Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
Igényesebb feladatok Az elmúlt évek gyengélkedése után kezd talpra állni a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet konfekcióüzeme. Stabilizálódott az itt dolgozó gárda, amelynek fele szakmunkás, a másik része betanított munkás. így vált lehetővé, hogy egyre igényesebb munkát adjanak ki a kezükből. Képünkön: Bordás Lajosné és Pálfi Zsuzsanna a bérmunkában készüld női blézereket varrja. Hancsovszki János felvétele Ülést tartott a népfrontbizottság A tanács tevékenysége Ülést tartott Gödöllőn a városi népfrontbizottság. Első napirendi pontként Papp István elnök adott tájékoztatást a tanácsi testületek, az apparátus, a szakigazgatási szervek, az állandó bizottságok feladatairól, munkájáról. A tájékoztató időszerűségét az adta, hogy az utóbbi hetekben élesen felszínre került az a tény, mely szerint a lakosság nem nagyon ismeri a tanácsok felépítését, működését, lehetőségeit az ügyek eldöntésében. Általános tapasztalat, hogy a tanácsot azonosítják annak elnökével, a helyettessel, s legfeljebb még a végrehajtó bizottság titkárával. Olyan felfogás uralkodik, hogy egyfelől vannak az említett tisztségviselők, másfelől a lakosság. A tanácselnök részletesen szólt a testület és apparátusának működéséről, a köztük levő munkamegosztásról, hogyan képviseli a tanácstaag választóit, mi a szerepe, helye az interpellációnak, miképpen élnek ezzel a választópolgárok megbízottai. Említette azokat az elképzeléseket, amelyek a még szélesebb körű előkészítést és döntéshozatalt szolgálhatják. Arra törekszenek a jövőben, hogy az állandó bizottságok, a tanácstagok s a lakosok az eddigieknél jobban érvényesíthessék akaratukat, érdekeiket lakókörzetük sorsának, fejlesztésének alakításában. Ehhez hasonló volt a nép- frontbizottság második napirendi pontja is. Mivel a testület a legutóbbi választáson hatvan százalékban kicserélődött, Aufmuth Éva titkár történeti áttekintéssel kezdte ismertetését, s ebben összefoglalta azt az utat, amelyet a népfront megtett az eltelt évtizedekben. Kifejtette, azon fáradoznak, hogy a bizottsági tagok szintén nagyobb szerephez jussanak. Olyan aktívahálózatot szeretnének létrehozni, amelynek tagjai képesek érdemben beleszólni a város dolgaiba. A bizottság valamennyi tagjának feladatot adnak. Mindenkinek képzettsége, készsége, érdeklődési köre szerint, s évente legalább egyszer önértékelés formájában számot adnak majd, mit végeztek, mire jutottak. Az pedig mindenkinek állandó feladata, hogy rendszeresen hozza el, tegye közkinccsé a lakóterületen felmerült kérdéseket, kéréseket, hiszen a testület csak abban az esetben képviselheti a lat kők érdekeit, ha tisztában van vele, mit szeretnének, mivel nem értenek egyet, mit támogatnak. A bizottság ülésén mindenkit arra biztattak, hogy a tényleges valóságot jelezzék, legyenek kritikusak, azzal nem megyünk sokra, ha azt megszépítjük. Végül arról beszéltek az ülésen, hogy az eddigieknél sokkal jobban célszerű bevonni a népfrontmozgalomba az agráregyetem oktatóit és hallgatóit. Az utóbbiakat annál is inkább, hiszen rövidesen ők lehetnek azok, akik a községekben e tevékenység első vonalában dolgozhatnak. Egyetemi népfrontklubot hoznak létre, ahol minden időszerű kérdést, feladatot megbeszélhetnek. Síi. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM 1985. NOVEMBER 30., SZOMBAT Hideg az idő, és ezt természetesnek is tartjuk, hiszen a naptár téli hónapokat jelez. Előzőleg az aratás megkezdésekor jártam a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat aszódi malomüzemében, s akkor arról beszélgettünk Mészáros Miklós telepvezetővel, hogyan készültek fel a gabona fogadására, tárolására. Azt hittem, hogy a nyári nagy nyüzsgés után most valami békés nyugalmat találok. Nem így történt. Az az igazság, hogy az egykori irodaépületre sem leltem rá, annak helyén hatalmas földgyalu igazgatta a terepet. Mészáros Miklós elégedetten szemlélte a hideg ellenére is szogalmasan dolgozó emberek csoportját. Rangos társak — Telepünkön mintegy harmincmillió forintos beruházással újabb hat fémsilót építünk a gabona tárolására, és ezzel a felvásárlási kapacitásunk csaknem ötven százalékkal emelkedik, s így kétezer vagon gabona tárolására leszünk képesek. A beruházás az országos intenzív gabona- program egyik jelentős részfeladata, érthető hát, hogy az anyagi fedezetet o világbanki hitelből biztosították számunkra. — A munkákkal jövő év közepére, pontosabban június 30-ra végzünk, s telephelyünk Pest megyében a legrangosabbakat — a nagykátai csarno- kos rendszert, s a ceglédi telepet — követi, megelőzve a váci és más felvásárlóhelyeket. Az újonnan emelkedő hat, egyenként 100—100 vagonos fémsiló — a meglévőkkel együtt — Aszód nagyközség jelképe lehet — mosolyog a fiatal telepvezető, aki azt is elmondta, hogy a tanács sok segítséget nyújtott a munkák előkészítése során, amikor segítette két család lakásgondjának a megoldását, az építési terület kialakítását. — Természetesen az új tárolók építésével párhuzamosan megépülnek a korszerű szociális létesítmények is, elkészül az új mérlegház, a meo-részleg, a modern laboratórium, valamint a porta- szolgálat épülete. Korszerűsítik a házi víztározót, rendezik a telep vízelvezetési rendszerét. Most még bontanak, hogy aztán átadják a terepet a munkát fővállalkozóként végző 31-es számú Állami Építőipari Vállalatnak, melynek több alvállalkozó segít. — A mi tevékenységünknek van bizonyos idényjellege — mondja Mészáros Miklós. — Három-négy hét alatt kell a környező termelőszövetkezetek által termelt kétezer vagon gabonát felvásárolnunk és biztonságosan tárolnunk. Ehhez a feladathoz felkészült és lelkiismeretes kiszolgáló, valamint kezelőszemélyzet szükséges, ezért törekszünk a törzsgárda kialakítására. — Mi ezt a munkát szépnek tartjuk, bármilyen nehéz is, és a szépsége mellett azt is tudjuk, hogy szinte pótolhatatlanok vagyunk, hiszen — ahogyan a szakmabeliek mondani szokták — mi tesszük a kenyeret az asztalra, mi bonyolítjuk le az ország gabonaexportját, mi gondoskodunk arról is, hogy folyamatos ellátást kapjon a kisüzem, a háztáji állattenyésztés. Azonnal átveszik Mészáros Miklós a jó gazda gondosságával és a növekedés gondjait vállaló vezető felelősségével készült a várhatóan több munkára. — Nem öncélú ez a növekedés — mondja az alig harmincévesen vezető férfi —, mert telephelyünk nagyobbítása tulajdonképpen segíti a velünk üzleti kapcsolatban lévő termelőszövetkezeteket, amelyek jelenleg tárolási gondokkal küzdenek. — A mi befogadóterünk növekedésével például megoldódik a galgamácsai szövetkezetben a napraforgó tárolása. — Jól jár a termelő, jól járunk mi és jól jár a velünk kapcsolatban lévő kereskedelem, meg a sütőipar is, hiszen a korszerű technológiai előírások betartásával tárolt gabona minősége jobb lisztet, végső soron jobb minőségű kenyeret jelent. Karbantartás Grandelisz László üzémve- zető-helyettes, aki a malom munkáját irányítja, különösen fontosnak tartja az őrlés kedvező eredményeit. Munkájukat nehezíti, hogy az aszódi malom túlkoros, vagyis korszerűtlen. Szeptember 25 és november 6 között végezték el az éves nagy karbantartást, s ezen belül a malom egyik legfontosabb részének, a kopta- tónak a teljes rekonstrukcióját. — Azt tartják a jó molnárok, hogy a gondos koptatás fél őrlés — mondja Grande- lisz László — s ennek a mondásnak igazsága van, ezért végeztük el nagy gondossággal, gyorsan, aránylag rövid idő alatt az egymillió forintot érő munkát. A próbaüzemelés bizonyítja: lisztünkre nem lesz panasz. És lehet-e más célunk? — kérdez rá kollégája szavaira Mészáros Miklós — miközben elbúcsúzik, mert siet a vasútállomásra, hogy az elkövetkezendő napok szállítási programját a malom és a telep munkáját mindig segítő MÁV-dolgozókkal megbeszélje. Fercsik Mihály A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Na És Klub: Cseh Tamás és Bereményi Géza nemzedékéről. A beszélgetést vezetik: Lőrincz Judit és László Klára szociológusok. Mesemozi: Hüvelyk Panna (japán rajzmesefilm),' 15 órakor. Remsey Jenő 1920 után született művei, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Gazdag december A karácsonyi ünnepkör A z 1985-ös esztendő eddig eltelt minden hónapjában jelentkezett kalendáriumunk, s leírtuk, hogy környékünkön a hónapok egy-egy napjához milyen hiedelem, népszokás fűződik. Voltak gazdagabb, s akadtak szegényesebb időszakok is. December, amelyet télelő, karácsony havának is neveznek, bővelkedik eseményekben. Dr. Balázs Józsefire nyugdíjas tanítónővel beszélgettem az esztendő utolsó hónapjának harmincegy napjáról s vele lapozgattunk a naptárban. — Borbála — mondja Ba- lázsné — Katalinnal együtt a lányok pártfogója. Ekkor teszik vízbe a Borbála-ágat — cseresznye-, barack-, aranyesőgallyacskát — ami, ha karácsonyig kivirágzik, akkor a ház eladó lánya biztosan számíthat a közeli férjhezmene- telre. De a hónap elején — az András-naphoz legközelebb eső vasárnap — elkezdődik már a karácsonyi ünnepkör, vagyis az advent időszaka. Régebben éjféli harangszóval jelezték a kezdetét, s tilos volt minden hangos, zenés szórakozás. A december 6-i Miícíós-nap- hoz fűződő eseményekre én magam is nagyon jól emlékszem. Előestéjén izgatottan raktuk ki az ablakba a gondosan megtisztított, kifényesített csizmáinkat, s kora hajnalban kerestük, kutattuk, mit tett bele a Mikulás. A jók diót, almát, a rosszak vöröshagymát, virgácsot kaptak. December 13-a, Luca napja a Gergely-féle naptárreform előtt az év legrövidebb napja, ez az oka, hogy a magyar parasztok innen számították a nappalok hosszabbodását. Ba- lázsné sokat mesélt a naphoz fűződő szokásokról. — Ezen a napon az asszonyok nem dolgoztak. Tilos volt varrni, mert a tilalom megszegőinél nem tojtak a tyúkok. A tojáshozam elősegítésére viszont ajánlatos volt babot fejteni vagy tollat fosztani. A látogatót le kelleti ültetni, hogy a tyúkok jól üljenek a kiköltendő tojásokon. — A férjhezmenetelt is megjósolták a lányok: kimentek hasábfáért, s ha a behozott fa páros volt, azt jelentette, férjhez megy a lány. Az időjárást is megjövendölhették. — Tizenkét dióhéjba vizet tettek, mindegyik szem dió egy-egy hónapot jelentett. Amelyikben másnap nem volt víz, abból arra következtettek, hogy az eljövendő évben az a hónap száraz lesz. Nagyapám minden esztendőben elkészítette az úgynevezett Luca-kalendáriumot, ami azt jelentette, hogy a karácsonyig tartó 12 napból következtetett az új év hónapjainak időjárására. Ez a szokás nagyon elterjedt volt, s azokban a családokban, ahol 60— 70 évesek élnek, még ma is készül a Luca-kalendárium. Másik közismert népszokás, hogy ezen a napon kezdték és kezdik csinálni még ma is a Luca-széket, ami csak karácsonyra készülhet el. Az éjféli misére elvitt székre felállva — a néphit szerint — megismerték a falu boszorkányait, mert azoknak szarv volt a homlokukon. December 15-én kezdődik a szálláskeresés vagy szentcsa- lád-járás, ami az utóbbi évszázadban elterjedt vallásos szokás, de falvai nkban nagyon népszerű volt, bár napjainkra szinte teljesen megszűnt. Ebben a szokásrendben kilenc család állt össze, és sorban, minden nap máshová vitték a szent család képét, ami előtt énekeltek, imádkoztak. Amikor mind a kilenc családot körbejárták, egy szegény családot megajándékoztak, s ezt úgy tekintették, hogy az ajándékot — kalácsot, szalonnát, zsírt, diót, almát, bort — a szent családnak adták. Ádám és Éva napján sok helyen böjtölnek, mert ezen a napon köszöntik a szentestét. Délben mákosguba járja, este halat tesznek az ásztalra. Al- konyatkor meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, s megajándékozzák egymást a családtagok. A karácsony központi helyet foglalt és foglal el a magyar falu életében, nem csoda hát, hogy a karácsonyi hiedelmek és szokások rendkívül sokrétűek voltak, változatosságuk szinte valamennyi ünnepét felülmúlta, amelyek közül legismertebb a betlehemezés dramatizált formája, s a szentesti kántálás. István és János híres névköszöntő nap, aprószentek napja egészségvarázsló, amikor a pásztorok fűzfavesszővel megcsapkodják a falunak szinte minden lakóját. Szilveszter az év legvidámabb éjszakája, amikor eltemetik az óesztendőt és különböző praktikákkal — ólomöntés, gombócfőzés —, kutatják a jövőt. Ä z esztendő tizenkét hónapjának száz és száz szokását, hiedelmét ismerhették meg olvasóink. A fiataloknak adtunk talán új .ismereteket, az idősebbekben felidéztük a régi emlékeket, s néha arra gondoltunk, alapot adtunk, kedvet csináltunk egy Galga menti kalendárium elkészítéséhez és megjelentetéséhez is. F. M. Bocskai-ruha a 30-as évekből, megtekinthető az előtérben. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény: Remsey Jenő életműve, korai alkotások, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: B. Fekecs Piroska festőművész tanár kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. December 1-én: Gödöllő, művelődési ház: Remsey Jenő 1920 után született művei, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Bocskai-ruha a 30-as évekből, megtekinthető az előtérben. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény : Remsey Jenő életműve, korai alkotások, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: B. Fekecs Piroska festőművész tanár kiállítása, megtekinthető 10—13 óráig. November 30-án: A két rodeós. Színes, magyarul beszélő NDK filmparódia. Csak 4 órakor. Break. Színes, zenés amerikai film. 6 és 8 órakor. December 1-én: A baromfiudvar réme. Színes magyar mesefilmsorczat. Csak 4 órakor. Break. Színes, zenés amerikai film. 6 és 8 órakor. i Szombati jegyzet"ti Betyárok Sokáig maradtam a munkahelyemen. Kissé meglepődtem a késői telefoncsörgésen. de természetesen felvettem a kagylót. A vonal másik végén csend volt. Harmadszori ugrásomra végre megszólalt egy hang. De milyen! És mit mondott! Egy gyerekhang megkérdezte, elmen- nék-e vele, és megten- ném-e azt, amit ő több mint tíz év múlva kérhetne valakitől. No, nem így kérdezte! Magyarul.., Senki nem mondhatja rólam, hogy gyáva vagyok, nem tudok megfelelni a különféle szemtelenkedésekre, de ekkor cserbenhagyott a nyelvem, egy szót sem tudtam szólni, lecsaptam a telefont. Szerencsém volt, nem hívott többet. Ez még Pesten történt, de az egyik értekezleten hallottam, már Gödöllőn is megjelentek ezek a kis telefonbetyárok. Naponta többször felhívják a mentőállomást, zavarva, idegesítve azokat az embereket, akiknek a segítségétől függ — lehet, hogy pár óra múlva — az ő életük is. Tippet nem akarok adni, ezért nem írom le, amit mondanak, az ő észbeli teljesítményüknek még humorosak, vagányak is ezek a kijelentések. Azon azonban el lehetne gondolkodni, miért van szükségük ezeknek a gyerekeknek ilyen és hasonló szórakozásra. Miért kell a Szabadság téri szökőkút díszeit letördelniük, miért dobálják szét a temetőben a virágokat, vázákat? Miért kell az Alsóparkban a padok üldödeszkáit lefeszíteniük, a lámpaburákat kővel dobálniuk, kereszteződésekben az útjelző táblákat elfordítaniuk? És még sorolhatnám egyéb leleményes elfoglaltságaikat Nagyon találónak érzem a szót: betyár. De valahogy Móricz Zsigmond nem ilyennek ábrázolta őket, és azt hiszem, Rózsa Sándor is nagyon elszé- gyellné magát, ha hasonló cselekedetei miatt ragadt volna rá. Ö nem is merne az egyszerű emberek szeme elé kerülni, ezért szerelték, ezért bújtatták őt? Sobri Jóska is forogna a sírjában, ha azt hallaná, elfecsérelte, tönkretette a nép tulajdonát. (Mert ugye akkor még az emberek magukénak érezték a határban álló cseresznye- fát is.) Nem, ők nem tettek ilyet, egészen más miatt járták utánuk a csárdákat a pandúrok. Vajon alkalomadtán a mostani betyárok mellé ki állna, ki pártfogolná őket? Mondják, a mentősök már rájöttek, honnan és kik hívják őket, de nincs idejük kivárni, amíg elkapják a ráérő, telefonfoglaló emberkéket. Pedig az utcáról, nyilvános fülkéből telefonálnak, és érdekes módon még senkinek sem tűnt fel egyetlen csibész viselkedése sem, holott nem is egyedül, csapatosan törnek, zúznak, szellemeskednek. Igaz, ma már nincsenek pandúrok, nekünk nem szokásunk (nem akarjuk) észrevenni mások baját. Mi nem ártjuk bele magunkat semmibe, akkor sem, ha előttünk ütnek agyon valakit. Ugyanezen az értekezleten hangzott el az a kérdés is, nem lehetne-e itt is követni a szombathelyi példát? A dunántúli városban az utcán csellengő gyerekektől megkérdezik a pedagógusok, ifjúsági funkcionáriusok, miért csavarognak, miért nincsenek az iskolában? Sajnos, mifelénk egyelőre ezt nem lehet megtenni, hiszen nem tudjuk, délelőtt vagy délután kell iskolában lenniük, napközisek-e vagy sem. De a szomszédoknak, ismerősöknek biztosan megköszönnék a szülők is, ha kissé figyelnének csemetéjükre. Báskai Erzsébet ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) J Aszód jelképei lehetnek
