Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-26 / 277. szám

1985. NOVEMBER 26., KEDD A VII. ÖTÉVES TERV FŐBB GAZDASÁGPOLITIKAI CÉLJAI PEST MEGYÉBEN Senki ne becsülje alá sikereink értékét Pest megye VI. ötéves terve gazdasági ered­ményeinek összegzését és a VII. ötéves terv főbb megyei céljainak meghatározását szé­les körű, átfogó elemző munka előzte meg. A helyes értékelés, illetve a teendők reális meghatározása csak úgy képzelhető el, ha már az előkészítés szakaszában őszinte pár­beszédet folytatnak hz érdekeltekkel. Erre ösztönöz a megyei pártbizottság legutóbbi határozata is, amely a munkastílus, munka- módszer kérdését foglalta össze. Különösen fontos éppen napjainkban az átgondolt értékelés, mert az 1985-ös eszten­dő gazdasági nehézségei miatt sokan alábe­csülik sikereinket és túlértékelik a valóban meglévő feszültségeket. Az kétségtelen, hogy mennyiségileg elmaradtunk tervezett cél­jainktól, de sok tekintetben — így minőségi­leg is — jelentős sikereket könyvelhetünk el. A megyei pártbizottság elé terjesztett írásos és szóbeli beszámoló, de a felszóla­lók is megállapították, hogy a mai bizonyta­lanságokkal együtt is nyugodtan állíthatjuk: a fejlődés tervezett iránya összhangban van a párt XIII. kongresszusa határozataival és gazdálkodási feltételeink kedvezőbbek az öt évvel korábbinál. Javult az ország egyensúlyi helyzete, nőtt a valutatarta­lék, megőriztük hitelképessé­günket, korszerűsítettük vál­lalatirányítási rendszerünket. Mérséklődött a fajlagos anyag- ,és energiafelhasználás, kedvező feltételeket teremtet­tünk a tőkeáramlás számára. Amikor a fejlődés intenzív szakaszába léptünk — érthe­tő —, a kisebb növekedési ütem is dinamikusnak tekint­hető, másképp értékelendő mint az extenzív szakaszban. A mai világgazdasági helyze­tet tekintve még inkább nincs okunk alábecsülni értékein­ket. Küldve a talpon maradásért Pest megye gazdasága az elmúlt öt esztendőben is a népgazdaság érdekeit figye­lembe véve fejlődött. Az ipari és a mezőgazdasági termelés az országos átlag felett nö­vekedett, az export dinamiku­san nőtt. A gabonatermés tartósan meghaladja a 700 ezer tonnát, a gondok ellené­re a vágóállat-termelés 27, a tejtermelés 32 százalékkal ha­ladja meg az előző ötéves terv eredményeit. Sok példa igazolja, hogy a Központi Bizottság 1982. jú­nius 23-i — külgazdasági kapcsolatainkról szóló — ha­tározata után a pártszerve­zetek jól mozgósították az exportképes gyártmányok fej­lesztésére. Érdekeltség alap­ján dolgoznak együtt a ter­melő- és a külkereskedelmi vállalatok, önálló külkeres­kedelmi joggal ruházták fel a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalatot, a Ganz Árammérő- gyárat, a Monori Mezőgép Vállalatot — bizonyos mérté­kig a CEMÜ-t, valamint a Duna Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetet. Az ered­mény számokban is mérhető. Ugyanakkor szembe kell néz­ni azzal a ténnyel, hogy az export bővülése nem járt együtt a gazdaságosság javu­lásával. ■ A cserearányrom­lást Pest megye üzemei is megszenvedik. Emelkedtek a termelés i'áfordítási költsé­gei, míg értékesítéskor tudo­másul kell venni a nyomott árakat. Érdemes megemlíteni, hogy az export dinamikus emelke­dését az ésszerű beruházási program is segítette: ott fek­tettek be nagyobb összegeket, ahol azok az export bővítését szolgálták. Az 1985. évi 350 millió dollárt meghaladó ex­portbevételből csaknem 270 millió dollár az exportfej­lesztő beruházások közvetlen eredménye. Elismerésre érdemesek azok az üzemek, amelyek az im­portkorlátozó központi intéz­kedések hatására importki­váltó termékeket állítottak elő és számos intézkedéssel jelentős drága importanyagot takarítottak meg. Az e szem­pontból értékelhető 14 válla­lat adatai alapján az export­import egyenleg mindkét re­lációban javult. A megyei pártbizottság tag­jai sokat foglalkoztak a gaz­dálkodás hatékonyságával, a jövedelmezőség alakulásával. A VI. ötéves terv első fe­lében folytatódott a városel­látó jellegű mezőgazdasági fejlesztés. Kialakult a tej­gyűrű, s csaknem 20 ezer hektárnyi zöldségterület, az intenzív ültetvénytelepítés, amely meghaladta az orszá­gos átlagot is. Javult a ba­romfitartás,. jól integrálódott a kistermelés a nagyüzemi gazdálkodással. Folytatódott az élelmiszer-vertikum kiépí­tése. Mindezek helyesen szolgál­ták a megye, illetve a fővá­ros lakosságának ellátását. A nagyüzemi mezőgazdaság dol­gozói megértették, mily fon­tos politikai feladatot teljesí­tenek. Az 1982—83-as években a mezőgazdasági üzemek is je­lentősen hozzájárultak az ország egyensúlyi helyzeté­nek megőrzéséhez. Ugyanak­kor látni kell, hogy a meg­változott körülmények között nemcsak a bővített újrater­meléshez, de még a szinten- tartáshoz is nehezen tudták előteremteni az anyagi forrá­sokat. A növekvő elvonásokat a gazdálkodó egységek az alapon kívüli tevékenységek extenzív növelésével igyekez­tek pótolni. Emelkedett lét­számuk, de csökkent a jöve­delmezőség. A nyereség a termelési érték növekedése dacára is apadt. A követel­ményeknek — s erről is őszintén tárgyalt a pártbi­zottság — nem tudott eleget tenni valamennyi gazdaság. A kát aszályos esztendő, vala­mint a külpiaci értékesítés feltételeinek romlása is sú­lyosbította a helyzetet. Amíg 1980-ban a szövetkeze­tek jövedelmezősége megha­ladta a tíz százalékot, 1985-re ez hat százalékra esett vissza. Fél évtizeddel ezelőtt a szövet­kezeteknek csupán 18 —, ma majdnem 40 százaléka tartozik az alacsony jövedelmezőségű gazdaságok közé. Tartósan ma­gas színvonalon gazdálkodik az abonyi három szövetkezet, az Örkényi Béke, a péceli Rá­kosvölgye tsz, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság. Viszont régóta küzd nehézséggel a ceg­lédi Magyar—Szovjet Barát­ság, az albertirsai Szabadság, a monori Kossuth és a szent- mártonkátai Kossuth termelő- szövetkezetek. Elsősorban ve­zetési okok miatt szanálni kel­lett a Felsababádi Állami Gaz­daságot és a szentmártonkátai Kossuth Tsz-t. Külső segítséget kapott talponmaradásához a hernádi Március 15. Tsz., va­lamint a Dél-Pest Megyei Hű­tőipari Gazdasági Társaság is. kaigényes kukorica- és zöld­ségtermelés. A megyei nagy­üzemek lényegében felszámol­ták a kisállattenyésztést. Minden gond ellenére, a me­zőgazdasági nagyüzemek is sok sikert értek el. Látványos a fejlődés — állapította meg a testület — a gabona átlagter­mésének növekedésében, az olajos növények termesztésé­ben, a hústermelésben és az élelmiszer termelés-feldolgo- zás-értékesítésben. A tervidőszak alatt fejlődött fel a vácszenilászlói Zöldme­ző Tsz és a Herceghalmi Álla­mi Gazdaság szakosított szarvasmarhatelepe. Az Áfé- szek, a PENOMAH (Pest— Nógrád Megyei Húsipari Vál­lalat) segítségével hódított tért a vágósertés-, a baromfi- és juhtermelés nagy- és kisüzemi integrálása. A tervidőszak má­sodik felében azonban — meg kell jegyezni —, a kedvezőtlen közgazdasági feltételek miatt több állattenyésztő telepet kényszerűségből raktárként hasznosítottak. Ebben az időben épült meg a ráckevei és az albertirsai hű- tőház, a vecsési zöldség- és a törökbálinti gyümölcs-, bővült a hernádi baromfifeldolgozó, a BUDATEJ Közös Vállalat és még sok élelmiszeripari üzem. Ezek jelentős exporttevékeny­séget is folytattak. A világpia­ci árak zuhanása miatt sajnos romlottak a devizakitermelés mutatói. Pest megye ipari termelési értéke mintegy 40 milliárd fo­rinttal nő. A vállalatok egy része megszüntette gazdaság­talan termékeinek gyártását és olyan termelési szerkezetet alakított ki, amely népgazda­sági és vállalati szinten is hasznot hoz. A termelési érték évről évre dinamikusan nőtt. A nyereség emelkedése a terv­időszak közepére mérséklődött, a jövedelmezőség romlott. A vállalatok közvetlenül érezték a gazdálkodás szigorodását, a piac érzékehységét itthon és a külpiacon. Ettől az időtől azon­ban a sok ésszerű kezdemé­nyezés hatására a termelési ér­téket meghaladó mértékben nőtt a nyereség, javult a jö­vedelmezőség. Országosan az új termékek aránya 0,6 százalékról 5 száza­lékra emelkedett, a korszerűsí­tett termékek aránya 2 szá­zalékról 5 százalékra nőtt. A gépiparban azonban nem tör­tént meg a kívánt termékszer­kezet-módosítás. Termékeink mintegy 60 százalékát ráfordí­tással tehetnénk csak verseny- képessé —, de ehhez jelentős beruházásra lenne szükség. Az építőiparban a legkedvezőtle­nebb a helyzet. Visszaesett az eszköz- és a bérhatékonyság is. A jövedelmezőség nem éri el az 1981 évi szintet. Befolyá­solta ezt a fizetőképes keres­let csökkenése is, változott az építési igények szerkezete, s néhol, mint a KKMV-nél is, vezetési gondok tetézték a bajt. Azok a szövetkezeti kö­zös vállalatok, építőipari szö­vetkezetek tudtak nagyobb jö­vedelemre szert tenni', amelyek követni tudták a megváltozott építési igényeket. A megyei pártbizottság új titkára Dr. Balogh Pál életútja Kispesten, 1911-ben szüle­tett. A Műszaki Egyetemen szerezte meg közlekedésmér­nöki diplomáját, 1966 óta tag­ja a pártnak. Politikai Főis­kolát végzett. Dolgozott üzem­mérnökként az Építőipari Szállítási Vállalatnál, majd önálló kutató-fejlesztő mér­nökként. 1967—71-ig vállalata KISZ- szervezetében tevékenykedett, 1971- től a vállalat párt-vég­rehajtóbizottságának tagja. 1972- től az MSZMP Budapes­ti Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, 1978 —81-ig az MSZMP Központi Bizottsága ipari, mezőgazda- sági és közlekedési osztályán dolgozott, majd később a párt­ós tömegszervézeti osztályára került. Mint megyei instruk­tor előbb Szolnok, később Borsod megyében segítette a pártmunkát. jGyakorlati munkája közben is talált módot az elméleti nyerte a Politikai Főiskolán a kérdésekkel való rendszeres politikai tudományok doktora foglalkozásra, s 1977-ben el- címet. Fel lehet nézni rájuk Legnehezebb a gépiparban Ahol gazdaságtalan volt a termelés, ott felszámolták a többi között például a baromfi- tenyésztést, csökkentették a sertésállományt, kevesebb föl­dön- termeltek zöldséget, szá­mos szarvasmarhát, sertést, ju­hot helyeztek kisüzembe, ahol kevesebb ráfordítással tenyész­tenek. A szabályozók hatására elő­térbe került a kalászosgabo- na-termelés, a napraforgó-, ugyanakkor csökkent a mun­A megyei pártbizottság elis­meréssel szólt a szakágazatok átlagánál magasabb hatékony­ságú vállalatokról. Így a többi között a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalatról, a For­téról, a pomázi Írószer Szövet­kezetről, a ceglédi Vasipari Szövetkezetről. Az elismert vállalatok közé sorolták a Len­fonó és Szövőipari Vállalatot, a Pest Megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vállalatot, a Texelektrót, a Mechanikai Mű­veket, az Ipari Szerelvény- és Gépgyártó Vállalatot, a Fer- roelektrika Ipari Szövetkeze­tét. Külön kiemelendő a Dunai Kőolajipari Vállalat egyenle­tesen színvonalas, hatékony munkája. Nagy fejlődés jelle­mezte a Csepel Autógyár, a Váci Kötöttárugyár, a buda­örsi és a péceli vegyesipari szövetkezeteket. Ugyanakkor szóltak a PE- FÉM-röl, a HAGY-ról, melyek nem érték el a szakágazati át­lagot. Súlyos gondokkal küzd az ikladi Ipari Műszergyár, a Pestvidéki Gépgyár, a Ganz Árammérőgyár hatékonyság tekintetében. A pártbizottság tagjai ele­mezték a hatékonyság alaku­lásának főbb okait. így meg­állapították, hogy több ténye­ző befolyásolta a vállalatok közötti differenciálódást: a vezetési szemlélet korszerűsí­tése, a gyors termékszerkezet­váltás, a pillanatnyi piaci helyzet, a technológia korsze­rűsítése, a belső érdekeltségi rendszer alakítása, a vállalati kooperációban rejlő lehetősé­gek kiaknázása, a munkaerő hatékpnj’-abb foglalkoztatása. Élen járt Gödöllő, Vác, Ceg­léd, Dunakeszi a térségi szem­lélet formálásában, az üzemek közötti együttműködési lehető­ségek feltárásában. Meghatá­rozták a szakember-utánpót­lás és -képzés helyi feladatait, a továbbhaladás irányát. Szé­les körű stratégiai tervező- munka alakult ki. Mind több gyár kapcsolódott be az elekt­ronikai berendezések, részegy­ségek gyártásába és alkalma­zásába. A Mezőgép vállalatok kezdeményezésére például INNOKORD néven kutató-, fej­lesztővállalat jött létre, amely fő feladatának a biotechnoló­giai eljárások ipari hátterének megteremtését tekinti. Se szeri, se száma, azon kez­deményezéseknek, amelyek bi­zonyítják a vállalatok készsé­gét a megújulásra, a nehéz vi­szonyok között is a jövedel­mezőség fokozására. Azok a vállalatok, amelyek e szűkös időben is beruháztak, akkor értek el eredményt, ha zárt technológiára, teljes ver­tikumra rendezkedtek be. Ezt példázza a DKV, de mint ki­sebb vállalat, a PEMÜ is. Ott járt a beruházás kisebb ered­ménnyel, ahol a teljes erőt le­kötötte, és elhúzódott a fo­lyamat, sokszor az import­anyagok késedelmessége miatt. De megnőttek a kamatterhek és más költségek is. A pártbizottságon mind a sikerekről, mind a gondokról teljes nyíltsággal szóltak. Ele­mezték az eredmények — de az esetleges kudarcok okait is. Szembenéztek olyan ténye­zőkkel is, mint például: nem sikerült valamennyi munka­helyen összhangba hozni a népgazdasági-vállalati és egyé­ni érdekeket. Volt amikor fon­tos exportcikk nem jutott piacra csomagolóanyag hiá. nyában, mert a csomagoló­anyagot a szállító cég közvet­lenül exportálta — termé­szetesen a népgazdaságnak ke­vesebb hasznot hajtva. Vagy jellemző volt a hűtő- házépítéseknél: kezdetben ál­lami támogatással indult a folyamat, de két évvel ké­sőbb a támogatást kamatter­hek váltották fel. Mire a be­ruházások befejeződtek, mára mélyhűtött gyümölcsök piaca lanyhult, megnőtt viszont a zöldségfélék kereslete. Ehhez pedig nem volt megfelelő gépsor ... Befolyásolta a vál­lalatok működését az a sza­bályozórendszer, melynek alapján csökkentek a vállala­ti források, különösen a gép­iparban, de a mezőgazdaság­ban is. Mi..denütt előre kell jutni Van-e a VII. ötéves tervben előrelépési lehetőség? — ku­tatta a megyei pártbizottság. Az optimizmusra több ténye­ző ad okot: az ipar egyes fontos ágazatainak minőségi és mennyiségi eredménye; az anyag- és energiatakarékos­ságban elért sikerek; a mező- gazdasági üzemek alaptevé­kenységének magas színvona­la; az export volumenének emelkedése; s nem utolsósor­ban a befejeződő beruházások kihatása a termelésre. Fia az iparon belül kedve­zően alakul a termékszerke­zet, gazdaságosabbá válik az export, a szabályozók enyhí­tenek a vállalatok anyagi le­terheltségén —, mindez újabb biztosítéka lesz az előrelépés- nejt. A fejlődés nem állhat meg. A pártbizottság kimondta: va­lamennyi üzemnek keresni kell a sajátosságnak megfele­lően, miként alakítja biztos jövőjét. Nincs és nem is ta­lálható egyforma recept, mely mindenütt hatásos. Vannak azonban általános érvényű koncepciók: így a többi között a fejlesztések koncentrált megvalósítása, az erők egyesí­tése, az ütemes termelés fel­tételeinek maximális megte­remtése, a szervezettség, a rend, a fegyelem biztosítása, az emberi, a gépi kapacitás kihasználása, a teljesítményen alapuló bérezés, a minőség megkövetelése, az érdekeltsé­gi és ösztönzési rendszer ja­vítása. A pártbizottságon kevés szán.ot emlegettek. Inkább rámutattak a gazdasági, poli­tikai tendenciákra, a kihasz­nálandó lehetőségekre. Mégis, a többi között első helyen em­lítették a vegyipari vállalatok továbbfejlődésének reális alapjait, hiszen itt korszerű körülménvek között dolgoz­nak. Az országosan is új ter­mékek aránya 6 százalék fe­lett van, termékeik 24 száza­léka a legigényesebb pia­con is versenyképes és fejlesz­tési forrásuk is magas. A könnyűipar is meg tud felelni a várakozásoknak. Űj termékeik aránya az iparon be­lül a legmagasabb: 14 száza­lék. Termékeik nagy hánya­da versenyképes. Legnehezebb körülmények között a gépipar dolgozik, feltételeik kedvezőt­lenek. Alacsony az új termé­kek aránya. Csak folyamatos korszerűsítéssel, koncentrált műszaki fejlesztéssel válhat­nak még versenyképesebbé. Gázda'ságosáág, ‘ jövedelmező­ség, hatékonyság — sokszor mondjuk: unalomig ismételt szavak.. Csakhogy ezek a sza­vak takarják jólétünk, to­vábbhaladásunk feltételét. Sok anyagot, sok erőt, energiát használunk még fel munkánk során. Csupán egyszázalékos anyagköltség-csökkentés egy- milliárd forintot meghaladó nyereségnövekedést eredmé­nyezne! S ahogy már sok vál­lalat megtalálta a helyes utat, miért ne várhatnánk el vala­mennyi termelőüzemtől, hogy jól gazdálkodjon javainkkal?! Az IMI és az ÉVIG extrudált házas elektromotorjai, a Ganz Árammérőgyár kvarcvezérlé­sű kapcsolóórái, a Mechani­kai Művek hulladékcsökkentő kondenzátortekercselése, a PEMÜ porveszteséget csök­kentő granulálása és még sok más anyag- és energiatakaré­kos megoldásai bizonyítják: sok belső tartalék van a vál­lalatoknál. A mezőgazdaságban is szá­mos példa bizonyítja, hogy képesek alkalmazkodni a vál­tozó körülményekhez, alakíta­ni szükség szerint a gazdálko­dáson. \ továbbiakban is csak ez a magatartás hozhat sikert. Vállalatnak, népgazda­ságnak, egyénnek egyaránt. Az új vállalatirányítási rendszerben még több lehető­ség nyílik az alkotó kedv, a kezdeményezőkészség, a koc­kázatok Hálás kibontakoztatá­sára: 63 érintett vállalat kö­zül eddig 25 vállalatnál tér­tek már át az új formára. A megújulás a pártmunká­ban is állandó módszerbeli változtatást igényel — fogal­mazták meg a pártbizottság tagjai. A pártszervek irányí­tó és ellenőrző tevékenysége révén elő kell segíteni a gaz­dasági életben végbemenő folyamatokat. A kommunisták ösztönözzék, támogassák az újat, formálják a tudatot. Terveink a VII. ötéves terv során is csak akkor valósul­hatnak meg, ha a dolgozók tömege aktívan támogatja az elképzeléseket megyei szinten és helyben, ahol tetteik bizo­nyítják elkötelezettségüket szűkebb hazánk — de az egész népgazdaság jobb nap­jainak megteremtéséért. S. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom