Pest Megyei Hírlap, 1985. október (29. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

Elektronikus dallamcsengő Vegyesipari szövetkezet Pozsonyi bemutató Pozsonyban tartott bemuta­tót a Péceli Vegyesipari Szö­vetkezet termékeiből a Kon- sumex Külkereskedelmi Vál­lalat. A bemutató sikeresnek bizonyult, a szövetkezet veze­tői az elmúlt héten huszonhá­rommillió forint értékű szál­lítási szerződést kötöttek a csehszlovák partnerrel. Jövő­re huszonnégyíéle péceii tás­kából és övből válogathatnak a szomszéd ország vásárlói. Elektronikus dallamcsengőt készítenek a Remix Rádiótechni­kai Vállalat valkói modulműhelyében, a Skála Coop részére. A hálózatról és 9 voltos rádióelemmel működtethető csengő­ből ebben az évben háromezer darabot gyártanak. Képünkön: Lakatos Józsefné a csengőt szereli. Hancsovsaki János felvétele A vetélkedő döntője Petőfi-emlékek a, Galga és a Rákos mentén címmel hirdetett ez év tavaszán ve­télkedőt a Petőfi Sándor Tár­saság aszódi csoportja, a gö­döllői művelődési központ és a népfront városi bizottsága. A döntőn való részvételt a kiíró; szervek felkészítő, elő­adásokkal és kiállítások meg­tekintésének szervezésével se­gítették. A csapatok megnéz­hették az aszódi múzeum ál­landó és az október 4-én nyílt Petőfi, a vándorszínész című kiállítását, A Petőfi Irodalmi Múzeum Petőfi és kora kiállí­tásának tárlatvezetője. dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Színházi Intézet igazgatója volt. Előadást tartott Szigethy Gábor, az ELTE adjunktusa, valamint Hódi Gyuláné, az aszódi gimnázium magyar szakos tanára. A pályamun­kák megadott nyolc témából készülhettek. A legnépszerűbb a Petőfi Sándor egy verséből készült forgatókönyv megírása volt — a legtöbb csapat ezt választotta. A Podmániczky-kastély dísz­termében tíz csapat mérhette össze tudását: Gödöllőről a Poló-klub. a Gépgyár, a gim­názium 3/A. osztálya, a könyv­tár, a nevelési tanácsadó; az aszódi és a valkói általános iskola, az ikladi Ipari Műszer­gyár Lenin útján és Guten­berg nevű szocialista brigádja, a domonyi—ikladi óvoda együttese. A hat fordulóban igen vál­tozatos feladatokat kellett megoldaniuk a csapatoknak. A kérdések nem kizárólag a tárgyi-lexikáljs tudásra kor­látozódtak, hanem megmoz­gatva a csapattagok fantáziá­ját, beleélőképességét egy adott helyzetbe, korba — szí­nes játékra adtak alkalmat. Volt név- és fogalomma­gyarázó feladat, irodalmi to­pográfia Petőfi nyomában és keresztrejtvény is. Több vers közül kellett felismerni Petőfi műveit, s indokolni a válasz­tást. Szóbeli feladatként Pe­tőfivel kapcsolatos képzőmű­vészeti alkotásokat elemezhet­tek a játékosok, míg mások egy-egy korabeli kritikát cá­folhattak meg vagy igazolhat­tak — állításaikat Petőfi-ver- sekkel illusztrálva. Az utolsó fordulóban a csapatok egy részének korhű stílusban bí­rálatot kellett írni Petőfi egy művéről, míg a . többiek meg­jeleníthettek egy szituációt a költő életéből vagy eljátszhat­tak egy versét. Az élmezőnyben néhány pontos különbség döntötte el % helyezéseket: 1. valkói ál­talános iskola, 2. városi könyvtár, 3—4. gimnázium, nevelési tanácsadó (holtver­senyben). Ez a négy csapat háromnapos kiránduláson jár­hatja végig Petőfi Sándor 1845. évi felvidéki útját, melynek ájlomásai: Kassa, Eperjes., Lőcse, Rimaszom­bat; Losonc. A további -helye­zések: 5. Lenin útján brigád, 6. aszódi iskola. 7. Gutenberg brigád, 8. domonyi—ikladi óvoda. 9. Póló-klub. 10. Gép­gyár. Ezek a csapatok 1500— 5000 forint pénzjutalomban részesültek. A vetélkedő végén Auf műt h Éva, a népfront városi bizott­ságának titkára bejelentette, hogy költségtérítéssel az ötö­dik-tizedik helyezett csapatok is részt vehetnek a buszki­ránduláson. B. K. ÁHomásfeiújítás Aszódon Egymást zavarja utas, munkás Környékünkön az, aszódi vasútállomás bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Ide ér­kezik Váct'ól. Nógrádkövesd- ről és Balassagyarmatról a vo­nat, Ikladról, Versegről és Kartalról az autóbusz. Egyszó­val Aszód vasúti csomópont. Itt állnak, várnak az utazók, a sokszor (különösen télen) többször tíz percet késő csat­lakozásra. De milyen körülmé­nyek között? Az állomás épületét télen — a legideálisabb idő betonozás­ra és vakolásra — kezdték el felújítani. Azóta hol az első, hol a hátsó ajtón közelíthetik meg az utasok a várótermet. Az is csoda, hogy a jegypénz­tárak még egyáltalán működ­nek, hiszen több mint fél éve itt valóban csak átutazó lehet a vendég. Sokáig deszkára sze­geit fóliával kerítették el a munkaterületet az utasoktól — már azoktól, akik el tudták vi­selni az állandó porfelhőt. Közben a barikád leomlott, a por maradt, a munkások to­vábbvonultak. Az állomás minden létező helyiségét elkezdték renovál­ni. Nincs váróterem, nincs utasellátó és nincsenek mel­lékhelyiségek. Mindenütt kő­műves- és villanyszerelő szer­számokat, anyagokat lát az ép­pen odatévedő. A szorgos munka látszata azonban csep­pet sem vigasztalja a bejáró­kat, azokat, akik naponta leg­alább kétszer itt kényszerül­tnek várakozni. Az még csak hagyján, hogy télen ki voltak rekesztve a (régen egyébként jól fűtött) váróteremből, de itt ,a következő tél, vajon hol fog­nak várakozni? Ezeket a kérdéseket napon­ta hallja, és a hideg beálltával majd mind sűrűbben Fekécs Imre állomásfőnök. — A munkálatokat a MÁV Építési és Hídfenntartási Fő­nökség 11. számú építésvezető­sége (Hatvan) végzi. Arra, hogy mikor fejezik be, még csak ígéret sem történt. Én már szégyellem magam az em­berek előtt. Többször jelentet­tem, írtam emiatt. Nézze meg, itt van a MÁV ellenőrének szeptember 26-i jelentése: az ideiglenes vécé nem felel meg az előírásoknak, esztétikailag is rontja a képet az új autó­buszállomás mellett. A vécén ajtó nincs (azóta felszerelték), a víz nem folyik le, a környé­ken nagy a bűz. Ezután, október 3-án, a gö­döllői KÖJÁL járt a helyszí­nen. Vizsgálatuk eredménye megegyezett az előzővel: köz­egészségügyi szempontból nem megfelelő a mellékhelyiségek állapota. Pedig ezeket, már­mint a régieket át lehetne már adni, ha nem egyszerre dol­goznának minden területen. Igaz, akkor a vízhiány lenne a probléma. Péntek délutántól hétfőig, néha keddig itt nem lehet inni, a tizekét órát dol­gozó vasutasok nem tudnak mosakodni.' — Van az állomáson egy víztorony, de annak a vizéből — ha van — a malacok sem szívesen isznak. Fél év alatt nyolcszor cserélték a búvárszi­vattyút, vagy éppen csőtörés miatt hörögtek a csapok. A kiküldött szerelők ismerik a helyzetet, vidáman ülnek le sö­rözni. mondván: majd hol­nap hozunk egy új szivattyút. Az állomásfőnök végigvezet a helyiségeken. A pénztár si­ralmasan néz ki. A múltkor a mennyezetről, lehullott, egy jó­kora darab vakolat, szeren­csére nem volt ott senki. A büfében — június 30. volt az átadási határidő — csata­tér. Az állomáson dolgozók vé­leménye sem szívderítő, ők nap mint nap látják és szen­vedő alanyai ennek a ... nem tudom minek. — Nagyon lassan halad a munka — mondja az egyik pénztáros, — úgy készül, mint a Luca széke. Szerintem az utasoknak nincs is kedvük idejönni. — Tűrhetetlen ez az állapot, nem beszélve a vízről, sokszor egy hétig nem tudunk moso­gatni, csak üdítőt és üveges sört szolgálunk fel. A helyszínen Tözsér István munkavezetővel tudtunk csak beszélgetni, de ő nagyon szűk­szavú volt. — Miért dolgoznak ilyen rendszertelenül, miért nem ad­nak át egy helyiséget és úgy vonulnak tovább? — Különöset nem tudok mondani, ezt az utasítást kap­tuk. — Egy télén már zavartuk egymást. Nem tudtak nyugod­tan dolgozni az utasokkal teli váróteremben, mi nem tud­tunk leülni, mert dolgoztak. Itt az újabb tél, mikor jöhe­tünk be a melegbe? — Hát ha kész lesz, akkor biztosan. Báskai Erzsébet Közlekedésbiztonság Autósoknak Közlekedésbiztonsági techni­kai napot tartanak november 2-án reggel 7 órától délután 3 óráig a Gödöllői Autójavító Kisvállalatnál. Több szolgálta­tást végeznék el ingyenesen a gépkocsi-tulajdonosok számá­ra. Ilyenek a széwmonoxid- rnérés, a fényszóró-beállítás. Azoknak a járműveknek, me­lyeknek lejár a forgalmi en­gedélyük, s a vizsgán megfe­lelnek a követelményeknek, a vezető kérésére meghosszab­bítják a forgalmi érvényesse­gét. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Lechner Ödön emlékkiállítá­sa, megtekinthető 15—19 óráig. A hét gödöllői műtárgya: Remsey Jenő: Trisztán és Izolda (szőnyegterv, 1912), megtekinthető az előtérben. Isaszeg, falumúzeum: Surman István fafaragó ki­állítása. megtekinthető 14—18 óráig. Mindig más településen Együttesek találkozója A Gödöllő és Vidéke Áfész több amatőr együttest támo­gat a körzetben. Ezek éven­ként egyszer találkoznak, hogy szerepeljenek a szövet­kezet tagsága előtt. Az ilyen eseményekre, amelyeket min­den évben 'tftás ‘’ *t élépiH ésen rendeznek, mindenkit szíve­sen látnak. Az idén a városi művelődési központban lesz a találkozó. Fellép a nagytar- csai népi együttes, a mogyo­ródi asSzonykórus, a szadai népdalkor; a veresegyházi Cantémus vegyes kar. A mű­sor előtt és után könyv-, le­mez- és ajándékárusítás. S nem utolsósorban kedvezmé­nyes almavásár. A gödöllői műsorra belépődíjat áferszed-/ nek. Az összegyűlt pénzt a Nemzeti Színház építésére szál ’ák. A találkozó időpont­ja: október 27-e, vasárnap; délután 3 óra. Röplabda Gyors gödöllői siker A GSC női röplabdacsapata végre kettős győzelmet ara­tott. Az ördög bibliája Mértékkel és tisztességgel Mindig csodáltam a kár­tyázó asztaltársaságokat: azo­kat, akik kora este leültek az asztalhoz és csak hajnalban keltek onnan fel, addig verték a blattot. Elhúzódtam a vona­ton összeverődő alkalmi tár­saságoktól, akik nagy hangon adták-vették a hetest, a tí­zest vagy éppen az ászt. Mondták: a legjobb kikapcso­lódás. Idegek nyugtatója. Gondok elűzője. Izgalmat okozó pillanataival az agy serkentője, a vér frissítője. Számomra mégis idegen maradt. Talán azért, mert is­mertem olyan családot, ame­lyet a kártya tett tönkre, s egészen apró gyerekként, ami­kor kártyavárat akartam épí­teni a valahonnan hozzám került lapokból, nagyanyám féltőn húzott az ölébe, úgy suttogta riadtan: dobd el ma­gadtól az ördög bibliáját! Három típus Több nyugdíjasklubban is vendégeskedtem az elmúlt időszakban és láttam, hogy az idősek között sokain hódol­nak ennek a játéknak. Nem hagyott békén a kíváncsi­ság, meg akartam tudni, hon­nan ered ez a játék, ami mil­liókat ejtett rabul és ültet estéről estére az asztal mellé. Fellapoztam a szakkönyvet, s kiderült, a feltalálása idő­számításunk előtti valahánya- dik századra telhető és vala­melyik keleti nép vallihatja magáénak a felfedezés kétes dicsőségét. Hogy a magyarság mikor ismerkedett meg a kártyá­val, nem tudjuk, csak az a biztos, hogy a XVI. századra már kialakult a kártyának ma is ismert három típusa: a tarokk, a francia és a német kártya. Tét a feleség Biztos, hogy először a kas­télyok dísztermeiben forgat­ták a lapokat, innen átkerült a polgárság szalonjaiba. A föld népénél csak később jelent­kezett, erre utal a szalónaki uradalom három jobbágya el­len 1588. június 5-én írott vád, amellyel az úriszék elé citálták őket, s mivel mind­hárman gazdák is voltak, fi­zettek együtt 128 forintot. Bi­zony, drága mulatság volt! Szepes megye 1634-ben üzent hadat a kártyának, a tilalmi rendeletét így zárta: „Ezen határozatunk mind a mágnás és nemes urak, mind a nem­telenek és polgárok egyaránt betartsák, 12 forint bírságnak a terhe alatt.” A játékszenvedély elhatal­masodását nem lehetett meg­gátolni. Az 1707-ben kelt Hadi Regula próbálkozik, amikor a következőket írja: „Őrködni tartoznak a tisztek, hogy fegy­verét, szerszámát, töltését sen­ki is a katonák közül kár­tyára ne rakja.” A XVIII. szá­zad derekától törvényhatósá­gaink felhagytak a kártyázás meddő tilalmazásával. Mária Terézia 1752-ben elrendelte, hogy csak lebélyegzett kártyá­val szabad játszani, így a ha­szon az államé lett. 1768-ban tiltó rendelkezést hoztak a hazárdjátékok ellen, de a ti­lalom nem sokat ért. A ka­szinókban ekkor már ezer forintokban, földbirtokokban, tanyákban kártyáztak, de volt olyan eset is, amikor egy- egy magáról megfeledkezett kártyás a feleségét tette fel a fogadás tétjeként. A XIX. század elején fő­városunkban elszaporodtak a kávéházak, amelyeknek kü- lönszobáiban nagy kártyacsa­ták dúltak, s természetesen a hazárdjáték járta. Az aszta­lok mellett megjelent a ha­miskártyás figurája. Legked­veltebb kártyajátékok voltak a magyar származású alsós, aztán a kalábris, továbbá a snapszli, a máriás, a lórum, a ramsli, a huszonegyes, a ma­kaó és ~a ferbli, amelyről Mik­száth Kálmán megállapította: a ragadozó állatok közé tar­tozik — gyorsan eszi a pénzt és az időt. Kártyapecérek A kártyázás a XX. század elején is inkább az urak és polgárok mulatsága maradt, a falvak népe ritkán vette a kezébe, általában akkor is csak pénz nélkül játszott. Emlékezetesek voltak falum­ban a karácsonyi kártyajáté­kok. Amíg a család az éjféli misére hívogató harangszót várta, a férfiak kártyáztak. Rendszerint dió volt a tét, Kártya mellett várták Szil­veszter estéjén az éjféli óra­ütést is. Persze, akadtak a fa­lukban is igazi kártyások, aki­ket kártyapecérnek hívtak, s akik a csalástól sem riadtak vissza. Sokszor került elő a bics­ka, ha kiderült, hogy cinkes, vagyis jellel ellátott a kártya­lap. Láttam a sötétben a kocsma ablakán leskelődő édesanyákét, akik aggódva várták párjukat vagy legény­fiukat pusztán azért, hogy megmentsék őket a veszedel­met hordozó ördögbibliátó! vagy hozzájussanak a heti kereset utolsó morzsáihoz. Minden kivétel Mindennek ellenére kevés volt az olyan fogadalmat tevő falusi ember, mint akit a kár­tyások csak úgy emlegetnek, hogy „az egyszeri polgár”: — Soha többé nem kártyázom — kivéve, ha vendégségben vagyok, vagy nálam van ven­dégség, vagy negyediket ke­resnek, avagy éppen egyéb alkalom kínálkozik . . Termé­szetesen a kártyát is lehet mértékkel, tisztességgel ját­szani. s akkor nem veszélyez­teti zsebeinket, nem űzi el otthonunk békéjét, családunk boldogságát. Fercsik Mihály GSC—Esztergomi Medicor SE 3-0 (15-2, 15-1, 15-0) GSC: Kardosné, Körüsföi F., Somogyiné, Süpek, Szent- ivánszki, Zsulya. Csere: Ádám, Havas. Koloss J., Maukné, Szaniszló. Edző: Kőrösfői László. Nagy technikai fölényben .látszott a gödöllői csapat. El­sősorban ütőerőben múlták felül lányaink az esztergomia­kat, akik lelkesen, de sok hi­bával játszottak. Valamennyi játékos szóhoz jutott a mér­kőzésen, amely alig' tartott to­vább egy fél óránál. Kiemel­kedő teljesítményt senki sem nyújtott, de valamennyien lel­kesen és nagy akarással ját­szottak. GSC ifi—Esztergomi Medicor SE ifi 3-0 (15-6, 15-9, 15-9) GSC ifi: Bódi, Bucherna, Dóczi, Havas. Kiszel, Szanisz- ló. Csere: Ákoshegyi. Balogh, Papp. Edző: Dózsi István. Negyedik győzelmét aratta az ősszel az ifjúsági csapat. Elsősorban Szaniszló és Havas erős leütéseiből szereztek sok pontot, de a támadások elő­készítéséből valamennyi -játé­kos kivette a részét. Az esz­tergomi ifi lelkesen játszott, de a nagyobb technikai tudás biztos hazai győzelmet ered­ményezett. Jó: Havas, Kiszel, Szanisz­ló. HŰM' MoZtEMH Daliás idők. Színes, magyar film. Csak 4 órakor. Ádáz hajsza. Színes, magya­rul beszélő japán krimi. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 248. SZÁM 1985. OKTÓBER 22.. KEDD

Next

/
Oldalképek
Tartalom