Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

Jegyzet Marad minden a régiben? \1 éhány évvel ezelőtt nem ^ * kis viták zajlottak ar­ról — a közművelődési szakemberek körében —, hogy kellenek-e a műve­lődési házakban a szeszes italt árusító vendéglátó egységek. Mert a vonzás­körzetben alig-alig lehetett találni olyan intézményt, ahol ne akadt volna ilyen. A magyarázatok sok­félék voltak. Egyesek azt hangoztatták, hogy jó, ha van, mert a bérleti díjak — egyszerűen bevételhez juttatják a házakat, s ezért nem kell semmit sem tenniük. Az ellentábor az­zal ágált, hogy . az egysé­geket üzemeltető vállala­toknak is jól jön a dolog, hiszen nem kelt semmi be­fektetést eszközölniük, ne­kik megéri az egységek fenntartása és üzemelteté­se, úgymond tiszta haszon. Aztán néhány esztendő­vel ezelőtt kiderült, a mű­velődési házakban elhelye­zett vendéglátó egységek korántsem töltik be funk­ciójukat. Mármint a ven­déglátáson kívüli felada‘ tukat. Egyre gyakoribbá váltak az ellenségeskedé­sek az üzletek és a műve­lődési házak vezetői között. Az ok egyszerű: meglehe­tősen sokszor lehetett látni ittas embereket a pultok mögött, akik bizony a ház jó hírét veszélyeztették, s még sorolhatnánk az oko­kat. Mostanában már keve­sebb művelődési intéz­ményben van vendéglátó egység, de azt hiszem, jobb lenne, ha sehol sem volna. A gyömrői Kultúr presszó csak a nevében viseli a kultúr jelzőt, amúgy az ott történő dol­gok cseppet sem szívderí- tőek. Néhány évvel ezelőtt 11. osztályúvá minősítették a presszót, magara is ott voltam az „ünnepélyes” avatón — egészen véletle­nül. A, Pest Megyei Ven- déglátóipari Vállalat, jóién lévő képviselői akkor ígé­retet tettek arra, hogy megteremtik a kulturált- (abb) szórakozás feltéte­leit, a II. osztály előírá­saihoz méltóan. Igen ám, de időközben a kereskedelemben — így a vendéglátásban is — életbe léptek az új vállalkozási formák, többek között a szerződéses formák. így működik a gyömrői Kultúr presszó is, ahol szinte két- három havonta változik az üzletvezető személye. Szin­te mindennap esténként fülsiketítő diszkózene „szó­rakoztatja” a vendégeket. A jobb érzésnek már be sem mennek a terembe. A II, osztályhoz híven ál­talában csak márkás ita­lokat kínálnak eladásra. Egy üpeg sör például 35-50 forintot kóstál, a féldeci konyakot 54 (!) forintért kínálják. És akár hiszi, akár nem a kedves ol­vasó, meglepően jó a for­galmuk. Pedig a presszóba betérők többsége a húszon aluli korosztályhoz tarto­zik ... Ha bezár a presszó^ gya­koriak a randalírozasok az utcán, üvegeket törnek össze az onnan kitóduló fiatalok, hangoskodnak, lármáznak, zavarva ezzel az arra lakók nyugalmát. Ezzel kapcsolatban már sok panasz is érkezett a körzet tanácstagjához, aki szóvá is tette ézt az ille­tékeseknél. Amint hallottuk, a mű­velődési ház szeretné fel­mondani a bérleti viszonyt a vállalattal szemben. Egy­előre azonban valahol el­akadt az ügy. Pedig való­ban jobb lenne, ha csak alkalmi büféként üzemelne — egy-egy rendezvényen — és csak. szeszmentes italt árusítanának. Egyelőre azonban marad minden a régiben. A fül­siketítő zene, a „rugalmas” nyitvatartás (addig van nyitva, amíg vendég van, néha hajnalig...). Arról már nem is érdemes szól­ni, hogy a II. osztályú kö­vetelményeknek egyáltalán .nem. felel meg. Nincs pél­dául önálló illemhelye, az ajtó melletti kézmosó is mindig rossz. a jón meddig tűrik még az illetékesek ezt az áldatlan állapotot? G. J. Levelesládánkból Viselkedni tudni kell A minap a 11 órakor Mo- norról Budapest felé induló busszal sokan utaztunk. Saj­nos nem pótkocsis busz állt be. Nagyon nehezen tudtunk feljutni már a főtéren. (Meg­jegyzem többen csak a telepi és a sorompó jíözötti meg­állókig mentünk.) Felszállt két hölgy is, az egyikhez véletlenül hozzáért egy asszonyka, mire ö kö­nyökével jól meglökte. Sőt a fiatalasszony még a „hülye” szót se volt rest a száján ki­engedni, nem beszélve hangos megjegyzéseiről, miszerint meglátszik, hogy honnan jött. Többen rászóltunk, de ő csak mondta a magáét. Jó lenne, ha az utasok egy­mást jobban tiszteletben tar­tanák, utazás közben is. Olasz Józsefné Monor Gomba, Senye, Káva Fogadóórák Vereszki János Gomba, Bé­nye, Káva községek megyei tanácstagja az alábbiak sze­rint tartja fogadóóráit: Bényén, a tanácskirendeU- ségen december 12-én, csütör­tökön 16-tól 18 óráig. Káván szintén a tanácskirendeltsé­gen december 13-án — pén­teken — 16-tól 18 óráig. Gom­bán a tanácsházán, az elnöki szobában december 16-án hét­főn 15-től 17 óráig. A fenti időpontokban vá­lasztói közérdekű bejelenté­seikkel, javaslataikkal, kéré­seikkel, egyéni problémáik­kal is felkereshetik. Vasutasoknak Taggyűlés A Vasutasok Szakszervezeté­nek gyömrői nyugdíjascso­portja decemberV 13-án, pénte­ken délelőtt fél 11-kor tartja idei utolsó taggyűlését a Tán­csics Mihály utca 110. szám alatti székházban. A vezetőség kéri a tagokat, hogy — a napirend fontossá­ga miatt — a taggyűlésen mi­nél nagyobb számba« jelen­jenek meg. Kesztyűs kézzel Nevelnek is, nemcsak ütnek A vecsési Ferihegy Tsz 1980-ban alakította meg ököl­vívócsapatát. Akkor még ez az t>kölvívó-együttes a helyi sportegyesülettől függetlenül működött. Ennek megfelelően a termelőszövetkezet kiemelt figyelmét, erkölcsi és anyagi támogatását is magáénak mondhatta az alig kéttucat­nyi bokszkesztyűs fiatalt fel­sorakoztató csapat. :;:s 1983-től megyei útmutatás alapján az ökölvívócsapat a nagyközségi sportegyesülethez került, ahol a labdarúgósport már ekkor meglehetősen ha­nyatló ágba szállt. Az anya­gi. erkölcsi támogatás ennek megfelelően — sajnos a sike­resebb és folyamatos ered­ményt is magáénak mondha­tó asztalitenisz-, ökölvívó-szak­osztályok munkájára is béní- tólag hatóan — csak csordo­gált, apadt. Tény, hogy a megyei ököl­vívó-bajnokság utolsó for­dulóira a szakosztály vezetői ,.dobták össze” a forintokat, Sőt sikeres szereplésük elle­nére voltak olyan nagyobb hazai vagy nemzetközi ver­senyek. ahol megfelelő anya­gi háttér hiányában nem tud­tak részt venni. Varga István kisiparos menedzserrel és Molnár József szakosztályve­zetővel a csapat munkáiét értékelve vetődtek fel az előb­bi gondolatok. — Az 1985. évi megyei ökölvívó-bajnokság most ért véget. A tabella így alakult: 1. Vecsés Ferihegy SE (112 pont). 2. Óbudai Tsz SE (86), 3. Ceglédi Vasutas SE (74). 4. Csepel Autó Vasas SE (72 pont). — Látható, hogy sportolóink kitettek magukért, eredmé­nyeink önmagukért beszélnek. Az egyéni megyei bajnokok közül 9 vecsési versenyző, Nánási Lajos (49 kg), Nánási Tamás (63 kg) úttörő, Kiss József (60 kg), Czira Attila (54 kg) serdülő, Gyuráki Gá­bor (67 kg), Nagy Zoltán (75 kg) ifjúsági, Kertai Sebestyén (67. kg), Horváth Tibor (75 kg), Kuhn László (91 kg) felnőtt kategóriában bizonyul­tak a legjobbnak. Huzlinger János, Réce János, Jenei Fe­renc, Pesti Gábor, Bojtos Ti­bor, Kuhn István a második, Kiszliák Péter, Csorba Attila, Fazekas József, Berecki Imre pedig az egyéni pontverseny­ben a harmadik helyen vé­geztek. Kertai Sebestyén a megyei ökölvívó-szövetség legtechnikásabb versenyző­nek járó különdíját kapta. Több emlékversenyről és nemzetközi versenyről arany- és bronzéremmel tértek haza vecsési bokszolóink. Eredményeink még jobbak is lehetnének, ha nyugodt kö­rülmények között edzhetnénk, mert jelenleg az asztaliteni­szezőkkel együtt készülünk a hét végi fordulókra a Petőfi téri iskola tornatermében. Emiatt a két szakosztály sportolói, a szakosztály és az iskola között is olykor súrló-. dás .van. Nem alaptalanul. Sajnos évek óta járjuk a ta­nácsot. a helyi társadalmi szerveket, iskolákat. hogy ezek a feszültségek mérséklőd­jenek. Látszólag mindenki biztatást ad. s végül mégis magunkra maradunk — így a szakosztályvezető. :rr:s Varga István alig várja, hogy szóhoz jusson, már so­rolja is: — Egy ökölvívópárnát,-zsá­kot nem engednek a tornate­remben felfüggeszteni. A leg­utóbbi vecsési fordulóra az iskolától nem kaptunk széket, s akár hiszi, akár nem, a Ferihegy Tsz péteri egységé­ből kellett odafuvarozni ülő­kéket. Kiskunfélegyházán lesz a közeljövőben az országos úttörő- és serdülőbajnokság, de fedezet hiányában nem tudunk elmenni. Pedig esélye­sek versenyzőink. A nagyköz­ségi sportegyesület elnöke be­csülettel kiáll mellettünk, de ez a versenyeztetéshez sajnos kevés. Nehogy azt higgye, hogy most a bajnoki cím elnyeré­sét sírásra akarjuk felhasz­nálni. A szakosztályban jelen­leg mintegy 60 fiatal spor­tol. Többségük peremkerületi: a Halmi-telepről, Kertekaljá- ról. Ügy vélekedik a szakosz­tály vezetése — s szerintem helyesen —, hogy még mindig jobb, ha ezek a fiatalok fö­lösleges energiájukat a sport­ban, a ringben s nem a ran- dalírozásban vezetik le. A sportszerű keretekről mi igyekszünk saiát. de a nagy­község társadalmának nyu­galma érdekében is gondos­kodni. A mi sportolóink sem kap­nának — kétségkívül — fair play-díjat. előfordul fegyel­mezetlenség, edzésről távol- maradás. de , valahol el kell kezdenünk a nevelést, ami nem t könnyű feladat. Igyek­szünk ennek érdekében a szülőkkel együttműködni, ami azért is fontos, mert öklö- zőink közül több is hátrányos helyzetű családban él. Mun­kánk eredményének tudjuk be, hogy Nánási Tamás me­gyei egyéni bajnoksága mel­lett élenjáró tanuló, Béres István az országos iparfta- nuló-versanyen első lett, s 3 XXVII. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1985. DECEMBER 10., KEDD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Rekonstrukció után Több tejet, termelékenyebben Két évvel ezelőtt a gombai telepen nagy rekonstrukciós munkába fogtunk. Gazdasá­gunkban már korábban el­kezdődött az állattenyésztés szakosodása és koncentráció­ja. A növendéküsző-állomány és a hízómarhák részére Süly­sápon alakítottunk ki egy korszerű telepet. A húshasz­nú szarvasmarha-állomány el­helyezésére szolgáló telelő­kért pedig Csévharaszton ké­szült el. A Gombán, Szentmártonká- tán és Dánoson levő három tejhasznú tehenészetünk to­vábbi üzemeltetése csak nagy költség- és energiaráfordítás­sal, sok élőmunka alkalmazá­sával lett volna megoldható. A 70-es évek közepétől or­szágosan is az ezres nagyság- rendű nagyüzemi tehenészeti' telepek nyertek létjogosultsá­got. Ez a nagyságrend már lehetőséget ad a hatékony munkaszervezésre, a telepi gépek ideális kihasználására, vagyis a jövedelmező üzeme­lésre. Mindezek mérlegelésével szü­letett a gazdaság vezetőinek az a döntése, hogy a gombai 540 férőhelyes telep rekonstruk­ciójával egy ,1, ezer 550, férő;, helyes tehenészetet alakítunk ki. A meglévő öt, egyébként 108 férőhelyes tehénistállókat belül 188 pihenőboksszal ellá­tott kötetlen tartású istállóvá alakítottuk át. Az épület hosz­hónappal hamarább kapott szakmunkás-bizonyítványt. Kertai Sebestyén egyéni fel­nőtt bajnok és legtechniká­sabb versenyzőnk példás csa­ládi élete jó minta fiatal­jaink számára, és így tovább. Kétségkívül akad, akit a siker — vagy a helyezés — elkápráztat, elfeledkezik ma­gáról, de ötéves munkánk eredményeként elmondhatom, nevelő tevékenységünk nem volt hiábavaló, a termés be­érett. S ez Vóna József edző — aki Csepelről jár ki! — és Farkas Sándor technikai ve­zető érdeme elsősorban — mondja a menedzser. Mint megtudtam, nagyon jó az együttműködésük a Ferihegy Tsz-szel, a Kun Bé­la téri és Martinovics téri is­kolákkal, Bányász Béla festő­vel. aki a hirdető plakátokat festi a szakosztálynak. Saj­nos nincs intézője a szakosz­tálynak. Erre sportszerető nyugdíjast is szívesen csata­sorba állítanának. — A legnagyobb gondunk mégis az, hogy jelenleg min­denkihez tartozunk, de még­se tartozunk igazán senkihez. Valamilyen vecsési bázisszerv sokat segíthetné munkánkat. Erre annál is%inkább szükség van, mert a Pest Megyei Ökölvívó Szövetség tájékozta­tása szerint jövőre főként vecsési és óbudai versenyzők­re alapozva megyei ökölvivó- válogatottat hoznak létre, aikik az OB Ill-ban képvisel­nék majd szűkebb pátriánkat. S ez pedig nem csak — s elsősorban nem — valamiféle eltúlzottnak vélt anyagi tá­mogatáson, hanem folyamato­sabb edzési lehetőségen, sportszerellátáson múlik, hogy addig sportolóink ne széled- jenek szét más egyesületek­hez. s a mostani bajnokság megnyerését követő évben is sikerekről adhassunk számot — mondta végül a szakosz­tályvezető, Molnár József. Orosz Károly szanti oldalán, burkolattal el­látott fedett etetőteret alakí­tottunk ki. Tehenenként 4,2 négyzetméter fedett alapterü- ietet teremtettünk. Elkészüi két, egyenként 75 férőhelyes, Agrokomplex-Póz- na rendszerű mélyalmos, szá­razon álló istálló. A korábbi takarmányos épüfetből 40 férőhelyes betegelkülönítő is­tállót alakítottunk ki. -Az el­lető istállót átalakítottuk a kiscsoportos elletési technoló­giára — szintén külső etető­teres megoldással. A borjúne­velő istállók eredeti állapo­tukban maradtak meg, de nö­veltük a külső egyedi ketre­cek számát. A fejésre egy új, 2x2x8 ál­lásos, halszálkás Alfa-Laval- Cikota típusú fejőházat épí­tettünk meg. A kifejt tej hű­tésére előhűtőt építettünk be és a tárolásra a már meglevő 2 ezer literes hűtőtárolókat használjuk. A silótakarmány tárolására a telepen meglevő áthajtás betonsilókat használjuk. Be­vezetjük az energiatakarékos, nedves kukoricatárolást az e célra kialakított új falközi si­lóban. Az abraktakarmány tá­rolására Delta-tornyokat ál­látottunk fel. Az etetés Super- mix önürítős etetőkocsikkal történik, A trágya eltávolítá­sa az istállókból traktoros to- lólappa! van megoldva. 'Az átmeneti tárolás az istállók végén kiképzett tárolókban van, ahonnan naponta kiszál­lítják a trágyát a trágyázandó táblák szélére. A rekonstrukció tehát — ezy az eddig leírtakból is ki­tűnik — az egész telepet érintő komplex folyamat volt. A munka végrehajtása során legfőbb törekvésünk a telepen belüli- tartástechnológia egy­ségesítése volt. Az egységes technológia egyszerűsíti a ta­karmányozás és kitrágyázás gépesítését. Az átalakítással megoldódott az állatok ter­melés szerinti csoportosítása és ezzel kiküszöböltük a tar­tástechnológia változásából adódó stresszhatásokat. A ta­karmánykiosztást és trágyael­távolítást ’ az egész telepen mobilgépekkel oldjuk meg. A rekonstrukciós tervek végrehajtásánál a meglevő adottságokat maximálisan kihasználva anyag- és költ­ségtakarékos megoldásokra törekedtünk. Az egész mun­kát nehezítette az a tény, hogy az építési-szerelési te­vékenységet üzem közben kel­lett végrehajtani. Az egyes épületek, például ehetők és termelőistállók átalakítása részleges üzemelés mellett történt, így termelés-vissza­eséssel is járt a rekonstruk­ció. Milyen változásokat hozott és hozhat a telepi rekonstruk­ció? Növekedett a férőhelyek száma 540-röl 1 ezer ötszáz­ötvenre. A kötött tartási rend­szert felváltotta a higiéniku- sabb és termelékenyebb fejő­házi fej és. A takarmánykiosz­tás és kitrágyázás gépesített­sége nőtt. A ' kötetlen tartási mód bevezetésével lehetőség nyílt a termelési csoportok ki­alakítására és az érdem sze­rinti takarmányozásra. Az egész éven át kötetlenül tartott, szabadon mozgó álla­toknál várhatóan csökkennek az ellési és szaporodásbioló­giái problémák. A fejőházban kevesebb kvalifikáltabb fejő­mesterrel lehet dolgozni, mód nyílik a legjobb fejőkzakmun- kások alkalmazására,, speciá­lis kiképzésére, jobb minősé­gű tej nyerésére és. ennek függvényében a dolgozók jobb anyagi elismerésére. WM . * • A speciális munkakörök kialakításával Jfejőmester, *1el­letőmester, felhajtó, takarmá­nyos stb.) fokozható a mun­ka szervezettsége és termelé­kenysége. Az új telepen te­hát mintegy felére csökkent az egy liter tej előállításának élőmunkaigénye. Mindezek a felsorolt változások lehetővé teszik a tejtermelés jelenlegi nem túl kedvező közgazdasá­gi helyzetének javítását. Dr. Varga János, Monori Állami Gazdaság fő­ágazatvezető főállatorvos Kulturális program Ecseren kedden 17 órától: autóvezetői tanfolyam. Gyomron 15-től: a rajz­szakkör tart foglalkozást. Menetén 17-től: német nyelv- tanfolyam, 18-tól: ifjúsági klubfoglalkozás. Monoron a moziban, 18-tól és 20-tól: Üldözők. Vecsésen 17-től: az ifjúsági bélyeggyűjtőkör összejövetele, 16-tól és 17-től: művészi tor­na az óvodákban, 18-tól a művelődési házban: Vermelik a káposztát Hamarosan befejeződik a különböző zöldségfélék téli raktáro­zása a Budapesti Zöldért Vállalat monori telepén. Harminc vagon burgonya már védetten várja a hidegebb időket, a ká­posztát most prizmázzák és vermelik (képünkön), de gyökér­zöldséget még folyamatosan vásárolnak föl. Hancsovszki János felvétele •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom