Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

19*3. NOVEMBER 10., VASÁRNAP Több támogatást érdemelnének A résztvevők nagy figyelemmel hallgatják az öt évről szóló be­számolót Erdős! Ágnes felvételei (Folytatás az 1- oldalról.) Grondzsák János előterjesz­tésében rámutatott, hogy a küldöttek csaknem 47 ezer szakszervezeti tag nevében értékelik az elmúlt öt eszten­dő munkáját. Meghatározzák és kijelölik azt az utat, ame­lyen járva légcélravezetőbben szolgálhatják a szakszervezeti tagság ügyét. Mindez betető­zése altnak a széles körű po­litikai eseménysorozátnak, amely a bizalmiválasztások­kal indult, összességében 139 alapszervezet több ezer tagjá­nak, tisztségviselőjének nyílott lehetősége a véleménynyilvá­nításra a szakszervezeti moz­galom ötéves fejlődéséről'. Az elmúlt időszak mind ne­hezebb gazdasági körülményei szorosabbá tették a közössé­gek belső kapcsolatrendsze­rét, növelték az egyén felelős­ségét. A beszámolók reálisan szóltak az eredményekről, de a hibákról is. Sokan szóvá tet­ték a szakszervezeti üdültetés hiányosságait, egyúttal ötletet adtak a gondok mérséklésére is. A szakmunkástanulók üdül­tetési lehetőségeivel kapcso­latban például felvetődött, hogy a feleslegessé vált tanu­lói helyek átalakításával, át­építésével növelhető a nagy- családos üdülőhelyek száma. Megkezdődött a hajdúszobosz- lói MEDOSZ-üdülő építése is. A véleménynyilvánítók egy­értelműen hangot adtak an­nak, hogy a vállalati üdülte­tés hálózatát tovább kell bő­víteni. A választások időszaka alatt többen a munkaruhák besze­rezhetőségének akadályait és minőségét is szóvá tették. So­kan szeretnék, ha a munka­ruhát saját igényeik szerint vásárolhatnák meg, de erre a pénzbeni megváltás tilalma miatt nincs lehetőség. Ennél is nagyobb hangsúlyt kapottá munkafegyelem erősítése, és az, hogyan, milyen módon ér­hető ez el. Továbbra is fontos szerepe van ebben a szociális, ta munkaversenynek. A to­vábblépéshez azonban szükség van a munkaveráeny szerve­zésének, irányításának és ösz­tönzésének továbbfejlesztésé­re. A központi irányelvek biz­tosította lehetőségek ellenére is bátortalan kezdeményezések tapasztalhatók, például a mun­ka és a munkaverseny anyagi Szavaznak a küldöttek elismerésének összekapcsolá­sára. Márpedig megfelelő anyagi és erkölcsi ösztönzők nélkül kihasználatlanok ma­radhatnak a versenymozga­lomban fellelhető energiák. Ezekkel az elkövetkező idő­szakban kiemelten, az élet igé­nyeihez igazodva kell foglal­kozni. A szóban forgó küldöttérte­kezleten szó esett az újító­mozgalom szerepéről is. Az el. múlt öt esztendőben több mint 4 ezer 500-an, 3 ezer 100 újí­tást nyújtottak be Pest me­gyében. Az újítómozgalomban tehát óriási tartalékok van­nak, mégsem kap ennek .'-agfelelő támogatást. Csak egy példát: az állami gazda­ságokban — a beszámolási időszakban — az újításokért kifizetett minden forint után több mint 10 forint nyeresé­get könyvelhettek el, az újítók ösztönzése mégis messze el­Fejlesztok a Taurusnál Kevés az eszkimó, sok a fóka A fővárosban idén végzett nyolcvan vegyészmérnöknek 300 állást kínáltak a vállala­tok. Közöttük a Taurus Gu­miipari Vállalat is, amelynek váci gyárában már-már kró­nikus a diplomás szakembe­rek hiánya. Ezer dolgozóból mindössze kilenc a 40 év alatti mérnök és üzemmérnök (ők is inkább a negyven felé járnak, mint a harmincat ta­possák), közülük hárman fog­lalkoznak fejlesztéssel. Nyár elején egyetlen fiatalember jelentkezett, de ő is máshol helyezkedett el. Pedig a kez­dőnek adható legmagasabb fi­zetést 1000 forinttal is megfe­jelték volna, csak maradjon. Azzal búcsúzott, hogy a szomszédban ugyanannyi pén­zért vezető posztra hívták. A puding próbája — Sajnos hazánkban még mindig a beosztást fizetjük meg, aki „csak” fejlesztő mérnök, annak kevesebb jut — vélekedik Kiss Csabáné, a Taurus váci gyárának főmér­nöke. — Magam is hasonló cipőben jártam, hiszen 1961- ben vegyésztechnikusként kezdtem dolgozni a budapesti vállalatnál. Aztán technológus lettem a műszaki osztályon, majd a kísérleti üzem cso­portvezetője. Művezető, üzem­vezető, műszaki osztályvezető is voltam, mielőtt az idén februárban beleültem ebbe a székbe. Nem titok, mindig több fizetésért alkalmaztak, igaz, a feladataim is szapo­rodtak. A szakmailag felké­szült, jó szervezőkészségű, ve­zetésre alkalmas embereket többé-kevésbé sikerül kivá­lasztani, de akad ellenpélda is. Aki egyszer lehetőséget kapott, ha az élet rácáfol is a döntésre, még mindig tú! nehezen távolítható el. A be­osztottat pedig — noha ra­gyogó elképzeléseit a gyakor­lat igazolta — nem tudjuk megfizetni. A gyárban beosztottként dolgozó diplomások fizetése meglehetősen tág határok kö­zött mozog, átlagnak az 5700 forint mondható, néhány éves gyakorlat után. A meghatá­rozott feladatokért járó cél­prémium évi több tízezer fo­rint is lehet, de a lécet nem mindenki képes átugrani. Az érintettek java része nő, aki­ket otthon vár a család, a háztartás gondja, megint má­sok inkább gazdasági munka- közösségekben vállalnak mun­kát, mert ott esetleg fele annyi energiával ugyanannyi pénzhez jutnak, igaz, nem a képesítésüknek megfelelő munkával. Nem éppen patika Termán Éva, a műszaki osztály vezetője szerint elkép­zelhető, hogy a frissen vég­zetteket már az első látvány riasztja: a gumigyár ugyanis nem patika, az asztalon ki­dolgozott elképzeléseket a ter­melésben kell ellenőrizni, meglehetősen nehéz körülmé­nyek között. Aki viszont a Taurust választotta, a tapasz­talatok szerint hűséges. — Arra is volt példa, hogy a fizetés három év alatt két­ezerrel nőtt, de nem az ugrás volt a nagy, hanem korábban keresett keveset az illető — mondja Termán Éva. — Sok­szor persze nem a pénz, az erkölcsi elismerés az, ami len­dületet adhat. A gyárban a fejlesztők ön­állóan vagy csoportosan dol­goznak, az adott feladat bo­nyolultsága, összetettsége sze­rint. Alkalmuk van arra, hogy a témát a kísérletektől az üzemszerű megvalósításig végigkövessék, vagyis szak­mailag komoly, később is hasznosítható tapasztalatokra tesznek szert. S akinek még futja erejéből, újításokon is töri a fejét. — Amióta megváltozott az újítási szabályzat, a műsza­kiak körében magasabb a részvételi arány — tájékoztat a főmémöknő. — Érdekes viszont, hogy a Fiatal Mérnökök és Közgaz­dászok Tanácsa csak vegetál, évek alatt születik egy-két pályamunka, annak ellenére, hogy konkrét feladatokat írunk ki, szorgalmazzuk a kapcsolat felvételét már gyá­rakkal is — kapcsolódik a beszélgetésbe Termán Éva. Megint csak oda jutottunk: kevés a szakember, sok a rangsorolt, megoldásra váró gond, nincs idő és energia a többiét/eladatok vállalására. Megszerezni, megtartani Tény, hogy kevesebb az eszkimó, mint a fóka, vagyis vállalatok tucatjai állnak sor­ba minden diplomásért. Te­szik ezt annak ellenére, hogy a szabályozók egyáltalán nem a létszám növelésére ösztö­nöznek. Meg kell tehát vív­niuk a maguk csatáját azért, hogy elismertessék: szükség van az új dolgozó munkájá­ra, tudására. És aztán ismét kezdődik a küzdelem azért, hogy meg is tartsák a diplo­mást. Ahol sikerül, ott nyil­ván jó a munkahelyi légkör, értelmesek a feladatok és el­fogadhatóak a jövedelmek. Fazekas Eszter maradt eredményességük mö­gött. Pedig az újítás népgaz­dasági érdek is. Ezért fontos lenne olyan szabályok kiadá­sa, amelyek értelmében nem■ csak elvárják, hanem közgaz dasági eszközökkel is kikény­szerítik, hogy a vállalatok job­ban támogassák az ötletekben gazdag dolgozókat, munkahe­lyi kollektívákat. Az elmúlt időszak legki­emelkedőbb eseményét talán a munkahelyi demokrácia ki- terjesztése, az ezzel együtt já­ró szakszervezeti jog- és ha­táskörök bővítése jelenti. Ko­moly figyelmeztetés azonban, hogy megfelelő, gyors és pon­tos információ nélkül a jogok gyakorlása formálissá válhat. A tisztségviselők igénye, hogy szőkébb közösségüket érintő kérdésekben naprakész infor­mációkat kapjanak, mert csak így tudnak felelősséggel helyt­állni posztjukon. Az előadó szólt még az idő­sek és az ifjúság problémái­ról, a velük való foglalkozás és hathatósabb támogatás szükségességéről, majd a hoz­zászólások következtek. Az előzetes jelentkezések ^lapján mintegy húszán fejtették ki véleményüket a szakszerveze­ti munkáról. Egri Valáné, a Budavidéki Erdő. és Vadgaz­daság szb-titkára az egyre nagyobb mértéket öltő kör­nyezetszennyezést tette szóvá. Hangsúlyozta, hogy ha ennek nem vetnek véget, az a bioló­giai egyensúly felbomlását je­lentheti. Lendvai Imre, a Kis- kunlacházi ÉGSZÖV szakszer­vezeti bizottságának titkára a szocialista brigádmozgalom el­lentmondásosságát tette szó­vá: a sok pluszmunka nyomán az embereknek nem marad idejük a brigádokban vállalt feladataik teljesítésére. A hozzászólásokra adott vá­laszok után megválasztották a megyei bizottság tagjait. Az elnök ismét Vigh László lett, a titkári funkciót pedig Gron- csák János tölti be az elkö­vetkező időszakban is. Bóna Zoltán A HÉT HÍRE RÉGI MOTOROS O Kecskemét adott otthont az agrárfelsőoktatásf intézmények hallgatói országos orosz nyelvi versenyé­nek. O Felavatták a fővárosban Erkel Ferenc emlék­tábláját. O A Méréstechnikai és Automatizálási Tudo­mányos Egyesületben az akupunktúra és az elektroaku- punktúra helyzetéről rendeztek vitaülést. O Békés­csabán megnyílt a XVIII. országos Kulich Gyula jotó- kiállítás. © A hét híre az is, hogy ma száz esztendeje indult útnak a világ első motorkerékpárja. Feledhetetlen bohózatában g“ \Bo?' TeTs^próbáS Lepsénynél meg- j^aga az aik0tó, Daimler volt volt... - bemondások szí- aZ; aki felült a féleimet keltő hangokat hallató járműre, majd átadta azt fiának, Paul- nak. Ö a kertben tett rövid körözés után már kimerészke­dett az utcára Stuttgart Cannstatt nevű külvárosában, „elszáguldva” egészen Unter- türkheimig, azaz három kilo­méteres távolságig ... Kétség­telen, a jármű motorja nem valami finom hangon muzsi­kált, inkább dübörgőit, hör­gőit, ágyúként durrogott, azért azután nem meglepő, hatalmas feltűnést keltett, ré­mült járókelők, megbokroso­dott lovak jelezték, merre fut éppen, ám a másnapi lapok ünnepeltek, valami egészen új született. Holott akkor még nem is sejthették a hírlapírók, mennyire korszakot nyitó ez az újdonság... 1 Hiánycikk időnként a me­gye üzleteiben a robogó, , a motorkerékpár, azaz népsze­rűsége — bár csökkent —ko­ránt sincs mélyponton. Bizo­nyos típusokra hónapokig képesek várni a reményke­dő vevők, igaz, ez az idő sem­miség ahhoz képest, ameny- nyit egy személygépkocsira kell várakozni... A megyé­ben a motorkerékpárok állo­mánya huszonötezer, ebben nincsenek benne a mopedek, a robogók, ^zaz jóval többen vaknak a régi; és az új moto­rosok, akik esküsznek a ma­guk járgányának előnyéire, s mégis, árgus szemmel nézik azt a másikat, mert azon ez meg az ... Régi motorosok mondják: nincsen két egy­forma motor, a gazda kezét — no meg sokaknál, díszítési, feltűnési szenvedélyét — azonnal elárulja mindegyik eszköz, legyen ez pici moped, vagy éppen négyhengeres, vízhűtéses betonszaggató. Ami igaz, hiszen miért lenne a motor más, mint bármely egyéb holmink? Soha nem a tárgyak tehetnek arról, ha túllépnek rendeltetésük kö­rén, ha a valakiság igazolásá­vá lépnek elő, ha a janiság bizonyítékaivá válnak. Daim­ler és Maybach urak nagyon hasznos valamit találtak fel, próbáltak ki száz éve, a többi már nem a motoron múlott, múlik. Mészáros Ottó porkáit szóratta szét a szerep­lőkkel a szerző, Nóti Károly, s ezek egyike a régi motoros vagyok. S való igaz, a régi motorosok büszkesége nap­jainkra sem veszett ki, ami­nek értékéből az sem von le semmit,'hogy legtöbbjük nem időtöltésből, hanem kenyér- keresete jellege okán ül fel a motor nyergébe évtizedek óta. A vasparipa megszelídítőinek büszkesége vélhetően még ab­ból az időből származik, ami­kor valóban szelídíteni kellett a makrancoskodó — mert ért­hetően kezdetleges — közle­kedési eszközt. S aki képes volt sötétben, szakadó esőben, az országút szélén állva arra, hogy ismét szolgálatra bírja az elindulni sem akaró mo­tort, az tényleg megérdemel­te a régi motoros címet. Ami­ről ma, a bukósisakos, áram- vonalidomok mögé simuló, a márkák bűvöletében élő ör­dögfiókák, akik olykor egy egész városrész idegeit teszik próbára, vajmi keveset tud­nak. Sajnos, sok esetben ma­gáról a motorról, a motoro­zásról is keveset... A megyé­ben az összes közúti balesetek tíz százalékát írták tavaly a motorkerékpárok rovatba. Ami igazán meghökkentő: a bekövetkezett — személysé­rüléssel járó — balesetek ki- lencvennyojc .százalékát ül .9. járművezetők hibája okozta Sylvester H. Ropertnek hív­ták azt az urat, aki 1869-ben már készített gözbiciklit, ám a vezető háta mögötti ké­ményből (!) felitörő füst nem bizonyult valami bizalomger­jesztőnek, a fortyogó kazán szintén nem, s bár a feltaláló gépével átszelte Amerikát, nem lelt sehol támogatásra, de még különösebb érdeklő­désre sem. Daimler és társa, Maybach 1885. augusztus 29-i dátummal kapták meg talál­mányukra a szabadalmi oltal­mat. A találmány: a motoros bicikli. Furcsa egy jószág volt. Váza tölgyfából készült, csapolással, csavarozással ösz- szeillesztve. Mivel sem Daim­ler, sem Maybach nem tud­tak kerékpározni, ezért — szégyen ide, szégyen oda. fő a biztonság — Oldalról egy- egy támasztókereket szereltek a vázra, nehogy feldőlje­nek ... A Daimler-ház kert­A z idei esztendő Jó né­hány, számunkra fontos kerek évfordulót hozott. Ezek sorában méltó helyet foglal el a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megalakulásá­nak 40. évfordulója. Annál is inkább, hiszen a második vi­lágháborúban aratott győze­lem 40. évfordulója, a helsin­ki záróokmány aláírásának 10. évfordulója nemcsak a naptárban, hanem politikai értelemben is egybeesik a DÍVSZ ünnepével. A második világháború ide­jén a háború és a fasizmus gyűlöletétől áthatva 1942 no­vemberében Londonban nagy­szabású nemzetközi ifjúsági tanácskozást rendeztek. A részt vevő 28 ország antifasisz­ta fiataljai közös harcra hív­ták fel a világ ifjú nemzedé­két. Ekkor született az az el­határozás, amely 1945. no­vember 10-én teljesedett be. A Londonban összehívott if­júsági világkonferencián a vendéglátó ország 5000 kép­viselője mellett 63 ország 30 millió fiataljának nevében 1437 küldött jelent meg. A konferencia befejezésének napján, a londoni Albert Haliban az ifjúsági világkon­ferencia képviselői megalakí­tották a Demokratikus Ifjúsá­gi Világszövetséget. Az a cél vezérelte a résztvevőket, hogy A DÍVSZ ünnepén A békéért és a biztonságért eltüntetik a földről a fasiz­mus nyomait és megteremtik az ifjúság világméretű, min­denfajta diszkriminációtól mentes egységét. A DÍVSZ egész történetéta béke és a biztonság ügyéért való határozott kiállás kísér­te végig és kíséri ma is. „Egységbe, ifjúság! Előre a tartós békéért!” — szólt a londoni alakuló ülés jelszava, amely ma is ott található a világszövetség emblémáján. A szervezet már az 1950-es években hatalmas aláírás- gyűjtési kampányt szervezett a stockholmi és bécsi béka­felhívás támogatására, az atomfegyver betiltásáért. Különleges helyet foglal el a DÍVSZ békeakcióiban az európai kontinens, az embe­riség két legpusztítóbb hábo­rújának színhelye. A hideg- háborús időszak után. a hat­vanas években egyre több if­júsági szervezet ismerte fel, hogy a fiatal nemzedék alap­vető érdeke a béke és a biz­tonság megőrzése és megszi­lárdítása. A DÍVSZ egyre szélesedő befolyása lemérhető a mind­máig legjelentősebb kezdemé­nyezésének, a fesztiválmozga­lomnak a sikeréből is. Nem túlzás azt állítani, hogy egy- egy VIT nemcsak az ifjúsági mozgalom eseménye. A részt­vevők sok millió fiatal nevé­ben elhangzó állásfoglalásai a nemzetközi közvélemény ér­deklődésére is számot tarta­nak. Az egymást követő fesz­tiválok állásfoglalásai bebizo­nyították, hogy az ifjú nem­zedék kész harcolni az im­perializmus, a gyarmatosítás és az újragyarmatosítás ellen. A felszabadulás után újra­szerveződő magyar ifjúsági mozgalom küldöttei, a magyar ifjúság képviselői ott voltak 1945 novemberében a londo­ni alakuló kongresszuson, és szervezetünk azóta Is aktívan közreműködik a DÍVSZ poli­tikai céljainak valóra váltá­sában, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy hazánk ad ott­hont a világszervezetnek él a főtitkári posztot a KISZ képviselője tölti be. A tervek szerint pedig jövőre Budapest lesz a házigazdája a nemzet­közi ifjúsági szervezet sorai következő, XII. közgyűlésé­nek. S zólnunk kell a jövőről Is. Az idén, a berlini ülés után új lendületet kap az 1982-ben meghirdetett lesze­relési világkampány, mely el­indítja a Reagan „csillaghá­borús” terve elleni tiltakozó akciót: a fiatalok az Egyesült Államok elnökéhez címzett levelezőlapok ezreivel fejezhe­tik ki egyet nem értésüket a világűr militarizálásával. Alá­írásgyűjtő akció kezdődik az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) bebörtönzött vezetőjé­nek, Nelson Mandelának a kiszabadításáért, valamint ni- caraguai szolidaritási kam­pányt szerveznek, melynek népszerűsítésére több nyelven jelentetett meg plakátot a világszövetség. h. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom