Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM 1885. NOVEMBER 2., SZOMBAT Csak a takarmányozás változik Ahogy szereti, és amit keli Az elmúlt napokban alapo­san lecsökkent az átlaghőmér­séklet és már fagyok is elő­fordultak. Fázunk. Ennek számtalan következménye van életünkben és a fontosabbak mellett egy apróság is észlel­hető, mostanában tovább el­áll a tej. Az üzletben a tej­termékeket vásárolva nem ér­zékelhető más változás. A tej­ipar folyamatosan gyártja ke­resett áruféleségeit. A válasz­ték független az évszakok vál­tozásától. Hidegen is jó Vajon érvényes-e ez a függetlenség a tejtermelő szarvasmarhatelepeken is a téltől, nyártól? Részben igen, részben nem. Hogyan válto­zik a tartástechnológia, a munka a telepen? Erről ér­deklődtünk a Gödöllői Tan­gazdaság nagygombosi Hols- tein-fríz tejtermelő terület­nek igazgatójától, Kocsonya Lászlótól. — A hűvösebb idő elsősor­ban az embernek rossz, az ál­lat vígan elviseli. A tartás módjában nem változik sem­mi, télen is kötetlenül láto­gatják a tehenek a karámot és az istállót. — Változik természetesen a takarmányozás, hiszen az év­szakoktól függően más és más eledel áll rendelkezésünkre. Mielőtt ezt kifejtenénk, be­számolunk egy újdonságról Az eddig itatott tejpótló táp­szert Pingvin tejporra cserél­jük. Kísérleteink során ked­vező tapasztalatokat szerez­tünk az utóbbival. Erre a mó­dosításra azért van szükség, mert a téli hidegben nehéz volt pontosan beállítani a táp­szer hőfokát. Mire az állatok­hoz jutott, léhűlt. A Pingvin tejporból készült ital viszont hidegben is használható. Sörtörköly — Megkezdtük a kukorica- szilázs etetését. Ebből az ér­tékes takarmányból 12 ezer tonnát tároltunk be. Kétezer tonna közepes minőségű lu­cernaszénánk is van. A zöld­lucerna helyett nedves répa­szeletet használunk. Ezt a Hatvani Cukorgyártól vásárol­juk. A kimosott, spagettire emlékeztető formájú répa­szeletekben még van cukor és keményítő, ami növeli a te­henek étvágyát. Az is lénye­ges szempont, hogy olcsó. Csak nehéz hozzájutni, mert a cukorgyár elsősorban azok­nak adja el, akik nekik szál­lítják a cukorrépát, ezt a kul­túrát a Gödöllői Tangazdaság­ban pedig nem termesztik. — Hasonló a helyzet a sör­törköllyel is. A sörkészítés so­rán feldolgozott, kásás árpa étrendi 'hatása ugyancsak kedvező. Növeli az étvágyat, az emésztőrendszer állapotát úgy befolyásolja, hogy a többi takarmányt jól feldolgozza. A Kőbányai Sörgyártól az előbb említett okból nehéz ezt is beszerezni. Értékét jelzi, hogy amikor etetjük, napi tej­termelésünk — ami 15, 15 és fél ezer liter — 6—800 literrel is megemelkedik! Nincs kivétel Csak a úicoltvány hiányzik Hét végi csemetevásár A dér eivegezte munkáját, megcsípte a' csemetéket, azok elhullajtották levélzetüket. Alkalmassá váltak a telepí­tésre. Ezekben a napokban sok ezer fiatal gyümölcsfa kél útra. Találkozunk ezekkel autóbuszon, gépkocsik tete­jén, teherautók platóján. A kiskerttulajdonosok, de a nagyobb ültetvényeket gon­dozók is sűrűn látogatják most a Gödöllő és Vidéke Áfész gyümölcs- és díszfale- rakatát. Az őket kiszolgáló Szobonya Miklósné dísznö­vénytermesztő mérnököt nem volt könnyű telefonhoz hív­ni. — Ma és holnap bizonyára többen ráérnek a csemeték után járni, mint hétközben. Ezért • itt a telepen október­ben, novemberben nincs pi­henőnap. Szombaton is, va­sárnap is nyolckor nyitunk, és délig várjuk a vásárlókat. De ha 12 órakor is folyama­tosan jönnek hozzánk, akkor természetesen nem zárunk be. Valamennyi közismert gyü­mölcsfafajtából lehet itt vá­lasztani, arányosan fogy mindegyikből a készlet. Egyetlen gyümölcsből van hiány, nem kapható dióolt­vány már, csak magonc. Az ültetéshez dúsított tőzeg hasz­nálatát javasolják. Ezt a sok takarmányféle­séget kompletten, keverve, napi négy alkalommal etetik. A négyszeri etetés azért fon­tos, mert a frissen tálalt ta­karmány az állat igénye. Az viszont, hogy keveréket jut­tatnak a szarvasmarháknak —; már a tartók érdeke. Ez lé­nyegében egy ultimátum az állat számára. A szakemberek döntik el, mit egyen ahhoz, hogy az adott termelési szint­hez szükséges mennyiségű es minőségű táplálékot el­fogyassza. A nagygombosi szint pedig nem alacsony. Továbbra is találkozni egye­temistákkal a telepen. A he­tes gyakorlat keretében egy- egy csoport fele öt-öt munka­napot tölt Nagygomboson, il­letve a fenyőharaszti sertés­telepen. Tavasszal váltanak. Balázs Gusztáv Száz éve született Otthona Gödöllő volt A gödöllői művésztelep a magyar századelő sze­cessziós mozgalmának egyet­len szervezett, államilag tá­mogatott, elismert táisulása volt. Ennek jelentőségét újra és újra érdemes hangsúlyozni, hiszen eredetiségük, a magyar szellemi életben való elhelyez­kedésük fontos és érdekes volt. A művésztelep tizenhat művésztagjának alkotásai 1920 után az országban szétszóród­tak és feledés borult rájuk. A most divatos század eleji kuta­tások újra fölfedezték a gö­döllői művésztelep értékeit. Ezért külön öröm számunkra, hogy az egyik művésztelepi festő, Remsey Jenő egész élet­művét bemutathatjuk, a fes­tő születésének 100. évforduló­ján. Remsey Jenő, 1895. novem­ber 2-án Nagykőrösön szüle­tett. Markó utcai gimnazista korában ismerkedik meg a Szűz utcai műterem festőivel: Gulácsy Lajossal és barátaival. Öt évet tölt az inspiráló kör­nyezetben, melynek hatására festeni kezd. Korai grafikai munkáit elismeréssel fogadják, így 1909-ben a Nemzeti Sza­lonban bemutatott huszonkét akvarelljének sikere Gödöllő­re vezérli: hároméves ösztön­díjat kapott. A KÉVE mű­vésztársaság tagjává választot­ta és így külföldi vándorkiál­lításokon vesz részt, szőnyege­ket állít ki és festményeket. A gödöllői művésztelep be­fogadja, neveli, tanítja, hiszen az itteni munka sokarcú: a művészi stílus, a nevelés, az áletreíorm, a hétköznapok esz­tétizálása, a modern képző­művészet megteremtése, a szo­ciális reformok, a népművé­szet motívumainak gyűjtése — azok művészi felhasználása mind példa. Így volt lehetőség kapcsolódási pontokat találni Körösfőivel, Nagy Sándorral is. 1912-ben végleg Gödöllőn telepedik le, feleségül veszi Frey Vilmát, aki szőnyegeit készítette, és aki maga is raj­zolt. Ekkor készíti kitaszítot­takról szóló sorozatát, amely­nek kiemelkedő darabja a Kol­dus című festménye. Az első világháború szét­szórja a gödöllői művészeket. Remsey Jenő is a frontra ke­rül, majd hadifestőként a saj- tóhadiszállás kötelékében dol­gozik Mednyászky, Vaszary János társaságában. A háború hatását tükröző képei: Párkák, Pythia, Sebesültszállítás. A hosszú háború véget ért, de oda lett Gulácsy, Csont- váry, Körösfői meghalt, a gö­döllői kolónia felbomlott. A Tanácsköztársaság magá­val ragadja a mindig lelkes Remseyt is. Vöröskatonaként részt vesz a harcokban: egyik kis akvarelljén vörös lobogót tartó katonát rajzol. 1920-ban a KÉVE kiállításán a Sebesül­tek című képért a főváros nagydíját kapja. Az 1920-as évektől festmé­nyei jellege is megváltozik, s középső korszakában nagyrészt bibliai témájú, sötét tónusú képek születnek, másrészt sző­nyegtervek, amelyeket saját újonnan alakított műhelyében készítenek el, de készít szí­nes ablakterveket is (Wagner- sorozat), freskóterveket, ame­lyekből kettő az 1940-es évek­ben meg is valósult. Az 1930-as évek közepén éri egy újabb élmény, melynek hatására kialakult harmadik festői korszaka: sugárkévék szabdalják át a képeit, embe­reken és növényeken pásztás fény vonul végig — az így ki­A Koldus című kép. Mindent egy szinten A vállalati rekonstrukció során a próbateremmel egy szintre került a nagy sorozatban készülő egy- és háromfázisú fogyasz­tásmérők szerelése a Ganz Árammérőgyárban. Az áttérés óta azonos létszámmal a korábbinál 7—8 százalékkal nagyobb a termelés. Része van ebben annak is, hogy az új helyen a há­romfázisú mérőket is a Bosch-rendszcrű szerelőszalagon gyárt­hatják. Képünk is itt készült: Laczi Istvánná és Caló Rita be­állítja a fogyasztásmérőket Hancsovszki János felvétele A XíX. század művészete Felkészült csapatok Vajon mit tudnak a gödöl­lői és körzetbeli 8. osztályos tanulók a XIX. század művé­szetéről? Erre a kérdésre volt hivatott válaszolni a Szadán rendezett vetélkedő. A rész­vételre szóló felhívás még szeptemberben ment ki az is­kolákba. Ezalatt az idő alatt, úgy tűnt, sikerült a csapatok­nak felkészülniük az adott témából. A vetélkedő hatforduiós volt. Szerepelt a feladatok kö­zött fogalommagyarázat, amely stílusismeretet igényeit, fel kellett ismerni épületeket, emlékműveket, szobrokat a magyar művészettörténetből. Volt olyan forduló, amelyben képzeletbeli tárlatvezetést kel­lett tartani a magyar festé­szet XIX. századi alkotásai­ból rendezett kiállításon, és olyan is, amelyeken a kor kultúrtörténetéből egy-egy alakot eleveníthettek meg a csapatok szituációs játék for­májában. Nagy történelmi eseményeink jelentek meg diaképeken egy-egy neves XIX. századi festő műve ré­vén. s megszólalt a korszak zenéje is. Kiíenc csapat vett részt a vetélkedőn. A gödöllői Petőfi Sándor Iskolából négy, a Damjanichból és a Karikásból egy-egy. A turaiak, kerepes­tarcsaiak és a szadaiak szin­tén egy-egy csapattal képvi­seltették magukat. Igazi bizonytalanság a mű­vészeti stílusok meghatározá­sában volt. Szép eredmények születtek a szituációs játékok megoldásában. Itt igazán ka­matoztathatták a versenyzők beleélő, helyzetmegoldó ké­pességüket. A képzeletbeli tár­latvezetésen pedig nagyszerű, egyedi képelemzések születtek, bizonyítva a csapatok jó kép- és alkotóismeretét. Vizsgáztak a versenyzők egy kicsit könyvtárhasználati is­meretekből is. hisz egy-egy feladat megoldásánál igény­be vehették a Művészeti le­xikont és a Magyar életrajzi lexikont is. A maratoni vetél­kedés végeredménye a gödöl­lői iskolások alaposabb felké­szültségét igazolta. Az e!ső három helyezést ugyanis ők nyerték el. Első a Petőfi iskola 8./a, osz­tályos csapata, másodikok a 8./b. osztályosok, harmadik a Karikás Iskola 8./c. osztályos csapata lett. Az első helyezet­tek jutalma, hogy részt ve­hetnek az 1986. évi aszódi Fe- tőfi-emléktáborban. A máso­dik helyezettek 500 forintos könyvutalványt, a harmadikok könyvjutalmat kaptak. B. K. A nap programja November 2-án Gödöllő, művelődési ház: Kockásklub (képregényt kedvelők klubja). alakított új, expresszív szín­világé, feltördelt képmezejű stílusban fest élete végéig. 1957-ben 72 éves, amikor Pá­rizsba indul, ahol új lendület­tel és akarással kezd el dol­gozni, felfedezve a párizsi bisztrók, bárok világát. 1958- ban Párizsban kiállítja új mű­veit, amelyeket a francia saj­tó nagy örömmel üdvözölt. A csaknem 20 éves hallga­tás és csönd után 1964-ben Bu­dapesten az Ernst Múzeumban mutatja be munkáit — egész életművét, ezek után több, je­lentős kiállítás következett az országban (Nagykőrös, Gyula, Kecskemét). Gödöllő város 1976-ban díszpolgárává avatta, emsey Jenő volt az első, aki harcolt a gödöllői művésztelep állandó kiállítá­sának létrehozásáért, amely majd csak halála után, 1981- ben valósult meg. Ismerjük hangját Polónyi Péter hang- felvételeiről, ismerjük kedves alakját fényképekről, és for­rásul szolgál írása is: Szecesz- szió, spirituális művészet című visszaemlékezései a gödöllői művésztelepre, mindezek fon­tos kortörténeti dokumentumai a városnak, amelyek elénk va­rázsolják azt az érzelemmel, pátosszal teli világot, amely mindig fűtötte a művészt. Farkas Zsuzsa / ★ Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a televízió 2-es csa­tornáján ma 16.40-kor ismét levetítik a Boldogok szigete címmel Remsey Jenőről ké­szült portréfilmet. Na És klub: klasszikus gi­tár est. Drámai események (Kísér­let egy szöveg megértésére, Dobozi Imre Szélvihar című drámájának nyomán.) Bemu­tatják a Monteverdi Birkózó Kör tagjai, 19 órakor.-Mágiarakás, Sándor György új szerzői estjének ősfőpró­bája, 16 órakor: Lechner Ödön-emlékkiállí- tás, megtekinthető 10—18 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Gödöllői menyasszonyi ruha a századelőről, megtekinthető az előtérben. November 3-án Gödöllő, művelődési ház: Lechner Ödön-emlékkiállí- tás, megtekinthető 10—18 óráig. A hát gödöllői műtárgya: Gödöllői menyasszonyi ruha a századelőről, megtekinthető az előtérben. Vöröskereszt Továbbképzés Továbbképzésen vettek részt Gödöllőn a Vöröskereszt vá­rosi vezetősége szervezésében az általános és középfokú is­kolák tanárelnökei. Juhász János mentőápoló az elsőse­gélynyújtás alapvető tudni­valóival ismertette meg a résztvevőket. üb Mozim November 2-án és 3-án: Az elveszett frigyláda fosz­togatói. Színes, amerikai ka­landfilm. 4, 6 és 8 órakor. m Szombati jegyzet\ Táblafesték Örömmel fedeztem fel a filmbemutatók sorában azt az alkotást, amelynek alapjául éppen az akkor olvasott kedvenc könyvem szolgált. A regény a leg­többet nyújtotta, amit az efféle írásművektől el le­het várni. Érzelmi és gon­dolati azonosulást a szer­zővel, a szereplők egyiké- oel-másikával. E ritkán megvalósuló harmóniáról többször is beszéltem ba­rátomnak, s hogy ő is megérezze a könyv han­gulatát, remek alkalomnak ígérkezett a friss film megtekintése. A nézőtérre érkezve per­sze valami máris gondol okozott, mindig magas emberek ülnek elém vagyis magam és a vász­non pergő események kö­zé. De ezt még elviseltem volna. Sokkal nagyobb fejfájással járt, hogy a film szerény vázlata, vagy inkább csak tartalomjegy­zéke volt a regénynek Mintha a rendezi vagy a szereplők kiválasztottak volna egy-egy oldalt a könyvből, s onnan is nemegyszer a lényegtele­neket. A vetítés után is, haza­felé igyekezve még sokáig zsörtölődtem az eseten, bár azt hiszem, a filmmel mégis sikerült egy kicsit felkeltenem az érdeklődést a könyv iránt. Azzal kezdtük, nem is várhatjuk el egy rendező­től azt, hogy teljes egé­szében visszaadja a könyv élményét. Ez csak úgy lenne lehetséges, ha a vásznon nem jeleneteket látnánk, hanem a könyv lapjait. Ez már csak azért is kizárt, mert mindenki más sebességgel olvas, máskor igényelné a lapo­zást. A színművek, azok tel­jesen mások. Azokat ol­vasni nehezebb, mi több. előadásra készültek. Tény­leg, milyen felemás dolog, hogy a drámairodalom ki­emelkedő alkotásai a kö­telező olvasmányok között szerepelnek, s nem a köte­lező színházlátogatások kö­zött. Utóbbiak nincsenek is, és mi sem a kötelező szóban látjuk a lényegei, hanem abban, hogy az irodalomtanítás szerves ré­szének kellene tapasztal­nunk a nézőtéren eltöl­tött órákat. A földrajzot pedig a földön járva-kelve kelle­ne megtanulni vagy heli­kopteren repülve. Na­gyobb kívánságuk nincs? — kérdezhetné most vala­ki. A kivitelezhetetlenség- re mi is hamar rájöttünk mozi utáni beszélgetésünk során, s mentőötletként felvetettük, ha minden is­kolában lenne képmagnó, akkor le is játszhatnák a színházi előadásokat. Igen ám, de az iskolák zömé­ben még mindig az a nagyobb probléma, hogy nem kapható táblafesték, mint az, hogy nincs pénz a videotechnikára. A zsákutcából kibújva eljutottunk egy nincs új a nap alatt típusú felfede­zéshez. Régen mindez nem okozott gondot. A nebu­lók előadták a darabot. Az önképzőkörben — ha jól tanultuk, jól hallottuk — ez ugyancsak gyakorlat volt. Sőt ott maguk is próbálkoztak a múzsákkal. Ez a szó — önképzőkör — ma már nem használa­tos. De talán nem téve­dünk nagyot, amikor más formákban, más elnevezé­sekben megtaláljuk az utódját. Mind többet hal­lunk az önismereti körök­ről, melyekben sokszor játékos formában — elő­adások segítségével — fejlesztik a tagok a kap­csolatteremtési képességei­ket. önképzők ők is. Si­kereikről is számot adhat­tunk. A bagi Fapihe út­törő gyermekszínjátszó cso­portot említhetjük egy pél­dának. Azonos fontosságú számukra a produkció és az önismeret fejlesztése. Az egyik oldal viszi előre a másikat. B. G. ISSN 0133—1057 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom