Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-11 / 264. szám

PEST MEV*

1985. NOVEMBER 11., HÉTFŐ

Mindenki egyért

Hátrány-e a kezdeményezés?

Gyakran foglalkoztunk már lapunk hasábjain a társközségek problémáival. A közös tanácsok létrejöttét sokhelyütt viták, nézeteltérések követték, a társközségek, önállóságuk elvesztését követően hátrányos helyzetűnek vélték magukat. A kiragadott példákból azonban sosem szabad általánosítani. Sziget- szentmárton és az 1977-ben hozzá csatolt Két település jelenlegi gondjai mintha azt igazolnák, időnként nem is olyan hátrányos társközségnek lenni. Különösen olyankor, amikor elmulasztott fejlesztések, súlyos hiányok pótlását lehet a közös tanácstól várni.

Szigetszenbmárton, a szép egyenletesen gyarapodó falu mar 1971-ben Jciépítette a vezetékes ivóvízhálózatát. A víztársu'laühoz a szigetcsépiek nem akartak csatlakozni, holott a lakossági hozzájárulás akkor alig 'haladta meg a négyezer forintot. Az ásott kutakból még ingyen meríthették viszont az ivóvizet, s nem számítottak arra, hogy az ideális állapot már csak rövid ideig fog tartani..

Megszökött a víz

A talaj vízkészletei ugyan nem alkalmazkodnak a köz- igazgatási átszervezésekhez, a szigetcsépi kutakból mégis csak akkor szökött meg a víz, amikor már megalakult a 'közös tanács. A Fővárosi Vízművek abban az időben telepített a partra csápos kutakat, mondják, ezeknek köszönhető a talajvízszint hirtelen süllyedése. S hogy az okot nemcsak a helybéliek vélik ebben felfedezni, azt a Fővárosi Vízművek későbbi segítőké szs égé is bizonyítja.

A helybeliek, a közös tanács vezetésével már a hetvenes évek végén igyekeztek a megszökött víz nyomába eredni. Ám a víztársulat- a laki lássa! a mai napig sem sikerült zöldágra vergődniük.

— Az első lépések még viszonylag könnyen mentek — kezdi az elején a történetet Pásztor Jenő, a közös tanács elnöke. Kitisztíitattunk, rendbe hozattunk egy régi mélyfúrású teutat, ma is az az egyetlen, mely egészséges ivóvizet szolgáltat Szigetcsépen. Aztán a Fővárosi Vízművek másfél milliós hozzájárulásával fú rat tunk egy 4 milliós kutat. Nem volt könnyű a szükséges pénzt előteremteni, de igyekeztünk a hálózatépítés feltételeit saját erőből megteremteni. A víztársulat

megalakulásával azonban öt esztendeje várnunk kell.

— Pedig a szigetcsépiek válljalitáik a társulásban való részvétellel együtt a portánkévá 32 ezer forintos hozzájárulásit. Mi gátolja a társulat megalakulását?

— A tervek elkészültek, a lakosság vállalta a részlet- fizetést. az OTP-vel megállapodtunk a hitel ügyében. A kút készen áll, a PVCSV megnyerte a versenytárgyalást és már hozzáláthatott volna a kivitelezésihez. Az OVH azonban mindaddig nem szentesíti a társulást, míg a 32 milliós beruházás fedezete teljes egészében nem áll rendelkezésünkre. A lakossági hozzájárulás az összeg felét teszi ki, a többit az OVH és a megyei tanács támogatása kéne biztosítsa. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt azonban Szigetesét)re, a megyei keretből nem jutott 8 millió forint.

Amiben előreléptek

— A közös tanács, a súlyos vízproblém-a megoldásán kívül is igyekezett a társközségek, s elsősorban Szigetcsép számára megteremteni az alapellátás, közműhálózat és intézményhálózat kielégítő feltételeit. Miben léptek még előre az együttműködés évei alatt?

— Ennyi idő elegendő volt Szigetcsép teljes elektromos hálózatának rekonstrukciójára. Felépült egy négy tantermes iskola, felújítottuk a régi iskolaépületet, a klub- könyvtárat is. Sikerült, mint már említettem, a vízbázist megteremteni. Szigetújfalun elsősorban az úthálózat javításában léptünk előre, tornaszoba is épült, valamint állandó feladatunk az új településrészek közművesítése.

Hozzákezdtünk egy óvoda felépítéséhez is, mely már régi igénye a falunak. Sokat fordítottunk a régi épületekben lévő intézmények fenntartására, korszerűsítésére. Nálunk, Szigetszentmártonban, ez idő alatt egyetlen iskola épült, s csupán a lakosság segítőkészségének, társadalmi munkájának köszönhető, hagy iegalább a járdaépítés előre haladhatott. Tény, hogy anyagi erőink javát a társközségekre fordítottuk, s ez nem minden esetben találkozott a szenimártoniak egyetértésével. S tényleg, néha visszatetsző, hogy a lakossági összefogással szervezett járdaépítés irányítását, koordinálását is tőlünk várják el.

Saját erőből!

— A helybeliek berzenkedése azonban nem akadályozhatta meg, hogy elsődleges fontosságúnak tekintsék a szigetcsépi vízhiányt. Bízhatnak-e moist abban, hogy a VII. ötéves tervidőszak beruházásai között szeirepel majd a víztársulat megyei támogatása is?

— Ebben a kérdésben döntés még nem született. A megyei tervkoncepció szerint az egészségügyileg veszélyeztetett területek vízgondjának megoldása lesz az elsődleges. Mi, mindenesetre reménykedünk, hogy több mint hat év után végre megalakulhat a társulat és nem marad kihasználatlan továbbra is az eddig befektetett érték.

A központi település és a társközségek közti sajátos kapcsolat mellé még egy furcsa körülmény járul a Sziget- csépről megszökött víz ügyében. Mégpedig a helyzet megítélése: amennyiben ugyanis a közös tanács saját erőiből nem teremti meg az egészséges ivóvízbázist, a Köjál által ma is veszélyeztetettnek minősülne a település. S akkor nem csak támogatást, hanem a többi igénylővel szemben némileg még előnyt is élvezhetnének a rangsorolásban. Szomorú lenne. ha bebizonyosodna, miként a társközségek korábban elmaradt fejlesztéseiket, úgy az egész település gondjainak megoldását célszerűbb lenne, ha önálló kezdeményezések nélkül, csak a felsőbb segítségnyújtástól várná.

Márványi Ágnes

Gáz helyett levegőnyomás

Ma már köztudott, hogy a dezodorok, a szórópalackos vegyszerek — a különféle sprayk vivőanyaga, a freongáz. súlyosan károsítja a földünket körülvevő ózonréteget. Ezért egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a leve- gősűrítős műanyag palackok, melyekben nincsen túlnyomás. A flakon tartalmát kis beépített pumpa permetezi szét. A solymári PEMU jelentős mennyiségű, ilyen elven működő, illatszeres flakont gyárt. Ezek külföldön is igen keresettek.

Veress Jenő felvétele

Patakparton, szántóföldön

Mások után söpörnek a fótiak

Szemét szemét

Késő őszi fény ragyog a fóti utcák felett, a főút mentén zajlik a forgalom. Magányosan járom a falut, s az első percekben nem látom a szemléletes példáját annak, amit a tanácsházán hallottam. A település egyik legnagyobb gondja a házi szemét elszállítása, nemkülönben az egész környezet tisztán tartása.

tetizálja tárgyilagos helyzetképpé.

— Kevés az aszfaltozott út, kátyúkon zökkennek a járművek. Az elmúlt időszakban nem volt elég kocsija a szemétszállítást bonyolító dunakeszi költségvetési üzemnek. Ha a gépek közül egy-kettő meghibásodik, a Szállítás megbénul. A kapuk elé kirakott fazekak, vödrök, ahol már kukákat alkalmaznak, ott azok telnek csordultig. A múlt télen a hideg miatt fagytak el a kocsik hidraulikai berendezései. Előfordult, hogy egyes körzetek ünnepnapokon kimaradtak a szállításból. Heteket és napokat említ Czibók Istvánná, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára is. Ügy tudják, hamarosan javul a helyzet, ha Du- kesziré új kocsik érkézjpék.

A szél persze az idén is bőkezűen szórta a fák hervadt leveleit. Helyenként kupacokba sodorva, mint a téli havat. Kocsiút kanyarog a Mogyoród-patak mentén. Medre fölé sátrat vontak a vad növények indái. Tisztán csobogó vize fölött egy percre elcsodálkozom a túlparti képen. A romantikus stílusban épült fóti templom alacsony falusi házak, idáig nyúló kertek, fóliasátrak fölé magasodik. Ellentmondásos tájkép, de mégis pihentető. Kellemes benne a környezet, ha nem rontaná a hangulatot a vízpart szélére kihordott téglatörmelék, nem hevernének szerte műanyag tasakok, s nem szennyezné a környezetet a hivatalosan illegális szemétnek n'evezett hulladék. Napjaink gondja ez minden településen, s kevesen találták még meg a tökéletesnek mondható módszereket.

Foton teherautóval szállítják a szemetet, úgynevezett félig zárt megoldással, s ezt a poros, egészségtelen munkát ma' már nagyon kevesen vállalják. A zárt rendszerű kocsik viszik el a szállítaniva- lók nagyobb részét. Ezt szándékoznak elterjeszteni a VII. ötéves terv időszakában mindenütt. ahol eddig még erre nem került sor. A panaszokat — melyekről hol itt, hol ott lehet hallani — Kovács József. a nagyközségi tanács építési csoportvezetője színlelik a bányagödör

— Igen. Sok gondot okoznak nekünk az emberek az építkezéseken kimaradó törmelékkel is — mondja Kovács József. — Ezeket nem szabadna a kukákba önteni, .mert tönkreteszik vele a berendezéseket. A megelőzés érdekében úgynevezett lerakójegyeket adunk ki, s ez feljogosít arra, hogy a felesleges anyagokat kiszállíthassák a Csornád melletti bányába, ahová tőlünk és Dunakesziről szállítják a szemetet. Csakhogy nekünk a bánya is nagyon sok fejtörést okoz, mert két-három év alatt megtelik,

O

tt van az otthonom, ahol jó a sorom — mondta a fiú Fazekasnak, amikor az üdvözlés után kérdezősködni kezdett hogyléte felől. — Igaz, fater — bökte hasba apját, aki zavartalan állt Fazekas meliett és szakállát simogatta, amelyben az ősz hajszálak egyre kíméletlenebből hódítottak tért maguknak.

—t Ne hencegj, menj a szobádba — mondta az apa, s nagyot lódított a gyereken.

A gyerek megpördült.

— Miért menjek? Miről akartok dumálni, hogy nem lehetek ott? He? Na, miről? Engem mindig elzavarsz. Akkor meg mért akartad, hogy ...

— Elég — kiáltott az apja dühösen és becsapta mögötte az ajtót.

— Gyere — mondta Fazekasnak —, most már békén hagy bennünket.

Fazekas üstökébe túrt, hátra dobta hosszú hajtincseit, szó nélkül bement a szobába és leült a heverődarabokból összerakott asztal mellé. Ingerülten gyújtott rá. Komor hangulat nehezedett rá. Mintha a falak összehajnolnának, zsugorodnának körötte és a komor színű könyves- állvány vállára nehezedne.

— Ne haragudj — mondta a házigazda —, még mindig elég sok gond van vele. Tudod — simogatta meg szakállát, aztán idegesen szemüvegéhez kapott — ember szeretnék belőle nevelni.

Fazekas bólogatott.

Akkor is, amikor egy negyedóra múlva lekerült a vörösboros üveg kupakja és pohárba csurgott a villányi nedű. Bólogatott, de nem szólt. A korábbi látott, hallott jelenetek

Bába Mihály:

Ott van az o ttli onom

némították meg. Akkor is így hallgatott, amikor a fiút mostohaanyja domborodó hasát látta bokszolni, pedig már tudta, hogy rugdalózik benne a baba, a megkésett új testvére.

— Embert szeretnék belőle nevelni — mondta János, amikor letette az üres poharat. — Tudod, nagyon nehéz volt kezdetben. Kezdetben? Mit is jelent ez? A válásunk után- nyolc évvel megismerkedtem Riával, és azt mondtam magamban: ezzel a lánnyal talán le tudom élni az életemet. Túl voltam kakaskodó korszakomon, szinte már-már komorrá, szófukarrá váltam. És akkor ... no, de az egy másik történet... összeköltöztünk Riával. Azt hittem még az üvegpohár is tejföl. Csalódnom kellett. A volt feleségem máról-holnapra kidobta a fiamat. Kidobta? Azt mondta, hogy már a korbács sem segít rajta. A kislányt megtartotta magának, de úgy, hogy én csak lopva láthatom. Szóval ezt a vadóc gyereket magunkhoz vettük. A sok perpatvar után a bíróság is nekünk ítélte, így nem kell tartásdíjat fizetnem utána.

— Ne vedd el a poharadat, nem tudok egyedül inni, és talán akkor, könnyebb beszélnem is.

Csurgott a villányi nedű, emelkedtek a poharak. Ittak. A füst kékesen úszott a levegőben. Mohón és némán szívták a cigarettát. Fazekas

az asztalra könyökölt. Állát tenyerébe nyugtatta. Szürkés szemének kutató tekintetét Jánosra szögezte. Várt. Mint a vallató bíró. Csak tekintete nógatta szólásra a szemüvege mögé rejtőző apát.

— Kezdetben nem is volt különösebb baj, de az iskolában már tarthatatlan volt a gyerek helyzete. Kötekedő, hencegő, okoskodó, gúnyolódó nebuló volt. Hiába fogtam vaskézzel. Belekotyogott a felnőttek dolgába. Szóval a mienkbe. Hogy majd ő megmutatja nekünk, hogy minden úgy lesz, ahogy ő akarja, hogy nélküle egy lépést se tehetünk, hogy őt semmiből sem rekeszthetjük ki, hogy ő mindenről mindent tudni akar. Környezetünk kis terroristának vélte, de én reménykedtem.

— Miben? — bökte ki meggondolatlanul Fazekas.

— Magamban. A módszeremben. Egyszer olyan hisztériát csapott a gyerek, hogy őt nem szereti senki, neki semmiféle kívánsága nem teljesül, szóval a padlóra csapta magát és ott vergődött. A szomszéd szobából kétségbeesetten berohant Ria. Kértem, hogy menjen ki. Akkor azt mondtam a fiamnak: kelj fel, menj a- fürdőszobába és mosakodj meg. Nem!, üvöltötte. Hármat számolok, kisfiam, mondtam, és amikor a hármat kimondtam, akkor már ütöttem is. De istentelenül. A gyerek megdöbbent. Azt hitte erre sohasem leszek képes, hogy ő úgy tarthat sakkban, ahogy akar. Tévedett. Es felugrott, kiment a fürdőszobába, megmosakodott. Beüvöltöttem az ajtón át: meddig tart még? Rögtön kijött. Akkor már a kezemben tartottam az iskolatáskáját. Tessék, nyújtottam felé, fogd és mehetsz. A falhoz tán- torodott. Nem értette, hogy mit akarok tőle. Vagy nagyon is értette. Ri- mánkodni kezdett: apu, én nem akarok elmenni. Nekem itt az otthonom, mert itt jól érzem magam. De itt csak akkor maradhatsz, ha szót fogadsz, ha nem kötözködsz, ha nem szólsz bele mindenbe, ha megtanulsz viselkedni. Én nem akarom még egyszer hallani, hogy: ti jöhettek bármikor hozzánk, csak téged ne vigyünk. Tudod mit jelent ez?

— Gyerek még — mondta Fazekas halkan.

A

z. Vadóc. Volt. Mert sokat változott. Talán enyhített a helyzeten, hogy vettem neki biciklit, a szobájában meg galériát, eszkábál- tam és ha elmentünk valahová, előbb tíz percig prédikáltam neki, hogy csak mellettem ülhet, hallgat minden szavamra, udvariasan köszön és nem nyúl a csirkecomb után kézzel, nem vesz ki a süteményből ötöt egyszerre, nem nyúl mások tányérjába, hogy megkaparinthasson egy képviselőiánkot.

— Szóval reménykedsz?

— Igen. Muszáj reménykednem. Talán értelme is van. Különben magad is láthatod. Nem jött ki a szobájából, mint máskor. Szóval én is kezdem hinni: itt az otthona, ahol jó a sora.

Fazekas bénultan bámult rá.

s akkor... A. mondat itt átalakul, a csoportvezető most már kérdez — hová tesszük majd a szemetet?

A folyamatot egyébként a fővárosból is gyorsítják. A budapesti szemétégetőből, melynek légvonalban alig pár kilométerre innét látszik a kéménye, teherautókkal hordják a salakot a két település lerakóhelyére. Szóba is került néhányszor, ha már így van, nem lenne-e célszerű kölcsönösen segíteni egymáson? Például náluk égetni el a Foton és Dunakeszin keletkező hulladékot, s ennek fejében legalizálni számukra a közös lerakóhelyet.

Környezetvédelem

A fóti határt sokan és sokféleképpen szennyezik. A távolabbi üdülőtelepekről hazatérőben sokan az út mentén dobják ki gépkocsijukból a nemkívánatos csomagokat. A budapesti üzemekből megrakott teherautók személyzete érkezik azzal a feladattal, hogy valahol ezen a tájon szabaduljon meg a nemkívánatos 1 terhétől. Ez a valahol lesz a fóti kiserdő, a zártkert. a szántóföld. Nem csoda, hogy mindez sérti a fótiak önérzetét, akiknek ismeretlen tettesek után kell takarítaniuk. Környezetvédelmi napokat tartanak a KISZ- esek. üzemi csoportok, az iskolások. Környezetvédelm: őrjáratot szervezett a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága.

— Következetesen kell alkalmaznunk a büntetést is. ha tetten érünk valakit — mondja ismét Kovács József, amihez Tóth Sándor tanácselnök később azt teszi hozzá, hogy a szemét engedély nélküli lerakását általános, országos intézkedéssel kellene megakadályozni. A törmeléket is bizonyára kevesebben tüntetnék el szabálytalanul. ha volna intézményes szállítás elfogadható áron. A lakosság ma évi 7—800 forintot fizet a szolgáltatásokért, amiből nem lehet többet tenni. Tanácsi támogatás vagy állami szubvenció kellene a dunakeszieknek. Az előbbire a tanácsnak nincs média.

A három új autót december 31-re ígérte az Autóker — mondja Póczik Miklós, a Dunakeszi Városi Tanács Költségvetési Üzem vezetője. Valóban sokat javulhat a helyzet, de hadd jegyezzem' meg, hogy csak egyetlen szerelőnk van, s az új kocsikat is kell néha javítani. Pláne, ha a lakók időnként vasdarabot, téglát s más. a gépeket romboló tárgyakat tesznek a szemét közé. Négymilliót fizetünk majd az új gépekért. Nagy teher ez, különösen most, hogy a háromnegyed évi mérlegünk szerint 2 millió forint a veszteségünk. Javítunk a feltételeken, de a lakosság segítségére is számítunk. Csornád mellett van egy másik bánya is. Szóba került, hogy esetleg azt i.s használatba vesszük. Ebben az esetben hosszú ideig nem lesznek gondjaink. Erről persze még dönteni kell.

Foton nagy várakozás előz meg minden elhatározást, amelytől a helyzet javulását várják.

Kovács T. István