Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-25 / 276. szám
Az áj iskolaszárnyra va'rva A műhelymunka szerény feltételes A házbél szolgálati lakás, a kertből játszóudvar lett Közoktatási fórumok és szakemberek állásfoglalása szerint az általános iskolák legideálisabb létszámhatára háromszázötven és hatszázötven tanuló között van. Ez a létszám, amely még lehetővé teszi tanuló és pedagógus között azt az emberközeli kapcsolatot, amelyre elidegenedő világunkban oly nagy szükség van. Az említett határok közötti létszám tehát még alkalmas a bensőséges műhelymunkára, a gyerekek személyiségjegyeinek alakítására, s egyáltalán arra, hogy minden diákra kiterjedjen a nevelő-oktató tanári kar figyelme... Ezeknek a kritériumoknak ragyogóan megfelel konkrét példánkban a gyömrői 4-es számú általános iskola. Am ez csak az érem egyik oldala. Mert az 1981-ben lefolytatott átfogó szakmai látogatás — amilyen több nem volt azóta — jegyzőkönyvében lefektették, hogy az akkori monori járás legmostohább körülmények között működő intézménye volt az iskola az épületellátottság szempontjából ... Hankó István igazgató: — Gyömrőre 1957-ben jöttem tanítani, s 1976-tól vagyok iskolaigazgató. Akkoriban, amikor átvettem az intézmény vezetését, huszonhárom pedagógus állásunk volt, de csak tizenkettőt tudtunk betölteni. A szakos ellátottságunk sem volt jó, hiszen éppen akkoriban, 1973-ban és 1978-ban érte el a képesítés nélküli pedagógusok foglalkoztatásának aránya a legmagasabb létszámot az országban: az ötezret (!). A tárgyi feltételek, s a fejlesztési lehetőségek azonban jobbak voltak a hetvenes évek közepén. Iskolaigazgatóvá kinevezésem első évében kaptunk mindjárt 200 ezer forintot a tanácstól tornaszoba építésére, amivel el is készültünk óriási társadalmi munkával. Maradt is 40 ezer forintunk, s ebből megvásárolhattuk a berendezést. Nagy győzelem volt az az akkori nyolcvankét négyzetméteres tornaszoba, amivel egyébként a két“ "különálló, de szomszédos iskolaépületet kapcsoltuk egybe. Aztán a szenespincét átalakítottuk öltözővé, a volt hivatalsegédi szoba egy részét tanteremmé. Amikor a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya meghirdette az iskolák belső he- lyiséigtartalékainak feltárását, ezért folyosórészeket falaztat- tunk le. Azóta van bizonyos tárolási lehetőségünk, nem mondom, hogy szertárak. Aztán 1977-ben olajtárolót építettek az iskolának a pedagógusok, majd a megyei tanács művelődési osztálya megvásárolt egy szomszédos megüresedett ingatlant, amire előzetesen felhívtam a figyelmet. A házból szolgálati lakás lett, kertjéből pedig játszóudvar. A KM monori üzemigazgatósága 20x40 méteres kézilabdapályát bitumenezett le az iskola udvarán teljesen ingyen, szocialista brigádfelajánlásként, s a következő évben szabványméretű röplabdapályát sikerült építeni. így ma az iskolánk leginkább a testnevelés feltételeivel rendelkezik. Közben a demográfiai hullám bennünket is elért. s párhuzamos osztályokat kellett kialakítani a közel százéves épületen belül — beszélt hosszan a régi idők nagy harcairól, eredményeiről Han- kó István, a 4-es iskola igazgatója. A pillanatnyi helyzetről a következőket mondta el az igazgató, hogy a kezdettől ösz- szebasonlítva eldönthessük, fejlődtek vagy visszafejlődtek-e az intézmény személyi és tárgyi feltételéi. Kellemetlen sarok A játék szelleme Qportkedvelő kedves ol- vasóink közül bizonyára sokan felkapták a fejüket a múlt csütörtökön, amikor kézhez vették lapunkat és elolvasták benne a körzeti labdarúgó-bajnokság őszi utolsó fordulójának mérkőzéseiről írt tudósításokat. A hét találkozó közül szinte egyetlen egy sem akadt, ahol sportszerű küzdelmet láthattak volna a szurkolók. A felfokozott, ideges csaták „eredménye’’ nem maradt el: hétfőn — a mérkőzések másnapján — több játékos nem a munkahelyére, hanem az orvosi rendelőbe igyekezett... Négy mérkőzés — hét pont —, ez a nyáregyházi felnőtt labdarúgók utolsó őszi mérkőzéseinek remek mérlege. Parádés teljesítmény. Az Űri ellen 1-1-es döntetlen, Maglódon 2-0-ás, Albertirsán 1-0-ás — meglepő — győzelem és a Gyömrö ellen újabb siker: 2-0. Ez utóbbi találkozóra azonban cseppet sem lehetnek büszkék a kisközség labdarúgói. A 3. percben a helyi balhátvéd — szőke, hatalmas termetű fiú — akkorát rúgott a gyömrői csatárba, hogy ölben kellett levinni a pályáról. Ugyanő — nem sokkal később — a vendégek jobbszélsőjét tette hidegre. Ott álltam a közelben, az a két meglett gyömrői fiatalember hangos jajveszékeléssel fetren- gett a földön, olyan nagy fájdalmaik voltak. Valóságos kórházhoz hasonlított a pálya széle, a gyömrői intéző nem győzte a fagyasztó sprayt fújni a két labdarúgó lábára. Sajnos, az erélytelen játékvezető nem vett tudomást a történtekről, igaz a rúgásokat nem 6 kapta. A „tettest" azonban feltétlenül ki kellett volna állítania. Nem tette, még a fegyelmezés ' eszközével sem élt. Kicsúszott a kezéből a meccs, a durvaságok sorozata folytatódott, volt olyan negyedóra, hogy csak „adok-kapok" párharcokat láthattunk. A két — súlyosan sérült — gyömrői labdarúgó azóta is beteg- állományban van... A labdarúgás felsőbb szintjén is sok vita folyik arról, hogyan tudnák megakadályozni a gyakori durvaságokat, a súlyos sérüléseket. Egyezségre még nem jutottak, de az biztos, hogy sokáig nem késhet a hathatós intézkedés. Van, aki azt javasolja, hogy tiltsák el hosszabb időre a sérülést okozó játékost. Mások pénz- büntetést javasolnak, olyan összegben, amellyel pótolnák a kiesett — betegállomány miatti — keresetet. Én tudok ennél egy jobb javaslatot. A labdarúgószakosztályok munkáját illene megerősíteni. A vezetőknek oda kellene hatni, hogy sportszerű játékra biztassák a játékosokat. De ez igen nehéz, amikor a karszalagos rendezők is szidják a bírót, durvaságra ösztönzik a kedvenceket. Az eredményeket haj- hásszák minden kis- és nagycsapat háza táján. Ez tiszteletreméltó igyekezet, de könyörgöm, hol marad a játék szelleme. Hiszen gondoljuk csak meg, minden sport, így a labdarúgás is csak JÁTÉK. Igen, így csupa nagybetűvel. fjol marad ennek a cso- dálatos szónak az igazi szelleme, s főleg tartalma? Gér József — Jelenleg huszonhét pedagógusra van igénye az iskolának. Valamennyi állást képzett pedagógus tölt be. Ám itt meg kell állni egy pillanatra. Ugyanis a 27 betöltött állás nem jelenti azt, hpgy mind a huszonhét pedagógus valóban tanít is az iskolában. Egy pedagógus sorkatonai szolgálatát tölti, négyen gyesen vannak, akiket nyugdíjasokkal pótolunk, s részben képesítetlenekkel. A két képesítés nélküli pedagógus közül az egyik második éve dolgozik, a másik két éve jár főiskolára. Egy- egy álláshelyet a napközi otthonban és a felső tagozaton házon belüli helyettesítők töltenek be. Az egyik gyesen levő kol- leginámk ötödik éve van távol az iskolától, már el is költözött a községből, de helyére senkit sem lehet fölvenni főállásba, mert munkakönyvét nem vette még ki. Mindezek ellenére a felső tagozaton szakosan leadott órák százaléka 95,3! — folytatta Hankó István egyre meghökkentőbb adatokkal. Elmondta azt is, amikar a tárgyi feltételekre tértünk át, hogy a nyolc tanulócsoportra hat tanterem jut. Éppen ezért úgy kell összeállítani az órarendet, hogy egy tanulócsoport mindig a műhelyben, egy másik a tornaszobában tartózkodjon. Előfordul, hogy az ötödik b osztály otthon marad, s csak kilenc órakor kezd, mert korábban nem tudnák hol elhelyezni (!). De tanítanak a könyvtárszobában is. A technika tantárgy tanításához még legalább egy, a másikkal (a meglevővel) egyformán fölszerelt műhelyre lenne szükség. Nem soroljuk tovább a nehézségeket, hiszen hasonlókról beszélhetne a másik három helyi iskola igazgatója is. A lényegre, vagyis kérdésünk megválaszolására visszatérve elmondható, hogy — Hankó István kijelentésére hivatkozva — a 4-es iskola pedagógusainak és háromszázhetvenhat diákjának általános hangulata jó. A rossz tárgyi körülmények ugyan megnehezítik a feladatok teljesítését, de a lelkiismeretes, hozzáértő oktatónevelő munkát nem akadályozhatják meg. Ezen a téren mindenképpen fejlődött az iskola ... Azt pedig aligha kell mondani, hogy a központban az új iskolaszárnyra igen-igen sokan nagy reménységgel várnak. Aszódi László Antal ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM 1985. NOVEMBER 25.. HÉTFŐ Lassan nélkülözhetetlen lesz Számítógép az állattartásban Napjaink alapvető változásai közé tartozik az elektronika térhódítása szinte minden területen. Ezeket a — kedvező — változásokat jól megfigyelhetjük például a munkahelyeken, ahol a könyvvitelben egyre több számítógépet és egyébb — a napi munkát könnyítő — hasznos gépet alkalmaznak. Természetesen ezzel nemcsak pontosabbá, gyorsabbá válik az adatfeldolgozás, hanem munkaerő-megtakarítást is eredményez. Az elektronika betörése már nemcsak az irodákra jellemző, hanem egyéb munkaterületekre is. Például a mezőgazdaságban az állattenyésztési telepekre. Erről jelent meg figyelemre méltó írás a Monori Állami Gazdaság Híradójának legutóbbi számában Vida Ágnes törzsállattenyésztő, a gombai kerület dolgozójának tollából. Éppen egy éve — 1984 novemberétől — működik a gombai tehenészeti telepen a Commodore—64-es típusú számítógép. Tartozékai az alapgépen kívül a meghajtó- egység, a kétirányú Mátrix nyomtató (kiíró szerkezet), egy szovjet Junoszty televízió, valamint az adatokat és programokat tartalmazó mágneslemezek. Segít a program Hazánkban számos cég kínál ma már a szarvasmarhatartó gazdaságok számára különböző telepirányitási, takarmányozási, szaporodásbiológiái programot. A monoriak igen szerencsésen döntöttek, amikor az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ által nyújtott lehetőséget választották. A gödöllői székhelyű intézetben dr. Dunay Antal tudományos főmunkatárs vezeti azt a csoportot, amely ezzel a módszerrel kísérletezik. Sikerült nekik a leggyakorlatiasabb — a termeléshez leginkább igazodó — programokat kidolgozniuk. Ök biztosítják a gombai tehenészeti telep számára a programokat. Rendszeresen figyelemmel kísérik munkájukat, kikérik az ott dolgozók véleményét, szaktanácsokkal látják el őket. Az általuk készített „Tehenészeti telep irányítási rendszer” elnevezésű programot használják Felsöfarkasdon, amely kifejezetten a tehén- állományra vonatkozik. Érdemes számba venni, mi mindenben nyújt segítséget ez a program és az alkalmazott számítógép. Első s igen fontos funkciója az állomány nyilvántartása. Egy mágneslemezen 600 tehén — egyedenként 96 — adata rögzíthető. Ez ugye több mint 57 és fél ezer számot jelent. A nyilvántartás kiterjed az állat származási és tenyésztési adataira, termelési eredményeire, illetve hozamaira. Lehetőség nyílik a szaporodásbiológiai, tőgyegészségügyi információk betáplálására is. Nyilvántarthatok a tehén betegségei és az állatorvosi beavatkozások is. A gép automatikusan „hozza” a termékenyítések, az ellések, vetélések számát, kiszámolja a két ellés közötti időt, a tejelőnapokat, majd a befejezési eredményekből a laktációs tejtermelést. Megbízható, logikus Ezeket az adatokat bármikor — tetszés szerinti megoszlásban — kimutatja a gép, akár a papíron, akár a képernyőn. Sokkal fontosabb funkciója azonban a számítógépnek a különböző tablók kigyűjtése és elkészítése. Igen rövid idő alatt és megbízhatóan elvégezhető például a várható visszaivarzók, a vem- hességi vizsgálatra kerülők, a még nem termékenyített, az elapasztandó, az elletőbe kötendő tehenek kigyűjtése. Külön programrész szolgáltatja a vemhesítéshez szükséges szaporodásbiológiai információkat. Megfelelő programozással a Commodore—64 segítséget nyújt a tehenek csoportosításához, a selejtezésre kerülő egyedek kiválasztásához. A fülszám (üszőkori szám) alapján azonosítja az állatot. A harmadik — igen fontos — használati terület, a statisztikák, kimutatások, értékelések elkészítése, amelyek lekérdezhetők, akár egy pontos dátumra, akár egy adott időszakra. A számítógépnek ezek a funkciói természetesen csak akkor működnek hibátlanul, ha a masinába kerülő adatok pontosak, a valóságnak megfelelőek. A lemezre történő rögzítés előtt ugyanis a gép logikai próbát, ellenpróbát végez. Nem megfelelő adat bevitele esetén azonnal jelzi a hibát és javítást „kér”. Nő a jelentősége A jelenlegi programhoz szervesen kapcsolódik majd az üszőnevelési, valamint az úgynevezett laktációs értékelési program, amely várhatóan 1986-ban készül el a gödöllői intézetben. Szerződést kötöttek a Novotrade Rt.-vel egy takarmányozási program elkészítésére is, amely az egyes állatcsoportok tejtermelése, a takarmányok beltartalmi értéke és ára alapján segít majd az optimális adatok összeállításában. A számítógép használata nemsokára kiterjed a Monori Állami Gazdaság egész szarvasmarha-tenyésztésére. Ahogy bővülnek a programok, úgy nő a jelentőségük is. Pontossága, gyorsasága, döntéselőkészítő munkája lassan nélkülözhetetlen lesz a termelésben. Ezt ismerték fel a gazdaság vezetői, s ezért nem sajnálták a jelentős anyagi befektetést, amely hosszabb távon biztosan többszörös haszonnal kamatozik majd. G. J. Tárlatlátogatás Álomképek és a valódi világ A napokban meghívót kaptam, amely Budapestre invitált, a XIV. kerület pártszók- házába. ahol Bujáki József gyömrői és Váraljai Imre budapesti munkásfestő kiállítását láthattam. A tárlatot dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg, aki azonnal elmondta, hogy számára igen nagy öröm, ha egy kiállításanyag találkozik a „közönséggel”. És Pogány ö. Gábor joggal örülhetett — sőt a művészek is —, hiszen telt ház volt. Eny- nyi érdeklődőt ugyanis kis kamarajellegű kiállításon ritkán lehet látni... ::: Usi — Nagy öröm, hogy ilyen sokan itt vagyunk — mondotta Pogány O. Gábor —, hiszen nagyon fontos a mai világban, hogy a harmóniával, a széppel és a művészetekkel is foglalkozhassunk, és ne csak az atombombával és annak veszélyével. Az itt kiállító művészek alkotásaikban a maguk képére formálták a világot. de láthatjuk rajtuk az egyéni felkészültségüket, az egyéni gondolatvilágukat is — mondta. Váraljai Imre képei, festményei és, grafikái közelebb állnak a látott világhoz — ugyanakkor technikában, festői módszereiben a modernebb eljárást használja. Nála a kép felülete, a festék adagolása rusztikus. Még a festék felrakásával is rajzol — magyarázott lelkesen. Bujáki József egészen más alkat. Amit ő ábrázol, az átvitt értelmű, sokszor képzet- társításra ad módot. Ennek ellenére ő az, aki a festés technikájában a hagyományos, illetve a posztimpresszionista stílust használja. Ez önmagában nem ellentmondás — mondja Pogány ö. Gábor —, de azért sokszor mutatja a művész belső feszültségét is. Az is elképzelhető, hogy ezt — a művész újabban bekövetkezett stílusváltása eredményezte. Bujáki József elképzeléseit, látomásait közölnivalóit rögzíti a képeken. —, szinte kikapcsolja a valóságot. És mivel minden művész szubjektív, ezt. meg kell bocsátanunk. Sőt — mondta —, ne is várjuk el tőlük, hogy valamilyen tárgyilagos mondandóval álljanak elő, hiszen ők érzékenyebbek, mint az átlagember. — Az biztos — mondta Pogány ö. Gábor —, hogy minden mű tükrözi a művész személyiségét, de rajtunk, laikusokon múlik, hogy meg tudjuk-e őket érteni, hogy tudjuk-e a hullámhosszukat venni... És most próbáljuk ki mindezt a gyakorlatban — fejezte be mondandóját a Nemzeti Galéria volt főigazgatója —, nézzük meg együtt a műveket. És mi megpróbáltuk. Váraljai Imre képeit nézegetve láthattuk a csodálatos balatoni naplementék elkapott pillanatait, a svájci hegyeket, az Ala- csony-Tátrát. Az Ősz című olajfestménye mindenkit megállásra késztetett, a Sziget a tengerben című szintén. Ki- emelkedőek voltak a csendéletei. portréi és grafikái is, így sokoldalúsága szinte lenyűgözött. Ql Megkapóan szép és harmonikus képeket állított ki, így a színek finomsága és a tájképek varázsa nyugalmat, elégedettséget és kiegyensúlyozott boldogságot feltételez alkotójáról. Bujáki József kiállított anyaga felelevenítette a régi szűrrealista világot. Megálmodott, megjelenített álomképeit a valóságban hiába keresnénk, hiszen álmait, vágyait, látomásait festette meg. A Juliska kertje című képe például valóságos szín kompozíció. A több képből álló Birodalom sorozat szintén a színek és formák játéka. Az Akvárium című kép ismételten egy tőlünk távol álló világot jelenít meg, ahol számunkra még nincs teljes élet. Az Atom pusztítása című alkotása pedig valósággal elrettentett. RÜH E-3 öt régóta ismerem, így sehogyan sem értettem, miért maradt kö a kiállított anyagból az a sok szép portré, tájkép és csendélet, amit otthon rejteget?! Ogy gondolom, igaziból csak ezeken keresztül ismerhették volna meg őt a budapesti kiállítóterémben, hiszen a való élet szépségei őt is mindig megállították az elmúlt 40—50 évben .., öl védi Kriszta Köszönetét mondunk mindazoknak akik felejthetetlen, drága édesanyánk nagymamánk, dédl- kénk, özv. Kiss Pál Sándorné temetésén Monoron részt vettek, sírjára köszörűt, virágot helyeztek és bánatunkat enyhítették. Gyászoló családja. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
