Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

PKST « megyei]

1985. NOVEMBER 30., SZOMBAT

CBaS ZI N HÁZI LEVÍ L

Kinek mi fáj?

hiányzik. Benne viszont meg van annak a képessége, hogy ezt az asszonyt jóléttel vegye körül. Kelemennek az fáj, hogy a szép Vilma asszony esetleg nem hű hozzá. A feleségének meg az fáj,, hogy noha ő ártatlan, mégis gyanúsítják. Nem tud más elégtételt venni. mint hogy a II. felvonásban álmában végigcsinálja mindazt, amivel a férje vádolta. De ettől úgy megretten, hogy a felbukkanó leánykori udvarlójától is félni kezd.

Babel hőseinek viszont egy ellentmondásokkal teli, robbanásig feszülő, konfliktusokkal terhes világ gondjai fájnak. A cár atyuska Oroszországa egy évvel korábban már majdnem háborúba keveredett az Osztrák—Magyar Monarchiával Galíciában, s a konfliktusról mindenki tudja: nem szűnt meg, csak jégre tették. Dúl viszont a balkáni háború, amit akár a nemsokára kirobbanó világháború előjátékának is tekinthetünk. Oroszhon éppen az úgynevezett sztolipini reakció éveit éli, kísérőjelenségként parasztfelkelések ezreivel, munkástüntetésekkel és sztrájkokkal. Abban az évben, melyben az Alkony játszódik, közel másfél millió' munkás sztrájkolt. Érett az idő a forradalomra — de a háborúra is. Ez a világ áll Mendel Krik története mögött. Egy országos méretű változás, egy készülődő nagy robbanás rezgései mozogtatják meg körülötte a tradicionális zsidó közösség életét. De a kibontakozás még nem világos. Csak annyi történik, hogy a régit (igaz, hatalmas erővel, az utolsó bölények robusztusságával) képviselő öreg Kriket felváltja a fia, Benya,’ akiből az ogyesz- szai alvilág királya lesz (amint azt Babel az Ogyesz- szai történetek novellafüzérá- ben megírja).

I

zgalmasan különbözőek hát ezek a darabok. Különböző persze színpadi realizálásuk is. A Vígszínházban Verebes István vendégrendezőként működve valamiféle szecessziós-freudista groteszk felé próbálja elmozdítani Molnár könnyed és néhol frivol darabját. Ez nem jár sikerrel. Az előadást csak Tordy Géza (Kelemen), Bánsági Ildikó (Vilma) és Lukács Sándor (Szabó Gyuri) színészi munkája tartja fenn a kötélen, bár még ők is majdnem lebillennek néha. A Tháliában Kazimir Károly húsz évvel a magyar bemutató után újrarendezte az Alkonyt — de a kissé novellisz- tikus szerkezetű, ám mégis drámai műből épp a drámát nem tuda ezúttal kibontani. Életképsorrá egyszerűsödött az előadás, melyből nem sugárzik a korszak- és életformaváltás nagy és súlyos konfliktusai közül szinte pgy sem. Mindkét előadásról azt mondhatjuk: nem arról szólnak, mint amiről a darabok. Kevés vigasz, hogy az új évad fővárosi előadásai közül még legalább három szenved ugyanebben a hibában ...

Vörösmarty Mihály és szűkebb pátriánk

Remekmű született a pusztán

Száznyolcvanöt évvel 'ezelőtt, 1800. december elsején született Kápolnásnyéken Vörösmarty Mihály, a magyar romantika nagy alakja, a reformkor, a Szózat költője, első világirodalmi rangú lírikusunk. Helytállás és bölcsesség, igazságot, erkölcsöt tartalmazó szépség sugárzik halhatatlan müveiből. Értékei máig élők, hatnak gondolkodásunkra. Születésnapján minden évben megemlékeznek róla Érden, a Vörösmarty Gimnáziumban, a városban, ahol Domonkos Béla szobrász- művész készített a nagy költőről szobrot és érmet. Az irodalomtörténet már feltárta Vörösmarty Mihály kincseit, ám életművének van olyan része is, amely számunkra külön üzenetet tartalmaz.

■ . ■ Ui, !/:«•*•' :

Takács István

A fóti szüret lobogó tüze

Együk kortársa, Sallay Imre írja visszaemlékezésében, hogy az „1842-ik évi szüret ulkal mával Foton megkedvelhette a fóti kört vagy környékét, vagy éppen a borát is, mert már a következő esztendőben Foton szőlőbirtokos lett.” És itt Csajághy Laura révén újra bekopogtatott Vörösmarty Mihály életébe a szerelem. A friss érzelem és a nemzeti tragédia még! friss sebe — a 48-as szabadságharc bukása után — újabb remekművekre serkentette. Egressy Gábor, a reformkor nagy színésze is feljegyzi, hogy Vörösmarty gyakran énekelt baráti körben egy-egy népdalt. Fáy András írta a következőt: „Fóti szüretünkön a lobogó tűz körül tanyázó pa- rasztif jaknak sorbament mesé- zéseiket és típusos előadásaikat kedvteléssel hallgatta.” Kétségtelen, hogy Csokonai mellett Vörösmarty is Petőfi népi hangján szólt, sőt ez a fóti lobogó tűz" folytatódik Arany János felejthetetlen Tengeri- hántásában is — a fóti eseménytől függetlenül], mégis Vörösmarty költészetével ösz- szetartozóan.

Tóth Dezső 1974-ben kiadott monográfiájában mélyrehatóan elemezte Vörösmarty drámaírói tevékenységét, annak patrióta, hazafias jellegét érzékeltetve. E n-emzeti megújhodásnak része az a ’buzgalom is,; amely a mi ak- ’ őri szűkebb pátriánkat jellemezte: „A vidéki társulatok vendégszereplései után végre 1833-ban indultak meg Pest megye támogatásával az úgynevezett budai színtársulat állandó előadásai, s folytak egészen 1837-ig, a Pesti Magyar Színház felállításáig.”

Segítette a vármegye

Jó érzés tudni, hogy e nagy ügyért egyszerre munkálkodott önzetlenül Vörösmarty Mihály új drámáival és azaik- kori Pest vármegye anyagi támogatásával.

Vörösmarty nemcsak csodálta báró Wesselényi Miklóst, hanem példaképe is lett. Prometheusnak nevezte, és hőstettét megörökítette Az árvízi hajósban. Az árvíz idején a költő a Fáy család pesti lakásán tartózkodott, innen menekült néhány napra velük együtt Pécelire. Onnan azonban hamarosan visszatért Pest- Budára és költői látomásban ábrázolja nemcsak a pusztulást, hanem a város újjászületését is: „A vad özön lerohant, s a város lábbadoz ismét, S káraiból áld óbb évek elébe tekint”.

Tordy Géza, Bánsági Ildikó és Lukács Sándor, A farkas főszereplői

Valós prófécia ez. Megismétlődött évtizedekkel később Szegad eh és n em is oly régen Szabolcs-Szatmárban.

Természetesen az idő múlása sok tényt betakar, de amilyen felemelő az, hogy Fáy András fóti szüretén Kossuth, Deák, Wesselényi előtt Vörösmarty mondta el a Fóti dal-t, ugyanilyen izgalmas, a Babits Mihály által legnagyobb magyar versnek nevezett mű keletkezése. Az időpont végre tisztázódott: 1854 őszén írta halhatatlan remekművét a költő. A helyszínről megoszlanak a vélemények, de Tóth Dezső Vörösipairty-monográ- fiájáiban Baráth Ferenc adatát fogadta el, amelyet a Vasárnapi Újság 1900. évi 48. számában közölt: „Egressy Galambos Sámuel vendége volt, ennek ma is a család kezén levő pusztáján, Szentkirályon, Laczliáza mellett. . Az ebéd melletti beszélgetés fezben jelenlevő barátai gyöngéden unszolták a költőt, hogy írjon a nemzetnek nagy költői vigasztalására. Vörösmarty mindjárt az ebéd után egy oldalszobába vonult, s ott megírta a Vén cigány három első

«S’:

• *-• ft.

. 1

V.A O > '

> : ■ t t, t 1 o- '

X tv «, ’íóy oyéür- w* uo. . -f- I

V A i

ISP*

•Lt: v*

A Szózat — Erkel Ferenc megzenésítésében.

versszakát, melyet később otthon fejezett be.”

Érvek szólnak mellette

Sok érv szól e megállapítás igazsága mellett. Egyrészt az, hogy Szentlkirály-puszta valóban Kiskunlacháza mellett volt, s Baráth Ferenc irodalomtörténész ismerte e tájat. Innen gyűjtötte az adatot is, hiszen 1844-ben Kunszent- miklóson született, ő rendezte sajtó alá Vörösmarty Mihály összes műveit hat kötetben, 1871-ben. E ténynek számító adat birtokában állapíthatjuk meg, hogy a XIX. század három magyar költőóriása — Vörösmarty, Petőfi és Arany — Kiskunlacháza, Dömsöd, Ráckeve környékét is láttamozta, s megszentelte e tájat örökérvényű költői gondolattal.

Losonci Miklós

IÓRÍKkabw

aariü maii,

.... ♦**<* WMÍji <

s«uÉsx$sm>«tíM*.

itíet

MtM.

Verseit 1845-ben összegyűjtik és kiadják harcostársai: Toldy Ferenc és Bajza József.

RÁDIÓFIGYELŐ

PRO ÉS KONTRA. Beszélgetünk mindennapi dolgainkról, négyszemközt és társaságban, hevesen vitázva vagy lassúbb ütemű, megalapozott ismeretközléssel; Partnerünknek van füle, nekünk is, no meg, mint a közmondás tartja, a falnak is. Vitázunk, pro és kontra, kis! és nagy ügyekben, személyre szólóan, népünkért szólóan.

De tudunk-e okkal, érvvel,

jól vitatkozni Magyarországon? Erre a kérdésre keresett feleletet a Kossuth Rádió kedd esti, fél tízkor kezdődött műsora, amelynek műsorvezetői — Sí.efka István és Szent- mihályi Szabó Péter — megszólaltatták Bácskai Tamást és Hajdú Jánost mint vendég-vitatkozókat, Akiket érdekelt a téma, bizony, nem bánták meg, hogy a televízió műsoráról átkapcsoltak a rádióéra. Parázs vita alakult ki a témakörben, amelynek szinte mottója lehetett volna az elhangzott mondat: egy ország vitakultúrája az ország demokráciájának a függvénye, annak fejlettségi fokát jelzi, műveltségi és informáltsági szintjéről ad tükörképet. A három kritérium, a demokra- tikds intézményrendszer, a műveltség és a célszerű informálódás közül most a harmadik került középpontba, általánosítva szegezve nekünk a kérdést: megtanulhatjuk-e a demokratikus és felvilágosult vitakultúrát?

Napjainkban az élet, a haladás alapfeltétele a friss, naprakész és előbbre vivő tájékoztatás, illetve tájékozottság, pro és kontra. Csak a tiszta kép alkotásához éppen megfelelő csatornákba kell terelni a híreket, azok továbbítását — hangzott az adásban.

TÜKÖRKÉPEK. Aki szerdán, szintén a késő esti órákban a Petőfi Rádió hullámhosszára1;: csavar |g .készülékét, a Tükörképek című adásban életünk módjáról, minőségéről, a két fogalom körül kialakult csepdről,. a miértekről hallhatott Pethö Tibor jegyzetében. A Kossuth Rádió az éjszaka háromnegyed tizenegykor kezdődött rádiós riportban Balogh Andrást, a Magyar Optikai Művek igazgatóját mutatta be. Érdemes volt mindkét adásra odafigyelni.

E. K.

Jubilál a szentendrei kórus

Szeretik és értik is a zenét

Az cmísernek Szentendréről a kiállítások jutnak eszébe, arról már kevesebben tudnak, hogy kórusa is van, s nem akármilyen. Egyre-másra aratnak sikereket itthon és külföldön. Elismerésben sincs hiány:' 1975-ben elnyerték a Kiváló Együttes, 1979-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetést és két alkalommal is nekik ítélték oda a Magyar Rádió nívódiját.

Kovács Lajos karnagy több, mint negyven éve formálja Szentendrei zenei életét. Otthonában kerestem fel, hogy az elmúlt évtizedekről beszélgessünk. Természetesen érdekelt az is. ki oltotta belé a zene szeretetét, hiszen egész eddigi életében a zenepedagógia ügyét szolgálta.

— A dolog számomra viszonylag egyszerű. Arról van szó, hogy soha nem tudtam meglenni kórus nélkül. A kőszegi tanítóképzőbe jártam, amely kitűnő iskola volt, nagy súlyt fektettek a zenei nevelésre. Sok ének-zene óránk volt, már Kőszegen részt vettem a kórus és a zenekar munkájában. Orgonálni tanultam, ezt is komolyan vettem. Amikor kikerültem Ménfő- csanakra, természetes volt, hogy én vezetem a kórust. Később beiratkoztam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol ismét remek tanárok kezébe kerültem: Pécsi Sebestyén orgonaművészhez és

Vásárhelyi Zoltánhoz, aki a karvezető tanárunk volt.

— Szentendrén ugyancsak kezdettől fogva vezettem a kórust; néha ugyan meglehetősen mostoha feltételek között. Huszonkét évig tanítottam a gimnáziumban. Ez idő alatt zenepedagógus kollégáimmal felneveltünk egy zeneértő és zeneszerető nemzedéket. Huszonöt éve van az általános iskolában zenei tagozat, ezen kívül van zeneiskola és a gimnáziumnak kórusa, amely országos diák- találkozókon is szépen megállja a helyét. Ma ott tartanak, hogy az iskolának hatvantagú kórusa van. És innen, az iskolából kerül ki a mi kórusunk utánpótlása is. Ahol a zenei nevelés jó, ott az énekkarok is fennmaradnak. Sok egykori gimnáziumi tanítványom jár vissza a városi kórusba.

— A probléma ott kezdődik, hogy a középiskolások zöme nem tanul zenét. Csak a diszkót ismeri, másfajta muzsikát nemigen hall. Gond az is, hogy kevés a jó szaktanár és sokan nem tanári pályán helyezkednek el. Mi ebben a tekintetben szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen Pest megyében tizenkét zenei tagozat van és ezzel összefüggésben a zenei életnek hagyományai alakultak ki. Bár a város lakosságának kétharmada kicserélődött és a szentendreiek elsősorban

a képzőművészet bűvöletében élnek, az utóbbi években mégiscsak megpezsdült a zenei élet, a koncerteknek rendszeres törzsközönsége van.

— Bizony — szól közbe a felesége —, voltak olyan évek, amikor számomra a férjem volt az élő példa arra, hogy valamit pusztán lelkesedéssel, az ügy szeretetével is életben lehet tartani.

— A kórus — folytatja ismét a karnagy úr — a Kisipari Szövetkezetek Pest Megyei Elnöksége és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár támogatja, hozzájárulnak a külföldi vendég- szereplések költségeinek fedezéséhez. Tavaly az NDK-ban és Csehszlovákiában jártunk, idén októberben a Lipcsei Szövetkezeti Kórus meghívásának tettünk eleget. Torgan- ban, ebben a gyönyörű reneszánsz stílusban épült városban adtunk hangversenyt. Mondanom sem kell, ezek" a vendégszereplések, a kirándulások és a közös élmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy összerázódik a társaság.

A családban egyébként

mindenki zenél. Az egyik fiú, Kovács Lóránt fuvola- művész, az ÁHZ szólistája, jelenleg Japánban tart mester- kurzust. Unokájuk. Wolf Kati énekli a Vuk-ot. Nem csoda, hiszen édesapja is énektanár és kórusvezető.

Nagy Emőke

*

B Érdél :es összehasonlítási alkalmakat teremt néha a színházak műsortervének véletlene. Itt van például két friss bemutató — vagyis hát felújítás. A darabok íróit térben hatalmas távolságok választják el. Az egyik — Molnár Ferenc — budapesti volt, s annak is tősgyökeres, aki mondhatni, együtt fejlődött a várossal, s egyik legjobb krónikása volt, ha nem is (vagy nem csak) drámaíróként, hanem riporterként és krokik, humoreszkek, jelenetek írójaként. A másik — Iszaak Babel — ogyesszai volt, s e különös, nyüzsgő, élénk kikötővárosnak is az egyik legkülönösebb negyedéből származott: a zsidó kereskedők, iparosok, fuvarosok lakta Moldovankán született.

A távolság köztük mégsem csak földrajzi. S nem is csak időbeli, noha amikor Babel első két novellája —- 1916-ban ■— megjelenik, Molnár Ferenc már európai hírű színpadi szerző. (S éppen Az Est harctéri tudósítója .. .) Az igazi távolságot világuk, életszférájuk, tapasztalataik, környezetük, neveltetésük, tradícióik különbözőségei jelentik.

A Vígszínházban elővett Molnár Ferenc-vígjáték, A farkas, 1912-ben került először színre a Magyar Színházban (ez a mai Nemzeti Színház épületében működött.) Arról szól, hogy a már-már betegeden féltékeny pesti ügyvéd, Kelemen doktor, hogyan győződik meg szép és kedves felesége ártatlanságáról, s hogyan nyugszik meg: az asz- szony nem kacérkodik többet sem snájdig huszártisztekkel, sem jóképű, fiatal ügyvédekkel, sem senki férfival, hanem példás, szürke, megbízható feleség és anya lesz, aki majd értékeli a Kelemen doktor által összeügyeskedett, szép kis vagyont.

A Thália Színházban felújított Babel-dráma, az Alkony, 1913-ban játszódik Ogyesszá- ban (bemutatója 1928-ban volt. Bakuban), s arról szól, hogyan bomlik fel a család, a közösség és a világ bizonyos Mendel Krik, hatvankét éves zsidó fuvarozási vállalkozó körül. Hogyan esnek szét a szokásbeli, erkölcsi, magatartásbeli tradíciók, hogyan kezdődik meg egy régi világ lassú, keservekkel teli átalakulása. S hogyan rokkan ebbe bele az őserejű, házizsarnok, asszonyfaló, duhaj, Vodkát vedelő, féktelenül mulatozó Mendel.

A kát darab világa, konfliktusai, szel. lemisége, sőt a szerkezete s a nyelve: ég és föld. Molnár — bár nem ez a legjobb darabja — itt sem tagadja meg magát: kiválóan szerkeszt, remek dialógusokat ír, szellemes fordulatokat eszel ki, minden szereplőjének megfelelő ziccereket ad mind játékban, mind szövegben, s roppantul ismeri azt a jómódú, nem kispolgári, de még nem is nagypolgári pesti értelmiségi—kereskedő világot, amely a darab hátterét adja. Itt minden a pénz, a vagyon, az anyagi biztonság megszerzése körül forog. Kelemen doktor is bonyolult akcióba bocsátkozik, hogy megszerezzen eay zsíros birtokbérletet. Protekció, társadalmi kapcsolatok, ravaszkodások kellenek hozzá — de hát a kor természetes vonásai ezek, enélkül nem lehetett üzletet csinálni a hirtelen világvárossá nőtt Budapesten, melyről akkoriban azt tartották, hogy olyan, mintha félig Párizsból, félig Bécsből rakták volna össze. Ebben a világban Kelemen doktor legnagyobb fájdalma az, hogy mivel ő nem egy snájdig,. elegáns, finom, nagyvilági úr (— Én nem vagyok egy nyakkendő — mondja magáról), a felesége esetleg nem elégszik meg vele, s mindenféle ficsúrokkal, szoknya- pecérekkel flörtöl, olyanokkal, akikben mindaz megvan, ami Kelemen doktorból