Pest Megyei Hírlap, 1985. november (29. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

1985. NOVEMBER 12., KEDD Több termés, több gond Krumplihegyek a garázsban Igencsak felzaklaíía a kedélyeket, hogy a burgo­nyát — amiből ez idén több termett a kelleténél — nebéz értékesíteni. Pedig a helyzet például az ala­csony szőlőhozamokkal összehasonlítva, nem is olyan veszélyes. Ugyanis termett az országban 1,4 millió ton­na burgonya, amiből belföldön a sokéves átlagnak megfelelően fölhasználható 1,3 millió tonna. A többlet­termés tehá' 7—8 százalékra tehető. E mennyiség érté­kesítésével van némi gond. Többek között a gyáli Sza­badság Termelőszövetkezetben is. Patai László, a IV. számú kertészet vezetőjét némileg megviselte a krumpliügy. Mint a főváros zöldségellá­tásáért, valamint a nyeresé­ges gazdálkodásért is felelős­séget érző embernek sok ál­matlan éjszakát okozott a 121 hektáron termelt Kleopátra, Grácia és Desiré értékesítése. — A többlet a nagyobb termésből adódik. A tervek­ben 18 tonnás hozamokkal számoltunk hektáronként, de jó idő járt rá és 19 ton­na termett — magyarázza Patai László. — Ez még ör­vendetes is lenne, de az már kevésbé, hogy az általunk előirányzott 5,30 forintos ki­logrammonkénti egységár he­lyett csak 3 forint 41 füléit kaptunk az árunkért. Ez 2—2 és fél millió forint vesztesé­get jelent a szövetkezetnek. — Ha veszteséggel is, de valamennyi burgonyájukat si­került eladni? — Nem egészen, Még 20 vagonnyi árura nincs vevő. A többit megvette a buda­pesti Zöldért, meg feldolgoz­zuk a gesztorságunkkal mű­ködő Tszker GT-ben. Alacsony ár — A felesleget miért nem adták el a tagoknak? — Gyálon is megjelentek a maszek .krympliárusok, akik házhoz szállítva, szintén olcsón kínálták--'Portékájukat, Míg korábban 3Óé-35 vagon- nyi termést is elvittek tőlünk a tagok, most alig többet a tizedénél. — Az értékesítés nehézsé­ge nem szegi kedvüket? — Jövőre is az ideihez ha­sonló nagyságú területen ve­tünk burgonyát. Mi az ötéves átlag alapján számítjuk ki a növény jövedelmezőségét. És ez a kép pozitív. Egyetlen esztendő eredményéből vagy kudarcából végleges< követ­keztetést levonni nem lenne komoly dolog, , nem vallana a megalapozott gazdálkodás­ra. Tárolás gondokkal Ezt a nézetet vallja Va­lent Mihály is, az albértirsai Szabadság Termelőszövetke­zet elnöke. Bár azt is hozzá­teszi: — minket a gyáliaknál is jobban szorít a cipő. Az irsai homok szinte ontotta a termést az idén. A 80 hektá­ron — amiből 9 hektáron ve­tőgumót szaporítottunk — 220 vagon krumpli termett. Egy kilogramm burgonya szűkí­tett önköltsége nálunk 3 fo­rint Volt. Erre jön még a gazdasági általános költség. Mindez azt jelenti, ha mi 3,50 forintért vagy a fölött tudjuk eladni a termést, ak­kor már nem fizettünk rá. Cáfolhatatlan logika, aki olcsóbban tud termelni, ol­csóbban adhat el. Ha sok az olcsóbb burgonya, a drágább áru nem kell senkinek! Ha viszont nem kell, akkor ter­melni sem kell. Legalábbis sokan így gondolkodnak. Al- bertirsán azonban nem ez a vélemény. Bár nem tartják szent növénynek a burgonyát, mégis hat esztendő óta min­dig nyereséget hozott Csak az idén tűnik úgy, hogy be­fuccsoltak vele. Még a gép­kocsigarázsban is krumplihe­gyek halmozódnak. Az el­adatlan készlet 80 vagonnyira tehető. »*( .ét. i & ijv*/ £i i kí i S *>«£>■'>« . y . — Sürgősen vevőt kellene találnunk, mert az ideiglenes tárolóban megfagyhat a ter­més — folytatja gondterhel­ten az elnök. — Még rágon­dolni is rossz, mennyi vesz­teséget jelentene ez nekünk. Nem tudom, a tagságnak ho­gyan magyarázhatnám meg a zárszámadáskor, miért lett vékonyabb a boríték. — Miért nem szerveztek krumplivásárt? — Megpróbáltuk. Vittük’ az árut az ipari nagyüzemekbe, a Bosnyák téri piacra, de nem vezetett eredményre. Csak néhány zsákkal fogyott el a gyönyörű Desiréből. — Ha ilyen gondok vannak az értékesítéssel, miért nem kisebb területen vetettek krumplit? — Egyrészt, mert mindig azt hallottuk, hogy országo san csökken a burgonya-ter­mőterület. Még azt hittük, jót is teszünk a népgazdaságnak De a kialakított vetésszerke­zetünk is arra kényszerített bennünket, hogy ne csök­kentsük a termőterületet. Vannak olyan talajaink, ha nem vetünk bele burgonyát, akkor legfeljebb bukfencet vethetünk benne. Mert más növény még a ráfordítási költségeket sem adná vissza. De ha találnánk is valami­lyen növényt, akkor sem tu­dom, mit csinálnék a burgo­nyagépsorral? Kidobjam ócs­kavasnak? Ha ezt teszem, akkor még mindig ott a kér­dés, miből tudok akkora ár­bevételt elérni, mint a krumpliból? Hát így állunk pillanatnyilag. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy megindul a gumók ex­portja, és ezzel minden jóra fordul. Megy exportra is — Valent Mihály remé­nyének most már reális alap­ja van — mondja Mezei Já­nos, a MÉM főosztályvezető­helyettese. — Az üzemekből jövő többlettermésekről szóló jelentések nyomán, gyorsan felmértük a helyzetet. Esze­rint országosan mintegy 100 ezer tonnára tehető a több­lettermés. Ebből 56 ezer ton­nára már exportmegállapo­dást kötöttünk Bulgáriával, Jugoszláviával és Csehszlová­kiával. _ : Ugyanis viszonylag szerencsés helyzetben vá­gyunk, mert a környező áíla- mokban nem termett elegen­dő e fontos népélelmezési cikkből. — Mely üzemekből szállít­ják el elsősorban a többlet­termést? — Ahol nincs téli tárolási lehetőség, felvásárolják a krumplit az illetékes kereske­delmi vállalatqk. Ahol pedig van tároló, onnét tavasszal szállítjuk el. Béna Zoltán A barátság erősítéséért Bolgár kitüntetések A bolgár és a magyar nép közötti barátság erősítésében, valamint a tudományos és a kulturális kapcsolatok ápolá­sában, elmélyítésében kiemel­kedő szerepet játszó magyar közéleti személyiségeket tün­tettek ki hétfőn Budapesten. Az ünnepségen tizennyolcán — tömegtájékoztatási intéz­mények vezetői, újságírók, írók, kutatók, képző- és elő­adóművészek — részesültek elismerésben. A kitüntetése­ket, köztük a Cirill és Metód Érdemrend különböző fokoza­tait Boncco Mitev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete adta át. Eltemették Nánási Lászlót Hétfőn a Mező Imre úti te­metőben gyászolók sokasága mély részvéttél kísérte utolsó útjára a 79 éves korában el­hunyt Nánási László ország- gyűlési képviselőt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagját, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nökségi tagját, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Taná­csa felügyelő bizottságának el­nökét. A gyászszertartáson megje­lent a politikai és társadalmi élet számos vezető személyisé­ge is. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke mondott először gyászbeszédet az Országgyű­lés, az Elnöki Tanács és a HNF OT nevében. A család, a barátok, a munkatársak, a fo­gyasztási szövetkezetek milliós tagsága nevében Szlameniczky István, a SZÖVOSZ elnöke mondott búcsúszavakat, fel­idézve egyebek között, hogy Nánási László ügybuzgó mmj- kálkodása — amelyet mindig közmegelégedés kísért —> nagyban hozzájárult a fo­gyasztási szövetkezetek gyara­podó eredményeihez. Sírját — amely a Kossuth Mauzóleum mellett van — ko­szorúk sokaságával borították él. Partnerek és riválisok Az ellentétek feloldódnak Pest megyében meg kevés település lakói mondhatják el, hogy a közművesítés színvonalával elégedettek. Az egyre rom­ló ivóvízminőség, a nitrátos kutak sok falu életét nehezítik meg, s mellettük olyan égető gondokat kell megoldani, mint az ötvenezer lakosú Érd, az agglomeráció másik nagy telepü­lése, Gyál vagy Dunakeszi vízellátása. Az egészséges ivóvíz- hálózat kiépítése mellett mind sürgetőbb a csatornázás meg­oldása. hiszen a talajba jutó szennyvizek a már meglevő és még jó minőségű kutakat is veszélyeztetik. Mindez nemcsak a megyei tanácstól, hanem az országos vízügyi szervektől is fe­lelős döntéseket, gyors beavatkozást kíván. A VII. ötéves terv­időszakban a beruházásokra fordítható pénz elosztásakor nem véletlenül került első helyre a megyei tervkoncepcióban a víz­gondok megoldása. Szinten tartani kevés A megye lakosságát legin­kább aggasztó probléma vég­leges rendezéséből azonban nemcsak az irányító szervek veszik ki részüket. Szükség van a végrehajtók együttmű­ködésére, segítőkészségére is. Igaz ugyan, hogy a lakosság a közműellátás hiányosságaiért, az esetenkénti szolgáltatási za­varokért elsősorban azokat te­szi felelőssé, akikkel közvetle­nül kapcsolatba kerül, tehát a szolgáltató vállalatokat. Pedig a Dunamenti Regionális Víz­mű- és Vízgazdálkodási Válla­lat, valamint a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. a lehetőségekhez képest igyek­szik helytállni. Tevékenysé­gük, az egymás közti s a társ­szervekkel való együttműkö­désük áttekintése azért idő­szerű, mert a megye legsúlyo­sabb gondját nem lehet nél­külük megoldani. A PVCSV — mely Pest me­gye területének kétharmadán üzemelteti a víz- és csptorna- műveket, hálózatokat — a me­gyei tanács vállalata. A lakos­sággal közvetlen kapcsolatban levő szolgáltatási osztály mun­kájáról Ritz Sándor osztály- vezető beszélt. — A rendeletek értelmében az alapközművek beruházása a tanácsok feladata. Ábba, hogy melyik település, mikor akar — vagy tud — közműhá lózátot építtetni, nekünk nincs beleszólásunk. A mi dolgunk, hogy üzemeltetésre átvegyük a kész rendszereket, gondos­kodjunk a szinten tartásról, a hibák elhárításáról, a zavarta­lan működésről. — Igaz, hogy a vállalat ál­tal kezelt területen az elmúlt tíz esztendőben jelentős fej­lesztésekre került sor, sok az új vízmű, s egész települések jutottak vezetékes ivóvízhez, de bizonyára számolniuk kell Csak még egy bizottság? Igénylik már a véleményüket Sokan úgy tartják: csak még egy bizottság a szakmaközi. Hiszen döntési jogköre nincs, tagjai sem mindig a szakszervézeti mozgalom legjelesebbjei közül verbuválódnak. S ha baj van a presztízzsel, az is érthető, hogy a szakmaközi tevékenység kapcsán főként ki­használatlan lehetőségeket, nagy tartalékokat emlegetnek a felelősök és a bírálók. Vajon mit tesz és mit tehetne még egy ilyen tes­tület saját munkája rangjának emeléséért, elismertetéséért? Kérdéseinkre Bacsa Tamás, a Vác Városi Szakmaközi Bizottság függet­lenített titkára válaszol. Mi kapjon zöld utat — Kezdjük talán azzal,' hogy mi is a bizottság létének indoka. Arról van szó, hogy a városban levő vállalatok, szö­vetkezetek, intézmények szak- szervezeti alapszervezeteit, nagyüzemi bizottságait az ágazati szakszervezetek irá­nyítják. Ám a munkavál­lalók zöme itt él a vá­rosban. így a területpoli­tika egységes. Ezzel 19 ága­zati szakszervezetnek kellene foglalkoznia minden telepü­lésen. Ez pedig lehetetlen lenne. Az SZKB tehát a várospolitikai tennivalókkal és az ezekkel kapcsolatos szakszervezeti munka össze­hangolásával, például a tár­sadalmi munka szervezésével törődik elsősorban. — Milyen témákról tárgyal, alakít ki önálló véleményt e testület? S vajon figyelembe veszi-e álláspontjukat a vá­ros vezetése? — Hadd soroljak példákat: Vác közlekedési helyzete, az ötnapos munkahét bevezetése, vagy az utóbbi 'hónapokban a rehabilitáció ügye, a város üzemegészségügy! helyzete, a településfejlesztés VII. ötéves tervkoncepciója szerepelt a napirenden, legközelebb a településfejlesztési hozzájáru­lásról lesz szó. S hogy akcep­tálják-e a véleményünket? Vegyük a tervkoncepció vitá­ját. Ezt augusztusban meg­tárgyalta az itteni szakszer­vezeti bizottságok titkárainak koordinációs értekezlete is, nemcsak az SZKB. A korábbi évek gyakorlatától eltérően most minden érintett előre, írásban megkapta az anya­got, megvitatta munkahelyén a dolgozókkal. Tizennégy- tizenöt a fejlesztés irányaira és arányaira vonatkozó ja­vaslat hangzott el a kél ta­nácskozáson, s ezeknek nagy volt a szerepük abban, hogy végül is miként alakul a fej­lesztési elsőbbségi sorrend, s hogy prioritást kapott az is­kolaépítés, az úthálózat bőví­tése, egy ravatalozó elkészí­tése, s egy aluljáró-átalakí­tás. A településfejlesztési hozzájárulást, a többi között, ezefkhez is kéri majd a ta­nács, hiszen á lakosok, a dol­gozók maguk is fontosnak tartják e célokat. Az iméntiekből talán ki­világlik: Vác vezetői igénylik a véleményüket, s egyre in­kább. Gyesen, nyugdíjban Másképpen közelítve: fő teendőjüknek a munkahelyen kívüli érdekképviseletet tart­ja? — Ebben sok az igazság, de többről van szó. Kétségtele­nül intenzívebben kellene foglalkoznunk a gyesen, gye­den lévők, vagy az itt dol­gozó, de munkásszálláson élő emberek ügyeivel. Nem ér­heti szó a házunk elejét, ha a nyugdíjasokkal való törő­dést firtatják. Szociálpolitikai bizottságunk ellátja azok ér­dekvédelmét, akiknek mun­kahelye már nem lelhető fel, vagy nem a városban dolgoz­tak. Találkozókat, ünnepsége­ket szerveznek számukra, évente 3-400 időst látogatnak meg otthonában. Kis Összegű segélyt adnak, nagyobb ösz- szegűre javaslatot tesznek, akárcsak a kivételes nyug­ellátásra. Segítséget szervez­nek a rászorulók életének .megkönnyítésére, például a tüzelővásárlásra, ügyeik el­intézésére. A veszélyeztetett gyerekek családjait is láto­gatták, idén 40 helyen jártak és 8 ízben jeleztek a gyám- hatóságinak intézkedést kí­vánó problémákat. Társadalmi ellenőrök — Ügy tudom, többi mun­kabizottságuk sem tétlenke­dik. .. — Remélem, nem veszik di­csekvésnek. ha elmondom, hogy sporbizottságunk 'a vá­ros sportéletének egyik mo­torja. Évente szervezetten legalább 1000 embert mozgat. Kiváló kapcsolatot ápol a helyi egyesülettel, a tömeg­sport többi szervezőjével, csapatokat mozgósít a verse­nyekre, a városi labdarúgó­bajnokságra, vagy például rövidesen egy országos futó­versenyre — s a díjakat nem­egyszer az SZKB adja. Keres­kedelmi, társadalmi ellenőri csoportunk 38 tagja pedig Vácott és a körzetben egyet­len esztendő alatt 184 üzlet­ben, vendéglátóhelyen tartott ellenőrzést. A szakmaközi bi­zottság évente 14 nyugdíjas népi ülnököt delegál a bíró­ságokra. — Az iméntiok mintha el­lenkezőjét bizonyítanák az SZKB vélt feleslegességének. Van-e alapja mégis a nézet­nek. hogy ez „még egy” bi­zottság csupán? — Remélem, egyre kevesebb lesz. Sajnos tény, hogy ko­rábban a munkahelyek szak- szervezeti bizottságai nem mindig azokat küldték e tes­tületbe, akik első kézből kap­tak információt és felkészül­ten láthattak munkához. A jövőben szeretnénk, ha több lenne e testület tagjai között a vállalati szakszerve­zeti bizottságok élén álló. Kí­sérleti időkét élünk, az or­szágban egyedül Pesst megye öt településén — Cegléden, Dunakeszin, Gödöllőn, Sziget- sz-entmiklóson és itt, Vácott — van függetlenített titkára a szakmaközi bizottságnak. A területpolitikai ügyekbe való érdemibb beleszólást te­szi lehetővé, hogy a függetle­nített titkár egyben a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsának is munkatársa. Van tekintélyük Ha már szó esett arról, van-e tekintélye a szavunknak, el kell mondanom: részt veszünk a városi tanács és a vb ülé­sein. A pártbizottság, a KISZ minden a szervezett dolgozókat érintő ügyben kéri a véleményünket. Az SZKB vezetője pedig hivatalból tag­ja a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának. Érzékel­hetően megnőtt a várakozás az iránt, hogy az eddiginél konstruktívabb részese legyen a város életének a 19 tagú szakmaközi bizottság. S ez érthető. Hiszen közvetlenül az itt élők egyharmadának, de közvetve mind a 32 ezer vácinak ügyeivel foglalko­zunk. Vasvári G. Pál azzal is, hogy néhol öreg, el­avult közműveket kell üzemel­tetniük. Milyen lehetőségeik vannak ezek rekonstrukciójá­ra, a korszerű technika alkal­mazására? — Állóeszközeink után amortizációs alap képződik, ebből fedezhetjük a rekonst­rukciókat. Ez a pénz azonban egyre kevesebbre elegenciő, hi­szen emelkedtek a hibaelhárí­tás költségei, mind drágább a gépek karbantartása. Bizony a beépített vezetékek, acélcsö­vek, tolózárak sem minden esetben olyan minőségűek, hogy rekonstrukciójukkal ki­várhatnánk az amortizációjuk­ra előirt több mint három év­tizedet. Automatizáltsági fo­kunkkal sem büszkélkedhe­tünk. Sok a kézi szivattyú, melyeket folyamatosan ellen­őrizni kelj, így nagy az élő- munkaigényünk. Igaz ugyan, hogy a mi feladatunk csak t szinten tartás lenne, mégis fel­mértük, mik a legfontosabb fejlesztési feladatok, s előbb- utóbb sor kerül az automati­zálásra is. A víz közkincs , — A megye egyes területein évtizedes probléma az egész­séges ivóvíz hiánya, s ahol nincs megfelelő vízbázis, a há­lózat kiépítése nem oldja meg a gondokat. Említhetnénk Érd környékének a példáját, vagy Dunakeszit. Éppen ezért mind gyakrabban kerül sor olyan együttműködésre a különböző üzemeltetőkhöz tartozó, égy- mással szomszédos vízművek között, melynek lényege a víz­átadás. A PVCSV területén a fogyasztókhoz jut már a Fő­városi Vízművek és a DMRVV kútjaiból származó víz is. Minden esetben egyszerű a társvállalatokkal a megegye­zés? — Alkalmanként sor kerül vitára is. Néha érthető a tar­tózkodás, hiszen minden szol­gáltató elsődleges célja, hogy saját fogyasztóit ellássa, s nem vészi szívesen, ha a szomszéd érdeke miatt magának kell vízkorlátozást bevezetnie, Ám a víz nem egy-egy vállalat tu­lajdona, hanem közkincs, fon­tos tehát, hogy a parti kutak­ban bővelkedők kisegítsék a vízbázis hiányában nehezen ellátható körzeteket. Eddig mindig sikerűit megállapod­nunk, hiszen közős célunk, hogy az egész megye Vízellá­tása rendeződjék. Vissza keit vásárolni A viták, az érdekellentétek azonban nem egyszerűen old­hatók meg Hiszen miért nyu^ godna bele a megye könnye­dén abba, hogy a saját terü­letéről, a Csepel-szigetról, vagy a Dunakanyarból kiter*- melt vizet súlyos milliókért kelljen lakossága számára visszavásárolni. E kérdés ren­dezése azonban nem a két szolgáltató vállalaton múlik, > (Folytatjuk.) Márványi Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom