Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

1985. NOVEMBER 19., KEDD Hernádon tartották Elnökségi ülés Szombaton tartják Pest me­gyei küldöttértekezletüket a szakszervezetek. A mozgalom számadása s a tisztújítás előtt utószor találkozott teg­nap kihelyezett ülésen, Her­nádon a Március 15. Tsz-ben a Szakszervezetek Pest Me­gyei Tanácsa elnökségének 19 tagja. Az ülés napirendjén megvi­tatták az SZMT-küldöttérte- kezlet elé kerülő — az öt­esztendei munkát értékelő s feladatokat összegző — be­számolóját kiegészítő szóbeli jelentést, Jámbor Miklósnak, az SZMT vezető titkárának előterjesztésében. A vitában 9-en szólaltak fel, s gazdagították vélemé­nyeikkel, új szempontokkal, időszerű mondandókkal is a készülő jelentést. Az SZMT nevében ugyan­csak Jámbor Miklós mondott köszönetét a rövidesen lekö­szönő elnökség tagjainak öt­esztendei munkájukért. Szabó Magda, a tisztántúli református egyházkerületnek az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával a közelmúlt­ban megválasztott főgondno­ka, hétfőn Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett a Magyar Népköz- társaság alkotmányára. Az SZMT-küldottértekezlet delegátusai Tarsolyukban társaik véleménye Eskütétel Ha életük lenne példa E sztendeje sincs még, hogy a dunakeszi hűtöházban ott voltam a cigányklub megnyitóján. S most Zoli, a klub vezetője arról beszél, mit jelent neki és társainak ez a kis közösség, amely fegyelmező rendszabályaival, a közös szó­rakozás, játék lehetőségével kapcsolja egymáshoz tagjait. Ki­csit lámpalázasan próbálja szavakba foglalni fölismeréseit ar­ról, miként lehet emberekkel bánni, hogyan kell hozzájuk kö­zelíteni, olyan életmódra késztetni őket, amely aztán alapja lehet kisebbségi érzésük föloldásának. A többiek egyetértőén bólogatnak Zoli szavaira, cigány­klubokból — Ceglédről, Csobánkáról, Dömsödröl, Kcrepestar- csáról, Tápiószecsőről, Örkényből, Ráckevéról — jöttek vala­mennyien ide Pomázra a már hagyományos évi klubtalálko­zóra. Több ez. mint egyszerű lehetőség a klubok bemutatko­zására, fórum Is egyben, ahol mindennapi gondjaikat vitat­hatják meg olyan értő vendégek körében, mint ezúttal Kozák Istvánná dr„ a Minisztertanács Tanácsi Hivatala tárcaközi bizottságának titkára, CsoUi Daröczi József, az Országos Ci­gánytanács elnöke és Várady Géza, a Pest Megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottságának a titkára. A cigányság sorsa súlyos előítéletektől terhes. Annak da­cára, hogy mind többen és többen illeszkednek be a társada­lom megszabta rendbe, számolják föl a százados elmaradott­ságból következő szokásokat, életmódot. Az elmúlt 13—20 esz­tendő a kívülálló számára talán nem mutat föl látványos eredményeket, a tények azonban amellett szólnak, hogy dön­tő változások következtek be a cigányság életében. Mert Igaz ugyan, hogy a cigánygyerekeknek ma is csak a fele végzi el a nyolc általánost, de a hetvenes évek elején még az egész cigányságnak a fele analfabéta volt. S éppen az alacsony is­kolai végzettség az oka, hogy ötven százalékuk segédmun­kásként dolgozik. Minél többen végzik el az általános iskolát vagy a szak­munkásképzőt, minél többen dolgoznak rendszeresen, annál inkább változik szemléletük, életmódjuk. Számokban Is érzé­kelhető például a családtervezés hatása: csökken a születé­sek száma. S amíg megyénkben még a 80-as évek elején 71 cigánytelep létezett, ma már csak ötven. A Magyarországon élő 380 ezer cigánynak mindössze tíz százaléka él az egész­ségtelen telepeken. A változás sokak szemében lassúnak tűnhet. Maguk a cigá­nyok azonban joggal vallhatják, hogy történelmük során so­ha ennyit nem Javult sorsuk, mint e néhány évtizedben. Pon­tosan tudják ezt a találkozó résztvevői Is. Sőt, ök éppen azt nehezményezik kissé, miért beszélnek nekik beilleszkedésről, hiszen ők dolgoznak, rendes otthonuk van, úgy élnek, mint bárki más e hazában. Közülük sokan nem is vállalnak kö­zösséget társaikkal, akik még nem jutottak el erre a szint­re; s még azt is igyekszenek elfeledni, hogy maguk is cigá­nyok. Érthető törekvés: ebben látnak lehetőséget arra, hogy az előítéletektől megszabaduljanak. Pedig sokkal többet tehet­nének ezért a célért, ha éppen saját életüket mutatnák föl példaként azoknak, akiknek még beilleszkedési gondjaik van­nak. S éppen ezek a klubok kínálják erre az egyik legalkal­masabb fórumot. Mert a cigányklubokra azért van ma szük­ség — ahogy Csolü Daróczi József fogalmazta —, hogy 25—30 év múlva már ne legyen rájuk szükség. M. Nagy Péter — A véleményem? Na, ezt hallgassa! S már mondja is indulato­san, sietősen fűzve egymásba szavait Farkas Ferenc, a Cse­pel Autógyár üzemfenntartó gyáregységének művezetője, a villamosüzem főbizalmija. Pél­dául arról, hogy mennyit ér a főmunkaidő alatt folytatott tevékenység. Hiszen három és fél évtizede van a gyárban, s törzsgárdista múltját is „csak” 5 ezer forintra becsülték, a fi­zetése sem éri el a 6 ezer 200 forintot. A vállalati gazdasági munkaközösségben pedig jó hónapban ugyanennyit keres­het tisztán. Igaz, idén még nem volt ideje pecázni. — Csoda-e, ha a legjobban dolgozók kevesebb figyelmet fordítanak a szakszervezeti munkára, a brigádmozgalom­ra? — kérdi szinte önmagá­tól, de rögtön folytatja is a morfondírozást: — Pedig a brigádvállalásoknak is eleget tesznek a vgm-tagok. Hogy is van ez? Talán a brigádnak is olyannak kellene lennie, mint a munkaközösségnek. Hogy a főmunkaidőben a jó teljesít­ményt és a jó szakembert, akár kétkezi dolgozó, akár mérnök, fizessék meg. Talán akkor nem lenne gond az utánpótlással. Mert így nem sok perspektívát látnak ma­guk előtt a fiatalok. Pedig kell nekik a példakép ... Okkal mondhatja ezt Far­kas Ferenc, a hétszeres kivá­ló dolgozó, aki szakszervezeti munkájáért SZOT-oklevelet is kapott, s aki elkötelezettségét azzal is kimutatja, zakójának hajtókáján két jelvényt visel: a gyárét és a vasasszakszer­vezetét. Szigethalmon — akkoriban még Tökölhöz tartozott e te­rület —, tehát helyben szüle­tett. Itt töltötte az életét. Ré­szese volt az autógyár újjáépí­tésének, azután itt volt ipari tanuló. Villanyszerelő lett, s ahogyan mondjja szakmát 'Most 'is. riapánta tanüfja. Ezer- kilencszázhatvanháromban lett bizalmihelyettes, majd bizal­mi, 1970-től pedig már válla­lati szakszervezeti tanácstag és a műhelybizottság titkára. Most augusztusban ismét fő­bizalmivá választották, s a dol­gozók küldöttnek is delegálták a szakszervezetek megyei ér­tekezletére. Szót emel — most is, mfg beszélgetünk —, amiért olykor lapos a bizalmi csoportérte­kezlet. S hogy mi van emö- gött? Aligha az, hogy a tag­ság unatkozni akar. Inkább az: nemigen érzik, hogy a bi­zalmijuk vagy főbizalmijuk látványos eredményeket érhet el néhány ügyben. Vegyük például az üdülő jegyeket. Leg­utóbb is 60-an pályáztak a három vállalati üdülői helyre. Tavaly a kétszáz emberre ösz- szesen 12 családos, főszezoni SZOT- és vállalati beutaló ju­tott. A többit pedig, lévén a dolgozók zömének iskolás gyermeke, hiába is küldik, nem kellenek azok az embe­reknek. Azután megint a fiatalok, pontosabban a lakásuk. Szó volt már a keresetekről, ugyan melyik pályakezdő fiatal tud saját munkájával 200 ezer fo­rintnyi beugrót előteremteni? — kérdi bosszúsan. Márpedig az is perspektíva kérdése: bol­dogulhat-e az ember a 8 órai munkájával, vagy sem. S ha azt látja: könnyebben, többet kereshet a szolgáltatásban, a vendéglátásban, vagy másutt, miért is választaná a vasipart? S ismét a lényegnél vagyunk — akár fizetésről, akár brigád- mozgalomról, akár vgm-ről, akár példaadásról essen is szó — a munka becsületénél. Farkas Ferenc szerint ez min­den lényeges kérdés kulcsa ma a gyárban, s nemcsak ott... ★ A Pest megyei postásokat a hivatalból jelenlevő területi szakszervezeti titkár mellett Kovács László, az 1. számú postahivatal gazdászati elő­adója képviseli a Szakszerve­zetek Pest Megyei Tanácsának küldöttértekezletén. Családjukban hagyomány a postás hivatás; a nagymama, az édesanya nyomdokait kö­vetve itt talált kenyeret ő is és öccse is. Kovács László érettségi után két helyre is jelentkezett, a katonatiszti is­kolára és a postához. Ez utób­bitól hamarabb kapott értesí­tést, így ott kezdte meg a fel­nőtt életet, postás segédtiszt­ként. Mindez 1966-ban tör­tént. A váci postahivatalhoz 1975-ben került, oktatótiszti beosztásban. 1983-ban végezte el a postatiszti iskolát, így az a terve is valóra vált, hogy tiszt legyen, ha nem is katonamun­dérban. — Nem bántam meg, szere­tem ezt a munkát, amit az bi­zonyít a legjobban, hogy jö­vőre ünneplem a húszéves ju­bileumomat — mondja a fia­talember. És nem csupán a munkát érzi magáénak, de a közössé­get is, amelyben és amelyért hosszú évek óta tevékenyke­dik. Tizenhárom éve már an­nak, hogy belépett a pártba, az ifjúsági mozgalomban is viselt felelős tisztséget; 1975— 77 között KISZ-titkár volt. 1977 óta pedig a váci körzeti szakszervezeti bizottság titká­ra. Nem könnyű megbízatás ez, hiszen 40 szétszórt helyen működő hivatal tartozik hozzá négyszáz taggal és száz nyug­díjas postás is őt keresi meg gondjával, bajával. — Elvileg a munkaidőm fe­lében függetlenített vagyok, a napi négy óra el Is kelne a szakszervezeti teendőkre, csak­hogy a gazdasági munkámat sem végzi el helyettem más. Így aztán haza-hazaviszem a benti elintéznivalót. Egyéb­ként a mostani választások óta a pártvezetőségünknek is tagja vagyok, valamint öt éve a Szakszervezetek Pest Me­gyei Tanácsába is beválasz­tottak.'Ez amellett, hogy meg­tiszteltetés. sok hasznos infor­máció forrása is számomra, A kék Duna már rég nem kék Dömös itt az Achilles-sarok „Tudatlansággal vagy gon­datlansággal jelentős és visz- szafordíthatatlan károkat okozhatnak a szárazföldi kör­nyezetnek, melytől életünk és jólétünk függ. Viszont isme­reteinket elmélyítve és oko­san cselekedve mi magunk biztosíthatjuk prosperitásun­kat, jobb életfeltételeket az emberiség szükségleteinek és törekvéseinek jobban megfe­lelő környezetben.” (Részlet az ENSZ környezetvédelmi kon­ferenciájának 1972-es stock­holmi nyilatkozatából.) Kábelek föld alatt Valóban a tudatlanság vagy a gondatlanság hibájába es­nénk, ha a Duna hazai szaka­szának életébe kellő átgondo­lás híján avatkoznánk be. Többen vitatják és kérdőjele­zik meg manapság is a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének létjogosultságát, annak ellenére, hogy augusz­tusban megszületett a minisz­tertanácsi határozat a kiemelt beruházás munkálatainak meg­kezdéséről. Alapvető tehát, hogy a lakosság ismerje, vi­lágosan értse, mennyire át­gondolt ez a döntés. Az ellen- véleményüknek hangot adók többsége környezetvédelmi okokra hivatkozik, ezért kér­tünk interjút Reményi Péter­től, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal elnökségi tanácsadójától. — Folyóink szabályozásának tervei meglehetősen régiek. A kezdetek Széchenyi, Vásárhe­lyi, Andrássy nevével fémje- lezhetők. A második világhá­ború után, az ország villamo­sításának hajnalán tűztük zászlónkra a vízi energia hasz­nosításának szükségességét. Azóta több kötetnyi tanul­mányterv született. Elkészült a hazai beruházások történe­tében először az a komplex hatásvizsgálat, amely a nagy­marosi vízlépcsőrendszer meg­épülésének várható következ­ményeit taglalja. Milyen vál­tozásokat hozott ez az elem­zés a korábbi tervekhez ké­pest? — Tárcaközi bizottság ala­kult, utasítására tizenhat kü­lönböző intézmény harminc- három feltáró vizsgálatot vég­zett. A régi tervekből továb­bi ötven dokumentációt von­tunk be. A vaskos anyagot víz­ügyi, környezetvédelmi és me­mart városunk más szakmájú szakszervezeteivel is kapcso­latom van a munka során és olyan tapasztalatok birtokába jutok, amelyek jól kamatoztat­hatók nálunk is. Ami viszont saját tapasztalat: a tisztség­viselőoktatásban nagy súlyt kell helyezni a bizalmiak kép­zésére, arra, hogy önállóbban dolgozzanak. A mi esetünk­ben ez azt jelentené, hogy az emberek nem engem hívná­nak egyenként — ahogy ez most van —, hanem a bizalmi tolmácsolná csoporttagjainak gondját, lehetőleg csak akkor, ha ő maga valóban nem tud eljárni az ügyben. Kovács László egyébként ott van azok között a jelöltek között is, akiket a postások kongresszusára delegálnak. — Részt vettem már az elő­zőn is — emlékezik vissza mo­solyogva. — Jelentkeztem hozzászólásra és bevallom, szörnyen izgultam. Gombóccal a torkomban vártam: most szólítanak. Ám nem került rám sor és a végén érdekes módon sajnáltam, hogy nem mondhatom el élőszóval mind­azt. amit a közösség rám bí­zott. A kongresszus dokumen­tumában azonban benne volt és ez igen jó érzés. Nem rózsás manapság a postások helyzete. Kevés az ember, kevés a pénz, annál több a kritika, amit egvolvan vérbeli postás, mint Kovács László is, bizony nehezen vi­sel el. A maga terü'ctén, po­litikai és társadalmi munká­jában éppen ezért azt tartja az elsőrangú feladatnak: úgy dolgozzanak valamennyien, hosy egyre kevesebb legyen a szolgáltatásaikat ért jogos pa­nasz. Sz. T. zőgazdasági szakemberek, va­lamint a Magyar Tudományos Akadémia biológiai, ökológiai kérdésekkel foglalkozó szak­emberei értékelték. Megtár­gyalta az Országos Vízügyi Hivatal, az Akadémia elnök­sége és a mi hivatalunk több­ször is. Ilyen előzmények után született a kormány határo­zata, tehát mindenki véle­ményt mondhatott a döntés előtt. A komplex hatásvizsgá­lat teljes anyagát megküldtük Győr-Sopron, Komárom, vala­mint Pest megye párt- és ta­nácsi vezetésének. Sok válto­zás van a tervekben, most csak néhányat: hivatalunk kérésére a Kertészeti Egyetemen ké­szült egy tanulmány, amely a létesítmény tájba illesztési gondjaival foglalkozott. A víz­ügyi tervezők ennek megfele­lően az egyenes, magas part­fal helyett lágy, ívelt vezeté­sű, természetbe illő megoldást választottak. A légvezetékek helyett a föld alatti kábeleket hagytuk jóvá. A szivárgó­rendszerek a vízutánpótlást, a természetes tisztulást biztosít­ják. Hangsúlyozni kívánom, hogy az elképzeléseket a víz­ügyi tervezők folyamatosan finomították, sok esetben ma­guk terelték kedvező irányba a javaslatokat, szorgalmazták a változtatásokat. Fejni nem szabad — A Tisza szabályozásával 1,5—2 millió hektár termőte­rületet nyert az ország, ami a ma művelt részeknek mintegy 30 százaléka. Hasznossága vi­tathatatlan, hiszen jelenlegi kivitelünk több mint 60 szá­zalékát mezőgazdaságunk ad­ja. A Tiszán épült vízlépcsők után mórt a Duna vizét fog­juk igába, mert az országnak égető szüksége van az ener­giára. Környezetvédelmi szem­pontból-hogyan érXikelhgt&gz. a törekvés? — Norvégia energiatermelé­sének 90 százalékát a vízi energia adja, Ausztria poten­ciális vízerőkészletének mint­egy 70 százalékát hasznosítja és sorolhatnám még. Ügy vé­lem, a Duna ajándékát bűn nem kihasználni. Ha a lehe­tőségek közül választani kell, erre érdemes tenni a voksun- kat. Mert az atomerőmű épí­tése költségesebb és el kell he­lyezni a radioaktív hulladékot, a hőerőművek környezetká­rosító hatására pedig Déldaaz egész Mátraalja. Hozzáteszem azonban, hogy a kiemelt be­ruházást fejni nem szabad. Magyarul: az érintett Duna- szakaisz mentén levő települé­sek, az ott működő gyárak már most is szennyezik a vi­déket. a fejlődés pedig továb­bi gondokat vetne föl a víz­lépcsőrendszer megépülése nélkül is. A munkálatok meg­kezdése előtt, az építkezés ide­jén, az első turbinák műkö­désbe állításakor és teljes üzemi körülmények között is vizsgáljuk és ellenőrizzük a környezetre gyakorolt hatást. Szakértők bevonásával dol­gozzuk fel az adatokat és to­vábbi kutatások is elkezdőd­nek. — A „kék" Duna már rég­óta nem kék a szennyeződé­sek miatt. A Szigetköz ka­vicskúpjai nyílt gödrök, ame­lyekbe minden akadály nél­kül érkezik a méreg a mező- gazdasági revülőgépekből. Va­jon a vízlépcsőrendszer mi­lyen hatással lesz c vidékre? _ — Nem háborítatlan ártéri őserdőről, hanem egy telepí­tett növényvilágról beszélhe­tünk, amely kétségtelenül a nemzetközi érdeklődés hom­lokterében áll. mert ritka fész­kelő és vonuló madarak élet­tere. A tervek természetesen erre is figyelemmel készül­tek. A következő évben egy 8000 hektáros tájvédelmi kör­zetet jelölünk ki. Itt és a töb­bi részen is egyértelműen ja­vulnak az életfeltételek, ha megépül a vízlépcső. A ter­vezők kidolgozták azt a uíz- kormányzási rendszert, amely a jelenleginél sokkal bizton­ságosabbá teszi a mennyiségi és minőségi vízellátást. A du- nakiliti tározóból a zsilipeken szűrt, nyers vizet tudnak min­den mellék- és holtágba jut­tatni, sőt arra is mód nyílik, hogy nagy szárazság idején — előzetes értesítéssel — el­árasszák a területet. Ebből adódik az is, hogy lényege­sen több mezőgazdasági terü­let vonható öntözés alá. mert a főműveket mindenütt ki­építik. Híd a hegyek között — Többen fejtették ki azt az aggályukat, hogy a bősi erőmű csúcsra járatása miatt a Duna kilép majd a med­réből. A szakemberek egyér­telműen kijelentették: a moz­gás a mederben játszódik le, az ingadozás pedig ökológiai katasztrófát semmiképp sem okoz, hiszen a természet al­kalmazkodik a megváltozóit feltételekhez, példa erre a tengerpart. Sokkal érdeke­sebb kérdés a parttisztaságé. — Amit a vízbe beledobál­nak, az az apály jellegű moz­gásnál természetesen napvi­lágra kerül, tükrözi azt, hogy az emberek valóban óvják-e a máskor annyira féltett víz minőségét. Fizikai tény: ha alacsony a vízállás, a háttér­területekről érkező víz a fo­lyóba jut, fordított esetben a Duna kifelé nyomja azt. Tu­dott dolog az is, hogy a hát­térből szivárgó vizek szennye- zettebbek, mint a folyó vize, tehát magas vízállásnál egy­fajta felhígítási folyamat ját­szódik le. A tétel duzzasztott vízszint esetére is igaz, vagy­is a beruházás megvalósulá­sa feltétlen kedvező hatással lesz a vízminőségre. — Az ügy ellenzői közül né­melyek máshová képzelték el a nagymarosi gátat, mások esetleg földrengésre, árvízre gondolva nem akarják az épít­kezést. ön hogyan vélekedik erről? — Hangsúlyozom, hogy a téma lezárt, nem vitatható. A •döntést' a vizsgálati eredmé­nyek ismeretében mondta ki a kormány. Á statikai terve­zés természetesen figyelem­mel volt az MTA Földrengés- jelző Obszervatóriumának szakvéleményére is. A tározó maximális vízbefogadása sem mi kép sem okoz ss^fnot- tevő változásit a mélységi,nyo­másviszonyokban. Árvíztől sem kell tartani, msrjt a vízmennyiség, ami az „adott napon lépett a Dunába, ugyan­azon a napon át is fut a nagy­marosi gáton. Ha az érkező vízhozam meghaladja az üzemvízcsatorna szállítóké­pességét, akkor a nagy vizeket az öreg Duna-meder vezeti1 le. Azt, hogy a gát végül is Nagy­marosnál épül, a dömösi szik­lazátony szabja meg. Kirob­bantása — ha egyáltalán ká­rok nélkül megoldható— két­milliárd forintba kerülne. A zátony Achilles-sarka a hajó­zásnak. mert az adott helyen veszélyes az átjutás az ala­csony vízállás és a szűk ha- józóút-szálesség miatt. Ha a vízlépcső megépül, az ország végre eleget tesz a Duna Bi­zottság e témával foglalkozó 1943-as határozatának. — A lakosságot talán az ir­ritálja a legjobban, hogy meg­változik a táj használati érté­ke. Érthető, hogy az az ember, aki évtizedek óta él a vidé­ken. és háza most szanálásra kerül, bizonytalanul tekint a jövőbe. Hogyan lehet kárpó­tolni őket, illetve a Dunaka­nyarba kirándulni, pihenni já­rókat? _ — Az átzsilipelésre váró ha­jók miatt valóban megszűnik majd Nagymaros alatt a part­használat lehetősége, az ottani épület- és telektulajdonosokat napi áron kártalanítják. A gát és a tetején megépülő út viszont összeköti a Börzsönyt a Pilissel, s egyben tehermen­tesíti a fővárost is. Az épít­kezés idején nyilván keveseb­ben pihennek majd ott. na­gyobb forgalom várható a Rác- kevei-Duna-ágban, vagy a Ve­lencei-tónál. A beruházás el­készülte után viszont például a pilismarón deltának, de más öblözeteknek köszönhetően is, a jelenleginél több kulturált hely várja majd a vízi spor­tok szerelmeseit, a strandolni, pihenni vágyókat. — Köszönjük az interjút. Fazekas Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom