Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-20 / 272. szám
ftSXt , IIHIH 1985. NOVEMBER 20., SZERDA Integrációs tapasztalatok Az egészségügy feladatairól Népfrontelnökségi ülés November harmincadikán megyei küldöttértekezlet Tegnap délután a mozgalom megyei székházában megbízatási ideje utolsó ülését tartotta meg a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága elnöksége. A testület tájékoztatót hallgatott meg és hagyott jóvá a helyi — községi, városi — népfrontbizottságok újjává- lasztásának jellemzőiről és tapasztalatairól. A megye szinte valamennyi településén — a községekben falugyűlés keretében került sor a népfronttestületek megújítására — a lakosság érdeklődéssel fogadta a fél évtizedet átfogó számadást, hiszen — a munka jellegéből adódóan — az egyben magának a lakóhelynek is az A vadhajtásai miatt egykor olyannyira vitatott melléküzemági tevékenység az utóbbi időben ismét foglalkoztatja a közvéleményt. Kiváltképp Pest megyében, ahol a mező- gazdasági szövetkezetek összes árbevételének háromnegyede éppen a melléküzemági tevékenységből származik. Illetve helyesebb most már múlt időben említeni ezt a tényt, ugyanis a melléküzemágak jövedelmezősége az utóbbi években egyre romlik, s mind több termelőszövetkezet határozza le a melléküzemágak megszüntetését. Pedig ma már mindenki belátja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek alaptevékenységének kibővítése iparral és szolgáltatással sok éven át nagyon is hasznos volt. Hozzájárult a szövetkezeti eredmény és a tagság személyes jövedelmének növeléséhez, a szövetkezeti dolgozók egyenletesebb foglalkoztatásához, a termelőkapacitások jobb kihasználásához. csökkentette az állami támogatásokra való rászorultságot, s javította a lakosság szükségleteinek a kielégítését. Szentgyörgyvári Istvánt, a monori József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatóját pedagógustársai a szakszervezetek megyei küldöttértekezletére delegátusnak választották meg. Életrajza dióhéjban: 19S6-ban végezte el az EI.TE-n a kémia—biológia szakot, öt évig volt a KISZ Pest Megyei Bizottságának politikai munkatársa és titkára. Ezt követően az érdi gimnázium igazgatóhelyettese, majd 1976-tól a monori gimnázium igazgatója. A Pedagógusok Szakszervezetének 1936 óta tagja. A hetvenes évek elején kapcsolódott be tevékenyen a közéletbe. Ekkortájt készült az ifjúságpolitikai törvény, és ekkoriban ismerkedett meg behatóbban a szakszervezeti bizalmi feladatkörével is. Érdekes, vitát kiváltó problémát vetett fel hozzászólásában, a pedagógus pártszervezeti küldöttgyűlésen: a nevelés és oktatás egyensúlyának kérdéséről beszélt. ‘ — Miért épp ez a kérdés foglalkoztatja, miért ezt veöt esztendő alatti fejlődését, gyarapodását tükrözte. A megyei elnökség a továbbiakban áttekintette a november harmincadikán tartandó megyei népfrontértekezlet előkészületeit. Megállapította, hogy az előkészítő munka a mozgalom demokratikus hagyományainak éltető forrásaira támaszkodott és rendben zajlott le. Az előterjesztendő dokumentumok végleges formát kaptak, időben a küldöttek rendelkezésére állnak. A megyei népfrontértekezlet helyszíne a fővárosban, az MSZMP Pest Megyei Oktatási Igazgatósága nagyterme lesz. Az országban levő melléküzemágak harminc százaléka koncentrálódik Pest megyében. Nem véletlen hát. hogy a megye irányító szerveit élénken foglalkoztatják az olyan kérdések, mint például: milyen okok váltják ki a melléküzemágak nyereségének csökkenését, s e nyereségcsökkenés milyen gondokat okoz a szövetkezetek gazdálkodásában, milyen intézkedések kellenek ahhoz, hogy javuljon a melléküzemágak jövedelemtermelő képessége? A Pest megyei pártbizottság felkérésére most a népi ellenőrök igyekeznek hasznosítható válaszokat találni ezekre a kérdésekre. Huszonöt tsz- ben — a megye mezőgazda- sági szövetkezeteinek harmincöt százalékában — százhuszonhárom melléküzemági egység működéséről gyűjtik most a tapasztalatokat. Vizsgálódásuk befejezése után bizonyosan világosabban látjuk majd a bajok gyökerét, s a kedvezőtlen jelenségek visszaszorításának lehetőségeit egyaránt. Cs. S. Tegnap Kerepestarcsán, a Flór Ferenc Kórházban tartott kihelyezett ülést a Pest Megyei Tanács egészségügyi és szociális bizottsága. A testület tanácskozásán dr. Krics- falvi Péter megyei főorvos elnökölt, s elsőként ő adott tájékoztatást az egészségügyi és szociális ágazat VI. ötéves tervi feladatainak eddigi teljesítéséről, a megoldatlan gondokról, s a készülő VII. ötéves terv főbb célkitűzéseiről. Mint elhangzott: a megelőző szemlélet erősítését, az egészségnevelés hatékonyságának fokozását, a gyógyító munka egységesítését, a szociális gondoskodás új formáinak elterjesztését, s az e területen dolgozók jobb anyagi és erkölcsi megbecsülését is célul tűzi a még készülő terv, valamint a rövidesen ugyancsak megjelenő egészségügyi megyei szakmai program és a szociálpolitikai, továbbá a családvédelmi szolgálatok fejlesztésére vonatkozó tervezet. A tanácskozáson másodikként dr. Pethő Ede, a Flór Ferenc Kórház főigazgatója és dr. Molnár István, a Gödöllő Városi Szakorvosi Rendelőintézet igazgatója számolt be az egyesített egészségügyi intézmény és a kórház integrációjáról. Szó esett a többi között arról, hogy például a kórbonctani osztály a kórház teljes vonzáskörzetében minden rendelőintézet számára végez szövettani és sejttani, valamint szűrővizsgálatokat. Az együttműködés megvalósul úgy is, hogy a területen dolgozóknak szakmai napokat, továbbképzéseket szerveznek. Javaslat-, Jként hangzott el, hogy a pár-! íiuzamosságok elkerülésére egyeztessék a két intézmény eszköz- és műszervásárlási tervét. A testület állásfoglalása szerint a jövőben a szakmai után kívánatos megteremteni a teljes szervezeti integrációt is. V. G. P. Az SZMT’küldöttériekszíet delegátusai Tarsolyukban társaik véleménye tette fel a nagy nyilvánosság előtt? — Azért, mert úgy látom, hogy országos méretű problémáról van szó, mely mindannyiunkat foglalkoztató 1978- ban vezették be az új nevelési és oktatási terveket, melyek körültekintően és magas szinten határozták meg a követelményeket, azonban teljesítésük napjainkban egyre komolyabb gondot jelent a tanároknak és diákoknak is. Konkrétan arról van szó; az oktatási igények annyira megnőttek, hogy egyre kevesebb idő és energia jut a nevelésre. Ennek már bizonyos területeken mutatkoznak is a negatív következményei. Sok a csavargó gyerek, köztudottan gyarapodnak a gyermek- és ifjúságvédelmi problémák, hogy a kábítószerről és az alkoholról ne is beszéljünk. Alapvetően fontos tehát a társadalmi célok egyeztetése. Ezek megvalósításában partnerek a pedagógusok, de a feladatokat egymaguk nem vállalhatják fel. A másik probléma az: elvileg az oktatási törvény is kimondja, 1ogy munkánkban a nevelés az elsődleges, ám ehhez biztosítani kellene a feltételeket is. Az első lépéseket mindenesetre már megtettük. Mindenki elismeri és egyetért azzal, hogy az alapos, színvonalas munkához nyugalomra, jó értelemben vett stabilitásra van szükség. Hogy a pedagógusok kigyensúlyozottan, alkotó légkörben dolgozhassanak. — Mint küldött, hogyan készül megbízatása teljesítésére? — Természetesen részt vettem az alápszervezeti taggyűlésen, aztán Monor vonzás- körzetének pedagógus küldött- értekezletén. Tanulmányoztam a megyei írásbeli beszámolót, amit igényesnek, lényeglátónak és tartalmasnak ítélek. Sok információt, érvet merítettem titkárunk szóbeli kiegészítéséből. Végül mostanára úgy érzem, alapos áttekintésem van a megye pedagógusainak gondjairól és eredményeinkről egyaránt. N. E. ★ Nem indult rendhagyó módon Sípos István, a Dabasi Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottság politikai munkatársának életútja. Pályájának kezdetén több volt a véletlen, mint a tudatosság. Az 1948-as születésű fiatalember mező- gazdasági technikumot végzett, így lett brigádvezető a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben. Közben azonban történt valami, amire korábban kevesen számítottak. Még 1975-ben a termelőszövetkezetekben is megalakultak a szakszervezetek, s akkor szb- titkárnak Sipos Istvánt választották. — Az alkalmazottak közül az első nekifutásra több mint százan léptek be a szakszervezetbe, tavaly pedig, amikor eljöttem a termelőszövetkezetből, és a dabasi pártbizottság politikai munkatársa lettem, már 1300 szervezett dolgozót tartottunk nyilván. A tömegszervezetektől, közte a szakNápi ellenőrök a melléküzemágak gondjairól Vizsgálják az okokat Kevés volt az eladó, sok a felvásárló A szerződés csak írott malaszt? Pest megye szőlőtermelése évtizedek óta nem volt ilyen nehéz helyzetben, mint az idén. A biztató fejlődést, a nagyüzemi ültetvények fokozatos megújulását, a hozam- növekedést évekre visszavetette a téli fagy. A megye 13 830 hektár szőlőjéből 6950 hektár nagyüzemi amelynek több mint 95 százaléka taka- ratlan, magas művelésű ültetvény. Érthető, hogy a legsúlyosabban ezeket károsította a téli hideg, a két hullámban jelentkezett fagy. Csatározások Jövedelméző termelésről szó így sem lehet. Most kevés volt a szóló, aminek egyenes következménye, hogy sok volt a felvásárló. Ha pedig valamiből hiány van, annak felmegy az ára. Szinte minden kiló termésért csatározások folytak es nyerni csak a magasabb árakkal lehetett általában. Szerencsére vannak, akik a megbízhatóságukat, becsületüket fontosabbnak tartották a pilla, natnyi előnyöknél. E gazdaságok közé tartozik a kakucsi Március 21. Termelőszövetkezet, ahol a 134 hektár szőlő- ültetvényből, 64 hektár telip- sen elfagyott. — Kinek adták el a termést? — kérdezem Misák István termelési elnökhelyettestől. — A Felsöbabádi Állami Gazdaság Borászati Gazdasági Társaságának, amelynek üzeme itt a közeiben, Alsópakony- ban van — válaszolja, mintha ez mostanában magától értetődő dolog lenne. — Mennyit fizettek érte? — A minőségtől függött az ár, de a MÉM előírásait betartva nálunk a 25 százalékkal ipegcmelt legmagasabb ár sem volt több 10,50-nél. — Más felvásárlók nem ígértek többet? — Dehogyisnem, valóságos búcsújárás volt itt a termésért, 14, 15, 16 forintot is kínáltak a szőlő kilójáért. Nem mondom, csábító ajánlatok voltak, mi azonban senkivel sem bocsátkoztunk érdemi tárgyalásokba. Több éves szervezettől, nem szakadtam el. Most is tagja vagyok a MEDOSZ vezetősége mellett működő termelőszövetkezeti szakosztálynak. — A szakszervezet részvétele a termelőszövetkezeti mozgalomban a gazdaságok alkalmazottainak érdekvédelmét, a szövetkezeti és a szakszervezeti demokrácia harmonikus gyakorlását tartja tevékenységének középpontjában. Régebben ez igen sok vitára adott okot — volt munkahelyemen, a hernádi tsz-ben is akadt erre példa —, ám úgy tapasztalom. mindez már a múlté. Dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára mondta egyszer: „A kérdés kulcsa ott van, hogy a tagok és az alkalmazottak ugyanazokon a munkahelyeken dolgoznak. Érdekeik tehát csak a közös gazdaság, a szövetkezet valamennyi dolgozójával együtt védhetők. És azok a bizonyos jogok gyakran nem is a tagoknak, vagy a munkásoknak járnak, hanem egyszerűen állampolgári jogok. Az alkotmány biztosítja őket. És ebben, az el nem különülő érdekek szolgálatában, a tagok és az alkalmazottak emberi közeledésében látom a jövőt.” — Ezen a folyamaton a munkaterületemhez tartozó mezőgazdasági nagyüzemekben és azok társulásaiban is túl vagyunk. S a ma gyakorlatában a feladatokról és azok megvalósításának egységéről beszélhetünk. Mindemellett sem én. sem a szakszervezeti üzemi hálózat bizalmijai nem ülhetnek ölbe tett kézzel. Álszerződés köt bennünket a felsőbabádiak borászati üzeméhez. Igaz, ezt a megállapodást felrúghattuk volna, legfeljebb kötbért fizetünk az elmaradt szállításért, ami kevesebb, mint amit az árakon nyerhetünk. Mégsem ezt tettük. így diktálja a tisztesség, de az üzleti érdek is. Mindig Jó partnerek voltak a borászati üzemben dolgozó kollegák és betartották a játék- szabályokat. Most, amikor gyenge volt a termés, persze tülekedtek érte a vevők. Alapanyagra viszont nekik is szükségük volt. Mellettük kell maradnunk, mert mit csinálnánk például, ha mondjuk néhány év múlva sok szőlő teremne és a borászati üzem kezdene velünk packázni? Maps önköltség — Inkább lemondtak a többletbevételről ? — Nézze — folytatja a termelési elnökhelyettes — igaz. a bevételünk több lenne valamelyest, a veszteséget azonban nem ellensúlyozná. Ugyanis nem az a baj, hogy nincs ára a szőlőnek, hanem az, hogy kevés termett. Ezért az önköltséget sem érdemes kiszámítani, olyan magas. És ezt semmilyen megnövelt eladási ár nem ellensúlyozhatja. Nincs mese, természeti csapás ért bennünket, amiből az következik, hogy más pénzügyi módszerekkel lehet segíteni az üzemeken. Tavaly, mikor az aszály miatt tönkrement a kukorica, senki nem gondolt arra, hogy a tengeri árának növelésével csökkentik a veszteséget. Az elnökhelyettes igazához nem fér kétség. Mégis lehet, vannak akik arra gondolnak: könnyű nekik, mert közel vannak a borászati üzemhez, rövid a szállítási útvonal, így nem csoda, ha azok szekerét tolják. Hogy erre mit mond Kosztolányi Zoltán, a Felsőbabádi Állami Gazdaság Borászati Gazdasági Társaságának üzemvezetője? — A szüretnek vége — kezdi gondterhelten a fialandóan kezdeményezni kell, hiszen a szakszervezeti tagság is mindig határozott, előrelátó és reális állásfoglalásokat vár. — Gyakran adódnak személyes konfliktusok? — A korábbi helyi mozgalmi gondokat megoldottuk ugyan, de az egyes reszortfelelősök munkáját illetőeh még vannak és lesznek is teendők, különösen a munkamódszereket illetően. Mindenekelőtt erősíteni kell a különböző munkahelyek vezetői és a szakszervezeti bizalmiak közötti kapcsolatokat. És ebben rám is nagy feladat hárul. Ezért gyakran részt veszek az üzemek szakszervezeti bizottságainak ülésein. A legtöbbször felvetődő téma a megfelelő munkakörülmények biztosítása, az egészség fokozott védelme, az üdülés, a pihenés, az oktatás és a továbbképzés. Mindez, gondolom, nagy hangsúlyt kap majd a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának küldöttértekezletén is. És ha szót kapok, a fentiek mellett a szakmaközi bizottság munkájáról is szólnék. B. Z. tál ember. — A magasabb árak reményében a legtöbb kistermelő elpártolt tőlünk, jobbára csak a babádi gazdaságtól és az inárcsi tsz-től érkezett a termés, ezzel azonban nem telik meg a 60 ezer hektoliteres tároló. Jó ha a hordók 30-40 százalékába jut most. Sajnos az óborkészletünk is minimális, pedig újabban belföldön is nőtt. a kereslet és egymillió palackkal exportálunk a Szovjetunióba. Ezt talán tudjuk teljesíteni, nem így a vermutszállításokat, amiből kétmillió palackot szerettünk volna exportálni, de jó, ha 1,2 millió üveggel jut a szovjet piacra. Ezt a szintet szeretnénk tartani, még borimport árán is. — önöknél sokan megtagadták a szerződésben lekötött szőlő szállítását? — Nem akarok senkit megnevezni, mert a viszályból úgysem lesz több alapanyag. De bizony volt nagyüzem, amely az utolsó pillanatban visszalépett. Ha a saját szempontjukat vesszük figyelembe, lehet, hogy nekik volt igazuk. Nem tudom én miként cselekedtem volna, ha például szőlőtermelési ágazatvezető lennék valamelyik mezőgazda- sági nagyüzemben és tőlem kérnék számon a tervek teljesítését. Azt azonban állítom, hogy a szerződésnek végre vissza kellene adni a becsületét. Mert a megállapodások felrúgása, a kevés vagy többletterméstől függően, szinte már gyakorlat, s nemcsak a termelők, hanem a feldolgozó üzemek részéről is. Példa erre az idei többlet burgonya- termés, amit nem tudnak eladni a gazdaságok. Támogatással A kevés szőlőből, valamint a pincegazdaságok feldolgozási kényszeréből adódó ellentmondás az idén különösen felkorbácsolta a kedélyeket. Bár az is igaz, hogy a termelők és a felvásárlók közötti kapcsolat sohasem volt felhőtlen. És valószínű a jövőben sem lesz az, mert különböznek az érdekeik. A gazdaságok a lehető legtöbbért igyekeztek eladni áruikat, a felvásárlók, meg minél kevesebbet fizetni érte. Ezt különösen kiélezi az az ellentmondás, hogy a szőlő szabadáras termék, a bornak pedig kötött ára van. Valószínű ez a jövőben is így lesz. — liven körülmények közepette. mégis milyen kárpótlásra számíthatnak a gazdaságok? — Erről érdeklődtem Zsitvai Attilától, a MÉM főosztályvezető-helyettesétől. — Az ez évi terméskiesés értéke országosan eléri a 4 milliárd forintot — tájékoztat a főosztályvezető-helyettes. — Ami a legrosszabb, ez nemcsak az idei veszteség. A mezőgazdasági nagyüzemeknek, de a kistermelőknek is többéves bevételi kiesést jelent, mire az elhalt ültetvényeket pótolják. A szükséges selejtezések, kivágások, illetve a termő alapok újranevelése körülbelül egymilliárd forint többletköltséggel jár. Ezért szükség volt arra is, hogy a károk, legalább is azok pénzügyi hatásainak mérséklésére, a lehetőségekhez mérten a költségvetés is segítséget nyújtson. Módot kellett adni arra is, hogy az elemi kár miatt elmaradt bevételek és a selejtezési veszteségek pénzügyi terheit a vállalatok több évre megosztva számolhassák el, A törzselhalásos. de regenerálódó ültetvények terriiő- felületének ú jranevelését a költségvetés hektáronként tízezer forinttal támogatja. Általánosítható és minden üzemre érvényes megítélés, a károk különbözősége miatt szinte lehetetlen Ahány üzem: annyiféle gond. Ezért a szükséges kedvezmények körét normatív és egyedi elbírálás lehetősége szerint célszerű csoportosítani, s ebben nagy szerepük van a megyei tanácsoknak is. Bóna Zoltán
