-titkár Tápiósze cső .W*--- r—r-. mjBJlfcúhUi» Eh etetlen volt a zsír A napokban két félkilós do­bozolt zsírt vásároltam a bolt­ban. A csomag fedőlapján a jelek és jelzések között többek között ez a felirat állt: Étke­zési sertészsír. A doboz tar­talma azonban nemcsak hogy kük azoknak, akik előtt virág­zott mégis fájhatott a szívük érte!) ...Sőt — folytatódik a levél — az útépítők vállalták előttük és helyettük is a nehéz fizikai munkát, annak ellené­re, hogy hárman ellenséges statisztaként viselték el, hogy megszüntetik előttük a sáros utat.” Nos, engedtessék meg, hogy innen már ne idézzünk tovább a levélből, mert írója itt té­vedt mellékvágányra. Az említett cikkben ugyanis nem arról volt szó, hogy a la­kók haragudtak volna, mert a régi földburkolat helyett szi­lárd talajon járhatnak ezentúl, csupán azt fájlalták, amilyen módon az akciót szervezték, s ahogyan a szervezők bántak velük. S mi tagadás, megfá­radt idős emberekről lévén szó, már az is fájhatott annak a „háromnak”, hogy ők maguk kétkezi munkával nem segít­hettek, hiszen fiatalokat is próbára tevő nehéz fizikai munkáról volt szó. Ezért ellen­séges statisztának titulálni őket, enyhén szólva túlzás. A hozzájárulás összegéről pedig mindössze egy megjegy­zést. Jómagam ugyan még aktív dolgozó vagyok, tehát járandóságomat még nem nyugdíj cédulával hozza a pos­tás, de azért én is igencsak meglepődnék, ha egy-két hé­ten belül a fizetésemmel majdnem azonos összegű hoz­zájárulást kérnének tőlem, szolgáljon az az összeg bár­milyen nemes célt is. S jól tudom, az említett helység, ahol a cikkben sze­replő H. utca van, igen rosz- szul áll kövesút dolgában — útjainak hetven százaléka bur­kolat nélküli —, mégis fenn­tartom azt a véleményemet, hogy a szervezőknek körülte­kintőbben, s az egyes emberek gondjára, bajára jobban oda­figyelve kellett volna eljár­niuk. Antal Piroska étkezésre nem volt alkalmas, hanem főzéskor olyan förtel­mes bűzt árasztott, hogy még az éhes kutyákat is el lehetett volna riogatni a szagával. Megpróbáltam hidegen ke­nyérre kenve, jól megpapri­kázva fogyasztani, de úgy is ehetetlennek bizonyult. Nem értem, hogy lehet étkezési zsír felirattal ilyen lehetetlen ter­méket eladni. Padányi Lajos Budakeszi ★ Olvasónknak az első kísérletezés után vissza kellett volna vinnie az árut a vásárlás helyére, ahon­nan bizonyára továbbították volna a vétkes illetékesekhez. M®m kell a használt Amiről írok, sajnos nem egyedi eset, ismerőseimmel is történt hasonló mostanában. Meghalt idős szüleim után rám maradt néhány egészen jó ál­lapotban levő, szép télikabát, amelynek gondolom még so­kan örülnének, ha olcsón hoz­zájuthatnának. Nyakamba vettem hát a gondot és sorra jártam néhány bizományi üzletet. Sajnos mindegyikben visszautasítot­ták portékámat azzal, hogy a fekete nem kell, a barna nem elég divatos, a bordót senki sem keresi, a szürke kabát gallérján pedig egy kétforintos nagyságú folt van ... Ajánlották, próbáljam meg bolhapiacon eladni a felöltő­ket, de nekem ehhez sem időm, sem képem nincs. Most akkor mi legyen? Egyék meg a mo­lyok a szekrényben, vagy tü­zeljem el a még értékes téli holmikat? Én sajnos hordani nem tudom azokat, da bizto­san akad olyan ember, akinek szüksége lenne olcsó télika­bátra. Kiss Jánosné Cegléd ★ Sajnos olvasónk és sorstársai tényleg szinte megoldhatatlan gonddal küszködnek. Érdeklődtünk a Bizományi Aruház Vállalatnál ér a Használtcikk Szövetkezetné: egyaránt, de egyik cégnek sincs felvevőhelye megyénkben. A BÁV illetékesei szerint ök csak forga­lomképes ruházati cikkeket tud­nak megvásárolni, amit azt jelen­ti, hogy igazodjon a ruhanemű a mindenkori divathoz és a vásárló’ igényéhez. Marad tehát a kéz alat­ti árusítás vagy az elajándékozás szomszédnak, ismerősnek, jóba­rátnak. Nem ártana, ha a magán­kereskedők ebben az üzletágban is jobban éreztetnék jelenlétüket. ■MnmBtaHnnw Mérném áll a harangláb Rab Zsuzsa Vízimalmok cí­mű verse a kedvenceim közé tartozik. Gyakran játszadozom gondolatban a vers két gyö­nyörű sorával: Áll a malom, él a malom, roskatagon, hall­gatagon. A hajdanvolt mal­mokról szóló sorok szűkebb környezetemet juttatják eszembe. A végső pusztulás fenyegeti Pomázon — a Dobogókőre ve­zető út mellett — a roskadozó, lyukas tetejű haranglábat. Hirdetett örömöt, bánatot, je­lentette a gyászt, és esetenkint a veszélyre figyelmeztette a környék lakóit. Hangja nem hallatszott túl messzire, de aki hallotta, még ma is emlékezik szép zengésére. Az idők során a harang eltűnt — ki tudja miért s hóvá? A harangláb azonban ott áll ma is eredeti helyén és úgy tűnik, pusztulás­ra van ítélve. Eszi a rozsda, szitává mállóit tetején beesik az eső. Olvasom tovább Rab Zsuzsa versét: Hogyha arra jár vala­ki, marok búzát vigyen ne­ki... kegyeletből, irgalomból — tán még egyszer földorom­bol. Jó lenne, ha Pomázon, vagy környékén akadna olyan segítőkész szakember, aki megértené a némán álló ha­rangláb panaszát, s akkor egy- egy jelesebb napon a kisha- rang tán ismét meg is szólal­hatna. Balogh Gyula Pomáx Magukra ismertek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom