Pest Megyei Hírlap, 1985. december (29. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-29 / 304. szám

*Ksr Wí. If, 1985. DECEMBER 29., VASÄRNAP Befejeződik a forgatás Új magyar filmek Több alkotás készült el ezekben a napokban a Ma­film műtermeiben. A Hunnia stúdióban utó­munkálatainál tart Gothár Peter Idő van című produk­ciója. A kesernyés vígjáték az élet örömét kereső embert mu­tatja be. Zolnay Pál Embrió című alkotása egy születendő gyer­mekről szól. A film arra próbál választ adni, vajon szabad-e egyedül élő nőknek gyermeket világra hozni. Szomjas György Falfúró című művének története az újpalotai lakótelepen játszó­dik. A film* főszereplője egy gyári munkás, aki iparenge­délyt vált ki, s falfúrásból él. Az alkotás a férfinak a kör­nyezetével fenntartott kapcso. látót, családjához vriló viszo­nyát elemzi. Lengyel—magyar koproduk­cióban készült a Szökevények című film. A Janusz Ma- jevszky és Jeli Ferenc társ­rendezésében forgatott két­részes történelmi kallandíilim cselekménye az első világ- * háború végén játszódik. Az Objektív stúdió produk­ciói közül bemutatásra vár Kezdi Kovács Zsolt Rejtőz­ködő című alkotása, amely egy fiatal mezőgazdasági re­pülő válsághelyzetét és az ab­ból való kilábalását mutat­ja be. Maár Gyula Első kétszáz évem című produkciója Ki­rályhegyi Pál életrajzi regé­nyéből készült, a népszerű hu­moristáról szól. Zsombolyai János Búcsú című produkciója Szörényi Leventének, a Fonográf együt­tes volt szólistájának búcsú­koncertjét örökíti meg. öze Lajos emlékére készült Tolmár Tamás rendező-ope­ratőr Utolsó tangó című al­kotása. A video-dokumentum- filfn Bacsó Péter Hány az óra Vekker úr? című játékfilmjé­nek forgatásán készült a köz­ben elhunyt művészről. Ez van — nincs más? Munkásoperett kérdőjelekkel Musical vagy operett? Régóta tart a vita. Minket is izga­tott. miért nem született, miért nem születnek mai témájú zenés művek, és mivel már nagyon szerettünk volna rendez­ni egy eredeti magyar bemutatót, úgy gondoltuk, meg keli próbálni. Magyarországon eddig egyetlen zenei műformának, az operettnek volt igazán átütő ereje és hagyománya, erre alapoztuk hát ezt a kísérletünket: megpróbálván összehason­lítani az operettet a musicallal. Innen a cím is: Munkásoperett. Balogh Jóska nyíregy­házi munkásfiú egy szombat éjjel felérkezik Budapestre, a Keleti pályaudvarra. Ott találkozik egy furcsa bandával, hogy ezzel megkezdődhessen élete nagy kalandja ... Udvarias közönség Sóikat ígérő címmel, sokat ígérő előzetessel harangozták be o kaposváriak legújabb be­mutatójukat. A szórólapon ol­vasható szöveget azért idéz­tük szó szerint e cikk elején, hogy alkamumk legyen ele­mezni, vajon sikeres volt-e a kísérlet? Egyáltalán a szerző­páros Ács János és Mártha István megvalósította-e az előadás során mindazt, amit a színházba invitáláskor felcsil­lantott a majdani néző előtt? Egyáltalán egyetlen előadás keretében föl lehet-e vállalni az operetthelyettesítő hiány­pótlást? A Kaposvárott elhalasztott bemutató jelezte; valami nincs egészen rendjén a Munkás­operett háza tájékán. Ügy tű­nik, a társulat érezte, hogy nem érett meg az idő a műfa­jok ilyetén háziasítására. Pon­tosabban : nem éppen ez a munka vívja ki majd e műfaj teremtő erejét. Egy héttel a hazai bemutató után Vácott bizonyosodhattunk meg a kí­sérlet kudarcáról. (Ma este még Gödöllőn is megtekinthe­tő.) Bár az előadás befejezté­vel fölosattant a maradék kö­zönség tapsa, mert a mai szín­házlátogató udvarias. Valóban tisztelet illeti a színészeik ügy­buzgalmát, hogy a semmiből próbálták felemelni az elő­adást. Nekik köszönhető, hogy mégiscsak nézhető volt végül is a, produkció. Koltai Róbert, Minden, ami szép Háromezer ásvány története Horváth Lajos — végzett­sége szerint technikus — 1943- tól ócsai lakos, onnan — val­lomása szerint, mely minden könnyes pátoszt nélkülöz —, nem is kíván elmenni, elköl­tözni. Leveleit hiányos cím­zéssel is kézbesíti a posta, ha a borítókon csak ennyi áll: Horváth Lajos, ásványgyűjitő, Ócsa. Az általa leltározott ás­ványi anyag, háromezer da­rabból áll. Tenyerébe tesz, szerelmes pillantással simogat egy rózsaszínt: rodokrozitot, piritkristály szemekkel. Nem­rég Budapesten markazitkris- tályokat vett, vagy inkább cserélt, büszke az új szerze­ményre. Nádkévc a tető A gyűjtést 1962-ben kezd­te, tán apja tanította a ter­mészet szeretetére, vele tettek gyerekkorában nagy kirándu­lásokat. Ásványgyűjtő szak­kört szervezett 10—14 éves gyerekek számára. Nemrég, a napokban ünnepelték 14 éves fennállásukat. Aki elvé­gezte az iskolát, még vissza­visszajár hozzá. Csak a háza- sodás vonja el a tanítványok figyelmét, ha elmaradnak, már-már felnőtt fejjel. He­tente egyszer kétórás a fog­lalkozás. Még az enyhe, sze­líd decemberi estén is fagyos a levegő a nádfedeles házban, ahol a szakköri tagok össze­jönnek, s a lehelet is meg­látszik a szomszédos szobában, ahol Horváth Lajos olvas, dol- doziik, gyakran éjszakázik. Évente túrára indul a gye­rekekkel, 3—4 alkalommal egynaposra, de minden nyáron két hetet táboroznak. Legjobb táborhely — igaz, veszélyes is — a banya, meg a forrás kö­zelében van. Veszélyes: a bá­nyaomlás miatt, ott aztán ta­nulhatja a gyerek a fegyel­met, engedelmességet! Nagy­szerű sátorban lakni, közösen főzni, s ami a legfőbb: ás­ványt keresni, gyűjteni. Horváth Lajos szerint érde­mes az ifjúságot az ásvány szeretetére nevelni. S mennyi minden másra is megtanítja őket közben: környezetvéde­lemre, jó időbeosztásra, rend- szeretetre, önfegyelemre, s nem restellj fölkeresni a szü­lőiket, rajtaütésszerűen meg­lepni a fiait otthonukban. Mert az ásványt gondozni kell, nem dobozban egymás tete­jébe hányni, megmosni, cím­kével ellátni, rendezni. Sokoldalú érdeklődés Irigylésreméltóan tartalmas élet. Mintegy 40 ásványtani szakkönyve van. A Termé­szettudományi Stúdió tagja. Érdekli a numizmatika, a ré­gi pénzek és a helytörténet. Gyakran látogat el a falubeli öregekhez, beszélteti őket, kérdezgeti, feljegyzéseket ké­szít, de néki, magának nincs szándékában ezt feldolgozni. Majd csaik akad valaki — mondja —, aki tanulmányoz­za. Sokszor kérik fel kiállítá­sok rendezésére, kitűnően raj­zol, fest. Parányi szobája pol­cán megkapó kis bronzfigu­ra; az ő keze munkája. Sok csoport látogatja az ágasház- beli ásványgyűjteményt. Há­zában kertje mintaszerű; rit­ka cserjék, fák gondozója. Hogyne, hiszen a dendrológia (a növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága) is erősen érdekli. Egy boldog ember Lottónyereményre nem vá­gyik; arra igen, hogy minél többet jár jón-k el jen a szabad­ban, ásványokat, csigákat gyűjtsön. S a kérdésre, hogy tán utazna a világban, tétova a válasz; igen, talán. Például Egyiptomba... Ha újra kez­dené, ugyanezt az utat járná be. N. m vágyódik újra 20 évesnek lenni ... Korunk bol­dog embere? A törékeny kis figura mel­lett a polcán, illő távolságban mamutfog van. Kora: egy­millió év. Herman Éva a kiugrott brigádvezető Vasas Béla megszemélyesítője való­ban karaktert állított elénk. Ö az, aki élete delén túl már csak a poharazgatásban leli meg mindennek az értelmét, bármennyire is szeretné Hat­vány Julis, a munkásszállás gondnoknője — Lázár Kati megjelenítésével — jó útra téríteni. Kettősük önállóan is kiemelhető lenne, nagyszerű két alakítás. Ugyanígy jelle­mezhetnénk Bezerédi Zoltán és Csákányi Eszter kiváló já­tékstílusát. Számtalan ötlet­tel, színnel, ezernyi apró mes­terségbeli fogással próbálta a négy színművész menteni, ami menthető. A főszereplő, Ba­logh József vasesztergályost ezen az estén Acs János ját­szotta színtelenül. Igaz, csupán a keretet adja a hatvanas esz­tendőkben játszódó történet­nek Alakja nincs igazán meg­formálva, ezért érezzük funik- ciótlannak megjelenéseit. Igó Éva sem tudott mit kezdeni az elvtárs-kisasszony szerepé­vel. Elfogult rendező Ezek után miről is szól(hait- na) a Munikásoperett? Útke­reső világunkról ? Arról, hogy a hatvanas években miként ezsdült társadalmunk, s mind­ez hová vezetett? Netán az egykori farmer-forradalmár, rock and roll-imádó ifjúság lehetőségeiről? Arról, hogy a mai negyvenéves miként te­kint vissza múltjára, s ebből a szemszögből szembesülhet akkori énjével? A sok-sok le­hetőség között mintha elté­vedt volna az író-rendező, s a főszerepet is megtestesítő Ács János. Gyakorta esik szó korunk rendező-színházának ellentmondásosságáról. Ez az előadás azok számára bizonyí­ték, akik a csapatmunkára es­küsznek. Mert igazán jó elő­adás csakis mély gondolato­kat hordozó, szépen megírt és szerkesztett irodalmi alap­anyag birtokában képzelhető eL Válasz nélkül Musical vagy operett? Sem ez, sem az. A kaposváriak ez­úttal nem tudták megoldani a nagy kérdést. Láttunk átütő sikerű operetteket, láttunk át­ütő sikerű musicalt is hazai színpadon. Tapsoltunk nagy­szerű operettparódiának, ép­pen a kaposvári társulat jó­voltából. Ügy tűnik, hogy a két műfaj ilyetén összeháza­sítása még várat magéra. Mert ugyan felcsendültek ismert dallamok, ám azonnal keres­tük a miérteket. (A zenei anyag valamivel egységesebb- nak tűnt. mint minden más az előadás során.) A nagy kér­dés ezúttal megoldatlan ma­radt. Erdősi Katalin Elsőként ember s ügy művész Képzelet és valóság ötvözete gyönyörű madár a páva, délceg járású, költőket, festőket, szobrászokat megih­let napszédítő tolla. Most Pest megye egyik településé­nek dísze lett egy hajkoszorús nőalak, ölében a pompás szár­nyassal. B. Szabó Edit alko­tása került örök közszemlére, kisplasztikája nyomán alakult szobor formájában, Sülysápon. A Páva kisplasztikát B. Szabó Edit 1975-ben készítet­te. Műve a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Az alkotó művész sajnos, már nem él, fiatalon hunyt el évtizede, mindössze harminchét éves korában. Gyömrő 700 éves év­fordulóján rendezett ünnepi kiállításon szerepelt alkotása, és akkor kapott megbízatást Sülysáp nagyközség és az ak­kori monori járás párt- és ta­nácsi vezetőitől, hogy a bemu­tatott kisplasztika alapján köztéri szobrot készítsen. A szobor áll, bár megvalósulásá­nak nem lehetett az alkotó személyes kísérője. B. Szabó Edit a művészeti gimnázium után a Képzőmű­vészeti Főiskolára került, ahol mesterei Szabó Iván, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Pátzay Pál voltak. Pályakezdő ifjú művészként sok segítséget ka­pott apósától, Pál Mihálytól és férjétől is, ifjú Pál Mihálytól, aki vállalta végül és el is ké­szítette művészi alázattal sze­retett feleségének, művésztár­sának kisplasztikája után a pávés emlékművet. B. Szabó Editnek Veresegyházon, a mű­velődési ház színháztermében domborműve látható, a kisvár- dai óvoda előtt kedves őzike­szobra, a fővárosban a Vá­rosligetben az ő keze munkája Jedlik Ányos portrészobra, amely a Közlekedési Múzeum előtt áll. Sátoraljaújhelyen, diákifjúsága szeretett városá­ban állandó kiállítása van, a B. Szabó Edit köztérivé lett szép szobra, a Páva Veress Jenő felvétele művész hagyatéka. Művei em­berközelben születtek. Vala­mennyi mélyen átélt, emberi. Szakmai komolyságuk magá­val ragadó. Az alkotások, ha áttételesen is, épülő jelenünk mérföldkö­vei, fába, kőbe faragva, ércbe öntve, vagy épp papírra rög­zítve. Megannyi őszinte val­lomás az emberről, múltról és jelenről, az életről, örömről és fájdalomról, a szépségről, a hazáról, a népről. Szobrai, kisplasztikái, grafikái mind emberi érzelmek és indulatok kifejezői. Évezredes emberi törvények, ősi kapcsolatok fo­galmazódnak meg fojtott drá- maisággal ezekben a művek­ben, fenséges csendet áraszt­va, belső szépséget sugározva. A formák alatt a felszabadult, a saját magára talált embert látjuk kibontakozni. B. Szabó Edit láttatni és felfedeztetni óhajtotta mind­azt, amit ő meglátott és meg- jegyzett. Munkái őszinte val­lomások a mindannyiunkat körülvevő világról. Képzelet és valóság eggyé ötvöződik gondolatilag gazdag művei­ben. A közösség érzelmére közvetlen hat művészete. Köz­érthető nyelven szólt hozzánk; emberközpontú művész volt. Rodin hitvallását vallotta ars poeticaként magáénak: Az a fontos, hogy érezz, szeress, / remélj, remegj, élj. / Elsősor­ban ember légy, s csak / az­után művész. Humanista mű­vészi hitvallás volt az övé, nagyszerű volt embernek, al­kotónak egyaránt. Szerette a költészetet. Szobrai a költészet és a szépség emlékművei. Szeretett költőinek egyike Ady Endre volt. Szinte biztos, hogy a Páva szobor tudat alatti ihletője az Ady forradal­mi gondolatait kifejező Föl­szállott a páva című költe­mény volt. B. Szabó Edit azok közé az alkotók közé tartozott, akiknek igénye volt a szépség. Minden alkotása az ember és az élet szépségét dicséri. C zebra, a pávás, egy tele­^ pülés mindennapi örö­mére szolgál. Szeretik, szíve­sen látják a nagyközségbeliek és azok is meg-megállnak megcsodálni, akik vendégkért vagy rokonként arra járnak. Csicsay Iván A jövő tanévben életbe lép Az oktatási törvény kerete Tudományos igényű lajstromozás Martyn-életmű katalógus Katalógus jelent meg Mar- tyn Ferenc, a Pécsett élő Kos- suth-díjias festőművész élet­művéről. Szerzője Hárs Éva művészettörténész kandidátus, aki harminc éve kíséri figye­lemmel a sokoldalú alkotó munkásságát, gyűjti az élet­mű dokumentumait, adatait. A szakkatalógusban 2676 Mar- tyn-művet ír le, legtöbbjükről műtárgyfotót is közöl. A fényképek zömét, Nádor Ka­talin fotóművész készítette. A kötet első ízben ad pél­dát hazánkban egy kortárs művész teljes életművének tu­dományos igényű lajstromozá­sara. Egyben áttekinti Martyn Ferenc pályafutását, kapcsoló­dását az európai kápzőművé­Ismeretes, hogy az Országgyűlés tavaszi ülésszakán új oktatási törvényt fogadott cl, amely a jövő tanév kezdetén lép majd életbe. A törvény előkészítésének időszakában a Művelődési Minisztérium kikérte a pe­dagógustársadalom véleményét a készülő javaslatról, és a szakmai viták alapján átdolgozott tervezet került január végén a Minisztertanács, illetve áprilisban a parlament elé. Mint minden csoda, vagy minden nagy újdonság, ez is csak három napig tartott; néhány al­kalommal cikkeztek erről az újságok, aztán gyorsan le­került a napirendről, mielőtt a közvélemény megtud­hatta volna, hogy az 1985, évi I. törvénynek mi a lénye­ge, jelentősége. idei jogi rendelkezés egyik gyakorlati feltétele a közokta­tás és a felsőoktatás tavaly el­fogadott programjának, amely a következő két évtizedre szabta meg a fejlődés irányát. Az új törvény a miaga sajátos eszközeivel számottevően hoz­zájárul a fejlesztés útjában álló akadályok elhárításához. A 166 paragrafusból álló jogszabály tartalmazza az egész nevelési és oktatási struktúrára, és annak irányí­tására vonatkozó legfontosabb szabályokat, ezenkívül szól a tanítás demokratizáláséiról, a tanulók, a nevelők, a szülőik jogairól, kötelességeiről, az is­kola és a társadalom közötti kapcsolatok alakításáról. Mindezt a jog eddig nem sza­bályozta. Arra persze nem vállalkoz­hatunk, hogy részletesen is­mertessük a törvény előírá­sát, csupán a korábbi szabá­lyokhoz képest újdonságnak számító rendelkezések közül utalunk a fontosabbakra. A fogyatékos tanulókat nevelő intézmények — amelyeket a jelenlegi szabályozás gyógy­pedagógiai intézmények meg­jelöléssel foglal össze —ezen­túl szervesen beépülnek az alap-, illetőleg a középfokú is­kolák rendszerébe. Jog és kötelesség Mindenekelőtt a lendületes társadalmi fejlődés. A legutób­bi magas szintű szabályozás, az 1961-es III. törvény óta ne­gyedszázad telt el, ezalatt sok-sok kiegészítő-módosító rendelkezés látott napvilágot — nem mindig a törvény rendszerébe foglaltan —, ám ezek nem határozták meg a pedagógusok, a tanulók és a szülők jogait és kötelességeit, sem az oktatási intézmények irányításának elveit... Az szét progresszív áramlataihoz, ily módon támaszpontot nyújt a későbbi kutatásokhoz. Emel­lett értékes kézikönyve lehet a műgyűjtőknek is, mivel se­gít kiszűrni az esetleges ha­misításokat. A 430 oldal terjedelmű ka­talógust a Somogy Megyei Mú- zeumigazgatóság adta ki a megyei tanács támogatásával, így köszöntvén a Kaposváron 1899-ben született kiváló mű­vészt. A viszonylag kis pél- dányszámban megjelent kötet Pécsett és Kaposváron került forgalomba, s többek között a Martyn Múzeumban, valamint a baranyai és a somogyi mú- zeum,igazgatóságon kapható. A továbbképző iskolára ma már nincs szükség, mivel a középfokú továbbtanulásra je­lentkezők száma nagyjából megegyezik az általános is­kolát végzettekével. A közoktatás fejlesztésiének tavaly elfogadott programja a pedagógiai tevékenység ja­vításának egyik lényeges biz­tosítékát az intézmények szak­mai önállóságának növelésé­ben látja. A törvény most a szakmai önállóságot nemcsak alapélvkén.t deklarálja, hanem annak tartalmát és megvalósí­tásának feltételeit is megha­tározza. Szakmai önállóság Fontosnak tartja az új tör­vény az iskolai diákönkor­mányzat kiépítését. Általában újdonságnak számít az a ti­zennégy paragrafus, amely a tanulók jogait és kötelességeit veszi számba. Erre korábban nem volt példa. Ugyanakkor nyomaitékkail szól a törvény a család, a szülők jogairól és kö­telességeiről, és kitér a na­gyobb közösségek, a gazdasá­gi és társadalmi szervezetek felelősségére is az ifjúság ne­velésében. A szakemberek tapasztala­tai és vizsgálatai alapján a tankötelezettség — hattól ti­zenhat éves korig — kezdeté­nek időpontját nem naptári naphoz, hanem a gyerek fej­lettségéhez kötik. Régóta ismert a magyar jog­ban a külföldön szerzett bizo­nyítvány vagy oklevél hono­sítása. Ennék, valamint a kül­földön folytatott résztanul­mányok beszámításának átfo­gó szabályozására most első ízben kerül sor. Az ezredforduló felé A törvény persze csak jogi keret a magyar oktatásügy to­vábbfejlesztéséhez, a paragra­fusok előírásaiba a közokta­tás katonáinak kell életet vinniük — a szülők, a társa­dalom hathatós közreműködé­sével. Tehát végül is ' mind- annyiunkon múlik, hogy is- kolaügyünk helyzete miként alákul az ezredforduló felé siető években. F. Kovács Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom