Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

4 1985. NOVEMBER 16.. SZOMBAT Már röhögés motocrossversenyző Szerelők, motorosok, műhely Nyolc napon belül elkészülünk a javítással Néha leszakad az ülés A hírnév sem elég az üdvösséghez Nő a pénzes rendezvények száma Vajon kinek ne jutna eszé­be a mondás, amikor lakóhe­lyünk közlekedési eszközeiről esik szó: Nagykőrös a kerék­párok városa. Motorizáció ide vagy oda. ez a réges-fégi meg­állapítás máig sem vesztett igazából, s nem hiszem, hogy akadna valaki a helybeliek közül, aki még a távolabbi jövőt illetően is meg merné kérdőjelezni a drótszamarak sorsát. Megfogyatkoztak De ha azt mondjuk, a mo­torok városában élünk, azzal sem állítunk valótlant, a ben­zinfaló szerkentyűk is éppúgy mindennapjaink közlekedési eszközei lettek, mint a bicik­lik. Annak nem számoltam utána, vajon hány moped kis és nagy robogó száguldo­zik a körösi utakon, mind­össze a szakember becslésére hagyatkozom, aki azt mondja, jóformán minden családnak van egy a birtokában, de né­hol akad kettő, három. Szű­kösen számolva is 8—9 ezer jármű. Márpedig ez nem ke­vés. sőt a szerelőkapacitáshoz képest meglehetősen sok is. Ami azt illeti, nehéz elhin­ni, hogy e rengeteg gépre mindössze egyetlen javítómű­hely jut a városban. A Gép­gyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet motorszervize. Pedig ez a száraz valóság, nem is csoda, ha a könyökig olajos mesteremberek munka­idő után kénytelenek magukra zárni az ajtót, hogy másnapra teljesíteni tudják a rengeteg vállalást. — Mi tagadás, néha bizony előfordul a túlóra — erősíti meg Balogh István, a műhely vezetője —, különösen az utóbbi hónapokban szakadt nyakunkba a munka. Nálunk is az a gond, hogy nincs szak­ember, még e 3 főre beállí­tott műhelybe sem jut, de be­tegség miatt még ez a lét­szám is megfogyatkozott, 3 hónapig egyedül voltam. Rapi Ferenc munkatársamat az autószervizből küldték át utóbb már segítségül. — Akkor mostanában bizo­nyára sok motoros várja tü­relmetlenül jármüve elkészül­tét... — Van, akinek azonmód kellene, más nyugodtan kivár­ja azt a néhány napot. Nos. bármennyire is körmünkre akar égni a sok szerelnivaló, 8 napon belül el kell végez­nünk a szolgáltatást. Ez sza­bály. Ha ennél mégis tovább húzódik a munka, akkor al­katrészproblémákról lehet szó. A MOBlL-lal, RAMOVILL- lal elég jó a kapcsolat, a gép­részek utánpótlásában mégis adódik néha valami fennaka­dás. Az ipar, a kereskedelem keveset biztosít, a kisiparosok gyártmányai meg csapni- valóak. Kár volna szépíteni a dolgot, ez a tapasztalatunk. — S mi a véleményük a motortulajdonosokról? — Hát az eléggé változatos, közöttük is vannak, akik Szív- vel-lélekkel bánnak a jármű­vel, mások csak akkor hozzák, amikor már szét akar esni alattuk. Előfordul, hogy át sem vesszük, olyan sárosán, piszkosan állít be vele gaz­dája. — A gondos motorosnak mi a feladata a tél küszöbén? — Olajat cserél, beállítja, karbantartja a láncot, bow- dent olajoz, zsírba teszi a csapágyakat. A téli tárolás előtt ez a legkevesebb, ami­ket el kell végezni, de ezt különben is mindenki tudja. Mégis az a meglátásunk, hogy az ilyesmire bizony nagyon kevesen vetnek ügyet. — Könnyű annak, aki még a jótállást élvezi. A műhely mire vállal garanciális mun­kát? — Minden olyan motornak, ami a hazai forgalomban kap­ható, kötelező szervize van, egy évig bezárólag ingyenes a javítása. Műhelyünk feladata még a kerékpárok, varrógépek szervizelése, de ezek mellett vállaljuk a benzinmotoros szivattyúk szerelését is Ezen belül erőnk nagy részét ter­mészetesen a motorkerékpárok kötik le, sőt a magánszemé­lyek járművei mellett a ter­melőszövetkezetek szolgálati motorjait is mi tartjuk kar­ban szerződés alapján. A kívülállónak azt hiszem, örökre rejtély marad, hogy ezzel a temérdek szerelnivaló- val hogyan képes megbirkózni a műhely két dolgozója. Már­pedig, ha nehezen is, de bol­dogulnak, s még az sem mondható, hogy a , hajtásban hiba csúszik a munkába. Nem tudom, kinek mi a ta­pasztalata, én csupán a sebté­ben megkérdezett kuncsaftok véleményét ismétlem, amikor gyorsnak, precíznek nevezem a műhely szolgáltatását. Való­színű, hogy a Lajosmizséről. Tiszakécskéről meg a többi helységből ide járó motorosok sem puszta szeszélyből teszik meg rendszeresen idáig az utat. Varrógépek Balogh István nem tud, de azt hiszem, inkább nem akar erre bővebb magyarázatot ad­ni, végül is mindenkinek magánügye, hová viszi szer­vizelni járművét. Nem is idő­zünk tovább a kérdésnél, in­kább a műhely jövőjéről ej­tünk szót. — Ügy hírlik, rövidesen megolódik majd a létszámgon­dunk. s szó van arról is. hogy a szövetkezet szerződéses vál­lalkozásba kívánja adni ezt a szolgáltatást. Évente 5—600 ezer forint a műhely árbevé­tele, a magas fenntartási költ­ségek miatt nem mondható Mozgatható, gyorsan össze­szerelhető, a hagyományosnál olcsóbb üvegházak készítését kezdte meg két mérnök újí­tása alapján a dunaújvárosi Munkás Szövetkezet. A moz­gathatóságon kívül nagy elő­nye, hogy modul rendszerű, nincs külön acálváza, nem igé­nyel előre elkészített beton­alapot. Az egy négyzetméter­A monori földhivatalba évente húszezer beadvány ér­kezik az ingatlan-nyilvántar­tási, a földhasználati és a föld­mérési csoporthoz. Az összes iratok fele az ingatlan-nyil­vántartással foglalkozik, ilye­nek az adásvételi szerződé­sek, OTP-kölcsön telekre ter­helése, vagy éppen a terhe­lés törlése és egyebek, a má­sik fele földhasználattal, föld­méréssel függ össze. tiiis Mindehhez a hatalmas pa­pírmunkához hozzávehetjük, hogy évente tízezer tulajdoni lapmásolatot ad ki a hivatal, még jó, hogy mintegy két he­te nagy teljesítményű fény­másoló gépet helyezhettek üzembe, s ez rendkívül meg­gyorsítja, megkönnyíti a mun­kát, többé nem kell egyen­ként, írógéppel elkészíteni a másolatokat... Már megint a számok! Szin­te hallom, amint az olvasó felfortyan, pedig olykor rend­kívül tanulságos dolgokat ta­karnak az adatok. — Gondoljunk csak arra, hogy az előző ötéves tervidő­szak alatt több száz hektár földterületet vettek állami tu­lajdonba. Ez azt jelenti, hogy a parlagon hagyott földeket a v nzáskörzet termelőszövetke­zetei és az állami gazdaság vették át művelésre. Az utób­valami kifizetődő tevékeny­ségnek. — Búr mi személy szerint jövedelmünkre most sem pa­naszkodhatunk, de elképzelhe­tő, hogy a szövetkezettel si­kerül majd annak idején olyan egyezséget kötni, ami mindkét fél számára kedve­zőbb anyagi helyzetet te­remt. Bárhogy is alakul, egy biztos, a műhelynek ezután is dolgoznia kell — teszi hozzá sokatmondóan a motorszerelő mester, s látom rajta, hogy a szűkebb munkahely sorsa mé­lyen foglalkoztatja. Nem cso­dálom. 10 éves szövetkezeti múltjából 5 év e falak között telt el, s közben ügyes mes­tere, gazdája lett a műhely­nek. Nem csalódott — Valamikor itt, a szövet­kezetben kezdtem az életet, aztán kis időre elpártoltam máshová, de végül visszatér­tem tanulóéveim helyszínére. Ügy érzem, megtaláltam a számításomat, jó a kollektíva, a vezetőség szívén viseli a munkások ügyét. Az utóbbi években főleg a munkakörül­mények javításában tapasztal­tunk nagy fejlődést. — De azt hiszem, az ember akkor lehet igazán elégedett, ha szereti, tiszteli azt a fog­lalkozást, amit választott ma­gának. Én nem csalódtam. Le­het, hogy öröklődik ez a von­zalom, fiaim közül a nagyob­bik máris apja mesterségére pályázik. Még csak 7 éves, de már robogós motocross­versenyző a gyerek. Míklay Jenő re eső szerkezet súlya lénye­gesen kisebb a hagyományos üvegházakénál, s előállítási, szerelési költsége is kevesebb, összeszereléséhez egyébként nem kell szakértelem sem. Az üveglapok helyett alumínium­lemezekkel is lehet burkolni a szerkezetet, s így tárolásra, raktározásra használható. bi években már nem jelen­tős az állami tulajdonba vé­tel — mondta Csendes Pál, a monori földhivatal vezetője. — Tavaly is csupán nyolc hektárnyi terület esetében fordult elő, így körülbelül százötven tulajdonost érintett az intézkedés. — Az állami tulajdonba vett parlagföldek megművelése 8— 10 évvel ezelőtt még gondot jelentett, s így szinte jogosan kifogásolta a földdarab volt gazdája az intézkedést. Akko­riban az volt a művelés el­maradásának leggyakoribb oka, hogy a kis parcellákat a nagy gépekkel képtelenek vol­tak hasznosítani a gazdaságok. Ezen a helyzeten földcserékkel igyekeztünk segíteni, így gépi művelésre alkalmas nagyobb tfblák alakulhattak ki több száz hektáron, De olyan sajá­tos esetekről is beszámolha­tok, mint amilyen hosszú éve­ken át gondot okozott a gom­bai lakosoknak. Arról van sző, hogy a köz­ség lakosságának létszámához viszonyítva túlságosan nagyok voltak a zártkertek. így azo­kat nem tudták rendszeresen megművelni. Végül is 160— 170 hektárnyi zártkertet szá­moltunk föl, s került nagyüze­mi megművelés alá a terület. Ez a munka nem volt ám Ismerve a gödöllői művelő­dési központ hírét, rangját, országos visszhangot keltő te­vékenységét, az ember azt hi- hetné, hogy ebben az intéz­ményben elégedett emberek dolgoznak, akik harmonikus kapcsolatban élnek a hivata­los szervekkel, a város lakos­ságával. A valóság nem egé­szen ilyen. A ház dolgozóinak közérzete nem mondható de­rűsnek. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt úgy érzik, munkájukat bizonyos fenntar­tással minősítik, másrészt nagy nehézséget okoz a ház működ­tetéséhez megteremteni az anyagi feltételeket. Az utóbbit permanens gondnak nevezte az intézmény igazgatója, ami­kor beszámolt a megnyitás óta végzett munkájukról a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak. Növekvő támogatás Hovatovább így vetődik fel a kérdés: tovább a megkez­dett úton, vagy pedig a prog­ramok radikális csökkentése. Beállni egy szokványos, csen­des, langyos tevékenységre, amelynek következtében szép lassan elmaradnak az embe­rek, nem keletkeznek újabb igények, s ami nincs, ahhoz nem szükségeltetnek új ötle­tek, formák, körök, klubok. A művelődési központ tevé­kenységének radikális csök­kentése nem vezetne automa­tikusan a pénzügyi feltételek javításához,, állította az igaz­gató a vb ülésén. Ez esetben a működési bevétel is meg­csappanna. Az intézmény fenntartásá­hoz nélkülözhetetlen anyagiak több forrásból származnak. Az évről évre növekvő tanácsi tá­mogatásból, amely azonban még a fenntartási költségeket sem fedezi, csupán a bérre, energiára s az állóeszközökre elegendő. A másik két forrás: a gazdasági egységek, intéz­mények támogatása, valamint a saját bevétel. Az anyagiak szűkös volta miatt á ház arra törekszik, hogy minél nagyobb legyen a működési bevétel. Azok a gö­döllőiek. akik évtizedekkel ko­rábban álmodoztak a művelő­dési házról, s nem szűntek meg érte hadakozni, valószí­nűleg álmaikban sem gondol­tak olyasmire, ami ma meg­egyszerű, hiszen minden tu­lajdonost meg kellett győzni arról, hogy a nagyüzemi mű­velés a leggazdaságosabb és sokaknak gondoskodtunk cse­reföldről — beszélt a nagv földrendezések időszakáról Csendes Pál, majd a környe­zetvédelmet is érintő témáról is szólt. Elmondta a földhivatal ve­zetője, hogy már több éve nem jellemző a vonzáskörzet­ben az illegális homokbányá­szás. Ugyanis a Pest Megyei Tanács elnökének utasítása érteiniében tervszerűen fel­mérték az összes elhagyott homokbányát, s kötelezték a gazdaságokat, hogy készítsék el a rekultivációs tervet, s ennek alapján tegyék művel- helővé a bányák területét. Ez az intézkedés napjainkra mintegy 70 százalékban meg­hozta a kívánt eredményt, de néhány tanács és gazdaság számára komoly anyagi meg­terhelést jelentene a végr - hajtás, így azzal el is marad­tak. Jó példaként lehet említem, hogy egy vecsési bányának a szerves hulladékkal való fel­töltése befejeződött, a földdel történő betakarás után két év múlva erdősítik a terepet. Aszódi László Antal Egyszerű az összeszerelés Mozgatható üvegházak Csereföldek az igénylőknek Erdők a homokbányák helyén szokott a művelődés hajléká­ban. Amit összefoglalóan szol­gáltatásnak neveznek. Ezzel párhuzamosan nő az úgymond pénzes programok száma. A szolgáltatás alig bővíthető to­vább. hangoztatják a házban, s a lakosság kulturális kiadá­sai sem növelhetők tetszés szerint Ha jól értjük, az utób­bi azt jelenti, hogy a progra­mok, rendezvények árának további emelése esetén elma­rad a közönség. Rekordév Az indítás évében, 1981-ben harminchárom gazdasági egy­séggel kötött együttműködési megállapodást a művelődési központ. Ez időközben har­minchétre emelkedett. Az egy­ségektől összesen / nyolcszáz­ezer forint támogatást kaptak évente a fenntartáshoz, üze­meltetéshez. Az idő múlásával, a gazdasági nehézségek miatt ezeknek a forintoknak a be­hajtása évről évre akadozób- bá vált. A szerződések 1985 végén lejárnak. Néhányan már jelezték, a szűkös szociális, kulturális alapból a jövőben nem lesznek képesek az ed­digi mértékben hozzájárulni a ház működéséhez. Tudomásul véve a realitásokat, a ház ve­zetői az eddigitől eltérő támo­gatási módokon törik a fejü­ket. Javítottak a gazdasági hely­zetükön a különböző pályáza­tokra kapott összegek. A vég­rehajtó bizottság ülésén nem hangzott el, de úgy tudjuk, 1985 ebből a szempontból re­kordév lesz. A nem rekord­években 200, 500 ezer forin­tot tett ki az így szerzett pénz. Messziről szemlélve, a gö­döllői művelődési központ épü­lete hibátlannak látszik, kül­leme tetszetős. Mivel még csak néhány éves, azt hihet­nénk, hogy a karbantartással nincs különösebb gond. Nem így van A beázás, az úgyne­vezett rejtett hibák, a fűtési rendszer zavarai sok fejtörést okoztak az itt dolgozóknak. Aki bent is körülnéz, esetleg helyet akar foglalni a színház­terem nézőterén, azzal előfor­dulhat, hogy a padlón találja magát, mert leszakad a szék ülőkéje. Az idén például csak­nem kétmillió forintot költöt­tek javításra, felújításra, a te­tő szigetelésére, a színpad cse­réjére, a fűtés korszerűsítésé­re. De még most sem mond­hatják, hogy a ház technikai­lag tökéletesen működőképes. Hiábavaló fáradozás A végrehajtó bizottságnak előterjesztett beszámoló nem a cikkben eddig leírtakkal fog­lalkozik csupán. Nem is ezzel kezdődik. Hanem azzal, amiért az intézményt létrehozták: a közművelődési tevékenységgel. Milyen elveket követnek, mi­lyen megfontolások vezettek a mai arculat kialakulásához, hogyan értelmezik a kultúra fogalmát, s hogyan próbálnak eszerint dolgozni. Amiért mi most kizárólag a gazdasági résszel foglalkoztunk, annak az a magyarázata, hogy ha nincsenek mega kielégítő mű­ködési feltételek, akkor hiá­bavaló minden fáradozás, nem lesz megfelelő hely a szép programok megvalósításához. K. P. November végén leállnak Téglahegy a gyárudvaron Tíz százalékkal csökkent a kereslet Aki ezekben a napokban az Alföldi Téglaipari Vállalat abonyi gyárának környékén jár, láthatja, hogy a tágas ra­kodótéren, amelyen két évvel ezelőtt csak várakozó gépko­csik álltak, most garmadában tornyosul a tégla. — A tégla több vagy a ve­vő kevesebb? — kérdeztük. Csökkenő kereslet — Az idén tíz százalékkal csökkent a kereslet, kisméretű téglában számolva jelenleg 4 milliós készletünk van, ami már a termelés hatékonyságát is akadályozza, mert az úgyne­vezett távhordást kell szorgal­maznunk, vagyis nagy távol­ságra szállítjuk az égetett árut. Ekkora készlet tárolása jelen­tős veszteség és emiatt a kere­setek is csökkennek. Mivel készletünk magas, árbevétel nincs, így a termeléssel a tervezett december 31. helyett november végén leállunk, és elkezdjük a téli karbantartást. Bizonyos mértékig ez is nye­reségesnek tekinthető, mivel az állandó költségek, gáz, vil­lany, nem terhelnek majd. A dolgozók munkával való ellátása gondot okoz, de nem tekintjük tragikusnak, mert a karbantartáshoz emberek kel­lenek, a többieket rendes vagy fagyszabadságra küldjük. Bízunk benne, hogy az idei vállalati gazdálkodásunk nem befolyásolja kedvezőtlenül a jövő esztendő programját. A tízszázalékos árbevétel-kiesés a nyereséget Is érinti, számí­tásunk szerint a tervezett 22 millió helyett 18 millió forint körül lesz. — Néhány hónappal ezelőtt kedvezményes értékesítést kezdeményezlek. Milyen ered­ménnyel? — Gazdasági helyzetünkön nem sokat változtatott. Ami haszonnak tekinthető, hogy fo­lyamatosabb lett az értékesí­tés, és árbevételünk növeke­dett. Biztonságosan, előrelá­tóan tudunk gépjárműveink­kel gazdálkodni, tehát van fuvar. A 10 százalékkal olcsób­ban értékesített tégla, a ked­vezményes szállítás kedvező a vásárlóknak, de kevés nekünk ahhoz, hogy gazdasági helyze­tünk megváltozzon. Gondjain­kat ezzel még nem lehet áthi­dalni. — Nem gondoltak arra, hogy új termékkel jelenjenek meg? — Elvileg lehetséges volna, de a jelenlegi körülmények nem engedik. Gyárthatnánk például termoton vagy poroton téglát, ám ez vagy beruházást igényelne, vagy olyan anyago­kat kellene hozzá beszerezni, amelyek megdrágítanák a ter­méket, és emiatt senki sem venné meg, vagy mi sem tud­nánk hozzájutni. Számításba jöhetne még a termopol és még néhány hasonló termék, de ezek készítése kísérleti stá­diumban van, gyártásukra üzemi méretekben még nern került sor. Másfajta terméke­ket pedig az itteni berendezé­sekkel nem lehet előállítani, ezek csak téglagyártásra al­kalmasak. Lassú megtérülés A gyárban jól ismerik a ke­reslet megcsappanásának okait. Mérséklődött a kislakást építők létszáma, aminek több oka lehet: a hitel és a támoga­tás mértéke, kimerültek az egyéni lehetőségek és megnö­vekedtek a telekárak. Ráadá­sul az olyan termék, amely 1986, január 1 -tői megfelel az új hőtechnikai szabványnak, olyan drága — nemcsak a tég­la, hanem az ajtó, ablak is —, hogy a vevő nem hajlandó megfizetni, mert csak 20—25 esztendő múlva térülne meg az a költség, amit most kiad. Annyi pénze viszont nincs, hogy áldozzon erre. Gy. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom