Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
V Ke V;i grafikusok Vácott Mrifikiis látás, láttatás £ A görög templom ki- !Í állitóteremben az évadig záró őszi kiállítás a makói ^ grafikai alkotótelepen dől- £ gozó művészek munkáit t mutatja be. Központi kérdése a modern művészetnek az alkotócsoportok, iskolák működésének értékelése. Vác számára is érdekes ez, hiszen itt is több művész él és alkot az iskola- alapítás szándéka nélkül, de egy közösséghez tartozás igényével. Hosszú évek óta á görög templom adott otthont e művészek Váci tárlat elnevezésű kiállításainak. Az idei kiállítási terv a makói és a váci alkotócsoport tagjainak munkáit egy évadon belül szándékozott bemutatni: két tipikus példáját láttatva ezzel az alkotócsoport működési lehetőségeinek. Ez a terv azonban nem az eredeti elképzelések szerint valósult meg: a váciak szokásos bemutatkozása elmaradt. A görög templom a makói grafikusoknak ad otthont, hogy a naptári év zárásakor új színhelyen, új szervezési feltételek mellett mutatkozzanak be a Vácott és környékén élők és alkotók. A görög templomban látható művek semmilyen stílusazonosságot nem mutatnak, összefüggéseiket, a művészek kapcsolatát más téren kell keresni. A kiállítók közössége szellemi közösség: nem a hasonló alkotói módszereken, a munkák látványbeli hasonlóságán alapszik. A művekben megjelenő témakörök, a valóság megközelítésének módja, a felvetett probléfnák azonban sok rokonságot mutatnak. Valamennyi grafikának jellemzője, hogy az ábrázolt jelenséget igyekszik önmagával minél határozottabban azonosítani, a legegyszerűbb és leghitelesebb kifejezésmódot megtalálni egy jelenség ábrázolására. Ennek egyik legáltalánosabb eszköze a fotó, vagy a nyomdai sokszorosító eljárás felhasználása. Hiszen korunk embere számára az ily módon közvetített információk hitele a leginkább elfogadott A művek egy korunkban jellemző, talán időben és térben is jól meghatározható életérzésnek igyekszenek hitelt szerezni. Ez az életérzés az őt megjelenítő festészeti, grafikai műfajok révén jól megfoghatóvá válik. Szinte valamennyi grafika valamilyen értelemben portré, csendélet vagy életkép. Ezeknek a műfajoknak a létrehívója vagy az egzisztenciális biztonság, vagy az egzisztenciális bizonytalanságot okozó körülmények kritikus látása — láttatása volt. A makói grafikák esetében is tisztán jelentkeznek ezek a szándékok, célok. Swierkte- wicz Róbert Pi ért-grafikáján a hajdani befőzéses-celofán- papíros otthon békéjének emléke óriásivá növesztette a befőzőüveg körlapját, a burkolópapír mintáját. Lengyel András játéka a vonalzó motívumával, szintén a személyiség biztonsága, belső békéje _ utáni nosztalgiát tükröz. Széchy Beáta szürke és az emlék által megszínesült fotói is a szubjektum azonosulási vágyát; erős kötődési szándékát sejtetik. Az életképek másik típusát képviselik az elmosódott, egymásba áttűnő alakok cselekvései, kapcsolatai, melyek felfokozott élettempónk képi megjelenítései. Kocsis Imre Hókusz-pókusz című műve a figura és környezeti elemek egymáshoz való viszonyának aprólékos változásait szemléltetve kérdez rá fontosnak tulajdonított tevékenységeink valódi értékére. A makói grafikák mindegyike olyan problémát vet föl, mely mindannyiunkban él öntudatlanul, vagy tudatosan megfogalmazva. Az alkotók a torzítással, a tagadással jelezték a problémát okozó jelenségek természetét. Bakonyvári M. Agnes FeSkésziilnek A városi tanács kommunális és költségvetési üzemének köztisztasági részlege már a télre készül. E felkészülés Jegyében tartják meg a közeljövőben a hóeltakarító és kommunális gépek téli gép- fzemléjét, amelyre ezúttal vendégeiket is hívtak. 2601 Vác, Pf. 32.: Kóbor kószálok — Mama, hadd hozzam haza azt a szegény kutyát... — kérlelik napok óta többen is a Hámán Kató általános iskola kisdiákjai közül szüleiket, mert fáj a szívük azért a szelíd házőrzőért, „aki” napok óta ott kószál az iskola környékén. A Juhász Gyula általános iskola Klein Károly utcai bejárata előtt a fán egy felhívás: „Keressük annak a tacskó keveréknek a gazdáját (s itt bő leírás következik a kutyus küllemét azonosító jelekről), amit az iskola előtt találtunk. Aláírás K. Gábor, Bimbó utca. A Duna-parti sétányra a kutyások már nem viszik sétáltatni a négylábú családtagokat, mert nem akarnak „ösz- szetűzésbe” kerülni falkába verődött éhes társaikkal, akiket kedves gazdáik egyszerűen kilöknek a tél. beköszönte előtt, az adóívek megérkezése után. A kóborán kószáló kutyák azonban nem veszélytelenek. A kivertség önmagában is ag- résszivitásra hajlamosítja (s nemcsak az állatot); az éhezés, a hideg azonban betegségeket is okozhat. A gyerekek pedig nem aszerint simogatják a hozzájuk szegődött állatot, hogy annak fényes, egészséges-e a szőre, ami a jó fizikai állapotra utal. Őket a szeretetért esedező tekintetek fogják meg, s nem azt figyelik, hogy szép-e. hanem azt tudják, hogy segítségre szorul. Ki tehet értük valamit? XXIX. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1985. NOVEMBER 5., KEDD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A KBT elnökségi ülése Sek sips baleset törtéit Számítanak a helyi tanácsok segítségére ? Dr.* Kiss Imre rendőr ^ őrnagy, a váci kapitányság ^ vezetője elnökletével ülése- ^ zett a városi Közlekedés- í biztonsági Tanács elnöksé- ^ ge, hogy áttekintse az ed- g dig végzett munkát és í meghatározza a még hátra- á lévő feladatokat. Varga László rendőr alhadnagy, a KBT titkára beszámolt a propagandamunkáról, mely az óvodás és iskolás korú gyermekek helyes közlekedésére és a balesetek megelőzésére irányult. Ennek a munkának szerves részeként tájékoztatást adtak az óvónőknek, akik a legkisebbekkel is megismertetik a helyes közlekedés szabályait. Fokozódott a propagandatevékenység az általános iskolások körében is, kiemelten azokban az iskolákban, amelyek a nagy forgalmú főutak mentén vannak. Értékelték Az iskolák a közlekedés biztonságáért akciót, melyben a vidéki iskolák közül a vácrátóti került az első helyre, a város általános lékezés keretében zömében leánykori nevükön említem őket, de szereplésük idején a' mérkőzési jegyzőkönyvekben még így szerepeltek — s talán így helyesebb is, hiszen sikereiket e név alatt érték el. E kis kitérő után a mérkőzésről: a Salzmann Gyurkovics Nóri két, Uracs Teri és Szécsényi Teri egy-egy góljával 4-3 arányban nyert a Bélésgyár ellen. A Bélés három gólját Bábi Ibi szerezte. A mérkőzés játékvezetője Lehőcz János volt. Október 10-én a Bélés visszavágott a vereségéért: Bábi Ibi két, Andrusek Ica egy góljával 3-2-re győzött a Salzmann ellen. Itt Gyurkovics és Szécsényi volt eredményes. 1948 május 1-vel három egyesület: a V. S. E. (Váci Sport Egyesület), a V. K. R. (Váci Kinizsi Reménység) és a V. A. C. (Váci Barátság Atléta Club) fúziójából megalakult a VDTK, a Váci Dolgozók Testedző Köre. Külön csapat csak a Váci MÁV maradt. Ez az összevonás a váci női kézilabdacsapatokat még nem érintette — hiszen lényegében ezek egy-egy üzem sportkörének együttesei voltak — de a városi textilkupák mellett egyre gyakrabban szerepelnek a négy csapat legjobb játékosaiból összeállított Váci Textilválogatott keretében. Augusztus 22-én egy texti- lesválogatott-siker: Újpesten, az Újpesti Textil Válogatott el- lm diadalmaskodik a váci gárda, 14-2-re „lemosva” ellenfelét a pályáról. • • • A Váci Napló tudósítója így értékelte a győzelmet: „A váciak játékát öröm volt nézni, minden játékos dicséretet érdemel, nem lehet különbséget tenni, mindenki jó volt, a maga helyén.” Ez év során még két mérkőzést említ a korabeli sajtó: a Váci Fonógyár 3-1 arányú győzelmét Erdőváros ellen, s a két szomszédvár, Váci Fonógyár— Váci Szövőgyár 1-1-es döntetlen mérkőzését. Bíró Adám (Folytatjuk) iskolái közül a Petőfi Sándor, a középiskolák között a Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskola lett az első helyezett. Gépszemlék Befejeződtek az őszi gépszemlék a mezőgazdasági egységeknél és az ipari üzemekben. A gépszemlére felkészített járművek műszaki állapota jelentősen javult, az előző évekhez viszonyítva. A legjobbnak a sződi Virágzó Termelőszövetkezet felkészülését értékelték, az Alagi Tangazdaság váci kerülete és a pe- rőcsényi Vörös Csillag Termelőszövetkezet előtt. Eredményesek voltak a szocialista brigádok közötti és a város középiskoláiban megtartott közlekedésbiztonsági vetélkedők. A balesetek számának alakulása szomorú helyzetet mutat: az előző évihez viszonyítva nőtt a súlyos sérüléses és a halálos balesetek száma. A tavalyi három . halálossal szemben az idén tizenkét halálos végű baleset történt. A százharminc sérüléses balesetből ötvennégy súlyos kimenetelűnek bizonyult. Viszont jelentősen csökkent az ittasan elkövetett balesetek száma. Ez a fokozott közúti ellenőrzéseknek és a meggyőző munkának tudható be. (Nagyon fontosnak minősítették a helyi sajtó szerepét is, amely rendszeresen nyilvánosságra hozta az ittas vezetők cselekményeit és olykor a felelősségre vonás mértékét.) Vác és Bottyán A járművek forgalmának gyarapodásával a főútvonalon is nőtt a balesetek száma. A városon keresztülvezető kettes főútvonalon ötvenhat baleset történt, míg a tizenkettes főútvonalon huszonkettő. A települések közül Vác áll az első helyen, a falvak közül Űrbottyán területén sok a közúti baleset. Megnőtt az elmúlt időszakban az anyagi kárt okozott balesetek száma is, melyből százhárom történt területünkön. A szabálytalankodókkal szemben 432 esetben tettek feljelentést. Fokozott rendőri ellenőrzéseket kívánnak azok a vendéglátó egységek is, melyek késő éjszakáig tartanak nyitva és számos közlekedési baleset és bűncselekmény forrásai. Ilyen az őrbottyáni diszkó, ahonnan az éjszakai órákban szabálytalanul az úttesten közlekednek a fiatalok, emiatt számos gázolásos baleset következett itt be. De történt itt gépkocsifeltörés, motoriopás, erőszakos cselekmény is. Ilyen „veszélyes” helynek minősül a váci Hattyú söröző, ahol — a rendőri ellenőrzések és a lakossági panaszok is ezt támasztják alá — éjszakai csendháborításók, ittas vezetés, tilosban parkoló járművek jelzik az „állapotokat”. (Mindkét helyen a helyi tanács tud (na) a helyzeten változtatni, -az éjszakai nyitva tartás korlátozásával.) Autós rodeó Számos hozzászólás és javaslat hangzott el az elnökség tagjai részéről is. Sürgették a Széchenyi utcai kereszteződésben a lámpák bekapcsolását, a kerékpárok kivilágításának fokozottabb ellenőrzését és a veszélyes útkereszteződésekben a fokozottabb rendőri ellenőrzéseket. Felhívták a figyelmet azokra a gépkocsival rodeózó fiatalokra is, akik a délutáni órákban a középiskolák környékén tűnnek fel és veszélyeztetik a biztonságos közlekedést. Az elnökségi ülés záróeseményeként a KBT-ban kiemelkedő munkát végző Döme Tamás és Anna Pál jutalomban részesült. Papp László átadás előtt a ház Hamarosan elvonulnak az építők a városi tanács udvaráról, befejeződik az épület hátsó, Duna-part felé eső frontjának felújítása. Az udvar parkosítására azonban már csak tavaszszal lesz lehetőség. Veress Jenő felvétel« ISSN 0133—2759 (Váci Hírtap> A váci kézilabda 50 éve Síi. ’ Textiles lápok a nagypályán Az 1945—48. közötti években a kulturális és sportélet is "niegélénkül, megalakulnak az üzemi kultúr- és sportegye- sületek, kinyílnak a sportpályák kapui. Tehetségek százait fedezik fel és irányítják a pályákra, a későbbi nagy sl terek felé. A sportolók sikereit, társadalmi elismerését látva, egyre többen jelentkeznek aktív sporttevékenységre. A kézilabda a fővárosban áll leghamarabb talpra, 1945 nyarán már 26 férfi és 16 női csapat játszik osztályozó körmérkőzést. 1946—47-ben megindul vidéken is a kézilabdás élet. A magyar nagypályás kézilabdázás gyorsan fejlődik, a játékosok felkészítése kiemelkedő. Nem' véletlen tehát a sportág nagy nemzetközi sikere, az 1949-es világbajnoki győzelme. Városunk modellje lehetne az országos isporthelyzetnek: neves helyi egyesületek sora — VSE, Váci Reménység, VÁC, Váci MÁV — rendelkezik jó labdarúgócsapáttal, de e fő sportág mellett csupán a Reménységnek van atléta- és evezősszakosztálya. • A kézilabdázást a textilüzemek kezdeményezik. A város négy textilipari gyára — a Szövőgyár, a Fonógyár, a Salz- mann (ma Finomfonógyár) és a Bélésgyár — 1946—47 táján kitűnő erőkből álló nagypályás csapátot épít, támaszkodva természetesen a harmincas években már gyakorlatot szerzett játékosokra. Gyurkovics Nóri visszatér a Magyar Pamutipar SC-től Vácra — bár egyelőre nem az anyaegyesületébe, a Fonóba, hanem a Salzmannban alakít csapatot, egyben a játékos-edző tisztét is vállalva. Kitűnő játékosokat nevel: az Uracslányokat, Terézt és Annát, Puskarcsik Ilonát, Szécsényi Terézt. A szövőgyár! csapatban viszont egy új csillag kezdi meg pályafutását: Walter Ilona, illetve ahogy aztán évekig nevezik: „az Ica”. Közepes testmagassága ellenére hamarosan a legjobbak közé emelkedik. Jó helyzetfelismerés, gyorsaság, állóképesség, kitűnő lövőerő. Ez Ica. A Bélésgyár csapata szintúgy felfedez egy nagy játékost, Bábi Ibolyát, akit így talán senki sem hívott. Ö csak Ibi volt és maradt máig is. Férfiakat megszégyenítő keménység, szívósság, bombaerős lövések jellemezték. Emellett a fiúk között szívesen futballozott is, kitűnően. Ha akkor lett volna női labdarúgás, biztosan válogatott lett volna — mint ahogy a kézilabdában is eljutott a válogatott kerettagságig. Ez idő tájt kezd védeni a későbbi kitűnő kapus, Burai Erzsébet, a „Csúcsú” és a nagy „bombázó”, Herczog Gizella. A Fonó régi gárdája néhány új játékossal bővül, de a másik három textilcsapat mellett gyengébb teljesítményt nyújt. Hiába, a Nóri hiánya... Természetesen a női csapatok megalakulásához, fejlődéséhez támogatás is kellett: szívvel- lélekkel kézilabdát akaró és segítő sportköri elnökök, szakosztályvezetők, edzők és intézők. Mint amilyenek voltak is: a Fonógyárban Vuklovszki János, Járási Kálmán; a Szövőgyárban Pálfi Károly, Lehőcz János, Kollár Gyula; a Salzmannban Szinkhoffer Géza, Gyurkovics Nóri, Bessenyeii Mária; a Bélésben Szombatit Károly. Tehát adott a keret: sportköri vezetők, edzők, intézők — és természetesen a csapatok. • • 1947. szeptember 27-én indul sikeres útjára másodízben Vácott a kézilabdázás, a „Textil Kupa” keretében a Salz- mann VSE—Bélésgyár mérkőzéssel. A Salzmann legénysége: (Bár itt talán helyesebb lenne a leányságot említeni) Gábriel Gabriella, Ruszti Mila, Uracs Teréz, Bessenyöi Mária, Gyurkovics Nóri, Szécsényi Teréz, Mah Ilona, Csugá- nyi Jolán, Puskarcsik Ilona, Madár Mária, Nábelek Mária, Uracs Anna, Valló Anna, Ga- lántai Jolán és Méhes Etelka. A Bélés csapata: Burai Erzsébet, Burai Mária, Páfi Ibolya, Pozsárné Belányi Erzsébet, Belányi Mária, Layer Júlia, Lakatos Ilona, Adamcsek Ilona, Csizmadia Erzsébet, Lakatos Judit, Bábi Ibi. Bocsánatot kell kérnem a női játékosoktól, hogy e visszaemA Salzmann nagypályás csapata. Az álló sorban jobbról a második Gyurkovics Nóri, a játékos-edző
