Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-29 / 280. szám

1985. NOVEMBER 29.. PÉNTEK Az Országgyűlés ipari bizottságának ülése Csak a minőségi áru adható el Az Országgyűlés ipari bizott­sága csütörtöki ülésén a Par­lamentben megvitatta az'Ipari Minisztérium tájékoztatóját az ágazat 1986—1990. évi iparfej­lesztési elképzeléseiről. Az ülésen részt vett és felszólalt Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Melega Tibor külkereskedel­mi miniszterhelyettes. Az esz­mecserére az ipari bizottság tagjain kívül meghívták vala­mennyi, az iparban dolgozó képviselőt is. Kapolyi László ipari mi­niszter szóbeli kiegészítést fű­zött az előterjesztéshez. Rá­mutatott : az elkövetkező évek­ben az ipar csak akkor tud megfelelni a társadalmi kívá­nalmaknak, ha meg tud­ja gyorsítani a szerkezetvál­tás folyamatát, és az eddi­gieknél jobban, gazdaságosab­ban használja fel a rendelke­zésre álló forrásokat. Erőtel­jesebb, piacorientált fejlődés­re van szükség. Kapolyi László rámutatott arra is, hogy minden erővel keresni kell azokat a lehetőségeket, i amelyek révén a szocialista integráció jobban ösztönöz­heti az ipar fejlődését. Az elkövetkező időszakban minden eddiginél magasabb minőségi követelményeket kell kielégítenie iparunknak. A miniszter elmondta, hogy a hazai iparvállalatok többségé­nek már kialakult a határo­zott elképzelése saját tenni­valóiról, bár az is igaz, hogy az idei — sok szempontból kulcsfontosságú — esztendő ezt még nem támasztotta alá eredményekkel. A hetedik ötéves tervidő­szakra exportorientált ipar- fejlődést tűztek célul, a haté­konyság javítása, a verseny- képesség fokozása é3 az egyensúlyi helyzet fenntartá­sa mellett — mondotta. Kapolyi Lászió arra is rá­mutatott, hogy a tervezés je­lenlegi szakaszában a kü­lönböző előirányzatok elem­zése során néhány feszültség- góc is felszínre került. így főleg az előirányzott ipari teljesítmények elérését bizto­sító beruházások nagyságát és a fejlesztések időbeni meg­kezdését illetően. A vitában felszólaló képvi­selők sokoldalúan elemezték az iparfejlesztési koncepciót. Megállapították: a termelési feltételrendszer javításának fontos követelménye a fel­adatok, valamint az ehhez kapcsolódó közgazdasági sza­bályozók közötti összhang megteremtése. A jelenleg ér­vényben lévő szabályozók az elvonások és a támogatások tekintetében nem eléggé dif­ferenciáltak, elsősorban azért, mert korlátozzák a nagyobb teljesítményeket. Elfogadha­tatlan az a lassúság, amivel az anyagi ösztönzés érvényre juttatásának kérdéseit keze­lik. Több képviselő — így Ko­vács László (Pest m. 20 vk.) is foglalkozott a szénbányá­szat és ezzel összefüggésben energiaiparunk helyzetével, megállapítva, hogy a követ­kező évek iparfejlesztési el­képzeléseinek egyik döntő fel­tétele ezeknek az ágazatok­nak a megerősítése. NEB-felmérés a szövetkezetek üzemágairól Visszaesett a jövedelmezőség Tegnap Császár Ferenc elnök irányításával ülést tartott a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és megtárgyalta A jövedelmezőség csökkenésének okai és következményei u mezőgazdasági termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységében című előterjesztést. Tüneti kezelés A népi ellenőrök által ez ügyben folytatott valóságfel­táró. munka jelentőségének ffiégérteséhéz tüdnh keíl,' hogy Pest megye igéfftífdft sajátsá­gos helyzetben vaii a szövet­kezeti melléküzemágak te7 kintetében is. Az ország me­zőgazdasági szövetkezetei alaptevékepységének csak hét, a melléküzemági munkának viszont harminc százaiéiba koncentrálódik Pest megyére. S ha ráadásul figyelembe vesszük, hogy a megye mező- gazdasági szövetkezetei által elért összes árbevétel három­negyedét a melléküzemágak adják, akkor ez utóbbiak jö­vedelmezőségének visszaesése aggodalomra adhat okot. Számos termelőszövetkezet megszüntette az utóbbi idő­ben a veszteségessé vált mel­léküzemágának termelését, ez­zel azonban — ha csak nem alapított helyette nyereséges üzemágat — a bajok gyökerét nem érintő, tüneti kezelést al­kalmazott. Huszonöt mezőgazdasági szövetkezet százhuszonhárom melléküzemági tevékenységét vették most szemügyre a né­pi ellenőrök, bizony még a felsorolása is hosszú azoknak az okoknak, amelyek a jöve­delmezőség csökkenését elő­idézték. Segítő szervezés Ezek közé tartoznak: az alapanyagok és energiahordo­zók árának a növekedése, a kevés és- rossz minőségben szállított anyagok miatti többletköltségek; a termelés biztonságához szükséges, túl­zott mértékű anyagkészletezés eredményrontó hatása; a fej­lesztési források kiapadása miatt a gépesítés hiánya; a bérköltségek növekedése; a piaci feltételek romlása; az új, versenyképesebb vállalko­zási formák. előretörése; az importkorlátozó rendelkezé­sek; az áremelésnek jogszabá­lyokkal történt korlátozása; a bankkamatárak emelkedése; a szerződéses fegyelem felbom­lása. Korántsem teljes az okok felsorolása, s ezek hatása sem volt egyforma a mellék­üzemágakban. Valamennyi ágazat közül az építőipari ke­rült a legkritikusabb helyzet­be: árbevétele tavaly harminc százalékkal csökkent Pest me­gyében. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy azok a szövetkeze­tek értették meg az idők sza­vát, amelyek a nem jövedel­mező melléküzemágaikat át­szervezték: átalány-elszámolá­sos rendszert, szakcsoportot, leányvállalatot alapítottak, s minthogy ezek más közgazda- sági feltételekkel működnek, nyereségesek tudtak maradni. A szövetkezetekben ezután is szükség lesz a gazdaságos melléküzemágakra . ahhoz, hogy az alaptevékenységben felhasznált anyagok, technika és technológia egyre növekvő költségeit fedezni tudják. Eh­hez viszont elengedhetetlen a piackutatás, a jövedelmező új lehetőségek feltárása és kiak­názása, az eddigieknél jobb közgazdasági elemző munka. Hosszú ügyintézés Az is előfordul azonban, hogy mikor egy-egy szövetke­zet külföldi cégekkel koope­rálva gazdaságos tevékenység­re akar átváltani, az engedé­lyek megszerzésének ügyinté­zése úgy elhúzódik, hogy az a vállalkozás sikerét veszé­lyezteti. Ez azonban már nem a szövetkezet hibája. Cseri Sándor A pátyiak a kipróbálók között Gépalkotók a herceghalmiak Nsm hiába keresték a hazai berendezést Néhány esztendővel ezelőtt, amikor a szakemberek egyre többet beszéltek arról, hogy sokkal hatékonyabb a műtrágyát folyékonyan kijuttatni a talajba, akkor a nagyüzemek egy alapvető gonddal találkoztak. Ez pe­dig az volt: tudták, hogy mit kellene tenni, ám hiába kerestek olcsó és a célnak megfelelő hazai berende­zést, ilyet nem találtak. Sok helyen bizonyára azt gon­dolták, hogy az elmélet ezúttal is jóval megelőzte a gyakorlatot, s csupán legyintettek: majd lesz valami. tetlen HUNIPER-gépcsalád azonban nem az egyedüli az országban. A herceghalmiak­nak a veszprémi és a debrece­ni mezőgazdasági gépgyárak hasonló termékeinek konku­renciájával is szembe kell nézniük. A versenyt állják — legalábbis ezt bizonyítják azok az adatok, amelyek azt jelzik, hogy az igények meg­haladják a gazdaság ipari üzemének termelését. Az üzle­ti sikerben bizonyára nagy szerepe van annak is, hogy a szórógépekhez ők készítik az összes kisegítő berendezést. Szervizszolgáltatásaik szín­vonalának javítására még azt is vállalják, hogy a számukra nem kifizetődő alkatrészeket is gyártják. De hát mégiscsak a legfontosabb a vevő — ál­lítják Herceghalmon. Ötletember A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban azonban ennél többre vállalkoztak. Néhá- nyan összedugták a fejüket, s elhatározták, hogy megpróbál­nak a folyékony műtrágya ki­szórására alkalmas berende­zést készíteni. Kókai Miklós, aí ipari üzem vezetője — az akkori ötletemberek egyike — ma úgy emlékszik vissza, hogy a siker alapvetően a csapat­munkának köszönhető. Öröm­mel fogadtak minden épkéz­láb elgondolást. A kísérlete­ket a gazdaság tmk-műhelyé- nek dolgozói is segítették, s végül elérték a célt: elkészül­tek a napjainkban HUNIPER márkanéven ismert gépcsalád első darabjai. Kezdetben az volt a legfon­tosabb, hogy saját géppark­jukat bővítsék ezekkel a be­rendezésekkel. Az elmúlt idő­szakban azonban olyan nagy volt az igény a megye és az ország más szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban is, hogy — fejlesztve a termelést — a herceghalmiak ma már a mezőgazdaság egyik legje­lentősebb folyékony vegyszer­szóró gépgyártói közé tartoz­nak. Nemcsak részegységeket állítanak össze, hanem komp­lett gépeket. Ezeket legutóbb például az Országos Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Ki­állításon és Vásáron is láthat­ták az érdeklődők. Versenyben A korszerű nagyüzemi nö­vénytermesztésben nélkülözhe­A népfrcntmozgalom megbízottja Megvannak a jó lehetőségeink Meg kellene már ismerni Csupics Demetert, gondoltam, mikor már ki tudja hányad­szor találkoztam nevével a százhalombattai eseményeket figyelve. Hallottam, hogy az idősebbeknek kirándulást szerveznek meleg vizű fürdők­be, műsoros vacsorákra hívják a szerb klub és az óváros lakóit, találkoztam nevével a tanácstagok és a Hazafias Népfront aktivistáinak sorá­ban, sokáig volt párttitkár és iskolaigazgató. Így aztán nem is csoda, ha időnként nem tudtak pontos választ adni arra a kérdésem­re, hogy egy-egy óvárosi ren­dezvénynek ki a szervezője. Hazafias Népfront? Szerb klub? Pártalapszervezet? Nem lehet egyik szervezetnek sem kisajátítania a dicsőséget, a szép emlékű utazásokat, az esteket, hiszen ezt ők közösen rendezték, élükön Csupics De­meterrel. Aztán egy szép na­pon leballagtam az Öváros­ba, bekopogtam Csupics De- meterék tornácos otthonába. A házigazda a hátsó udvar­ban javította a kerítést, kö­rülötte állatok, ami egy falusi portán dukál. Tyúkok, kacsák, kislibák, japáncsirkék. Sokat beszélgettünk akkor a szerb nemzetiség kultúrájá­ról, hogyan élnek a mai napig is a népszokások, s hogyan tartják a kapcsolatot a hatá­ron túl élő családokkal. Most pedig a népfront közelgő kongresszusa alkalmából be­szélgettünk, melynek megyei küldöttértekezletén Csupics Demeter is ott lesz a száz- halombattaiak képviseletében. Először életéről vall, a küz­delmes múltról. — Itt születtem, tősgyöke­klub vezetője lettem. Szín­darabokat játszottunk, gya­korta jöttünk össze. A háború vége felé cseh partizánok kö­zött élt.em, majd hazajöttem Százhalombattára és gránáto­kat hordoztam a szovjet had­seregnek. A felszabadulás után, mint szerbet beiskoláz­tak egy nemzetiségi tanítói tanfolyamra. Életemnek talán legszebb korszaka volt az utá­na következő három esztendő, amikor Személyen — egy Pécs környéki kis faluban — tanítottam, majd Lórévre ke­rültem. — Ha szót kér a megyei küldöttértekezleten, mit mon­dana el a .népfrontmunkáról? — Olyanok vagyunk mi itt, mint egy kis tanács. Messze van a hivatal, hát hozzánk jönnek, ha megtelik a szemét­konténer, ha közművesítésről van szó, vagy járdát, utat kellene építeni. Természetesen a közművesítés lenne a leg­fontosabb feladat, de sajnos hiába a nagyszerű összefogás, hiába lehet az itt élőket bár­milyen munkára mozgósítani, csak öregek már az Óváros lakói. A közművesítéssel járó anyagi terheket sokan nem tudják már vállalni. Szeret­nénk felépíteni egy ABC-t, aminek a megvalósításához nagy segítségünkre lesz a teho. Érdemes megjegyezni, hogy az itt élők 87 százaléka megszavazta a hozzájárulás bevezetését! S még valami: jó lehetőségeink vannak itt ne­künk: szerbeknek, de úgy ér­zem gyakran mi magunk nem használjuk ki azokat, amelyek anyanyelvűnk, nemzeti kultú­ránk továbbfejlesztéséhez adottak. F. A. Egységcsomag Tavalyi árbevételük megha­ladta a 60 millió forintot, az idén viszont ennél jóval több­re, csaknem 80 millióra szá­mítanak. A hazai helyzetet is­merve ez merész tervnek tű­nik, ám a gazdaság szakem­berei szerint elérhető. S megint csak az ötletessé­gükben, a kockázatban sem nélkülöző vállalkozó szellem­ben bíznak. Ebben az eszten­dőben is például olyan egy­ségcsomagokat állítanak ösz- sze, amelyekből bármely nagy­üzem gépműhelyében az SP 2002-es permetezőgépeket al­kalmassá lehet tenni a folyé­kony műtrágya kiszórására. Emellett megalakították a Szuszpenziós Talajtrágya Elő­állító Gazdasági Társulást, amelynek 12 mezőgazdasági nagyüzem a tagja. Közöttük találjuk a pátyi Zsámbéki ■ Medence Tsz-t is. Kapcsolatuk a herceghalmiak­kal régi keletű, hiszen már az első HUNIPER-eket is siker­rel próbálták ki Pátyon. Az itteni tapasztalatokat felhasz­nálva fejlesztették tovább az­után a kísérleti gazdaságban a nagysorozatban gyártott be­rendezéseket. Elsőbbség Az öt esztendővel ezelőtt megalakult GT-be is az elsők között léptek be, és döntésü­ket ma azzal indokolják, hogy a társulás számos előnyt je­lent. A partnergazdaságok ugyanis elsőbbséget élveznek a szolgáltatásokban, az alkat­rész- és a műtrágyaellátásban egyaránt. S. T. E. Nemzetközi ISL-szimpózium A Műszemlencse-beülfetés Mint arról lapunk tegnapi számában beszámoltunk, _ a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházának szemé- * szeti osztálya immár másodszor szervezett nemzetközi műszemlencse-szimpóziumot. A tanácskozásra tegnap a Budapest Kongresszusi Központban került sor, tizen­kilenc ország fé'iezer orvosa részvételével. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, a szimpózium védnöke, Ott volt profeszor dr. Karl W. Jacobi, a Nemzetközi Intra okul ár is Lencse-beültetési Társaság el­nöke, Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyette­se, dr. Kricsfalvi Péter me­gyei vezető főorvos és dr. Mundi Béla, a tanácskozást rendező Semmelweis Kórház főigazgató főorvosa; valamint a házigazda dr. Vörösmarthy Dániel kandidátus, a kórház szemosztáiyának vezetője. Megnyitójában dr. Hutás Im­re egészségügyi minisztériumi államtitkár azt . hangsúlyozta, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező magyar szemészeti tudomány elismerését is jelen­ti, hogy két éven belül im­már másodszor tartanak ha­zánkban hasonló nemzetközi tanácskozást. A magyar egész­ségügyi vezetés is magáévá tette a WHÓ — az ENSZ egészségügyi szervezete — jel­szavát; egészséget mindenki­nek 2000-re! Ebben első he­lyen a főbb halálokok elleni küzdelem áll. Ám az érzék­szervek legfontosabbja a szem, s elvitathatatlan feladata a gyógyítóknak, hogy segítse­nek visszaadni a beteg embe­rek látását, ez pedig az élet­kor hosszabbodásával mind •gyakoribb teendő. A szimpózium — mondotta dr. Hutás Imre — hozzájárul­hat ahhoz, hogy Magyarorszá­gon és a világon minél többen legyenek ismét jól látók. A megnyitó után megkez­dődött a tanácskozás érdemi munkája, melyben 55 előadás — közöttük 11 Pest megyei — foglalkozott a műanyag szem­lencse alkalmazásának szerte­ágazó témáival. A helyszínen a szemészeti munkához szükséges eszközök, szerék nagy választékát állí­tották ki, s videobemutatót tartottak műtétekről a szim­póziumot anyagilag is támo­gató cégek. KPVDSZ—SZÖV0SZ Fogyasztói érdekvédelem A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete közelgő, 34. kongresszusénak előkészüle­tei során a szakszervezet és a SZŐ VOSZ vezetői csütör­tökön megbeszélést tartottak a fogyasztási szövetkezetek­ben dolgozó 130 ezer alkal­mazottat érintő kérdésekről. A tanácskozást Vas János, a szakszervezet főtitkára és Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke vezette. Megállapították, hogy a szö­vetkezetekben a korábbiak­hoz képest javultak a mun­kavédelmi és a szociális kö­rülmények. A kisközségekben a boltok felújítása nemcsak jobb vásárlási feltételeket eredményez, javítja az ott dolgozók munkakörülményeit is. Egyetértettek abban is, hogy a hetedik ötéves terv időszakában javítani kell a szövetkezeti dolgozók jöve­delmi helyzetét, s növelni kell szakmai képzettségüket. Az eredményes munkára alapoz­va szükséges erősíteni a ke­reskedelmi szakma társadal­mi elismertségét. Megvizsgál­ták a szövetkezeti kereskede­lemben a 40 órás munkahét bevezetésének lehetőségét, ami hozzájárulhat a munkaerő­helyzet javításához is. A két vezető testület külö­nös fontosságot tulajdonít a fogyasztói érdekvédelemnek, mindenekelőtt annak, hogy kifogástalan legyen az áruk minősége, javuljon a kínálat, érvényesüljenek a kereskedel­mi etika követelményei, s tel­jesítsék a szocialista verseny­mozgalomban tett vállaláso­kat. rés battai vagyok, sokan is­mernek a településen. Kis­paraszti családból származom, apámnak volt néhány hold földje, ott sanyargatta az éle­tét, mint akkoriban a több­ség. Sok, szerb élt a kilenc­százas évek elején a falu­ban, gyakorlatilag a lakosság 60 százaléka nemzetiségi volt, azonban az első világháború után a fele kitelepült Bánát­ba. Hat osztályt jártam itt a szerb iskolában, de alig vár­ták a szüleim, hogy — mint legidősebb fiú — bekapcsolód­jak a földművelésbe. Ám a paraszti munka mellett, amennyit csak lehetett, olvas­tam, s így a helybéli ifjúsági

Next

/
Oldalképek
Tartalom