Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
2 1985. NOVEMBER 18., SZOMBAT HÉT Via VILÁGPOLITIKAI KjTEK Oirates felmérések a genfi csúcs előtt A Gorbacsov—Reagan találkozó az érdeklődés középpontjában Managuai elutasítás a Contadora-csoport okmányára ÁLTALÁNOS NEMZETKÖZI PILLANATKÉP Az 1979-es bécsi csúcsértekezlet óta — amikor ünnepélyesen aláírták a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozását szabályozó SALT—2 szerződést — jövő kedden első ízben jön létre legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó Genfben. Érthető, hogy a kétnaposra tervezett genfi megbeszélés iránt rendkívüli az érdeklődés világszerte. Mintegy háromezer újságíró lesz majd jelen a svájci konferenciavárosban, hogy tudósítson a világtörténelmi jelentőségű eseményről. Ezek egy része máris a helyszínen tartózkodik, mások Moszkvából és Washingtonból küldik előrejelzéseket tartalmazó anyagaikat. Ami a Svájcba, e korai időpontban, települt újságírókat illeti, nekik viszonylag köny- nyű jelenleg a dolguk. Hiszen csupa konkrétumról számolhatnak be. Arról például, hogy Genfben milyen biztonsági intézkedéseket tettek a csúcstalálkozó zökkenőmentes, nyugodt külső körülményeinek garantálására. Mint hírül adták, mintegy 1400 rendőr és 2000 katona vigyáz a rend ■fenntartására. A tüntetéseket a svájci hatóságok erre az időre betiltották. A katonák szigorú parancsba kapták — amennyiben erre szükség volna — egyetlen figyelmeztető lövés után tüzet nyithatnak minden olyan személyre, aki illetéktelenül tűnne fel a csúcstalálkozó színhelyeinek közelében. A Moszkvában és Washingtonban a végső előkészületeku ről kiszivárgott hírekből előzetes kommentárokat szerkesztő újságíróknak ennél sokkalta nehezebb a helyzetük. Ez természetes is, hiszen a legmagasabb szintű megbeszélés mindkét részvevője fenntartja azt a szuverén jogot, hogy magánál a tárgyalóasztalnál fejtse ki esetleges új javaslatait. Ezt a kommentátorok nagy többsége jogosnak is tartja, s olyan hasonlattal is él, hogy a kártyajátékosok sem fedik fel közvetlenül az osztás után lapjaikat, hanem csak a játszma közben derül ki, milyen adukkal rendelkeznek, milyen taktikát alkalmaznak. Bár a hasonlat bizarr a csúcstalálkozó esetében — amelyet alapos előkészítő munka előzött meg —, de hát a nyugati sajtó kommentátorai egy-egy plasztikus meghatározásért, amely jól hangzik, nem mennek a szomszédba ... Mindenesetre tény, hogy a genfi csúcsértekezlet előkészületeinek finisében az erről szóló nyilatkozatok, kommen tárok szinte elnyomtak minden más eseményt. Bizonyos, hogy a világpolitikában szél- csendesebb időben nagyobb hangsúlyt kapott volna például a libériái puccskísérlet. LESZ-E MAJD GENFI SZELLEM? Shultz amerikai külügyminiszter nyilatkozatain mérhető le talán leginkább, hogy Washington milyen cikcakkok közepette jutott el a keddi genfi legmagasabb szintű találkozóig. Az amerikai diplomácia vezetőjének jutott az a feladat, hogy kormányszinten előkészítse a svájci városban rendezendő tanácskozást. Többször folytatott megbeszélést Sevardnadze szovjet kül ügyminiszterrel, részben az Egyesült Államokban. November elején pedig Moszkvába utazott, s ott Mihail Gorbacsov is fogadta. Elutazása előtt a Fehér Ház rendkívül derűlátó információkat szivárogtatott ki az amerikai sajtónak. Eszerint a washingtoni diplomácia vezetője már a Gorbacsov—Reagan találkozóról kiadandó közös közlemény tervezetét viszi magával a szovjet fővárosba, s csupán a végső simításra lesz ott szükség, hogy a „két nagy” november 20-án, találkozója végén, aláírásával szentesítse ezt az okmányt, és hogy azután átadják a sajtónak. Az „optimista hullám” valójában nélkülözött minden realitást. Nyilvánvaló, hogy Fehér Ház így akarta demonstrálni az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei- nek közvéleménye felé, hogy sikeres volt” az az amerikai politika, amely eddig a fegyverkezés fokozását azért szorgalmazta és valósította meg, mert azt állította: ezáltal „a Szovjetuniót engedményekre lehet az erő helyzetéből kényszeríteni”. Pedig amikor Shultz Washingtonban repülőgépre szállt, ott is jól tudták, hogy genfi fegyverzetkorlátozó megbeszéléseken nem sikerült egyetlen ponton sem■ alapvető előrehaladást elérni. Az a tény, hogy a Fehér Ház ragaszkodik „csillagháborús” terve megvalósításához, és a hadászati támadó fegyverzet csökkentéséből ki akarja vonni azokat az elsőcsapásmérő rendszereit, amelyek előretolt támaszpontokon állomásoznak, illetve vannak telepítve a szocialista világ határainak közvetlen közelében, szertefoszlat minden reményt a megegyezésre. Ez így van akkor is, ha egyetértés keletkezett a csökkentés mértékében, azaz abban, hogy mintegy ötven százalékkal kevesebb ilyen rendszer legyen a jövőben szolgálatban. De ha amerikai részről ki akarják vonni saját ilyen fegyvereik jelentős hányadát a csökkentésből, akkor természetesen egyoldalúan a mérleg az ő oldalukra billenne. S érthető, hogy ezt a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai a saját biztonságuk megőrzésének elsőrendű szempontja miatt elfogadhatatlannak ítélik meg. Hogy ez mennyire jogos álláspont, arra a Reuter angol hírügynökség is a napokban rámutatott, amikor — szemben az amerikai hadügyminisztérium által korábban közölt számokkal, amelyek döntő „szovjet fölényt” igyekeztek kimutatni a hadászati támadó fegyverekben —, olyan összesítést közölt nyugati szakértőkre hivatkozva, amely az erőegyensúlyt tükrözi. Eszerint a „nukleáris mérleg” megközelítőleg így alakul: a Szovjetunió hadászati nukleáris robbanótölteteinek száma 10 084, amíg az Egyesült Államoké 11 160 darab! S ez a Reuter statisztikája! Ezek után érthető, hogy miért beszélnek most Washingtonban arról, hogy a fegyverzetkorlátozási ügyek nem főkérdésként szerepelnek majd a genfi csúcson, s ott. „regionális problémákról” kell inkább tanácskozni, s arról, hogy a kulturális cserével és más kétoldalú kapcsolatok erősítésével növeljék a két világhatalom közötti kölcsönös bizalmai Mint szovjet részről rámutattak: a kölcsönös bizalom növelésére valóban nagy szükség volna. De csupán erre korlátozni a genfi találkozót, nem lenne bölcs dolog. A fegyverzetcsökkentés ma korunk fő kérdése, s ebben előrehaladást kell elérni. Még úgy is, ha csupán olyan elvekben egyeznek meg, amelyek ösztönzést adhatnak az erről Genfben tárgyaló, nagyköveti rangban levő diplomatáknak, a későbbi megállapodás felé vezető úton. Az elvi egyetértések más kérdésekben is megteremthetnék azt a „genfi szellemet”, amelynek légkörében további tárgyalásokon olyan egyezményeket köthetnének, amelyek az enyhülést szolgálnák és a fegyverkezési hajsza megszűnése irányába hatnának. Kérdéses, hogy Washington ban a „jóakaratról” szóló nyilatkozatokon túl készek-e er' re, s hajlandóak-e megváltoztatni a jelenleg elfogadhatatlan magatartást számos kérdésben? Ezt a kérdést nem egy kommentátor teszi fel ezekben a napokban, amikor arról ír, hogy Shultz Moszkvából való visszatérése után nemegyszer adott hangot pesz- szimizmusának. Ennek nyomán egyes lapok azt latolgatják: lesz-e egyáltalán valamilyen közlemény a genfi találkozóról, vagy ez csupán egy kezdeti állomás lesz a kölcsönös bizalmatlanság fokozatos eloszlatásának útján? NICARAGUA „NEM”-MEL VÁLASZOLT Amikor az úgynevezett Con- tadora-államok — Mexikó, Venezuela, Panama és Kolumbia — kidolgozták a közép-amerikai válság megszüntetésére vonatkozó béketervüket, Nicaragua elsőként nyilatkozott úgy, hogy hajlandó azt aláírni. Ez a dokumentum — ha megtartásáról gondoskodhattak volna — valóban alkalmas lehetett volna arra, hogy megszűnjön a véres háborúval fenyegető feszültségi góc a világnak ebben a térségében. A többi érintett középamerikai ország — Honduras, Salvador és Costa Rica — először elvi hozzájárulását adta a tervezethez. Később azonban washingtoni nyomásra visszavonta egyetértését, s arra kényszerítette a Contado- ra-államokat. hogy dolgozzák át tervezetüket. Az új okmánytervezet azonban már nem alkalmas a közép-amerikai helyzet békés rendezésére. Törölték az eredeti tervezetből az Egyesült Államok haderejével e térségben való közös hadgyakorlatok tilalmát. Ez azért lényeges, mert ezek a manőverek tulajdonképpen nem mások, mint a Nicaragua elleni későbbi tervezett agresszió főpróbái. Sőt a managuai kormányzat sohasem tudhatja előre, hogy melyik ilyen, határainál megrendezett hadgyakorlat közben kerül sor arra a provokációra, amely indokul szolgál majd a tényleges agresszióra? Az új Con- tadora-dokumentumtervezet nem tiltja meg a Hondurasban felfegyverzett ellenforradalmár elemeknek a további amerikai segítséget, sőt arra kötelezné Nicaraguát, hogy fagyassza be, majd csökkentse védelmi erőit. Vagyis: szolgáltassa ki az országot e külföldről újra meg újra behatoló ellenforradalmár zsoldos csapatoknak! Ezek a tényezők késztették a managuai kormányt; arra, hogy bejelentse: átdolgozott formájában nem írja alá a Contadora-ter- vezetet. S ez a fentiek mérlegelése alapján nagyon is érthető ... Árkus István Szovjet szakszervezetek Nyílt levél Reagan elnökhöz A szovjet szakszervezetek központi tanácsa a szakszervezeti jogokkal, a szovjet— amerikai szakszervezeti kapcsolatokkal foglalkozó nyílt levelet intézett Reagan amerikai elnökhöz. A levelet pénteken sajtóértekezleten ismertette Kazimerasz Mackjavicsjusz, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának titkára. Közölte: azért tartották szükségesnek, hogy Reagan elnökhöz forduljanak, mert ő beszédeiben rendre a demokrácia védőbástyájának kiáltja ki az Egyesült Államokat, a Szovjetuniótól pedig számon kéri a demokratikus, s így a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását. A valóság azonban — hangoztatta a szovjet szakszervezeti vezető — nagyon is eltér ettől a képtől. Fel ke l számolni az apartheidet Az Afrika déli részén kialakult robbanásveszélyes helyzet miatti aggodalmának adott hangot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjaiból álló parlamenti csoport — az Interparlamentáris Unió szovjet csoportja — abban az üzenetben, amelyet az amerikai törvényhozás tagjaihoz intézett. A szovjet parlamenti csoport üzenetében határozottan felszólítja az amerikai törvényhozás tagjait, hogy ítéljék el Dél-Aírikának a szomszédos országok ellen elkövetett akcióit, követeljék Namíbia azonnali függetlenné nyilvánítását és a szégyenletes apartheid-rendszer felszámolását. Gorbacsov beszédeinek gyűjteménye az USA-ban Nagy a felelősség a békéért A történelem és az élet korunkban hatalmas felelősséget ró a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikai vezetésére. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára, az Egyesült Államokban most megjelent könyvének az amerikai olvasókhoz szóló előszavában. A kiadvány, amely Gorbacsov 1984. márciusa óta elhangzott beszédeinek gyűjteménye, a Richardson és Steirman amerikai kiadó, valamint az APN szovjet sajtóügynökség kiadójának közös gondozásában jelent meg. A közös veszély a történelem során mindig közös erőfeszítésekre késztette a népeket, így volt ez a második ■világháborúban, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetségesként küzdött a fasizmus ellen. Napjainkban az emberiség történelmének legfelelősebb választása előtt áll — emlékeztet Gorbacsov — a civilizációt fenyegető veszély minden eddiginél nagyobb. Stewart Richardson az amerikai kiadó egyik vezetője hangsúlyozta, hogy Gorbacsov beszédeinek kiadása fontos esemény a genfi csúcstalálkozó előtt. Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűléscn Befejeződött az ifjúsági év Az ifjúság problémáinak megoldása csak akkor lehetséges, ha ehhez békés és biztonságos nemzetközi körülményeket biztosítunk, és hatékonyan együttműködünk a leszerelés érdekében — mondotta az ENSZ közgyűlésén Cservény Vilmos, a DÍVSZ főtitkára, a KISZ KB titkárságának tagja. Mint ismert, a világszervezet a nemzetközi ifjúsági év befejezése alkalmából a közgyűlés keretei között tart konferenciát a világ ifjúságának helyzetéről. A magyar ifjúság képviseletében háromtagú küldöttség vesz részt a tanácskozáson. A magyar küldött beszédében egyebek között hangsúlyozta, hogy a fiatalok különösen érdekeltek a tartós békében. A fegyverkezési hajsza gazdasági hatásait elsősorban ők érzik meg, az ifjúság reaLszámh a propagandakampány Washingtoni nyilatkozatok Húszperces — fő műsoridőben sugárzott — televíziós beszédben foglalta össze csütörtökön este Ronald Reagan amerikai elnök a csúcs- találkozóval kapcsolatos elképzeléseit. Az elnöki beszéd elsősorban a jövő heti szovjet—amerikai csúcstalálkozó előtt indított nagyszabású belső és külső propagandakampány lezárása volt. Reagan beszédében a hangsúlyt az Egyesült Államok békés szándékaira helyezte, s egyúttal jelezte, a csúcstalálkozótól nem vár igazán nagy eredményeket. Az elnök egyébként csütörtök délután találkozott a genfi szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőivel, akikkel e tárgyalások legutóbbi fordulójáról tárgyalt. Az elnöki beszéd előtt közvetlenül Shultz amerikai külügyminiszter egy televíziós interjújában elutasította azt, hogy az Egyesült Államok csatlakozzék a Szovjetunió által kezdeményezett moratóriumhoz a nukleáris fegyverek kipróbálása terén. Reagan és kísérete szombaton, washingtoni idő szerint délelőtt utazik Genfbe. gál a leggyorsabban a konfliktusokra, és a fiatalokból kerül ki a katonák többsége. A magyar kormány úgy ítéli meg, hogy az atomháború veszélyének csökkentése, az enyhülés erősítése valamennyi kormány közös felelőssége. India Személyi változások Üj kereskedelmi minisztere van az indiai kormánynak: Ardzsun Szingh volt padzsábi kormányzó pénteken reggel tette le hivatali esküjét a szövetségi kabinet tagjaként. A kereskedelmi tárca eddig betöltetlen volt, a minisztérium ügyeit Khursad Álam Khan intézte államminiszterként. A jövőber ő a textilipari termelés irányításáért lesz felelős. A miniszteri kinevezést megelőzően, csütörtökön három szövetségi állam és Delhi szövetségi terület végrehajtóhatalmi ■ igazgatásának a csúcsán történtek fontos személyi változások. Üj kormányzót neveztek ki Pandzsáb, Ándhra Prades és Radzsasztán állam élére, Delhi alkormányzójának a személye is megváltozott. A kormányzók a központi végrehajtó hatalmat képviselik az egyes államokban. Az uniópártok elutasító magatartása Angol—ír megállapodás Az észak-írországi Belfast közelében egy kastélyban pénteken „történelmi” megállapodást írt alá Margaret Thatcher brit és Garret Fitzgerald ír miniszterelnök. A megállapodás — első ízben Írország 1920-ban történt kettészakítása óta — „beleszólást” enged az Ír Köztársaságnak az Egyesült Királysághoz tartozó Eszak-lrország ügyeinek alakításába, kimondatlanul is természetesen: az ír katolikus kisebbség védelmében. Európai kulturális fórum Nemzetiségek kultúrája A tanácskozáson felszólalt Klein Márton külügyminiszté- riumi főosztályvezető, a magyar küldöttség tagja is, aki a nemzetiségek kultúráját érintő felszólalásokhoz kapcsolódva kijelentette, hogy a nemzetiségekkel való helyes bánás- móu minden ország demokratikus belpolitikájának nélkülözhetetlen összetevője. A Kárpát-medence népeinek történelmi tapasztalataira utalva hangsúlyozta, hogy elítéljük a nacionalizmust, az előítéleteket és az erőszakos asszimiláció bármely formáját. A Magyar Népköztársaság nemzetiségpolitikai elveit és gyakorlatát ismertetve aláhúzta, hogy felfogásunk szerint a többségi nemzet nem lehet eléggé előzékeny a kisebbségben levőkkel szemben, azonos, sőt bizonyos vonatkozásban több jogot kell biztosítani a számukra, hogy kiegyenlíthetők legyenek azok a hátrányok, amelyek a kisebbségi helyzetből fakadnak. Támogatjuk, sőt új igényeket keltve ösztönözzük a nemzetiségek nyelvi, kulturális és egyéb igényeit. A minden állampolgárt megillető egyéni jogok mellett a nemzetiségek számára sajátos kollektív jogokat is biztosítani kell az anyanyelvűk használatához, kulturális hagyományaik őrzéséhez és ápolásához szükséges keretek fenntartása érdekében. A hazánkban élő nemzetiségeket, éppúgy, mint a szomszédos Országokban élő magyar nemzetiségeket, összekötő kapocsnak tekintjük. A nemzetiségek anyanyelvűk. rokoni kapcsolataik, kulturális hagyományaik révén szorosan kötődnek a velük egy nyelven beszélő nemzetekhez, és jogos igényük, hogy az államok közötti együttműködésben e kapcsolatok ápolásához megfelelő keretek álljanak rendelkezésre. A nemzetiségek kulturális jogainak érvényesítéséhez szükséges feltételekről való gondoskodás elsődlegesen azoknak az államoknak a felelőssége, amelyek területén a nemzetiségek élnek. Emellett igényeljük a szomszédos orszá- j gok segítségét a hazánkban elő nemzetiségek kulturális szükségleteinek mind teljesebb kie.égítésében, ahogy mi is készek vagyunk az ilyen értelmű együttműködésre. A világ más országaiban élő több millió magyar származású emberről szólva megállapította, hogy a magyar kormány, népünk bizalommal tekint rájuk, s lehetőségeihez mérten támogatást nyújt az anyanyelv, a saját kultúra megőrzéséhez, az óhazával való kapcsolatok ápolásához. Végül megállapította, hogy a magyar társadalmat a nemzetiségi kultúra fenntartásában, sőt felvirágoztatásában hosszú távú érdekek vezérlik. Az aláírás után Margaret Thatcher azt mondta, hogy a megállapodás „nem beavatkozást, hanem együttműködést” irányoz elő, s számára a legfontosabb az erőszakcselekmények megszüntetése. Garret Fitzgerald a maga részéről rámutatott: a cél a* volt, hogy mindkét északír közösség jogait és törekvéseit egyezménybe foglalják. Az ír Köztársaság természetesen nem adta fel az egységes nemzetállam megteremtése iránti vágyát, de az unionis- ták jogait sem fenyegeti veszély — fűzte hozzá. A két nagy északír uniópárt a leghevesebben elutasította a megállapodást. A katolikus délt fanatikusan gyűlölő protestáns politikai pártok szerint a brit kormány „elárulta” őket. mCsAKRÖVlDEN... g AZ AMERIKAI szenátus megajánlási bizottsága úgy döntött, hogy nem terjeszti elő a jövő évre szóló katonai költségvetést végső elfogadásra a genfi csúcstalálkozó befejezése előtt. A költségvetési előirányzat 302 milliárd dollárt szánna a Pentagon céljaira. JUGOSZLÁVIÁBAN péntektől 37 százalékkal megdrágult a cukor és 40 százalékkal az étolaj. Ez átlag 0,8 százalékkal növeli a megélhetési költségeket. A kristálycukor kilogrammja most 155, az étolaj literje pedig 390 dinárba kerül.
