Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

1985. NOVEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Alapvető: a nukleáris katasztrófa elhárítása Nőtt a békemunka tekintélye A tavaly októberben tartott X. országos békekonferenciát kőve­tő Időszak munkáját és az ENSZ által meghirdetett nemzetközi bé­keév hazai rendezvényeit ismertették az Országos Béketanács nem­zetközi sajtótájékoztatóján, szerdán az Atrium Hyatt Szállóban. Barabás Miklós, az OBT főtitkára adott áttekintést a magyar békemozgalom tevé­kenységéről. Többek között hangsúlyozta: a mozgalom mindig is arra törekedett, hogy népünk békevágyát ki­fejezésre juttassa hazai és Kulturális fórum Elősegítette a párbeszédet Kedvező légkörben folyik a vita az európai kulturális fó­rum munkabizottságaiban, an­nak ellenére, hogy számos kér­désben ideológiai és politikai véleménykülönbségek is fel­színre kerültek, s a munka egyes szakaszaiban éles viták színhelye volt a tanácskozó terem. Eddig több mint 200 együttműködési javaslatot nyújtottak be a delegációk, amelyek értékelését és feldol­gozását mielőbb el kell kez­deni. A cél az, hogy közösen elfogadott ajánlások szülesse­nek a résztvevő államok kö­zötti kulturális cserék és együttműködés előmozdítása érdekében — így összegezte a fórum tanácskozásának eddigi tapasztalatait Drexler Gábor, a maevar küldöttség szóvivője szerdán a Budapest Kongresz- szusi Központban tartott saj­tóértekezletén. Mint mondotta, a fórum el­érkezett ötödik hetéhez, s így az eddigi munka már módot nyújt az érdemi áttekintésre. Az üléseken felszínre került nézeteltérésekről szólva el­mondotta, hogy a résztvevők eltérő társadalmi berendezke­désű országokból érkeztek, s a napirenden szereplő kérdé­seket is eltérő társadalmi-po­litikai értékrend ^lapján kö­zelítik meg. Különböző néze­teket hangoztattak egyebek között az alkotói és kifejezé­si szabadság értelmezéséről, vagy a kultúra általánosság­ban vett szerepéről. Ezzel ösz- szeiüggésben a szóvivő rámu­tatott: a magyar delegáció e nézetkülönbségeket olyan rea­litásnak tekinti, amely nem akadályozhatja meg a résztve­vő országok közötti kapcsola­tok sokoldalú fejlesztését. Egyetértés alakult ki abban, hogy a kulturális kapcsolatok­nak a humanista értékek ter­jesztését, a népek közötti meg­értés és bizalom erősítését kell szolgálniuk. Ugyancsak közös véleménynek tekinthető, hogy a nemzeti kultúrák sokszínű­sége és eredetisége az európai kultúra dinamizmusának egyik fő forrása, ezért a kapcsolótok fejlesztésében arra kell töre­kedni, hogy minden érték a közös európai kultúra részé­vé váljék. Majd Drexler Gábor kifej­tette: álláspontunk szerint a küldöttségek, a résztvevő kul­turális személyiségek által megfogalmazott javaslatok kö­zött számos olyan van, amely konszenzusra tarthat igényt, ezért a kulturális fórumnak ezekkel az elgondolásokkal ér­demben kell foglalkoznia. A magyar küldöttségnek — a résztvevők többségével egyet­értésben — az az álláspontja, hogy nagyon időszerű meg­kezdeni a konkrét elképzelé­sek értékelését, feldolgozását; s ugyancsak meggyőződésünk, hogy a tanácskozások követ­keztetéseit, eredményeit írásos dokumentumban célszerű ösz- szefoglalni. A kulturális fó­rum akkor tölti be igazán kül­detését a helsinki folyamat­ban, ha közösen elfogadott ajánlásokkal segíti az érintett államok közötti együttműkö­dést. A szóvivő hozzáfűzte: a bu­dapesti találkozót ugyanakkor önmagában is jelentős ese­ménynek értékeljük, amely már eddig is beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket, mert elősegítette a párbeszédet, egy­más jobb megismerését, a szakmai és baráti kapcsola­tok elmélyítését. A Bolgár Vöröskereszt delegációja Pest megyében Hasznos volt a találkozó A Magyar Vöröskereszt Or­szágos Vezetősége vendége­ként dr. Kirill Ignatov, a Bolgár Vöröskereszt elnöke vezetésével hazánkban tartóz­kodó 4 tagú bolgár vöröske­resztes delegáció tegnap egy­napos munkalátogatást tett Pest megyében/ A Vöröske­reszt megyei szervezeténél dr. Csicsay Iván. a megyei vezetőség társadalmi elnöke és Aranyosi László, a szerve­zet megyei titkára fogadta a vendégeket és tájékoztatást adtak a megye általános tár­sadalmi és egészségügyi hely­zetéről, valamint az ezekből is adódó vöröskeresztes fel­adatokról. Hangsúlyozták, hogy a lakosság és ezen belül különösen a fiatalok egész­ségnevelése terén a Vöröske­reszt tennivalóit a XIII. pártkongresszus és az azt megelőző megyei pártértekez­let egyértelműen meghatároz­ta. A szervezeti életről szólva elmondták, hogy ma már nincs olyan település a me­gyében — termelőüzem is csak kevés —, ahol ne mű­ködne vöröskeresztes szerve­zet. Számot adtak továbbá az egészséges életmódra nevelés. a véradómozgalom és a kör­nyezettisztaság terén elért eredményeikről. Hivatkoztak arra is, hogy hagyományosan jó politikai, gazdasági kap­csolatai vannak megyénknek Szófia megyével, s ennek kö­szönhető a Vöröskereszt test­jo vérszervezetek közötti munkakapcsolat. Dr. Kirill Ignatov megkö­szönte a látogatáshoz nyúj­tott lehetőséget, s hangsúlyoz­ta, hogy a szervezeteik kö­zötti kapcsolatok eddig sem voltak formálisak, a jövőben mégis meg kell ragadni min­den alkalmat a szakterületek alaposabb megismerésére es hasznosítására. . A bolgár vendégek ezután Arahyosi László kíséretében Százhalombattára utaztak, ahol a Dunai Kőolajipari Vállalatot keresték fel. Pnr- gányi Géza, a DKV gazdasági vezérigazgató-helyettese, a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Végrehajtó Bizottsá­gának tagja, valamint a város és a vállalat vöröskeresztes vezetői mutatták be városu­kat, a nagyvállalatot és a ki­emelkedő eredményeket pro­dukáló vöröskeresztes tevé­kenységet. A delegáció megis­merkedett az üzemi orvosi rendelőben folyó betegség- megelőző és gyógyító munká­val. A Pest megyei tapasztalat­szerző látogatás következő ál­lomása Érd volt, ahol első­sorban a példásan szervezett családvédelmi szolgálat mű­ködése iránt érdeklődtek. A késő délutáni órákban a Ben- tavölgye Tsz-ben ért véget a Bolgár Vöröskereszt delegá­ciójának Pest megyei látoga­tása. nemzetközi munkájában. Mozgalmas évet zárt az Or­szágos Béketanács, mert igen sok belföldi és külföldi bé­kerendezvényen hallatta hangját. Alapvető feladatnak tekintették, hogy minden fó­rumon hozzájáruljanak a nukleáris konfrontáció meg­akadályozásához és a fegy­verkezési hajsza megállításá­hoz. Joggal állapítható meg — mutatott rá Barabás Miklós —, hogy hazánkban érezhe­tően emelkedett a békemunka tekintélye, és a politikai moz­galom ma már sajátos voná­sokkal rendelkezik. A részt­vevők száma gyarapodott s a meghirdetett célokkal első­sorban az ifjúság körében mind többen azonosulnak. Ma már az ország legkülön­bözőbb vidékein működnek úgynevezett békeközösségek, amelyek bekapcsolódtak a he­lyi közéleti tevékenységbe is. Szaporodnak az önálló helyi kezdeményezések és egyre több fizikai munkás vesz részt a békemozgalomban. Kérdésekre válaszolva Ba­rabás Miklós elmondta, hogy nyilvánvalóan vannak nézet- különbségek a különböző tár­sadalmi berendézkedésű or­szágokban tevékenykedő bá- kemozgalmak között. Mi ab­ból indulunk ki — hangsú­lyozta —, hogy mindenki szövetséges, akivel az alapve­tő kérdésben: a nukleáris ka­tasztrófa elhárításának szük­ségességében — sikerül egyet­érteni. A nemzetközi békeév hazai programjai között számos je­lentős esemény kap hglyet. így például az 1985-ös siger nyomán jövőre is megnyílik a fővárosban a nemzetközi békeklub és bővítik az úgy­nevezett politikai turizmust is. Májusban nagyszabású nemzetközi békehétvégét ren­deznek Budapesten. Csak állni a gép mellett? Hétfőn még kisvasárnap van Tiszta haszon, egyötödét visszakapom! E szlogen teszi csábítóvá a Centrum-hétfők ajánlatát, amikor Is húsz százalékkal olcsób­ban juthatunk ilyen-olyan portékákhoz. Élünk is sokszor az alkalommal, hisz az a bizonyos húsz százalék nem is olyan csekélység. Vagy mégis? Helyzete válogatja. Mert hogy a mun­kaidőalap országosan éppen ennyivel, rövidül meg, immár évek óta, azért kevesek feje fáj. Egy találó megállapítás szerint, nálunk már megvalósult az a hatórás munkanap, amelyért a munkanélküliség enyhítése végett az NSZK szakszervezetei egyelőre még harcolnak. Hétfőn kisvasárnapot, kedden hétfőt tar­tunk. Szerdán végre elkezdünk dolgozni, de csütörtökön már a hétvégére készülünk, pén­teken délben pedig elegánsan távozunk. Va­lahogy így jellemezzük saját munkamorálun­kat, s a rideg számok nagyjából alá is tá­masztják ezt a karikírozott megállapítást. A televízió kamerája a minap bekukkan­tott és elhozta otthonunkba a munkaidőben elnéptelenedett irodákat, pénteken délben vé­gigpásztázta a Rákóczi úton hömpölygő ko» csisort, a víkendtelkekrc igyekvő karaváno­kat és láttatta a hiába berregő hivatali tele­fonokat, az erőteljesen visszaesett áramfo­gyasztást. Van, aki szabadon közlekedhet, de annak sem fő különösebben a feje, akinek el kell kéredzkednie főnökétől. Indok akad bőven: ügyintézés a tanácsnál, az OTP-nél, várakozás a szerelőkre, a téli tüzelőre. Nem, nem a kel­lemes passzióink közé tartoznak ezék az el­foglaltságaink, különösen ha az otthoni ros­tokolás hiábavaló, ha a hivatalos szerveknél való kopogtatásunk eredménytelen. Többsé­günket bosszantják az ilyen dolgok, noha pél­dául a tanácsok a megmondhatói, hogy a nyújtott ügyfélfogadási időben általában hiá­ba várják az embereket. Elveszett százalékok Szóval, hogy is állunk mi a munkaidőalap kihasználásá­val? Ikladon, az Ipari Műszer­gyárban például tavalyhoz ké­pest az idei év eddig eltelt időszakában több tört napi hiányzást regisztráltak. A gyár telepítésénél fogva csak meghatározott időkben meg­közelíthető, tehát ha valaki lekési az adott járatot, való­jában többet hiányzik a fel­tétlenül indokoltnál. Lényegé­ben ugyanez a helyzet az Ipa­ri Szerelvény és Gépgyárban is. Mivel az említett gyárak­ba a Volán szerződéses jára­tai szállítják a dolgozókat, a különböző taggyűléseket, ér­tekezleteket kénytelen-kellet­len munkaidőben tartják. Ilyenkor egyébként a több műszak miatt eleve elkerül­hetetlen, hogy ne hiányozza­nak az emberek a munkapa­dok mellől. Igaz továbbá, hogy a dolgozók jó része a második gazdaságban is tevékenykedik, vagyis a mezőgazdasági mun­kák idején megszaporodnak a hétvégéhez kapcsolódó egyna­pos szabadságok. Az IMI munkaügyi főosz­tályvezetője, Bors András ta­pasztalata szerint a dolgozók Küldöttközgyűlés a MAE megyei szervezetében Vezetőséget választottak A küldöttközgyűlésen dr. Magyar József tartott előadást. Kellette balról Jobbra: Császár Ferenc, a Pest megyei NEB elnöke, Beke András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai al­osztályvezetője, Kiss János, a kiskunlacházi Kiskun Termelőszövetke­zet elnöke, dr. Bíró Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora, dr. Csonka Tibor, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, Lc- hoczky Mihály, a TOT főtitkárhelyettese. Lehel Lászínné, a Pest Me­gyei TESZÖV titkárhelyettese és Ihászi József, a Pest Megyei TE- SZÜV titkára. Barcza Zsolt felvételei November 13-án, Gödöllőn, a Pest Megyei Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás tanácstermében megtartották a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szer­vezetének tisztújító közgyűlé­sét. A program érdekfeszítő és vitára ösztönző szakmai tájé­koztatót is tartalmazott: dr. Magyar József, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium kutatásfejlesztési osz­tályvezetője ismertette a VII. ötéves tervidőszak alatt meg­valósításra váró tudománypo­litikai irányelveket. Utána dr. Bíró Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora beszámolt az egyesület eddigi munkájáról, majd a küldöttek megválasz­tották az új vezetőséget. A MAE Pest megyei szer­vezetének elnöke ismét dr. Bíró Ferenc rektor lett. Alel- nökök: Beke András, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának alosztályvezetője, Borsos Ferenc, a Ceglédi Ál­lami Tangazdaság igazgatója; Lehel Lászlóné, a TESZÖV Pest megyei titkárhelyettese; dr. Mélykúti Csaba, a MÉM Gö­döllői Műszaki Intézetének tudományos osztályvezetője, valamint Szomor József, a ráckevei Aranykalász Terme­lőszövetkezet elnöke lettek. A Pest megyei szervezet titkárává választották dr. Czár Menyhértet, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának politi­kai munkatársát, szervező és ügyvezető titkár lett Tunyogi András, a Pest Megyei Ta­nács mezőgazdasági és él el- miszer-ipari osztályának fő­előadója. általában egyhuzamban veszik ki a szabadságukat, mert pi­henésük a beutalóhoz igazo­dik, esetleg a sógornak, ko­mának így tudnak segíteni az építkezésnél. Ezeket az idő­pontokat előre tudják és szá­mítva az eseményre, tartalé­kolnak. A törvény szerint a szabadság felével a vállalat rendelkezik. Szerencsére rit­kán kerül sor az ideihez ha­sonló alkalomra, amikor egy üzemrészt néhány napra sza­badságolni kellett, mert kü­lönben anyaghiány miatt áll­tak volna le. — Hagyományos módszerek­kel és a Telorg 2. berendezés segítségével rendszeresen vég­zünk munkanap-fényképezést — állítja Szanku Albert, az időelemzés vezetője. — E vizsgálatok tapasztalata az, hogy a munkaidő 20 százalé­ka megy veszendőbe. Ebből 13—14 százaléknyi a szerve­zetlenségből adódó kiesés, a többi a dolgozó személyi dol­gaira fordított idő. Műszakon­ként összesen 30 perc ugyanis a pihenésé, az étkezésé, a ci- garettázásé és az egyéb szük­ségleteké. Csellengő épitők Ott. ahol szalag mellett dol­goznak, a gép határozza meg a munkatempót. Természete­sen kevesebb a lógás, mert az azonnal kitűnik és zsebre megy. A munkások az. IMI- ben már a beállított gép elé állnak, mint ahogyan az eset­leges hibát sem nekik kell el­hárítaniuk. Akad azért egy szépségpötty az IMI-ben is: a sajtolóüzem­ben a berendezések kihasz­náltsága csak 25—30 százalé­kos. A vásárolt szalaganyagot sokszor hiába várják, s ami megérkezik, az is gyakran hi­bás. Ezért a gép műszakonként órákra is leáll. Az itteni anyagmozgató berendezések is rendszeresebben karbantartást igényelnének és akadna javí­tanivaló a kivágó szerszámok minőségén is. Ez utóbbi a szerszámüzemen múlik, ahol viszont nincs elég kvalifikált munkaerő. Mindezen problé­mák együttesen festik ama bi­zonyos pöttyöt, amelynek el­tüntetése feltétlen intézkedé­seket követel a gyárban. Az építőipar, minthogy mun­kásai meglehetősen szem előtt vannak, az átlagosnál gyak­rabban kerül a kritika ke­reszttüzébe és nemcsak a mi­nőség miatt. A tengő-lengő, nem ritkán sörösüvegekkel körülbástyázott építő közis­mert figurája a riportoknak, de még a kabaréknak is. Hogy néz ki mindez belülről? Erre kerestük a választ a Pest Me­gyei Állami Építőipari Válla­latnál, közelebbről a munka­ügyi osztályvezetőnél, Borbély Andrásnál. Válaszához adalé­kul szolgált egy nemrégiben keltezett minisztériumi levél, amely szerint a cégnél az egy főre jutó egész napos távollé­tek mértéke lényegesen meg­haladja az átlagot, különösen tetemes az engedélyezett, de nem fizetett egész napos távol­létek száma — mondja az írás. Közli még azt is: a tört­napi távolléteket és a munka­napokon belüli veszteségidő két jelző adatok viszont fel­tűnően kismértékűek. Ami le hetne éppen pozitív dolog is. valószínű azonban, hogy itt a jelentések némileg szebb ké­pet mutatnak a valóságnál. A szó most a munkaügyi veze­tőé. Differenciálni kell — Igaz, ami igaz, munkaer­kölcsünkön akad javítanivaló. Annyit azonban érdemes meg­jegyezni, hogy az egész napos távollétek számát a hat napon át dolgozó, négy nap iskolába járó harmadéves ipari tanulók hiányzása tornássza fel olyan nagy mértékűre, mint ami­lyen: a tanulók iskolaideje nélkül azonban az összmun- kaidő-alap 0,5 százaléka vesz­teség, amihez azonban hozzá­jött az elmúlt félévben 676 igazolatlan nap, mindez 1287 emberre és persze a lappangó munkaidő-veszteség, amikor papírforma szerint dolgoznak a munkásaink, valójában azon­ban komótosan reggeliznek, hosszas cigarettaszünetet tar­tanak, köznyelven szólva lóg­nak, de megesik, hogy önhibá­jukon kívül, mert mondjuk hiányzik az anyag. — A fizetetlen egy, vagy többnapos hiányzások általá­ban nyáron jellemzőek, rend­szerint azért, mert építőink ilyenkor sok esetben a saját házukat igyekeznek tető alá hozni, sokukra pedig kerti munka vár. Mi úgy gondoljuk, aki rendesen végzi egyébként a dolgát, miért ne toldhatná meg elfogyott szabadságát, ha halaszthatatlan a tennivalója? Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne mit javítani. Végered­ményben azonban a központ­ból nem oldható meg a fel­adat. Mérhetünk mi időket a különféle szakmákban és ele­mezhetjük napestig, ha a hely­színen irányító művezető, épí­tésvezető nem áll a helyzet magaslatán. Nekik kell ugyanis gondoskodniuk a folyamatos munka feltételeiről, elkapni a későnjövőket, az ebédről ko­mótosan ballagókat, a félórá­kat órákkal megnyúitókat és rájuk vár, hogy differenciál­janak a javadalmazásban. Van is erre lehetőség, de a borí­ték vastagsága sajnos koránt­sem tükrözi eléggé a szorgal­mat, az igyekvést, vagy annak az ellenkezőjét. A helyzet sürget Restebb lenne a magyar munkás, mint mondjuk más népek dolgozói? Aligha állít­hatnánk ilyet, már csak azért sem, mert külföldi vállalkozá­sokon honfitársaink dereka­san megállják a helyüket. És itthon is, ahol nem alkusznak meg a hibákkal. És ha itthon sok helyen nem úgy mennek a dolgok ahogy kellene, azért nem a gép, a szerszám mel­lett álló — sokszor a szó szo­ros értelmében csak álló — ember a hibás. A döntő több­ség nem azzal indul a mun­kába, hogy majd csak túl­élem ezt a napot is. Szerve­zettség, számonkérés — ez az alapja a rendnek. S mi taga­dás, ebben nehezebb ered­ményt elérni, mint a látvá­nyosabb — íveken is regiszt­rált — hiányzások lefaragá­sában. A helyzet azonban több mint sürgető. Azt a lu­xust. hogy a munkaidő egy­ötöde nem hoz produktumot, még nálunk sokkalta gazda­gabb országok sem engedhe­tik meg maguknak. Hiszen nem az ácsorgástól, szerve­zetlenségtől gyarapodnak. Fazekas Eszter — Szigethi Teréz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom