Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

1985. NOVEMBER 18., HÉTFŐ 5 ilTv-FIGYELŐÉI Múzeumban Verőcemaroson a Gorka-mú- zeumban megcsodálhatjuk a művész jellegzetes kerámiáit. Ám az emlékház berendezői nem csupán az alkotásokat tárják az érdeklődők szeme elé, megnézhetjük a mester használati tárgyait is. Felvéte­lünkön azt a korongot láthat­juk, amely még ma is műkö­dik, ha megforgatják Erdősi Ágnes felvétele A ma embere 175 esztendő múltán is fejet hajt a nem­zeti himnusz zeneköltője, a magyar opera megteremtője előtt. Emlékezik az eladómű- vészre, a Nemzeti Szíhház első karnagyára, Pest-Buda magyar zenei életének fárad­hatatlan szervezőjére. Az ope­rai rendezőre, fözeneigazgató- ra, a filharmóniai hangver­senyek és az országos dalos- szövetség egyik életre hívó­jára. Megidézünk, Erkel Ferenc, mert számos okirat tanúsága szerint a család nyaralója állt e helyen, ahol most em­léktáblát állít az utókor. Tisz­teleg a kegyelet virágaival és fejet hajt az emlék előtt. Büszkén teszi, mert ha ki­csiny szállal is, de a zeneiro­dalom géniusza kötődött a vi­dék csöndjéhez, gyakran meg­pihent e nyaralóban. Az esti szürkületben fel­lobbant fáklyák fénye vezeti a múltidézőket abba az épü­Baiál. Egyelőre még csak sokfelé hirdetgetik, de sehol sem gyakorolják az eutaná­ziát, azaz a kegyes halál osz­togatását. így aztán azok is mindaddig élnek, amíg a lé­tezés legparányibb szikrája el nem hamvad bennük, akiknek utolsó hónapjaik, heteik csu­pa kín, merő szenvedés. Ezek közül a megpecsételt sorsú szerencsétlenek közül is számosán szokták megkísérel­ni, hogy önkezükkel vessenek véget testi borzalmaiknak, ám még többen vannak azok, akik bizonyos lelki bánatok miatt nyúlnak ahhoz a bizonyos méregpohárhoz. Magyarország köztudomá­súan a listavezetők közé tarto­zik az öngyilkossági statiszti­kákban, így hát nem cso­da, hogy a televízió időről időre szóba hozza ezt az igen­csak kétes hírű' dicsőségün­ket. Most, pénteken késő este például egy bő órán át csak erről a magunk pusztításáról nyilatkoztak az érdekeltek: azok is, akik már megpróbál­tak kilépni ebből a földi va­lóságból, meg azok is, akik valamiképpen igyekeznek visz- szatartani vagy visszavezetni az ilyen elrugaszkodókat, te­hát ideggyógyászok, pszicholó­gusok. letbe, amely méltán viseli az Erkel nevet. A művelődés há­zában, kiállított korabeli do­kumentumok, tárgyi emlékek között, és a ma élő Erkel-le- származottak társaságában még közelebb került a szívek­hez a magyar zene szellemi óriása. Amikor művészi tol­mácsolásban csendült fel a Palotás, a Napköszöntő bor­dal, László áriája és Kölcsey Himnusz ctmű költeménye, mindannyian még erősebben éreztük a magyar nemzethez való tartozásunkat. Megidéztünk, Erkel Ferenc. Budakeszin, ahol nem hagyták veszni az emlékeket, ahol a lakosság segítő közreműködé­sével apostolkodott a helyi szépítő egyesület. Azért a házért, amely a család nya­ralója volt, azért az emlék­tábláért, amely 1985. novem­ber 16. óta ezt mindén arra járóval tudatja. F. E. Akik csak egy picit is fi­gyelemmel kísérik az öngyil­kosságot, mint tömeges tüne­tet, jól tudhatják, hogy Ma­gyarországon Csongrád me­gye, és ott is a volt szegedi járás vezet statisztikusan is kimutatva. Logikus lett volna hát, hogy oda költözik le a Moldova Ágnes szerkesztő­riporter vezette televíziós stáb, s onnan, a déli végekről kiindulva igyekeznek megfej­teni ezt a tragikusan nagy tit­kot. Ehelyett azonban csak a ködökben tapogatóztak, azaz itt is faggatóztak egy kicsit, meg amott is villogtatták mik­rofonjaikat. Akik lankadó fi­gyelemmel végignézték A meghívott halál című összeál­lításukat, azok jól tudhatják, hogy sem egyetlen helyszín neve, sem pedig egyetlen meg­szólaltatott kiléte nem derült ki abból. Mondhatni, fantom­monológok sorjáztak fantom­hátterek előtt. Mivel pedig a zűrzavaros tartalomhoz rosszul gomboló­dó forma is szokott járulni, Moldova Ágnesék ebbe a hi­bába is beleestek. Elkezdtek művészkedni: hol jelképes — egymáshoz közelítő — kezeket mutogattak, hol meg szintén szimbolikus vad futását a pa­pi gimnáziumból revütáncos­sá avanzsált fiatalembernek. Hát ezek a betétek semmikép­pen nem illettek bele ebbe a keserű számadásba. Mert ahe­lyett, hogy rendet teremtettek volna a fölvételek káoszában, csak még tovább sűrítették azt. így lett belőle végül egy kétségkívül jó szándékkal ösz- szeállított, de nyesetlen, diri- gálatlan, alig-alig fogyasztha­tó kevercs. Kabaré. A nézők túlnyomó többsége már régóta csak le­gyint a Telepódiumra, s ha megbámulja, csak azért te­szi, mert így tudja elütni a Híradó utáni időt. Most, szom­baton azonban mintha meg­táltosodott vóíné é£ a 'rutin-'“ viccelődései miatt már leírt sorozat. Nemcsak hogy vé­gig lehetett nézni, hanem al- kalmamkint igen jókat lehe­tett nevetni rajta. A változás titka: a rádiókabaré szerzői közül toborozták ennek a Mindent egy helyen! című kavalkádnak a poérames- tereit, s azok a kamerák előtt is kitettek magukért. A szí­nészek is élvezték a nívósabb szövegeket, így aztán a pub­likum is kellemesen csalódott. Soha rosszabb tévedést... Akácz László Emléktábla a nyaralón Megidézünk, Erkel Ferenc Szépen magyarul — szépen emberül Bemegy a magyar a trafik­ba: — Egy Szopiánét kérek. Erre a trafikos: — Egy Szofiánét kér a kedves vevő. A magyar: — Nem, egy Szopiánét! A trafikos: — Igen, egy Szofiánét. A magyar föladja a küz­delmet, mert szenvedélyes dohányos, lepengeti a pénzt a Sopianae nevű cigarettáért. Bemegy a latin légionárus az aquincumi főparancsnok­hoz: — Tisztelt parancsnok úr, el szeretnék menni Sopianae- ba három hé .Te, meg akarom látogatni Terentius Scaevola Justinianus barátomat, akivel a bergengóciusok ellen for­gattuk a vasat. A jó öreg légionárius nem Szofiánéba — Szopiánéba kér elbocsátást. Nem is sejti, hogy egyszer a huszadik szá­zadban az ő kedves Terentius Scaevola Justinianusának a városát magyarok fogják lak­ni, hogy egyszer azok a ma­gyarok dohányozni fognak, hogy Sopianae-ből Pécs lesz, abból a cigarettából pedig, amit Sopianae-ről fognak elnevezni, Szofiáné lesz a trafikosok meg a dohányos-ok sokadalmának a nyelvén. Minden doboz cigaretta ká­ros az egészségre: a Kossuth is, a Munkás is, a Mar'boro is. a Gauloise is — a Sopia­nae is. Légcsőhurut, köhögés, krákogás, rák, de ha á tra­fikban Szofiánét vagy Szofit kérnek a nikotinosok, s Szo­fiánét, Szofit adnak a bolto­sok, az egyáltalán nem káros az egészségre, a tüdőt, az ereket nem rombolja, a fület azonban igen is sérti, már­mint azokét, akik a latin szavak kiejtésének a szabá­lyait ismerik. A latinban a ph-betűkaiposolat f-hangot je­löl, Sopianae, vagyis a mai Pécs pannon nevében viszont nem ph, hanem p+i van, te­hát Szopiánének kell monda­nunk. A Szofiáné, illetve' a Szofi a bolgár főváros meg az isztambuli Hagia Sophia (Hágia Szófia) templom nevé­nek a hatására terjedhetett el. A híres francia színésznő, Brigitte Bardot nevét általá­ban Bridzsit Bordónak szok­ták mondani, holott a fran­ciában nincs is dzs — olasz hatásra gyanakodhatunk, az olasz filmek révén ugyanis nagyon sokan tudják, hogy a g-j-i betűkapcsolat kiejtése dzsi. Mi a közös a három példá­ban? A tudálékosság, a fél­tudást fitogtató, illetve átve­vő nyelvi magatartás? A magyar trafikos, a ma­gyar mozinéző, az aquincumi légionárius nem tudós, nem nyelvészkedik, a mesterségét végzi: elad; szórakozik, me­sél egy szép keblű sztárról; vitézkedik — úgy használja a szavakat, ahogy a többiek, ahogyan a nép. A nép, amely megteremti nyelvét, ám eköz­ben formálja is, a magáévá alakítja például az idegen szavakat. A Szofi, á Szofiáné, a Bridzsit, a Bad viszont se nem nyelvteremtés (szóterem­tés), se nem anyanyelvivé való szabászat — a . három mintában egy a közös vonás: tudok is valamit, meg nem is, de azért úgy teszek, mint­ha én mindenkinél mindent jobban tudnék. Dobozainkra fölírandó: „Az erőszak káros az egészségre!” ★ „Hazajöttem Tamásira ..." „Asotthalmán így ünnepel­nek ...” A televízió adásaiból jegyeztem fel e két mondat- töredéket. Egyik megyei hír­lapunknak ugyanabban a szá­mában olyan eseményekről esik szó. amelyek Nagykállón, illetve Nyírlövőben történtek. Helyesen így hangzanak e településnevek a fenti monda­tokban: Tamásiba, Ásotthal­mon, Nagykállóban és Nyír­lövőin. Hát nem mindegy az, hogy a településnevekhez bel­ső (-ból, -bői, -ban, _ben, -ba, -be) vagy külső helyviszony- ragokat (-ról, -ről, -n, -on, -en, -ön, -ra, _re) teszünk? Az igénytelenebb mindennapi nyelvhasználatban sokat meg­engedhet magának az ember. Vannak helyi nyelvszokások is. Például Szabolcsban szinte mindenki, akinek Kisvárdán van dolga, Várdába utazik, Komárom megyében pedig Tatába a köznyelvi Vandára és Tatára helyett. Képzőművészeti verseny Dunakeszin Álom a mesebeli csodamadárról A dunakeszi művészeti na­pok keretében hatodik alka­lommal rendezték meg a hét végén az iskolások képzőmű­vészeti versenyét. Ezúttal a szervezők újítottak, hiszen a körzetből — Fótról, Gödről — is meghívták az ügyes kezűe­ket. Ötven diák mutathatta be tehetségét, szabadon választott téma és műfaj segítségével. Miközben a dunakeszi kettes számú általános iskola tan­termeiben lázas munka folyt, a többiek műsorral szórakoz­tatták a vendégeket. Testvér­múzsák találkoztak ily módon. Az irodalmi színpadosok a költészet remekeiből válogat­tak. A legkisebbek gyerekjá­tékokat mutattak be, míg a nagyobbak komolyzenei rész­letek tolmácsolására vállal­koztak. Kiszoruló tantárgyak Technicizálódó korunkban meglehetősen kiszorultak a művészeti tantárgyak a tan­menetekből. Irodalom-, ének­és rajztanárok aggódó szavai­ra érdemes lenne jobban fi­gyelni. Amikor csak alkalom adódik, elmondják: a jövő ge­neráció élete szegényedik el, ha a művészeti tárgyakból nem kapnak megfelelő ízelí­tőt. Ott, ahol néhány pedagó­gus szívügye mindez, a tan­órákon kívül próbálkozhat­nak. A dunakeszi kettes isko­lában évek óta mindennapi program, hogy az érdeklődők bekapcsolódhassanak valame­lyik művészeti csoport életé­be. — A mi körzetünkben sok a gyerek — mondta Zupán Lászlóné igazgató. — A szü­lők reggeltől estig dolgoznak, a gyerekek java délutánonként csak csellengett. Néhány esz­tendővel ezelőtt számunkra az volt a legfontosabb, hogy va­lamivel lekössük őket. Egy- tnSü után jöttek létre a mu-r veszeti szakkörök, ahol a fog­lalkozások kötetlenek. Nem érzik iskolában magukat diák­jaink. Néhány hónappal ezelőtt megnyitottuk a pincét is. Itt a kondicionálóterem mellett sikerült egy keramikus- és egy kis szobrászműhelyt ki­alakítani. Fontos, hogy meg­ízleljék a gyerekek az alkotás gyönyörűségét, hogy megmu­tatkozzon a tehetség. Ám az sem mellékes, hogy egy élet­re meghatározó emlékeket sze­reznek. Ugyanakkor a tanár— diák • kapcsolatnak is sajátos Színek választéka A külföldi város- és köz­ségnevekhez, a hazaiak közül az -i, -m, -n, -ny végűekhez, a -falu és -szombat utóta- gúakfhoz belső helyviszonyra- got kell tenni. Tehát London­ban, Bécsből, Belgráidba, Ta­másiba, Komáromból, Tihany­ba, Debrecenben, Leányfalu­ba stb. Az -j, 4, 4y, és -r vé­gűek esetében ingadozás ta­pasztalható, ez azonban nem olyasféle, hogy jó melléjük a belső és a külső helyrag egy­aránt, hanem egyesek mellé a nyelvszokás belső, mások mel­lé viszont külső helyragot kí­ván. A más hangokra végződő településnevek, továbbá a -ha­lom, -hegy, -hely, -patak, -szi­get, _-vár, -várad ujótagúak külső helyragokat kapnak: Makón, Csongrádon, Hegyes­halomra, Sárospatakról, Vas­várra, Pécsváradról stb. A -vár, és -hely utótagú ne­veknek a választékos nyelv- használatban a hol kérdésre él még a -t, -tt rágós alakjuk is: Magyaróváron, Kaposvá­rott, Vásárhelyt, sőt a -tt ra­got a Győrött, Pécsett, Vácott alakokban is használjuk. A helyhatározóragok keve­rése, helytelen használata fél­reértésre is vezethet. Más do­log Velencében élni, mint Ve­lencén, s más Csongrádban járni, mint Csongrádon. A belső helyragós alak külföldi helynév (Velencében) vagy megyenév (Csongrádban), a külső helyragós alak hazai te­lepülésnév (Velencén, Csong­rádon.) A helyragok használatának ismerete is beletartozik anya­nyelvi műveltségünkbe. K. S. formája alakulhat ki, ami megpezsdítheti a tanórák me­netét is. Szín és harmónia Festészet, szobrászat, grafi­ka — a képzőművészet ezen területeit próbálgatták a ver­senyzők. Befejezés előtt né­hány perccel Deák Boglárka, az egyes iskola ötödikese már a rajzokat rendezgette. Szép szín- és harmóniavilág jellem­zi az összes változatot (Nem veletlen, hogy kategóriájában első lett.) — Csodamadarat festettem — felel a kérdésre, miközben csodálkozó őzikeszemével fel­tekint. — Ez a madár olyan, mint a mesékben: sok minden­re képes, amit mi el sem tu­dunk képzelni. — Mi leszek, ha nagy le­szek? — gondolkodik el Fül- kom Zoltán, miközben a linó­metszeten az utolsó vonásokat ig&zítgatja. — Nyolcadikos va­gyok, .most már meg. keil -ala­posad gondolni. Valószínű,' hogy autószerelőnek csapok fel. A linómetszést az iskolá­ban tanultam, nagyon szere­tem. — óvónő-szakközépiskolába járok Főtan — mutatkozik be Ágoston Gabriella. — Ügy ér­zem, közel áll hozzám a szob­rászat ám bizoáyáísa mindig megmarad hobbiszinten. Leg­szívesebben embert' ábrázolok — természetesen . .a magam módján. Később óvónőként mindezt továbbadhatom, hi­szen a gyereknevelésnél mindez nélkülözhetetlen. Tehetségkutatás is — A, kicsinyek a rajz, a for­mázás segítségével fejezik ki önmagukat — szól Szalay Ág­nes pedagógus. — Nem vélet­len, hogy a pedagógusok, a pszichológusok ezek alapján a gyerek énjét is vizsgálják. Ké­sőbb sokkal inkább a gondola­tok kifejező eszközévé válik. A tanárnak mindenképpen gond az irányítás, hiszen szubjektív dolgokról van szó. Szerintem mindenkinek saját magának kell kialakítania a képet, hogy mi tetszik neki. Mindezek mellett fontos az esztétikai nevelés, a technikai tudás át­adása. Lengyel István, a kettes is­kola rajztanára úgy érzi, hogy csak nagyon élőkészítetten és nagyon igényesen lehet egy ilyen versenyre készülni, le­bonyolítani az eseményt. Az ünnepélyesség mellett a részt­vevők érezzék, hogy nagyon fontos a munkájuk. Nem tit­kolja el azt sem, hogy ilyen­kor az egyik cél a tehetség- kutatás is: — Dunakeszin ez ideig meg­lehetősen kevés művész tele­pedett le — mondja. De akik itt vannak, szeretnék, ha az utánpótlás is felcsepered: e. Való igaz, hogy az úgyneve­zett képességtantárgyakra nap-, jainkban meglehetősen kevés az óraszám. Mintha a rajz, a művészettörténet is bevonult; volna a mostohatárgyak közé. A környékről sajnos iskolán­ként csak három tanuló nevez­hetett. Jövőre nem lenne ér­demtelen elgondolkodni azon — mint azt többen ajánlott ík is az elkészült művek rög­tönzött kiállításán —, hogy többen jöhessenek. Értékmérő rangsor Szakmai zsűri értékelte az elkészült anyagot. Mindé*1':! részvétele fontos — hangsú­lyozták, a rangsorolás egyfaj­ta értékmérő, segít az eliga­zodásban. — A vizuális kultúra hát­térbe szorulása egész közmű­velődésünk gondja — fejteget­te Prókai Gábor zsűrielnök, a képző- és iparművészeti lek­torátus főmunkatársa. — A kreatív tárgyak értéke, meg­becsültsége halványul. Ezért tartom fontosnak a mostani­hoz hasonló vetélkedőket Az általános iskola szobrász kategóriában első helyezett lett Sárközi Tamás, második Zsit- nyányi Attila, harmadik Pel- Iák Tünde. A grafika kategó­riában első Fülkom Zoltán, második Pap Tibor, harmadik Erdélyi Andrea. A festészet kategóriában első Deák Bog­lárka, második Simonka An­géla, harmadik Borbás Virág. A középiskolásak között sor­rendben az első hat helyezett: Rakoviczky Margit, Győrvári Tímea, Halmágyi Júlia, Ba­logh Rita, Szenczy István és Gyepessy Emőke. Erdős] Katalin Műteremmé változott osztály Veress Jen6 felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom